Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-20 / 113. szám

ti NAPONTA TÖBB MINT SZÁZ tulajdonos veszi át új sze­mélygépkocsiját a MERCUR csepeli telepén. A vásárlók több szín közül választhatnak. A folyamatos kiszolgálás érdekében sok száz gépkocsit raktároznak a telepen, majd melőtt átadnák a tulajdonosoknak, gondosan lemossák, ellenőrzik az autókat. A Szabadkikötőben naponta több szerelvény is érkezik Európa úgyszólván minden tájáról gépkocsirakománnyal. Alacsonyabb lesz a Beloiannisz A MAHART üzemigazgatóságának balatoni siófoki hajójavító műhelyében a nyári főszezonig befejezik a a még kikötőben horgonyzó személyhajók javítását és fel­újítását. Rövidesen elhagyja a siófoki kikötőt a 2-es számú komphajó és az igénytől füg­gően a főidényben három nagy komp bonyolítja le a forgalmat a szántód—tihanyi rév között. Az egyik kompot esti zenés járatként is közle­kedtetik. Megkezdték és rövi­desen befejezik a Balaton legnagyobb hajója, a Beloian­nisz átalakítását. Ez a 600 személyes hajó túlságosan magas kiképzésű volt. A leg­felső fedélzetét és a kor­mányállást átalakították, ala­­csonyították a hajó felépítmé­nyét és a formáját is moder­nizálták. Tekintse meg a SZELLŐZŐ MÜVEK SZELLŐZŐ MÜVEK BUDAPEST KIÁLLÍTÁSÁT a BNV területén, a Petőfi Csarnok mögött! A SZELLŐZŐ MÜVEK az ország legnagyobb légtechnikai berendezéseket gyártó vállalata. Több évtizedes fennállása óta bizonyítékát adta annak, hogy a legkorszerűbb módszerekkel világszínvonalú gépeket gyárt. A kiváló minőséget tanúsíthatják például Belgium, India, Jugoszlávia, Lengyelország, Német Demokratikus Köztársaság, Románia s mindazon országok iparvállalatai, ahová a SZELLŐZŐ MŰVEK termékei eljutnak. rest Nyárfaerdők: papírnak Húsz kút öntözésre Fogoly-, fácántenyésztés a nyársapáti Aranyhomokban Nyársapáton 3000 holdon, nagyrészt szélhordta homokon gazdálkodik az Aranyhomok Termelőszövetkezet. A termelőszövetkezetek gazdálkodásának egyik alappillére a nyésztés.baromfite­20 ezer tojótyúkot tartanak korszerű körülmények között. A tojáshozam a tsz állandó jó bevételi forrása. A baromfite­nyésztéssel kapcsolatosan ala­kult ki a termelőszövetkezet­ben melléküzemként a fácán­tenyésztés. Az Aranyhomok másik fon­tos üzemága a közel 300 hold, már termőre forduló gyümöl­csös, jó fajta alma-, körte-, ba­rack- és őszibarackfákkal, amely az ültetéstől a termésig egy régi nyársapáti gyümölcs­­termelő, Klein Imre agronó­­mus irányító munkáját dicséri. Figyelmet érdemel a pa­pírgyártás céljára ültetett nyárfaerdejük is. Berte István elnöktől a to­vábbi tervekről kértünk tájé­koztatót. — A tsz területén bevezet­jük a jobb eredményeket hozó öntözéses gazdálkodást. Eddig tíz mélyfúrású kutat csináltat­­tunk. Két éven belül még to­vábbi húsz kút készül Sokat segít a víz majd a borsó-, pap­rika-, paradicsomtermesztés­ben. A rét- és legelőöntözéssel jószágtenyésztésünket fejleszt­­jük. A lakosság ellátása szem­pontjából is sokat jelentenek az új, egészséges vizű kutak. A melléküzemek sorában csak azokat fejlesztik, amelyek a mezőgazdaság­gal kapcsolatosak. A fácántenyésztés keretében az idén mintegy 20 ezer fácánt keltetnek és nevelnek — ezen­kívül vagy ezer foglyot is. Ezek nagy részét az ősszel elengedik a környék vadászterületén, és az Aranyhomok a vadásztársa­sággal karöltve, külföldi ven­dégvadászokat is meghív majd. K. L. T­úl a