Pécsi Napló, 1915. április (24. évfolyam, 74-96. szám)

1915-04-03 / 74. (76.) szám

1915. április 3 „Pécsi Napló“ nek deklarálta a megnyitás napját, a telkek­ből kitörő lelkesedés viszont az ünnepek ünnepévé avatta azt. És méltán ! Hiszen amit San Francisco alkotott, az páratlanul áll az egész világon. Még nyolc esztendeje sincs, hogy egy irtó­zatos földrengés romokba döntötte az egész várost és amit a földön túli hatalom meg­kímélt volna, azt elpusztította a tűzvész, melynek oltathatlan lángjai három napon át dühöngtek a romok felett. Évtizedek ke­serves keresményei pusztultak el néhány óra alatt, milliomosok tettek koldusokká és ami­kor negyed napra kihamvadt a tűz és tova szállott a füst, a virágzó­ város helyén egy üszkös romhalmaz maradt. Más nép ott hagyta volna e helyet, melyet az Isten ítélet pusztított el, mint hajdan Sodomát s Gomorát és másutt kezdte volna ismét lerakni családi fészkének pillé­reit. San Francisco népe azonban máskép gondolkozott. Ha úgy van megírva a sors könyvében, hogy a Golden Gate városának el kell pusztulnia, hát elpusztulunk mi is vele együtt. E gondolat vert gyökeret a város minden polgárának szívében, amidőn elhatározták, hogy újra építik a várost. És e szeretettől fakadt lelkesedés valóban cso­dákat művelt. Szemlátomást tűntek el a romok, helyükön palota palota után épült fel és még egy évtized sem kellett hozzá és a Pacific Óceán menyasszonya, a Golden Gate városa , San Francisco szebb tett, mint volt és nagyságával, forgalmával Amerika nyugati metropolisává lett. És ma, alig nyolc év után a rettenetes katasztrófának, megnyitotta falai között a világkiállítást, melynél pompásabb, tökéle­tesebb és nagyobb szabású még nem volt a föld kerekségén. Ezek után mindenki meg­értheti, hogy miért vált ki a kiállítás San Francisco népének szívéből oly hihetetlen lelkesedést, miért tekinti azt a legbecézet­­tebb kedvencének. A kiállítás jelenti a város újjászületésének betetőzését, a kiállítás je­lenti, hogy San Francisco elérte azt, amit a szív szeretete, a létek bátorsága és a tudás nagysága csak alkothatott: hamvaiból fel­támadva, rövid­ nyolc esztendő alatt tényleg azzá lett, ahogyan amerikaszerte nevezik „Beautiful and Wonderful City.” Vasutak és hajók csak úgy ontották a vendégeket már napok óta és a pazarul fel­díszített utcákon hihetetlenül nagy az élénk­ség. Hallani lehet a világ minden nyelveze­tét, amelyen az emberi agy gondolata csak kifejezhető és fel lehet találni az emberi fajok minden színét és változatát, amelyek az öt világrészében élnek. A szállók hatalmas fel­hőkarcolói mind megteltek az érkező vendé­gekkel és esténként a színházak és fényes éttermek a különböző fajok és nemzetek leg­­csodásabb keverékének képeit mutatják. Napsugaras, üde tavaszi reggel köszön­tötte a nagy napot. Hat órakor megszólal­tak a Presidio ágyúi, mely jeladás volt az egész órán át tartó bábeli hangzavarra. Dörögni kezdtek a kikötőben horgonyzó ha­dihajók ágyúi, megszólaltak az összes gyá­rak sípjai, hajók kürtjei, megkondultak a templomok harangjai és mozgásba jött a városban minden hangot adó instrumentum. Egy perc alatt talpra állt az egész város. A férfiak fegyverekkel és revolverekkel lövöl­döztek, a gyermekek sípoltak, trombitáltak, az asszony nép konyhai eszközökkel csinált sikerítő hangversenyt. Megszólaltak a tűz­oltók vészkürtjei, a rendőrök sípjai, az autók tülkei, az utcákat járó zenekarok kürtjei és dobpergései. Egy teljes órán át tartott az egész városban e sikeres ébresztés, mert nem is maradt élő ember, aki tovább alhatott volna. Azután megkezdődött az emberi töme­gek hömpölygése a Market utca, melynek betorkoló utcáin gyülekeztek a kü­lömböző küldöttségek, egyletek, testületek és a város közönsége. Pontban tíz órakor Hiram W. Johnson,California kormányzója és H. Ralph San Francisco polgármestere az állam és város hivatalnoki karával a menet élére állott, mire jelt