Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-23 / 173. szám

1983. JÚLIUS 23., SZOMBAT %mAtm SZOT-üdSLő a Dunán Nem szök­ünk ki a hajóból... A Margitsziget part menti fái alatt a töltéshez simul egy karcsú testű hajó. A hídról nézve úgy tűnik, ideiglenesen vesztegel itt, arra vár, hogy beszálljanak utasai, s a mat­rózok máris felszedik a hor­gonyt Valójában a SZOT Visegrád üdülőhajójának állandó kikö­tője a sziget bejáratához kö­zeli kis öböl, ahonnan Budá­ra látni: a Rózsadombtól a Gellérthegyig. Éppen tíz éve, hogy a dunai személyszállító hajót átalakították vízi szállo­dává, meghagyva romantiká­ját: a szakszervezeti beutalta­kat kényelmesen berendezett 2-4 ágyas kabinokban helyezik el. A szőnyeggel borított kes­keny folyosókon nem lehet szó nélkül elmenni egymás mellett, ez az első alkalom az ismerkedésre. A barátkozás percei Étkezéskor nyolcan ülnek egy asztalnál, hang nélkül kezdődik az első ebéd, csak evőeszközök halk csörömpö­lése töri meg a csendet,­ az ország különböző részéből ér­kezett vendégek tartózkodóan méregetik egymást. A Bécsből jövő szárnyashajó siklik el az étterem kajütablakai előtt, üdvözlő hullámveréssel oldal­ba veregeti az üdülőhajót. Mindenki egyszerre kezd be­szélni, a szokatlan ingóhelyzet átsegít a barátkozás első per­cein. Vah, aki a szomszédjá­nak újságolja, hogy gyógyszert is hozott tengeri betegség el­len, mások bűvészügyességgel versenyeznek, hogy csurig ön­tött poharukból ne löttyenjen ki az ital. Az első naptól kezd­ve családias a hangulat. Gyorsan kialakulnak a hat­­nyolctagú csoportok a fedél­zeti napozón, a kicsi eszpres­­­szóban. Feltűnően sok a fia­tal, de vannnak idősebbek is. A középkorúak között legtöbb a házaspár. Kapás Márton üdülővezető­től megtudom, a programokat úgy állítják össze, hogy min­denki választhat kedve sze­ri­nt Városnézés, múzeumlátoga­tás, séta az Állatkertben, szórakozás a Vidám Parkban, kirándulás sétahajóval Szent­endrére, autóbusszal a Duna­kanyarba ... — sorolja. — Bemutatjuk jáz új szállodákat, a NovotelVen pizzakóstolóra várnak bennünket. Este szín­­házba, c Vigadóba, táncos szórakozóhelyekre járnak ven­dégeink, vannak akik a kert­mozit vagy a szigeti sétát vá­lasztják. Melegben sokan ke­resik fel a Palatínus hullám­fürdőjét. Kikötőtörvények A kapitány és a hajósze­mélyzet igyekszik az üdülők kedvében járni. A házirend a matrózélethez hasonló, az ét­kezési időpontokat szigorúan betartják, egyébként a kikötő­­törvények érvényesek, a nap 24 órájában mindenki akkor szállhat partra, amikor csak akar. A hajnalig kimaradók örömére tartanak­ éjszakai ügyeletet is A parancsnoki hídtól s gépházig végigjárjuk a hajó minden zugát. A közös zuha­nyozók meleg vizét a Margit­sziget 70 fokos termálfonása adja. Külön élmény a gépesí­tett konyha. Két szakács, Ükös József konyhafőnök és társa, Rózsa János, meg há­rom kézilány főzi a háromfo­gásos menüket, A- és B-vál­­tozatban. Csak friss áruval, zöldséggel, hússal dolgoznak. Reggelire mindenki annyit ehet, amennyit akar, s