Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-18 / 219. szám
X. ÉVFOLYAM, 219. SZÁM 1968. SZEPTEMBER 18., SZERDA Hatvan év gyerme ARANY ÉS GYÉMÁNTDIPLOMA — ÜNNEPSÉG A JÁRÁSI TANÁCSNÁL Hétfő délelőtt meghitt hangulatú, kedves ünnepség jőtt le Monoron a járási zajtanács nagytermében. A járási művelődésügyi osztály és a pedagógus-szakszervezet járási bizottsága köszöntötte a nyugdíjba menő pedagógusokat iskolai technikai dolgozókat,és A feldíszített teremben Tomsó Imre, a járási művelődésügyi osztály vezetője méltatta a járás területén működő s nyugdíjba menő 12 általános iskolai nevelőt, és két technikai dolgozót. A gyermekek, a szülők, a művelődésügyi szervek nevében köszönetét fejezte ki áldozatos munkájukért. Külön köszöntötte 50 évi nevelési szolgálatáért Molnár Mihály maglódi, 60 évi nevelési szolgálatért Fülöp Anna vecsési nevelőket. "A továbbiakban Marton János, a pedagógus-szakszervezet járási titkára emelkedett szólásra, majd átnyújtotta Molnár Mihálynak és Fülöp Annának az arany-, illetve gyémántdiploma tulajdonát bizonyító jelvényt. A továbbiakban az arany- és a gyémántdiploma átnyújtása után a szakszervezet és a művelődésügyi osztály képviselője jutalmakat osztott ki. Fehér asztal mellett ért véget a déli órákban a kedves kis ünnepség. (d. g.) IGAZOLÁS A kisdiákokat, különösen az első osztályosokat, az édesanyák féltő gonddal bocsátják iskolába. A legnagyobb gondot Üllőn az Ecseri úti vasúti átjáró okozza. Igaz, ennél az átjárónál baleset nem történt még, de a szülői aggodalom a legteljesebb mértékben indokolt. A felnőttek figyelembe se veszik a lezárt sorompót, s úgy közlekednek, mintha szabad lenne az út. Ezt látva gyerekek könnyen felbátorodnak, követik ők is a felnőtteket. Egyik nap vonat érkezett, a sorompót lezárták. Tizenkét kisdiák ácsorgott az átkelőhelynél, s én kíváncsian figyeltem, vajon átszaladnak-e a síneken. De a gyereksereg letelepedett a vaskorlátra, ültek mint a kisfecskék és beszélgettek. — Mire vártok? — kérdeztem. — Anyuka megtiltotta, hogy zárt sorompónál átmenjünk — válaszolta egyik kislány. A 12 gyerek közül egy negyedikes, három másodikos és nyolc első osztályos volt. A sorompó miatt kicsit későn értek haza, de késésüket, eltitkolhatatlan örömmel igazolom. (egres) Melyik a leggyorsabb madár? Nem a „levegő királya”, nem is a „villásfarkú fecskemadár”, melynek röpte annyira elragadja a szemlélőt. Tudományos vizsgálatok megállapították, hogy a fecske és a sas óránként csak 45 kilométeres sebességgel repül. Sokkal gyorsabb náluk a postagalamb, 72 kilométert tesz meg óránként. Olyan nehézkesnek látjuk fogoly repülését, pedig 80 kilométeres sebességgel szeli a levegőt. S mégsem a fogolyé pálma, még őt is túlszárnyalja a — a szó szoros értelmében — a sólyom, óránként 95 kilométeres sebességgel. A leggyorsabb azonban a vadkacsa, óránként 135 kilométert tesz meg. Holtai Gyula Szabó-varró tanfolyam Monoron A községi nőtanács szabóvarró tanfolyamot indít Monoron. Jelentkezni szeptember 30-ig lehet Czeglédi Jánosnénál (Monor, Wesselényi u. 18.) , és a Magtermeltető Vállalat portáján. A lányokat, asszonyokat szeretettel várja a nőtanács vezetősége. MAI MŰSOR MOZIK Maglód: Horgász a pácban. Monor: Fiúk a térről. Tápiósüly: A leghosszabb éjszaka. Úri: Riportterek gyöngye. Vecsés: Lássátok i feleim. . . t ^ 1 '* “A * Holnap Tanácstagi fogadóóra Lőrincz