Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-28 / 177. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁC! JÁRÁS! É­S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 117. SZÁM 1983. JÚLIUS 28., CSÜTÖRTÖK Szurkos koszorútól a neonfényig ••Hálózatbővítés a Földvári téren Önkéntes kaszálás­dós a Torokhegyen Régi helytörténeti munkák­ban lapozgatva érdeklődéssel olvashatjuk, hogy 1764-ben, Mária Terézia váci látogatá­sakor a város főútvonalait és a piacteret vörösre festett oszlopokon elhelyezett szurkos koszorúkkal, faggyúval és gyertyákkal teli lámpákkal világították meg. Ez az első írott emlékünk a helyi közvilágítás krónikájá­ban. Száz évvel később az Életképek című folyóirat már arról tudósítja olvasóit, hogy „a váci utcák kivilágítására egy helybeli polgárokból ala­kult társulat keletkezett”. Szorgalmazásukra előbb olaj­­lámpásokkal, majd egymástól nagy távolságra felállított póznák petróleumlámpásaival világították meg az utcákat és a tereket. Ismét száz év telt el. Az úgynevezett „falutípusú” lám­patestek helyét elfoglalják a modern higanygőzlámpák. A Pénzügyminisztérium, a megyei tanács segítségével, a helyi erők tervszerű fel­­használásával legfontosabb útvonalaink sö­tétedés után szinte nappali fényben ragyognak. Ünne­peink előestéjén díszkivilágí­tást kapnak legértékesebb mű­emlékeink, középületeink. A jót hajlandóak vagyunk sokszor közömbösen tudomá­sul venni, elfogadni. A közvi­lágításról is csak akkor esik több­ szó, ha rövidebb-hosszabb időre kialusznak a fények otthonunkban, vagy elsötéted­nek közútvonalaink. Az olyan esemény viszont általános megdöbbenést kelt, mint leg­utóbb a vörös ház előtti ka­rambol. Az­ egyik busz gép­kocsivezetője elaludt, s mielőtt a műemlék épületnek rohant a járműve, kidöntött egy nagy értékű villanyoszlopot. A fogyasztók száma Vá­cott a nyolcvanas években meghaladta a tizenegyez­ret, 2730 utcai lámpahe­lyünk volt, ebből 1110 a korszerű közvilágítást szolgálta. Kedves ismerőseink az Észak­dunántúli Áramszolgáltató Vállalat szakemberei, akik vé­dősisakkal, szöges mászóléccel kúsznak a magasba. Legutóbb a Néphadsereg útja és a Csa­ba utca kereszteződésénél találkoztunk velük (képünk). Bartók László és Dudás Jó­zsef villanyszerelők nagyobb keresztmetszetűre cserélték ki a vezetéket. A Vác városi Tanács költ­ségvetésében ebben az évben 4 millió 835 ezer forinttal sze­repel a közvilágítás. A tanácsi fejlesztési alap­ból a Földvári téri lakó­telep további hálózatfej­lesztését biztosítják. A Gombási úti lakótelepen a már befejezett munkák hiánypótlását finanszírozzák, önkéntes hozzájárulásból ol­dódik meg a Törökhegy vil­lamosítása. A közvilágítási hálózat bő­vítésénél figyelembe veszik a­­ takarékossági rendelkezése­ket. Ugyancsak tanácsi fej­lesztési alapból 300 folyómé­teres hálózatbővítésre és 12 új lámpahely van idén lehetőség­ kialakítására Papp Rezső Szerelők a magasban Új burkolat készül Új aszfaltréteggel borítják Gödön, az Ady Endre utca mintegy két kilométeres szakaszát a Pest megyei Közútépítő Vállalat munkásai. Hancsovszki János felvételei Szásifóverseny A KISZ Váci Járási Bizott­sága és a