Százhalombattai Hírtükör, 2009 (22. évfolyam, 1-25. szám)

2009-09-10 / 18. szám

2. oldal Premier plán - Mórucz Lajosné Nem dönthetünk mások helyett Kilenc évvel ezelőtt alakult meg az országos hatáskörű Gólyahír Egyesület. Száz­halombattán jött létre, itt a székhelye, ennek ellenére úgy tűnik, éppen a százha­­lom­battaiak számára nem eléggé világos, mivel is foglalkozik. Mórucz Lajosné, az egyesület elnöke tisztában van ezzel, de - mint mondja - idővel biztosan változik a helyzet. Budapesten született, közgazdász szü­lők gyermekeként. Matematika tagoza­ton érettségizett, úgy tervezte, hogy ta­nár lesz, de érettségi után mégis a védő­nőképzőt választotta. - Biztos voltam benne, hogy gyerekek­kel szeretnék foglalkozni - mondja. - Vonzott a tanári pálya, de túlságosan sok időt vett volna időbe a diploma meg­szerzése, ezért inkább a két éves védőnő­képzőbe mentem. Öskün kezdtem dol­gozni, azért pályáztam meg az állást, mert ott biztosítottak szolgálati lakást. Ez nagyon fontos volt számomra, mert akkor már menyasszony voltam. Össze­házasodtunk, ott születtek a gyerekeim is. Százhalombattára 1977-ben kerül­tünk, ide helyezték a férjemet. •• Azonnal kapott védőnői állást ?­­ Nem volt hely, ezért négy évig a böl­csőidében dolgoztam gondozónőként. Akkor lehetőség nyílt arra, hogy elvé­gezzem a főiskolát, de ennek az volt a feltétele, hogy védőnőként kell dolgoz­nom. Közelebb nem találtam munkát, Budapestre, a X. kerületbe jártam. Nem vo­t könnyű az a másfél év, a fiam har­madikos volt, a lányom nagycsoportos óvodás, hajnalban mentem dolgozni, a gyerekek egyedül keltek és indultak is­­kolába-óvodába. Szerencsére nagyon önálló, megbízható gyerekeim vannak, soha nem volt velük gond. Másfél év múlva megüresedett Battán egy védőnői állás, így kerültem vissza a városba. Ami­kor a Városi Családsegítő és Gondozási Központ indult, ott dolgoztam egy évig, de tovább nem bírtam, mert megromlott az egészségi állapotom, és képtelen vol­tam emeleteket járni. Tárnokon meghir­dettek egy iskolavédőnői állást, elvállal­tam, végül ötven évesen leszázalékoltak. - Már nyugdíjasként alapította a Gó­­lyhhírt. Miért tartotta fontosnak, hogy létre­hozza ezt a szervezetet? - Védőnői munkám során nem talál­koztam újszülött-gyilkossággal, de tit­kolt terhességgel igen, és nagyon szeret­tem volna segíteni a kilátástalan helyzet­be került anyáknak. Meggyőződésem, hogy a tudatlanság, az ellátatlanság, a fé­lelem vezet oda, ha egy nő megöli a gyermekét. A kórház elé kitett inkubátor is lehetőség a segítségre, de a nő nem ott szül, hanem otthon, parkban, lépcsőház­ban, és nem jut el az inkubátorig. A szü­letéskor van veszélyben az újszülött, ak­kor nem tud mit tenni a kétségbeesett anya. A Gólyahírt harminchárman alapí­tották, olyan szülőkkel, akik korábban az én segítségemmel fogadtak örökbe gyereket. Nem csatlakoztunk a meglévő szervezetekhez, mert mi sem vagyunk abortuszpártiak, de nem szabad összeke­verni az abortusz elleni tiltakozást és az anyák segítését. Bíztam benne, hogy so­kan fordulnak majd hozzánk, hiszen tiszta céljaink vannak, azoknak nyújtunk segítséget, akik senki máshoz nem for­dulhatnak. - A nyílt örökbefogadást segítik. Miben különbözik ez a hagyományostól? - A civil szervezetek csak nyílt örök­­befogadást segíthetnek. Ennek az a lé­nyege, hogy az életet adó anya megis­merheti azt a családot, ahová a gyerme­ke kerülni fog. Ennek óriási a jelentősé­ge. Látom, mennyire feszültek a találko­zás előtt, és amikor megismerkednek a családdal, megnyugszanak. Az örökbefo­gadás után nincs közvetlen kapcsolat az életet adó és a gyerek között. A szülő anya csak az egyesületen keresztül ér­deklődhet. Az örökbe fogadó család éle­tében nem vehet részt.