Százhalombattai Hírtükör, 2009 (22. évfolyam, 1-25. szám)
2009-09-10 / 18. szám
2. oldal Premier plán - Mórucz Lajosné Nem dönthetünk mások helyett Kilenc évvel ezelőtt alakult meg az országos hatáskörű Gólyahír Egyesület. Százhalombattán jött létre, itt a székhelye, ennek ellenére úgy tűnik, éppen a százhalombattaiak számára nem eléggé világos, mivel is foglalkozik. Mórucz Lajosné, az egyesület elnöke tisztában van ezzel, de - mint mondja - idővel biztosan változik a helyzet. Budapesten született, közgazdász szülők gyermekeként. Matematika tagozaton érettségizett, úgy tervezte, hogy tanár lesz, de érettségi után mégis a védőnőképzőt választotta. - Biztos voltam benne, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni - mondja. - Vonzott a tanári pálya, de túlságosan sok időt vett volna időbe a diploma megszerzése, ezért inkább a két éves védőnőképzőbe mentem. Öskün kezdtem dolgozni, azért pályáztam meg az állást, mert ott biztosítottak szolgálati lakást. Ez nagyon fontos volt számomra, mert akkor már menyasszony voltam. Összeházasodtunk, ott születtek a gyerekeim is. Százhalombattára 1977-ben kerültünk, ide helyezték a férjemet. •• Azonnal kapott védőnői állást ? Nem volt hely, ezért négy évig a bölcsőidében dolgoztam gondozónőként. Akkor lehetőség nyílt arra, hogy elvégezzem a főiskolát, de ennek az volt a feltétele, hogy védőnőként kell dolgoznom. Közelebb nem találtam munkát, Budapestre, a X. kerületbe jártam. Nem vot könnyű az a másfél év, a fiam harmadikos volt, a lányom nagycsoportos óvodás, hajnalban mentem dolgozni, a gyerekek egyedül keltek és indultak iskolába-óvodába. Szerencsére nagyon önálló, megbízható gyerekeim vannak, soha nem volt velük gond. Másfél év múlva megüresedett Battán egy védőnői állás, így kerültem vissza a városba. Amikor a Városi Családsegítő és Gondozási Központ indult, ott dolgoztam egy évig, de tovább nem bírtam, mert megromlott az egészségi állapotom, és képtelen voltam emeleteket járni. Tárnokon meghirdettek egy iskolavédőnői állást, elvállaltam, végül ötven évesen leszázalékoltak. - Már nyugdíjasként alapította a Gólyhhírt. Miért tartotta fontosnak, hogy létrehozza ezt a szervezetet? - Védőnői munkám során nem találkoztam újszülött-gyilkossággal, de titkolt terhességgel igen, és nagyon szerettem volna segíteni a kilátástalan helyzetbe került anyáknak. Meggyőződésem, hogy a tudatlanság, az ellátatlanság, a félelem vezet oda, ha egy nő megöli a gyermekét. A kórház elé kitett inkubátor is lehetőség a segítségre, de a nő nem ott szül, hanem otthon, parkban, lépcsőházban, és nem jut el az inkubátorig. A születéskor van veszélyben az újszülött, akkor nem tud mit tenni a kétségbeesett anya. A Gólyahírt harminchárman alapították, olyan szülőkkel, akik korábban az én segítségemmel fogadtak örökbe gyereket. Nem csatlakoztunk a meglévő szervezetekhez, mert mi sem vagyunk abortuszpártiak, de nem szabad összekeverni az abortusz elleni tiltakozást és az anyák segítését. Bíztam benne, hogy sokan fordulnak majd hozzánk, hiszen tiszta céljaink vannak, azoknak nyújtunk segítséget, akik senki máshoz nem fordulhatnak. - A nyílt örökbefogadást segítik. Miben különbözik ez a hagyományostól? - A civil szervezetek csak nyílt örökbefogadást segíthetnek. Ennek az a lényege, hogy az életet adó anya megismerheti azt a családot, ahová a gyermeke kerülni fog. Ennek óriási a jelentősége. Látom, mennyire feszültek a találkozás előtt, és amikor megismerkednek a családdal, megnyugszanak. Az