Pécsi Napló, 1912. november (21. évfolyam, 249-273. szám)

1912-11-01 / 249. szám

1912. november 1. „Pécsi Napló" non, nem fog annyi ember elesni, amennyi nálunk évente tüdővészben elpusztul. Nyolc­vanezer ember megmentéséért kiáltják oda : Ha csak egy virágszálat! — ismert jeligét, óh értsd meg szives olvasó és küld el kegye­letednek halottaidért való megszentelt vám­ját! — -------------­ A képviselőház ülése. — Saját tudósítónk express-és telefon-jelentése. —­ Budapest, október 31. A karhatalmi zászlóaljak ma is teljes számban felvonultak a parlament elé és az épületet teljesen körülzárták. Erre az elő­vigyázatos intézkedésre azonban ma már semmi szükség sem volt, mert az ellenzék meg sem kísérelte, hogy a Házra bejusson. A képviselőház előtti úttesten minden feltűnés nélkül megjelentek Károlyi Mihály gróf, Batthyány Tivadar gróf és Zichy Ala­dár gróf. Konstatálták, hogy a Ház körül­van zárva katonasággal, oda bejutni lehe­tetlen, amire elvonultak. Tisza István gróf elnök fél 11 órakor nyitja meg az ülést. Irományok bemutatása és elnöki beterjesztések után Vermes Zoltán jegyző felolvassa a főrendiház elnökségében beállott változásokról szóló királyi kézira­tokat. A Ház tudomásul veszi. Lukács László miniszterelnök: Beter­jeszti a parlamenti őrség szervezéséről szóló javaslatot és kéri, hogy azt­ a közigazgatási és véderő bizottsághoz utasítsa a Ház. A Ház így határoz. Napirend szerint következett Kammerer Ernő a végleges házszabályrevízióra vonat­kozó indítványának tárgyalása. Elnök : Szóllásra senki sincs felírva, a vitát bezárom és kérdem a t. Házat el mél­­tóztatik fogadni-e Kammerer Ernő indít­ványát ? A Ház egyhangúlag elfogadta. Elnök : A 21 tagú bizottság kiküldésére nézve annak idején javaslatot fogok tenni. A Ház ehhez hozzájárul. Elnök: Tekintettel arra, hogy novem­ber 5-én összeül a delegáció, továbbá a bi­zottságok fontos javaslatokat tárgyalnak,­­ javasolom, hogy a Ház ne tartson üléseket.­­ A legközelebbi ülés összehívásával bizassék meg az elnök és annak napirendjére a további teendők iránt intézkedés tűzessék ki. A jegyzőkönyv hitelesítése után az ülés véget ért. A balkán-háború. Konstantinápoly, október 31. (Ered. táv.) A szultán Nazim basa fővezérhez a következő táviratot intézte: Két távirata, melyben a drága hadsereg sikeréről szóló örömhírt közli, nagyon kielégített és örömmel töltött el. Melegen üdvözöljük önt épp úgy, mint a többi parancsnokot, a tiszteket és csapato­kat és mindnyájuknak üdvözletünket küld­jük. A távirat végül további győzelmet kíván a török fegyvereknek. Konstantinápoly, október 31. (Ered. táv.) A hadügyminisztériumhoz a törököknek dri­­nápolyi kitöréséről este érkezett táviratok szerint a törökök a bolgárokat a határhoz közel lévő Leikéig és Üszküdárig üldözték. Hír szerint a Viza körül lefolyt harcban a bolgárokat pánik fogta el. Konstantinápoly, október 31. (Eredeti távirat.) A sztambuli lakosság feszült érdek­lődéssel várja a harctérről érkező híreket. A lázas figyelem a Drinápolyból, valamint a Viza és Lüle-Burgas melletti harcokról szóló jelentése felé fordul. A többi harctérről szóló jelentések szinte semmiféle érdeklődést nem kel­tenek. Ma esti bizonyos információk szerint a vezérkarban a kedvező hírek nagy megelégedést keltettek. Konstantinápoly, október 31. (Ered. táv.) Hír szerint úgy a vezető török körökben, mint a balkáni államokban is bizonyos békehajlam