Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-12 / 10. szám

1978. JANUÁR 12., CSÜTÖRTÖK Kemencék — külföldre Külföldön is több száz mű­ködik már a jó teljesítményű, magyar gyártmányú hulladék­égető kemencékből. Ezeket a környezetvédelemben fontos feladatot ellátó berendezése­ket jelenleg az Általános Gép- és Műanyag Ipari Szö­vetkezet, valamint a Kisipari Termeltető Vállalat állítja elő. A szövetkezet címére már megérkeztek az első idei ren­delések, egyebek mellett Len­gyelországból és Uruguayból. A 3 féle nagyságban készülő kemencéket az elmúlt másfél évtized alatt bemutatták szá­mos nemzetközi kiállításon. A sikert tanúsítja, hogy Len­gyelországban már 280 ilyen magyar gyártmányú kemencét üzemeltetnek, szép számmal fellelhetők az NSZK-ban, Olaszországban, Görögország­ban, s eljutottak Irakba, Irán­ba, Nigériába és Peruba is. Idehaza ezeket a kemencé­ket jobbára egészségügyi in­tézmények, kórházak, szana­tóriumok, rendelőintézetek, ipari üzemek, és főleg kis ál­latok tenyésztésével foglalko­zó gazdaságok alkalmazzák, a fertőzésveszélyt jelentő hulla­dékok megsemmisítésére. — Vakolat nélkül is mu­tatós. Egy új gépsor üzem­be helyezésével a Budai Tégla- és Cserépipari Vál­lalat pilisborosjenői üzemé­ben olyan nagy szilárdságú tégla gyártását kezdték el tavaly, amelyik falazásra alkalmas, nemcsak hanem vakolat nélküli homlokzat­falnak is kiválóan megfelel. %#uiav Uszályok az európai víziútra Csavarzáró alatt a Márka Bővítik a fedett csarnokot Dunaharasztiban Tavaly szilveszterre elcsen­desült a sólyatér. A hajóépí­tők napokkal előbb teljesítet­ték, amit 1977-re vállaltak. A MAHART dunaharaszti üzemében kizárólag uszályo­kat építenek. A legújabb tí­pusokat már a Rajnát, Majnát és a Dunát összekötő a hatalmas csatornarendszer kívánalmai szerint tervezték. A még épülő európai víziút­rendszerrel összeköti majd az Északi-tengert a Fekete-ten­gerrel és közelebb hoz egy­máshoz tizenhárom országot. Az új víziúton is közlekedtet­hető úgynevezett Európa típusú uszályo­kat hazánkban egyedül Dunaharasztiban gyártják. Az 1800 tonna hasznos terhet szállító hajókból 1977-ben hét darab készült el­, a tervnek megfelelően. A legutoljára elkészült uszályt december 22-én adták át a csehszlovák hajózás kép­viselőinek. Az ünnepélyes át­adással a dunaharaszti hajó­építők valójában az óévtől is elbúcsúztak, attól kezdve az idei feladataik teljesítését megalapozó előgyártással fog­lalkoztak. Idén 8 darab uszályt kell építeniük, vagyis eggyel Eközben többet, mint tavaly, az üzem termelé­kenysége számottevően nem fog megváltozni, s mindössze egy új daru vásárlását terve­zik. Napirendre került csarnok bővítése is,­ de az több évre szóló feladat. Megvalósulásáig még sok uszályt szerelnek össze a sza­bad ég alatt. A csarnok bővítésével nem­csak a munkakörülmények gyökeres javulását várják a dunaharaszti üzem dolgozói, hanem áttételesen a termelé­kenység növekedését is. Most ha zuhog az eső, vagy fagyos szél fúj, nehéz, vagy lehetet­len dolgozni. A hajókovács, a vasszerkezeti lakatos talán ezért is tartozik a kihaló szakmák közé. Most azonnal legalább nyolcvan szakmun­kást tudnának fogadni Duna­­harasztin. A jelenlegi csarnokban László Béla művezető kalau­­[ volt.