örökbefogadás után nincs közvetlen kapcsolat az életet adó és a gyerek között. A szülő anya csak az egyesületen keresztül érdeklődhet. Az örökbe fogadó család életében nem vehet részt. Megváltoztathatja-e döntését az életet adó? - Senkit nem beszélünk rá, hogy adja örökbe vagy, hogy mégis inkább vigye haza a gyermekét. Nem dönthetünk mások helyett. Mi csak felvilágosítjuk, milyen lehetőségei vannak, felajánljuk a segítségünket. Előfordul, hogy azzal a szándékkal fordul hozzánk, hogy örökbe adja a gyermekét, aztán a szülés után meggondolja magát. Ilyenkor kelengyével segítünk, vagy ha kell, abban, hogy legyen hol laknia. Egyetlen egyszer történt meg, hogy valaki hazavitte a gyerekét, tíz nap után pedig jelentkezett, hogy mégsem tudja vállalni. Nem ez a jellemző. - Sokan szeretnének örökbe fogadni, és olyanok is akadnak, akik ebben üzleti lehetőséget látnak. - Pénzt nem kérünk és nem fogadunk el, nem foglalkozunk gyerekkereskedelemmel. Most készül a nyílt örökbefogadást szabályozó törvénytervezet, amelynek kidolgozásában a Gólyahír is részt vesz. Ennek értelmében a jövőben nyílt örökbefogadás csak civil szervezeten keresztül történhet, éppen azért, hogy a gyerek ne lehessen adásvétel tárgya. Kilenc éve működik az egyesületük. Hol helyezkedik el a hasonló feladatokat ellátó civil szervezetek között? - A legnagyobb és legsikeresebb a Gólyahír Egyesület. A megalakulásunk óta 422 gyereket segítettünk családba. Jelenleg 380-an várakoznak örökbefogadásra, de ez a szám változó. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Rendszeresen tartunk találkozókat, amelyekre mindenki eljön, aki teheti, mert az örökbefogadókban sok a közös, sok a megbeszélnivalójuk. Felkészülten várják a gyereket, tanfolyamon vesznek részt, és később is jó szakemberekhez fordulhatnak a problémáikkal. Érdekes, hogy az örökbefogadó apukák jobbak a legjobb vér szerinti apáknál is, ami azzal magyarázható, hogy ezekben a családokban nincs kilenc hónap előnye az anyukának. Egyszerre válnak szülőkké, és az apák jobban hozzánőnek a gyerekekhez. Országosan nagy a tekintélye a Gólyahírnek, de kapnak-e városon belül támogatást? - Régebben szerettünk volna bérelni egy önkormányzati lakást az anyáinknak, de a képviselő-testület nem támogatta a kérésünket. Ha ebédet rendelünk nekik, csak a legmagasabb tarifáért kapunk, sőt, legutóbb nem is kaptunk, mondván, hogy a terhesek nem százhalombattaiak. Egyes személyek sokat segítenek, meg kell említenem Kolozár Györgyöt, aki a titkolt terheseknek helyet biztosított a szállón. Ott működtettük a krízisotthont, amíg meg nem tudtuk venni a lakást. A támogatottságunkat jelzi, hogy évről évre egyre magasabb összeget kapunk a személyi jövedelemadó egy százalékából, az adományvonalra beérkezett hívásokból pedig 3 millió forint folyt be. Nagyon megfontoltan gazdálkoduunk, nálunk nincs fizetett alkalmazott, mindenki ingyen dolgozik * Egy civil szervezet'-sikeressége m általában jelentős részben a vezetőd múlta skerült-e már kinevelni az utódját- -, "’•v - Nehéz kérdés ez. Többen is vankik, akik alkalmasak erre a szerepre, de egyelőre nem vállalhatnak a munkájuk és a családjuk mellett. Én szerencsés helyzetben vagyok, nyugdíjasként van időm, a gyerekeim felnőttek, az unokáimnál besegítek, de nem vesznek túlzottan igénybe, a férjem pedig nem akadályozza a munkámat. - Kit javasol, kiről írjon legközelebb a Hírtükör? - Gabelics Gabriellát ajánlom. Nagyon sokat segít a Gólyahírben, azon ritka emberek közé