Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-18 / 219. szám

X. ÉVFOLYAM, 219. SZÁM 1968. SZEPTEMBER 18., SZERDA Hatvan év gyerme ARANY­ ÉS GYÉMÁNTDIPLOMA — ÜNNEPSÉG A JÁRÁSI TANÁCSNÁL Hétfő délelőtt meghitt hang­­­ulatú, kedves ünnepség jőtt le Monoron a járási zaj­ta­nács nagytermében. A járási művelődésügyi osztály és a pe­dagógus-szakszervezet járási bizottsága köszöntötte a nyug­díjba menő pedagógusokat iskolai technikai dolgozókat,és A feldíszített teremben Tom­­só Imre, a járási művelődés­­ügyi osztály vezetője méltatta a járás területén működő s nyugdíjba menő 12 általános iskolai nevelőt, és két technikai dolgozót. A gyermekek, a szülők, a művelődésügyi szervek ne­vében köszönetét fejezte ki áldozatos munkájukért. Külön köszöntötte 50 évi ne­velési szolgálatáért Molnár Mi­hály maglódi, 60 évi nevelési szolgálatért Fü­löp Anna ve­­csési nevelőket. "A továbbiakban Marton Já­nos, a pedagógus-szakszervezet járási titkára emelkedett szó­lásra, majd átnyújtotta M­olnár Mi­hálynak és Fülöp Annának az arany-, illetve gyémánt­diploma tulajdonát bizo­nyító jelvényt. A továbbiakban az arany- és a gyémántdiploma átnyújtása után a szakszervezet és a mű­velődésügyi osztály képviselő­je jutalmakat osztott ki. Fe­hér asztal mellett ért véget a déli órákban a kedves kis ün­nepség. (d. g.) IGAZOLÁS A kisdiákokat, különö­sen az első osztályosokat, az édesanyák féltő gonddal bocsátják iskolába. A leg­nagyobb gondot Üllőn az Ecseri úti vasúti átjáró okozza. Igaz, ennél az átjá­rónál baleset nem történt még, de a szülői aggoda­lom a legteljesebb mérték­ben indokolt. A felnőttek figyelembe se veszik a le­zárt sorompót, s úgy köz­lekednek, mintha szabad lenne az út. Ezt látva gyerekek könnyen felbáto­­­rodnak, követik ők is a fel­nőtteket. Egyik nap vonat érke­zett, a sorompót lezárták. Tizenkét kisdiák ácsorgott az átkelőhelynél, s én kí­váncsian figyeltem, vajon átszaladnak-e a síneken. De a gyereksereg letelepe­dett a vaskorlátra, ültek mint a kisfecskék és be­szélgettek. — Mire vártok? — kér­deztem. — Anyuka megtiltotta, hogy zárt sorompónál át­menjünk — válaszolta egyik kislány. A 12 gyerek közül egy negyedikes, három másodi­kos és nyolc első osztályos volt. A sorompó miatt ki­csit későn értek haza, de késésüket, eltitkolhatatlan örömmel­­ igazolom. (egres) Melyik a leggyorsabb madár?­ ­ Nem a „levegő királya”, nem is a „villásfarkú fecskemadár”, melynek röpte annyira elra­gadja a­ szemlélőt. Tudományos vizsgálatok megállapították, hogy a fecske és a sas órán­ként csak 45 kilométeres se­bességgel repül. Sokkal gyor­sabb náluk a postagalamb, 72 kilométert tesz meg óránként. Olyan nehézkesnek látjuk fogoly repülését, pedig 80 kilo­­­méteres sebességgel szeli a le­vegőt. S mégsem a fogolyé pálma, még őt is túlszárnyalja a — a szó szoros értelmében — a sólyom, óránként 95 kilomé­teres sebességgel. A leggyor­sabb azonban a vadkacsa, óránként 135 kilométert tesz meg. Holtai Gyula Szabó-varró tanfolyam Monoron A községi nőtanács szabó­varró tanfolyamot indít Mono­­­­ron. Jelentkezni szeptember 30-ig lehet Czeglédi Jánosné­­­­nál (Monor, Wesselényi u. 18.) , és a Magtermeltető Vállalat­­ portáján. A lányokat, asszonyokat sze­­­­retettel várja a nőtanács ve­­­­zetősége. MAI MŰSOR MOZIK Maglód: Horgász a pácban. Mo­nor: Fiúk a térről. Tápiósüly: A leghosszabb éjszaka. Úri: Ripor­­t­terek gyöngye. Vecsés: Lássátok i feleim. . . t ^ 1 '* “A * Holnap