Pécsi Napló, 1915. március (24. évfolyam, 49-73. szám)

1915-03-17 / 62. szám

1915. március 1. zsírnak kicsinyben való árusítását. A sertés­húsból és zsírból nem fogunk kifogyni, mivel a pécsi sertéshizlaló r. t. 5000 sovány sertést hizlal és ezek a helyi szükségletet ki fogják elégíteni. A pécsi hentesek nincsenek ráutalva a helyi fogyasztásra, mivel a zsírnak nagyban való árusításánál magasabb ára van,­­mint detailban. A városi liszt kiszolgáltatásának módja képezte most a megbeszélés tárgyát! A javas­lat, melyet az értekezlet el is fogadott, hogy berlini mintára a város lisztjegyet nyomat a heti és napi, fejenkénti 250 gram kevert liszt kiszolgáltatására, melyet a háziurak osztanak ki felelősség mellett lakosaik között. A város lisztjéből a katonákat nem kell ellátni, mivel erre képesek se volnánk, mert most a katonák és hozzátartozóik megduplázzák a város lakosságát, melynek számítani kell arra, hogy Pécsett a sebesültek és üdülők száma is maholnap 15.000-re fog emelkedni, de ezekről a hadvezetőség maga fog gondos­kodni. Justus Mihály, Lieber György dr., Dürnbacher Ferenc, Szuly János, Hamerli Imre szólottak a fölvetett kérdésekhez, majd Radocsay Imre adott aggodalmának kifeje­zést, hogy a katonákat teljességében nem lehet kenyér nélkül hagyni, mert akik a fal­vakból jönnek Pécsre, a jobb házból valók nem látják el magukat kellő­ élelemmel, vagy legalább is előzetesen értésükre kellene adni, hogy a vendéglőkben kenyéradagokkal nem kedveskedhetnek nekik. Ezen kérdés helyes megoldását is meg fogják találni, de Berlinben a vendéglőbe mindenki magával hozza ke­nyerét, vagy lisztutalványát, így lesz ez ná­lunk is, ha egyszer átmegy a köztudatba, hogy ez most nem lehet másképen. A rendelkezésre álló őrlemények meg­­őrletése tárgyában kiírt versenytárgyalásnak nem volt eredménye, amiért a tanácsos most maga állította egybe az őrlési feltételeket, még­pedig azon alapon, hogy a búza, rozs és árpa őrlése 3, a tengeri őrlése pedig 2 , 50 fillérbe kerüljön és ezen alapon meg is fog a város egyezni a pécsi malmokkal, melyek csakis 1 —­1 vagyon őrlésére, vannak beren­dezve, de a közeli vidéken nagyobb malmok is vannak, melyek ugyanezen díjazás mellett a megőrölt lisztet a városokba is fogják szállí­tani. Két pécsi malom 56 mm. városi lisztet már beszállított. Nendtvich Andor polgár­­mester elhibázottnak tartaná, ha Pécsett lisztszükségről beszélnének, mert az nincs és remélhetőleg nem is lesz, de a legnagyobb mértékben a takarékoskodás helyén való, akkor baj nem érhet. A város egyebekben is azon van, hogy készleteit kiegészítse és már ismételten is föloldották requirált készleteket, ha azokat a város kérte. A helyi készletek összeírását jövő héten megkezdik és akkor megtudjuk, milyen az a hiány, melynek pót­lásáról még gondoskodni kell. Még a marhahús került szóba, melyről Tichy dr. tanácsos megállapította, hogy a pécsi árak a körülmények által indokolva van­nak és a próbavágatás se hozott kedvezőbb eredményt. Ugyanígy vagyunk a sertésárak­kal is. Petrovics István szükségesnek találná, ha a mészárosok hetenkint csak kétszer nyitnák ki helyiségeiket, de a polgármester felvilágo­sította, hogy ezt a törvény tiltja. Szuly János azon kérdésére, ki ellenőrzi a lisztkeverést, Oberhammer Antal rendőrfőkapitány adott megnyugtató választ, hogy ezen téren való visszaélés megtorlására meg vannak a tör­vényes hatalmi eszközei. Az értekezlet 5 órától 7 óráig tartott és alkalmas volt a nézetek tisztázására, melyek oda konklu­­dáltak, hogy az összes eddigi intézkedések a város vezetősége részéről helyes nyomon jártak és aggodalomra Pécsett nincsen okunk. Apróbb kellemetlenségeken pedig kár fenn­akadni.­­ Küldjünk katonáinknak ther­­nms*üv­egeket, teát, konyakot, likőrt, csokoládét, caees-t. jL­­ariaferrum0] VAflenz­­am Mcfacfcer (830 m) Steierorsz­ágs. Pros­p­ek­tus „Pécsi Napló“ Constantinápoly és a Dardanellák.