Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-28 / 177. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁC! JÁRÁS! ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 117. SZÁM 1983. JÚLIUS 28., CSÜTÖRTÖK Szurkos koszorútól a neonfényig ••Hálózatbővítés a Földvári téren Önkéntes kaszálásdós a Torokhegyen Régi helytörténeti munkákban lapozgatva érdeklődéssel olvashatjuk, hogy 1764-ben, Mária Terézia váci látogatásakor a város főútvonalait és a piacteret vörösre festett oszlopokon elhelyezett szurkos koszorúkkal, faggyúval és gyertyákkal teli lámpákkal világították meg. Ez az első írott emlékünk a helyi közvilágítás krónikájában. Száz évvel később az Életképek című folyóirat már arról tudósítja olvasóit, hogy „a váci utcák kivilágítására egy helybeli polgárokból alakult társulat keletkezett”. Szorgalmazásukra előbb olajlámpásokkal, majd egymástól nagy távolságra felállított póznák petróleumlámpásaival világították meg az utcákat és a tereket. Ismét száz év telt el. Az úgynevezett „falutípusú” lámpatestek helyét elfoglalják a modern higanygőzlámpák. A Pénzügyminisztérium, a megyei tanács segítségével, a helyi erők tervszerű felhasználásával legfontosabb útvonalaink sötétedés után szinte nappali fényben ragyognak. Ünnepeink előestéjén díszkivilágítást kapnak legértékesebb műemlékeink, középületeink. A jót hajlandóak vagyunk sokszor közömbösen tudomásul venni, elfogadni. A közvilágításról is csak akkor esik több szó, ha rövidebb-hosszabb időre kialusznak a fények otthonunkban, vagy elsötétednek közútvonalaink. Az olyan esemény viszont általános megdöbbenést kelt, mint legutóbb a vörös ház előtti karambol. Az egyik busz gépkocsivezetője elaludt, s mielőtt a műemlék épületnek rohant a járműve, kidöntött egy nagy értékű villanyoszlopot. A fogyasztók száma Vácott a nyolcvanas években meghaladta a tizenegyezret, 2730 utcai lámpahelyünk volt, ebből 1110 a korszerű közvilágítást szolgálta. Kedves ismerőseink az Északdunántúli Áramszolgáltató Vállalat szakemberei, akik védősisakkal, szöges mászóléccel kúsznak a magasba. Legutóbb a Néphadsereg útja és a Csaba utca kereszteződésénél találkoztunk velük (képünk). Bartók László és Dudás József villanyszerelők nagyobb keresztmetszetűre cserélték ki a vezetéket. A Vác városi Tanács költségvetésében ebben az évben 4 millió 835 ezer forinttal szerepel a közvilágítás. A tanácsi fejlesztési alapból a Földvári téri lakótelep további hálózatfejlesztését biztosítják. A Gombási úti lakótelepen a már befejezett munkák hiánypótlását finanszírozzák, önkéntes hozzájárulásból oldódik meg a Törökhegy villamosítása. A közvilágítási hálózat bővítésénél figyelembe veszik a takarékossági rendelkezéseket. Ugyancsak tanácsi fejlesztési alapból 300 folyóméteres hálózatbővítésre és 12 új lámpahely van idén lehetőség kialakítására Papp Rezső Szerelők a magasban Új burkolat készül Új aszfaltréteggel borítják Gödön, az Ady Endre utca mintegy két kilométeres szakaszát a Pest megyei Közútépítő Vállalat munkásai. Hancsovszki János felvételei Szásifóverseny A KISZ Váci Járási Bizottsága és a gödi Dunamenti Tsz szánítóversenyt rendez augusztus 6-án Gödön az úgynevezett Kerekerdő táblán. A versenyen járásunk 17 traktorosa indul három kategóriában. Megszépültek lesz iskolái«/ A Kőkapu melletti általános iskola tantermei, folyosója szépen tatarozva várja a tanévet. Itt, csakúgy, mint az Árpád úti — másik kisváci — iskolában akár máris megkezdődhetne a tanítás. Pedig az 1983/84-es tanév kezdetéig még jó négy hét van hátra. Horváth Györgynétől, GAMESZ vezetőjétől megtudatuk, hogy a szünidő kezdetével párhuzamosan megkezdődött Vácott is az alsóbbfokú tanintézetek tatarozása. Valóban, a kisváciak voltak idén is az elsők, de most már a Humán Kató iskola fél évszázados és a Radnóti Miklós iskola fél évtizedes épületei is egyaránt megfiatalítva várják az első csengetést. A Báthori utcai általános iskolában a parketta felújítása miatt húzódik el a nyári munka, de előreláthatólag időben befejezik ők is. A GAMESZ- hez tartozó zeneiskolában is végeztek a tanévnyitást megelőző munkával. A bölcsődék, óvodák