Pécsi Napló, 1934. március (43. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-27 / 69. szám

6.0] dal. : A MEINL-ajándék húsvétin a legszebb és legcélszerűbb. Fiók: Pécs, Király u. 19. II. Frontharcos Tura-ut. Folyó évi május hó 26 és 27-én az Elesett Hősök emlékére rendezi meg az Országos Frontharcos Szövetség autó és motorsport osztálya idei nagy autó és motor­kerékpár versenyét. 11. Frontharcos Turaut, cím­mel. A verseny távja 1200 km, melyet 50 km-es átlaggal 24 órán belül kell a versenyzőknek be­futniuk. Budapesten a Hősök Teréről indulnak a túra résztvevői május 26-án, szombaton reggel 7 órakor és Kecskemét , Csongrád, Hódmezővásár­hely, Szeged, Baja, Dunaföldvár, Pécs, Kaposvár, Keszthely, Balatonfüred, Veszprém, Pápa, Szom­bathely, Sopron, Győr, Komárom és Dorog érin­tésével érkeznek vissza Budapestre. Pécsett a Mecsekre egy 7 km-es hegyiverseny van beiktat­va. A hegyiverseny az elsőbbséget csak holtver­seny esetén dönti el. Nevezési határidő 1934 má­jus 6. A nevezési ívek a,Szö­vetség autó és motor­­sportosztályánál szerezhetők be, Budapest, VI. Podmaniczky utca 45. sz. alatt, ahol is minden, a túraútra vonatkozó, felvilágosítást megadnak. Az egyes ellenőrző állomásokon, a helyi front­harcos alakulatok és a helyi autóklubok fogadják a versenyzőket. Május 27-én a célbafutás után a versenyzők megkoszorúzzák a Hősök Emlékkövét és résztvesznek a Hősök Ünnepén. tisztító szappanpor­­ || V IIIOlll Legjobb! Legolcsóbb! — Gyászszertartás. Stern Gyula, az Engel Adolf és Fiai parkett és fürészgyár főtisztviselő­jének halálhíre, melyet lapunk előző számában közöltünk, városszerte nagy részvétet keltett, mert a boldogult, közel 6 évtizedet kitöltő példás tisztviselői működésével a legszélesebb rétegek­ben ismeretes volt és közbecsülésben állott. Te­metése ma, kedden délelőtt 11 órakor lesz az izraelita temető halottasházából. A gyászbeszédet dr. Wallenstein Zoltán főrabbi mondja. — Jótékony adomány. Futász Jánosné és Weisz Rozália 10—10 pengőt adományozott a Pécsi Napló utján a Stefánia Szövetség részére. Az adományok szerkesztőségünkben átvehetők. — Megfulladt a széna alatt. Tragikus sze­rencsétlenség történt vasárnap délután Mágocs községben .Keszler Jánosné családtagjaival együtt a mezőn a rokonokkal közös szénaboglya elosz­tásánál dolgozott. Amikor a férfiak elkészültek munkájukkal és szénakazlal felrakták, Keszlerné a boglya tövében az elhullott szénaszálakat sze­degette össze. E közben a hat méter magas kazal hirtelen összeomlott és maga alá temette az idős asszonyt. A családtagok, akik dermedten nézték végig a szerencsétlenséget, nyomban hozzákezd­tek a mentéshez és közel félórai megfeszített munka után sikerült Beszterét kiszabadítani a ráhullott szénatömeg alól, addigra azonban már halott volt. Szőnyeg, linoleum minden minőségben legnagyobb raktár Hirsch és Pollák cégnél. 