tartozik, akik számára létszükséglet, hogy tegyenek valamit másokért. Szeretném, ha róla szólna a Premier plán. Pável Melinda Summerfest után „Nem szeretnék embercunamit" Nem könnyű mérlegre helyezni egy kulturális eseményt. Sőt, talán nem is helyes, hiszen pénzben kifejezhető haszna egészen biztosan nincs, a kamatok nem materiális szinten jelentkeznek. Szigetvári József, a Summerfest fesztiváligazgatója szerint már az is óriási eredmény, ha nullszaldósra vagy minimális veszteségre sikerül kihozni a költségvetést. Mint mondja, a támogatásokból kiesett húszmillió forint hiányát elsősorban a szervezők érezték, sokkal több emberi munkára volt szükség, mint a korábbi években. Ezt a kunsztot azonban nem lehet évről évre megismételni. - A Summerfest eredményei nem logikusak - mondja. Mindenki arra számítan, hogy a válság közepén, amikor fogyóban az emberek pénze, csökken az érdeklődés. Nem így történt. Természetesen, a húszmillió forint nagyon hiányzott, ezért a tavalyi kilenc helyett csak hat együttest hívtunk, két kiemelkedő koncertet rendeztünk az előző évi nyolctízzel szemben, a nyitó- és záróceremónián felhasznált technika sokkal szerényebb volt a megszokottnál. - Mit jelent az, hogy emberi munkával kellett pótolni a kieső pénzt? - Ha kevesebb a busz, akkor a meglévőknek többet kell fordulniuk. Ha nincs pénz desszertre a külföldiek ebédjéhez, akkor más megoldást kell találni. Erre persze mondhatjuk, hogy minek a deszszert, de gondoljunk csak bele: a vendégek tantermekben laktak, menzán étkeztek, az ellátásban a desszert volt az egyedüli luxus. Minden hajnalban végigjártuk a helyi nagyáruházakat, és felvásároltuk az éppen akciós pudingot például, vagy megkerestük, melyik zöldségesnél legolcsóbb az őszibarack. Szívesen vásároltunk volna őstermelőktől is, de ők nem adnak számlát, minket pedig szigorú elszámolásra köteleznek a támogatások. - A fesztivál történetében először belépőjegyet kellett váltani a nagy koncertekre. Hogyan fogadta ezt a közönség? - A Summerfesttel kapcsolatos minden változást sokak aggodalmaskodása előzött meg. Az első fesztivál előtt azt mondták, hogy augusztusban nem lesz iránta érdeklődés, aztán, hogy nem lehet hétköznap kezdeni, tavaly azt, hogy nem lehet a főteret kordonnal bekeríteni, mert mindezt nem fogadják el az emberek. Aztán sorban mindenről bebizonyosodott, hogy de bizony, lehet. Ebben az évben al6 éven aluliak csak szülői felügyelettel jöhettek el a Fesztiválklubba. Igaz, volt egy szülő, aki afeletti felháborodásában, hogy a 12 éves gyereke nem mehetett be egyedül egy éjszakai rendezvényre, aláírásokat kezdett gyűjteni, de a többiek, akik elkísérték a gyereküket, elmagyarázták neki, hogy nincs igaza. A Damjanich út zenés-táncos felvonulás miatti lezárásával kapcsolatban is sokan mondták, hogy felháborítja majd a városlakókat, ezzel szemben mit láttunk? Végig az út két oldalán tömegesen álltak, a körforgalomnál családok települtek ki a domboldalra plédekkel és szendvicsekkel, és élvezték, ahogyan a vendég együttesek végigmuzsikálták és táncolják a várost karneváli hangulatot teremtve. A belépőjegyekkel elsősorban az volt a célunk, hogy a nagy rendezvényeket a lehető legkisebb ráfordítással oldjuk meg. Az eredmény minden várakozást felülmúlt. A Csárdáskirálynőre már napokkal korábban minden jegy elkelt, a fizetős koncerteken pedig kétszer annyian voltak, mint a korábbi években, amikor ingyen lehetett azokat végighallgatni. És míg az ingyenes előadásokon azok is