nyári karbantartása is folyik, megszépített gyermekintézményekbe ismét vihetik a legkisebbeket és befogadják azokat is, akiknek a szülei dolgoznak, gyermekük más körzethez tartozik, s így három,négy hétig vendégeskedni kényszerül idegen helyen. P. R. // Gyapjúmérleg Ebben az évben kezdték a juhnyírást később a gödi Dunamenti Termelőszövetkezetben. Négy telephelyen két brigád végezte a munkát. A verőcemarosi, márianosztrai és szokolyai telepeken Mikula János két egyházi vállalkozó brigádja vágta a gyapjút. A hagyományoktól eltérően ebben az évben új technológia szerint, vágóasztalon nyírták a juhokat, melynek eredménye, hogy minimális volt a sérülés és sima, egyenletes „tarló” maradt az állatokon. Az egy anyára eső nyírt gyapjú mennyisége 4,37 kilogramm volt, ami közepes hozamnak számít. A juhászati ágazat a gyapjú árbevételi tervét, 4,5 millió forintot, több mint négyszázezerrel túlteljesítette. / Barackszüret Fotón Rövidesen befejezik a kajszibarack szüretét a fóti Vörösmarty Termelőszövetkezetben, ahol 204 hektáron termesztik az illatos-ízes gyümölcsöt. Eddig több mint 500 tonnával könnyítettek a fák terhén, melyből 150 tonnányit a budaörsi hűtőháziba szállítottak, s onnan exportra kerül, 330 tonnát pedig a dunakeszi konzervgyárban dolgoznak fel. Nagy sikere volt a szövetkezet kezdeményezte Szedd magad! ! mozgalomnak is. A termés egyébként közepesnek mutatkozik, mintegy 800 tonnányi kajiszibarackra számítanak, a gazdaságban. A képen Rideg Lászlóné, gyermekei és osztálytársaik a gyűjtőládákba viszik a leszedett gyümölcsöt. Kép, szöveg: Hancsovszki János Sziklamászó technikával dolgoztak Olcsóbban és szennaira — Ez az épület is megérett már a tatarozásra! — mondták az illetékesek a Forte 10 emeletes emulziófőző tízelmére. Ezt a tényt megállapítani nem volt nehéz, mivel a vakolat néhol felpúposodott, a lehulló részek életveszélyessé váltak. Kivitelezőt találni annál komolyabb feladatot jelentett... A magas épület felállványozása igen költséges, de még így sem vállalkozott erre a munkára senki. Akkor jelentkezett a „NOVUS” könnyűbúvár- és sziklamászó technikát alkalmazó társaság, akik kedvező árajánlatot tettek és nem utolsósorban azonnal vállalták a falak felújítását. Rövid időn belül sziklamászók jelentek meg az épület oldalán. A tetőről egyetlen kötélen függeszkedve kopácsolták végig a homlokzat burkolóelemeit és a hulló részeket azonnal eltávolították. Az élet- és vagyonvédelem szempontjából történő veszélytelenítési feladat után a tartó vasbeton oszlopok betonrészeinek javítása következett BARRA—2000 vízzáró habarccsal, majd az egész épületet befújták víztaszító műanyag réteggel. A 11 tagú „NOVUS” társaságból hatan: Kalinovics Sándor, Péterbence László, Bori Béla, Kovács Péter, Kollár K. Attila és Bangó Zoltán dolgoztak a 30 fokos nyári hőségben a ház falán. Nehéz és nem mindennapi munka az övéké, de szívesen csinálják, hiszen szakmájukat félretéve a hobbijukból élnek, és nem is rosszul. Az anyagköltséget leszámítva 250 ezer forintért végezték ezt a felújítási munkát, és a vállalt határidőre, három hét alatt befejezték. Előnyös volt a gazdasági munkaközösségnek is ez az alig egy hónapig tartó tevékenység, de előnyös volt a Forte számára is, hiszen legalább 200 ezer forint állványozási költséget megtakarítva rövid idő alatt megoldódott az épület felújítása. B. Tóth Piroska Hét végén kirándul a város Szombaton a hőmérő higanyszála 30 fok fölé emelkedett városunkban is. Vajon hogyan pihennek, szórakoznak ebben a melegben az emberek? Bár kora reggel volt, láthatóan éledezett a város. Az utcákon siető emberek lábainak zaja verte fel az utcák csendjét. A Lenin úti kereszteződésben gépkocsiáradat hömpölygött. Pászthory Tibor, az Idegenforgalmi Hivatal vezetőhelyettese mondta: — Mindössze egy csoport indult szombaton a szegedi szabadtéri játékokat megtekinteni. Belföldi csoportokat minden szombaton indítunk. A váci emberek jól érzik magukat programjainkon. A Madách Imre Művelődési Központ felé veszem utam, s azon tűnődöm: vajon szombaton milyen ott az élet? — Ma pang a ház — tájékoztat özvegy