Pécsi Ujlap, 1915. május (9. évfolyam, 100-123. szám)
1915-05-12 / 109. szám
IX. évfolyam — 109. px._______ Szerda 1915. Május 12. „Az UJ LAP“ melléklete. A pesti „IJJLAP“ és „PÉCSI UJLAP“ együttesen Negyedévre helyben . K 3’— I Negyedévre vidékre . K 4 80 Egy hóra „ . K 1— 1 Egy hóra „ . K 1'80 A .PÉCSI UJLAP“ külön vidékre küldve 1 hóra K 1 — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: UNDER ERNŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 222. Dunántúl Nyomda Részvénytársaság Pécs, Lycena-utca 4. szám. : Telefon 222. szám. A felelős szerkesztő telefonszáma ..650. Rovás egy piszkos és veszedelmes áradatról. — Pécs szab. kir. város Tekintetes Tanácsának ajánlja: a szerző. (*) Piszkos dologgal kell foglalkoznunk — de meg fog bocsátani érette a nyájas olvasó, mert célunk a tisztaság. És meg fog érette bocsátani a nemes Tanács is, mert az ügy közügy. Pécsi emésztőgödrök űrtartalmáról van szó, melyeknek piszkos, bűzös,ázalékos áradata, már már nem fér be a szigeti város alsó végén, a disznószállások mentén domboruló gyűjtő telep űrgödreibe. S ha belefér is, amiint már tényleg nem fér bele, a vállalkozók durvalelkű, műveletlen kocsisai nem ügyelnek arra, hogy szállítmányuk tartalmát az utakra, útszélekre, árkokba ki ne locsogtassák. Ez által természetszerűleg nemcsak az arra járóknak, hanem a város lakott részeinek egészségét a legnagyobb fokban veszélyeztetik. A bűzről, piszokról ne is tétessék említés. Szükséges-e mondanunk éppen nekünk, akik az 1890-iki nagy tífusz járványt azért szenvedtük át, mert vízvezetéki csatornázás híján emésztőgödreink átszivárgása ivóvizünket is megfertőztette ... szükséges-e mondanunk, amit azóta a tudomány százszor meg ezerszer beigazolt, hogy az emberi ürülékek a fertőző betegségek legveszedelmesebb terjesztői? Azokat a gyűjtőhelyeket azért nevezzük emésztő gödröknek, hogy a fekaliak ott elzárassanak, veszedelmes kiáradásuk, szétszóródásuk eleve meggátolhassák. Hogy azok lerakodásának minden veszedelmes tehetősége szakszerű kezeléssel lehetetlenné tétessék, az emberi szervezetre káros szerves mikrobák az űrgödrökben a szó szoros értelmében megemésztessenek. Ha pedig igy van az mégis csak absurdum, hogy a kocsisok durva nembánomságból a sajtok tartalmát ellöcsögessék, vagy éppen lustaságból az útszélekre, az árkokba döntsék. És az is absurdum, hogy a város sürgősen ne gondoskodjék kellő számú, nagy gyűjtőmedencéről s annak teljesen szakszerű kezeléséről. Kost was kost! És muss sem! Magyarul : muszáj! Kerülön bármennyibe, ennek meg kell történnie. Vagy azt várjuk, míg teljesen és végleg neki melegszik, mig az utak porába ülepedett miazmákat, a milliárdnyi bacillust sztészórja a tavaszi szellő? Behordja lakásainkba, be iskoláinkba, be kórházainkba, be tüdőnk legbensőbb bensejébe? Rászáll piacunkra, rá hredi kenyerünkre s ezer számra pusztuljunk bele a járványos nyaralókba? Ezen sürgősen kell segíteni. Megelőzni a bajokat és nem száz esztendővel utánna kullogni az eseményeknek. És ma úgy lehet egy hét, két hét száz esztendőt jelent az idők járásában. Pécs száz esztendő múlva sem fog annyi lakót számlálni mint ma, mikor katonák ezrei meg erre gyarapítják lakói számát. Itt intézményesen, gyökeresen és gyorsan kell intézkedni. Nem elég, ha a főkapitány mint a foltozó varga üti veri a dolgokat s maga hatáskörében úgy segít, hogy becitálja, megbünteti a gondatlan kocsisokat. Idol nem koronás büntetések, hanem százezres befektetések szükségesek. A csatornázással réges régen megoldottuk volna ezeket a dolgokat , de annak néhány maradi és néhány demokrata városatya kereket kötöttek. Az előbbiek nem tudják, az utóbbiak nagyon is jól tudják, hogy miért. Most aztán azért veszik kátyúba és piszokba nemcsak az arra járó kocsik tengelye, hanem Pécs közegészségügye és köztisztasága. Beleütötték a város tanácsának modern és jól átgondolt tervezetébe orrukat a tudatlanok és a demagógok. De hát első a köztisztaság és közérdek, azután az esztétika. Mentés a gyermek ahalálból. Zemplén vármegye egyes községeiben az előállott oroszoktól való menekülés következtében túlzsúfoltság miatt nagy gyermekhalandóságot észleltek, mire a belügyminiszter azonnal elrendelte az ennek meggátlására szükséges óvóintézkedéseket. A helyszínre kiküldött dr. Mátthé Gábor,, a kassai állami gyermekmenhely igazgató-főorvosa, a beteg s a hiányos táplálkozás folytán legyengült gyermekeket gondos orvosi vizsgálat után az állami gyermekvédelembe felvette. Ennek következtében 800—900 gyermeket vonatra ültettek s elindították