Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-25 / 276. szám

( PEST MEGYEI XIV. ÉVFOLYAM, 276. SZÁM ,ÍR/Í­RÓ FILLÉR VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1970. NOVEMBER 25., SZERDA Folytatja munkáját az MSZMP X. kongresszusa Kedden reggel 9 órakor Ap­ró Antalnak, az MSZMP Po­litikai Bizottsága tagjának el­nökletével folytatódott a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának tanácsko­zása az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. Az elnöklő Apró Antal be­jelentette, hogy a kongres­­­szushoz számos testvérpárt in­tézett üdvözletet. Levélben, il­letve táviratban üdvözölte a kongresszust az Argentin Kommunista Párt, az Ausztrá­liai Kommunista Párt, a Bra­zil Kommunista Párt, a Cey­loni Kommunista Párt, a Dél­­afrikai Kommunista Párt, a Görög Kommunista Párt, a Guadeloupe­ Kommunista Párt, a Guayanai Népi Haladó Párt, az Indiai Kommunista Párt, az Indonéz Kommunista Párt, az Iraki Kommunista Párt, az Izraeli Kommunista Párt, a Japán Kommunista Párt, a Jordániai Kommunista Párt, a Kanadai Kommunista Párt, a Kolumbiai Kommunis-Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége szívből jövő üdvözletét fejezi ki azért a lehetőségért, hogy részt vehet kongresszusuk munkájá­ban. A Szovjetunió kommunis­táinak 14 milliós serege nevé­ben, valamennyi szovjet dol­gozó nevében tolmácsoljuk a Magyar Szocialista Munkás­párt X. kongresszusa küldöt­teinek, a magyar kommunis­táknak és az egész magyar népnek forró, testvéri üdvöz­letünket. Nagy figyelemmel hallgat­tuk meg a Központi Bizottság beszámolóját, amelyet Kádár János elvtárs ismertetett az MSZMP Központi Bizottságá­nak munkájáról. Nagy és igazi alkotó mun­kát végez a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt és Központi Bizottsága, amelynek élén­­ a magyar nép hű fia, a nemzet­közi kommunista és munkás­­mozgalom kiemelkedő és tisz­teletben álló személyisége, Kádár János elvtárs áll. Elvtársak­ jól tudjuk, hogy V­alamenny­ien a szocializ­musért és a kommunizmusért vívott harc sok nehéz feladat megoldását követeli meg. A szocialista és kommunista építés fejlődésének minden újabb szakasza bonyolult problémákat vet fel párt­jaink előtt. Ez természetesen­ dialektikus folyamat. A kom­munisták nem vágyódnak kényelmes életre, mindig bát­ran haladnak tovább, előre. Ezt ismét meggyőzően bizo­nyítja Kádár János elvtárs beszámolója, a kongresszusuk egész légköre is. Ugyanezt­­a Párt, a Marokkói Felszaba­dulás és a Szocializmus Párt­ja, a Nigériai Szocialista Mun­kás-Paraszt Párt, a Nepáli Kommunista Párt, az Urugua­yi Kommunista Párt, a Vene­zuelai Kommunista Párt. Apró Antal ezután bejelen­tette: a jelölő bizottság mun­kájához szükséges, hogy kongresszus döntsön a megvá­­­lasztandó Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bi­zottság létszámáról. Javasolta, hogy a kongresszus 101 tagú Központi Bizottságot és 21 ta­gú Központi Ellenőrző Bizott­ságot válasszon. A kongresszus a javaslatot egyhangúlag elfogadta. Az elnök ezután bejelentet­te, hogy a kongresszus meg­kezdi a vitát a Központi Bi­zottság és a Központi Ellen­őrző Bizottság beszámolója fö­lött. A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolója feletti vitában el­mondhatjuk a Szovjetunió Kommunista Pártjának és más szocialista országok test­vérpártjainak tevékenységéről is. Ami pedig a legfőbb, elv­társak, a szocialista­­ orszá­gok kommunistáinak minden szükséges feltétele megvan azoknak a feladatoknak az eredményes megoldásához, amelyeket a társadalmi fej­lődés