­­ Idebent öt fenékszekció egy darabban készül el. Ré­gi, alacsony az épület, az ol­dalszekciókat a szabadban építjük hozzá, és az orr-részt is ott kell csinálni. Idebent a legnagyobb hidegben is 10—12 fokon tudjuk tartani a hő­mérsékletet. Kint azonban ... Kint az Sós Sándor épülő orr-részen hegesztő szak­munkást még nem űzte tető alá a hideg. Bár ez nemcsak rajta múlik, elsősorban a technológiát kell követnie: mínusz 5—6 fok alatt a he­gesztési varratok gyorsan hűlnek le, berepedezhetnek. — Bő egy évem van még a nyugdíjig — mondta Sós Sán­dor — volt időm megszokni a munkát a szabadban. Nem mintha világéletemben erről álmodoztam volna, de hát így­­ hozta a sors. Próbáltam már szerencsét máshol is, aztán csak visszajöttem ide a sólya­térre. Dunaharasztin még sza­bad ágy is van a mun­kásszálláson. • Hogy mit tesznek az utánpót­­­­lésért? Tervszerű szakmun­­­­kás-nevelés nincs, hirdetnek­­ néha-néha az újságokban,­­ egy-egy dolgozó elhozhatja a­­ komáját, de a jövő terveinek­­ teljesítéséhez szükséges után­­­­pótást így nehezen tudják elő­teremteni. Talán majd nem kell tobo­rozni, ha elkészül a kibővített hangár, híre megy újság nél­kül is, hogy fűtött, fedett he­lyen dolgoznak a dunaharasz­ti hajóépítők. J. Gy. Minden nap jön valaki Vállán négy község gondja-baja Dobos Józsefnéről, Hernád, Pusztavacs, Örkény és Tábor­falva megyei tanácstagjáról az a hír járja, nem ismer fáradt­ságot, ha választók érdekeiről van szó. De n­emcsak az embe­rek problémáit, kéréseit intézi lelkiismeretesen, hanem a ta­nács különböző fórumain is jól ismerik talpraesett, tájékozott hozzászólásaiért. Kárpótlás az álmokért Úgy képzeltem, hogy egy temperamentumos, örökösen forgolódó asszonnyal fogok ta­lálkozni. Nem így történt. Amikor bemutatkoztunk egy­másnak, egy szerény, szelíd szemű asszony nyújtotta felém a kezét. Ha valaki nem is­meri, első látásra nem gondol­ná, milyen határozottan, logi­kusan tud érvelni, milyen ki­tartóan tud kopogtatni a hi­vatali szobák ajtaján, mind­addig, míg el nem intézi a rá­bízott feladatot. — Mióta megyei tanácstag? — Először 1971-ben válasz­tottak meg, majd legközelebb 1973-ban, ez a megbízatás 1980-ig szól. Nagyon váratla­nul ért a hír, amikor közölték velem, a Hazafias Népfront helyi szervezete engem jelölt a megyei tanácstagi posztra. Azért ért váratlanul, mert azelőtt községi tanácstag sem voltam. — Hogyan győzte le a kez­deti nehézségeket? — Annak ellenére, hogy a jelölésem váratlanul ért, na­gyon örültem, amikor megvá­lasztottak. Szeretem az embe­reket, képtelen vagyok elmen­ni szó nélkül a problémák mellett. Mások segítése, a köz szolgálata nekem természetes. Valaha pedagógus szerettem volna lenni, úgy érzem, ebben a munkában kárpótlást kapok ezért. A szakmai, gyakorlati ismeretek elsajátításában pe­dig óriási segítséget kaptam az Örkényi nagyközségi közös ta­nács vezetőitől, dolgozóitól. Egy hónap évente — Mennyi elfoglaltságot je­lent közéleti funkciója? — Nem tudnám pontosan megmondani, mert