­­ Megváltoztathatja-e döntését az éle­tet adó? - Senkit nem beszélünk rá, hogy adja örökbe vagy, hogy mégis inkább vigye haza a gyermekét. Nem dönthetünk má­sok helyett. Mi csak felvilágosítjuk, mi­lyen lehetőségei vannak, felajánljuk a se­gítségünket. Előfordul, hogy azzal a szándékkal fordul hozzánk, hogy örökbe adja a gyermekét, aztán a szülés után meggondolja magát. Ilyenkor kelengyé­vel segítünk, vagy ha kell, abban, hogy legyen hol laknia. Egyetlen egyszer tör­tént meg, hogy valaki hazavitte a gye­rekét, tíz nap után pedig jelentkezett, hogy mégsem tudja vállalni. Nem ez a jellemző. - Sokan szeretnének örökbe fogadni, és olyanok is akadnak, akik ebben üzleti le­hetőséget látnak. - Pénzt nem kérünk és nem fogadunk el, nem foglalkozunk gyerekkereskede­lemmel. Most készül a nyílt örökbefoga­dást szabályozó törvénytervezet, amely­nek kidolgozásában a Gólyahír is részt vesz. Ennek értelmében a jövőben nyílt örökbefogadás csak civil szervezeten ke­resztül történhet, éppen azért, hogy a gyerek ne lehessen adásvétel tárgya.­­ Kilenc éve működik az egyesületük. Hol helyezkedik el a hasonló feladatokat ellátó civil szervezetek között? - A legnagyobb és legsikeresebb a Gólyahír Egyesület. A megalakulásunk óta 422 gyereket segítettünk családba. Jelenleg 380-an várakoznak örökbefo­gadásra, de ez a szám változó. Olyanok vagyunk, mint­ egy nagy család. Rendsze­resen tartunk találkozókat, amelyekre mindenki eljön, aki teheti, mert az örök­­befogadókban sok a közös, sok a meg­beszélnivalójuk. Felkészülten várják a gyereket, tanfolyamon vesznek részt, és később is jó szakemberekhez fordulhat­nak a problémáikkal. Érdekes, hogy az örökbefogadó apukák jobbak a legjobb vér szerinti apáknál is, ami azzal magya­rázható, hogy ezekben a családokban nincs kilenc hónap előnye az anyuká­nak. Egyszerre válnak szülőkké, és az apák jobban hozzánőnek a gyerekekhez.­­ Országosan nagy a tekintélye a Gó­lyahírnek, de kapnak-e városon belül tá­mogatást? - Régebben szerettünk volna bérelni egy önkormányzati lakást az anyáink­nak, de a képviselő-testület nem támo­gatta a kérésünket. Ha ebédet rendelünk nekik, csak a legmagasabb tarifáért ka­punk, sőt, legutóbb nem is kaptunk, mondván, hogy a terhesek nem százha­­lombattaiak. Egyes személyek sokat se­gítenek, meg kell említenem Kolozár Györgyöt, aki a titkolt terheseknek he­lyet biztosított a szállón. Ott működtet­tük a krízisotthont, amíg meg nem tud­tuk venni a lakást. A támogatottságun­kat jelzi, hogy évről évre egyre maga­sabb összeget kapunk a személyi jövede­lemadó egy százalékából, az adomány­vonalra beérkezett hívásokból pedig 3 millió forint folyt be. Nagyon megfon­toltan gazdálkoduunk, nálunk nincs fize­tett alkalmazott, mindenki­ ingyen dol­gozik­ * Egy civil szervezet'-sikeressége m általá­ban jelentős részben a vezetőd­ múlta s­került-e már kinevelni az utódját- -, "’•v - Nehéz kérdés ez. Többen is van­kik, akik alkalmasak erre a szerepre, de egy­előre nem vállalhatnak a munkájuk és a családjuk mellett. Én szerencsés helyzet­ben vagyok, nyugdíjasként van időm, a gyerekeim felnőttek, az unokáimnál be­segítek, de nem vesznek túlzottan igény­be, a férjem pedig nem akadályozza a munkámat. - Kit javasol, kiről írjon legközelebb a Hírtükör? - Gabelics Gabriellát ajánlom. Na­gyon sokat segít a Gólyahírben, azon rit­ka emberek közé