őket Tőketerebesről. Miskolcon a lakosság elitje fényesen megvendégelte a gyermeksereget, amelyet ott dr. Szana Sándor, a budapesti állami gyermekmenhely igazgató-főorvosa vett át, hogy azonnal a budapesti állami gyermekmenhely telepein szabályszerűen elhelyezze. A gyermekvonat érkezéséről a vasút mentén levő állami gyermektelepek értesültek s a magyar nép lelkére örökké dicsőséget vető bensőséges jelenetek követték egymást a legtöbb állomáson. Százával várták a vasúti állomásokon a több órai késéssel érkező gyermekvonatot. A faluk népét sok helyütt a pap, a jegyző, és az intelligencia vezette. Könnybe lábadt szemekkel nézték a kis elhagyott gyermekeket, akiknek most már narancs meg kalács volt a kezükben. Már Szihalom községnél lehetetlen volt a cyermekeket tovább vinni, mert a könnyekig meghatott nép könyörgött, hogy az egészséges és a csak üdülésre szoruló vagy gyengélkedő gyermekeket hagyják nekik ott. ők mind édes szülők fognak róluk gondoskodni. A jelenet a nagy idők történetében is dicsőséges lapot fog betölteni. Újabb orvosi vizsgálat után két Waggonban nyolcvan gyermeket hagytak ott két okleveles gyermekgondozónővel, akik a gyermekek elhelyezését ellenőrzik s állami telepfelügyelőnőt, aki a gyermekeket egész ott időzésük alatt gondosan ellenőrzi. Vámosgyörkön már a közeli Jászárokszállás nevelő szülőinek kiküldöttei várakoztak és száznyolcvan gyermeket kértek. Hatvanban öt vagyon gyermeket Szolnok felé irányítottak, hogy a gyermekeket a Jászság állami gyermektelepein váró nevelő szülők átvehessék. De már az első állomáson, Jászfényszarun, nem engedte a lakosság tovább a vonatot és mind a háromszáznegyven gyermeket diadalmenetben vitte a faluba, hogy ő maga gondoskodjék róluk. Aszódion, Gödöllőn megismétlődtek a jelenetek s mire a vonat Rákoscsabára érkezett, ahol több száz lakos várt órákon át a vonatra, már csak harmincegy súlyos beteg volt a vonaton, ezeket azonban Szana főorvos már nem adhatta családi gondozásba. ** Eddig több mint négyezer gyermek számára jelentkezett nevelőszülő. Küldöttségek járnak, telefonon és távirattal egyre újabb jelentkezők jönnek. Hogyan szállítanak nagyobb csapattesteket partra? Laikusok ismételten vetik fel a kérdést, miképen történik nagyobb ellenséges csapattesteknek az ellenséges partokra való kiszállítása. A dolog lényege ez: Lehetetlen, hogy valamely tengerparti állam egész partvidékét az óriási, a hajóágyúkkal vetekedő 30-as vagy 42-es mozsarakkal lássa el. Ha tehát a hadihajók kis hajókkal, vagy csak csónakokkal is megközelíthető partot tüzüknek védelmi, illetve az ellenséggel szemben, támadási vonalukba vesznek, akkor fedezetük alatt a partra szállás minden nagyobb lehetetlenség nélkül sikerülni fog. Amint azonban az így partraszállt csapatok elhagyják a hajóágyuk körözetét, tisztán a szárazföldi hadseregek harcászati eszközeire vannak utalva és a hadianyagok s az élelmezés utánpótlásáról mérhetetlen nehézségek között kell gondoskodjak. A partraszállás tényével tehát feladatuknak csak egyik és pedig nem is nehezebbik fele van megoldva. Az e nemű vállalkozásoknak egyik legmerészebb, a világtörténelemben párját ritkító tömegű példája az entente vállalkozása a Dardanellák birtokbavétele érdekében. Alkalmunk van egy szemtanú leírása után közölni az izgalmas jelentekben bizonyára bővelkedő leírást a következőkben: Konstantinápoly 1915. május 5. Kora hajnal, az ellenség irtózatos ágyúzásba fogott. Az ellenség hajói eleinte ivalakban foglaltak állást Imbrosz előtt, azután csatavonalban vonultak fel a Besika-öböl felé és mintegy 7 kilométernyi távolságból megkezdték a tüzelést. Tűzvonaluk a Gallipoli félszigettől keletre Kum Kalehig húzódó félkört képezett. Az első lövedékek a tengerparton csapódtak le, vagy pedig a tengerbe zuhantak. A hajók ezután lassan közeledtek a part felé és a lövedékek, a srapnellek mind sűrűbben zuhantak le a szárazföldre. Világos volt, hogy az ellenség partraszállítást akar megkísérelni és a partvidék területét előbb meg akarja tisztítani a török csapatoktól, amelyek esetleg ott tartózkodnak. De csalódott számításában. A török csapatok oly hadállásokban állottak, ahol az ellenség tüze elől fedve voltak és bámulatos türelemmel és állhatatossággal állták a bombázást. Ütegeink szándékosan nem viszonozták az ellenség tüzelését. Hét óránál hosszabb ideig tartó ágyúzás után az ellenség abban a hitben, hogy a partvidék nagy részét megtisztította, annál is inkább, mert tüzelését nem viszonoztuk, nekifogott a sok hónap óta készenálló csapatok partja-