Pécsi Napló, 1941. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1941-01-29 / 23. szám

2. oldal. Tudnivalók a népszámlálásról Az önálló iparosok és kereskedők összeírása — A lakóházak és lakások számbavé­tele, honvédelmi célú összeírások — Hamis adatok bevallása büntetés alá esik — Hivatalos titok a népszámláláson bevallott adat A m. kir. Központi Statisztikai Hivatal közli: A népszámlálással egyidejűleg történik meg az önálló iparosok és iparüzemek, vala­mint önálló kereskedők és kereskedelmi üzle­tek összeírása. Az összeírás céljára az önálló iparosokról és ipari üzemekről rózsaszínű, ön­álló kereskedőkről és kereskedelmi üzletekről kékszínű kérdőívet kell kitölteni. Ezt a kérdő­ívet minden önálló iparosnak ki kell tölteni, akkor is, ha egy segédje vagy tanonca sincs, vagy külön ipari üzeme sincs, hanem csak a lakásán van műhelye, mint például kőműves­nek, szobafestőnek műhelye sincs. Kitöltik a kérdőívet az építőipari vállalkozók, a vendég­látó iparűzők, valamint a szolgáltatást nyújtó iparűzők (borbély­ok, kozmetikusok stb.) is. A kereskedői kérdőívet ki kell tölteni minden önálló kereskedőnek és kereskedelmi ügynök­nek. A piaci árusok közül pedig azoknak, akik­nek a piacon vagy vásárcsarnokokban rendes, állandó üzletük van. Külön kérdőívet kell ki­tölteni az ipari üzemek, illetőleg kereskedelmi üzletet fenntartó közkereseti társaságok min­den tagjának és betéti társaságok minden bel­tagjának. Az ipari üzemet illetőleg kereskedel­mi üzletet fenntartó jogi személyeknek az ilyen üzemek és üzletek bérlőinek és azoknak, akik bármilyen ipari üzem, vagy kereskedelmi üzlet tulajdonosával társasviszonyban vannak. Külön kérdőívet kell kitölteni végül minden­­ fióküzemről, illetőleg fióküzletről is. Nem töltenek ki iparos, illetőleg kereske­dői kérdőívet a házi mosónők, házi vasalónők, házi varrónők, vándoriparosok, házi és népi iparosok, alkalmi piaci árusok és alkalmazott ügynökök. Az önálló iparosokat és a kereskedőket általában a lakásukon, a jogi személyek tulaj­donában álló üzemeket, üzleteket, valamint fióküzemeket és üzleteket, az üzem vagy üzlet helyén kell összeírni. Mindazok az ön­álló iparosok, kereskedők, akiknek üzeme vagy üzlete más számlálóbiztos körzetébe tar­tozik, mint a lakásuk, lehetőleg a lakásukon eljáró számlálóbiztoshoz juttassák el kérdő­ívüket. A számlálóbiztos felszólítására egyébként megfelelő igazolólap kiállításával igazolni tar­toznak, hogy a rózsaszín, illetőleg kékszínű kérdőíveket már átadták akár a lakásukon, akár az üzemükben, vagy üzletükben eljáró számlálóbiztosnak. A népszámlálás számba­­veszi a lakás céljára szolgáló épületeket és la­kásokat is. Minden különálló és lakás céljára szolgáló épületekről, Budapesten minden épü­letről házi gyűjtőívet kell kiállítani. Honvédelem érdekű nyilvántartások céljára szolgál a népszámlálás alkalmával kiállítandó népszámlálási nyilvántartó lap és katonai szel­vény. Nyilvántartó lapot kell kitölteni minden 1870—1929 között született (11­—70 éves) fér­fiúról és minden 1890—1924 között született (16—50 éves) nőről, katonai szelvényt csak fér­firől kell kiállítani, még­pedig az 1880—1922 között született (18—60 év) katonaviselt pol­gári személyekről és az 1892­—1919 között szü­letett (21—48 éves) nem katonaviselt férfiak­ról. Minthogy ezek a kérdőlapok személyi nyil­vántartások célját szolgálják, pontos kitölté­sükre különösen ügyelni kell, a­­ beírt adatokat lehetőleg okmányokkal kell igazolni. A népszámlálás és az ezzel kapcsolatos összeírások céljára szükséges adatokat min­denki legjobb tudomása szerint, a valósághoz híven köteles szolgáltatni. Aki tudva hamis vagy valótlan adatokat vall be, vagy a beszol­gáltatandó adatot, vagy az adatszolgáltatás érdekében kívánt felvilágosítást ismételt fel­szólítás ellenére a kitűzött határidőig igazolat­lanul be nem szolgáltatja, illetőleg meg nem adja, vagy az adatok beszolgáltatását megta­gadja, amennyiben a cselekmény súlyosabb büntetőrendelkezés alá nem esik, az 1940. évi XXX. t.