tartozik, akik számára létszükséglet, hogy tegyenek valamit másokért. Szeretném, ha róla szólna a Premier plán. Pável Melinda Summerfest után „Nem szeretnék embercunamit" Nem könnyű mérlegre helyezni egy kulturális eseményt. Sőt, talán nem is helyes, hi­szen pénzben kifejezhető haszna egészen biztosan nincs, a kamatok nem materiális szinten jelentkeznek. Szigetvári József, a Summerfest fesztiváligazgatója szerint már az is óriási eredmény, ha nullszaldósra vagy minimális veszteségre sikerül kihozni a költségvetést. Mint mondja, a támogatásokból kiesett húszmillió forint hiányát el­sősorban a szervezők érezték, sokkal több emberi munkára volt szükség, mint a ko­­rá­bbi években. Ezt a kunsztot azonban nem lehet évről évre megismételni. - A Summerfest eredményei nem logi­kusak - mondja. Mindenki arra számí­tan, hogy a válság közepén, amikor fo­­­gyóban az emberek pénze, csökken az érdeklődés. Nem így történt. Természe­tesen, a húszmillió forint nagyon hiány­zott, ezért a tavalyi kilenc helyett csak hat együttest hívtunk, két kiemelkedő koncertet rendeztünk az előző évi nyolc­tízzel szemben, a nyitó- és záróceremó­nián felhasznált technika sokkal szeré­nyebb volt a megszokottnál. - Mit jelent az, hogy emberi munkával kellett pótolni a kieső pénzt? - Ha kevesebb a busz, akkor a meglé­vőknek többet kell fordulniuk. Ha nincs pénz desszertre a külföldiek ebédjéhez, akkor más megoldást kell találni. Erre persze mondhatjuk, hogy minek a desz­­szert, de gondoljunk csak bele: a vendé­gek tantermekben laktak, menzán étkez­tek, az ellátásban a desszert volt az egye­düli luxus. Minden hajnalban végigjár­tuk a helyi nagyáruházakat, és felvásá­roltuk az éppen akciós pudingot példá­ul, vagy megkerestük, melyik zöldséges­nél legolcsóbb az őszibarack. Szívesen vásároltunk volna őstermelőktől is, de ők nem adnak számlát, minket pedig szi­gorú elszámolásra köteleznek a támoga­tások. - A fesztivál történetében először belé­pőjegyet kellett váltani a nagy koncer­tekre. Hogyan fogadta ezt a közönség? - A Summerfesttel kapcsolatos min­den változást sokak aggodalmaskodása előzött meg. Az első fesztivál előtt azt mondták, hogy augusztusban nem lesz iránta érdeklődés, aztán, hogy nem lehet hétköznap kezdeni, tavaly azt, hogy nem lehet a főteret kordonnal bekeríteni, mert mindezt nem fogadják el az embe­rek. Aztán sorban mindenről bebizonyo­sodott, hogy de bizony, lehet. Ebben az évben al6 éven aluliak csak szülői fel­ügyelettel jöhettek el a Fesztiválklubba. Igaz, volt egy szülő, aki afeletti felhábo­rodásában, hogy a 12 éves gyereke nem mehetett be egyedül egy éjszakai rendez­vényre, aláírásokat kezdett gyűjteni, de a többiek, akik elkísérték a gyereküket, el­magyarázták neki, hogy nincs igaza. A Damjanich út zenés-táncos felvonulás miatti lezárásával kapcsolatban is sokan mondták, hogy felháborítja majd a vá­roslakókat, ezzel szemben mit láttunk? Végig az út két oldalán tömegesen áll­tak, a körforgalomnál családok települ­tek ki a domboldalra plédekkel és szend­vicsekkel, és élvezték, ahogyan a vendég együttesek végigmuzsikálták és táncolják a várost karneváli hangulatot teremtve. A belépőjegyekkel elsősorban az volt a célunk, hogy a nagy rendezvényeket a lehető legkisebb ráfordítással oldjuk meg. Az eredmény minden várakozást felülmúlt. A Csárdáskirálynőre már na­pokkal korábban minden jegy elkelt, a fizetős koncerteken pedig kétszer annyi­an voltak, mint a korábbi években, ami­kor ingyen lehetett azokat végighallgat­ni. És míg az ingyenes előadásokon azok is részt