Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-24 / 120. szám

1972. MÁJUS 24., SZERDA Különös feladat A Beloiannisz Híradástechnikai Gyár MHSZ búvárai különös feladatot kaptak a postától. A Petőfi és a Szabadság-híd közötti Duna-szakaszon megsérült egy víz alatti kábel. Az amatőr búvárok felkutatják és kicserélik. A vezetéket nagy sebességű vízsugárral tisztítják a Duna mélyén. f rr.si MEcrei/hírlap Hétfőn kétszer annyi... 1971: MEGHALTUK 63Q-AJV dig A baleseti statisztikák minszívbemarkolóak, de ugyanakkor mindig felháborítóak is. Mi, emberek, sajnos, gyakran semmibe vesszük, lebecsüljük a veszélyt, a munkahelyi vezetők egy része pedig, akiknek elsőrendű kötelességük lenne a biztonságos munkavégzés feletti őrködés, elfordítják a fejüket, s úgy tesznek, mintha nem látnának és nem hallanának semmit. Ők maguk sem kérik A szocialista brigádvezetők nemrég lezajlott iparági tanácskozásain nem ok nélkül foglalkozott minden második hozzászóló az üzemi baleseti helyzettel. Az az igazság, hogy sok üzemben sokkal élesebben vetik fel a munkavédelem problémáit a szocialista brigádok, mint maguk a gazdasági vezetők. Az igazgatók, főmérnökök az üzemiek többségében heteken át nem szakítanak időt egy-egy személyes üzemi munkavédelmi szemlére, sokan pedig — huszadrangú megbízatásként — kiadják albérletbe a munkavédelmi tennivalókat. Valahogy a sokféle s egyre növekvő vezetői tevékenység köréből kiesik, háttérbe szorul a munkavédelem. Tudjuk, hogy a termelési adatok minden nap a vezetők asztalára kerülnek, s azt is, hogy nagyon érzékenyen reagálnak a legcsekélyebb változásra is, azonnal intézkedések egész sorát rendelik el, ha fennakadás van a napi munkában. Ugyanez a naprakész és odaadó fegyelem azonban nem vonatkozik a legfontosabbra, a munkát elvégző emberek biztonságának szigorú számonkérésére. Az igazgatók elé még havonta sem kerül baleseti adat, nemhogy naponta, és sajnos, ők maguk sem kérik azt, csak akkor, ha már megvan a baj, vagy a SZOT munkavédelmi felügyelői megbírságolják őket. Mindezt akkor is el kell mondani, ha a teljes képhez hozzátartozik, hogy soha ennyi millió forintot, sőt, összességében milliárdokat nem fordítottak hazánkban munkavédelemre, mint ezekben az években. Csak a vegyiparban például 1,9 milliárd forint a negyedik ötéves terv munkavédelmi költségvetése. Ténykérdés az is, hogy a foglalkozási betegségeket, a szilikózist, az ólombetegséget nagymértékben lecsökkentettük, s hogy egyre kevesebb a nehéz és egészségre ártalmas munkahely, ami az életkor kitolódásában is kifejezésre jut. Ennek ellenére is nyugtalanító adat, hogy hazánkban évente több mint 140 ezer a baleset — 1971-ben 143 951 —, s köztük 600-nál több halálos — 1971- ben 630 — üzemi baleset történik. A népgazdaság egészében 1970-hez viszonyítva százalékkal csökkent ugyan az üzemi balesetek száma, de ugyanakkor 0,8 százalékkal növekedtek a halálos kimenetelű balesetek. Ezen belül a mezőgazdaságban 21 százalékkal csökkent, az iparban viszont 9,9 százalékkal növekedett a halálos balesetek száma. Mi az oka ennek?! A tömeges halálos üzemi balesetek számának a növekedése, és ezen belül a dolgozók szállításával kapcsolatos súlyos közúti balesetek számának a felfutása. Hazánkban 1971-ben 56 esetben történt tömeges üzemi baleset, ennek során 440 dolgozó sebesült meg súlyosan, 93-an pedig meghaltak. Nyolc esetben egyidejűleg három vagy ennél