Pécsi Napló, 1915. április (24. évfolyam, 74-96. szám)
1915-04-03 / 74. (76.) szám
1915. április 3 „Pécsi Napló“ nek deklarálta a megnyitás napját, a telkekből kitörő lelkesedés viszont az ünnepek ünnepévé avatta azt. És méltán ! Hiszen amit San Francisco alkotott, az páratlanul áll az egész világon. Még nyolc esztendeje sincs, hogy egy irtózatos földrengés romokba döntötte az egész várost és amit a földön túli hatalom megkímélt volna, azt elpusztította a tűzvész, melynek oltathatlan lángjai három napon át dühöngtek a romok felett. Évtizedek keserves keresményei pusztultak el néhány óra alatt, milliomosok tettek koldusokká és amikor negyed napra kihamvadt a tűz és tova szállott a füst, a virágzó város helyén egy üszkös romhalmaz maradt. Más nép ott hagyta volna e helyet, melyet az Isten ítélet pusztított el, mint hajdan Sodomát s Gomorát és másutt kezdte volna ismét lerakni családi fészkének pilléreit. San Francisco népe azonban máskép gondolkozott. Ha úgy van megírva a sors könyvében, hogy a Golden Gate városának el kell pusztulnia, hát elpusztulunk mi is vele együtt. E gondolat vert gyökeret a város minden polgárának szívében, amidőn elhatározták, hogy újra építik a várost. És e szeretettől fakadt lelkesedés valóban csodákat művelt. Szemlátomást tűntek el a romok, helyükön palota palota után épült fel és még egy évtized sem kellett hozzá és a Pacific Óceán menyasszonya, a Golden Gate városa , San Francisco szebb tett, mint volt és nagyságával, forgalmával Amerika nyugati metropolisává lett. És ma, alig nyolc év után a rettenetes katasztrófának, megnyitotta falai között a világkiállítást, melynél pompásabb, tökéletesebb és nagyobb szabású még nem volt a föld kerekségén. Ezek után mindenki megértheti, hogy miért vált ki a kiállítás San Francisco népének szívéből oly hihetetlen lelkesedést, miért tekinti azt a legbecézettebb kedvencének. A kiállítás jelenti a város újjászületésének betetőzését, a kiállítás jelenti, hogy San Francisco elérte azt, amit a szív szeretete, a létek bátorsága és a tudás nagysága csak alkothatott: hamvaiból feltámadva, rövid nyolc esztendő alatt tényleg azzá lett, ahogyan amerikaszerte nevezik „Beautiful and Wonderful City.” Vasutak és hajók csak úgy ontották a vendégeket már napok óta és a pazarul feldíszített utcákon hihetetlenül nagy az élénkség. Hallani lehet a világ minden nyelvezetét, amelyen az emberi agy gondolata csak kifejezhető és fel lehet találni az emberi fajok minden színét és változatát, amelyek az öt világrészében élnek. A szállók hatalmas felhőkarcolói mind megteltek az érkező vendégekkel és esténként a színházak és fényes éttermek a különböző fajok és nemzetek legcsodásabb keverékének képeit mutatják. Napsugaras, üde tavaszi reggel köszöntötte a nagy napot. Hat órakor megszólaltak a Presidio ágyúi, mely jeladás volt az egész órán át tartó bábeli hangzavarra. Dörögni kezdtek a kikötőben horgonyzó hadihajók ágyúi, megszólaltak az összes gyárak sípjai, hajók kürtjei, megkondultak a templomok harangjai és mozgásba jött a városban minden hangot adó instrumentum. Egy perc alatt talpra állt az egész város. A férfiak fegyverekkel és revolverekkel lövöldöztek, a gyermekek sípoltak, trombitáltak, az asszony nép konyhai eszközökkel csinált sikerítő hangversenyt. Megszólaltak a tűzoltók vészkürtjei, a rendőrök sípjai, az autók tülkei, az utcákat járó zenekarok kürtjei és dobpergései. Egy teljes órán át tartott az egész városban e sikeres ébresztés, mert nem is maradt élő ember, aki tovább alhatott volna. Azután megkezdődött az emberi tömegek hömpölygése a Market utca, melynek betorkoló utcáin gyülekeztek a külömböző küldöttségek, egyletek, testületek és a város közönsége. Pontban tíz órakor Hiram W. Johnson,California kormányzója és H. Ralph San Francisco polgármestere az állam és város hivatalnoki karával a menet élére állott, mire