Ferencné járási tanácstag szeptember 19-én, holnap tanácstagi fogadóórát tart 9—13 óráig a vecsési tanácsházán. ' Kirándulások a bényei Népfront Tsz-ből A bényei Népfront Tsz tagjai, dolgozói valóságos kis „ismerd meg hazádat” mozgalmat indítottak ebben a hónapban. Egy férficsoport nemrégiben Egerbe kirándult, egy női csoport pedig Siófokra. A Budapesti Őszi Vásárt a tsz némiképpen kiegészített traktorosbrigádja nézte meg. Ezzel azonban még nem zárult le a sor, a kora ősz folyamán egy családos kirándulást terveznek Hajdúszoboszlóra. Egy-egy kirándulócsoportban átlagban ötvenen vettek, illetve vesznek részt. A költségek túlnyomó részét a szövetkezet fizeti. Mint a tsz elnöke elmondotta, a tsz tagjai, dolgozói derekasan dolgoztak, jól jön nekik, megérdemlik a kikapcsolódást, a pihenést. Holnap nyílik Vecsésen Bányász Béla és Gammel József képkiállítása Járási szinten is jelentős kulturális eseményre kerül sor Vecsésen. Holnap, csütörtök este hat órakor nyílik meg a József Attila Művelődési Házban Bányász Béla és Gammel József festőművészek képkiállítása, ünnepi megnyitót dr. Ikvai Nándor, a Pest megyei múzeumok igazgatója tart. A kiállítás szeptember 27-ig tart nyitva naponta délelőtt 10 -12-ig és délután 3-7 óráig. Belépés díjtalan. Harcszerű gyakorlat Monoron A megyei munkásőrség egyik törzse a monori lőtéren tartotta meg az őszi harcszerű gyakorlatát. A gyakorlat célja a harcig felkészültség fokozása volt, a munkásőrök példás fegyelemről tettek tanúbizonyságot, jó eredményt értek el. Éleslövészet Pihenőben A sajnálkozás nem segít Tulajdonképpen egészen másért látogattam én el a Graics családhoz, mint amiről most írni fogok. Tudtam, hogy Graics Gézáné az egyetlen ember Monoron — valószínűleg az egyetlen —, aki gyógynövények gyűjtésével foglalkozik. Erdőket, mezőket jár, s bár Somogyban — ahonnan idekerültek — nagyobb volt a választék — azért itt is akad elég növény. Tudja, hogy a csombormenta liláspiros virága könnyen összetéveszthető a kakukkfűvel, de az előzőnek erőteljesebb a föld feletti része, s hogy forrázatát bélféregűzőként használják. Ha ideje van, Jávorka—Csapody könyvét, az „Erdők—mezők virágait” olvasgatja, s Govannini —Szatmáry „Gyógynövényeink” című ismeretterjesztőjét. A Herbáriának szállít ezerjó füvet, komlót, kőhársvirágot, bojtorjángyökeret... Nem, nemcsak pénzért. Hiszen olyan ez, mint a véradás — mondja —, sosem tudja az ember, kin segít, kinek lesz amit szüksége a gyógyszerre, az általa felkutatott, gyűjtögetett növényekből készítenek. Ő is egy cseppje a tengernek, a segítőkész emberek táborának ... Hát erről akartam írni. S arról is, hogy segítséget kér a gyűjtéshez, úttörők, iskolások, ráérő nyugdíjasok segítségét. Aztán másképp alakult. Mert találkoztam ebben a Munkásőr utcai házban azzal az emberséggel, amelynek párjára ritkán akadni. Graics Gézáné 60 éves. A férje súlyos beteg már hosszú évek óta. Pillanatnyi szünet nélkül mozog, ráng a keze, az arcizmai. Az édesanyja — Graicsné anyósa — hónapok óta ágyhoz kötözve, jóformán mozdulatlanul él. Hetvenhat éves. Emelgetni, mosdatni kell őt. Három ember — egy szobában. Azaz csak kettő, mert Graicsné a konyhában alszik, s minden moccanásra éberen figyel. Figyelnie is kell, hiszen két élet van az éberségére bízva. Pillanatok alatt talpon van, ha úgy adódik, s minden éjszaka többször is fel kell kelnie. A házban lakó