több dolgozó halt meg. A tömeges halálos üzemi balesetek 50 százaléka a közlekedéssel függött össze, a dolgozókat szállításuk közben érte a halálos kimenetelű baleset. A vállalati vezetők sokszor azzal nyugtatják magukat, illetve hárítják el a felelősséget, hogy: „ami a közutakon történik, az nem üzemi baleset, az rendőrségi ügy”, s a közlekedésrendészet feladata a megelőzés és a rendcsinálás”. Ez azonban nagy tévedés! Vállalati feladat A munkásokat szállító gépkocsik műszaki állapotáról és megfelelő karbantartásáról történő állandó megkülönböztetett gondoskodás, s a személyszállítást végző gépkocsivezetőkkel a fokozott foglalkozás nem rendőrségi, hanem vállalati feladat. Ma egyre több üzem vállalja magára a dolgozók utaztatását, de még nagyon kevés vállalat munkavédelmi szabályzata tér ki a személyszállítás tárgyi és személyi és szigorú feltételeinek alapos meghatározására. És hány vállalatnál „bocsánatos bűn” a hajnali italmérés, s hányszor kínálják az este 10-kor kocsival kiálló és hajnali 4-kor már ismét 40 dolgozót szállító gépkocsivezetőt maguk az utasaik egy kis „szíverősítővel”. A nehéziparban húsz, a kohó- és gépiparban 58 százalékkal nőtt a halálos balesetek száma 1971-ben, de az állami és szövetkezeti kereskedelemben és a szolgáltató iparban sem a csökkenés, hanem az emelkedés a jellemző. A szigor és az ellenőrzés, a biztonságos munkavégzés és utaztatás feltételeinek a megteremtése és a megkövetelése éppen ezért nem várathat magára, ez senki másra át nem hárítható gazdaságvezetői feladat. Mindenekelőtt biztonságtechnikai a munka és fegyelem lazulását kell megszüntetni. A dolgozókat jobban fel is kell készíteni önmaguk védelmére. A szakképzetlenségből és gyakorlatlanságból adódik ugyanis a balesetek 42 százaléka, s az első évben, az új munkakörben fordul elő a leggyakrabban. A termelésben egyre több új gép, gépsor és technológiai folyamat kerül bevezetésre, nem lehet szemet hunyni afelett, ha az új eljárásokat az utasítások ellenére alkalmazzák a dolgozók, s ezzel nagy veszélynek teszik ki magukat. Büntessék meg azokat... A szakszervezetek munkavédelmi felügyelői húsz éve küzdenek több mint következetesen a munkavédelem színvonalának emeléséért, üldözik a nemtörődömséget, a hanyagságot, a szemléleti lezserséget. Míg 1970-ben 10 787 munkavédelmi intézkedést tettek, addig 1971-ben már 15 959 esetben jártak el mulasztó gazdasági vezetők ellen. Ezen belül üzem, gép, illetve berendezés működésének felfüggesztését, s rajtuk a munka beszüntetését 1850 esetben rendelték el 1970-ben, 1971-ben pedig 2288 esetben. A SZOT állásfoglalása szerint olyan anyagi-erkölcsi ösztönzési rendszert kell sürgősen kialakítani, amely a termelést irányító vezetőket a munkavédelmi feladatok maradéktalan ellátására készteti és kényszeríti. A baleseti helyzet javulása járjon erkölcsi-anyagi elismeréssel, de erkölcsileg és anyagilag megfelelően büntessék is meg azokat a vezetőket, akik nincsenek eléggé tekintettel a dolgozók egészségére és testi épségére — így szól a SZOT álláspontja. Nagy segítséget jelentene a szaki szakembereket ha a mais rendszeresen megbíznák az üzemekben biztonságtechnikai és egészségvédelmi feladatok megoldásával, s ha a túlórázásokat a tervszerűbb és jobb munkaszervezéssel megállítanák, csökkentenék, az egészségre ártalmas munkakörökben pedig egyenesen megtiltanák. A legnagyobb eredményt balesetek leküzdésében