adtak az indulásra. A városi zenekar rázendített az „I love you Califor­nia” alkalmi marsra és megindult a menet a pazarul feldíszített Van Ness-Avenuen a kiállításhoz. Páratlanul szép látvány volt ez a fel­vonulás. Nemcsak impozáns volta miatt, hiszen részt vett benne közel kétszázezernyi nép, nemcsak érdekessége miatt, mert egy­más mellett ment a milliomos és az utca­seprő, a bankár és újságárus, a nagykeres­kedő és boltiszolga együtt énekelve az indu­lót, de páratlan volt festői szépsége miatt is. A világon létező népek, fajok és nemzetek felvonulása volt ez, valamennyien festői szép nemzeti viseletükben. Hinduk, indiá­nok, japánok, chinaiak, törökök, négerek, arabok, mexikóiak, ausztráliaiak, ázsiai, dél­amerikai, afrikai­ népek, majd európai nem­zetek németek, angolok, izlandiak, spanyo­lok, olaszok, portugállok, skótok, skandi­návok, szlávok, hollandok, az amerikai cow­­boyok és cowgirlek, alaskaiak, cubaiak és hawaiak. Mindezek együtt és egymásután a népek,­nemzetek és fajok, a változatok és színek olyan gazdag variációját mutatták, melyet nem egy hamar lehet egyetlen tömeg­ben látni. A kiállításnál Franklin K. Lane, az Egyesült Államok belügyminisztere és Char­les C. Moore, a kiállítás elnöke fogadták a menetet a kiállítás védnökeivel és tiszti­karával. A közönség a gyémánt torony előtti hatalmas téren és környékén helyezkedett el, amely után megkezdődött a megnyitás hivatalos ceremóniája. Martin Mayer rabbi­nus zsoltár olvasása után karének követke­zett, majd E. J. Hanna mondott rövid meg­nyitó imát. Utána C. Moore a kiállítás elnöke mondott hatalmas beszédet, ismertetve a kiállítás történetét, majd F. K. Lane bel­ügyminiszter tolmácsolta az Egyesült Álla­moknak és Wilson elnöknek üdvözletét, melyet H. Lenson kormányzó köszönt meg California nevében. Végül H. Ralph polgár­­mester fejezte ki San Francisco köszöneté­nek háláját mindazok iránt, kik a kiállítás létrehozásában közreműködtek. Charles C. Moore a kiállítás elnöke az­után szikratáviratot küldött Washingtonba Wilson elnökhöz, jelezve, hogy a kiállítás megnyitásának ünnepsége lezajlott és kérve őt, hogy a kiállítást hivatalosan nyissa meg. Ugyanis a kiállítás összes gépezetei egy elektrikus huzalba voltak összpontosítva, melyet összeköt­öttek egy táviróvonallal Wa­shingtonra­. Pontban 12 órakor egyszerre mozgásba jöttek a kiállítás összes gépei, a szökőkutakból ragyogó vízsugarak törtek a kék égbolt felé és sorra dördültek el a ha­talmas mozsarak, jelezve, hogy Wilson elnök Washingtonban a Fehér házban megnyomta a villamos készülék gombját, melynek árama mozgásba hozta a kiállítás területén lévő összes gépezeteket. A közönség hihetetlen lelkesedéssel ünnepelte a nagyszerű pillana­tot, mely a kiállítás hivatalos megnyitását adta tudtuk A notabilitások részére az ünnepélyek csarnokában hatalmas bankett volt, amelyen mintegy másfél ezer meghívott előkelőség vett részt. A magyarság közül Politzer Sán­dor, a san franciscoi kereskedelmi világ egyik legelőkelőbb tagja volt hivatalos. Bankett alatt sok pohárköszöntő hangzott el és nagy ünneplésben részesítették Wilson elnök kép­viselőjét Franklin K. Lane belügyminisz­tert, aki californiai születésű és egy ízben képviselte is Californiát a washingtoni tör­vényhozásban, valamint C. Moor­et, a ki­állítás elnökét és H. Johsont, California kormányzóját. A nap folyamán egyre nőtt a kiállítás közönsége, és bár a belépők számait jelző főgép számsora már felül volt a háromszáz­ezres numeruson, alig volt észrevehető a sokadalom, oly hatalmas területen épült fel a kiállítás. A látogatók mindenikét meg­lepte a kiállítás nagyszerűsége. Az egyes épületek nemcsak méreteikben nagyszabá­súak, de külsejükben is rendkívül szépek és díszesek. Belsejükben pedig össze van halmozva minden, amit csak a tudás és az emberi elme produkálhat. Az épületekkel arányosan az utcák is szélesek és gyönyö­rűen vannak