délben levesből, főzelékből is korlát­lanul repetázhat. Bőséges, változatos az ellátás, az ott­honi, házi ízekre emlékezte­­tőek az ételek. Pedig nem könnyű a dunántúli és az erő­sen fűszerező alföldi ember ízlését összehangolni ott, ahol száz személyre főznek. — Mindig telt ház van? — kérdem az üdülővezetőtől, miközben a vendégkönyvben lapozok, beleolvasva a köszö­nő sorokba. — Március elejétől decem­ber 15-ig fogadunk üdülőket. Általában mindig van üres helyünk, kivéve egy-két őszi hetet. Egyre többen érkeznek önköltségesen, pár napra. A szakszervezeti tagok ugyanis napi 150 forintért szállást és étkezést kapnak, előzetes be­jelentkezésre. Telefonon, a­mi 1—81$'számhon'Mvhatóak va­gyunk. Több olyan vendégünk volt, aki nálunk szállt vizsgaidőszakban meg vagy vá­sárolni jött a fővárosba. Majd írok — A budapesti szállodaárak­hoz mérten ez a lehetőség na­gyon kedvező. Bizonyára ke­vesen tudják. — Pedig minden megyéből szívesen látunk vendégeket. Az egy hét gyorsan elrepül. Tegnap, a táncos búcsúesten a Neoton família. Nem szál­­lunk ki a hajóból... című dala volt a kedvenc sláger. S most az utolsó nap délelőtt­jén kissé macskajajos hangu­latban isszák a forró, erős kávét a fedélzeten. Tekintetük követi a Duna vizén gyors evezőcsapásokkal tovasikló kajakozókat. A társaságokban elérkezett a nagy fogadkozások pillanata: majd írok... hívjál fel... ak­kor ősszel találkozunk... Ilyenkor mindenki úgy ér­zi: a barátság nem egy hétre szól.­­. " B. A. Postagalamb a hírközlésben Gyorsan és diszkréten Több elektronikus hírközlési rendszereket gyártó cég veze­­tőit gondolkodtatta el az a ki­mutatás, amelyben az ITT (­Nemzetközi Telefon és Távíró Társaság) bebizonyítja: a pos­­tagalamb jóval olcsóbb, és szolgáltatások egy részét iga­a­zán megbízhatóan elvégzi. A hírközlés történetében postagalamb fontos helyet v­­a vott ki magának: ötezer év óta gyorsan és diszkréten továbou üzeneteket. Postás szerepük legrégebbi bizonyítéka időszá­mítás előtt 3000-ből, Egyip­tomból származik. Igénybe vették a postagalamb-szolgál­­tatást a régi görögök, a bagda­di szultán, Dzsingisz kán. A német—francia háborúban, 1870-ben a galambok nem ke­vesebb, mint 115 ezer jelentést juttattak ki a körbekerített Párizsból. Mindkét­­ világhábo­rúban nagy szerepet játszottak a postagalambok. Tévedés lenne azt hinni, hogy a korszerű elektronika feleslegessé teszi a postaga­lambokat. Ma sok helyen kis csomagokat bíznak rájuk, pél­dául egyes klinikák posta­galambbal küldik a központi laboratóriumba a vérmintát. Előszeretettel használják per­sze kevésbé nemes célokra is,­­ például csempészek, első­sorban kábítószer továbbításá­ra. Ki hinné például, Lockheed Missiles and hogy a Space óriás cég mikrofilmre rögzített adat­csomagokat postagalam­bokkal továbbít Santa Cruz­­ból Sunnyvale-beli központjá­ba; a kanyargós országút 84 kilométer, kocsival másfél óra, légvonalban alig 34 kilométer, amit a galamb negyven alatt könnyedén megtesz.perc Een a Lockheed tapasztala­tait veszi alapul