1­40 ezer pengő helyett 10 ezer pengő el­­sikkasztását ismeri be Kupás Sándor dr. Vasár­nap délben 12 órakor a debreceni rendőrségen befejezték Kupás Sándor dr. városi számvevőségi tisztviselő kihallgatását, akit a debreceni film­színházak vigalmi adójának elsikkasztásával gya­núsítanak. Kupás dr. beismerő vallomásában el­ismerte, hogy sikkasztott, de csak tízezer pengőt, a további harmincezer pengős hiányról tudni sem akar. A debreceni királyi ügyészség a még min­dig folyó kihallgatásra való tekintettel határoza­tot hozott, amelyben 48 órával meghosszabbítja Kupás Sándor dr.-nak a rendőrségen való fogva­­tartását és csak azután kísérik át az ügyészségre. A nyomozást a legnagyobb apparátussal folytat­ják. Hétfőn délelőtt átvizsgálták a debreceni mozi­k könyve­it és Kupás dr. feljegyzéseit, délután pedig újabb tanúkihallgatások voltak. Eddig már megállapították, hogy a két debreceni mozi hét hónap alatt negyvenezer pengőt fizetett ki Kupás kezeihez, aki ebből az összegből nem egészen tízezer pengőt adott át a városnak. — Belőttek az Uj­dombóvár—veszprémi sze­mélyvonat ablakán. Vakmerő merényletet kísé­reltek meg vasárnap este fél hét óra tájban az Ujdombóvár—­veszprémi személyvonat ellen. Ismeretlen tettes Nagykony és Páris között a mozgó Vonat egyik harmadik osztályú ablakán puská­val belőtt. A golyó az ablakon keresztül az egyik padba fúródott. Mivel az ablak körül senki sem ült,így sebesülés nem történt. A rejtélyes merény­let ügyében megindult a csendőri nyomozás. Budapest, 1934. márc. 26. — Valamikor, nem is olyan régen, mindössze pár esztendeje van ennek, frázis volt még az a mondás, hogy: „Pártoljuk a honi ipart!“ Az újságokban hang­zatos cikkek jelentek meg, az emberek kitűzték a gomblyukakba a tulipános jelvényt, de angol szövetből rendelték meg a szabónál a ruhákat, lyoni selymet vásároltak a feleségük, meg a ba­bájuk részére, rumburgi vászonból készült a lá­nyok kelengyéje és bécsi firmák ágensei kínálták az urak fehérneműjét. Társaságokban lemosolyog­ták azt, aki azzal kérkedett, hogy: magyar szö­vetből készült a ruhája... Ma, külkereskedelmi mérlegünk legjelentő­sebb tételét teszi ki báránybőr-exportunk, magyar bárányból készült Lipcsében és Londonban a legfinomabb „perzsa“ és „breitschwane“-szőrme­­kabát, a magyar selyem vetekszik a franciával és a szabók, meg a budapesti Belváros legelőke­lőbb szövetáruházai büszkén hirdetik a „leg­finomabb magyar szöveteket.“ Különösen a ma­gyar szövet az, amely nemcsak felvette, hanem diadallal állja is a versenyt a külföldivel. Érdemes ennél a témánál megállni egy percre. De sokkal érdemesebb bekopogtatni a gyár­igazgató szobájába és megkérdezni: mi történt az utolsó esztendőkben, mi az oka annak, hogy ma már divat lett magyar szövetből csinál­tatni a ruhánkat. Másfél óráig beszélgettem el az egyik leg­nagyobb magyar szövetgyár igazgatójával, Keltai Sándorral. Én kérdeztem, ő felelt és ebből az ér­dekes diskurzusból született meg ez a riportom. Ezeket mondotta nekem az igazgató úr: HATVANEZER MUNKÁSNAK AD KENYERET A MAGYAR TEXTILIPAR. A háborút megelőző időben a mai Csonka­­magyarország területén nem volt egyetlen szövet­vagy posztógyár sem. A zsolnai, gácsi, brassói és nagydisznódi gyárak készítményei