Pécsi Ujlap, 1908. augusztus (2. évfolyam, 175-198. szám)

1908-08-02 / 176. szám

II. évfolyam — 176. szám Vasárnap, 1908. augusztus 2. Az „Ujlap“ melléklete. Előfizetési árak : az Ujlappal együtt helyben Egész évre . . K. 7.20 Fél évre . . . „ 3.60 Negyedévre . . „ 1.80 1 hóra . . . „ 1.60 Vidékre, Egész évre . . K. 15.60 Fél évre . 7.80 Negyedévre . . . 3.90 1 hóra .... 1.30 Csak a „P­écsi Úrlap* vidékre 1 hóra K. 1.— Szerkesztőség és Kiadóhivatal Lyceum­ utca 4. (PÜSPÖKI KÖNYVNYOMDA) TELEFONSZÁM 222. Felelős szerk. telefon­száma 484. MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDENNAP · Katholikus férfiak! készüljünk Máriagyűdre!­­ ! Keresztény vásárló közönség. J Az érem másik oldala. Fizessétek ki számláitokat. Múlt vasárnap keresztény­­ kereskedőinkről és kisiparo­sainkról esett szó. Ma újból keresztény iparosainkról s ke­reskedőinkről, illetőleg iparunk­ról és kereskedelmünkről szó­lok Tartozom az igazságnak, hogy róla beszéljek. Kutatva ugyanis iparunk és kereskedel­münk tengődésének okait, rá­mutattam az eladók gyöngéire. Nem szabad e pontnál megál­­lanom, mert ludas a dologban a vevőközönség is. Annak is vannak gyöngéi, melyek nagy­ban hátráltatják iparunk és kereskedelmünk fejlődését és versenyképességét. Egyik gyöngéje vevő közön­ségünknek, hogy megszokás után cselekszik. Apja, nagy­apja, anyja, nagyanyja a régi boltba járt, meg volt vele elé­gedve, miért menne ő máshoz, ha rögtön hitsorsosa is, ha az is tudja ép úgy kiszolgálni, mint a zsidó. És köztünk még a „házi zsidó “-rendszer, mely­nek gyakran önvédelmünk kö­telességét áldozzuk fel. Másik hibája a vevőközön­ségnek azon szinte ideges ér­zékenysége, melylyel a keresz­ténytől vett cikket fogadja Jal a két, iparosnak vagy keres­kedőnek, ha áruja itt-ott nem­ üti meg a mértéket. Rögtön kész az ítélet. „Nem megyek oda többé.“ A Mózsi be is csapja szép szóval, rossz árat is ad igen gyakran. És jó ve­vőközönségünk ? Elnevezi a Mózsit ilyennek-olyannak, szid­ja égre-földre, de azért másnap újból csak nála vesz. A kifa­­kadásokba eltemeti mérgét, de egyúttal emlékező tehetségét is. Főhibája azonban a számlák ki nem fizetése. Ez a hétfejű sárkány, mely irgalmatlanul nyeli el legtöbb iparosunkat és kereskedőnket. És annyira köz­keletűvé lett ez a rossz szokás, hogy szinte „új“ számba sem veszik, akinek cipője, ruhája stb. stb. ki van fizetve. Egyik mesterünk munkavezetőnek állt­ be, mert nem tudta számláit behajtani. Másik mesterünknek 34 000 koronája van a meg­rendelők kifizetetlen számláiban eltemetve, ismét más meste­rünket majd a tönk szélére juttatták a számlák stb. stb. Hogyan tudjanak azután ke­resztény iparosaink versenyezni a többiekkel ? Tőkéjük nincs, vagy ha van, az kevés, áraikat rögtön ki nem fizetik, váltók­kal kénytelenek dolgozni. S azok a váltók jó sírásók. Pompásan tudják őket elte­metni az idegenek nagy örö­mére. Pedig a számlát nem fizetni, s vallásunk szerint, úgy hiszem, azon parancs ellen van, amely parancsnak áthá­­góit a hűvösre szokták tenni. Párizsnak egy híres szónoka egyik beszédjét e szavakkal fe­jezte be : „Uraim és Hölgyeim! Csak egyet kérek önöktől! Fi­zessék ki számláikat!