Pécsi Napló, 1915. március (24. évfolyam, 49-73. szám)

1915-03-19 / 64. szám

2. szállított a német tengeralattjáró hajó, el­mondotta, hogy hajója nyugodtan haladt, a­mikor délután fél négy óra tájban körülbelül öt mértföldnyi távolságban föltűnt az U 28., a­mely nyomban megadta a jelzést, hogy a hajó álljon meg. Mi azonban — mondta az angol kapitány — nyomban teljes gőzzel igyekeztünk menekülni, de az U 28 nyomunk­ban volt és mikor láttam, hogy lövései ve­szedelmesen közel járnak hozzánk, meg­­állíttattam a gépeket és megadtuk magunkat Német tiszt jött a hajónkra, átvizsgálta az iratokat, azután öt percnyi időt engedélyezett a csónakok lebocsátása és a legénység tá­vozására. Mikor ez megtörtént, az U 28 több ágyulövéssel elsülyesztette a mi hajónkat. Az U 28 erre csónakjainkat a Maas melletti világi tó­toronyig vontatta és intézkedett, hogy bennünket Hock van Hollandban partra szállítsanak. A legénység tizenhárom angol és két holland matrózból állott. A világító toronytól a kilences számú hollandi kikötő­bárka vitt bennünket, a kikötőbe, a­honnan mindannyiunkat Rotterdamba szállították. A Florazan elsülyedt. Frankfurt, március 18. (Ered. távirat.) A Frankfurter Zeitung jelenti Londonból. Az admiralitás közli, hogy a Florazan nevű gőzös, a­melyről annak idején jelentették, hogy torpedólövést kapott, elsülyedt. Lieuport bombázása, Rotterdam, március 18. (Eredeti távirat.) A hivatalos francia jelentés megemlíti, hogy a németek két nap óta hevesen bombázzák Nieu­­portot. Negyven centiméteres tarackokat állí­tottak fel és ezekkel bombázzák szünetlenül az ellenséges hadállásokat. Az egész környéken nagyobb támadások várhatók, mert apadás állott be és az eddigi nagy akadályok, az ára­dások már szünőfélben vannak. Soissons és Reims újabb bombázása. Rotterdam, március 18. (Eredeti távirat.) Francia jelentések szerint a németek ismét bombázzák Reims és Soisson erődítéseit. Két gránát a reimsi székesegyházat érte. A japán-kínai konfliktus. Tokió, március 18. (Eredeti távirat.) A japán-kínai konfliktus ügyében az Unió második élesebb hangú tiltakozását e hó tizenötödikén vették át Tokióban. Levél: Zechmeister Károly. — A Pécsi Napló eredeti tárcája. — A komarnoi csata után történt. Chyrow­­ban, a tábori kórházban. Az őszi napsugár már csak gyéren pislogott, kandikált be a kórházablakon, távolról bíbor palástot öltött magára az ég felhőzete. Czobor hadnagy sápadtan ült ágyán. Amputált jobb karján nem érezte már a nagy, nehéz fájdalmat. Ami fájással, szomorúsággal eltöltötte lel­két, gondolatai voltak. Azok a gondolatok, amelyek odahaza jártak. Rózsásarcú leány­nak, régi ideáljának hófehér leányszobájá­ban. Ott, ahol most gondtalanul, talán csak ábrándszárnyakon nála járva, — talán épen Chopin mélabús Nocturnjét játszotta egy feketeszemü leány, Margit, a mennyasszonya. Akinek játék közben úgy szállt el kép­zeletében Czobor, a hadnagy, a délceg, fess fiú, amint épen rohamra vezeti csapatát. S győztesen épen hozzá van visszatérő útban. Amikor a bíborpalástot gyászfátyolként nehéz felhők eltakarták, Béla, a hadnagy legénye jött, hogy lefektesse gazdáját. — Megvetve az ágy, — hadnagy úr, tessen lepihenni. A hadnagyot elgondolásában megza­varta legénye szava. Egy ideig tépte, marta még a lelkét a hazajáró gondolatok hosszú láncolat­­a, de aztán megszólalt. — Ma még nem fekszem le Béla. Gyújtsd csak meg a mécsest. Levelet irok. Én majd diktálom, te