jelt adtak az indulásra. A városi zenekar rázendített az „I love you California” alkalmi marsra és megindult a menet a pazarul feldíszített Van Ness-Avenuen a kiállításhoz. Páratlanul szép látvány volt ez a felvonulás. Nemcsak impozáns volta miatt, hiszen részt vett benne közel kétszázezernyi nép, nemcsak érdekessége miatt, mert egymás mellett ment a milliomos és az utcaseprő, a bankár és újságárus, a nagykereskedő és boltiszolga együtt énekelve az indulót, de páratlan volt festői szépsége miatt is. A világon létező népek, fajok és nemzetek felvonulása volt ez, valamennyien festői szép nemzeti viseletükben. Hinduk, indiánok, japánok, chinaiak, törökök, négerek, arabok, mexikóiak, ausztráliaiak, ázsiai, délamerikai, afrikai népek, majd európai nemzetek németek, angolok, izlandiak, spanyolok, olaszok, portugállok, skótok, skandinávok, szlávok, hollandok, az amerikai cowboyok és cowgirlek, alaskaiak, cubaiak és hawaiak. Mindezek együtt és egymásután a népek,nemzetek és fajok, a változatok és színek olyan gazdag variációját mutatták, melyet nem egy hamar lehet egyetlen tömegben látni. A kiállításnál Franklin K. Lane, az Egyesült Államok belügyminisztere és Charles C. Moore, a kiállítás elnöke fogadták a menetet a kiállítás védnökeivel és tisztikarával. A közönség a gyémánt torony előtti hatalmas téren és környékén helyezkedett el, amely után megkezdődött a megnyitás hivatalos ceremóniája. Martin Mayer rabbinus zsoltár olvasása után karének következett, majd E. J. Hanna mondott rövid megnyitó imát. Utána C. Moore a kiállítás elnöke mondott hatalmas beszédet, ismertetve a kiállítás történetét, majd F. K. Lane belügyminiszter tolmácsolta az Egyesült Államoknak és Wilson elnöknek üdvözletét, melyet H. Lenson kormányzó köszönt meg California nevében. Végül H. Ralph polgármester fejezte ki San Francisco köszönetének háláját mindazok iránt, kik a kiállítás létrehozásában közreműködtek. Charles C. Moore a kiállítás elnöke azután szikratáviratot küldött Washingtonba Wilson elnökhöz, jelezve, hogy a kiállítás megnyitásának ünnepsége lezajlott és kérve őt, hogy a kiállítást hivatalosan nyissa meg. Ugyanis a kiállítás összes gépezetei egy elektrikus huzalba voltak összpontosítva, melyet összekötöttek egy táviróvonallal Washingtonra. Pontban 12 órakor egyszerre mozgásba jöttek a kiállítás összes gépei, a szökőkutakból ragyogó vízsugarak törtek a kék égbolt felé és sorra dördültek el a hatalmas mozsarak, jelezve, hogy Wilson elnök Washingtonban a Fehér házban megnyomta a villamos készülék gombját, melynek árama mozgásba hozta a kiállítás területén lévő összes gépezeteket. A közönség hihetetlen lelkesedéssel ünnepelte a nagyszerű pillanatot, mely a kiállítás hivatalos megnyitását adta tudtuk A notabilitások részére az ünnepélyek csarnokában hatalmas bankett volt, amelyen mintegy másfél ezer meghívott előkelőség vett részt. A magyarság közül Politzer Sándor, a san franciscoi kereskedelmi világ egyik legelőkelőbb tagja volt hivatalos. Bankett alatt sok pohárköszöntő hangzott el és nagy ünneplésben részesítették Wilson elnök képviselőjét Franklin K. Lane belügyminisztert, aki californiai születésű és egy ízben képviselte is Californiát a washingtoni törvényhozásban, valamint C. Mooret, a kiállítás elnökét és H. Johsont, California kormányzóját. A nap folyamán egyre nőtt a kiállítás közönsége, és bár a belépők számait jelző főgép számsora már felül volt a háromszázezres numeruson, alig volt észrevehető a sokadalom, oly hatalmas területen épült fel a kiállítás. A látogatók mindenikét meglepte a kiállítás nagyszerűsége. Az egyes épületek nemcsak méreteikben nagyszabásúak, de külsejükben is rendkívül szépek és díszesek. Belsejükben pedig össze van halmozva minden, amit csak a tudás és az emberi elme produkálhat. Az épületekkel arányosan az utcák is szélesek és gyönyörűen vannak