“ Magam sem tudok ennél jobbat és fontosabbat mondani. Számláit rögtön fizető polgár, kostól egy kerékpárt béreltetett a maga részére, ugyanakkor ő maga ennek fióküzletéből személyesen is bérelt egyet, így két kerékpárra tett­ szert. Az egyiken ő, a másikon Mesteri János nevű barátja, foglal­­kozásnélküli órássegéd Budapestre szöktek Mint a rendőrség jelenti, a tolvajok megkerültek — gép nélkül. Eljárás ellenük folyamatba tétetett. Hírek. — Uj közjegyző. Az igazság­ügyi miniszter Húsa Ernő drt, ka­posvári ügyvédet, a „ Népjogi c. hetilap tételes szerkesztőjét sziget­vári közjegyzővé nevezte ki. — A bányászsztrájk megszűnt. A föld alatt tovább folyik a munka. Az 52. gyalogezred 11. százada már visszavonult Pécsre. A Jaka­boknak továbbra jár a pezsgő­­pénz. — A nőzárda ünnepe. Neveze­tes örömünnepe lesz holnap (hét­főn) a Miasszonyunkról nevezett nőzárdának. 25 éves jubileumát ülik annak, hogy a mostani főnök­­nőt, Brunner Gabriellát először választották meg a rend fejedelem­asszonyává. Ismeretesek előttünk azon érdemek, melyeket a rend az ő bölcs vezetése alatt a hazafias és valláserkölcsös nevelés terén szer­zett, azért sokszoros örömmel üd­vözöljük őt szép ünnepén s őszintén kivánjuk, hogy a jó Isten tartsa meg soká a rend javára. — A Szentferencrendiek tem­plomában a templom díszítő tes­tesét javítják. Ezért hétköznapokon csak reggel 6 órakor vannak a szt. misék. — Megkerült kerékpártolva­jok. Bosnyakovics Lajos lakatos­segéd, ki Nagy Mihály asztalosinas segélyével Dréher Károly mechani­ A „Kis Piszokénak! Akinek nem kell egyházi temetés. A „Kis Piszok* „Hanyagság a kórházban* cím alatt a kórházban meghalt Tóth Mihályné, szászvári asszony temetésével kapcsolatban a múlt vasárnapi „Piszok“-ban­ egy aljas hazugságot tesz közzé, a­melyet ezennel ismét leleplezünk, hogy a nagyközönség napról napra lássa, hogy mily piszok, hitvány, aljas hazugságokkal táplálja ennek a „Piszok” lapnak zsidószocialista legénysége a sárgaföldig elbutított olvasóit. Azt írja, hogy „pap nélkül temették el a halot­tat. Pap nem volt, mert a roko­nok szegények és nem tudtak fizetni. A papok pedig „ingyen munkát“ nem végeznek ... az volna a legcélszerűbb, ha egyet­len temetésen sem agságoskodna pap.“ Tóth Mihályné hozzátartozói közül senki sem járt a szigeti külvárosi plébánián (Barátoknál) a halott be­jelentése és egyházi temetés ké­relme miatt, így a halott a kórház­ban — szokás szerint — rendesen beszenteltetett, eltemettetett és kün a temetőben is elhantolás után be­­szenteltetett. Ez a való tényállás. Minden egyéb hazugság! hit­vány rágalom. Elégtételt a bíró­ságnál venni nem lehet, mert csak általában „pap"-ról írnak és nevet vagy hivatalt nem ne­veznek meg. Hogy egyszer és mindenkorra végezzünk a nagy nyilvánosság előtt is a „Kis Pi­szok“ hazugságaival, kijelent­jük : Hogy