százmk­ A TOVÁBBI FEJLŐDÉS ÚTJA - IMPORTKÖNNYÍTÉSEK ÉS KOOPERÁCIÓ Ezekben a napokban Auszt­­­­ria piros-fehér zászlós pavi­­l­­onja várja a látogatókat a­­ Budapesti Nemzetközi Vásár­­ északnyugat felé ívelő, árnyas fasorában. Az osztrák cégeket­­ évről évre intenzívebben ér­­­­dekli a budapesti vásár és­­ a magyar piac. Idei áruminta­bemutatójuk minden eddigit túlszárnyal: az osztrák ex­portkínálat reprezentatív ke­resztmetszetét nyújtja. Budapesten és Bécsben Miközben a magyar érdek­lődők megtöltik majd a BNV osztrák pavilonját, osztrák újságíró-küldöttség vendéges­kedik Budapesten, ugyanak­kor egy magyar újságíró-dele­gáció — az osztrák kormány meghívására — Bécsbe készül, május végén pedig szintű magyar—osztrák magas kor­mánytárgyalásokra kerül sor a bécsi Ballhaus­platzon. Fock Jenő miniszterelnökünk viszonozza Josef Klaus oszt­rák kancellár tavalyelőtti lá­togatását Budapesten. A magyar miniszterelnök­nek nem ez az első hivatalos látogatása Bécsben. Már ko­rábban — mint a magyar kormány elnökhelyettese — sikeres gazdasági tárgyaláso­kat folytatott az osztrák fő­városban és eredményes ke­reskedelmi megállapodásokat készített elő. Ha ezúttal is sor kerül a kétoldalú gazdasági­­kereskedelmi kapcsolatok fel­mérésére — és ez valószínű­leg a tárgyalások egyik napi­rendi pontja lesz — a ma­gyar és az osztrák államfér­fiak megelégedéssel állapít­hatják meg, hogy idén a köl­csönös szállítások együttes ér­téke — előzetes becslés sze­rint — elérheti már a száz­millió dollárt. (1968: 92 millió, 1967: 82 millió, 1966: 76 millió dollár.) ”■ A ’ Új szakasz A fejlődés tehát dinamikus, a százmillió dolláros határ átlépése imponáló, de távol­ról sem jelenti azt, hogy meg­felelne geknek, azoknak a lehetősé­amelyeket a két szomszéd ország földrajzi közelségéből, egymást jól ki­egészítő gazdasági struktúrá­jából és régi hagyományaiból fakadó adottságok nyújtanak. Azt, hogy ezekkel a lehetősé­gekkel miért nincsenek még arányban a mai — igaz, je­lentős — eredmények, nem is kell most már részletesen ele­mezni. Ez feleslegesen hor­zsolna fel behegedt sebeket. Annyi bizonyos, hogy csak az utóbbi években — a közel­múlt politikai nézeteltérései­nek tisztázása után — érvé­nyesült az osztrák gazdasági körökben az a szemlélet, hogy Ausztria „keleti kereskede­lempolitikájának” határozott realizálása, a keleti szomszé­dokkal kialakuló kölcsönös külkereskedelem növelése mennyire előnyös az osztrák gazdaságnak. Bár Ausztriának ebben az új szakaszban — ép­pen a korábbi évek lemara­dása miatt — erős nyugati konkurrenciával kellett meg­küzdenie a keleteurópai pia­cokon, gazdasági kapcsolatai most már jó ütemben fejlőd­nek keleti szomszédjaival, s különösképpen hazánkkal. Ma már az a helyzet, hogy Magyarországnak — az euró­pai tőkés államokból szár­mazó — importjában máso­dik helyre küzdötte fel ma­gát Ausztria. Az osztrák ex­portőrök ezt elsősorban úgy érték el, bővítették hogy jelentősen ki­a magyar import­áruk mennyiségét, így érvé­nyesült a jól felfogott köl­csönös érdek és kölcsönös előny. Persze könnyű most már mindezt megállapítani, annál nehezebb volt a százmillió dolláros határt elérni. Szük­ség volt a magyar keskedelmi szakemberek külke­tü­relmes és szívós munkájára, szükség meggyőző volt az eszmecserék egész sorára és az 1968-ban megkötött hosszú lejáratú kereskelemi szerző­désre. Ez bővítette végre a