Pécsi Napló, 1940. december (49. évfolyam, 273-306. szám)

1940-12-06 / 277. szám

2. oldal. közvetlenségével fog azzal szórakoztatni és ok­tatni, aminek meghallgatása üdítő harmatcsepp­­je lesz Erdély megismerése után szomjazó lelkünknek. El kell ismernünk, hogy a „Művészi Hét Pécsett“ keretében, ennek az akciónak célki­tűzését tekintve, nem igényelhetünk helyet a magunk elismerten magas szintű zene-, előadó- és képzőművészetünk, valamint irodalmunk számára, ha az még olyan fejlett is, mint ami­lyen. Amikor ezt leszögezzük, egyben sajnál­juk, hogy a tervezett esemény kapcsán olyan megnyilatkozásnak juttattunk helyet, amely félreértésen alapult. , A tévedésből eredő félreértéseket, úgy vél­jük sikerült eloszlatnunk s ezek után csak ter­mészetes, hogy legjobb meggyőződésünkből folyólag ezt a nagyszabású kulturális és mű­vészi akciót éppen olyan önzetlen és lelkes tá­mogatásban fogjuk részesíteni, mint eddig is minden olyan kezdeményezést, amely váro­sunk és közönségének javát szolgálja. (g. k.) A HOLNAP EURÓPÁJÁBAN A FRANCIA IPARNAK IS MEG LESZ A MAGA HELYE Páris, dec. 5. (Havas) Dr. Kuntz, a francia­országi német gazdasági kirendeltség vezetője kijelentette, hogy a holnap Európájában nem hanyagolnak el semmiféle termelőerőt és a francia iparnak is meg lesz a maga helye. Kuntz a továbbiakban vázolta az eddig elvég­zett munkálatokat és hozzátette, hogy mindez csak kezdet és meg kell várni a békeszerző­dést, hogy megvessék a két ország gazdasági kapcsolatainak jogi alapjait és felszámolhassák a háborút. (MTI) Ketten a viharban — Regény. — Irta: RUSZK­ABÁNYAI ELEMÉR. (35) Ezen végre Helén is elmosolyodik. Ha­lálos zavarban van, mégis mosolyog. Tibor meg megcsókolja Marikát. — Higgye el, Helénke, a gyerekek ösztöne sokszor he­lyesebb, mint a felnőtteké, — mondja. És­­állnak szemtől-szembe. — Ne féljen, tény­leg ... Jöjjön, mutatok valamit — s nyúl Helén kezéért. De Helén nehezen határoz. Tétovázik. Még mindig tétovázik. Egészen addig, amíg Mariska háta mögé nem kanya­rodik. — Na, menj ! — s meglöki. Helén a váratlan taszítástól megtántorodik, majd­nem Tiborhoz ötödik, haja belesimít Tibor arcába s mostan megadja magát sorsának. Gyors keresztvetésnyi idő múltán, mintha­­ Valami nehéz útra lépne, megadással és kel­letlenül elindul Tibor mellett. Bent a szobában a szobor nincs leta­karva, Tibor rámutat : — Nézze ! Helént készületlenül éri ez a meglepe­tés. — Az én szobrom ? — csodálkozik s inkább meglepődés, mint elismerés csendül ki hangjából. — Hogy jutott eszébe, hogy megmintázzon ? És így, emlékezetből ? Hi­szen még modell után is nehéz lehet, nem­hogy vaktában, — türelmetlen és nyers minden szava, a hatás egyáltalán nem olyan, amilyenre Tibor számított. Kicsi Mariska annál őszintébben lelke­sedik. — Nin­... Körösztke ! ... Jaj, de szép.­­ Jaj, de gyönyörű... Ezt te csináltad, Tibor bácsi ? — sikít, tapsol és ugrál s Tibor at­­­­tól fél, hogy véletlenül megbotlik valami­­­­ben, aztán leveri a szobrot. Amit ezek után nem is bánna túlságo­san, hiszen úgyis mindegy, ha Helénnek egyszer nem tetszik, de mégis... No, no, no ... Marika, csendesebben ... vigyázz, össze ne törd ! — és minden eshetőségre felkészülten úgy áll az asztalhoz, hogy Ma­rika fenyegető kártevését megakadályoz­hassa. Hol Helént, hol a szobrot vizsgálja közben. Majd magához öleli a szobrot, egé­szen közel viszi Helénhez s megkérdezi : — Szóval, magának nem tetszik? — s csalódástól elnehezült szívvel, nehezen lé­lekzik. Helén csak kisvártatva felel. — Nem rossz, de nem én vagyok ... — Azt hittem, örülni fog. Három napig alig aludtam, hogy minél hamarabb meg i­ lephessem és mostan haragszik, — árad ki Tiborból a panasz. — Ezt nem mondtam ! — Nincs megelégedve ... — Ezt sem mondtam. — Csak gondolta, ami végeredmény­ben egyremegy. Így vagdalkoznak pár pillanatig, mint két, tudásban egymáshoz nem illő vívó : Helén fölényesen, magabiztosan, Tibor pe­dig gyámoltalanul, mert akkor is ő kap se­bet, amikor ő akar sebezni. — Illetve, igenis, haragszom, — támad most Helén újra. — Haragszom ! Ahelyett, hogy az egészségével törődött volna, éjsza­kázott. Hát ne haragudjam ? ... Aki beteg, az feküdjön ágyba, szed­jen aszpirint és ne­­ szobrászodon... De ebből a lerohanásból végre már Ti­bor kerül ki győztesen. — Nem is voltam beteg ! — robbantja diadalmasan Helénre. Helén tágult szemmel néz a fiúra. — Hát ? — A betegséget színleltem. Hazudtam, hogy szabadságot kaphassak. Hazudtam, hogy nyugodtan, háborítatlanul dolgozhas­sam és örömet szerezhessek magának, — nagyon belülről borulnak ki ezek a szavak Tiborból s nem is tévesztik el hatásukat. — Magáért hazudtam, — mondja mégegy­­szer — büntessen meg érte, ha megérdem­­lem — és Helén ajkát lesi. — Nahát ! — Helén csak összecsapja a kezét , nahát... s gyengéden arcon le­­gyinti — csúf komédiás, az egész házat be­csapta —, de ebben a legyintésben már benne van a megbocsájtás, a drága, boldog, örömös megbocsájtás és az is, hogy Helén idáig sem neheztelt komolyan. Tibor újból odakínálja arcát. — Kérek még egyet... De Helén, mintha nem is hallaná, egy­szerre elkezd nevetni. — Maga szerencsétlen! — szívből, min­den gátlás nélkül nevet, ahogyan Tibor ed­dig még sohasem hallotta nevetni. — Hi­szen már megbűnhődött. . . Két napig rán­tott­ levest ebédelt, hársfateát vacsorázott, meg minden. Anyus azt hitte, lázas ... A­ szobalány így jelentette... Mondja, hogy nem halt éhen ? ... maga szerencsétlen, de magára vessen, amiért ilyen kegyetlenül megkoplaltatták ... — és nevet, nevet, ne­vet. — Magáért száz évig is elélnék ilyen koszton, — mondja Tibor s nyúl a kezéért. (Folyt. köv.) PÉCSI NAPLÓ 1940 december 6. Kedvezőtlen idő ellenére is folytatja a német légierő támadásait Berlin, dec. 5. (MTI) A véderő főparancs­noksága közli: Bár kedvezőtlen volt az időjárás, a decem­ber 4-re virradó éjjel harci repülőgépek táma­dást hajtottak végre London és Birmingham ellen. Repülőink Paddington, Kensington és Batterson londoni városnegyedekben nagy tüzeket figyeltek meg. Birminghamban is heves robbanás után 9 nagy és számtalan kis tűz keletkezett. Támadások irányultak Southam­pton és néhány más város ellen is. Napköz­ben a légierő csupán felderítő repüléseket vég­zett. A december 5-re virradó éjjel támadáso­kat hajtottunk végre Dél- és Közép-Angliában. Az angol kikötőkben folytattuk az aknák le­rakását. Néhány brit repülőgép az éjjel bom­­­­bákat dobott le Nyugat-Németországban és megrongáltak néhány lakóházat. Szerdán há­rom ellenséges repülőgépet lőttünk le, kettőt közülük a légvédelmi tüzérség. Három saját gépünk nem tért vissza. (MTI) Támadások és ellentámadások az olasz harctéren Valahol Olaszországban, dec. 5. (Stefan!) Az olasz főhadiszállás 181. közleménye: A görög arcvonalon szerdán is támadások és ellentámadások zajlottak le. Bombázó és zuhanóbombázó rajaink a hadsereggel együtte­sen végrehajtott hatásos műveleteik során ka­tonai építményeket, utakat, hidakat, utánpót­lási gépkocsi oszlopokat és menetelő csapato­kat bombáztak. A Premetiből Peratiba vezető utat bombáztuk több ízben, több helyen meg is szakítottuk az utat. Bombáztuk ezenkívül Korfu, Lanté és Perveza támaszpontjait. Egyik­­ vadászalakulatunk öt ellenséges vadászgépet lőtt le. Két gépünk nem tért vissza. November 29-én Delfino búvárnaszádunk az Égei tengeren elsüllyesztett egy görög tor­pedórombolót. Kelet-Afrikában az ellenség gépesített egy­ségei támadást intéztek Tessenitől nyugatra lévő egyik állomásunk ellen, de visszavetettük. Az ellenség légiereje támadásokat hajtott­­ végre Scsieren és Ghinda ellen. Sem ember­­­­ben, sem anyagban nem esett kár. Vadász­gépeink lelőttek egy ellenséges gépet. Svájc felől jövő ellenséges gépek bombákat dobtak Tormicra. A kórház közelében egy ember éle­tét vesztette, három megsebesült. Egy festő­házban, egy szövőműhelyben és egy szőnyeg­üzemben tűz keletkezett. A lángokat nyomban megfékeztük. A katonai célpontokban nem esett semmi kár. (MTI) Belgrád, dec. 5. (MTI) Hírek szerint az olasz csapatok Markani falunál feltartóztatták a görögök heves támadását. Az olaszok szá­mos helyen ellentámadásba mentek át. Pod­­grad­ec körül elkeseredett küzdelem folyik egyes magaslatokért. Elkészült a vádirat Kovarcz Emil és 24 társa ügyében Budapest, dec. 5. (MTI) Most készült el a vádirat Kovarcz Emil nyilas képviselő és 24 társa ügyében. A vádirat szerint a nyilaspárt uralomrajutása érdekében terrorcselekménye­ket akartak végrehajtani. A főváros környé­kén vasúti vonalat akartak felrobbantani, a középületeket megszállni és a főváros lakossá­gát kézigránátok hajigálásával megfélemlíteni.

Next