részt vettek, akik nem kedvelik a műfajt, akik műsor közben ki-be járkáltak, most értő közönség előtt léptek fel a művészek. Egy órával az előadások előtt már állójegyeket kellett eladnunk, mert mindenki be szeretett volna jutni. Ugyanígy a nyitó- és záróceremónián is zsúfolásig megtelt a nézőtér, nagyon sokan a helyszínen akartak jegyet vásárolni, de alig maradt. Sokan, akik tiszteletjegyet kértek, nem jöttek el, így az utolsó pillanatban azokra a helyekre is beengedtünk nézőket. - Lehet-e tudni, hogy kikből áll a közönség? Elsősorban százhalombattaiakból, vagy máshonnan is érkeznek? - A százhalombattaiak nagyon szeretik a Summerfestet, ez biztos. Az is nyilvánvaló, hogy a fesztivál vonzáskörzete jóval nagyobb, mint hinnénk, mert nemcsak a környékbeli településekről jönnek vendégek, hanem sokkal távolabbról is. Járt itt család Szombathelyről, több napig maradtak, találkoztunk debreceniekkel is, a szegedi Tourinform igazgatója is itt volt. Már tervezi, hogy jövőre négyet autóbusszal hoz érdeklődőket. Egyegy nagyobb rendezvény után hosszú kocsisor halad kifelé a városból, nem kétséges, hogy a Summerfestről tartanak hazafelé. Természetesen, meg is teszünk mindent, hogy minél többen szerezzenek tudomást a programokról. Ebben az évben számos országos jelentőségű fesztiválon vettünk részt kiállítóként. Ott voltunk a miskolci Kocsonyafesztiválon, a győri Mediawaven, a szegedi Hungaricum Fesztiválon, mert a személyes és közvetlen promóció a jövő útja. - Ha már szóba került a jövő, mit szeretne, merre haladjon tovább a Summerfest? - A fesztivált tízen-huszonévesek szervezik, nincs mögötte profin megfizetett szervezőgárda. A közönség tudja és elfogadja, hogy a fesztiválra érkező együtteseknek nincs garantált minősége, hiszen annak ellenére, hogy nemzetközi szervezetek delegálják a fellépőket, mi is csak augusztus 13-án látjuk őket először. Ugyanakkor nem szeretnék a látogatókból embercunamit, mert amíg például nincs elegendő és megfelelő WC meg parkoló a Szent István téren illetve a művelődési központban, addig kár lenne idecsődíteni még több embert. Másrészt azt szeretnénk, ha a fesztivál emberi léptékű és mértékű lenne, ha az idelátogató családok, a fiatalok, az idősebbek nemcsak jól, hanem otthon is érezhetnék magukat. Az eliparosodott, üzleti és trendi fesztiválokat meghagynánk másoknak, és míg az ilyen rendezvények milliókért reklámozzák magukat, addig mi azt akarjuk, hogy a Summerfestnek az élménnyel távozó emberek vigyék el a hírét. - Akadnak, akik szerint sok nekünk a Summerfest minden évben. Erről mi a véleménye? - Magánemberként biztosan üdvözölném, ha csak kétévenként rendeznénk meg, nem beszélve a fiamról, aki augusztus 9-én született, és már megtanulta, hogy a születésnapját csak szeptemberben lehet megünnepelni, mert apa fesztiválozik. Míg a többi iskolaigazgató és pedagógus augusztus végén kipihenten kezdi a tanévet, addig mi augusztus 22-én befejezzük a fesztivált, és két nappal később megkezdjük a tanév előkészítését. Emberfeletti küzdelem ez is, idegtépő, és iszonyatosan fárasztó. A két évenkénti megrendezés ugyanakkor szakmai szempontból nagyon rossz elképzelés. Gyöngyösön például eredetileg két évenként rendezték meg a fesztivált, de áttértek az évenkéntire, mert rájöttek, hogy nehezebb két évenként újra kezdeni, mint folyamatosan életben tartani. Egyébként nem látom a jövőt, nem tudhatom, hogy a 2010-es választás után felálló képviselő-testület hogyan áll majd ehhez a kérdéshez. Rajtunk, szervezőkön