kétoldalú árulistákat, s ennek következtében terjesztették ki a legnagyobb kedvezmény el­vét a magyar áruk széles kö­rére. Megszűntek a koráb­ban érvényes osztrák bevi­teli korlátozások is. A százmillió dolláros határ nem végleges. Ebben ma már mindkét fél egyetért. És abban is, hogy átlépéséhez további importkönnyítésre, további importliberalizálásra van szükség. Ezt az egyetér­tést mindkét félnek konkrét tettekkel kell realizálni. Ezek az intézkedések ugyan­is — mint­­ a tapasztalatokból kiderül — más vonatkozásban is előre lendítik a hasznos gazdasági többi között együttműködést. A ilyen — kölcsö­nösen hasznos — megállapo­dás a magyar—osztrák vil­lamosenergia- (áramcsere-) egyezmény és az ipari koope­ráció, például a Steyr—Daim­ler—Puch Rt. és az Ikarus, a Vörös Csillag Traktorgyár, valamint a Hódmezővásár­helyi Mezőgazdasági Gépgyár között, vagy az österreichi­sche Stickstoffwerke és a magyar Viscosa gyár között. Duna-völgyi népek Mindebből persze nem von­ható le az a következtetés, hogy Magyarország és Auszt­ria között a különböző kér­dések megítélésében, most már ne lennének nézetkü­lönbségek és a jövőben sem fordulhatnak elő véleményel­térések. Vannak természete­sen még ütközőpontok és még lehetnek is megoldást követelő problémák. Alig va­lószínű azonban, hogy ezek megoldása a mai Magyaror­szág és a mai Ausztria ál­lamközi kapcsolataiban — a korrekt jószomszédi viszony körülményei között — nehéz­séget okozna. Ezt garantál­ja a nemrég magyar—osztrák megalakított vegyesbi­zottságok eredményes műkö­dése, a különböző szintű kül­döttségek eleven eszmecseréje, s hivatalos jellegű látogatások gyakorisága. Bizonyos, hogy a magas szintű eszmecserék soroza­tának fontos láncszeme lesz Fock Jenő miniszterelnökünk május végi hivatalos láto­gatása Josef Klaus osztrák kancellárnál. A jószomszédi hagyományokat és a személyi kapcsolatokat amúgy is spon­tánul ápoló, békeszerető em­berek mind a szocialista Ma­gyarországon, mind pedig a semleges Ausztriában nyil­vánvalóan azt várják ettől a találkozástól, hogy a gaz­dasági kapcsolatok kölcsönö­sen előnyös bővítésén kívül, minden más vonatkozásban is előmozdítsa a további együttműködést és a békés együttélést a Duna-völgy két szomszédnépe között. Lóránt László Endre Bővül a konzervgyár Dunakeszin A terv: 450 vagon borsó Január elsején megváltozott a dunakeszi konzervgyár neve. Az új elnevezés: GYÜFÖ, azaz Gyümölcs- és Főzelék Kon­zervgyár, Dunakeszi. De nemcsak a gyár neve, hanem a külseje is változik. Tíz vállalat — élén a fővállal­kozóval, a 25-ös Állami Építő­ipari Vállalattal — dolgozik a gyár területén. Háromszáz személyes mosdó és öltöző épül, a már meglevő hatszáz személyes mellé. Új irodák is készülnek a jövő év végére. Az ötven éves konzervüze­met is felújítják. A gyár, régi fordítókorongos vasúti vá­­­gány helyett új iparvágányt kap, a­mi azt jelenti, hogy ezentúl nemcsak tíz, hanem húsztonnás vagonok is be tud­nak menni a gyár területére. Ez megkönnyíti a szállítást. Kétezerötszáz négyzetméter az alapterülete az új gyü­mölcsüzemnek. Még a belső szerelési munkák egy része hátra van, de a gyümölcssze­zonban már itt is akarnak ter­melni. A gyár hétszáz munkása je­lenleg spárgakonzervet készít, de már készül a borsóidényre. 