az ITT szá­mítása. Figyelembe véve, hogy egy galamb 30 ezer szavas mikrofilm-csomagot képes szállítani, számolva a 40 per­ces repüléssel, a továbbítás se­bessége másodpercenként 600 jel. Ez gyorsabb, mintha te­lexen továbbítanák az anya­got. A galambok hozzávetőleg tíz napból nyolc napon át röp­­tethetők, s amikor úton van­nak, 100 százalékig megbízha­tóak. Felhasználhatóságuk ará­nya 80 százalékos. Ez a­­ ténye­ző a műholdas távközlésnél 99,5 százalék. Viszont a költ­ség elektronikus rendszerrel továbbított oldalanként tíz dollár, míg a mikrofilmeket postázó galamb „üzemeltetése” mindössze 50 centbe kerül. Nyári kerékkötők Csak a csomagnak mindegy... A gond csak hivatalosan tekinthető megoldottnak Gyerekek a pultok mögött,­ a tsz melléküzemágában, a szerkesztőségben, a nyomdá­ban. Nem kényszerkeresetre szegődött diákokról van szó, hanem az óvodásokról, a kis­iskolásokról. A szerencséseb­bek magukkal vihetik a gyere­ket a munkahelyre. Kérdés, hogy mennyire szerencse ez a vállalatoknak? — Jó előre kihirdették az óvodában, hogy mikor zárnak be az egyhónapos felújítás ide­jére — kezdi sorolni gondjait a nagykátai boltban a fiatal el­árusítónő, amikor arról kérde­zem, miért van vele a kislá­nya. Csupán arra kér, ne ír­jam meg, melyik üzletben ta­lálkoztunk, mert nem tudja, mit szólnának főnökei az új „eladóhoz”. — Sajnos, a böl­csőde nem akkor tart szüne­tet. Megbeszéltük a férjemmel, hogy nem helyezzük el őket arra az időre másik intéz­ményben, mert a gyerek nem csomag, hogy mindegy lenne, melyik megőrzőben várja, hogy hazavigyék. Az év elején még bizakodtunk. Legföljebb fel­váltva megyünk szabadságra a férjemmel. Ez ugyan nem jó és nem is pihenés, de nagymama nélkül másképpen nem tudtuk megoldani. Új eladó — A nagyobbik lányom azon­ban télen megbetegedett, s mi­vel emlútt hatéves, már csak szabadságot tudtam kivenni, betegállomány helyett, hogy ápolhassam. Ráment majdnem az egész szabadságom. Még szerencse, hogy nem kaptunk beutalót — ugyanis a kisebbik gyerek még nincs hároméves — úgysem tudtunk volna sza­badságot keríteni hozzá. Minden erőfeszítés, szerve­zés és tervezgetés ellenére csak így tudták megoldani, ő — mutat a képeskönyvet tanul­mányozó kislányra — elvan velem a boltban, a kicsivel pe­dig a férjem megy szabadság­ra Már beletörődtem, hogy ne­­ünk nem lesz nyarunk az idén. Természetesen nem­­ okoz minden családban ekkora gon­dot a néhány hetes óvodai, böl­csődei zárás. A nagyközség ve­zetői igyekeznek összehangol­ni a szüneteket. Majdnem min­dig van nyitva óvoda. Csupán egyetlen hétre nincs megoldás, ennyi idő kell a központi, ezer­adagos konyha egészségügyi meszeléséhez, karbantartásá­hoz. Ebéd hiányában ezalatt minden gyermekintézmény be­zár Nagykátán. Viszont abban igaza van az édesanyának, hogy a gyermek nem csomag, s valóban nem tesz jót, ha a kicsiknek egy­két hétre új pajtásokhoz és óvónőkhöz kell alkalmazkod­niuk. Valljuk be, szó nélkül, könnyen viselnénk-e, ha át­menetileg néhány hétre új munkahelyre, más emberek