vettek, akik nem kedvelik a mű­fajt, akik műsor közben ki-be járkáltak, most értő közönség előtt léptek fel a művészek. Egy órával az előadások előtt már állójegyeket kellett eladnunk, mert mindenki be szeretett volna jutni. Ugyanígy a nyitó- és záróceremónián is zsúfolásig megtelt a nézőtér, nagyon so­kan a helyszínen akartak jegyet vásárol­ni, de alig maradt. Sokan, akik tisztelet­­jegyet kértek, nem jöttek el, így az utol­só pillanatban azokra a helyekre is been­gedtünk nézőket. - Lehet-e tudni, hogy kikből áll a kö­zönség? Elsősorban százhalombattaiak­­ból, vagy máshonnan is érkeznek? - A százhalombattaiak nagyon szeretik a Summerfestet, ez biztos. Az is nyilván­való, hogy a fesztivál vonzáskörzete jó­val nagyobb, mint hinnénk, mert nem­csak a környékbeli településekről jönnek vendégek, hanem sokkal távolabbról is. Járt itt család Szombathelyről, több na­pig maradtak, találkoztunk debreceniek­kel is, a szegedi Tourinform igazgatója is itt volt. Már tervezi, hogy jövőre négy­et autóbusszal hoz érdeklődőket. Egy­­egy nagyobb rendezvény után hosszú kocsisor halad kifelé a városból, nem kétséges, hogy a Summerfestről tartanak hazafelé. Természetesen, meg is teszünk mindent, hogy minél többen szerezze­nek tudomást a programokról. Ebben az évben számos országos jelentőségű fesz­tiválon vettünk részt kiállítóként. Ott voltunk a miskolci Kocsonyafesztiválon, a győri Mediawaven, a szegedi Hunga­­ricum Fesztiválon, mert a személyes és közvetlen promóció a jövő útja. - Ha már szóba került a jövő, mit sze­retne, merre haladjon tovább a Summer­fest? - A fesztivált tízen-huszonévesek szer­vezik, nincs mögötte profin megfizetett szervezőgárda. A közönség tudja és elfo­gadja, hogy a fesztiválra érkező együtte­seknek nincs garantált minősége, hiszen annak ellenére, hogy nemzetközi szerve­zetek delegálják a fellépőket, mi is csak augusztus 13-án látjuk őket először. Ugyanakkor nem szeretnék a látogatók­ból embercunamit, mert amíg például nincs elegendő és megfelelő WC meg parkoló a Szent István téren illetve a művelődési központban, addig kár lenne idecsődíteni még több embert. Másrészt azt szeretnénk, ha a fesztivál emberi lép­tékű és mértékű lenne, ha az idelátogató családok, a fiatalok, az idősebbek nem­csak jól, hanem otthon is érezhetnék magukat. Az eliparosodott, üzleti és trendi fesztiválokat meghagynánk má­soknak, és míg az ilyen rendezvények milliókért reklámozzák magukat, addig mi azt akarjuk, hogy a Summerfestnek az élménnyel távozó emberek vigyék el a hírét. - Akadnak, akik szerint sok nekünk a Summerfest minden évben. Erről mi a véleménye? - Magánemberként biztosan üdvözöl­ném, ha csak kétévenként rendeznénk meg, nem beszélve a fiamról, aki au­gusztus 9-én született, és már megtanul­ta, hogy a születésnapját csak szeptem­berben lehet megünnepelni, mert apa fesztiválozik. Míg a többi iskolaigazgató és pedagógus augusztus végén kipihen­ten kezdi a tanévet, addig mi augusztus 22-én befejezzük a fesztivált, és két nap­pal később megkezdjük a tanév előké­szítését. Emberfeletti küzdelem ez is, idegtépő, és iszonyatosan fárasztó. A két évenkénti megrendezés ugyanakkor szakmai szempontból nagyon rossz el­képzelés. Gyöngyösön például eredeti­leg két évenként rendezték meg a feszti­vált, de áttértek az évenkéntire, mert rá­jöttek, hogy nehezebb két évenként újra kezdeni, mint folyamatosan életben tar­tani. Egyébként nem látom a jövőt, nem tudhatom, hogy a 2010-es választás után felálló képviselő-testület hogyan áll majd ehhez a kérdéshez. Rajtunk, szervezőkön