Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-21 / 221. szám

J 1973. SZEPTEMBER 21., PÉNTEK A­utóbuszmen­tők Száztonnás segítség­ eivel ne fordult volna elő, hogy utazása közben elromlott az autóbusz. Tapasztalhatta ilyenkor utastársai bosszanko­­dását az időkiesés miatt, és az aggodalmat, hogyan jutunk tovább. Azzal, hogy az autó­busszal mi lesz, az utasok nem szoktak törődni. Lássuk tehát az autóbuszmentők munkáját, j Lassan halad a Tátra Gyöngyös felé vette útját az a bérautóbusz, amelyen a Kö­­zépmagyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat gödöllői székhelyéről hazaigyekvő dol­gozók foglaltak helyet. Alig­hogy kikanyarodott a hármas útra, makrancos paripa mód­jára prüszkölni, hörögni kez­dett a motor. A jármű­ simán gurul­t tovább, de a gépkocsi­­vezető mozdulatain látszott, és a motor egy-egy mozdulá­­sán hallatszott, hogy nem le­het sebességet váltani. A busz megállt, vezetője, Seres József közölte az utasokkal, hogy műszaki hiba miatt a kocsi nem mehet tovább, azonnal in­tézkedik. Értesítette a 20-as Volán gö­döllői főnökségét, amely nyomban küldött egy autó­buszt az utasok továbbszállítá­sára. Közben néhányan neki­veselkedtek, hogy a forgalmas útról betolják a Fő tér par­kolóhelyére az autóbuszt. Amikor a mentesítő járat elrobogott utasaival, Seres Jó­zsef gépkocsivezető jelentette a 20-as Volán Szabolcs utcai főnökségének a műszaki hibát, és mentést kért. — 20 óra 50 perckor jelent­kezett a gépkocsivezető, s 22.20-kor már a helyszínen volt a Tátra-mentőnk — mondja Adámi János garázs­művezető. — Talán úgy tűnik, hogy nem csipkedték eléggé magukat szakembereink, hi­szen Gödöllő nincs messze, ko­csival pedig különösen gyor­san, fél óra alatt elérhető. — ... csakhogy a mi Tát­ránk igen lassú jószág — veszi át a szót Panyik Tóth Lajos vontatóvezető — óránként 30— 40 kilométernél nem tesz meg többet. Ennek ellenére igen erős, tizenkét hengeres Diesel­motort szereltek bele. De kell is ez a biztonságos vontatás­hoz, hiszen nemegyszer 15 százalékos emelkedőn húzzuk a farmotorosokat, csuklósokat. Amikor megmutatja gépét, sok mindenre felhívja a fi­gyelmemet. A három tengely­re, az egymás mellett sorako­­kozó sok-sok kerékre, arra, hogy a jármű vonóképessége száz tonna. — Mi az a sok kő a kocsi platóján? — Az a nyomaték, hogy von­­­­tatás közben a kerekek ne­m csússzanak, azaz nagyobb te­­­­her vízszintes elmozdítására is képesek legyenek. Van csör­­lőnk is, hogy az esetleg a pad­kán lesüllyedt kocsit ki tudjuk emelni. Ahány alkatrész... — Meghatározható-e az a terület, ahonnan a leggyakrab­ban kérnek mentést az autó­buszok? — Igen. A műszaki hibák gyakorisága nemcsak a kocsi és az alkatrészek korától függ, hanem a vidék domborzatától és az útviszonyoktól is. Pest megyében Erdőkertes, Gödöllő környéke, valamint a Dunake­szit Fóttal, Mogyoróddal ös­­­szekötő út részünkről a leglá­togatottabb. — És mi a leggyakoribb hiba? — kérdezem a garázs­­mestertől. — Talán úgy mondhatnám, ahány alkatrész, annyiféle hi­balehetőség. A leggyakoribbak az olajcsőtörések, a levegő­csőrendszer szivárgása, meleg időben pedig a kettős defekt (a meleg levegő a gumitöm­lőkben kitágul, megnő a nyo­mása s a tömlő szétdurran). Az autóbuszok viszont csak egy pótkereket visznek maguk­kal, ilyenkor a mentőktől kap­nak még egy