kö­zé, idegen főnök irányítása alá kerülnénk? Szemet hunynak A legtöbb helyen — de csak­ ahol testi épségüket nem ve­szélyeztetik — elnézik a nyári hónapokban a gyerekek jelen­létét. A tápiószentmártoni Aranyszarvas Tsz 1. számú te­lepén például ideálisak a kö­rülmények a gyerekek számá­ra. A műanyagfeldolgozó üzem épületei között zöld pázsit húzódik, az iroda előtt kis li­get áll csobogóval és meden­cében úszkáló teknősbékákkal Itt is, ott is gyerekek téblá­­bolnak. Van belőlük a műhely­ben, irodában. Az egyik fólia­­hegesztő gépnél tizennégy éves forma kislány váltotta fel édes­anyját. Szakavatott mozdulat­tal forrasztja a zacskókat. Há­rom kisebb lurkó figyeli áhí­tattal a munkát. — Testvérek vagytok? — kérdezem a nagylányt. — Csak ővele — mutat az ötéves fiúcskára. — Én vigyá­zok rá, amíg zárva van az ovi. Csak most kijöttünk az anyu­hoz. Azt hiszem, ő is nyugod­­tabb, ha mellette vagyunk. — Mit tehetünk? Meg kell értenünk a dolgozókat, nagy gondot jelent az óvodások, kis­iskolások nyári elhelyezése, ha nincs nagymama — mondja Erdélyi Tibor üzemvezető. — Nagyon nyugtalanul tel­nek a napjaim nyáron — pa­naszolja Kóré Károlyné, a tá­­piószelei jelvényüzemben. Pe­dig a szerencsésebb szülők kö­zé tartozik: két alsó tagozatos kislányát augusztusra elvállal­ta a nagymama, addig pedig napközibe járnak. — Nálunk a tizenöt éves fiam el tudná látni a hatéves húgát, de inkáb­b nagyi segít­ségét kértük— veszi át a szót Gál Jánosné. — Megnyugta­tóbb, ha felügyelet alatt tu­dom őket. — Nálunk bezzeg valóságos kálváriajárás a nyár. Van két fiam — mondja Tóth NI. Ge­berné —, tizennégy és tízéve­sek, a kislányom ötesztendős. A legnagyobb elment pénzt ke­resni, így a kicsiket elvállalta a nagymama. Reggel egyedül indul a két gyerek a nagyihoz. Nincs túl messze, alig két fol­o­­méternyit mennek, de főúton kell átkelni. Szerettem volna velük tölteni a szabadságomat, de sajnos év közben mind el­ment, mert nagyon beteg volt a középső gyerekem. Krisztina igazin­­ 6 kislány SIMON LAJOS: TÁJÉKOZÓDNI KELL... Akár magas, akár köze­­pes, akár alacsony pol­cot foglal el a dolgozó, nem árt, ha új munkahelyén már az első órákban tájé­kozódik. Nem árt megis­merni olyan apróságnak lát­szó dolgokat, hogy a mun­kahelyről mennyit lehet büntetlenül késni, mennyi ideig szokás a büfében csel­lengeni, s hogyan kell ügye­sen, hivatalos ügyek meg­beszélése ürügyén a gépíró­kisasszonnyal dumcsizni. Hasznos dolog kiismerni a kollégák hobbiját, mert egyiket-másikat értelmé­ben megsértheti az új dol­gozó, ha becsmérlő meg­jegyzéseket tesz a sakko­zásra, az ultira, a bélyeg­­gyűjtésre avagy valame­lyik kedvenc labdarúgó­csapatra . De a legfontosabbról se .