Pécsi Napló, 1934. március (43. évfolyam, 48-72. szám)
1934-03-27 / 69. szám
6.0] dal. : A MEINL-ajándék húsvétin a legszebb és legcélszerűbb. Fiók: Pécs, Király u. 19. II. Frontharcos Tura-ut. Folyó évi május hó 26 és 27-én az Elesett Hősök emlékére rendezi meg az Országos Frontharcos Szövetség autó és motorsport osztálya idei nagy autó és motorkerékpár versenyét. 11. Frontharcos Turaut, címmel. A verseny távja 1200 km, melyet 50 km-es átlaggal 24 órán belül kell a versenyzőknek befutniuk. Budapesten a Hősök Teréről indulnak a túra résztvevői május 26-án, szombaton reggel 7 órakor és Kecskemét , Csongrád, Hódmezővásárhely, Szeged, Baja, Dunaföldvár, Pécs, Kaposvár, Keszthely, Balatonfüred, Veszprém, Pápa, Szombathely, Sopron, Győr, Komárom és Dorog érintésével érkeznek vissza Budapestre. Pécsett a Mecsekre egy 7 km-es hegyiverseny van beiktatva. A hegyiverseny az elsőbbséget csak holtverseny esetén dönti el. Nevezési határidő 1934 május 6. A nevezési ívek a,Szövetség autó és motorsportosztályánál szerezhetők be, Budapest, VI. Podmaniczky utca 45. sz. alatt, ahol is minden, a túraútra vonatkozó, felvilágosítást megadnak. Az egyes ellenőrző állomásokon, a helyi frontharcos alakulatok és a helyi autóklubok fogadják a versenyzőket. Május 27-én a célbafutás után a versenyzők megkoszorúzzák a Hősök Emlékkövét és résztvesznek a Hősök Ünnepén. tisztító szappanpor || V IIIOlll Legjobb! Legolcsóbb! — Gyászszertartás. Stern Gyula, az Engel Adolf és Fiai parkett és fürészgyár főtisztviselőjének halálhíre, melyet lapunk előző számában közöltünk, városszerte nagy részvétet keltett, mert a boldogult, közel 6 évtizedet kitöltő példás tisztviselői működésével a legszélesebb rétegekben ismeretes volt és közbecsülésben állott. Temetése ma, kedden délelőtt 11 órakor lesz az izraelita temető halottasházából. A gyászbeszédet dr. Wallenstein Zoltán főrabbi mondja. — Jótékony adomány. Futász Jánosné és Weisz Rozália 10—10 pengőt adományozott a Pécsi Napló utján a Stefánia Szövetség részére. Az adományok szerkesztőségünkben átvehetők. — Megfulladt a széna alatt. Tragikus szerencsétlenség történt vasárnap délután Mágocs községben .Keszler Jánosné családtagjaival együtt a mezőn a rokonokkal közös szénaboglya elosztásánál dolgozott. Amikor a férfiak elkészültek munkájukkal és szénakazlal felrakták, Keszlerné a boglya tövében az elhullott szénaszálakat szedegette össze. E közben a hat méter magas kazal hirtelen összeomlott és maga alá temette az idős asszonyt. A családtagok, akik dermedten nézték végig a szerencsétlenséget, nyomban hozzákezdtek a mentéshez és közel félórai megfeszített munka után sikerült Beszterét kiszabadítani a ráhullott szénatömeg alól, addigra azonban már halott volt. Szőnyeg, linoleum minden minőségben legnagyobb raktár Hirsch és Pollák cégnél. 140 ezer pengő helyett 10 ezer pengő elsikkasztását ismeri be Kupás Sándor dr. Vasárnap délben 12 órakor a debreceni rendőrségen befejezték Kupás Sándor dr. városi számvevőségi tisztviselő kihallgatását, akit a debreceni filmszínházak vigalmi adójának elsikkasztásával gyanúsítanak. Kupás dr. beismerő vallomásában elismerte, hogy sikkasztott, de csak tízezer pengőt, a további harmincezer pengős hiányról tudni sem akar. A debreceni királyi ügyészség a még mindig folyó kihallgatásra való tekintettel határozatot hozott, amelyben 48 órával meghosszabbítja Kupás Sándor dr.-nak a rendőrségen való fogvatartását és csak azután kísérik át az ügyészségre. A nyomozást a legnagyobb apparátussal folytatják. Hétfőn délelőtt átvizsgálták a debreceni mozik könyveit és Kupás dr. feljegyzéseit, délután pedig újabb tanúkihallgatások voltak. Eddig már megállapították, hogy a két debreceni mozi hét hónap alatt negyvenezer pengőt fizetett ki Kupás kezeihez, aki ebből az összegből nem egészen tízezer pengőt adott át a városnak. — Belőttek az Ujdombóvár—veszprémi személyvonat ablakán. Vakmerő merényletet kíséreltek meg vasárnap este fél hét óra tájban az Ujdombóvár—veszprémi személyvonat ellen. Ismeretlen tettes Nagykony és Páris között a mozgó Vonat egyik harmadik osztályú ablakán puskával belőtt. A golyó az ablakon keresztül az egyik padba fúródott. Mivel az ablak körül senki sem ült,így sebesülés nem történt. A rejtélyes merénylet ügyében megindult a csendőri nyomozás. Budapest, 1934. márc. 26. — Valamikor, nem is olyan régen, mindössze pár esztendeje van ennek, frázis volt még az a mondás, hogy: „Pártoljuk a honi ipart!