vehető észre. Azt hiszik, hogy a jelen pillanat alkalmas volna annak megkísérlésére, hogy a béke számára az utat egyengessék, amennyi­ben rámutatnak arra, hogy a háború befe­jezése nem csupán a hadviselők, hanem Európa érdekében is álló volna. Konstantinápoly, október 31. (Ered táv.) A Vizában harcoló hadtest nagy póterősítést kapott. A Midiában partraszállított trapen­­zunti redif hadosztályon kívül a maratiai és Bajburti ázsziai hadosztályokat is partra­­szállították ott, a­melyek a hegyen át Vizába jutottak, ahol most igen nagy haderő van összepontosítva. További ázsiai csapatok itt este valószínűleg ugyanazzal a rendeltetéssel partra fognak szállni. Konstantinápoly, október 31. (Ered. táv.) A Loreley állomáshajó Abdul Hamid ex­­szultánnal a Csiragan rakparton fog kikötni, ahonnan az exszultánt egyenesen a part kö­rében álló kis palotába vihetik. A sztam­­buli pályaudvar közelében esténként tett katonai intézkedéseknek nyilván az a céljuk, hogy a közönséget Abdul Hamid érkezésének helyét és idejét illetőleg félrevezessék. Hír szerint Abdul Hamidot később Angolába fogják szállítani. Konstantinápoly, október 31. (Ered. táv.) Diplomáciai körökben itt az a vélemény, hogy a háború még legfeljebb csak 2 hétig tarthat, bármiképp is alakuljon most már a helyzet, a nagyhatalmak közbelépése kü­szöbön van. Athén, október 31. (Eredeti távirat.) Az athéni távirati iroda jelenti. Kocámban a görög csapatok 400 ágyból álló teljesen fel­szerelt tábori kórházat találtak. Az udvari szolgálat parancsot kapott, hogy a királynak generalisszimuszi díszegyenruhát küldjön. A Mecovo epiruszi várost, mely a Pandusz hegy­ség lábánál van, a törökök felgyújtották. E hír Görögországban nagy elkeseredést keltett. E virágzó városból kiváló görög emberek ke­rültek ki, köztük Averos ismert bőkezű ada­kozó, akinek Görögország sok alapítványt köszönhet. Athén, október 31. .(Eredeti távirat.) Az athéni táv­­iroda jelenti. Ötszáz, a török hadseregbe beosztott görög a török hadsereg­ből megszökött és ma, Trieszten át ideérkeztek. Mint tartalékosokat fogják őket a görög hadseregbe beosztani. Zászlók alatt végigvonultak a városon és harci dalokat éne­keltek. Az utcákon összegyűlt embertömeg élénk ovációkban részesítette őket. Szófia, október 31. (Eredeti távirat.) Kétnapi harcok után a bolgárok teljes győ­zelmet arattak a török főhaderő fölött. A törökök vad menekülésben Lüle­ Burgasba vo­nultak vissza. Szófia, október 31. (Eredeti távirat.) Az orosz ápolómissziók ma ideérkeztek. A pályaudvaron Nekljudov orosz követ, az orosz követség személyzete, valamint a ki­rályné és a Vörös Kereszt képviselői fogad­ták őket. A bolgár és az orosz himnuszt ját­szották és rendkívül szívélyes beszédeket mondtak. Az orosz missziókat Bulgáriában minden állomáson szívélyes ovációkban része­sítette a lakosság. Szófia, október 31. (Eredeti távirat.) A félhivatalos Mir vezércikkben a következő­ket írja : Ha az európai diplomácia őszintén óhajtja, hogy a háború után a béke a Balkánon végleg helyreálljon, akkor meg kell feledkeznie a status quo formulájáról, mely a balkáni népek véres áldozatai és dicsőséges győzelmei után sértő a szövetséges nemzetek hadsere­gé­­nek vitézségére. A háború a helyzetet radi­kálisan megváltoztatta és ezért a politikai helyzetben csakis radikális változás állhat be. Mindent összhangba kell hozni a szövetséges hadseregek sikereivel az