mégis a attól várhatjuk, ha maguk a dolgozók, sokkal nagyobb gondot fordítanának munkakörülményeikre, s ha elsősorban a dolgozónak nem volna mindegy, hogyan és milyen körülmények között telik el a napi 8 óránk. Logikus lenne például, hogy a pihenőnapok után frissebben és összeszedettebben álljunk munkába. Ez így is lenne, ha a szabad időnk valóban az aktív, kellemes munkakedvetés felüdítő, s a is regeneráló pihenéssel telne. Ehelyett azonban sokkal nagyobb a fáradtság hétfőn, mint szombaton. A férfiaknál a kiesés a munkaritmusból, a nőknél a mármár mértéktelen háztartási munka eredményezi, hogy hétfőn kétszer-háromszor annyi az üzemekben a baleset, mint pénteken. A munkahelyi biztonság érdekében tulajdonképpen tehát minden szinten elsősorban a szemléletért, a gondolkodásunkon kell változtatni, mert a saját májunkat rendeletek nem bellhelyettesíthetik. Kocsis Éva A győztes: Budajenő KÖZÖS MÚLT ÉS JÖVŐ A háromezer lélekszám alatti kisközségek községfejlesztési és szépítési versenyét tavaly Budajenő nyerte meg. Az oklevelet és a 85 ezer forint jutalmat a május elsejei ünnepségen vették át. Az összeg felhasználásáról a tanácsülés dönt. A végrehajtó bizottság javasolja, hogy fordítsák a bővítésére.telki klubkönyvtár Telki ugyanis — közigazgatásilag — Budajenőhöz tartozik. A két község: testvér, közös a múltjuk és közös a jövőjük. A nagyobb testvér Budajenő, a maga 903 lakosával, Telkin háromszázötvenen élnek. Úgy tűnik, mintha ezen a vidéken nem teremne meg a gyom, virág és pázsit mindenütt. Egy útszéli kőre ülne le az ember legszívesebben, és hallgatná órákon, napokon át a csendet. A falvak szélén kis lakótelepek nőnek ki a földből, Budajenőn 50, Telkiben 13 házhelyet parcellázott tavaly a tanács. A tanácselnök, Mózs Ernő, nem helyi lakos, két éve naponta ki- és hazautazik a fővárosból a községbe. — Évente 80 ezer forintunk van községfejlesztésre — mondja —, önmagában ezzel nem sokra jutnánk. A két község mégis soha nem látott ütemben fejlődik, elsősorban a társadalmi összefogás eredményeként. Tavaly 870 ezer forint értékkel gyarapodtunk, társadalmi erőből. Egy lakosra — a csecsemőket is beleértve — átlagban 694 forint társadalmi munka jutott. Ezzel az eredménnyel nyertük meg a versenyt. Aki tud, segít __ A budajenőiek és telkiek lakóhelyüket szerető emberek. Egy példát mondok. Április 4-re amolyan „házi” tisztasági versenyt hirdettünk, s ahogy elhangzott a felhívás, méhkashoz hasonlított a község. S ha azt mondom, hogy szinte így van ez egész évben, nem túlzók. Ez az egész évi szépítés, virágosítás sok tízezer forintot ér. Persze, csupán ebből sosem jött volna össze a 870 ezer forint érték. Szocialista szerződéseink vannak különböző vállalatokkal és intézményekkel, s a bennük lefektetett vállalások tavaly kezdtek megvalósulni. Az például, hogy szinte az egész község park, főleg a Fővárosi Kertészeti és Parképítő Vállalatnak köszönhető. A Pest megyei Útépítő Vállalat nagy értékű tereprendezést végzett az üdülőtelepen, rendbehozta a telepre felvezető utakat, és portalanította a budajenői főutcát. Néhány magántervező társadalmi munkában elkészítette a község belvízrendezési tervét és felmérte az üdülőtelepet, hidrogeológiailag. Az Műemléki Fejlesztési Országos Bizottság segítségével próbafúrást végeztettünk Budajenőn. Víz után kutattunk, 320 méternél vízre leltünk, de sajnos, elapadt. Most az egyik megyei