Tanácstagi fogadóóra Lőrincz Ferencné járási ta­nácstag szeptember 19-én, hol­nap tanácstagi fogadóórát tart 9—13 óráig a vecsési tanács­házán. ' Kirándulások a bényei Népfront Tsz-ből A bényei Népfront Tsz tag­jai, dolgozói valóságos kis „is­merd meg hazádat” mozgalmat indítottak ebben a hónapban. Egy férficsoport nemrégiben Egerbe kirándult, egy női cso­port pedig Siófokra. A Buda­pesti Őszi Vásárt a tsz némi­képpen kiegészített traktoros­brigádja nézte meg. Ezzel azonban még nem zárult le a sor, a kora ősz folyamán egy családos kirándulást terveznek Hajdúszoboszlóra. Egy-egy kirándulócsoport­ban átlagban ötvenen vettek, illetve vesznek részt. A költsé­gek túlnyomó részét a szövet­kezet fizeti. Mint a tsz elnöke elmondotta, a tsz tagjai, dol­gozói derekasan dolgoztak, jól jön nekik, megérdemlik a ki­­kapcsolódást, a pihenést. Holnap nyílik Vecsésen Bányász Béla és Gammel József képkiállítása Járási szinten is jelentős kulturális eseményre kerül sor Vecsésen. Holnap, csütörtök es­te hat órakor nyílik meg a József Attila Művelődési Ház­ban Bányász Béla és Gammel József festőművészek képkiál­­­lítása, ünnepi megnyitót dr. Ikvai Nándor, a Pest megyei múzeumok igazgatója tart. A kiállítás szeptember 27-ig tart nyitva naponta délelőtt 10 -12-ig és délután 3-7 óráig. Belépés díjtalan. Harcszerű gyakorlat Monoron A megyei munkásőrség egyik törzse a monori lőtéren tar­totta meg az őszi harcszerű gyakorlatát. A gyakorlat célja a harcig felkészültség fokozása volt, a munkásőrök példás fegye­lemről tettek tanúbizonyságot, jó eredményt értek el. Éleslövészet Pihenőben A sajnálkozás nem segít Tulajdonképpen egészen másért látogattam én el a Graics családhoz, mint amiről most írni fogok. Tudtam, hogy Graics Gézáné az egyetlen ember Monoron — valószínű­leg az egyetlen —, aki gyógy­növények gyűjtésével foglal­kozik. Erdőket, mezőket jár, s bár Somogyban — ahonnan idekerültek — nagyobb volt a választék — azért itt is akad elég növény. Tudja, hogy a csombormenta liláspiros virá­ga könnyen összetéveszthető a kakukkfűvel, de az előzőnek erőteljesebb a föld feletti ré­sze, s hogy forrázatát bélféreg­­űzőként használják. Ha ideje van, Jávorka—Csapody köny­vét, az „Erdők—mezők virá­gait” olvasgatja, s Govannini —Szatmáry „Gyógynövé­nyeink” című ismeretterjesztő­jét. A Herbáriának szállít ezerjó füvet, komlót, kőhárs­­virágot, bojtorjángyökeret... Nem, nemcsak pénzért. Hiszen olyan ez, mint a vér­adás — mondja —, sosem tud­ja az ember, kin segít, kinek lesz amit szüksége a gyógyszerre, az általa felkutatott, gyűjtögetett növényekből ké­szítenek. Ő is egy cseppje a tengernek, a segítőkész embe­rek táborának ... Hát erről akartam írni. S arról is, hogy segítséget kér a gyűjtéshez, úttörők, iskolások, ráérő nyug­díjasok segítségét. Aztán másképp alakult. Mert találkoztam ebben a Munkásőr utcai házban azzal az emberséggel, amelynek párjára ritkán akadni. Graics Gézáné 60 éves. A fér­je súlyos beteg már hosszú évek óta. Pillanatnyi szünet nélkül mozog, ráng a keze, az arcizmai. Az édesanyja — Graicsné anyósa — hónapok óta ágyhoz kötözve, jóformán mozdulatlanul él. Hetvenhat éves. Emelgetni, mosdatni kell őt. Három ember — egy szobában. Azaz csak kettő, mert Graicsné a konyhában alszik, s minden moccanásra éberen figyel. Figyelnie is kell, hiszen két élet van az éberségére bízva. Pillanatok alatt talpon van, ha úgy adó­dik, s minden éjszaka több­ször is fel kell kelnie.