Pécsi Napló, 1944. január (53. évfolyam, 1-24. szám)
1944-01-11 / 7. szám
6. oldal, PÉCSI NAPLÓ 1944. január 11. SZINESFILM UUIIIIIIIllllHllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllIHlli Olcsó jégpálya Túlzás volna azt állítani , hogy a közönség előkelő, viszont annyira lármás, hogy pontos irányjelző már három kilométer távolságból is. Megafon nem nyaggat megunt slágereket és nincsenek szólószámok, mikbe belekapaszkodhatna a gyámoltalan kezdő. De nem is fél itt a hasravágódástól senki. A jég lehet ötcentiméteres, a rajta levő víz majdnem ugyanannyi. Ha valamelyik külvárosi polgárjelölt elveszti az egyensúlyát, a víz magasra csap és az ember egy pillanatra zavarba jön: jégpálya ez avagy uszoda? akik körülállják az elesettet, nem sokat morfondíroznak ezen. Pompásan mulatnak a jégen is, a vizen is, azon is, aki váratlan fürdőt vett. Mert itt minden csupa tiszta öröm. A Basamalom út közepe táján csillog ez a pálya, amelynek legelő jellegét nem tudta teljesen elvenni a jég sem. Ezen a jégen hervadt fűszálak bukdácsolnak, amelyek között száradt katángkóró nyújtogatja nyakát Vannak széles, ellaposodó, ismeretlen okok miatt még Vízkereszt után is zölden maradt levelek, amelyek fölöttébb alkalmasak egy lendületes bukfenc elindítására, de a mélyen tisztelt közönségnek itt eszébe se jut, hogy a pálya legyalulását reklamálja. A katángkóró külön attrakció és ami a legfontosabb, fizetni azért se kell. Bár kezdetben kialakulóban volt egy efféle irányzat, de az egységes közvélemény csakhamar elejét vette a konjunktúra esetleges kialakulásának. Déltájt még csak két suhancformájú plebejus bógnizott a vizes jégen, amikor megérkezett a harmadik. Már a második tempónál lefüllentik: —s Hé! Itt fizetni kell ám! Legalább húsz fillért. Az örcskös igazi budai városi — végigmérte a „bérlőt“, aztán mély megvetéssel csak ennyit mondott: — Neked? Te csibész! A verekedésből nem lett semmi, miután a süvölvény már eléggé beavatott volt a bógnizás titkába és tíz percig egy gyakorott bajnok ügyességével tért ki a kilátásba helyezett könyebb és súlyosabb testi sértések elől, mire a két idősebb megunva a dolgot egyszerre ugyanazon kérdéssel fordult felé: — Nincs egy staubod? A staub cigarettát jelent abban az esetben, ha van. Ha nincs, akkor ezen a jégpályán a „nimálé“ szó helyettesíti. Most ez az értelmezés érvényesül, miután a két nagyreményű csemete továbbra is csak magában füstölög, a m. Idr. dohányjövedék gyártmányainak közvetlen használata nélkül. A jégpálya ezalatt benépesül. Jönnek a Gyárváros, az Ulliman-telep, a Bányatelepi út, a Temető utca és más sugárutak képviselői. Az öltözék nem kifejezetten alpesi jellegű. Sőt. Túlteng a félcipő, sőt a félpár korcsolya is. Harisnya se látható mindenütt Egyik-másik cipő folytonossági hiányait régi minőségű zsákdarabok helyettesítik. Ez viszont prima zsák. Nem szakad le aábáról, sőt a korcsolyáról se. Még féknek is megfelel. Aki elesik, hirtelen maga alá húzza és abban a pillanatban valósággal gyökeret ver, ellentétben azokkal az állítólag jobban nevelt legénykékkel szemben, akik felbukfencezés után öt percig úgy pörögnek itt, mint az orsó. Érdemes egyébként megnézni itt a korcsolyákat is. Jubiláns példány is látható közöttük. Olyan, amelynek típusát még Stephenson konstruálta meg, mielőtt megalkotta volna az első gőzmozdonyt. Ezekkel az ódon tárgyakkal szemben látható