is van. Az 5 szobáját a két betegétől csupán egy ajtóra szegezett plüssfüggöny választja el. Minden hangot hall, minden moccanást. S az ember szégyelli a gondjait idegenek előtt — még a zajokra is vigyázni kell. Graicsnénak égető szüksége lenne a szobára. A konyhában aludni nem legideálisabb, egy nap közben a elcsigázott, s éjszakai éberségre kényszerülő embernek. Nem, nem akarják az utcára tenni a lakót, hiszen az épületben van egy külön bejáratú kis szoba is. Graicsné nem lakhat ott, hiszen a két betegnek minden mozdulatát vigyázni kell. A lakó azonban semmiképp nem hajlandó átköltözni a felajánlott szobába. Hogy miért? Ez számomra is érthetetlen. Ő is egyedül él, a két szoba nagysága nagyjából egyforma, a külön bejárat is biztosítva van. Sajnálom, hogy nem tudtam beszélni vele. De ahogy Graicsné és az egyik szomszéd, akinél a lakó azelőtt élt, elmondják, sosem tartózkodik otthon, sokszor hetekre elmegy, nem is látni. Miért ragaszkodik hát körömszakadtáig a szobához, aminek használata Graicséknak — mondjuk így — létfontosságú!? A szomszéd így beszélt: „Én bizony sajnálom magukat, mert ezt az asszonyt (a lakót) ugyan ki nem teszik, arrébb nem költöztetik egy lépést sem.’’ Egyik oldalon az emberség, a másikon az embertelenség? Graicsné 60 éves. Hatalmas zsákokat cipel a padlásra, ahol a gyógynövényeket szárítja — egyedül. Kerítést ácsol, ássa, veteményezi, gondozza a kertet, tapasztja a ház lehullott vakolatú oldalát, ápolja a két magatehetetlen embert önzetlenül, zokszó nélkül — egyedül. Hogy mi lesz, ha egyszer ő is megbetegszik? Erről ne beszéljünk, mert erről ő sem akar hallani. De hogy tér meg ekkora emberség mellett, ilyen értelmetlen embertelenség? „Én bizony sajnálom magukat”, mondta a szomszéd. Csakhogy a sajnálat itt nem sokat jelent. Mert ez az a ritka eset, ahol a háztulajdonosnak van szüksége segítségre — mégpedig minél hamarabb. Koblencz Zsuzsa Évadnyitás függönytépéssel Az évadnyitó bálok szombatjait és vasárnapjait éljük ezekben a napokban. Monoron ezen túlestünk, azaz „túltáncoltunk” a múlt szombaton. A fiúk és lányok véleménye szerint csodálatos volt a hangulat, ezt igazolja a 301, eladott jegy is. De beszéljünk mi most mégis másról, mert más is történt ezen a szombat estén a kultúrotthonban, aminek kevés köze van a hangulathoz. Arról például, hogy miért kellett a színpad körfüggönyét leszakítani a helyéről, s összetörni egy széket is? Idézzük az új igazgatónő véleményét: — Sokat jelentett nekem ez az évadnyitó bál, hiszen új munkakörömben az első bál volt ez. A bevétel jó volt, de ez sajnos, nem elég. A hangulat, ahogy a gyerekek mondták „a tetőfokára hágott”. Sose tudtam, hogy a „tetőfokot” függönyletépés jelenti. Egy kicsit kétségbe is estem. Az a szerencse, hogy az ilyen hangulatot a 300-ból csupán tíz fiatal idézte elő. Ők azok, akik azt hiszik, hogy mert tizenévesek, s mert nekik még „nem sárgul a falevél” — hatásosabb rendbontással fokozni a hangulatot. Jó lenne ezeket a fiatalokat meggyőzni arról, hogy a jó ízlés határait igenis, be lehet tartani! Jó lenne, ha a rendezvényért felelős vezetőnek nem kellene bálok előtt idegnyugtatót fogyasztania, és a monori bálok színvonala nem holmiféle szélsőséges ízlésű gyerekek elképzelése szerint alakulna! Hát ennyit erről. Reméljük a kérés meghallgatásra talál. S még egy: szombaton ötórai teát tartanak a kultúrotthonban