Pedagógusok Lapja, 1999 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1999-01-18 / 1. szám

1999. január 18 Amint a XVI. kongresszus és lapunk tavaly decemberi száma is utalt rá, 80 esztendeje, 1918. december 30-án alakult meg a Pedagógusok Szakszer­vezetének jogelődje, a Magyarországi Tanítók Szakszervezete. A nagy évfordulóra emlékező ülést szakszervezetünk december 14-én tartotta meg. A bensőséges hangulatú ünnepsé­gen, melynek színhelye a központ díszterme volt, részt vettek a megelőző­­órákban ülésező OV-tagok, valamint az 945. február 2-án Magyar Pedagógu­­ok Szabad Szakszervezete névvel ráéledt szervezet még köztünk lévő apítói, továbbá a PSZ korábbi tiszt­viselői, élükön Béki Ernővel, az ső, alapító főtitkárral. * A termet zsúfolásig megtöltő hall­­ítóságot üdvözölve először Borbáth Gábor főtitkár mondotta el az alábbi ünnepi beszédet. Nyolcvanéves a Pedagógusok Szak­­szervezete. Mit jelent 80 év egy ember életé­ben? Mit jelent 80 év egy szervezet életében? A történelem eseményei (gazdasági válságok, világégés, forra­dalom) az egyéntől, a pedagógusoktól hősi helytállást követeltek. Éltek kollé­gáink jobban, de sohasem jól. Volt, hogy több jutott számukra, de soha­­em elég. Mégis tették és teszik a dal­­ukat. Azóta nemzedékek nőttek fel a czük alatt és nem vallottak szégyent k­öszönet érte minden nevelőnek, aki n­ehéz helyzetben is szeretettel és oda­­dással szolgált. Volt erő arra is, hogy gymás védelmében - a gyengébb fel­­melésére - szövetkezzenek. Miért éppen a pedagógusok? A szolidaritás gondolata nélkül nincs pedagógia. A szolidaritás hite nélkül nincs igazi pedagógus. Mién erős ma BENSŐSÉGES HANGULATÚ JUBILEUM is közöttünk a szolidaritás gondolata? A pedagógiai lényege a mások felé fordulás, az érzékenység. Ez a gyer­mek felé fordulás, a szolgálat vállalása kiterjed a kollégákra. Közöttünk mindig több olyan akad, aki vállalja ezt a rendkívül hálátlan és sokszor kevés eredménnyel kecsegtető munkát. Szerencsére olyan is mindig akadt, aki nehéz időben is vállalta azt, hogy képviseli a többiek érdekét - sokszor a saját személyes érdeke sérü­lésének árán is. Miért jöttünk most össze? A tisztelet kifejezésére az alapítók­nak, akik már nem lehetnek velünk, akik a legnehezebbet vállalták, először hoztak létre pedagógus-szakszerve­­zetet. Tisztelet az újraalapítóknak, akik a világégést követően vállalták a szak­­szervezet szervezését. Szerencsére néhányukat körünkben is köszönthet­jük. Tisztelet az elmúlt évtizedekben ezt a munkát szívvel-lélekkel végzőknek. A ma nemzedéke tőlük tanulta a szak­­szervezeti munka lényegét. Köszönet a mai tisztségviselőknek, akik a kor kihívásaira keresik a megfe­lelő választ, de életben tartják azt az eszmét, amely elődeiket is vezérelte. Aki nem vállalja elődeit, múltját, az joggal számolhat azzal, hogy eltűnik a történelem süllyesztőjében. A Peda­gógusok Szakszervezete mindig vállalta múltját és mindig tisztelte elődeit. Múltjára, következetes érdekvédelmi munkájára, elődeinek tiszteletére építi jövőjét. Más a kor, mások az eszközök, de nem változhatott a cél: tenni a kollégák jobb megélhetéséért, védeni jogaikat, munkahelyüket, megszerezni számukra az egymásért cselekvés semmihez sem hasonlítható élményét. Ezeket a célokat vállalja a XX. század végén a Pedagógusok Szakszer­vezete. Vállalja és biztosan tudom, hogy lesz is ereje megvalósítani. Mert ma is megvannak azok az elszánt és felkészült kollégák, akik ugyanúgy, ahogy az elődök, vállalják a feladatot, tenni készek és képesek arra, hogy ezt a feladatot elvégezzék. Erőt ad szá­mukra a nyolcvan év tapasztalata, idősebb kollégáik biztatása. Biztos vagyok abban, hogy húsz év múlva, ha ünnepelni jön össze a Peda­gógusok Szakszervezetének akkori vezetése - ünnepelm a 100 éves Peda­gógusok Szakszervezetét -, értékeimi fogják azt az erőfeszítést, amit egy sorsforduló, a rendszerváltás idején tettek az akkori vezetők. A kellő törté­nelmi távlat lehetővé teszi majd a reális értékelést. Én, aki részese voltam ennek a munkának, nem lehetek képes erre, csak megköszönni tudom azoknak, akikkel együtt dolgozhattam. Ma megteszem. Köszönöm mindazoknak a kitartását, akik egy sokak által süllye­dőnek mondott hajót nem hagytak el, és azóta bebizonyosodott, hogy nem is hagyták elsüllyedni. Mi vár még ránk? Nehéz feladat. Az európai uniós csatlakozás szakszer­vezeti feladatai most fogalmazódnak. Szorosan együtt kell dolgozni a magyar szakszervezeti mozgalom szervezetei­vel és ki kell használni a nemzetközi kapcsolatok erejét. Mindezt olyankor, amikor a kormány nemigen tekinthető szakszervezetbarátnak. Bízom abban, hogy ezt a feladatot is sikeresen oldja meg a Pedagógusok Szakszervezete. Most pedig engedjék meg, hogy Béki Ernőt, az újjáalapított szakszervezet első fő­titkárát köszöntsem és átadjam a szót neki. Kedves Kartársnők és Kartársak! Ezzel a megszólítással kezdem, ahogy az újjáalakulás napján is tettem. Lehet, hogy ez a kifejezés már régen kiment a divatból, de akkor ezt a fogalmat te­remtettük meg nagy hirtelen. Persze ma jobban hangzik, hogy Tisztelt Kol­léganők, Tisztelt Kollégák. A kortárs szó talán furcsán hatott, de általában A NYOLCVANADIK • 3

Next