már ekkor ki­válóak voltak, annyira, hogy Zsolnáról egész je­lentős tételek mentek Angliába, ahonnan aztán angol blombával, mint angol áru jöttek vissza hozzánk. Trianon ezeket a gyárakat leszabdalta és amikor alá kellett írnunk az igazságtalan bé­két, csonka hazánknak nem maradt egyetlen gyapjútzövőgyára sem. Először a zsolnai gyár alapított Pesten gyárat, aztán különböző tőke csoportok létesítettek ipartelepeket. Az alapítási láz 1921-ben kezdődött el és mintegy öt éven át tartott. A gyáraknak természetesen fel kellett venni a versenyt a külföldi, elsősorban az angol és a cseh gyárakkal, amelyek nálunk a piacot uralták. Nagy előnyünk volt már az alakuláskor az, hogy a magyar gyárakat a legmodernebb gépek­kel szereltük fel, olyanokkal, aminekkel a meg­lévő, régi külföldi gyárak nem rendelkezhettek. A legjobb szakemberek jöttek el hozzánk, las­­san kint kiderült azután az is, hogy a magyar munkásanyag, megfelelő­en kiképezve, sokkal jobb, megfelelőbb, mint a külföldi. A magyar textilgyárak ma már hatvanezer mun­kást foglalkoztatnak, ebből a számból a gyap­jú szövőgyárakra tizenkétezer jut. A legnagyobb baj az volt nálunk, hogy le­küzdhetetlen volt a külföld imádata. Nem tudtuk produkciónkat idehaza elhe­­­­lyezni, mert még mindig majdnem másfélszer annyi külföldi szövet jött be,­­mint amennyit a hazai gyárak el tudtak adni. Kénytelenek voltunk tehát külföldre is gravitálni és hogy odakünn fel tudjuk venni a versenyt, olyan minőségeket kellett készítenünk, ami az angol, cseh és német áruval szemben odakint is képes árban és minő­ségben egyaránt konkurálni. ANGOL TERÜLETEKEN VERI A MAGYAR ÁRU AZ ANGOLT.­ ­Ez a törekvésünk teljesen sikerült. Annyira, hogy — csak egy példát említsek — az én gyá­ram, a Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár Rt., amely a legkitűnőbb kamgarn árut is készti, rövid idő­vel ezelőtt több ezer fontért adott el szövetet Egyiptom­nak, Palesztinának és Törökországnak, tehát angol protektorátus alatt álló olyan orszá­goknak, ahova eddig kizárólag Anglia szállít­ott. A magyar közönség is rájött aztán lassan­­kint arra, hogy a magyar szövet nemcsak olyatt jó, mint az angol, vagy a cseh, hanem annál lé­nyegesen olcsóbb is. Amíg egy méter igen jó minő­ségű magyar kamgarn szövet a kiskereskedelem­­ben 18—20 pengőbe kerül, addig ugyanez az angol áru nem kapható 30—32 pengőnél olcsób­­ban és hasonó minőségű cseh áru benn Csehszlo­­vákiában, ahol a termelési költségek magasabbak, vám nélkül 26—28 pengőbe kerül. Két évvel ezelőtt a magyar gyárak 25 mil­ró értékű árut termeltek és pontosan annyi ér­tékű külföldi portéka jött be, ma a magyar gyá­rak produkciója harmincöt milióra szökött és a külföldi behozatal hatmillióra csökkent. Azletek, amelyek azér ott csak külföldi árut tartottak rak­táron, ma már nemcsak tartják, hanem hirdetik a m­agyar szövetet és a mi gyárunk is egész csomó előkelő belvárosi céget lát el a legfinomabb szö­vetteli ZAVARBAN A­Z ÁRVIZSGÁLÓ BIZOTTSÁG SZAKÉRTŐI. • Ma már szakértők sem tudják megkülönböz­tetni a magyar