kereket, és von­tatás nélkül saját tengelyen indulnak tovább. — Nyilván előfordult már, hogy a mentőkocsi is bedöglött útközben? — Előfordult ugyan, de az ilyesmi olyan ritka, mint a fe­hér holló. Már csak azért is, mert a legképzettebb gépkocsi­­vezetők ülnek a mentőkocsik volánjánál, s nagyon sokféle hibát ki tudnak javítani. „Meggyógyították" Amikor a Tátra-mentő meg­érkezik Gödöllőre, a főtérre, az autóbuszvezető javában szu­nyókál. Panyik Tóth Lajos megállapítja, hogy elkopott a kuplungvillák vége. Valamit igazít rajta, s menet közben is kipróbálja a sebességváltót. Megállapítja, hogy az autó­busz vontatás nélkül, saját ke­rekén is biztonságosan felme­het Pestre, a Szabolcs utcai garázsba, de ott haladék nél­kül javításra szorul. A bér­autóbusz előtt gördül húsz perccel éjfél be a garázsba. Két-három óra múlva pedig új kuplunggal indul Gyöngyösre a Középmagyarországi Köz­mű- és Mélyépítő Vállalat dol­gozóiért, akik reggel csodál­kozva köszöntik Seres Józse­fet a „meggyógyított” autó­busz vezetőülésében. Czibor Valéria Betanító átképzős tanfolyam indul 1973. november 1-én VILLANYSZERELŐ, víz- és gázszerelő, KÖZPONTIFŰTÉS-SZERELŐ, burkoló, SZIGETELŐ ÉS ÜVEGEZŐ SZAKMÁBAN Jelentkezhetnek az általános iskola 8. osztályát elvégzett, és 18. életévüket betöltött férfiak, 40 éves korig. A tanfolyam 5 hónapos. Ez idő alatt a résztvevők teljesítménybérben dolgoznak. Ha a teljesítés mértéke a kívánt szintet nem éri el, 1800 Ft bért fizetünk. Üzemi étkezésről, a vidékieknek munkásszállásról gondoskodunk, utazási hozzájárulást fizetünk. Jelentkezés csak személyesen a 43. SZ. ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT 6-os és 7-es Termelőegységénél Budapest XI., Tétényi út és Szakasits Árpád út kereszteződése. (Megközelíthető a 7/C jelzésű autóbusszal, , a Szakasits Á. útnál kell leszállni.) NAGYKÁTA ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ KÁTAI ÁRUHÁZA NAGYKÁTA re»* AffiC sJCíriw* Tábori, hajó- és légiposta Kiállítás bélyegnapon A Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége szeptem­ber 22-től 30-ig rendezi meg a 46. bélyegnap alkalmából az országos bélyegkiállítást. A kiállításon klasszikus és mo­dern magyar országgyűjte­ményeket, tábori postai és hajópostai leveleket, valamint légipostát mutatnak be. gyűjteményeket A kiállítás a Vörösmarty utca 65. szám alatt mindennap 11 és 19 óra között tekinthető meg. Ünnepség Gödöllőn Megemlékezés az antifasiszta bolgár felkelésről Sztoio Sztancev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete és Todor vezérőrnagy, katonai és Dacsev lég­ügyi attasé az 1923-as bolgár antifasiszta felkelés 50. évfor­dulója és a bolgár néphadsereg napja alkalmából csütörtökön fogadást adott a Szófia étte­remben. A fogadáson megjelent Cse­rni Károly altábornagy, a hon­védelmi miniszter első helyet­tese, Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezetője, Roska István kül­ügyminiszter-helyettes, Tordai Jenő külkereskedelmi minisz­terhelyettes, Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára s a politi­kai, a gazdasági, a kulturális és a társadalmi élet több más vezető személyisége, a tábor­noki kar több tagja. Részt vett a fogadáson a budapesti dip­lomáciai képviseletek sok ve­zetője és tagja is. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem aulájában csütörtök délután ünnepséget rendeztek az 1923-as bolgár antifasiszta felkelés fél évszázados jubi­leuma alkalmából. Benedek János, a városi tanács elnöke a megyei és a városi pártbi­zottság,­ valamint Gödöllő vá­ros tanácsának nevében kö­szöntötte a megjelenteket, köztük dr. Sztojan Radevet (a képen), a budapesti Bolgár Kulturális Központ igazgató­ját és feleségét, Gabányi La­jost, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét. Benedek János rövid beszé­dében méltatta az 1923 szep­temberében sikertelenül lezaj­lott antifasiszta bolgár felke­lés jelentőségét. A G. Dimit­rov és V. Kolarov vezetésével fegyvert fogott proletariátus harcának tanulságait későbbi küzdelmeiben is felhasználta a Bolgár Kommunista Párt, így akkor is, amikor a II. vi­lágháború idején a munkás­paraszt szövetségen munkál­kodott. Közvetve tehát Bulgá­ria 1944. szeptember 9-én ki­vívott függetlenségéhez is hoz­zájárult a fél évszázada meg­indított felkelés. Benedek Já­nos a chilei események kap­csán utalt rá, hogy éberen kell ügyelni a forradalmi vív­mányok megőrzésére. Beszéde végén üdvözletét küldte a test­véri bolgár népnek, ezen be­lül Szófia megye — Pest me­gye testvérmegyéje — lakos­ságának. Az ünnepség előadója dr. Sztojan Radev volt. A buda­pesti Bolgár Kulturális Köz­pont igazgatója emlékeztetett a magyar és a bolgár nép ba­rátságának múltjára, s köszö­netet mondott az MSZMP Pest megyei, valamint gödöl­lői bizottságának, illetve városi tanácsnak és az egye­­­tem vezetőinek, hogy az ün­nepséget megszervezték. „Ha Budapest a Duna királynője, úgy Gödöllő Magyarország gyöngyszeme” — mondta az igazgató, magyar nyelvre át­váltva, a közönség nagy tap­sától kísérve. Utalt egy ko­rábbi felkelésre is; 1876-ban megrázta Európa haladó köz­véleményét a bolgár nép har­ca a török ellen. Frankel Leó, a párizsi kommün minisztere a Munkás Heti Krónikában deklarációt jelentetett meg a felkelés támogatására. A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom hatására Bulgáriában is forradalmi hullám kezdődött, a burzsoázia ideiglenesen a Bolgár Földműves Szövetség pártjának engedi át a hatal­mat, amely reformokat vezet be, legálisan működhet Bolgár Kommunista Párt. 1923 a júniusában fasiszta puccsot hajtottak végre Olaszország, Anglia, Franciaország támoga­tásával. A néptömegek meg­érezték a veszélyt, s szeptem­berben fegyvert fogtak, ám a felkelés összeomlott. Dr. Szto­jan Radev részletesen elemez­te a történelmi összefüggése­ket, azt, hogyan győzött végül is évtizedek múlva a haladás, a nép forradalma. Beszédének végén — miként az ünnepség elején is — rész­let hangzott el Geo Milev: Szeptember című költeményé­ből, majd a Rigók kórusa nép­dalcsokrot és forradalmi dalo­kat adott elő. Cyurkó Géza: A látszat csal — Hová viszi? — Megsétáltatom egy kicsit. Muszáj. Ha én nem semmit nem mozogna, lennék. Csak ülne a tévé előtt.­juk a parkot vagy körbejár­négyszer, már az is valami — nézett rám bölcsen Oszkár, az usz­kár és gondos precizitással megtisztelt egy fatövet, míg gazdája, akit Oszkár, az usz­kár sétáltatott, valamit a ki­rakatban bámult. — Úgy gondoltam — foly­tattam a sajátos párbeszédet a kutyával izé magát...