-c. 7. paragrafusának és az 1929. évi XIX. t.-c. 17. paragrafusának rendelkezése ér­telmében kihágást követ el és a büntető igaz­ságszolgáltatás egyes kérdéseinek szabályozá­sáról szóló 1928. évi X. t.-c. rendelkezései ér­­telmében büntetendő. A bevallott adatok titkosságának biztosí­­tása végül messzemenőleg megtörtént. Mind­azok, akik az általuk kitöltött nyomtatványo­kat nem tudják személyesen átadni, juttassák el lezárt borítékban a számlálóbiztosnak. — „NEMZETVÉDELMI KERESZT“ igényléséhez szükséges űrlapok beszerzése és továbbítása. Mindazok (nők is), akik a Kor­mányzó Űr Öfőméltósága által alapított „Nem­zetvédelmi Kereszt“-et — megfelelő cselekmé­nyük alapján — elnyerni óhajtják, az erre vo­natkozó „Jelentkezési lap“-ot nálam szemé­lyesen, vagy írásban igényelhetik. Hivatalos helyiség és hivatalos óra: Pécs, Rákóczi út 68 szám, I. emelet, Vitézi Szék. Délelőtt 9—12 óra. „Jelentkezési lap“ kapható vidéken — díjtalanul —, az alábbi vitézi hadnagyoknál: vitéz Sillay Vilmos DGT bányafelügyelő, Me­­csekszabolcs; vitéz Varga László ref. lelkész, Csányoszró; vitéz Szalay Sándor igazgató kán­tortanító, Máriagyűd; dr. vitéz Kovách Antal tb. főszolgabíró, Pécsvárad; vitéz Sztanko­­vánszky Pál földbirtokos, Alsómocsolád; vitéz Kürtössy Mátyás bankcégvezető, Mohács; vitéz Horváth Ignác malomellenőr, Beremend, írás­beli kérelmeknél bélyeggel ellátott és megcím­zett borítékot mellékelni kell. A kitöltött, okmányokkal felszerelt és megcímzett boríté­kot mellékelni kell. A kitöltött és okmányok­kal felszerelt „Jelentkezési lap“ nálam nyúj­tandó be személyesen vagy írásban; mindkét esetben azonban, az iratok súlyának megfele­lően — vidékre szóló — postabélyeg is csato­landó. Vasutas egyének, a „Jelentkezési lap“-ot felszerelve, dr. Jéger Károly MÁV tanácsos, Budapest (Fehérház Bajtársi Egyesület), IV., Vámház körút 4. szám, vagy Podmaniczky u. 45. (MOVE) címre küldjék be. Postás egyének pedig, a felszerelt „Jelentkezési lap“-ot dr. Vérfy Aladár postaigazgató Pécs, címre küld­jék be, aki ezeket Gianone Ottó postaműszaki főigazgató, Budapest 114. címre továbbítja, vitéz Kovách Antal ny. tábornok, szék­kapitány. Ketten a viharban — Regény. — Irta: RUSZKABÁNYAI ELEMÉR. (70) {­­ Ha nélkülözhető pénze volna legalább, hogy esténként betérhetne valahová kissé felmelegedni, kávéházba, vagy vendéglőbe, ahol teleszívhatná magát enyhüléssel, rög­tön más szemmel látná otthonát is. De kénytelen szigorúan takarékoskodni. Az a kevés, amije megmaradt a nagy összeomlás után, legfeljebb néhány hétre elég és a ki­fizetetlen számlákkal is bármikor rátalál­hatnak. Mert vannak ilyenek is. Kifizetet­len számlák üzletekben, iparosoknál, itt­­ott. Hát ilyesfajta melegedésről szó sem lehet. Mit szólna például volt szabója, ha véletlenül egy kávéházban találkoznának? Mindjárt felelősségre vonná: akinek kávé­házra telik, az fizessen! É­s igaza lenne a Szabónak. A kis udvari szoba gyalázatosan hideg, sötét és barátságtalan ugyan, ezzel szemben a szürke méretezett falak mente­sítenek minden kellemetlen meglepetéstől. A nevezetes belvárosi cipész, mondjuk, aligha is tudja, hogy