vadonatúj, nikkelezett példány is. Ebből viszont csak egy van és azt is hárman használják felváltva. Látható egy darabka fába belepréselt vaslemez is. Ez az igazi őse a korcsolyának annál is inkább, mert tavaly még a szánkónak használták valahol a Jász utca környékén. A népszerű anyaggazdálkodás eme szempontjainak érvényesítése semmiképpen nem befolyásolja az általános jókedvet, amely sziu-indiánokat is megszégyenítő, állandó üvöl- ápolónő és sebesült honvéd esküvője Megható esküvő a rétutcai hadikórház kápolnájában Pécs, január 10. Vasárnap reggel megható örömünnep zajlott le a rétutcai ■ hadikórház kápolnájában. Kakas Ibolyka pécsi önkéntes ápolónő esküdött örök hűséget Farkas István moldványi sármazású sebesült honvédnek. Nowotarsky Miklósné a hadikórházak fáradhatatlan és agilis intéző testvére már a kora ..reggeli órákban talpon volt, hogy a regénybe illő" esküvőt — mely a pécsi hadikórházak történetében immár a harmadik — külsőségekben is imponálóan megrendezze. Az önfeláldozó ápoló-nővér és a kedves bajtárs tiszteletére már reggel 9 óra előtt valóságos népvándorlás indult meg a hadikórház felé, a femvjáró betegeik valamennyien ott akartak lenni az ünnepi aktusnál. A kórházfolyosón nagy sürgés-forgás támadt: a köveken mankók ,kopognak, lépések topognak, kipirult , arcú ápolónők, fehér fátyollá libbennek meg. Pontban 9 órakor kigyulnak a viaszgyertyák a fehér székincsok rokkal, pálmákkal díszített oltáron amely ellőtt művészi kézimunkává, leterített térdeplő tám alapján Krisztuskereszt pihen. A villanyárban úszó kápolnában hatalmas embertömeg zsong. Az elsősorban ott ült Matytyasovszky Zsolnay Margit főápolónő, Szabón Istvánné a vöröskeresztes üdítőszolgálat vezetője imára kulcsolt kezekkel Fehér fátylas ápolónők kettős sorban, az oltár jobb és bal oldalán sorakoznak. A következő pillanatban nyílik a kórházkápolna ajtaja. A menyasszony, ibolya nővér lép be rajta, fehér ápolónői ruhában a skórházparancsnok karján, aki egyúttal az esküvői tanú is. A másik tanú, dr. Steinmetz Endre a vőlegény kíséretében érkezik Halk csöngetés fut végig a széksorok közt: Kovács Géza tábori lelkész jelifeniiki -meg az ajtóban teljes papimátusban-, kidben az áldoztató Iklehellyel. Orgonaszó búb bele az ünnepi csöndbe, megkezdődik a szentmise. A hívők lehajtott fejjel buzgón imádkoznak: egyegy fohász a fiatal pár boldogságáért szóll, az Úrhoz. Mise után a kórház-parancsnok vezeti oltár, éllé a bájos menyasszonyt, akit a vőlegény a, másik tanuvai követ. A következő pilamatban elhangzott a boldogító igen és a fiata pár könnyekig meghatódva hallgatta a tábori lelkész magasszárnyalású beszédét, amelyet a fiataloknak útravalóul szánt. Az esküvő lezajlása után a jelenlevők Szerencsekivárlatokkal halmoztál f el a boldog párt, akik ezután felvonultak a 25-ös számú kórterembe, amelynek asztalán a szebbnél szebb nászajándékok várták a menyasszonyt. A kórházparancsnok, a tisztikar, az ápolnői kar és a 31-es számú kórterem betegei mindmind megemlékeztek a kedves testvérről. Ibolya nővér nem állja meg, hogy el ne iköszöljöm betegeitől, a 31-es szoba lakóitól. Az öreg és fiatal frontharcosok könnyes szemmel búcsúzkodunk, kívánnak minden szépet és jót — pedig Ibolya testvér három nap múlva ismét visszatér hozzájuk, mert szabadsága végetér. Megkérdezzük, hogy teljes-e a boldogsága , és van-e vakmi kívánsága, ami nem teljesült. — Nagyon