majd irod. Az agyam még a régi, rendes, csak a kezemre vagyok nyoma-Lisszabon, március 18. (Eredeti távirat.) Az entente-párti miniszterek lemondtak, rék... Kímélet­esen értesítjük a menny­asszonyomat, elvitte egy gránát a jobb karomat! Béla tintát, papirost hozott s leült a kis asztal elé. Intelligens pesti fiú volt, — értett egy kissé a betűfaragáshoz. Amikor elkészült, összerezzent a szive. — No most zengd el a hattyúdalodat gazdám ! Czobor arcán egy izom sem rándult meg. Nyugodtan ült az ágy szélén. Csak a szeme volt a rendesnél valamivel zöldesebb — piro­sabb. Mintha a búbánat, a lemondás tenger­­könnye megfestette volna ! — Írjad Béla, — úgy írjad, ahogy én majd mondom. Megírjuk a keserűségünket, megírjuk, hogy többé ne várjon. Nyomorék lett a délceg katonából... Kedves Margit ! Egy kissé furcsa ez írásom. Nem a régi, rendes. Egy golyó horzsolta a kezem fejét s igy most nem tudom úgy vezetni a tollat, mint azelőtt, otthon... És amikor fájó kéz­zel megirom Magának e sorokat, Margit, összeszorul a szivem. Régi álmok emlék­szárnyán ott állok most magánál... s Maga kacagón, régi kedvével köszönt. Hiszen csak horzsolás érte a kezelejét. Kacagón, vígan mondja, hogy csak egyéb nagyobb baja nem történt! Hiszen époly könnyen elvi­­hette volna az a gránát... az egész karját! És aztán mi lett­ volna magából, belőlünk! Hiszen jobb keze volt az élete ! Azzal kereste meg............. Furcsa, bolondos gondolat Margit! Ugye megbocsát, hogy ilyen furcsa gondolattal kínzóm. Ahelyett, hogy örülnék, még torz- „Pécsi Napló* 1915 március 19 Konstantinápoly védelme. Konstantinápoly, március 18. (Ered. táv.) A Konstantinápolyhoz vezető sza­­loniki utakat védművekkel és nehéz tüzérséggel zárták el s egyáltalán nagy­szabású védelmi intézkedések történtek. A Dardanellák ostroma, Konstantinápoly, március 18. (Eredeti távirat.) Egy angol aknakereső, mely be akart hatolni a Dardanellák aknamezőjébe, felrobbant és elsülyedt. Többen meghaltak és vízbefultak. — Hétfő óta, — amikor egy angol cirkáló az erődökkel való ágyuharcban több lövéstől találva súlyosan megsérült és vissza­vonult, — csönd van a Dardanelláknál. Berlin, március 18. (Eredeti távirat.) A Berliner Tageblatt tudósítója személyesen ta­pasztalta a Dardanelláknál, hogy közvetlen veszedelem nincs. A bejutás forszirozása az eddigi rendszerrel teljesen kilátástalan. Az ellenséges flotta csak értéktelen házakat rombolt le s ezzel szemben öt angol hajó használhatatlanná vált és három aknakereső elsülyedt. A törökök egyetlen embert sem veszítettek. — Amerika tiltakozása az angol blokádrendelet ellen. • Rotterdam, március 18. (Eredeti távirat.) Washingtoni jelentés szerint több óráig tartó miniszteri tanácskozás volt, a­melyen az angol blokádrendelet ellenében alkalmazandó rendszabályokról volt szó. Úgy hírlik, hogy Amerika az angolok intézkedései ellen tilta­kozni fog , hogy Wilson már a legközelebbi időben megfelelő jegyzéket intéz az angol kormányhoz. A hollandi követ behatóan ta­nácskozott a miniszterekkel, hogy Hollandia csatlakozzék Amerika, tiltakozásához. Szerbiai állapotok. Szófia, március 18. (Ered. távirat.) A szerb hadsereg 140 ezer emberre apadt le a járványok következtében. A katona­ságot e­miatt el is különítették a polgári lakosságtól. Monasztirban a 18 — 50 év körüli zsidókat és görögöket besorozták. Lemondott portugál miniszterek. A fővárosi posztócsalás. Budapest, március 18. (Eredeti