jelenlegi szakasza állít elénk. A Szovjetuniónak, a Magyar Népköztársaságnak és a többi szocialista országnak jutott az a történelmi küldetés, hogy az új világ építőinek első so­raiban haladjanak, mely új világnak a csírái napjaink­ban mindenütt kihajtanak. A nemzetközi küzdőtéren szün­telen heves osztályharc fo­lyik a dolgozó emberek és ki­­zsákmányolóik között, a szo­cializmus, a szabadság, a béke, a haladás erői és az imperia­lista reakció, az elnyomás, az agresszió között. Legnagyobb közös vívmá­nyunk a szocialista világrend­­szer, amely évről évre bizto­san fejlődik és erősödik. A szocialista közösségnek Euró­pában ma hatalmas a gazdasá­gi ereje. Kiválóan fejlett ipa­runk, szüntelenül előrehaladó mezőgazdaságunk és hatalmas nyersanyagkészleteink van­nak. A Szovjetunióban, a népi Magyarországon és a többi szocialista országban nagysze­rű munkások, technikusok, mérnökök és tudósok, társadalom építésének az új meg­­győződéses harcosai nőttek fel, akik a gazdasági és tudomá­nyos-műszaki fejlődés legna­gyobb és legbonyolultabb fel­adatait is meg tudják oldani. Kitűnő eszközünk van, főként Bagyinszki István, a Csepel Vas- és Fémművek la­katosa szólalt fel. Őt követte Drázsnyik István Győr-Sopron megyei küldött, a sopronhor­­pácsi Alkotmány Tsz elnöke. A következő felszólaló dr. Márta Ferenc egyetemi tanár, a szegedi József Attila Tudo­mányegyetem rektora, majd Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának pót­tagja, a Budapesti Pártbizott­ság első titkára volt. Németh Károly nagy tet­széssel fogadott felszólalása után Lázányi József, a Szolnok megyei Néplap főszerkesztő­helyettese, majd Pach Zsig­­mond Pál, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia tagja, buda­pesti küldött kapott szót. Ez­után szünet következett, an­nak végeztével Leonyid Brezs­­nyev, az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára, az MSZMP X. kongresszusán részt vevő szovjet pártküldött­ség vezetője emelkedett szó­lásra, amely segít a szocialista álla­mok fejlődésének meggyorsí­tásában : kölcsönös támogatá­sunk, egymás kölcsönös segí­tése, a szocialista internacio­nalizmus gyakorlata az, minden egyes szocialista hogy or­szág sikere valamennyiünk vívmánya és közös vívmá­nyunk a szocialista államok családjának minden egyes tag­jáé. Gazdasági területen az együttműködés színvonalának emelésében fontos szakasz volt a KGST-tagországok 1971—75- re szóló népgazdasági tervei­nek az utóbbi időben végre­hajtott koordinálása. A kulcs­kérdés, amelynek megoldására ma aktív, közös erőfeszítése­ink irányulnak — a szocialis­ta gazdasági integráció fejlesz­tése. A tudományos-műszaki fejlődés vívmányainak aktív felhasználásával megvalósuló gazdasági integráció közös irányvonalunk, és meggyőző­désünk, hogy ez újabb győ­zelmekhez vezeti a szocialista országokat, s még jobban megszilárdítja a világszocia­­lizmus pozícióit a világgazda­ságban. Az utóbbi évek folyamán az SZKP, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a többi testvér­párt és országaink kormányai nem kis munkát végeztek an­nak érdekében, hogy még jobban megszilárdítsuk politi­kai együttműködésünket és erősítsük a Varsói Szerződés szervezetét. Úgy gondolom, joggal értékelhetjük kedvező­en a végzett munkát, erre minden alapunk megvan. Ki­alakult az a helyes gyakorla­tunk, hogy az időszerű kér­désekben konzultáltunk egy­mással. Ez lehetővé teszi, hogy összehangoljuk akcióinkat nemzetközi küzdőtéren és egy­­­szersmind erősíti a Varsói Szerződésben résztvevő vala­mennyi ország külpolitikai