“ Az újságokban hangzatos cikkek jelentek meg, az emberek kitűzték a gomblyukakba a tulipános jelvényt, de angol szövetből rendelték meg a szabónál a ruhákat, lyoni selymet vásároltak a feleségük, meg a babájuk részére, rumburgi vászonból készült a lányok kelengyéje és bécsi firmák ágensei kínálták az urak fehérneműjét. Társaságokban lemosolyogták azt, aki azzal kérkedett, hogy: magyar szövetből készült a ruhája... Ma, külkereskedelmi mérlegünk legjelentősebb tételét teszi ki báránybőr-exportunk, magyar bárányból készült Lipcsében és Londonban a legfinomabb „perzsa“ és „breitschwane“-szőrmekabát, a magyar selyem vetekszik a franciával és a szabók, meg a budapesti Belváros legelőkelőbb szövetáruházai büszkén hirdetik a „legfinomabb magyar szöveteket.“ Különösen a magyar szövet az, amely nemcsak felvette, hanem diadallal állja is a versenyt a külföldivel. Érdemes ennél a témánál megállni egy percre. De sokkal érdemesebb bekopogtatni a gyárigazgató szobájába és megkérdezni: mi történt az utolsó esztendőkben, mi az oka annak, hogy ma már divat lett magyar szövetből csináltatni a ruhánkat. Másfél óráig beszélgettem el az egyik legnagyobb magyar szövetgyár igazgatójával, Keltai Sándorral. Én kérdeztem, ő felelt és ebből az érdekes diskurzusból született meg ez a riportom. Ezeket mondotta nekem az igazgató úr: HATVANEZER MUNKÁSNAK AD KENYERET A MAGYAR TEXTILIPAR. A háborút megelőző időben a mai Csonkamagyarország területén nem volt egyetlen szövetvagy posztógyár sem. A zsolnai, gácsi, brassói és nagydisznódi gyárak készítményei már ekkor kiválóak voltak, annyira, hogy Zsolnáról egész jelentős tételek mentek Angliába, ahonnan aztán angol blombával, mint angol áru jöttek vissza hozzánk. Trianon ezeket a gyárakat leszabdalta és amikor alá kellett írnunk az igazságtalan békét, csonka hazánknak nem maradt egyetlen gyapjútzövőgyára sem. Először a zsolnai gyár alapított Pesten gyárat, aztán különböző tőke csoportok létesítettek ipartelepeket. Az alapítási láz 1921-ben kezdődött el és mintegy öt éven át tartott. A gyáraknak természetesen fel kellett venni a versenyt a külföldi, elsősorban az angol és a cseh gyárakkal, amelyek nálunk a piacot uralták. Nagy előnyünk volt már az alakuláskor az, hogy a magyar gyárakat a legmodernebb gépekkel szereltük fel, olyanokkal, aminekkel a meglévő, régi külföldi gyárak nem rendelkezhettek. A legjobb szakemberek jöttek el hozzánk, lassan kint kiderült azután az is, hogy a magyar munkásanyag, megfelelően kiképezve, sokkal jobb, megfelelőbb, mint a külföldi. A magyar textilgyárak ma már hatvanezer munkást foglalkoztatnak, ebből a számból a gyapjú szövőgyárakra tizenkétezer jut. A legnagyobb baj az volt nálunk, hogy leküzdhetetlen volt a külföld imádata. Nem tudtuk produkciónkat idehaza elhelyezni, mert még mindig majdnem másfélszer annyi külföldi szövet jött be,mint amennyit a hazai gyárak el tudtak adni. Kénytelenek voltunk tehát külföldre is gravitálni és hogy odakünn fel tudjuk venni a versenyt, olyan minőségeket kellett készítenünk, ami az angol, cseh és német áruval szemben odakint is képes árban és minőségben egyaránt konkurálni. ANGOL TERÜLETEKEN VERI A MAGYAR ÁRU AZ ANGOLT. Ez a törekvésünk teljesen sikerült. Annyira, hogy — csak egy példát említsek — az én gyáram, a Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár Rt., amely a legkitűnőbb kamgarn árut is készti, rövid idővel ezelőtt több ezer fontért adott el szövetet Egyiptomnak, Palesztinának és Törökországnak, tehát angol protektorátus alatt álló olyan országoknak, ahova eddig