Pécsi Ujlap, 1916. január (10. évfolyam, 1-24. szám)
1916-01-01 / 1. szám
X. évfolyam — I. jul. Szombat, 1916« Január I „AZ UJ LAP“ melléklete. fl pesti „UJLflP“ és „PÉCSI UJLAP“ együttesen Negyedévre helyben . K. 3'— II! Negyedévre vidékre K. 4'80 Egyrhóra „ . K. 1-— ||| Egy hóra „ K. 1-60 A »PÉCSI UJLAP“ külön vidékre küldve 1 hóra K. 1-— POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: LINDER ERNŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dunántúl Nyomda Részvénytársaság Pécs, Lyceum utca 4. szám. : Telefon 222. szám. A felelős szerkesztő telefonszáma 650. Rovás A Rovások kétféle tálalásban szolgálják céljukat. Találhatók frissen, melegen, így égeti a szájat. Kapkodnak tőle az emberek. De tálalhatók elkésve, hidegen is. Szinte hűvösen. Például az érdektelen harmadik hűvösségével. Ilyenkor józanul szürcsöltetnek, akár csak a fagylalt melegben-A minapi városi bizottsági tagválasztásokat is terítékre kell hoznunk. Elkésve, tehát hidegen. Szinte hűvösen. Nem azért mintha a kimaradtakat meleg barátsággal nem szeretnők vagy pedig mintha a megválasztott négy városatya nekünk nem volna melegen jó. Sőt. Ha a városi pártnak jók és a függetlenségi pártnak jók nekünk, akik csak kezdő keresztényszocialisták vagyunk, szintén jók. Az pedig bizonyos, hogy mind a két pártnak jók. A városinak is, a függetlenséginek is. Nem hibáztuk el. Ennek is, a függetlenséginek. Mert vagy van Pécsett függetlenségi párt, vagy nincs. Ha van, akkor az elnöke nem kaphat 51 szavazatot, egyik törzsökös tagja pedig 60-t- Ha mégis ennyit kap az elnök és a vezető férfi, akkor, ha van is párt még sincs. Vagyis olyan van is nincs is ma a függetlenségi párt. Vagy mondjuk, hogy van, de nem lépett a porondra. Hát hiszen éppen ez a mai gyámoltalanságának bizonysága — hogy nem lép ki és mégis úgy tesz mintha kilépne. De nem lép ki, mert a zöme már belépett — a városi pártba. Ezért mondjuk, hogy a függetlenségi párt — ha van ma ilyen Pécsett — nem akarta igaz akarással megválasztani a jelöltjeit. Az más blattra tartozik, hogy városi politikánknak tényleg nem szabad közjogi, országos szempontok szerint igazodnia. Ha mégis megtörténik erőtlen erőlködés, lesz belőle szükségtelen lekoptatása azoknak a színeknek, amik nem azért nem olyan kirívók közöttünk, mert nincsenek, hanem azért mert mindannyian — 67-ek és 48-ak — egyaránt viseljük: nemzeti eszményeink és államiságunk kiépítését. Hát így néz ki a városatya választás és a pécsi 48-as párt mai állapota, ha hűvösen tálaljuk. Apuka nem jő........ Apuka elment... Apuka nem jő ... S te nem szólsz róla Jó anyám? .............. Apuka harcol... Tán meg is halt. — Ne féld, megmondta Nagymamám! " Ölébe vett majd megcsókolt S olyan szépet mesélt nekem. Azóta én nem is sírok. Te is légy vig! ? Jer a templomba. Imádkozzunk!? Mert azt mondta Nagyanyuka, ífogy ottan az apukával Mindig ... mindig ■ ■. Találkozunk. Kis sigér. Érdekes dolgok. Közli: Frater Emericus. Állatok mint repülőgép-kémek. A modern háborúban, mint ez most már minden kétséget kizáróan bebizonyult, így szerepet játszanak a légi járművek, aghajók és repülőgépek, amelyek nemcsak a felderítő szolgálat ellátására, de támadásokra is kiválóan alkalmas fegyvernemnek bizonyultak- A légi járművekkel tehát a hadieszközök és fegyverek száma megszaporodott. Csak magától értetődő és természetes, emellett végtelen fontos dolog is tehát, hogy minél hamarabb tudomást szerezhessünk arról, ha az ellenséges légi jármű közeledik, hogy idejében felkészülhessünk ellene és elűzhessük a kéretlen és veszedelmes kémet. E tekintetben újabban az az idea merült föl, várjon a közeledő légi járművek s főként a repülőgépek kikémleléséreés azok jelzésére nem volna-e lehetséges egyes állatokat felhasználni. Közismert dolog ugyanis, hogy a madaraknak rendkívül jó, szinte csodálatos éleslátásuk van. A kotlóstyuk például már akkor védelmezi csirkéit, mikor mi még abszolúte semmit, ragadozó madarat meg éppenséggel nem látunk. Hasonló éleslátásunk és kitűnő megfigyelők a galambok is, amelyek állhatatosan és állandóan figyelik a légűrt és különösen élesen néznek arrafelé, ahonnan ragadozó madár közeledik, amelyet oly nagy távolságból észrevesznek, amilyenről mi még távcsővel sem látnuk meg azt. A hozzáértő szakemberek a madárféléknek ezt a kiváló éleslátó és megfigyelő képességét vélik a repülőgépek elleni harc eszközeivé