po­zícióit. Közös vívmányunk a szövet­séges fegyveres erők hatékony­ságának jelentős szilárdítása is. Az utóbbi években megtar­tott nagyszabású hadgyakorla­tok megmutatták a Varsói Szerződés baráti hadseregeinek magasfokú együttműködését és harci kiképzését, azt, hogy meg tudják oldani a legbonyolul­tabb katonai feladatokat, és is­mételten bebizonyították, hogy fegyverbarátságunk megbízha­tó eszköz bármely agresszor megrabolására. A szocialista államok katonai-politikai szö­vetsége immár több mint 15 éve jól szolgálja a szocializmus érdekeit, az európai és a nem­zetközi biztonság érdekeit. Ez a szövetség segít valamennyi­ünknek biztosítani a szocia­lista és a kommunista építés A szocialista világrendszer általános perspektíváiról, hol­napunkról szólva, optimizmus tölt el bennünket, kipróbált fegyverünk van a munkásosz­tály eszményeiért, a tömegek eszményeiért dolgozó vívott küzdelemben. Ez a fegyver a marxista—leninista elmélet. Napjainkban továbbra is he­ves harcok színhelye Délkelet- Ázsia, ahol Vietnam, Laosz & Kambodzsa népei a szocialista országoknak és az egész vi­lág haladó erőinek támogatásá­val fegyverrel a kezükben vé­dik szabadságukat, a függet­lenségüket az imperialistáktól és bérenceiktől. A felszabadító harc világfrontjának része a Közel-Kelet, ahol az imperia­lizmus az izraeli agresszorokat felhasználva szeretne véget vetni az arab államok füg­getlenségének és visszafordít­né visszavetni őket a függő­ség, a nemzetközi tőke és bé­rencei által kizsákmányolt or­szágok helyzetébe. Mind na­gyobb méreteket ölt az igazi függetlenségért és társadalmi fejlődésért vívott harc Latin- Amerika országaiban. Maguk­ban az imperializmus felleg­váraiban — az Amerikai Egye­sült Államokban, Olaszország­ban, Japánban és más kapita­lista országokban fokozódnak a páratlan lendületű osztály­összecsapások. Ezeknek az or­szágoknak a munkásosztálya mind határozottabban követeli jogait és védi érdekeit. A két ellentétes rendszer aktív harcának és együttmű­ködésének színtere napjaink­ban az európai kontinens. A szocialista országok valamen­­­nyi európai nép békéje és biz­tonsága megszilárdításának ak­tív hívei, és arra törekszenek, hogy a gyakorlatban érvénye­süljenek a kontinens különbö­ző társadalmi rendszerű álla­mai békés egymás mellett élé­sének elvei. Ez a politika — közös véleményünk szerint — megfelel a szocializmusért és a demokráciáért küzdő forra­dalmi erők érdekeinek, vala­mennyi nép érdekeinek. Ma már senki sem vonhatja kétségbe, milyen óriási pozitív szerepet tölt be a mai Európa nemzetközi életében a szocia­lista államok hatalmas közös­sége. A szocialista államok po­litikája volt a legfőbb ama té­nyezők között, amelyek az utóbbi években elősegítették az európai politikai légkör lénye­ges enyhülését. A szocialista országok kül­politikájának, amely a külön­böző társadalmi rendszerű ál­lamok békés egymás mellett élésének lenini elveire épül, je­lentős vívmánya volt, hogy a Szovjetunió és más szocialista országok gyümölcsözően fej­lesztették kölcsönösen előnyös együttműködésüket Franciaor­(Folytatás a 2. oldalon.) Leonyid Brezsnyev felszólalása kedvező külső feltételeit és­­ tani azoknak az arab álla­­nagy jelentőségű tényezője a­zoknak a társadalmi fej­tartós békének Európában, va­­lődését, amelyek a haladás l amint annak határain túl.­­ útját választották, szeret­ Az irodalmi és kulturális élet képviselőinek egy csoportja a kongresszuson. Balról jobbra: Németh László, Illyés Gyula, Darvas József, dr. Bognár József és Lukács György.

Next