nemcsak tanácstagként dolgozom. Ezen­kívül a Haladás Tsz nőbizott­ságának elnöke, a Vöröske­reszt helyi vezetőségének tagja vagyok, és nem kis örö­m­ mömre legutóbb a tsz vezető­ségébe is beválasztottak. De nem is számolom az órákat és a napokat. Ha csak a különbö­ző ülések idejét adjuk össze (megyei tanácsülés, megyei ta­nácstagi csoportülés, a helyi tanács ülése, a vb-ülések és így tovább) azok kitesznek körülbelül egy hónapot egy évben. De nyilván egy közéleti ember nemcsak úgy végzi jól a munkáját, ha az ülésekre pontosan eljár, hanem számos, pillanatnyilag szükséges fel­adat megoldásában is részt kell vennie. Nem beszélve ar­ról, hogy nincs olyan nap, ami­kor valaki ne jönne vagy a munkahelyemre, vagy a laká­somra ügyes-bajos gondjaival. — A munkahelye hogyan se­gíti abban, hogy sokirányú el­foglaltságának eleget tudjon tenni ? — Sosem probléma, ha el kell mennem valahová. Mun­katársaim, a galvánüzem Do­bó Katica brigádjának tagjai, ha kell, helytállnak helyettem is, sosem tesznek szemrehá­nyást ezért, hogy tavaly nagyon jólesett, jutalom­ iüdülésre küldtek a Szovjetunióba. A Haladás Tsz és a TESZOV együttesen állták a költsége­ket, s öt nap jutalomszabadsá­got is kaptam. Már régen vágytam, hogy meglássam Ki­­jevet, Leningrádot, Moszkvát. Most végre idei is eljutottam. • Az elmúlt év feladatai közül mire emlékszik vissza a legszívesebben? — Amikor a cigánytelep felszámolása miatt belekezd­­tünk a Cs-lakások építésébe, le kellett zárnunk a vasútállo­máshoz vezető Zrínyi utcát. Ezentúl csak a Petőfi utcán át lehet megközelíteni az állo­mást, ami több száz méteres kerülőt jelentett. De nem ez volt a legfőbb ok a panaszra, hanem az, hogy ez az utca na­gyon sáros és vizes. Sok em­bernek okozott ez problémát. A megyei tanácsnál interpel­láltam az ügyben, s meg is lett az eredmény. Járda épült a Petőfi utcában, így kulturált körülmények között közleked­hetünk az állomáshoz. Sikerült elintézni Büszkén említette meg azt a sok társadalmi munkát, amit a szülők vállaltak a táborfalvi óvoda melletti kiserdőben. kiserdőből csodálatos játszóte­­­ret varázsoltak. Az Örkényi óvodában pedig virágokat ül­tettek, fásítottak, füvesítettek, homokozókat, játéktűzhelyeket építettek közösen. A hernádi óvodát is társadalmi munká­ban tatarozták a nyáron. — A nők helyzetéről készí­tett felmérési munkálatokban én is részt vettem. Rem kívül hasznosnak bizonyult. Nagyon sok emberrel beszélgettem, megismertem a vállalatokat és több problémával is találkoz­tam. Sokan elmondták, az óvodák és az üzletek olyan rövid ideig tartanak nyitva, hogy nem tudnak időben gyerekekért menni, s bevásá­­­rolni sem jutnak el munka után. Több hivatalos helyen kopogtattam, míg sikerült el­intézni, legyenek egész nap árusító üzletek. Az óvodákban is megszervezték, hogy reggel fél héttől este fél hatig lehes­senek ott a gyerekek. Ferenczi Annamária 5 A Pest megyei Pincegazdaság szentendrei Már­ka-üzem­­ben a csavarzáró automatával óránként háromezer egyliterc üdítőital palackját zárják le. Halmágyi Péter felvétele GOMBÓ PÁL: C­sütörtöki kokler Ahogy a dal mondja: mindenkinek van egy álma. Az enyém azóta, hogy életemben az első, még detektoros rádiót meghallottam, az volt, hogy tévékritikus legyek. Mint annyi más em­bernek, nekem sem jutott osztályrészemül, hogy az álom valósággá szilárduljon. Most azonban módom nyílik, hogy egy koktélt tévéből kever­jek. Nem tudok ellenállni. Micsoda századok! Micsoda siker volt! Mármint a rokoni jel­leg kidomborítása terén. Tessék csak elgon­dolni : először sikerült családdá szervezni ked­ves ismerősöket, diáktársakat stb. És kultu­rális célokkal, mert a szocializmus népmű­velést jelent — nem ám úgy, mint az ameri­kai imperializmusban, ahol, hogy egyebet ne mondjak, ott volt a Manson család, amely főleg gyilkolási célokból szerveződött. Ami pedig a kulturális tartalmat illeti, megpróbálom érzékeltetni, hogy én magam hová fejlődtem. Ha például azt mondják, hogy én vagyok Pompadour márkiné és megkérdezik, hogy mi jut eszembe arról a szóról, hogy: „fűtő­test” — így válaszolok: — 1745. december 22-én a versailles-i kas­télyban sztrájkoltak a fűtők, és ezért nem működött a központi hőmeleg. Én ekkor a felséges úrhoz — a tizenötödik Lajoshoz — bújtam, és testemmel olyannyira fűtöttem, hogy felhevült. Ezt pediglen komornájának, Du Hasvét asszonynak 1846-ban új kiadás­ban Párizsban megjelent emlékiratai igazol­ják. Sőt, mindjárt jelentkezem Szuvorov nevé­ben is és megmondom, hogy ő negative vi­szonyult, amennyiben semmiféle fűtést meg nem tűrt, köpenyébe burkolózva hideg föl­dön aludt, hogy ezzel is edzze magát. To­vábbá és ugyancsak közlöm — ezúttal Sir Isaac Newton nevében —, hogy a központi fűtés mai formája felhasználja azt az alap­elvét, amely szerint a hőáramlás a fűtőtest­től a fűtendő testek irányába nem egyenle­tesen terjed, hanem a nehézkedési erő eb­ben szerepet játszik, miben nem? És, ha hagynak, még Kazinczy nevében is szólok, mondván, hogy amikor ő nyelvújított, a kályha szót így kívánta magyarítani: „fű­­tönc”, s noha, ezt a szót mint olyant, a nép­nyelv nem fogadta magába, ámde a mai fű­tőtestben részben mégis életre támadott. Aki nem hiszi, nézzen utána. Kívánságműsor Az ember csak ül és csodálkozik. Azon ne­vezetesen, hogy a legkülönfélébb emberek agya milyen egy srófra jár. Például mind­­ahányan ugyanarra a néhány régebbi adás­ra emlékeznek, például az 1969-es kabaré­ból, vagy Sárdi János összes dalénekléseiből kérnek részleteket, avagy Kodály saját ve­zényléseiből, mindegyikből hárman-négyen is. Ámde — ez milyen életszerű! A tanárember mindig Kodályt kér, munkásember kabarét, parasztasszony Sárdit. Még véletlenül sem tévesztik össze egymás ízlését. Persze, ha ez a szociális következetesség nem volna, még érdekesebb lenne az adás. Például megkérdezik Kossuth-díjas filozófu­sunkat, mit kíván. És ő azt válaszolja: „Sze­retném hallani azt, hogy Akácos út, akácos út, sej, ha végigmegyek rajtad én, Szuhai Petriss György bandájától”. Vagy a felső bőr­szabdalószalag munkásnője így szól: „Abból a vitából kérnék részleteket, amelyben négy filozófusunk az empiriokriticizmus korszerű cáfolatáról okoskodott és egyikük azt mond­ta: Mach!” A kis