van Pesten egy ilyen nevű utca és ebben az utcában egy ilyen ház s a házban egy levegőtlen szoba, amely­­nek ajtaja a fürdőszobába nyílik, ahol nagy Gizi a kis Gizi gyakran váltott fehér­­neműit szárítja, szellőzteti. Nem, a mágná­soknak dolgozó cipészmester ezt biztosan nem tudja. És a kis szoba nem is mindig Sötét, hideg és barátságtalan. Amint valaki félrefordítja a villanykapcsolót s az egy­kori rózsaszín alsószoknyából készített fodros lámpaernyő mögött megcsillan a fény, már nem sötét... Szombaton délután ,a szeneslegény felhozza a tüzelőt és az éhes kályha alig nyel le belőle pár falatot, egyszeriben oszlik a hideg is. A barátság- s talansággal meg úgy van az ember, hogy s ha akarja, tudomásul veszi s ha nem, hát nem. Egyébként pedig, a legmogorvább lény is mosolyog néha. Ez a szoba is rendre felderül, ha megöntözi a meleg. Tehát a barátságtalanság vádja is igaztalan. Csak éppen a szombat délutánt kell kivárni, ak­kor másfél napig nem fanyalog. Tibort már hét elején az élteti, hogy milyen jó lesz szombaton délután és va­sárnap. Úgy készülődik rá, mint valami élményes kirándulásra. Mindennél jobban örül most ennek a másfél napnak s a va­sárnapi újságolvasásnak. De gyakran még újságot sem vásárol. Csak bámul a tűzbe, gondolatait felülteti a viháncoló lángok hátára és eltűnődik. Egy ilyen tétlenkedés során indul el kezében a ceruza, gondola­taitól függetlenül. Apára gondol és arra, hogy apa most nem is tudja, hol van, merre jár s hogy belátható időn belül nem is fogja megtudni, mert az lehetetlen­ség, hogy apa és mind a gyerekek ezután úgy nézzene­k rá, akár a tékozlóra, holott nekik is jutott a jómódból, bőven jutott, négyen kaptak egytől, de ezt azóta bizo­nyosan elfelejtették; mostan alighanem csupán arra emlékeznek már, hogy apa szólt Málnási ellen, hát visszahúzódik elő­lük egyelőre... Erre gondol s a ceruza megy a maga útján másfelé. A nagy ív papír egy-kettőre megtelik ezzel az egyet­len szóval: semmi. Először egyenletes, apró betűkkel írja: semmi, semmi, semmi, semmi... aztán fokozatosan magasodnak, híznak a sorok: Semmi... Semmi... SEMMI... SEMMI... SEMMI... SEMMI.... SEMMI... — már egészen egymásba érnek a betűk alsó szárai, akkorára növeszti őket az öntudat alatt is eleven reménytelenség míg végül az ív utolsó egyharmadát egész sor széles­ségben kitöltő a sikoltó, harsogó, egetrázó vád: S­EMMI — a ceruza is elfogy ekkora pazarlásban, hegye elkopik s a pontokra már nem futja. Tibor riadtan mered az értelmetlennek tűnő, mégis mindent jelentő betűáradásra, mikor magára eszmél. Nézi, nézi az egy­más alá rótt sorokat, nézi, majd kisvár­tatva maga is kimondja : semmi... de ezt teljes odagondolással mondja, eltört jele­nét panaszolja vele a sült krumpli­szag har­matában fürdő szobának és megvonaglik a szája: semmi... Aztán ezen sokáig elrágódik. Valóban, ez az egy szó mindent kifejez. Társtalan­­ságát és elesettségét, mindent. De azt is megvilágítja, ami másokkal, az egész tár­sadalommal történt. A merészen magasba ívelő utak végén mindenütt rettentő mély­ségek tátonganak s a kevély, elbizakodott emberiség meghőköl. Amikor pedig vissza­fordulnának, hát az is lehetetlen: romokba hevernek a porhanyós, könnyű homokba épített várak s a romok akadályozzák a visszakozást. S a pusztulás nyomát erköl­csi és fizikai halottak jelölik. Bankárok és elborult agyú tőzsdejátékosok vannak az áldozatok között, de vannak minden­ben ártatlanok is, akiket tébolyodott bű­nösök visznek magukkal a halálba. Van­ PÉCSI NAPLÓ 1941. január 29. — MEGKÖTÖTTE MÁR ÉLETBIZ­TOSÍTÁSÁT?

Next