ismét, 7-től 12-ig. Ez a rendezvény a jó hagyományokon alapszik, s kérik a fiatalokat, hogy sötét, alkalmi ruhában jöjjenek el— mint ahogy azt már megszokhatták. (zs.) SPORT Döntetlen a járási rangadón MONOR-ÜLLŐ 2:2 (1:0) Vezette: Bagi Tóth — sok hibával. Szögletarány 6:2, Üllő javára. Kezdés után azonnal Monor volt a kezdeményező. Néhány támadás után, 8. percben gólt ért el, már a Kécskei szép, csavart labdával indította Petricset, aki felvezette a labdát, lőtt, az üllői kapus azonban belevetődött. A lepattanó labdát Kürtösnek már csak gurítania (1:0),kapura kellett Üllői ellentámadás végén Hang közelről fölé lőtt, két perc múlva pedig szinte ugyanúgy megismétlődött a gól előtti helyzet. Petries kapott ismét jó labdát, de a kapusba lőtte. Hét perc múlva szögből újra Petres lőtt éles egy méterről az üllői kapuvédő kezébe. A 22. percben Fenyvesi, majd a 26. percben Burján végezhetett szabadrúgást. Az utóbbi gyönyörű, külsővel csavart labdája a felső lécre hullt. (A negyedik gólszerzési lehetőség.) A 28. percben ismét Hang lőtt jól helyzetben fölé. Egy hazai támadás végén a tétovázó védők és csatárok közé rohant be Fenyvesi, nagy erejű lövése a kapu előtt suhant el. A 39. percben Holló, majd Körmendi lőtt kapu Újabb vendégtámadás, mellé. Szolnoki „gyertyát” lőtt, ezt Hang kapásból küldte kapu mellé. Három perc múlva ritkán látható bravúrral nyomta szögletre gását Rétfalvi.Hang szabadraA második félidő első percében Burza lőtt kapura, nagy erővel. Rétfalvi alig tudta szögletre nyomni a labdát. A 15. percben egyenlített Üllő. A kaputól mintegy 22 méterre Szűcs lövésre szánta magát. Az erősen csavart labda becsapta Rétfalvit, aki balra mozdult, a labda pedig akadálytalanul hullott a kapu közepébe (1:1). Alig ért véget az ölelkezés a pályán, máris újabb gólt ért el Monor. Kezdés után az előretörő Petres 20 méterről lőtt, s a tartó labda váratlanul kapura a meglepett kapus lába között került a gólvonal mögé. (Nagy kapushiba volt, akárcsak Üllő egyenlítő gólja, 2:1). Üllő vette át az irányítást a gól után, Monor mindössze néhány erőtlen támadást tudott csak vezetni. A 26. percben csere történt a vendéglátóknál. Fenyvesi húzódást szenvedett, Garda állt a helyére. A 32. percben ő volt, aki szép cselsorozat után lőtt kapura, a labda azonban a kapu mögött hullott le. A 39. percben nagy védelmi hibából Burza egyenlített (2:2). A győzelem reménye megcsillant Üllő előtt, amikor kavarodásból három méterről a kapufát találták el. Kemény, helyenként durva játék jellemezte a találkozót. Főként az üllői játékosok vették ki részüket. A játékvezető néhány elemi hibát vétett. A második félidő 35. percében kakaskodás miatt Baárt, s egy üllői játékost „tanácsolt el” a pályáról. Hasonlóan a legutóbbi hazai találkozóhoz, Monor ismét nyerésre álló találkozón veszített pontot. Többször kiengedték kezükből az irányítást, ilyenkor védekezésre szorultak, Üllő mindkét gólja ilyen alkalomma esett. Hosszú percei voltak a találkozónak, amikor a hazai együttes teljesen szétesett, s csak a védelemnek — élén Hajdúval ■—köszönhető, hogy egy pontot itthon tudtak tartani. Bajkai és most Baár kiesésével újra növekedtek a gondok, a vasárnapinál lényegesen jobb, meggyőzőbb játékra lesz szükség a bajnokság hátralevő találkozóin. da: A monori együttesben HajFenyvesi, res voltak jók.Szolnoki, PetMonori ifi—Üllői ifi 0:1. — d. a. —