seretem Pistát és nagyon boldog vagyok. Jószívű emberek portási álláshoz is juttatták az én bénakarú uramat a pécsi Hangya Szövetkezetnél. Azért egy kis üröm mégis cseppent az örömünkbe: nem kaptunk lakást, nem tudunk fészket rakni. Könnyes szemmel folytatja: — Szociális gondolkozású, jószívű ember a polgármester aki szívesen törődik a szegény ember dolgával. De nem merünk kopogtatni ajtaján. —■ Talán kiérjék meg az agilis főnökasszszonyt, Mattyasovszky Zsolnay Margitot, hogyjuttassa hozzá a szorgalmas ápol.ónőt egy szerény kis otthonhoz ajánljuk. — Nemmerjük, ő amúgy is túlságos jó hozzánk. — Mi ezúton közvetítjük a kérést, melynek teljesítése felér a legdrágább nászajándékkal. L. M. Ш ЯТВО В^WPWIBМВВИВ—Я—— Balotay Gerő előadása a Szabadliceumban A szabadliceumi előadások keretében f. hó 11-én, kedden délután fél 6 órakor a Városháza közgyűlési termében , a 1 о а у Gerő leánygimnáziumi c. igazgató tart előadást a növények életéről. Előadásában a növények életéből az érzékenységet s azt a kifejező mozgást világítja meg -s ezzel rámutat az élet egységes megjelenésére. Az emberek nagy része a növényt nagyon alacsonyra értékeli s ebből felfolyólag még kevésbbékíméli mint az állatot. Az életnek minden fokozaton való megismerése nemcsak tudásbeli, hanem lelki gyarapodást i® jelent és az életnek általánosabb megbecsüléséhez és azigazi természetvédelemhez vezet. Az igen érdekes mozgóképes előadásra ezúton is meghívja az érdeklődőket a szabadlíceumi előadások vezetősége. tözésben jelentkezik. Valamelyik hosszúra nőtt a matador beleszaladt hat kisebb csirkefogóba, öt elesik, a hatodik szó nélkül tárja lábát a „viccmeister“ korcsolyája alá. Amikor az is hasravágódik, teljes az öröm. Ekkor rikoltja el magát valaki: — Jönnek a zsaruk! Ezen a műjégpályán a rendőrt tisztelik ezzel a kifejezéssel. Már messziről villog a két kard. Valamelyik csemete megjegyzi: — Nagyon lassan jönnek! Nem lesz semmi baj! Néhányan mégis eliszkolnak. Bár sejteni se lehet, hogy miért. A két rendőr vagy ötven lépésre megáll. Láthatólag élvezettel szemlélik a nyüzsgő képet Eszük ágában se lehet a beavatkozás. Egyik maszatos, aki eddig nem szólt egy szót se, meglökte társát: — Látod, te mafla, ugye mondtam? A „mafla“ megkönnyebbülten továbbiszkolt a jégen. Korcsolyái rettenetesen csörömpölnek, két keze flára fagyott, orra piros és szinte sír a zsebkendő után. De itt nem divat a zsebkendő. A jobbkar alsó részének egyetlen eréyes lendülete pillanat alatt eltünteti a látható esztétikai kilengést. Egyszerű és nagyszerű itt minden. Az ég olyan kék, mint májusban. Egyik bolgárkertész szomszédos tanyájáról disznóölés csábító illatát hordja a lassan mozduló szél. ínycsiklandó szag s az ifjú óriások egy pillanatra táguló orrcimpákkal fordulnak észak felé, de valaki elkiáltja magát: — Repülőgép! Hárommotoros, óriás masina úszik az égen. Legfeljebb hatszázon lehet, motorjai zengését mégse lehet hallani. Pontosan a pálya felett húz el és a szótlan szemlélő megelégedéssel állapítja meg: végre egy hely, ahol az élet egészséges lármája túlharsogja a gépek dübörgését (és) I FONTOS TEIJEFON-HIVÓZAMOK aorgánneet«ri kivet»! — Ili—02. Hiam rendőreék — — — 29—«1, 29—«7, 29—*8 Vzérval mentek-------— 84. Vínijegyei menták — — 7-—?! Tteoltócég---------------05, 21—«9. Autótjnk------------------100«. Oinn«. vübrnoera® - 25—«ЫЯ X5— V'sine---------------------— 11—H.