gödi Dunamenti Tsz szánítóversenyt rendez augusztus 6-án Gödön az úgynevezett Kerekerdő táb­lán. A versenyen járásunk 17 traktorosa indul három kategóriában. Megszépültek l­esz iskolái«/ A Kőkapu melletti általános iskola tantermei, folyosója szépen tatarozva várja a tan­évet. Itt, csakúgy, mint az Ár­pád úti — másik kisváci — iskolában akár máris megkez­dődhetne a tanítás. Pedig az 1983/84-es tanév kezdetéig még jó négy hét van hátra. Horváth Györgynétől, GAMESZ vezetőjétől megtud­a­tuk, hogy a szünidő kezdeté­vel párhuzamosan megkezdő­dött Vácott is az alsóbbfokú tanintézetek tatarozása. Való­ban, a kisváciak voltak idén is az elsők, de most már a Hu­mán Kató iskola fél évszáza­dos és a Radnóti Miklós is­kola fél évtizedes épületei is egyaránt megfiatalítva várják az első csengetést. A Báthori utcai általános iskolában a parketta felújítása miatt húzódik el a nyári mun­ka, de előreláthatólag időben befejezik ők is. A GAMESZ- hez tartozó zeneiskolában is végeztek a tanévnyitást meg­előző munkával. A bölcsődék, óvodák nyári karbantartása is folyik, megszépített­ gyermekintézmé­­­nyekbe ismét vihetik a leg­kisebbeket és befogadják azo­kat is, akiknek a szülei dol­goznak, gyermekük más kör­zethez tartozik, s így három,­­négy hétig vendégeskedni kényszerül idegen helyen. P. R. // Gyapj­úmérleg Ebben az évben kezdték a juhnyírást­­ később a gödi Dunamenti Termelőszövetke­zetben. Négy telephelyen két brigád végezte a munkát. A verőcemarosi, márianosztrai és szokolyai telepeken Mikula János két egyházi vállalkozó brigádja vágta a gyapjút. A hagyományoktól eltérően eb­ben az évben új technológia szerint, vágóasztalon nyírták a juhokat, melynek eredménye, hogy minimális volt a sérülés és sima, egyenletes „tarló” ma­radt az állatokon. Az egy anyára eső nyírt gyapjú mennyisége 4,37 kilo­gramm volt, ami közepes ho­zamnak számít. A juhászati ágazat a gyapjú árbevételi ter­vét, 4,5 millió forintot, több mint négyszázezerrel túlteljesí­tette. / Barackszüret Fotón Rövidesen befejezik a kaj­szibarack szüretét a fóti Vö­rösmarty Termelőszövetke­zetben, ahol 204 hektáron termesztik az illatos-ízes gyü­mölcsöt. Eddig több mint 500 tonnával könnyítettek a fák terhén, melyből 150 tonná­nyit a budaörsi hűtőháziba szállítottak, s onnan export­ra kerül, 330 tonnát pedig a dunakeszi konzervgyárban dolgoznak fel. Nagy sikere volt a szövet­kezet kezdeményezte Szedd magad! ! mozgalomnak is. A termés egyébként közepes­nek mutatkozik, mintegy 800 tonnányi kajiszibarackra szá­mítanak, a gazdaságban. A képen Rideg Lászlóné, gyermekei és osztálytársaik a gyűjtőládákba viszik a le­szedett gyümölcsöt. Kép, szöveg: Hancsovszki János Sziklamászó technikával dolgoztak Olcsóbban és szennaira — Ez az épület is megérett már a tatarozásra! — mond­ták az illetékesek a Forte 10 emeletes emulziófőző­ tíze­lmére. Ezt a tényt megálla­pítani nem volt nehéz, mi­vel a vakolat néhol felpúpo­­sodott, a lehulló részek élet­­veszélyessé váltak. Kivitele­zőt találni annál komolyabb feladatot jelentett... A ma­gas épület felállványozása igen költséges, de még így sem vállalkozott erre a mun­kára senki. Akkor