Pedagógiai Műhely, 2003 (28. évfolyam, 2-2. szám)
2003 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Minya Károly: Szerzők, rendezők, színészek, nézők - találkozások
Sándor és Eperjes Károly - számára kínál szólózási lehetőséget, ugyanakkor áthidalni hivatott az összeforrott társulat és a vendégek játékstílusa közötti - így is szembetűnő - különbségeket. Eperjest és Gáspárt látva nem lehet nem gondolni hajdani közös sikerükre. A hetvenkedő katonára, s megállapíthatjuk: Eperjes színészete mit sem változott, míg Gáspár váltásai, spétjei, egyszóval humora önironikus és kesernyés felhangot kapott. A páros és hármas jelenetek redukálása némileg nehéz helyzetbe hozza Szűcs Nellit, mert címszerepben vagy ő is szólózásra kényszerül, vagy kvázi szituációk jönnek létre egyikben is, másikban is túl sokszor hagyatkozik a rendező a színésznő alkatából adódó direkt komikumforrása, holott ha máshol nem, hát amikor Karnyóné búcsúzik életétől, kiderül, mekkora komika Szűcs Nelli, s komikumában micsoda tragikum sűrűsödik. Az epizódokra tördelt előadás összekötő anyaga Trill Zsolt alakítása. Ő is magánszámok sorozatát mutatja be, de e szólók egyszerre bohócmutatványok, reflektív és önreflektív kommentárok, valamint bölcs vagy lírai vallomások. Felejthetetlen, ahogy beleragad az egerek elveszejtésére szolgáló ragasztós papírokba, s lejön ülepéről a nadrág, s még inkább az, amikor ellentmondva a gravitáció törvényeinek leragadt lábakkal leng ki 45 fokra a teste. Vagy azt a jelenetet, amelyben Lipitloty (Eperjes Károly) megleckézteti, s „fapénz, b...d meg, fapénz” kijelentéssel alázza meg Samut, de a kurafi pórul jár, amire Trill csendesen, fanyar bölcsességgel s csepp kárörömmel a hangjában ismétli meg az ominózus mondatot. Vagy az, amikor és ahogy bebizonyítja: nem is olyan „tejes az a kukorica”. A meglehetősen szélsőséges eszközökkel élő, a komikumnak a vásári színjátéktól az abszurd humorig ívelő skáláján mozgó előadás egy ponton emelkedik, poézissel telítődik, s ez is Trill Zsoltnak köszönhető. Ennek a hebehurgya fiúnak két halott állat a társa. Macskáját egyszerre szeretgeti és püföli, bögréjéből itatgatja, és boaként tekeri nyaka köré. Kis kopott tépett madarát pedig vállára ülteti, inge alá rejti, anyja halálakor ölébe veszi, s a többiektől elkülönülve, kettesben szomorkodnak. S amikor mindenki örül Karnyó (Varga József) hazatértének, a halottak feltámadásának s a boldog végnek. Trill a ringlispíl egyik ágáról lelógó csengő láncába ülteti madarát, lassan megmozdítja a forgó szerkezetet, majd egyre gyorsabban rohan körbe s röpteti, röpteti társát. S közben Samuka is egy kicsit elemelkedik a földről, lélekben maga is száll, miközben lemegy róla a fény. A forgó leáll, s a láncba szorult csapzott állatka képe mint metafora zárja a beregszászi produkciót. (Nánai István: Fapénz, bd meg, fapénz) Peter Stone-Mikó István: Van, aki forrón szereti. Kassai Thália Színház, rendező: Mikó István m.v. A címadó mondattal zárul az a könnyed és szellemes komédia, amely az Oscar-díjas film bemutatása óta - tehát most már több mint negyven éve - le nem jön a színpadokról. Biztos telt házat jelent minden előadása, pedig mindenki tudja, hogy nem Tony Curtis és Jack Lemmon bújik majd női ruhába a nyílt színen, s nem is Marilyn Monroe fecserészik az éjszakai vonaton, kezében titkos laposüvegével. Peter Stone játéka a műfaj jelentős gyöngyszeme, színész- és közönségbarát szövegkönyv, így gondolhatták ezt néhány éve Nyíregyházán is, ahol Verebes István vezényletével hoztak létre egy saját átiratot, mely aztán nevetőorkánokat kiváltva söpört végig az északi megyéken. Egyik szereplője az a Megyeri Zoltán volt, aki elvitte magával a kipróbált dramaturgiai és zenei képletet Békéscsabára, s ott - már rendezőként - tüneményes játékot hozott létre a csabai színház ifjú neveltjeivel. Ezt az előadást láttuk itt, Kisvárdán, pontosan egy éve. Rekeszizmokat próbáló, boldog este volt. Most pénteken a Kassai Thália színház művészei hozták el a várszínpadra a gengszterbanda elől menekülő két zenész mulatságos történetét, de Peter Stone neve mellett Mikó István szerepel társszerzőként a plakáton, s ő jegyzi rendezőként is a produkciót. Vidám színpadi hangulatban zajlik az este. Hacsák József díszlete egyetlen megtört síkot képező vöröstégla