mélyépítő vállalat az üdülőtelepen fúr kutat. Jelenleg 168 méternél tartanak. A telki Állami Erdő- és Vadgazdaság szintén társadalmi munkában, kővel borította a belterületi utakat és — az Egyetértés Termelőszövetkezethez hasonlóan — ingyen szállít, fuvaroz nekünk. Az üdülőtelepen most épül ki a villanyhálózat, a Nehézipari Minisztérium jelentős segítségével. • Hogyan tudtunk megnyerni céljainknak ennyi intézményt, vállalatot? Egyszerű a magyarázat. Telki festői határában volt a termelőszövetkezetnek egy elhagyott legelője, a községnek adta, térítés nélkül. Hozzáadott az erdőgazdaság is egy jókora területet. Százhatvannégy hétvégi telket mértünk ki itt, s a fenti vállalatok, intézmények dolgozóinak kedvezményesen adtuk. Ők szocialista szerződésben vállalták, hogy segítenek a községnek tervei megvalósításában. Ez így egyszerű. De amíg mindez megvalósult, amíg eljutottunk mai napig, addig bizony volt a mit szaladgálni. Pedig sokan csináltuk. Mindenki segített, Füredi Róbertné vb-titkár, Wéber György népfront-titkár, a pártszervezet. És mindenekelőtt Szilágyi Tiborné iskolaigazgató, párttitkár. Ismét beneveztek — Igaz, ami igaz, az utóbbi két évben valósággal felfordítottuk a községet — mondja Szilágyiné. — tük a lakossággal. Megbeszélmk, hogyan kellene és lehetne fejleszteni, s aztán valóságos inváziót indítottunk el. Kezd látszani az eredmény. Pedig azt hiszem, hogy a budajenői és telki emberek sem sokban különböznek más községek lakóitól. Csupán felszínre kell hozni a minden emberben meglevő, lakóhelye iránti szeretetek Az idén természetesen ismét beneveztünk a községfejlesztési és szépítési versenybe. Hogy mit haladtunk az elmúlt néhány hónapban, amelyek a ránk váró legfontosabb tennivalók, erről is szó esik csütörtökön a tanácsülésen. A jelek szerint a tavalyi eredményt sikerül az idén is megismételnünk. Mindent elkövetünk, hogy így legyen. Deregán Gábor Milyen a Suez? ja Mindenki kivára trafikban, míg sorra kerül. Testes férfi következik. — Egy Fecske, plusz gyufa. Pénz csörög, cigarettásdoboz puffan, sok beszéd nincs, trafikban az nem szokás, öt gyerek következik, egyikük, vöröskés hajú szva rángatja az összedobott pénzt a többiek képviseletében. Izgatottak. — Na öcsi, te mit kérsz? A, nem savanyúcukrot, nem mentolos szipkát ...! — Egy doboz Suezt. Az őszes trafikos asszonyság elsápad. — Egy mit? — Suezt. Egy doboz Suezt. — Meg egy gyufát is, Dani! — teszi hozzá a négy sarló passzív váközül az egyik, aki testvérek között is a napokban léphetett ki az óvodai nagycsoportból. — És egy gyufát — tolmácsolja a képviselő. Közben a trafikosnőnek sikerült értelmezni a kérést, rájött, hogy a Suez (Szuez) egyiptomi cigaretta, de mit tegyen, olyan ritkán kérik, és annyiféle márka van, akár katalógust is lehetne már kiadni róluk. — Egy egy gyufa, Szuez, még valamit...? A gyermek fizet, előbb még guberál, sok a húszfilléres. A trafikos forgatja a szép csomagolású cigarettát és motyog hozzá. — Nem is tudom, erős ez? Biztosan finom, azon az erős napon jó dohány teremhet. Mert a női cigaretták azok... a Csörren a pénz, mondat félbe szakad. A gyerekek ki se mennek dohányboltból, helyben bontják fel a csomagot, tűzadásban a nagycsoportos jár az élen. A trafikosnő óvó és rajongó szemmel figyeli a műveletet, mintha gyártmányú saját árujának sikerére lenne kíváncsi. — Na, gyerekek, milyen? Erős? Hadd tudjam meg. Az éppen jelen