jelentkezett a „NO­­VUS” könnyűbúvár- és szikla­mászó technikát al­kalmazó társaság, akik kedvező ár­ajánlatot tettek és nem utol­sósorban azonnal vállalták a falak felújítását. Rövid időn belül sziklamá­szók jelentek meg az épület oldalán. A tetőről egyetlen kötélen függeszkedve kopá­­csolták végig a homlokzat burkolóelemeit és a hulló részeket azonnal eltávolítot­ták. Az élet- és vagyonvéde­lem szempontjából történő veszélytelenítési feladat után a tartó vasbeton oszlopok be­tonrészeinek javítása követ­kezett BARRA—2000 vízzáró habarccsal, majd az egész épületet befújták víztaszító műanyag réteggel. A 11 tagú „NOVUS” társa­ságból hatan: Kalinovics Sándor, Péterbence László, Bori Béla, Kovács Péter, Kollár K. Attila és Bangó Zoltán dolgoztak a 30 fokos nyári hőségben a ház falán. Nehéz és nem mindennapi munka az övéké, de szíve­sen csinálják, hiszen szakmá­jukat félretéve a hobbijuk­ból élnek, és nem is rosszul. Az anyagköltséget leszámít­va 250 ezer forintért végez­ték ezt­ a felújítási munkát, és a vállalt határidőre, há­rom hét alatt befejezték. Elő­nyös volt a gazdasági mun­kaközösségnek is ez az alig egy hónapig tartó tevékeny­ség, de előnyös volt a Forte számára is, hiszen legalább 200 ezer forint állványozási költséget megtakarítva rövid idő alatt megoldódott az épü­let felújítása. B. Tóth Piroska Hét végén kirándul a város Szombaton a hőmérő hi­ganyszála 30 fok fölé emelke­dett városunkban is. Vajon hogyan pihennek, szórakoznak ebben a melegben az embe­rek? Bár kora reggel volt, látha­tóan éledezett a város. Az ut­cákon siető emberek lábainak zaja verte fel az utcák csend­jét. A Lenin úti kereszteződés­ben gépkocsiáradat hömpöly­gött. Pászthory Tibor, az Idegen­­forgalmi Hivatal vezetőhelyet­tese mondta: — Mindössze egy csoport in­dult szombaton a szegedi sza­badtéri játékokat megtekinte­ni. Belföldi csoportokat min­den szombaton indítunk. A vá­ci emberek jól érzik magukat programjainkon. A Madách Imre Művelődési Központ felé veszem utam, s azon tűnődöm: vajon szomba­ton milyen ott az élet? — Ma pang a ház — tájé­koztat özvegy Patonai Balázs­­né teremőr. Csak az inspekciós munkatársat találja meg. Szo­morú, hogy ifjú Fazekas Lajos fazekas kiállítását csak egy-két ember nézte meg eddig. Ör­vendetes viszont, hogy más napokon nem egy kiállítási tárgyat is eladtunk. Hogy hol vannak a váciak — tárja szét a karját — biztosan a stran­don. Havasi Lászlótól, a strand vezetőjétől kérdezem: — Sokan fürödnek? — Nem túlságosan, mert szél van. A medence vize 26—28 fok. Napozni lehet ilyen idő­­kben. Ha kánikula van, 2 ezer ember is elfér. Az idén még nem kellett kitenni a megtelt táblát. Ide általában 15 és 30 év közötti lakosok jönnek. Egy hónapban az időjárástól füg­gően 17—22 ezer ember meg­fordul itt. A strand melletti Sorház­ban enni- és innivaló akad bőven. S az árak is elfogad­hatóak. Egy korsó sör 9 forint, egy üdítő 4,50, egy szendvics 8 forint. A kerthelyiség ideá­lis sörözőhely. Magam is meg­kóstolom a „folyékony kenye­ret”, s élvezem jó ízét, aztán felkerestem a mintegy 100 mé­terre levő Vak Bottyán Mú­zeumot. — Állandó kiállításunkat már régóta nyitva