parkírozva. Egyetlen óriási virágos kert az egész, melynek évszázados pálmáit és színgazdag tropikus növényeit Hawai és Haiti szigeteiről szállították. A paloták hatalmas sorait gyönyörű parkok, tavak, szökőkutak tarkítják, míg a másik oldalán bámulatba ejti az embert a természet csodás panorámája, a festői szépségű öböl és a Golden Gate szikla kapuján túl a Csöndes Óceán beláthatatlan fenséges tükre. A kiállításnak több, mint háromnegyed része teljesen elkészült. Csupán az európai nemzetek palotái vannak még építés alatt, melyek készítését a háború hátráltatta. Az európai államok közül Francia, Olasz, Török és Spanyolország, továbbá Portugália, Belgium, Norvégia, Dánia és Svájc építenek palotákat, míg Németország, Ausztria, Anglia, Oroszország és Bulgária a különböző csarnokokban állítanak ki egyes dolgokat. Magyarország, sajnos, sehol sem szerepel hivatalosan. De mégis ! Ott vagyunk a Vienra étterem étlapján: Gulyás Hungarian speciality. Még csak azt kellett volna odaírni, hogy nyereg alatt puhítva. Hatalmas helyet foglal el a szórakozások városa, hol a legnagyobb agyafúrtsággal állítottak össze mindent, ami csak az emberek zsebéből kihúzhatja a penyt. Közel ötszáz látványossági hely van, mely magában foglal mindent, ami csak kigondolható az északi jegestengertől a déli sarkig és a mi huncutságot az emberi agy ideszelhetett a technika és elektromosság segítségével. A közönség egész nap szakadatlanul hullámzott a hatalmas területen, de amikor a nap nyugovóra szállt és esteledni kezdett, még a lehetetlenséghez hozzászokott amerikaiakat is csodálkozásba ejtette az elébük táruló kép. Mintha az ereregy éjszaka szállott volna alá a maga tüneményes csodáival, mintha az álmok tündérvilága ereszkedett volna te a maga káprázatosságával. Szó azt te nem írhatja, kép azt vissza nem adhatja, amit az elektrikus technika itt produkál. A nap vakító fényáradata szállt te a kiállítás egész területére. Millió és millió izzó villanylámpák szegélyezik az épületek körvonalait, mintha csillogó jégpiramisok szállnának föl a földből. Majd tündöklő fénysávok törnek elő a szivárvány színeinek változataival. Csak most vesszük észre, hogy a kiállítás minden palotája, azoknak falai, díszítései, kupolái színesek és rávetődő különböző fényű sugarak a szinpompának egy olyan nagyszerű változatait adják, melyek az álmok birodalmát varázsolják elő. És ebből a szinpompából csodás ragyogással emelkedik ki a gyémánt torony, melynek égbe nyúló oszlopait, erkélyeit, kupoláit és a tetején forgó földgömbjét százötvenezer csiszolt üveg piramisa fedi, melyek a rávetődő fénysugarakban úgy ragyognak, mint megannyi drágaköve. Nem hiába nevezték el a kiállítást „Jewel City“-nek, a drágakövekvárosának, mert aki esti pompájában látja, azt hiszi, hogy álmodik és leszállt körülötte az ezeregyés bűvös éjszakája a maga tüneményes csodáival. A közönséget valósággal galvanizálta az elébe táruló mesebeli látvány, majd olyan lelkesedést és kedvet váltott ki telkéből, amire csak California leányai s ifjai képesek. Nóta, tánc és muzsikaszó mellett ülték meg a kiállítási esték keresztelőjét kivilágos kivirradtig és mindenki azzal a jóleső érzéssel tért haza, hogy egy igazán feledhetetlen emléket visz magával. Bakcsy Kornél: Az 52. gyalogezred veszteségei. A március 30-ikán megjelent 152. sz. veszteségi lajstrom közli. Meghaltak : Baloghi Ferenc gyal, 16. szd., Torjánc, 1889. Bauer Ádám szv., 16. szd., Ráckozár, 1886. Behr József szv., 9. szd., Mohács, 1891. Friedrich Mihály gyal., 10. szd., Alsósztmárton Gungel János gyal., 3. szd., Véménd, 1886. Gyano János gyal., 3. szd., N.-Bicsérd, 1893. Hornung János orv., 13. szd., Rácpetre, 1886. Kis Antal gyal., 3. szd., Szentlőrinc, 1886. Lang Ede gyal., 10. szd., Pózsa, 1893. Leitsch János gyal., 1. szd. Marázi János gyal., 3. szd., M.-Egregy, 1894. Papp Ferenc gyal.,9. szd., Sásd, 1888.