szövetet az angol­tól. Nemrég megtörtént, hogy az Arvizsgáló Bizottság előtt felmerült az a probléma, jogos-e, hogy a magyar és angol szövetek ára között olyan nagy a különb­ség. Erre mi különböző magyar, angol és cseh mintákat kevertünk össze és az Árvizsgáló Bizott­ság műegyetemi tanárokból, szabókból és keres­kedőkből álló szakértőkkel vizsgáltatta meg eze­ket a mintákat. A feladat az volt: válogassák ki a szövetdarabokból a magyar és a külföldi mintákat és megtörtént az, hogy a leghivatottabb szakértők angolnak „ismerték fel“ a mi gyártmányunkat és magyarnak mi­nősítették az angolt . Mi, akik ismerjük a magyar gyapjúszövő ipar hallatlan nagy fejlődését, ezen nem is cso­dálkozunk, hiszen mi tudjuk, hogy a viszonyok rákényszerítettek bennünket arra, hogy a legelső­­rendű anyagot állítsuk elő. Nálunk a termelési viszonyok olcsóbbak, a magyar szövetet nem ter­heli a külföldi áru vámja, tehát olcsóbbak lehe­tünk. És ma már nemcsak hazafias szempontok viszik rá az emberreket arra, hogy magyar szö­veteket vásároljanak, hanem teszik ezt azért, mert a magyar szövet legalább olyan jó, mint a kül­földi és ami különösem fontos, annál lényegesen olcsóbb... • Beszélgetésünk végén elmondotta még az igaz­gató úr, hogy a magyar gyapjúszövőgyárak ter­melésének örvendetes emelkedése jelentős mér­tékben emelte a gyapj­útermelést is. Amíg tavaly csak négy és fél millió kilogramm gyapjút ter­meltek a gazdák, addig az idén már egy milliónál nagyobb termés várható és még ezt is nyolcmil­lióra akarják fokozni. A magyar gyapjú, az auszt­ráliaival keverve, kitűnően felhasználható. A gaz­dák ma már jobban megtalálják számításaikat, mert a tavalyi kilencven filléres árral szemben egy pengő hetvenn fillért fizetnek az idén a gyárak a gyap­júért. Ezzel szemben azonban a szövetek ára nem változott. A gazdasági helyzet olyan, hogy az eladási árat nem lehetett felemelni. Paál Jób. —­ Leütötte a garázda tolvaj vendéget egy dunaszekcsői munkás. Csányi István dunaszek­­csői gazdálkodó szőlejébe hívta borozgatni Kos­­tyák Istvánt és két legénytársát. Iddogálás köz­ben Koshjdk eltűnt a szobából az udvarra ment, felfeszítette a tyúkórt és onnan több tojást lopott, majd a füstölőből lopott kolbászt ,szalonnát és sonkát. A tolvaj vendég manipulációit az udvaron dolgozó Andók József munkás vette észre, aki erélyes hangon vonta felelősségre Kostyákot. Szó­szót követett, majd Kostyák Andókra támadt és a földre tépette Andokot, aki szorongatott helyzetében a földön heverő fejszével fejbevágta támadóját , aki véresen terült el a földön. A pórul­járt tolvajt a mentők a kórházba szállították. Beszeld számok a szövetről, amiből a ruhánk készü­l AZ ÁRVIZSGÁI­Ó Birón­SÁG szakértői sem tudják ma már a magyar szövetet az ANGOLTÓL MEGKÜLÖNBÖZTETNI. — EGYIPTOMBAN, TÖRÖKORSZÁGBAN ÉS PALESZTINÁBAN KONKURÁL A MAGYAR ÁRU AZ ANGOLLAL. — EGYRE TÖBB MAGYAR SZÖVETET VISZÜNK KÜLFÖLDRE, MAGYARORSZÁGON LASSAN ELTŰNIK AZ ANGOL ÉS A CSEH ÁRU. ÉRDEKES BESZÉLGETÉSEM EGY MAGYAR GYÁRIGAZGATÓV­AL. 1934 március 27. PÉCSI NAPLÓ

Next