távirat.) A­ posztócsalásokból kifolyólag a rendőrség eddig tíz egyént tartóztatott le. A honvé­delmi minisztérium az igazságügyivel meg­­állapodott a katonai bíróság illetékességében. Megtiltott szénkivitel Oroszországból. Bukarest, március 18. (Eredeti táv.) Az orosz kereskedelmi miniszter megtil­totta nyolcmillió pad szénnek Romániá­ba való kivitelét. Az öregek. Ma, kivonulásuk első napján hogy nézte őket az utca, szeretettől harmatos és szere­tettől ragyogó szemmel, ezt a nevet adta nekik: az öregek. Csakugyan van ok is arra, hogy örömtől és büszkeségtől, arra is, hogy könyektől ragyogjon a szem. Örülni kell annak, hogy ekkora erő áll még érintetlenül a nemzet rendelkezésére. Számra is, testi épségére, lelki határozott­ságra nézve is. A most bevonulók ugyan­abból a kitűnő anyagból valók, mint az első csapatok. Látni a szép széles termeteken és a komoly, de nem komor arckifejezésen. Mindegyiknek fáj a szíve, hogy övéitől el­szakadva, a jövő bizonytalanságának teszi ki őket, de beállva a sorba, már a kötelesség tudata kiszorított minden egyéni és magán­érdeket. Örök hálára tarthat igényt, a mi népünk, hogy nemcsak beállni tud katoná­nak, hanem nyomban azzá válni is. Ez az újabb emberáradat a győzelmünk záloga s bizonyság arra, hogy mi messzebb vagyunk az utolsó embertől, mint ellensé­geink. Mi még mindig a természetszerűen katonáskodásra érett és alkalmas rétegekből alakítjuk tartalékainkat. Aki tőlünk a hadba lép, az igazán katona, mert igazán férfi. Odaát már a puszta statisztikai értelemben vett katonatartaléknál vannak. A számot kiállítják, a kvalitás már megromlott. Bizalommal: az erőnket láthatjuk az újabb behívásokban, nem pedig a gyöngü­lésünket. Még messze vagyunk az erőfeszí­tésnek attól a kényszerűségétől, melyben ellenségeink már mélyen benne vannak. Ka­tonailag a bevonulások a legszebb auspiciu­­mokat nyitják. Társadalmilag azonban a kép komorabb. A meglett férfiak, ugyanazt a köteles­séget teljesítvén, sokkalta nagyobb áldozó­képet­ is faragok magamból. Czobor kar nélkül! Mennyi perverzitás e hitvány gon­dolatban !... Mit is ér a lélek a hitvány testben! Ami­kor a testroncs nem izgat többé. A nyomorék hőst is lehet szeretni Margit. De többé nem szerelemből. Nem! Csakis szánalomból. A szerelem, amely szerelemből fakad, — bol­dogít, felemel, büszke öntudattal tölt el. A szerelem, melyet a szánalom fakaszt, — fáj, sajgó keserűséggé lesz... s a végén, nem is szexelem már az ilyen__ Óh, groteszk ellentét a monokli... meg a mankó ! Tudom, hogy vannak nők, akik ezt a nézetet nem vallják. Akik azt hirdetik, hogy az ő szerelmük, hűségük szent és örök. De ezt az első felhevülés percében, órájában mondják. Az Isten nem haragszik ezért a hazugságért ! Higyje meg, Margit, — bár nem tartok még ott, hogy nyomorék volnék, mégis érzem, hogy mire Pestre hazatérnék, sebem elüsz­­kösödve, mire hazaérnék, odahaza, levágnák a karomat.. .Higyje meg, Margit, a sebláz nem fáj annyira, mint ez az irtózatos gondo­lat. Ott állok Maga előtt... balkézzel emelem meg a kalapom Maga előtt... balkézzel vo­nom ajkamhoz hófehér kezét... csókra... s a­mikor magamhoz szeretném ölelni, ma­gamhoz szeretném szorítani hosszan, forrón, szerelmesen, akkor nem tudnám megsimo­gatni éjfekete haját... mert a jobb kezemet elvitte egy gránát... Azért többé haza sem utazom Pestre. Amikor eljő az áldásos béke boldog ideje, többé nem ott lesz a mindennapos sétám .

Next