Pécsi Szemle, 2011 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1. szám - Tüskés Tibor: Pál József (1923-1997)
TÜSKÉS TIBOR adók ilyen „háromságokat” jelentsenek meg, így „debütált” Pákolitz István is Petrovácz Istvánnal és Boda Istvánnal együtt, valamint Bertók László is, Galambosi Lászlóval és Makay Idával.) Továbbá kedvére való munkahelyet talál: előbb a zalaegerszegi városi, majd a megyei könyvtár munkatársa lesz. Itt ismerkedik meg a két, akkor még fiatal, későbbi jeles prózaíróval: Bertha Bulcsúval és Rákosy Gergellyel. (Az előbbivel igen, az utóbbival nem maradt baráti és harmonikus a kapcsolata.) Az irodalmi folyóiratok, a Csillag, az Új Hang, az Irodalmi Újság közüli verseit. A pécsi „második” Dunántúlnak 1952-ben megjelenő első számától kezdve a lap megszűnéséig, 1956-ig - Pákolitz Istvánnal együtt - az egyik leggyakrabban szereplő költője. A folyóirat húsz számában egy kötetre való - 21 - verse lát napvilágot. 1954-ben a folyóirat mellett működő Dunántúl Könyvkiadó gondozásában megjelenik Pál József első önálló verseskötete, a Dúdolgató. A karcsú, 62 oldalas kötetről Géczy József ír elismerő kritikát a folyóiratban. (1955. 1. sz.) A fiatal Pál József költészetét ekkor a tájversek (Mecseki vázlatok), az erőteljes természetszeretet (Alkonyat a hegyen), a zalai élmények (Cséplés idején Göcsejben) jellemzik, s szaporodnak a lelkes, politikai tartalmú megnyilatkozásai is (A világ ifjúságához, Agronómuslány beszéde fiatal társaihoz). Pál József a Dunántúl szerkesztőjének és a Dél-Dunántúli írócsoport titkárának, Szántó Tibornak köszönheti Pécsre költözését. Ő törekedett a lap körül megfelelő „helyi bázist” kialakítani. S miként a Paksról Pécsre került Pákolitz a Baranya Megyei Tanácson, azonképpen Pál József a Pécsi Tanárképző Főiskolán kapott állást. Pál József 1957-ben költözött Pécsre. Verseit közölték a forradalom leverése után újra induló folyóiratok, a Kortárs, az Élet és Irodalom. Meghívják Pákolitz Istvánnal együtt az 1958-ban megjelent Tűz-tánc című antológiába. Jovánovics Miklós írta később: „A Tűz-tánc” egyszerűen azoknak az antológiája volt, akik kezdő költőként erőt éreztek magukban ahhoz, hogy új lendületet adjanak a szocialista elkötelezettségű (ha úgy tetszik: szocialista realista) költészetnek, amikor az megállni, sőt visszalépni, s már-már eltűnni látszott.” Csorba Győző A város oldalában című 1991-ben megjelent interjúkötetében (kérdező: Csuhas István) felidézi ezeket az éveket: „Abban az időben idekerült Pécsre egy költő. És csodálatos módon, 56 után minden szerdán bejött hozzám a könyvtárba, mondom, minden szerdán. Ha hófúvás volt, ha kánikula. Mindig úgy terelte a beszélgetést, hogy a párt is valahogy előjöjjön. Én azért elég gádés voltam akkor, hogy észrevegyem ebben a fondorlatot, és nem győztem a pártot dicsérni. Ha például méltatlankodott, hogy »Képzeld, ide helyeztek engem, és még arra sem volt gondjuk, hogy egy lakásom legyen«, akkor én a párt pártját fogtam. »Miért nem mész el akkor a párthoz, a párt egészen biztosan fog neked segíteni.« Ilyen stílusban válaszolgattam neki. [...] Utána már csak úgy találkoztunk, ahogy egyébként is szokás. Én akkor láttam, hogy itt velem kapcsolatot keresett, hogy valami hivatalos megbízást kapott. Megértettem őt, és a jó viszony köztünk a mai napig fennáll.” A helyi legendáriumban természetesen nem volt titok a Csorba által említett „idekerült költő” neve. A Jelenkor első száma 1958. októberében látott napvilágot. Pál József a lap indulásától 1961 tavaszáig a folyóirat népes szerkesztőbizottságának a tagja volt. 1970-ig a folyóirat egyik leggyakrabban közölt költője. Ebben az időben mintegy nyolcvan verse jelenik meg a lapban, továbbá a folyóirat öt elbeszélését, egy-egy emlékező írását, cikkét, kritikáját és glosszáját közli. A megyei tanács ösztöndíjasaként 1963-ban egy hónapot egy ormánsági faluban tölt és a mecseki bányászok között (lent, a föld mélyén is!) gyűjt élményeket. 94