a „Munkás“ e hírének szerkesztője hitvány, hazug frá­ter mindaddig, míg be nem bi­zonyítja, hogy a pap — az álta­lános kórházi szokás ellenére — azért nem temette el Tóth Mi­hálynét, mert nem tudott fizetni. Atyanak előre a tarkával ! Mondjanak egyetlen egy esetet Pécs városában, midőn akármelyik plébániahivatal az egyházi temetést szegénynek megtagadta volna, mert nem tudott fizetni! Ha nem tud ily­­esetet mondani a „Kis Piszok” (pedig nem tud, mert nincs) akkor ne hazudozzék, ne rágalmazzon csak azért, mert buta olvasószamarai a hazug­ságból és hitványságból élnek. — Halál a hullámokban. Vég­zetes szerencsétlenség hire érkezik Dárdáról Urszinyi Pál VI. oszt. gymnáziumi tanuló, Urszinyi Pál, dárdai közjegyző egyetlen fia egy nagyobb úri társasággal a Dráva melletti Repnyák pusztára rándult ki. Ott többekkel együtt megfürdött. Fürdés közben vagy görcsöktől vagy veszedelmes forgatagtól elkapatva elmerült. Jilly Viktor főszolgabíró és Schmidt János uradalmi igaz­gató azonnal a fuldokló fiú segít­ségére siettek, de minden erőlkö­dés mellett sem tudták már elkapni a szerencsétlent. A Dráva elsodorta testét és többé felszínre sem került. Szülei Buziáson fürdőznek. Megér­kezett a távirat a gondtalanul ott üdülő szülőkhöz és a tragikus hir megtörte a szerencsétlen család szivét. Nagy a részvét a mélyen sújtott szülök iránt. Tervezet és felhívás a pécsi ,,Mezőgazdasági gőzmalom és sörgyár rt.“ alakítására. Új, széles mederben folyó válla­lat megindulásának tervezetét ol­vastuk. Mit akarnak a vállalkozók ? „Tervbe vettük ugyanis, hogy rész­vények jegyzése által előteremtendő tőkével megszerezzük az ifj. Scholz Antal-féle pécsi „Új sörgyár”-at a körülötte levő 37 kat. hold teleppel, réttel és szántófölddel együtt, e helyen a sörgyárral kapcsolatban egy modern gőzmalmot építünk, végül a már meglevő épületekben malátagyártásra is berendezkedünk és ezen takarékossági szempontból központi hajtóerővel felszerelendő vállalatot, mely később közraktára­kat is létesíthet, sőt a hizlalást és tejgazdaságot is felölelheti, egységes igazgatás és kiváló szakerők veze­tése alá helyezve, a termelő és fo­gyasztó közönség érdekeinek ösz­­szeegyeztetésével mielőbb üzembe hozzuk . Igazán nemes cél, mely­hez egyelőre 1.250.000 kor. alap­tőke szükséges, melyet 2500 darab 500 korona névértékű részvény ki­bocsátásával szándékoznak össze­gyűjteni, határidő 1908. október hó 1. napja. Részvényjegyzés szemé­lyesen vagy meghatalmazott által Schapringer J., Ullmann M., Krausz Simon és fia, Fodor Hugó pécsi bankcégnél s az ivtartóknál eszköz­­lendő. Ezen közgazdaságilag igen nemes és nagyhorderejű vállalat megindítói között ott vannak : gróf Zichy János v­­b. t. t., nagybirto­kos, Zsolnay Miklós gyáros, Kindl József, Truka József, Jánosi Engel Gyula, Jeszenky Imre, Dőry Ödön. Főszerkesztő: Virág Ferenc. Felelős szerkesztő: Müller Károly. Kiadó: Ifj. Wessely Károly. Felhívjuk mélyen tisztelt olvasóink figyelmét a lapunkban hirdető szolid cégekre!

Next