Százhalombattai Hírtükör, 1990 (3. évfolyam, 1-25. szám)

1990-09-26 / 20. szám

2. oldal Drágul-e a benzin? Áttekinthetetlen energia­árak A szeptember 7-én szerve­zett találkozó dr. Bod Péter Ákos miniszter és városunk érdeklődő lakosai között - érthető okok miatt - befeje­zetlennek érezhető. Nem kap­tunk az égető időhiány miatt megfelelő választ olyan fontos kérdésekre, hogy várható-e az energia, az energiahordo­zók árának emelése. Ezért helyesnek véltük, megkér­dezni, hogyan vélekedik erről a kérdésről dr. Szűcs István vegyészmérnök, ország­gyűlési képviselő, a gazdasá­gi bizottság titkára.­­Várható-e a benzin, és a kőolajtermékek árának emelése?­­ Mindenek­előtt el kell mondanom, hogy egyikünk sem tartja kezében a bölcsek kövét, következésképpen nem adhatok pontos választ erre a kérdésre. Elsősorban azért nem, mert az illetékes tárca még nem döntött egy egész sor kérdésben. Ezért csak a saját véleményemet mondhatom el. Meglátásom szerint várható a benzin árának emelése, de nem csak a benzin, hanem az elektromos energia, és általá­ban az energiahordozók árá­nak emelése is. Ennek több, összetett oka van. Még a Né­meth kormány egyezett meg a Világbankkal abban a kér­désben, hogy az energiárakat a tényleges bekerülés szintjé­re kell emelni. Távol áll tőlem a szándék, hogy ezt a megál­lapodást kizárólag a Németh­­kormány számlájára írjam, de el kell mondanom, hogy a végrehajtást áttestálta az An­­tall-kormányzatnak. Az energiaárak tekinteté­ben kaotikus, áttekinthetetlen állapotok uralkodnak. Monda­nék egyetlen példát. Az elekt­romos energia ára elsősorban attól függ, hogy a fogyasztó budapesti, mezőhegyesi vagy éppenséggel százhalombattai lakos. Politikai és gazdaság­politikai szempontokat vettek tekintetbe és - meglátásom szerint - helytelenül differen­ciálták az energiaárakat. Úgy hiszem, ideje lenne érvénye­síteni a szektor­semlegessé­get, és bevezetni az egységes tarifa­rendszert, mert helytelen az, hogy valaki olcsóbban jut­hasson energiához csak azért, mert budapesti lakos. Helyes lenne a szezonális szempontok érvényesítése is, mert nyilvánvaló az, hogy az energiahordozók nyáron ol­csóbbak mint télen. Az valós tény, hogy az elő­ző kormányzatok államilag dotálták az energiahordozók árát - mint említettem gazda­ságpolitikai megfontolások szerint - és ily módon ma oda jutottunk, hogy nem tudjuk pontosan behatárolni, meny­nyibe kerül nekünk egy má­zsa szén, mennyit költünk egy kWh előállítására, mennyibe kerül egy liter kőolajszárma­zék. A fiktív, mondvacsinált árak meggyőződésem szerint, elszakadtak a tényleges ér­téktől. Határozott meggyőződé­sem tehát, hogy az árakat a tényleges értékek felé kell mozdítanunk, hiszen így van ez az összes demokratikus országban. Joggal felvetődik viszont a kérdés, hogy a nyugati álla­mokban magasabb a bér­­szint. Ám mégis meggyőződé­sem, hogy rendet kell terem­tenünk, az energiahordozók tényleges bekerülése terén még annak árán is, hogy szo­rongatott helyzetünkben újabb terheket rakunk a la­kosság vállára. De meggyő­ződésem - és ebben bíznunk kell - hogy ha korszerű piac­­gazdaságot teremtünk, a ma­gyarországi bérek is a nyugati szintre emelkednek majd. Engedtessék még egyszer visszatérnem a kőolaj árának kérdésére. A szovjet kőolaj­­termelés rohamosan csök­ken, és ennek tulajdonítható, hogy a Szovjetunió képtelen az év második felében szállí­tani a szerződésben rögzített kőolaj mennyiséget, így or­szágunk kényesén más, a kö­­zelkeleti piacról beszerezni a hiányzó mennyiséget. Gon­dunkat tetézi, hogy a kuvait kőolajválság okán egy hordó kőolaj ára 18 dollárról 29-30 dollárra emelkedett. Könnyű kiszámítani, hogy ez 33-35% százalékos növekedés.­­ Tudomásom szerint, az OKGT-nél bizonytalanságok vannak a várható átszerve­zések miatt is.