diáklány pedig nem Korda Györgyöt választaná, nem is a népi táncot, ha­nem egy híradórészletet az őszi csúcsforga­lomról. (Ez utóbbit visszavonom, ha a ripor­ter is úgy akarja, ezt a témát bárki teljes szívéből egyforma eséllyel kívánhatja.) Lehet egy kérdéssel több? Bevallom, erre még edzek is. Van egy ked­ves unokaöcsém, aki Párizsból hozott egy tévére szerelhető pingpongfoci-készüléket, és gyakorolok, hogy ki ne essek, ha párbajra hívnak. Az agyam meg olyan friss, hogy ha jelent­keznék, bizton pályázhatnék a készülékre. Ezt példával igazolom:színes tévé Ha öt képet mutatnak és azt kell meg­mondanom, melyik lóg ki a sorból, mindig tudom, hogy mind az öt. Hiába készül fel a szűkszavúságáról közismert játékvezető ar­­­ra, hogy míg négy kép elektromos készülé­ket ábrázol, az ötödik kézi diótörőt, én ezt is tudom ugyan, de azt is, hogy: ...Az első kép kilóg, mert a villamos az utcán tartóz­kodik, míg a többi gép a lakásban... A má­sodik is elüt, mert a tévékészüléken filmet is látni, míg sem a villamoson, sem a rádió­ban, sem a kávéfőzőn, sem a diótörőn fil­met nem vetítenek... De a kávéfőző is kü­lönbözik a többitől, mert amazok egyikéből sem csurog fekete lé... Ami pedig a rádió­­készüléket illeti, azon fogni lehet a luxem­burgi adót, ami sem a tévére, sem a villa­mosra, sem a diótörőre, sem a kávéfőzőre nem jellemző. Esti mese Világszínvonal! Bebizonyítottan az: a vi­lág minden részéről, úgy a kapitalista nyu­gatról, mind a szocialista testvérországokból, mind a hazai virángokról ugyanaz a szín és vonal árad. Ezt pedig mindenekelőtt egy negatívum jellemzi: csak semmi a múlt átkos örökségé­ből! Nincs a képernyőn obsitos katona, em­berevő óriás, kis szabó, aki hetet üt egy csa­pásra , csak semmi hasonló rémség, tiltja a gyermekpszichológia, nem szabad ijesztget­ni. Arra a Híradó való, ami majd az Esti me­se után következik. Hanem mit kell a gyerekkel csinálni? A valóságra kell rádöbbenteni. Mert a mese életre felkészítő hivatását mi sem tölti be inkább, mintha nyuszik, macskák, kutyák, farkasok, továbbá játékvonatok, játékbálnák, játékrakéták képesztik el őket rendkívül vál­tozatos, ámde értelmetlen szaladgálásukkal. A nyuszi felül a rakétára, jaj, de helyes, de vonaton utoléri a farkas, erre menedéket ke­­­res a macskánál, aki a farkas farkát gúzsba köti, miközben a kutya eltévesztve a helyze­­­tét, a macskát üldözi, de akkor a nyuszi fel­száll a vonatra, a macska utána ugrik, és a kutya észbekap, az utolsó ütközőre akasztja a farkas összecsomózott farkát, és vígan ugat utánuk! így szerez a gyerek világos áttekintést a célok és akadályok mechanizmusáról. Így rendeződik képzelete, fejlődik erkölcsi világa így találja meg helyét az állatok szociális környezetében, mindenféle rémüldözés és fe­lesleges hősködés nélkül, mert mindig akad­nak ugyebár jó macskák és nagy kutyák akik segítenek. Itt a vége, fuss el véle! Sima, hímzett, tarkán szőtt, nyomott mintás ágynemű-garnitúrák, fehér és színes lepedők, párnahuzatok nagy választékban kaphatók a PEST MEGYEI RUHÁZATI KISKERESKEDELMI VÁLLALAT SZAKÜZLETEIBEN Január­­ 11-24té f

Next