­­ A házban lakó is van. Az 5 szobáját a két betegétől csu­pán egy ajtóra szegezett plüss­­függöny választja el. Minden hangot hall, minden moccanást. S az ember szégyelli a gondjait idegenek előtt — még a zajokra is vi­gyázni kell. Graicsnénak ége­tő szüksége lenne a szobára. A konyhában aludni nem legideálisabb, egy nap közben a elcsigázott, s éjszakai éber­ségre kényszerülő embernek. Nem, nem akarják az utcá­ra tenni a lakót, hiszen az épületben van egy külön bejá­ratú kis szoba is. Graicsné nem lakhat ott, hiszen a két betegnek minden mozdulatát vigyázni kell. A lakó azonban semmiképp nem hajlandó át­költözni a felajánlott szobába. Hogy miért? Ez számomra is érthetetlen. Ő is egyedül él, a két szoba nagysága nagyjából egyforma, a külön bejárat is biztosítva van. Sajnálom, hogy nem tudtam beszélni vele. De ahogy Graics­né és az egyik szomszéd, aki­nél a lakó azelőtt élt, elmond­ják, sosem tartózkodik otthon, sokszor hetekre elmegy, nem is látni. Miért ragaszkodik hát körömszakadtáig a szobához, aminek használata Graicsék­­nak — mondjuk így — létfon­tosságú!? A szomszéd így beszélt: „Én bizony sajnálom magukat, mert ezt az asszonyt (a lakót) ugyan ki nem teszik, arrébb nem költöztetik egy lépést sem.’’ Egyik oldalon az emberség, a másikon az embertelenség? Graicsné 60 éves. Hatalmas zsákokat cipel a padlásra, ahol a gyógynövényeket szárítja — egyedül. Kerítést ácsol, ássa, veteményezi, gondozza a ker­­­tet, tapasztja a ház lehullott vakolatú oldalát, ápolja a két magatehetetlen embert önzet­lenül, zokszó nélkül — egye­dül. Hogy mi lesz, ha egyszer ő is megbetegszik? Erről ne beszéljünk, mert erről ő sem akar hallani. De hogy tér meg ekkora emberség mellett, ilyen értelmetlen embertelenség? „Én bizony sajnálom magu­kat”, mondta a szomszéd. Csakhogy a sajnálat itt nem sokat jelent. Mert ez az a rit­ka eset, ahol a háztulajdonos­nak van szüksége segítségre — mégpedig minél hamarabb. Koblencz Zsuzsa Évadnyitás függönytépéssel Az évadnyitó bálok szombatjait és vasárnapjait él­jük ezekben a napokban. Monoron ezen túlestünk, az­az „túl­táncoltunk” a múlt szombaton. A fiúk és lá­nyok véleménye szerint csodálatos volt a hangulat, ezt igazolja a 301, eladott jegy is. De beszéljünk mi most mégis másról, mert más is történt ezen a szombat es­tén a kultúrotthonban, aminek kevés köze van a han­gulathoz. Arról például, hogy miért kellett a színpad körfüggönyét leszakítani a helyéről, s összetörni egy széket is? Idézzük az új igazgatónő véleményét: — Sokat jelentett nekem ez az évadnyitó bál, hi­szen új munkakörömben az első bál volt ez. A bevétel jó volt, de ez sajnos, nem elég. A hangulat, ahogy a gyerekek mondták „a tetőfokára hágott”. Sose tudtam, hogy a „tetőfokot” függönyletépés jelenti. Egy kicsit kétségbe is estem. Az a szerencse, hogy az ilyen han­gulatot a 300-ból csupán tíz fiatal idézte elő. Ők azok, akik azt hiszik, hogy mert tizenévesek, s mert nekik még „nem sárgul a falevél” — hatásosabb­­ rendbontással fokozni a hangulatot. Jó lenne ezeket a fiatalokat meggyőzni arról, hogy a jó ízlés határait igenis, be lehet tartani! Jó lenne, ha a rendezvényért felelős vezetőnek nem kellene bálok előtt idegnyugta­tót fogyasztania­, és a monori bálok színvonala nem holmiféle szélsőséges ízlésű gyerekek elképzelése sze­rint alakulna! Hát ennyit erről. Reméljük a kérés meghallgatásra talál. S még egy: szombaton ötórai teát tartanak a kul­túrotthonban ismét, 