* A „Pécsi Napló“ részére irta ifjú Bors Emil. Ide, Konstantinápoly és a Dardanellák felé irányul most a világháború paroxismusá­­ban az emberiség figyelme és izgatottan olvassa a legkülönfélébb sajtóügynökségek még különfélébb távirati jelentéseit, melyek mindegyike a saját szája­ire, érdeke szerint kommentálja, tehát ferdíti el a híreket. — Ez ma a nap kérdése, hogy sikerül-e az entente-nak Európa kapuját bedönteni, me­lyet jó Botond vezér vasbuzogánya óta annyi kemény ököl döngetett hiába. S ha egy kissé szemügyre vesszük azt a roppant érdek­komplexumot, amely ezen a ponton összehalmozódott, meg fogjuk teljes­ségében érteni a dolgok jelentőségét. De ezen az üvegen keresztül nézve egyúttal elibénk zárul az ellentétes érdekek és törek­vések halmaza is, mely az európai hatalma­kat kétfelé osztva, a népek millióit egymás ellen öldöklésre bírta. Annyi itt az igazi és álérdek, melyek igazi és ál-érdekszövetsége­ket hoztak létre, hogy labirinthusukban nehéz eligazodni. Oroszország érdekei a legevidensebbek, s éppen a jelenlegi világháború, mely már nem annyira az egyének halálmegvető hősi­ességének, hanem elsősorban a technikai segédeszközöknek és főként a közlekedési eszközöknek és utaknak háborúja, mutatja meg, hogy a Dardanellák birtoka nélkül, mely az egyetlen megbízható útja lenne a kultúra, a technikai és ipari termelés orszá­gait szegélyező földközi tengerre, hova­tovább lomha tömeggé válik a szövetségeseitől el­zárt orosz birodalom. A balti tengeren a német flotta hozzáférhetetlenül biztos bázi­sai, a fehér tengeren a hét hónapos jég, a keletázsiai tengerpartok felől pedig a mér­hetetlen távolság és a közlekedési eszközök hiánya gátolja meg, hogy a viszonylag sze­­gény iparú Oroszországot szövetségesei ellát­hassák a szükséges hadiszer­pótlásokkal, a­melyek nélkül ez a végtelen lehetőségek ha­zájának nevezett ország is, közmondásos ember­ rezervoirjából meríthet, ugyan még sok milliónyi embert, de hova tovább egyet­len katonát sem. Oh Dardanellák, utolsó mentsvárai a szoruló hurokban vergődő kolosszusnak ! — E drága kincsek, melyek birtokáért folyt Nagy Péter cár óta az orosz birodalom min­den háborúja, s melynek védelmében hul­latták vérüket Sebastopol alatt és a többi legendás emlékű harctereken a moszkovita mai szövetségesei, az angolok és franciák. Ha Oroszország meg akarja erősíteni, állan­dóvá tenni világhatalmát, úgy minden áron bírnia kell ezen utat, mely egyedüli útja földközi tengeri hatalmának, s ezzel gazda­sági fejlődésének. De itt látja recsegő, nagyrészt a körü­lötte élő világ babonás hitéből táplálkozó, s mint most látjuk, mégis csak ingatag világ hatalmának kulcsát Anglia is, s bírnia kell e szorost, ha továbbra is vasmarkába akarja szorítani annyi más nép jogos tulajdonát, a Szuez és Gibraltár között elterülő földközi tengert. A Dardanellákban látja kulcsát Kisázsián keresztül megerősítendő dél- és keletázsia hatalmának is, amelyet egyfelől a németek céltudatos kisázsiai terjeszkedése, másfelől a perzsa kérdésben és Indiában az orosz világhatalmi törekvések és nem utolsó helyen a sárga faj, a „szövetséges“ japánok expansív politikája fenyeget megdöntéssel, s amely ma úgyszólván egyedül minden nagysága mellett is tehetetlen flottáján alap­szik. Mennyi érdek, de főként mennyi érdek­­ellentét már e két szövetséges törekvéseiben is. Önkéntesen kiálthat fel a szemlélő a köl­tővel : „­Erkläret mir Graf Orindur, diesen Zwiespalt der Natur!