ezekre fordított áldozatokkal és a kiontott vérrel. Szófia, október 31. (Eredeti távirat.) Lüle-Burgasz bevétele egész nap és éjjel tartó szakadatlan harc után történt. Ma még Mó­rává Csorlu és Szidisa között várható nagy ütközet. Szófia, október 31. (Eredeti távirat.) A török vardar­ hadsereg, a vereség miatt teljes feloszlásban van. Szófia, október 31. (Eredeti távirat.) A bolgár csapatok győzelme Lüle­ Burgasznál teljes volt. Egyik verzió szerint a török had­sereg főparancsnokát Nazim hadügyminisz­tert elfogták, más hír szerint a pasa az eleset­tek között van. Kréta új kormányzója, nilt közöttük, amikor Jean megtudja Fanny múltját. Az első mámor extázisában nem kérdezett és nem akart tudni semmit, de amikor értésére jut a múlt, az irtózat és utá­lat érzése mindennél erősebben tör fel lelké­ben. De hiába rohan el, a szenvedély erő­sebb nála és legyűri a fellázadt indulatokat. Visszatér Fannyhoz. Egy vadászkastélyt bérel és abban él kedvesével, de saját jobb érzéseivel való összeütközése minden percét megmérgezi. Végül egy rettenetes jelenet után elszakadnak és Jean hazatér szülőfalu­jába. Volt kedvese hiába kísérli meg, hogy visszahódítsa, még leveleit sem olvassa el. Még egyszer látja és ezen a találkozáson emberfeletti lelki erővel áll ellent. Az élet végső reményét és lehetőségét vonagló erő­feszítéssel megragadó hervadó asszony oly megrázóan drámai erejű rajza ez a jelenet, farit még h­a nem tudott felülmúlni. És m mikor az utolsó reménye is elvész, Fanny mgsemmisülten távozik. Már leszámolt mindennel, mikor hóna­pok után Jean mégegyszer visszatér hozzá. És mikor újból beszél neki szerelemről, bol­­dogsgról, mámoros jövőről , már csak elsimít indulathullámok távolról jövő vissz­­hangjt hallgatja. Vágy, szenvedély már nem él lelkien s mikor Jean fáradtan elszunnyad a pangon, utolsó búcsút mond neki egy meghat levélben és halkan távozik, hogy soha tölé vissza ne térjen. A­emzeti színház tegnapi előadásán újból beiazolódott, hogy regényt sohasem lehet jó drámává átalakítani. Ami a regény­ben szép és érdekes, a millien festése, a lelki küzdelmek rajza, ami a papíron megindít és megrázó igazságok érzetével hat, a színpadon bosszantóan banálissá válik, így voltunk Sapphóval is. Láttunk oly jeleneteket, ami­ket ma már harmadrangú drámaíró sem merne leírni, hallottunk elmondani jelenete­ket, amiket megjeleníteni kellett volna s melyek úgy hangzottak, mintha regényt olvasna fel valaki előttünk s végül a befeje­zés, a búcsúlevél, mit Jean kedvese ir, mig ő fáradtan szunnyad a kereveten — mind oly kezdetleges színpadi technikára mutat­nak, amire csak bosszús mosollyal válaszol­hatunk. Ha ezt a darabot húsz év előtt tűzte volna ki premierül a nemzeti színház, minden­esetre nagyobb sikere lett volna. De volt Sapphónak néhány oly félelmesen hatalmas, mély és igaz jelenete, hogy ezért elnéztük minden gyengeségét. Márkus Emma asszony alakítása, melylyel a hervadni kezdő cocotte utolsó szerelmi­­fellobbanását, az utolsó fá­radt küzdés kétségbeesett erőfeszítését, majd a megsemmisülésbe vesző megnyugvását kre­álta, oly magas, nemes és kikristályosodott művészet, melyhez nem ér fel a kritika Sz­ava. Sokan Rejane asszony mellett említik nevét, de a tegnapi előadásról azzal az impresszió­val távoztunk, hogy Márkus Emma Sapphója tökéletesebb és nagyobb alkotás volt, mint Rejane asszony Gautier Margitja, Király Richárd. 3

Next