nem múlik, és úgy látom, hogy az önkénteseken, a forrásos táncosokon, a kollégáimon, a vendéglátókon, a városlakókon sem. A kérdés az, hogy a döntéshozók helyi ügyként kezelik a fesztivált, vagy látják benne az annyira áhított kitörési pontot, az országos vagy nemzetközi jelentőséget. Én úgy gondolom, hogy a Summerfest része Százhalombatta szellemi vagyonának, amelyet közösen teremtettünk meg, tartunk életben, és olyan esemény, amely messze túlnőtt a település határain. Olyan eredmény, amelyhez hasonlót az ipari városok közül csak Miskolc tud felmutatni. Az egyetlen olyan esemény a térségben, amely folyamatosan számot tarthat az országos média érdeklődésére, azon kevés események egyike, amelyet a Magyar Turizmus Zrt. számon tart és megtisztel megjelenésével, és talán az egyetlen olyan battai rendezvény, ami miatt Százhalombatta a legtöbbször szerepel az országos sajtóban. Természetesen, lehet változtatni a fesztiválon, megrendezhetjük kétévenként, hívhatunk kevesebb vendéget, lerövidíthetjük néhány napra, de akkor azt már nem nevezhetjük Summerfestnek, hiszen az évente kerül megrendezésre,, augusztus 12-től 22-ig tart, és 18-20 ország vesz rajta részt. Ami engem illet, nem szeretném, ha belterjessé válna a fesztivál, olyanná, ami csak a miénk és csak mi tudunk örülni neki. Legyen olyan híre, amely méltó az ország figyelmére, attól még ugyanolyan kedves marad nekünk, bennünket tesz többé és talán jobbá is. Pável Melinda SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR • XXII. ÉVFOLYAM 18. SZÁM Sportorvos, amatőröknek és hivatásosoknak A Százhalom Egészségügyi Központ 1998 óta biztosít sportorvosi ellátást a hobbiból, illetve versenyszerűen sportolóknak. A járóbeteg-szakellátását 2005 óta működtető Men for Care Kft. számos fejlesztést valósított meg a szakterületen, a 2007 óta működő egynapos sebészet pedig lehetővé tette, hogy az addig kórházban végzett kisebb műtétek jóval rövidebb idő alatt, kellemes környezetben, helyben legyenek elvégezhetők. Egy sportoló szervezete a rendszeres edzések, versenyek miatt fokozottabb igénybe vételnek van kitéve. Attól függetlenül, hogy valaki napi több órás edzések keretében, versenyszerűen űz valamilyen sportágat, vagy „csak” amatőrként, de rendszeresen mozog, figyelnie kell egészségére - mondta el dr. Szabó Anita, az Egészségügyi Központ sportorvosa. Nálunk a pontos és alapos szűrővizsgálatokon van a hangsúly, amiken keresztül nyomon követjük a sportolók egészséges fejlődését, emellett szakszerű ellátással és egyéb széleskörű szolgáltatásokkal állunk a rendelkezésükre. Minden szükséges vizsgálatot egy helyen, intézményünkben végeztethetnek el, legyen szó szűrésről, kezelésekről vagy diagnosztikáról. További előnye az intézménynek, hogy az eredmények rövid idő alatt elkészülnek, ami máshol esetleg napokba kerül, azt itt néhány óra alatt elvégzik. A százhalombattai sportegyesületek részéről egyre nagyobb igény jelentkezik a sportorvosi szakellátás iránt, amihez az önkormányzat pénzügyi támogatással is hozzájárult. Ez a finanszírozás tette lehetővé, hogy az eddigi heti nyolc órás (Országos Sportegészségügyi Intézet által finanszírozott) rendelési időt négy órával bővítsék. Ezt a négy órát augusztusban és szeptemberben kizárólag a helyi sportolók számára tartják fenn. Az egészségügyi központ továbbra is nyitott mind az amatőr, mind a profeszszionális battai sportolók előtt. Tapasztalt orvosi csapattal várja a sportegyesületek jelentkezését.