•feledkezzen meg ai. *'­l­gozó! Kötelessége megtud­ni, hogy hol lakik a fónok. Mért olyan lényeges tudni, hogy merre van a főnök kis otthona? mert lehet olyan szituáció, hogy az új dolgozón­ak lélekszakadva rohannia kez­l a főnök la­kására. Sürgősen keresik például a főnököt, de ne­csak az új dolgozó tartóz­kodik a hivatalban. A dol­gozó tárcsázza a főnök te­lefonszámát, de a készülék vagy hallgat, miként a sír, vagy csilingel, mint a csen­gés szánkó, vagy búg, mint a boldog vadgalamb, tele­fonokkal gyakran történnek ilyen csodák. Ilyenkor a dolgozónak — hogy úgy mondjam — kutya köteles­sége pénzét nem sajnálva, fáradt testét nem kímélve, személyesen vágtatni a fő­nök otthonába, riasztani a gazdát. De azért is tudni kell, merre lakik a főnök, mert e fontos információ nélkül olyan baklövést követhet el a dolgozó, mint ismerősöm ka­masz fia, s folyton tréfás kedvű Kuszenda Jani. Ez a Kuszenda Jani eredetileg gimnazista volt, de pikkelt rá a matematikatanár, hát otthagyta a sulit, s ebbe a döntésbe nehézszívű apja is kénytelen volt beletörődni, hogy Kuszenda Janiból nem lesz kórházi főorvos, nagy protekció­­r­a bevitte a fiút egy kis irodába, persze csak igen alacsony polcra, ami lényegesen: enyhíti az or­ vétkét. De K­zenda „ ■ ttt mindez olyan jókedvre han­golta, hogy mindennap fü­työrészve ballagott haza. Ez egyik nap, amint hazafelé ballagott fütyörészve, meg­állt egy ház előtt, amely­nek utcára nyílott a pince­ablaka. A pincében hatal­­mas csapásokkal döngette valaki a tüskét, s a kíván­csi Kuszenda Jani, ahogy bekukucskált az abalkon, csak annyit látott, hogy egy öregedő férfi kopasz koponyája fénylik a félho­mályban. Mondottam volt, hogy Kuszenda Jani min­dig szerette a tréfát, ekkor sem mulasztotta el a hec­cet. Tölcsért formált a te­nyeréből és leordított a pin­cébe. — Mi­­ van öreg kopasz? A következő pillanatba­n Kuszenda Janinak íjkára fagyott a fö1 rs, mert szor­gos munkáját hirtelen ab­bahagyta a kopasz, felpil­lantott, és akkor derült ki, hogy nem más ő, mint Misz­­lai Jenő, azaz Jenő bácsi, Kuszenda Janinak közvet­len főnöke. rJ1udni kell tehát, hogy­­ hol lakik a főnök, nem árt az esetből más ta­­­nulságot is levonni. Soha ne kiabálju­nk le a Vincé­be, mert nem tudhatjuk, hogy ott ki birkózik a tus­­kóval Nmy­mber is l ehet az illető. Hiszen a történe­lemből ,tudj­k, hogy pél­dául Nagy Péter cár sza­bad idejében önkezével tal­pi­zta a csizmáját. t Hivatalosan rendben A legtöbb családban ma még az édesanya gondja elsősorban a gyerekek elhelyezése, bár ta­lálkoztunk lurkókkal az édes­apa munkahelyén is. Gerhardt Ferenc, a Pest megyei Műve­lődési Központ és Könyvtár nyomdájában dolgozik Szent­endrén. Egy ideje a kislánya, Kriszti is. — Két gyermekünk van. Egyikük még bölcsődés. A két intézmény más-más időben tart zárva. Nejem, egy nagyválla­lat igazgatójának a titkár­nője­­, akkor tudja kdvenni a szabadságát, amikor a főnöke. Nem­, maradt, más választásunk, naponta hozom a kislányt. Még szerencse, hogy a művelő­dé­si házban d­ogozom, így nem unatkozik a kislány, sok a lát­ni­való. Az óvodai-bölcsődei szünet ügye olyan gond, amelyet hi­vatalosan megoldottak, de csak hivatalosan. Mert a gond meg­marad, a bezárt intézmény he­lyettesítésére kijelölt óvodák pedig üresek. Annál több gyerek a munkahelyeken. Ke­l rékkötőnek. Móza Katalin

Next