Pedagógus Értesítő, 1948 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1948-03-15 / 6. szám

4 Az Éskomszökés A kultusztárca költségvetésének részletes vitája során Lukács Sándor, szakszervezetünk országos titkára, országgy­űlési képviselő az általános iskolával kapcsolatos felszólalásában meggyőző érvekkel mutatott rá azokra a nehézségekre, amelyek — különösen felekezeti vonalon — , az általános iskola fejlődését gátolják, és az Országgyűlés színe előtt követelte a felekezeti tanerők jelenleg fennálló súlyos sérelmeinek sürgős megszüntetését. Az értékes felszólalásból a fontosabb részleteket szó szerint közöljük. Tisztelt Országgyűlés! Semmi csodálkoznivaló nincs azon, ha a kultusz­­tárca költségvetésének során mind a kormánypártok, mind az ellenzéki pártok szónokai részéről már az általános vita során is a legtöbb szó az általános iskoláról esett. Természetes ez, mert köznevelésünk demokratizálásának nemcsak egyik legjelent­ősebb, de döntő jelentőségű reformja az általános iskola. Magam is szeretném aláhúzni, az építő jellegű felszólalásokkal együtt, hogy az általános iskola ezideig csak elvi jelentőségű keret, amelynek tartalmi kitöltéséhez még csak most kell majd hozzálátni. Szeretném azonban a­z­ Országgyűlés figyelmét felhívni arra is, hogy ennek a keretnek a megteremtése már maga is nagy­­jelentőségű. Nagyjelentőségű ak­kor, ha figyelembe vesszük, hogy honnan indultunk el 1945-ben, és hogy a több mint két esztendő folyamán elért eredményeket úgyszólván kizárólag a magyar nevelőtársadalom hozta létre. Köztudomású ugyanis, hogy ez az új iskolatípus tulajdonképpen csak azóta kap komoly támogatást és irányítást a kultuszminisztérium részé-­­ről, amióta ennek vezetését Ortutay miniszter úr vette át. A számok egymásukban engem sem bővülnek el, és bizony figyelemreméltó tény, hogy az ország 4700 általános iskolája közül csak a 1870 önálló általános iskola és a kétségkívül kisebb értékű fiókiskolák száma 1700. Az együttműködő iskolák száma 730 és hozzá­teszem, hogy ezekben az iskolákban az együttműködés csak papíron van meg. A kultusztárca költségvetésének tárgyalásakor általában kétféle követeléseket hallottunk. (Grtutay­: úgy van!) Elhangzottak itt olyan követelések, ame­lyek a demagógia határát súrolták. Ezekkel szemben olyan követeléseket, olyan megállapításokat kell leszögezni, amelyeket valóban végre lehetne hajtani, anélkül, hogy azok valami különleges gazdasági vagy egyéb természetű erőfeszítéseket követelnének meg. A miniszter úr arról beszélt expozéjában, hogy ez állam nemcsak, hogy nem csökkentette a felekezeti iskolák számára szánt támogatást, han­em ellenkező­leg 85—160%-os fizetéskiegészítéssel, helyesebben teljes fizetéssel támogatja a felekezeti iskolákat és ezzel hozzásegíti az iskolák nevelőit ahhoz, hogy ne legyenek függő helyzetben más tényezőktől, tudjanak nyugodtan tanítani iskoláikban. Ezzel szemben rá kell Mutatnom igen­­. Or­­szággyűlés arra, hogy az állam e feltétlenül helyes perfítt 4*^511741 Múzeum -körút g|­1' fOjlff Lt»3 2. szám amit gsj Nemzeti II Bsaapssit, 1?., Siép-aica 0. tr­aha­tár «a teitatött, »»tnpatá­r «rttlyi-, «»kiírói-, asdreti ruhák-, jelmezek kökfilaiést intenciójával szemben olyan körülmények akadá­lyozzák a felekezeti iskolák nevelőinek­ működését, amelyek valóban rendkívül veszedelmesek. Ma az a helyzet, hogy az ország iskoláinak 62%-ában az iskola belső igazgatása és irányítása nem a pedagógus, ha­nem az iskolaszék kezében van (Mészáros Ödön dnp : Aki nem ért hozzá semmit !). Ezt lehetetlen állapotnak tartjuk, de főleg annak tartják az érdekeltek, amikor az állami és községi iskolákkal ellentétben­­az iskola formális és tényleges igazgatója az iskolaszék elnöke és nem az arra­ hivatott pedagógus. (Mészáros Ödön: El kell törölni az iskolaszéket ! — Közbeszólás a kommunista párton: De mennyire el kell törölni!) Lehetetlen, hogy a 100%-os állami fizetés ne a tanító, hanem a postával, a tanügyi lappal és másokkal együtt az iskolaszék kezéhez, az iskolaszék elnökéhez jusson. Mi következik ebből? A kezemben van egy levél, amelyet szeretnék az Országgyűlésnek bemu­tatni. Köztudomású, hogy régi, elavult szerződések biztosítják az egyházi iskolák tanítóinak jogállását, igen bonyolult rendszerh­ez és bizonyos értékegysége­ket kell levonni, befizetni, visszafizetni stb. Éppen ezt akarja a kurtusskorraáhyzat leegyszerűsíteni a szállal, hogy a százszázalékos fizetést közvetlenül a tanító számára utalja ki. Ezzel szemben Molnár Zoltán róm. kát, kántortanító Delekről, Abaúj vármegyéből a következőket írja: »Folyó évi január 2-án az iskola­­széki elnök, Osztrovics Andor esperes-plébános,­ fize­tésem kiadását megtagadta — az állami fizetését — és egy fillért sem adott ki az államsegélyből, mondván hogy mert nem fizettem az értékegységeket, kiteszem az iskolát az államosítás veszélyének. Míg tehát én a helyi javadalom 20%-át sem kaptam meg, fizessem az összes­ kiszabott értékegységet és maradjak itt hét­tagú családommal egy fillér nélkül. Eddig csak éltem az államsegélyből nagy családommal valahogy, most már éhezzünk is azért, mert irigyen kántorkodom?« (Felkiáltások a kommunista párton: Ehhez mit szól­nak? •— Aczél György mkp.: A pedagógus szakszerve­zet lapját a tiszaiaci pap nem engedi a tanítónak olvasni !s »Ha pedig bármi postai küldeményt irányítanak Detekre, az én címemre szíveskedjenek küldeni, mert az iskolaszéki elnök, sajnos, mint az iskola igazgatója kezeli a postát és két-három hetes­ késéssel küldi át az engem érdeklő dolgokat. Így maradtam ki héttagú, családommal a kenyérgabona igénylésből is.« pedagógus értesítő __£ M TUl3.itau­, rUt’SQtaG HCS ?.«*-»« SKOLA BÚTOR-. SPORTSZER­­ÍS TORNASZEROYÁR BUDAPEST !!L. GÓBÉ UTCA 10 12 P* Kissinitai as ÖI3JÍS SPON­-, tornaszer ée lázítófíri be-ICIlJ-iCSítíl a legjobb ki­flidibe* a leg­­olcsóbba«. Becset x t „ «um sí, k ti ajicUtcau’

Next