fejleszthetni és felhasználhatóvá tenni, amit annál könnyebb lesz megvalósítani, mert a madárvilág birodalmában elég nagy a választék. Természetesen az apróbb madarakra e tekintetűe nem lehet gondolni, mert ezek már az ész kicsiny — majdnem ártatlan — ragadozóktól is félnek, holott köztudomás szerint az ilyen állatoknak rengeteg a száma. Alkalmasnál vélték azonban a kísérletezésre a tyúkokat és a galambokat, melyek a célnak megfelelőnek látszottak s amelyekből elég kísérleti példányt is lehet beszerezni, bárha ezek, mint puhább és kevésbbé ellentálló természetű háziállatok, az időjárás mostohaságával és viszontagságaival szemben nem eléggé edzettek. A remlőgép kémlésére és jelzésére kiszemelt madárféléket természetesen idomítani kell, vagyis formálisan meg kell tanítani őket arra, hogy féljenek a légi járműt, és ha egy-egy repülőgép közeledését észlik, az ösztönszerüleg jelentkező félelmet futtassák s ezzel a repülőgép közeledését lezzék is. Ez a dresszúra és szoktatás, a mie / természetesen végtelen türelmet és 1S. igényel, a következő módon törd11*- A dresszura alá fogott kísérleti madrlíjat e£y magasan fekvő helyre viszik föl, *10[ aztán naponta, sőt napjában többször ,szaj', valaki repülőgéppel és lassan azor^'Vie^ közeledik, ahol a madarak vanna is odaérve, akár a pilóta, akár más vala'-. aki szintén repülődresszben van. megi”2*1 a madarakat, például olyformán. hr/ a mellettük levő kisegitő személyt vak'11 könnyű vesszővel látszólag megveri- F/ket a kísérleteket mindaddig folytatják, z.ill!í csak az állatokba tényleg beleszugger a’, a repülőgépektől való félelem, ugy ha észreveszik egy- Ugry repülőgépre éledtét, nyomban erőt vesz rajtuk , menekülnek. A Jobb Jövendőjén Prohászka Ottokár cikke. A magyar keresztény apostoli ihletésű püspökénél senki sem foglalkozik többet a háború problémájával. Nem is mutat rá senki bátrabban, okosabban és keresztényiebben Prohászka Ottokárnál. Nem adhatunk méltóbb olvasmányt új esztendőnkre, mint a nagy püspök karácsonyi cikkét. Nehéz a mostani világháború kalendáriumába beleállítanunk karácsony gyermekmosolygása s mézédes ünnepét, — amily nehéz hófergeteges s szélvészdülta vidéken tulipános s szegfűvirágos kertekről álmodoznunk! Nehéz az gyermek Jézus jászolát ágyucsövekre fektetni s a betlehemi barlangot szalma helyett bombákkal és gránátokkal aljazni. Úgy érzem, hogy soha sem állt a karácsonyi béke oly ellentétben a kegyetlen valósággal s sohasem éreztük az idén, hogy a világbéke még csak szó, nagy szó bár, de meg nem tett, nem tény. Igen még nagyon messze tartunk a karácsonyi evangélium megvalósulásától, de azért ez a világháború nem oltja ki a karácsonyi hitet, s a háborús évben is kell karácsonyt ülnünk s ágyudörgéstől is kihallatszik a szivek vágyának örök motívuma, az a nagy hit, nagy remény és vágy, hogy „békesség legyen a földön a jóakaratu embereknek“. S ugyan miért? Először azért, mert az egész evangélium s a rajta épülő keresztény kultúra az erőszak irracionalitásának kiküszöbölését kívánja. Az erőszak nem jog, akár egyes ember, akár nemzet kövesse el s az emberélet s emberértékek irtása nem lehet ésszerű, akár zsiványhordák, akár hadseregek végezzék azt, ha pedig az erőszak valahol még ül s a kultúra kiirtása valahol még törvényes eljárás, akkor azon az uton még alacsonyfokú kultúra jár s azt az eljárást még nagyon fejletlen társadalom követi. Ez idő szerint még ezúton járunk s más utunk nincs s nemzetközi viszonyaink intézetében még ezt az eljárást követjük s másra szert nem tehetünk. De azért azt érezzük, hogy ezúton csak kényszerülve járunk, sőt azt is, hogy sokáig ezt az eljárást el nem viselhetjük s hogy a fejlődés okvetlenül siettetni fogja, hogy az evangéliumi béke szóból világáldás s világbéke legyen. • Én e hitben élek s meg vagyok győződve, hogy a világ e nagy háború által is nagyot lépett előre az ideál mevalósításának útján! Meg vagyok győződve, hogy folyamatban van a lelki világban a háborúnak kiküszöbölése s készülőben van a háborúnak társadalmi, jogi s teológiai bűnné való proklamálása! Az emberi gondolkozás jelenleg oly folyamaton megy keresztül, melyben az a nemesebb fölfogás alakul ki, hogy a háború csak kényszerhelyzete egy alacsony kultúrfoknak s hogy csak régi barbárságunk egyik tradíciója az, melyet magunkkal hordozunk, de amelyet oly biztosan le fogunk vetni, amily mértékben haladunk ,_________