tartjuk, így látták már a váciak. Akkor jönnek ide, ha valami újdon­ság van, vagy a családok ven­dégei kifejezetten kérik — mondja Urbán Jánosné pénz­táros. A Görög Templom ki­állítóhelyen — úgy tudom — nagy az érdeklődés, hiszen pénteken nyílt meg az új tár­lat. — Hajdú Istvánná, a Görög Templom teremőre készsége­sen vezet végig a néprajzi gra­fikák között. — Déri Frigyes gyűjtemé­nyét sokan megcsodálják a vá­ciak közül. Még az iskolások is érdeklődést mutatnak. Elis­merő sorok kerülnek a ven­dégkönyvbe. Elmondhatom, hogy ezt a múzeumot mindig többen nézték meg, mint bár­melyiket a városban. Elköszönök Hajdúnétól, s kilépek a nehéz kapun. Sze­membe tűnik az esküvői me­net. Vajon ki mondja ki a bol­dogító igent? — morfondíro­zok magamban, hirtelen karon ragad Hrozina József, az MHSZ városi-járási vezető­ségének titkára: — Meghívlak sam esküvőjére a munkatár­— mondta. — Legalább megtudod, milyen egy MHSZ-es egybekelés. Ilyen kedves szavakat nem illik visszautasítani, s elfogad­tam a meghívást. Megható volt, amikor Csizmánk Károly és Rozmár Andrea örök hű­séget fogadott egymásnak. A népes rokonság gratulációja után megkérdeztem tőlük: — Mikor ismerkedtek meg? — Két éve Vácott. Szüleink egy gyárban dolgoznak, s in­nen az ismeretség — mondja az újdonsült fiatalasszony. — A lagzit a Kőkapu étte­remben tartjuk. Még megtudom a Családi és Társadalmi Ünnepséget Szer­vező Iroda munkatársaitól, hogy szombaton 7 esküvőt tar­tottak, s három névadót. Úgy látszik, nyáron jobban rászán­ják magukat az emberek a házasságkötésre. Városi sétám a Hincz-gyűj­­teményben folytatódott. A gyö­nyörű épület bizonyára vonzza a vád­akat — gondoltam. — Bizony nem így van — mondta az egyik teremőr. — Az emberek nem értik a mű­vész gondolatvilágát. Sokan kifejezésre is juttatják ezt a vendégkönyvben. Néhányan megnéznek egy-két alkotást,­­ s aztán távoznak. Sőt, olyan beírás is akad, amely megkér­dőjelezi a festmények értékét. Mindenki elmondhatja a véle­ményét, s nem biztos, hogy igaza is van. De hát nem a mi feladatunk értékelni az alkotá­sokat. — Van a kiállításhoz ma­gyarázó szöveg? — Már igen. 45 forint darab­ja, de nem nagyon fogy. Délután 5 órakor elnéptele­nedik a város. Egy-két ember lézeng az utcákon. Hirtelen ötlettel felkerestem a szórako­zóhelyeket, arra gondolva: bi­zonyára telt ház fogad. Nem így történt. A Fehér Galamb Étterem vezetője, Meskó Sán­dor így fogadott: — Esküvő lesz­­ nálunk. Egyébként ha nincs ilyen ren­dezvény, minden szombaton 23 órakor budapesti művészek adnak műsort. Olcsó a belépő, mindössze 25 forint. Most 30- án is esküvő lesz, tehát műsort nem tartunk. Tervem, hogy átalakítjuk az üzletet, s han­gulatosabbá tesszük. ‘ Már elmúlt 18 óra, amikor visszamentem a Madách Imre Művelődési Központba. A fia­talok esti szórakozását, a disz­­kóprogramot­ akartam látni. Lövész Károly, a központ munkatársa arról tájékoztat, hogy szombatonként 15—20 fiatal veszi csak igénybe az in­gyenes szolgáltatást. — ön szerint miért ilyen ke­vesen ? — A város kirándul, a te­lekkel van elfoglalva, vagy üdül. Ebben maradtunk. Nagy Péter János . ISSN 0133—27SS (Váci Hírlap)

Next