— hogy téged ... — Tegezzen csak nyugodtan uram. Mi, kutyák így szoktuk meg. Bennünket csak akkor magáznak, ha utálnak... — Nos, szóval, úgy gondol­tam, hogy téged sétáltat a gazdád, s nem te a gazdá­dat ... — Látja uram, ez az amit az emberek világa olyan szé­pen meg tud fogalmazni, csak nem tud alkalmazni. A látszat csal. Hát így van velem is. A póráz vége Lala kezében van... Lala a gazdám. A fe­lesége hívja így, amikor utál­ja, s mivel elég gyakran utál­ja, hát már évek óta minden­ki csak Lalának hívja a gaz­dámat. A póráz vége tehát Lala kezében van, míg a nyakörv az én nyakamon. Ez a látszat. De valójában merre és hová megyünk? Figyeljen uram, a másik sarkon talál­kozunk ... És Oszkár, az uszkár fel­­vakkantott, s húzni kezdte a gazdáját a másik sarok felé. A gazdája, a Lala morogva bár, büdös dögöt emlegetve ugyan, de arra szuszogott, amerre a kutya tartott. A má­sik sarok felé. Ott ismét talál­koztunk. Oszkár, az uszkár je­lentőségteljesen megbillen­tette a farkát: — Látja utam, ez az. Az ő kezében van a póráz, de oda­megyünk, ahová én akarom. Mert az igazság az, hogy én sétáltatom ezt a hájtömeget, s nem ő engem. Nézzen meg, kell nekem fogynom? Minden kutyacsaj felnyöszörög a gyö­nyörűségtől, ha meglát... És mégis azt mondja az asszo­nyom, amikor már unja a fér­jét, s a Kovácsot várja a har­madik lépcsőházból... „Lala, vidd már el a kutyát sétáltat­ni. Lehetne benned annyi em­berség, hogy ezt a szegény dögöt... mármint engem, az uszkárt... jól megsétálta­tod ... És akkor én sétálok. Húzom-vonom, hogy fogyjon is, meg hogy idő előtt haza ne menjen ...És még ezt tartják kérem státusszimbólum­nak ... Megyek az utcán ké­rem — vicsorított rá hirtelen Oszkár, az uszkár egy arra já­ró korcs­ebre — s akkor az ilyenek csak úgy odaugat­ják ... „Mi az, embert tar­tunk? De jól megy? őriznél inkább, te nyírt Házat far­kú ...” — billentett egyet Osz­kár a nyírt farkával búcsúzá­sul és tovább vonszolta magá­val státusszimbólumát. La­lát. A gazdit. Mert lám egy okos kutya is tudja, hogy a látszat csal. Milyen az áruválaszték, a szállítások megszervezése? Lengyel élelmiszeripari szakemberek a Dunakanyarban A lengyel élelmiszeripari minisztérium három vezető munkatársa egy hétig tartóz­kodott az elmúlt napokban hazánkban, hogy megismer­kedhessenek a magyarországi ipar és kereskedelem marke­ting tevékenységével. Vizs­gálódásuk során különös fi­gyelmet fordítottak az üdülő­övezetek ellátottságára, s az ezzel kapcsolatos szervezeti formákra. Látogatásai során teljes napot töltöttek a Dunaka­nyarban. Megtekintették a leányfalui önkiszolgáló áru­házát, a Lupa-szigeten mű­ködő élelmiszerboltot, a visegrádi ABC-áruházat, a szentendrei ajándékboltot, több vendéglátóipari egységet.­­ Az üzletek vezetőitől és el­adóitól tájékozódtak az üdü­lőterületek élelmiszer-ellátá­sáról, a megrendelések és szállítások szervezéséről, az áruválaszték kialakításáról. Felvilágosításokat kértek a hűtést igénylő forgalmazásának élelmiszerek körülmé­nyeiről, a forgalom növekedé­séről. Jó intézkedésnek tartották, hogy a hűtőberendezések vá­sárlásának költségeihez öt­venszázalékos segítséget nyújt a belkereskedelmi tárca, hogy ezzel is ösztönözze a hűtő­­lánc mielőbbi kialakulását. Az egész napos tapasztalat­­csere benyomásairól nagy tetszéssel nyilatkoztak a ven­dégek, s mint hangsúlyozták, a látottak nagy segítséget je­lentenek számukra, az otthoni feladatok megoldásában. K. Z.

Next