“ Ma, mikor az angol ágyuk lövedékei két­ségbeesett erőlködéssel igyekeznek Európa, vagy tán a világ kapuját a szövetséges Oroszország részére megnyitani, önkéntese­írül az a kérdés merül fel, várjon hogy fogják ők — még ha sikerülne is a lehetetlent meg­oldani, — egymás közt ezt a zsákmányt meg­osztani ! A Dumában felhangzó aggályoskodó kér­­dezősködések, melyek világot szeretnének vetni Grey diplomatikus nyilatkozataira, me­lyekben igyekszik a­­ Dardanella-kérdésben Oroszországnak engedett „szabad kéz“-re ravasz fentartással láncot rakni, komolyan zavarba hozzák Sasanovot. S mind­ezen nyilatkozatok és tények, diplomatiai és fegy­veres actiók mögött vájjon nem rejtőzik-e már­is a féltékenység, a hatalmi érdekek összeütközésének réme, s nem fognak-e az — egyelőre még meg sem szerzett koncon a szövetségesek az ugyancsak érdekelt hár­masszövetség és a szintén érdekelt balkáni államok nagy gaudiumára — úgy összeve­rekedni, mint a balkán-háborúban a győzök Macedónia felett összeverekedtek ? De nézzünk most a másik oldalra, a — mondjuk — hármasszövetség érdekeire. Relative véve legkevesebb közvetlen érdeke Monarchiánknak van e kérdésben, érdekei inkább negatívok oly irányban, hogy egy érdekeivel ellenséges hatalom ne vethesse meg lábát Konstantinápolyban. Aránylag kicsiny adriai tengerpartunk folytán nem sze­replünk a tengeri hatalmak között, ami persze nem zárja ki azt, hogy a világháború reánk és szövetségeseinkre nézve esetleges kedvező eredményeinek liquidációja nem vál­toztathat-e e tényen. Viszont azonban első­rendű, hogy úgy mondjam létérdeke a Dar­danellák kérdése Olaszországnak, mely már földrajzi fekvésénél és alakulatánál fogva is hivatott arra, hogy a földközi tengeren hege­móniáját tovább építse. Ennek alapját a nemrégen megindított tripoliszi actió volt hivatva megvetni, s Itália már ez alkalommal láthatta, hogy mit várhat az őt most oly tüzesen körüludvarló hármas ententetől, kü­lönösen Franciaországtól és Angliától. Olasz­ország hegemóniája a földközi tengeren illú­zióvá foszlik, ha e tenger két bejárata, a szuezi-csatorna és Gibraltár, idegen kézben van, s minden reménye a korlátlan mozgás­­szabadságra elveszne, ha ezen két út biztos zálogaként Anglia támaszkodhatnék meg a Dardanellák erődjein. Oroszország pedig, a maga mérhetetlen fejlődési lehetőségeivel, a csatorna birtokával egy csapásra a legelső földközi tengeri hatalommá lépne elő, s Olaszország ezen hármas­ok közé szorítva, rab gyanánt járna saját területén. Teljesen congruensek a német érdekek szövetségesei érdekével. Ma voltaképen a német és angol gazdasági törekvések ver­sengéséért folyik a küzdelem, s ha Német­ország meg akarja kötni az angol világhata­lom szekerének kerekeit, ezt leginkább azál­tal teheti, ha az angolok földközi tengeri bázisait ingatja meg. Itt állíthat vele szem­ben támaszpontokat saját világpolitikája ré­szére, mely évtizedes német alapossággal és következetességgel oda irányul, hogy saját fejlődő, hatalmas gazdasági és ipari terme­lése és szükségletei részére létesítsen szövet­ségesei bevonásával egy hatalmas, az északi tenger partjaitól Konstantinápolyon keresz­tül a perzsa öbölig lenyúló érdeksphaérát. Amilyen hatalmas, gigászi­­ terv, oly tisz­tességes és mindnyájunkra szükséges is és épen annyira meg is van vetve alapja egy­felől a középeurópai megbonthatatlan érdek­­szövetséggel, másrészt az okos, előrelátó balkáni politikával, s végül a Kisázsiában évtizedek óta céltudatosan, alapos követke­zetességgel folytatott gazdasági és vasúti politikával. Mindezen érdekek összevetéséből tisz­tán szűrődik le egy tény és pedig az, hogy a földközi tengeri országoknak is megvan a maguk Monroe-doctrinája : „A földközi ten­gert a földközi tengeri országoknak!“ Ezen államoknak, ha a maguk békés fejlődését biztosítani akarják, olyan politikát kell csi­­nálniuk, mely a földrajzi, néprajzi, gazdasági és polit­ikai természetesség alapján saját maguknak biztosítja saját tengerüket. Ma pedig, amikor egyes országok és népek nagyságát, hatalmasságát és fejlődé­sét gazdasági életük, ennek eszközeinek és útjainak organizációja garantálja, minden * Lásd a „Pécsi Napló“ március 14-iki számát. 1 3

Next