­­ Ezt így egyértelműen nem mondanám, és autentikusan sem nyilatkozhatom, mert az OKGT átszervezésével most foglalkozik az illetékes tárca. Természetesen, nem hivatalos információim vannak. Sokféle javaslat született a Tröszt át­szervezésére, de ezek még nem lezárt tények. Egy kérdés mindenképpen bizonyosnak tűnik, az OKGT, mint minden energia­szolgál­tató vállalat államigazgatási felügyelet alatt marad. A Trösztnek az évtizedek során szerzett jogok jó részét le kell adnia a vállalatoknak. Az át­szervezés tengelyében min­den bizonnyal két fő irányzat fog érvényesülni: az egyik a bányászati, a másik a feldol­gozó ágazat. Az előző magva a Nagyalföldi Kőolaj- és Föld­gázbányászati Vállalat, a fel­dolgozó ágazat magva pedig a DKV lenne elképzeléseim szerint. A gázszolgáltató vállalatok, a háttér iparági tevékenysé­gek, gépgyárak, szénsavter­melő vállalat, stb. sorsáról pil­lanatnyilag ismereteim szerint részletekbe menő elképzelé­sek még nincsenek. A legfon­tosabb most, hogy a két nagy terület azaz a bányászat és feldolgozás pontos helyét rög­zítsük, az ezekkel kapcsoltos öszes jogokkal együtt, majd a nagy komplexumokhoz utó­lag hozzá lehet igazítani a szolgáltatói, illetőleg a háttér vállalatokat. Jelentős mértékben válto­zik majd a második - mond­juk így - divíziónak, a feldol­gozó ágazatnak a funkciója. A kül- és belkereskedelmi jo­gok zömét, vagy talán az egészét a nagy feldolgozó vállalatok, illetőleg az alaku­landó részvénytársaságok kapják meg. Elképzeléseim szerint teljesen át fog lénye­gülni ezen vállalatok szerep­köre, beleértve az ÁFOR funkcióját is. El kell még mondanom azt is, hogy évtizedek óta - meglátá­som szerint hibásan - külön fej­lesztették a feldolgozást és a petrolkémiát, a két egykori mi­niszterhelyettes - Lőrincz Imre és Szekér Gyula - elképzelé­sének megfelelően. A magam részéről alapve­tően hibásnak tartom ezt a szemléletet, hiszen ez a két tevékenység úgy összetarto­zik, mint az egypetéjű ikrek, hiszen egymásnak adnak át alapanyagokat és ugyancsak egymásnak adnak vissza ter­mékeket. Az illetékes tárca most azt a kérdést vizsgálja, miként kellene beemelni ezt a külön vonulatnak tekintett di­víziót. Szólnom kell még az Olaj­terv és az SZKFI kérdéséről. Van egy olyan elképzelés is, hogy ez a két szolgáltató-fej­lesztő vállalat, mint szellemi agytröszt, egyetlen vállalat­ban egyesül majd. Bár a ma­gam részéről azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy ez a szellemi háttéripar önál­lósulhat. - Még egy utolsó kérdés. Végül is mi lesz az OKGT sor­sa, ha a jelek szerint szerep­körét és jogköreit nagyob­­bára az említett egységek­nek testálja át? - Erről nyilatkozni még korai lenne, mert mint mon­dottam, látnok nem vagyok. De számomra egyértelmű, hogy a nagy konglomerá­tum, a Tröszt, az átszervezés során létszámában sokkal kisebbre zsugorodik majd. Szaniszló József Nyilatkozat Az elmúlt hetekben a helyi sajtóban néhány olyan cikk jelent meg amely az MDF-t és személyemet támadta. Ezekre mi nem válaszoltunk és nem válaszolunk, mert személyeskedésekbe nem megyünk bele. Sem politizálásunk, sem erkölcsi magatar­tásunk fegyvertárához a köpködés nem tartozik. Ezek a cikkek az indulat, a bosszúvágy és nem a valóság, a tények talaján álltak. Ezt is csupán a lakosság tájékoztatása, a polgárok tisz­tánlátása céljából tartjuk szükségesnek a nyilvánosság előtt ki­jelenteni. Dr. Nagypataki Gyula az MDF százhalombattai szervezetének elnöke SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR Egyéni választókerületekben induló jelölteink, illetve támogatottjaink: 1. sz. MSZP jelölt: DR. BENEDEK LÁSZLÓ, 40 éves, igazgató főorvos 2. sz. A Dinamika Sportegylet jelöltje: DR. GÖTZINGER ISTVÁN 52 éves jogász, a Pest Megyei Társadalom Biztosítási Tanács Elnöke 3. sz. Független jelölt: TÜSKE ÁRPÁD, 36 éves vegyészmérnök, üzemvezető 4. sz. Független jelölt: TÓTH JÓZSEF, 47 éves gépészmérnök, műhelycsoportvezető 5. sz. MSZP jelölt: CSEH BÉLA, 42 éves gépészmérnök, osztályvezető 6. sz. Független jelölt: SINKA LÁSZLÓ 36 éves, sportvezető 7. sz. SZDSZ-FIDESZ jelölt: TEKET IMRE 35 éves, üzemmérnök, üzemvezető 8. sz. MSZP jelölt: POGÁNY GYULA, 46 éves, vegyészmérnök