levő vásárlók is nagy érdeklődéssel laszt várják a rá— Nem erős — szögezi le egyikük, aki nemrégen tanulhatott meg írni. — Cseppet sem erős. Finom. A sorban álló vevők is tudomásul veszik, hogy a gyerekek jó vásárt csináltak, semmi baj. Azok meg elrakják a csomagot. — Szcsókolom! — Szervusztok. És elmennek. (fehér) Kirándulás a Hortobágyi Atoki Egyetértés Tsz-ben rendszeressé vált, hogy szervezetten gondoskodjanak dolgozóik szórakozási igényeinek kielégítéséről. Szabó Bálint, szociális-kulturális főelőadó ebben az évben az alábbi lehetőségekről tájékoztathatta a tagságot. Balatonbogláron júniustól szeptemberig közel 500 ember üdülhet egy kéthetes turnusokban, napi negyven forintért. A Hortobágyra és a Dunakanyarba a nyáron háromszázan tesznek egy-kétnapos kirándulást. Május 20- án, szombaton, a tsz saját autóbuszán harmincfős csoport indult erdélyi körutazásra, ahonnan vasárnap tértek vissza. Az NDK-ban levő társtermelő szövetkezetekkel megállapodást kötöttek: júliusban tizenöten vesznek részt csereüdülésen, azt megelőzően pedig 15 szakember szakmai tapasztalatcserére utazik ugyanodá. Van ismét nagyobb Augusztusutazáson vesz részt huszonkilenc tszdolgozó. A bolgár tengerparton, Albernában hetes szabadságukat töltik kétA kulturális bizottság szervezésében az első évnegyedben 290-en tekintették meg a Budapesti Nagycirkusz előadásait és még további 400 jelentkezőt érdekel ez a műsor. Nemcsak kulturális, szociális téren is jelentős az előrehaladás. Rendszeresen látogatják a betegeket, a nyugdíjasokat és járadékosokat. A látogatások során eddig 38 tag számára 500—800 forintos keretben mintegy 21 ezer forintot fizettek ki. Gyakran javasolják, hogy a kismamákat és az idősebb nőket osszák be könnyebb munkára. Ezeket a javaslatokat a vezetőség a legmesszebbmenőkig igyekezett megvalósítani. Szigetszentmiklósi közös vállalkozás Rajzasztalok, hangszigetelő falak szentmiklóson megalakította az első szolgáltató közös vállalkozást. A hasznos kezdeményezésnek azóta sok beteg rádió, tv, háztartási gép köszönheti „gyógyulását”, sok ház kicsinosodását. A szépen fejlődő közös vállalkozás négyes számú főépítésvezetősége a legfiatalabb a különböző helyeken működő telepek között. Profilja igen sokoldalú. A hétvégi házak építőinek nagy segítséget nyújtanak az ÉRDÉRT által forgalomba hozott faházak szakszerű összeszerelésével. E munkájuk egyik jelentős feladata a ráckevei üdülőtelep kialakítása. A főépítésvezetőség asztalosrészlegében harmincan dolgoznak. A lakossági szolgáltatások mellett a Pannónia Filmstúdió rajzfilmrészlegének speciális rajzasztalokat és hangszigetelő falakat készítenek. Az építőipari részleg több újpesti gyár tatarozási, felújítási gondjának megoldásában nyújt segítséget. Egyebek között ők építik a Bőripari Kutatóintézet új mérőhelyiségét. Az Öntödei Vállalatnál a gazdasági épület már elodázhatatlan felújításán és egy öntödei csarnok rekonstrukcióján dolgoznak. Az újpesti cérnagyárban a bölcsőde tatarozásával vesznek le nagy gondot a gyár vezetőiről. Ugyanitt az eddig száz személy befogadására alkalmas étkezőt és konyhát úgy korszerűsítik és bővítik, hogy ezentúl ötszáz személy kiszolgálására válik alkalmassá. Jól fizető munkák, de a környék lakossága szolgálatába is még jobban bekapcsolódhatnának. k. z. A lakosság régi kívánságának tett eleget két évvel ezelőtt négy Pest megyei termelőszövetkezet, amikor Sziget-