7-től 12-ig. Ez a rendezvény a jó hagyományokon alapszik, s kérik a fiatalokat, hogy sötét, alkalmi ruhában jöjjenek el— mint ahogy azt már megszokhatták. (zs.) SPORT Döntetlen a járási rangadón MONOR-ÜLLŐ 2:2 (1:0) Vezette: Bagi Tóth — sok hibával. Szögletarány 6:2, Ül­lő javára. Kezdés után azonnal Mo­nor volt a kezdeményező. Né­hány támadás után, 8. percben gólt ért el, már a Kécs­­kei szép, csavart labdával in­dította Petricset, aki felve­zette a labdát, lőtt, az üllői kapus azonban belevetődött. A lepattanó labdát Kürtös­nek már csak gurítania (1:0),kapura kellett Üllői ellentámadás végén Hang közelről fölé lőtt, két perc múlva pedig szinte ugyanúgy megismétlődött a gól előtti helyzet. Petries kapott ismét jó labdát, de a kapusba lőtte. Hét perc múlva szögből újra Petr­es lőtt éles egy méterről az ül­lői kapuvédő kezébe. A 22. percben Fenyvesi, majd a 26. percben Burján végezhetett szabadrúgást. Az utóbbi gyönyörű, külsővel csavart labdája a felső léc­re hullt. (A negyedik gól­szerzési lehetőség.) A 28. perc­ben ismét Hang lőtt jól hely­zetben fölé. Egy hazai táma­dás végén a tétovázó védők és csatárok közé rohant be Fenyvesi, nagy erejű lövése a kapu előtt suhant el. A 39. percben Holló, majd Kör­mendi lőtt kapu Újabb vendégtámadás, mellé. Szol­­noki „gyertyát” lőtt, ezt Hang kapásból küldte kapu mellé. Három perc múlva ritkán látható bravúrral nyom­ta szögletre gását Rétfalvi.Hang szabadra­A második félidő első per­cében Burza lőtt kapura, nagy erővel. Rétfalvi alig tudta szögletre nyomni a lab­dát. A 15. percben egyenlített Üllő. A kaputól mintegy 22 méterre Szűcs lövésre szánta magát. Az erősen csavart labda becsapta Rétfalvit, aki balra mozdult, a labda pedig akadálytalanul hullott a kapu közepébe (1:1). Alig ért vé­get az ölelkezés a pályán, máris újabb gólt ért el Mo­nor. Kezdés után az előre­törő Petr­es 20 méterről lőtt, s a tartó labda váratlanul kapura a meglepett ka­pus lába között került a gól­vonal mögé. (Nagy kapushiba volt, akárcsak Üllő egyen­lítő gólja, 2:1). Üllő vette át az irányítást a gól után, Monor mindössze néhány erőtlen támadást tudott csak vezetni. A 26. percben csere történt a ven­déglátóknál. Fenyvesi húzó­dást szenvedett, Garda állt a helyére. A 32. percben ő volt, aki szép cselsorozat után lőtt kapura, a labda azonban a kapu mögött hul­lott le. A 39. percben nagy védelmi hibából Burza egyen­lített (2:2). A győzelem re­ménye megcsillant Üllő előtt, amikor kavarodásból három méterről a kapufát találták el. Kemény, helyenként durva játék jellemezte a találko­zót. Főként az üllői játé­kosok vették ki részüket. A játékvezető néhány elemi hi­bát vétett. A második félidő 35. percében kakaskodás miatt Baárt, s egy üllői já­tékost „tanácsolt el” a pá­lyáról. Hasonlóan a legutóbbi ha­zai találkozóhoz, Monor is­mét nyerésre álló találko­zón veszített pontot. Több­ször kiengedték kezükből az­­ irányítást, ilyenkor védeke­zésre szorultak, Üllő mind­két gólja ilyen alkalomma esett. Hosszú percei voltak a találkozónak, amikor a ha­zai együttes teljesen szét­esett, s csak a védelemnek — élén Hajdúval ■—köszön­hető, hogy egy pontot itthon tudtak tartani. Bajkai és most Baár kiesésével újra növekedtek a gondok, a va­sárnapinál lényegesen jobb, meggyőzőbb játékra lesz szükség a bajnokság hátra­levő találkozóin. da: A monori együttesben Haj­Fenyvesi, r­es voltak jók.Szolnoki, Pet­Monori ifi—Üllői ifi 0:1. — d. a.­ —

Next