főmunkatárs 9. sz. Független jelölt: JUHÁSZ ATTILA, 41 éves műszer-automatika üzemmérnök, művezető 10. sz. Nemzetiségi jelölt: MARINOV JOVÁN 41 éves, műszerész MSZP VÁROSI SZERVEZETE SZÜLŐOTTHON ALAPÍTVÁNY Nálunk nem születik senki! A Vállalkozók Pártja Százhalombattai Szervezete, hallgatva a hoz­záértő lakossági igényeket, gondokat, legyen szó foglalkoztatásról, szolgáltatásról, közbiztonságról, arra az elhatározásra jutott, hogy a jelen idő gondja mellett nagyobb hangsúlyt kell kapnia jövőnk alakítá­sának, az együttélés adta hagyományokra, az egymásra épülő életek, kultúrák nyújtotta alapra építsük anyagi, erkölcsi biztonságunkat, gyer­mekeink jövőjét, így jutottunk el a helyi szülőotthon gondolatához. A Szülőotthon alapítvány célja az, hogy a százhalombattai nők vá­rosunkban szülhessenek. Köztudott, hogy a gazdaság a jelen pillanat­ban nem áll olyan helyzetben, hogy a családok anyagi állapotán tudjon javítani. Ebből következik az a tény, hogy a családok egyre szegényeb­bek lesznek, és nem valószínű, hogy a jövőben meg tudják fizetni, hogy magánorvosokhoz járjanak. Ezáltal tovább csökkenne a népes­ség-szaporulat. Az ötlet nem csak ebből jött. Sokat gondolkodtam azon, hogy most kik lakják Százhalombattát, és a jövőben kik fogják lakni? Ha végigmegyek az utcán és megkérdezek 100 embert, hogy hol született nagyon kevesen, vagy talán nem mondaná senki, hogy Százhalombattán, és ekkor jött az ötlet, érdemes lenne itt Százhalom­battán létrehozni egy szülőotthont, amely a későbbiekben kisvárosi kórházzá nőhetné ki magát. Talán így a szülő nő nem szakadna el a környezetétől, nem lenne távol a családjától és az újszülöttek szülési helyüknél fogva igazán kötődnének a városhoz. Az alapítvány bejegyzése folyamatban van. A Vállalkozók Pártjának tagjai 100 e. Ft-os alaptőkével indítják. Szeretném megragadni az al­kalmat, hogy felhívással forduljak Százhalombatta lakosságához, a Százhalombattán működő összes párthoz, társadalmi szervezethez, intézményekhez és nem utolsó sorban a két nagyvállalathoz, hogy támogassák elképzelésünket. Meglátásunk szerint két éven belül elkezdődhetne az építkezés. Eh­hez még hozzá kell tennem, hogy pártunk tagjai nem csak pénzt aján­lottak fel, hanem a munkájukat is az építkezés folyamán, ezzel olcsób­bá lehet tenni az építkezést, meg lehet gyorsítani? Bízom az emberek jóérzésében, segítőkészségében, s abban, hogy velünk együtt felismerik, hogy legyen szó oktatásról, egészségügyről, elsősorban önmagunkra, a közösség és a jövő iránti felelősségünkre számíthatunk. Nagy Ferenc elnök A Dinamika Sportegylet jelöltje: Dr. Götzinger István (2. sz. vk.) Mert éppen egy olyan egyesület je­löltjeként amely teljesen önszervező módon, minden hatalmi és hivatali gyám­kodás nékül jött létre és működik? Azért,­­ mert ebben a Sportegyletben különböző pártállású fiatalok is meg­tanulnak barátokként, sportszerűen egymással és egymásért küzdeni; - mert nem várják el tőlem, hogy a kabátra tűzött pártjelvények alapján te­gyek különbséget embertársaim között - mert nem írják elő, hogy kit illik megtaposni, és kit nem; - mert nem várják el tőlem, hogy olyan összeollózott programot ígér­jek, hirdessek, amelyet nem lehet tő­lem számonkérni; - mert nem vonják kétségbe azt a jogomat, hogy független, szabad gon­dolkodóként próbáljam megérteni a világot magam körül; - mert elég számomra, hogy néhá­­nyan ismernek és bíznak bennem. Szá­momra ez a legnagyobb megtiszteltetés. 1963. óta élek Százhalombattán. 52 éves vagyok. Házas. Két gyer­mekünk van. Foglalkozásaim­­ , ta­nulmányaim alapján akár szakértőnek is mondhatnám magam néhány terü­leten, de nem ez a fontos. Én nem szakértők és technokraták ügyének tartom a képviseletet. Az igazi kérdés az, hogy az embernek a saját sorsán kívül mennyire fontos mások sorsa. Azoké, akikkel együtt éli le az életét egy utcában, egy városban, egy or­szágban, vagy akár a Földgolyón. Erre szavakkal nem válaszolhat az ember. Csak az egész életével.

Next