parkírozva. Egyetlen óriási virágos kert az egész, melynek évszázados pálmáit és színgazdag tropikus növényeit Hawai és Haiti szigeteiről szállították. A paloták hatalmas sorait gyönyörű parkok, tavak, szökőkutak tarkítják, míg a másik oldalán bámulatba ejti az embert a termé­szet csodás panorámája, a festői szépségű öböl és a Golden Gate szikla kapuján túl a Csöndes Óceán beláthatatlan fenséges tükre. A kiállításnak több, mint háromnegyed része teljesen elkészült. Csupán az európai nemzetek palotái vannak még építés alatt, melyek készítését a háború hátráltatta. Az európai államok közül Francia, Olasz, Tö­rök és Spanyolország, továbbá Portugália, Belgium, Norvégia, Dánia és Svájc építe­nek palotákat, míg Németország, Ausztria, Anglia, Oroszország és Bulgária a különböző csarnokokban állítanak ki egyes dolgokat. Ma­gyarország, sajnos, sehol sem szerepel hiva­talosan. De mégis ! Ott vagyunk a Vienra étterem étlapján: Gulyás Hungarian spe­ciality. Még csak azt kellett volna odaírni, hogy nyereg alatt puhítva. Hatalmas helyet foglal el a szórakozások városa, hol a leg­nagyobb agyafúrtsággal állítottak össze min­dent, ami csak az emberek zsebéből kihúz­hatja a penyt. Közel ötszáz látványossági hely van, mely magában foglal mindent, ami csak kigondolható az északi jegesten­­gertől a déli sarkig és a mi huncutságot az emberi agy ideszelhetett a technika és elek­tromosság segítségével. A közönség egész nap szakadatlanul hullámzott a hatalmas területen, de amikor a nap nyugovóra szállt és esteledni kezdett, még a lehetetlenséghez hozzászokott ameri­kaiakat is csodálkozásba ejtette az elébük táruló kép. Mintha az ereregy éjszaka szál­lott volna alá a maga tüneményes csodáival, mintha az álmok tündérvilága ereszkedett volna te a maga káprázatosságával. Szó azt te nem írhatja, kép azt vissza nem adhatja, amit az elektrikus technika itt produkál. A nap vakító fényáradata szállt te a kiállítás egész területére. Millió és millió izzó villany­lámpák szegélyezik az épületek körvonalait, mintha csillogó jégpiramisok szállnának föl a földből. Majd tündöklő fénysávok törnek elő a szivárvány színeinek változataival. Csak most vesszük észre, hogy a kiállí­tás minden palotája, azoknak falai, díszí­tései, kupolái színesek és rávetődő külön­böző fényű sugarak a szinpompának egy olyan nagyszerű változatait adják, melyek az álmok birodalmát varázsolják elő. És ebből a szinpompából csodás ragyogással emelkedik ki­ a gyémánt torony, melynek égbe nyúló oszlopait, erkélyeit, kupoláit és a tetején forgó földgömbjét százötvenezer csiszolt üveg piramisa fedi, melyek a rávetődő fénysugarakban úgy ragyognak, mint meg­annyi drágaköve. Nem hiába nevezték el a kiállítást „Jewel City“-nek, a drágakövek­­városának, mert aki esti pompájában látja, azt hiszi, hogy álmodik és leszállt körülötte az ezeregyés bűvös éjszakája a maga tüne­ményes csodáival. A közönséget valósággal galvanizálta az elébe táruló mesebeli látvány, majd olyan lelkesedést és kedvet váltott ki telkéből, amire csak California leányai s ifjai képesek. Nóta, tánc és muzsikaszó mellett ülték meg a kiállítási esték keresztelőjét kivilágos ki­­virradtig és mindenki azzal a jóleső érzéssel tért haza, hogy egy igazán feledhetetlen emléket visz magával. Bakcsy Kornél:­ ­ Az 52. gyalogezred veszteségei. A március 30-ikán megjelent 152. sz. veszteségi lajstrom közli. Meghaltak : Baloghi Ferenc gyal, 16. szd., Torjánc, 1889. Bauer Ádám szv., 16. szd., Ráckozár, 1886. Behr József szv., 9. szd., Mohács, 1891. Friedrich Mihály gyal., 10. szd., Alsósztmárton Gungel János gyal., 3. szd., Véménd, 1886. Gyano János gyal., 3. szd., N.-Bicsérd, 1893. Hornung János orv., 13. szd., Rácpetre, 1886. Kis Antal gyal., 3. szd., Szentlőrinc, 1886. Lang Ede gyal., 10. szd., Pózsa, 1893. Leitsch János gyal., 1. szd. Marázi János gyal., 3. szd., M.-Egregy, 1894. Papp Ferenc gyal.,­­9. szd., Sásd, 1888.

Next