Patonai Balázsné teremőr. Csak az inspekciós munkatársat találja meg. Szomorú, hogy ifjú Fazekas Lajos fazekas kiállítását csak egy-két ember nézte meg eddig. Örvendetes viszont, hogy más napokon nem egy kiállítási tárgyat is eladtunk. Hogy hol vannak a váciak — tárja szét a karját — biztosan a strandon. Havasi Lászlótól, a strand vezetőjétől kérdezem: — Sokan fürödnek? — Nem túlságosan, mert szél van. A medence vize 26—28 fok. Napozni lehet ilyen időkben. Ha kánikula van, 2 ezer ember is elfér. Az idén még nem kellett kitenni a megtelt táblát. Ide általában 15 és 30 év közötti lakosok jönnek. Egy hónapban az időjárástól függően 17—22 ezer ember megfordul itt. A strand melletti Sorházban enni- és innivaló akad bőven. S az árak is elfogadhatóak. Egy korsó sör 9 forint, egy üdítő 4,50, egy szendvics 8 forint. A kerthelyiség ideális sörözőhely. Magam is megkóstolom a „folyékony kenyeret”, s élvezem jó ízét, aztán felkerestem a mintegy 100 méterre levő Vak Bottyán Múzeumot. — Állandó kiállításunkat már régóta nyitva tartjuk, így látták már a váciak. Akkor jönnek ide, ha valami újdonság van, vagy a családok vendégei kifejezetten kérik — mondja Urbán Jánosné pénztáros. A Görög Templom kiállítóhelyen — úgy tudom — nagy az érdeklődés, hiszen pénteken nyílt meg az új tárlat. — Hajdú Istvánná, a Görög Templom teremőre készségesen vezet végig a néprajzi grafikák között. — Déri Frigyes gyűjteményét sokan megcsodálják a váciak közül. Még az iskolások is érdeklődést mutatnak. Elismerő sorok kerülnek a vendégkönyvbe. Elmondhatom, hogy ezt a múzeumot mindig többen nézték meg, mint bármelyiket a városban. Elköszönök Hajdúnétól, s kilépek a nehéz kapun. Szemembe tűnik az esküvői menet. Vajon ki mondja ki a boldogító igent? — morfondírozok magamban, hirtelen karon ragad Hrozina József, az MHSZ városi-járási vezetőségének titkára: — Meghívlak sam esküvőjére a munkatár— mondta. — Legalább megtudod, milyen egy MHSZ-es egybekelés. Ilyen kedves szavakat nem illik visszautasítani, s elfogadtam a meghívást. Megható volt, amikor Csizmánk Károly és Rozmár Andrea örök hűséget fogadott egymásnak. A népes rokonság gratulációja után megkérdeztem tőlük: — Mikor ismerkedtek meg? — Két éve Vácott. Szüleink egy gyárban dolgoznak, s innen az ismeretség — mondja az újdonsült fiatalasszony. — A lagzit a Kőkapu étteremben tartjuk. Még megtudom a Családi és Társadalmi Ünnepséget Szervező Iroda munkatársaitól, hogy szombaton 7 esküvőt tartottak, s három névadót. Úgy látszik, nyáron jobban rászánják magukat az emberek a házasságkötésre. Városi sétám a Hincz-gyűjteményben folytatódott. A gyönyörű épület bizonyára vonzza a vádakat — gondoltam. — Bizony nem így van — mondta az egyik teremőr. — Az emberek nem értik a művész gondolatvilágát. Sokan kifejezésre is juttatják ezt a vendégkönyvben. Néhányan megnéznek egy-két alkotást, s aztán távoznak. Sőt, olyan beírás is akad, amely megkérdőjelezi a festmények értékét. Mindenki elmondhatja a véleményét, s nem biztos, hogy igaza is van. De hát nem a mi feladatunk értékelni az alkotásokat. — Van a kiállításhoz magyarázó szöveg? — Már igen. 45 forint darabja, de nem nagyon fogy. Délután 5 órakor elnéptelenedik a város. Egy-két ember lézeng az utcákon. Hirtelen ötlettel felkerestem a szórakozóhelyeket, arra gondolva: bizonyára telt ház fogad. Nem így történt. A Fehér Galamb Étterem vezetője, Meskó Sándor így fogadott: — Esküvő lesz nálunk. Egyébként ha nincs ilyen rendezvény, minden szombaton 23 órakor budapesti művészek adnak műsort. Olcsó a belépő, mindössze 25 forint. Most 30- án is esküvő lesz, tehát műsort nem tartunk. Tervem, hogy átalakítjuk az üzletet, s hangulatosabbá tesszük. ‘ Már elmúlt 18 óra, amikor visszamentem a Madách Imre Művelődési Központba. A fiatalok esti szórakozását, a diszkóprogramot akartam látni. Lövész Károly, a központ munkatársa arról tájékoztat, hogy szombatonként 15—20 fiatal veszi csak igénybe az ingyenes szolgáltatást. — ön szerint miért ilyen kevesen ? — A város kirándul, a telekkel van elfoglalva, vagy üdül. Ebben maradtunk. Nagy Péter János . ISSN 0133—27SS (Váci Hírlap)