Pedagógusok Lapja, 1999 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-18 / 1. szám
1999. január 18 Amint a XVI. kongresszus és lapunk tavaly decemberi száma is utalt rá, 80 esztendeje, 1918. december 30-án alakult meg a Pedagógusok Szakszervezetének jogelődje, a Magyarországi Tanítók Szakszervezete. A nagy évfordulóra emlékező ülést szakszervezetünk december 14-én tartotta meg. A bensőséges hangulatú ünnepségen, melynek színhelye a központ díszterme volt, részt vettek a megelőzőórákban ülésező OV-tagok, valamint az 945. február 2-án Magyar Pedagóguok Szabad Szakszervezete névvel ráéledt szervezet még köztünk lévő apítói, továbbá a PSZ korábbi tisztviselői, élükön Béki Ernővel, az ső, alapító főtitkárral. * A termet zsúfolásig megtöltő hallítóságot üdvözölve először Borbáth Gábor főtitkár mondotta el az alábbi ünnepi beszédet. Nyolcvanéves a Pedagógusok Szakszervezete. Mit jelent 80 év egy ember életében? Mit jelent 80 év egy szervezet életében? A történelem eseményei (gazdasági válságok, világégés, forradalom) az egyéntől, a pedagógusoktól hősi helytállást követeltek. Éltek kollégáink jobban, de sohasem jól. Volt, hogy több jutott számukra, de sohaem elég. Mégis tették és teszik a dalukat. Azóta nemzedékek nőttek fel a czük alatt és nem vallottak szégyent köszönet érte minden nevelőnek, aki nehéz helyzetben is szeretettel és odadással szolgált. Volt erő arra is, hogy gymás védelmében - a gyengébb felmelésére - szövetkezzenek. Miért éppen a pedagógusok? A szolidaritás gondolata nélkül nincs pedagógia. A szolidaritás hite nélkül nincs igazi pedagógus. Mién erős ma BENSŐSÉGES HANGULATÚ JUBILEUM is közöttünk a szolidaritás gondolata? A pedagógiai lényege a mások felé fordulás, az érzékenység. Ez a gyermek felé fordulás, a szolgálat vállalása kiterjed a kollégákra. Közöttünk mindig több olyan akad, aki vállalja ezt a rendkívül hálátlan és sokszor kevés eredménnyel kecsegtető munkát. Szerencsére olyan is mindig akadt, aki nehéz időben is vállalta azt, hogy képviseli a többiek érdekét - sokszor a saját személyes érdeke sérülésének árán is. Miért jöttünk most össze? A tisztelet kifejezésére az alapítóknak, akik már nem lehetnek velünk, akik a legnehezebbet vállalták, először hoztak létre pedagógus-szakszervezetet. Tisztelet az újraalapítóknak, akik a világégést követően vállalták a szakszervezet szervezését. Szerencsére néhányukat körünkben is köszönthetjük. Tisztelet az elmúlt évtizedekben ezt a munkát szívvel-lélekkel végzőknek. A ma nemzedéke tőlük tanulta a szakszervezeti munka lényegét. Köszönet a mai tisztségviselőknek, akik a kor kihívásaira keresik a megfelelő választ, de életben tartják azt az eszmét, amely elődeiket is vezérelte. Aki nem vállalja elődeit, múltját, az joggal számolhat azzal, hogy eltűnik a történelem süllyesztőjében. A Pedagógusok Szakszervezete mindig vállalta múltját és mindig tisztelte elődeit. Múltjára, következetes érdekvédelmi munkájára, elődeinek tiszteletére építi jövőjét. Más a kor, mások az eszközök, de nem változhatott a cél: tenni a kollégák jobb megélhetéséért, védeni jogaikat, munkahelyüket, megszerezni számukra az egymásért cselekvés semmihez sem hasonlítható élményét. Ezeket a célokat vállalja a XX. század végén a Pedagógusok Szakszervezete. Vállalja és biztosan tudom, hogy lesz is ereje megvalósítani. Mert ma is megvannak azok az elszánt és felkészült kollégák, akik ugyanúgy, ahogy az elődök, vállalják a feladatot, tenni készek és képesek arra, hogy ezt a feladatot elvégezzék. Erőt ad számukra a nyolcvan év tapasztalata, idősebb kollégáik biztatása. Biztos vagyok abban, hogy húsz év múlva, ha ünnepelni jön össze a Pedagógusok Szakszervezetének akkori vezetése - ünnepelm a 100 éves Pedagógusok Szakszervezetét -, értékeimi fogják azt az erőfeszítést, amit egy sorsforduló, a rendszerváltás idején tettek az akkori vezetők. A kellő történelmi távlat lehetővé teszi majd a reális értékelést. Én, aki részese voltam ennek a munkának, nem lehetek képes erre, csak megköszönni tudom azoknak, akikkel együtt dolgozhattam. Ma megteszem. Köszönöm mindazoknak a kitartását, akik egy sokak által süllyedőnek mondott hajót nem hagytak el, és azóta bebizonyosodott, hogy nem is hagyták elsüllyedni. Mi vár még ránk? Nehéz feladat. Az európai uniós csatlakozás szakszervezeti feladatai most fogalmazódnak. Szorosan együtt kell dolgozni a magyar szakszervezeti mozgalom szervezeteivel és ki kell használni a nemzetközi kapcsolatok erejét. Mindezt olyankor, amikor a kormány nemigen tekinthető szakszervezetbarátnak. Bízom abban, hogy ezt a feladatot is sikeresen oldja meg a Pedagógusok Szakszervezete. Most pedig engedjék meg, hogy Béki Ernőt, az újjáalapított szakszervezet első főtitkárát köszöntsem és átadjam a szót neki. Kedves Kartársnők és Kartársak! Ezzel a megszólítással kezdem, ahogy az újjáalakulás napján is tettem. Lehet, hogy ez a kifejezés már régen kiment a divatból, de akkor ezt a fogalmat teremtettük meg nagy hirtelen. Persze ma jobban hangzik, hogy Tisztelt Kolléganők, Tisztelt Kollégák. A kortárs szó talán furcsán hatott, de általában A NYOLCVANADIK • 3