nem múlik, és úgy látom, hogy az önkénteseken, a forrásos tánco­sokon, a kollégáimon, a vendéglátókon, a városlakókon sem. A kérdés az, hogy a döntéshozók helyi ügyként kezelik a fesztivált, vagy látják benne az annyira áhított kitörési pontot, az országos vagy nemzetközi jelentőséget. Én úgy gondo­lom, hogy a Summerfest része Százha­lombatta szellemi vagyonának, amelyet közösen teremtettünk meg, tartunk életben, és olyan esemény, amely messze túlnőtt a település határain. Olyan ered­mény, amelyhez hasonlót az ipari váro­sok közül csak Miskolc tud felmutatni. Az egyetlen olyan esemény a térségben, amely folyamatosan számot tarthat az országos média érdeklődésére, azon ke­vés események egyike, amelyet a Ma­gyar Turizmus Zrt. számon tart és meg­tisztel megjelenésével, és talán az egyet­len olyan battai rendezvény, ami miatt Százhalombatta a legtöbbször szerepel az országos sajtóban. Természetesen, le­het változtatni a fesztiválon, megren­dezhetjük kétévenként, hívhatunk keve­sebb vendéget, lerövidíthetjük néhány napra, de akkor azt már nem nevezhet­jük Summerfestnek, hiszen az évente kerül megrendezésre,, augusztus 12-től 22-ig tart, és 18-20 ország vesz rajta részt. Ami engem illet, nem szeretném, ha belterjessé válna a fesztivál, olyanná, ami csak a miénk és csak mi tudunk örülni neki. Legyen olyan híre, amely méltó az ország figyelmére, attól még ugyanolyan kedves marad nekünk, ben­nünket tesz többé és talán jobbá is. Pável Melinda SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR • XXII. ÉVFOLYAM 18. SZÁM Sportorvos, amatőröknek és hivatásosoknak A Százhalom Egészségügyi Központ 1998 óta biztosít sportorvosi ellátást a hobbiból, illetve versenyszerűen sporto­lóknak. A járóbeteg-szakellátását 2005 óta működtető Men for Care Kft. számos fejlesztést valósított meg a szakterületen, a 2007 óta működő egynapos sebészet pedig lehetővé tette, hogy az addig kór­házban végzett kisebb műtétek jóval rö­­videbb idő alatt, kellemes környezetben, helyben legyenek elvégezhetők. Egy sportoló szervezete a rendszeres edzések, versenyek miatt fokozottabb igénybe vételnek van kitéve. Attól füg­getlenül, hogy valaki napi több órás edzések keretében, versenyszerűen űz valamilyen sportágat, vagy „csak” ama­tőrként, de rendszeresen mozog, figyel­nie kell egészségére - mondta el dr. Sza­bó Anita, az Egészségügyi Központ sport­orvosa. Nálunk a pontos és alapos szűrő­­vizsgálatokon van a hangsúly, amiken keresztül nyomon követjük a sportolók egészséges fejlődését, emellett szakszerű ellátással és egyéb széleskörű szolgáltatá­sokkal állunk a rendelkezésükre. Min­den szükséges vizsgálatot egy helyen, in­tézményünkben végeztethetnek el, le­gyen szó szűrésről, kezelésekről vagy di­agnosztikáról. További előnye az intéz­ménynek, hogy az eredmények rövid idő alatt elkészülnek, ami máshol esetleg na­pokba kerül, azt itt néhány óra alatt el­végzik. A százhalombattai sportegyesületek részéről egyre nagyobb igény jelentkezik a sportorvosi szakellátás iránt, amihez az önkormányzat pénzügyi támogatással is hozzájárult. Ez a finanszírozás tette lehe­tővé, hogy az eddigi heti nyolc órás (Or­szágos Sportegészségügyi Intézet által fi­nanszírozott) rendelési időt négy órával bővítsék. Ezt a négy órát augusztusban és szeptemberben kizárólag a helyi spor­tolók számára tartják fenn. Az egészségügyi központ továbbra is nyitott mind az amatőr, mind a profesz­­szionális battai sportolók előtt. Tapasz­talt orvosi csapattal várja a sportegyesü­letek jelentkezését.

Next