kizárólag Anglia szállított. A magyar közönség is rájött aztán lassankint arra, hogy a magyar szövet nemcsak olyatt jó, mint az angol, vagy a cseh, hanem annál lényegesen olcsóbb is. Amíg egy méter igen jó minőségű magyar kamgarn szövet a kiskereskedelemben 18—20 pengőbe kerül, addig ugyanez az angol áru nem kapható 30—32 pengőnél olcsóbban és hasonó minőségű cseh áru benn Csehszlovákiában, ahol a termelési költségek magasabbak, vám nélkül 26—28 pengőbe kerül. Két évvel ezelőtt a magyar gyárak 25 milró értékű árut termeltek és pontosan annyi értékű külföldi portéka jött be, ma a magyar gyárak produkciója harmincöt milióra szökött és a külföldi behozatal hatmillióra csökkent. Azletek, amelyek azér ott csak külföldi árut tartottak raktáron, ma már nemcsak tartják, hanem hirdetik a magyar szövetet és a mi gyárunk is egész csomó előkelő belvárosi céget lát el a legfinomabb szövetteli ZAVARBAN AZ ÁRVIZSGÁLÓ BIZOTTSÁG SZAKÉRTŐI. • Ma már szakértők sem tudják megkülönböztetni a magyar szövetet az angoltól. Nemrég megtörtént, hogy az Arvizsgáló Bizottság előtt felmerült az a probléma, jogos-e, hogy a magyar és angol szövetek ára között olyan nagy a különbség. Erre mi különböző magyar, angol és cseh mintákat kevertünk össze és az Árvizsgáló Bizottság műegyetemi tanárokból, szabókból és kereskedőkből álló szakértőkkel vizsgáltatta meg ezeket a mintákat. A feladat az volt: válogassák ki a szövetdarabokból a magyar és a külföldi mintákat és megtörtént az, hogy a leghivatottabb szakértők angolnak „ismerték fel“ a mi gyártmányunkat és magyarnak minősítették az angolt . Mi, akik ismerjük a magyar gyapjúszövő ipar hallatlan nagy fejlődését, ezen nem is csodálkozunk, hiszen mi tudjuk, hogy a viszonyok rákényszerítettek bennünket arra, hogy a legelsőrendű anyagot állítsuk elő. Nálunk a termelési viszonyok olcsóbbak, a magyar szövetet nem terheli a külföldi áru vámja, tehát olcsóbbak lehetünk. És ma már nemcsak hazafias szempontok viszik rá az emberreket arra, hogy magyar szöveteket vásároljanak, hanem teszik ezt azért, mert a magyar szövet legalább olyan jó, mint a külföldi és ami különösem fontos, annál lényegesen olcsóbb... • Beszélgetésünk végén elmondotta még az igazgató úr, hogy a magyar gyapjúszövőgyárak termelésének örvendetes emelkedése jelentős mértékben emelte a gyapjútermelést is. Amíg tavaly csak négy és fél millió kilogramm gyapjút termeltek a gazdák, addig az idén már egy milliónál nagyobb termés várható és még ezt is nyolcmillióra akarják fokozni. A magyar gyapjú, az ausztráliaival keverve, kitűnően felhasználható. A gazdák ma már jobban megtalálják számításaikat, mert a tavalyi kilencven filléres árral szemben egy pengő hetvenn fillért fizetnek az idén a gyárak a gyapjúért. Ezzel szemben azonban a szövetek ára nem változott. A gazdasági helyzet olyan, hogy az eladási árat nem lehetett felemelni. Paál Jób. — Leütötte a garázda tolvaj vendéget egy dunaszekcsői munkás. Csányi István dunaszekcsői gazdálkodó szőlejébe hívta borozgatni Kostyák Istvánt és két legénytársát. Iddogálás közben Koshjdk eltűnt a szobából az udvarra ment, felfeszítette a tyúkórt és onnan több tojást lopott, majd a füstölőből lopott kolbászt ,szalonnát és sonkát. A tolvaj vendég manipulációit az udvaron dolgozó Andók József munkás vette észre, aki erélyes hangon vonta felelősségre Kostyákot. Szószót követett, majd Kostyák Andókra támadt és a földre tépette Andokot, aki szorongatott helyzetében a földön heverő fejszével fejbevágta támadóját , aki véresen terült el a földön. A póruljárt tolvajt a mentők a kórházba szállították. Beszeld számok a szövetről, amiből a ruhánk készül AZ ÁRVIZSGÁIÓ BirónSÁG szakértői sem tudják ma már a magyar szövetet az ANGOLTÓL MEGKÜLÖNBÖZTETNI. — EGYIPTOMBAN, TÖRÖKORSZÁGBAN ÉS PALESZTINÁBAN KONKURÁL A MAGYAR ÁRU AZ ANGOLLAL. — EGYRE TÖBB MAGYAR SZÖVETET VISZÜNK KÜLFÖLDRE, MAGYARORSZÁGON LASSAN ELTŰNIK AZ ANGOL ÉS A CSEH ÁRU. ÉRDEKES BESZÉLGETÉSEM EGY MAGYAR GYÁRIGAZGATÓVAL. 1934 március 27. PÉCSI NAPLÓ