40 vagon az idei terv, és úgy szeretnék, ha naponta tíz vagon készárut tudnának belőle a 100 vagonos raktárakba küldeni. (s. 1.) Citrom — Rosszul nézel ki. Citrom­kúrát kellene kezdened! — Az meg micsoda? — kér­dezem. — Napi egy citrommal kez­ded, naponta eggyel növeled, fölmégy tizenkilencig, aztán vissza. Olyan leszel, mint akit kicseréltek. Felvillanyozódtam. Imádok mindenféle csereberét. Hosszú nő létemre képes voltam már apró barátnőm kulikabátját le­húzni, és rádobni a magamét, pedig az én kulim rajta nagy­kabát, az ő kulija rajtam bole­ró, objektíve tehát alaposan becsapódtam, szubjektíve azonban új életet kezdtem. Az új élet pedig olyan, mint az ajándék ló: nem számít a mi­nősége, fő, hogy van. Cakk-pakk kicserélődöm egyetlen citromkúrától? Jöhet! Félálomban fejben kiszámí­tottam, hogy mintegy három­száznyolcvan citromot kell el­fogyasztanom, hogy az elfo­gyassza a kilóimat, amelyekért cserébe üdeséget kölcsönöz. Ennyi savanyúság! És mi mindent kell megvonnom miatta szememtől-számtól! Kissé elromlott a szám íze a savanyú gondolattól: öt hétig citrom, citrom és újra csak cit­rom. Nehéz tépelődések között szenderedtem el. Álmomban citromok szegték utamat, hatalmas citromhegye­ken kellett átrágnom magam, és ha bármi citromon túlit kí­vántam, elébem állott egy em­berszabású citrom, és azt mondta: — Alma! Felébredésem után szokás szerint a tükörhöz léptem. Mit gondolnak, mi nézett vissza rám tükörképem ürügyén? Egy kicsavart citrom! A sok töprengés, számolga­tás, a fenyegető költségek, vészterhes álmok, sanyarú jö­­n vőm megsejtése kívül-belül tönkretett. Jókarban hajtottam álomra fejemet, és íme, mit tett velem a citromkúra előre­vetett árnyéka! Ha néhány röp­ke óra alatt erre képes — mi lesz belőlem tizenkilenc napi aktív citromfogyasztás után? Pánik fogott el. Mit tegyek? A zseniális mentőgondolatok villámcsapásként érik az em­bert. Az is előfordul, hogy ép­pen jókor, így döbbentem rá én is, hogy ha meg akarok szabadulni az egyre savanyuló nappaloktól és az ezek hatásá­ra nyomasztóvá vált álmoktól, csak egyet tehetek: a citrom­kúrának még a gondolatát is elgurítom magamtól. Lássatok csodát: orcám e föl­ismeréstől kezdve felhőtlenebb, frissebb, simább lett, mint va­laha. Ahhoz képest, ahogy előbb kinéztem, szó szerint ki­cserélődtem. Efölötti örömö­met megkétszerezte az a tu­dat, hogy mindezt ingyen és háromszázhatvannyolc darab savanyú citrom elfogyasztásá­nak mellőzésével értem el, fölismerés pedig még előnyö­­­sebben befolyásolta külsőmet és belsőmet. Midőn e sorokat írom, olyan friss, üde, ruganyos vagyok, hogy szinte félek magamtól: hova, merre, meddig még? Ha így haladok tovább, citromkú­rához folyamodom, hogy kissé megtörjek. Nem akaróim, hogy irigyeljenek. De hogy a láncreakciószerű szerencsesorozatot megkoro­názza, a sors mindezek tetejé­be még egy filozofikus alap­igazságot is tudtomra adott e cselekménytelen történetben. Éspedig, hogy nincs az a rossz, ami ragyogó színben fel ne tűnne, ha megfelelő környezet­be helyezik. Péreli Gabriella 1969. MÁJUS 20., KEDD NYÍREGYHÁZA Vaslakodalom Ritka családi ünnepelt vasárnap jubileumot Nyíregy­házán a 89 éves Listyán Lajos nyugdíjas vasutas és 87 éves felesége, Lendvai Teréz. Az idős házaspár 65 évvel ezelőtt esküdött örök hűséget egy­másnak. A vaslakodalomon hat élő gyermeke, 12 unokája, 9 dédunokája, két veje és há­rom menye, továbbá a tanács vezetői és a 6-os számú álta­lános iskola kórusa tette az idős házaspárt.köszön­

Next