Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-14 / 62. szám

LETKÉRDESEK Kénytelen-kelletlen, de min­den szülő rádöbben, hogy gyer­meke a szubjektív lázadás kor­szaka után kutatni kezdi az emberi lét és a világ összefüg­géseit s jól-rosszul: személyisé­ge megvalósulási lehetőségeit. A magányosságból néz farkas­szemet egy ellenséges vagy an­nak tekintett világgal. A gye­rek riadtan veszi tudomásul a tényeket, a legtöbb esetben nyugalmat erőltet magára, nem sok hiányzik ahhoz, hogy s­zögződjön az elidegenedett élethelyzet. Erény és bűn vi­szonylagossá válik, a világ ön­zésére önzéssel, az elidegenítő hatásokra elszigetelődéssel vá­laszol. Az ambiciózus, a tehet­séges, az iskolában és másutt sok sikert megélt gyerek eset­leg visszavonul a belső világba, ahol megtalálja a teljességet és a szabadság végtelenségét. Képzeletbeli szökés ez, de min­denképpen szökés. Nem igaz, hogy a szeretet meghatározta légkörből vezet az ifjúság útja a játéktermekbe. Nem igaz, hogy az aluljárók­ban gyülekező deviánsok, a szi­­pózók csapata mögött egyetér­tő, megértő s jó szülők rejtőz­nének. Itt az ideje annak, hogy mindenki, aki közvetlen kap­csolatban van az ifjúsággal, morális parancsnak és nem utolsósorban hazafias köteles­ségének tartja a felnövekvő nemzedék jellemének, szemé­lyiségének, világszemléletének formálását. Csodálhatjuk a kölyök mate­matikusok feladatmegoldó ké­pességeit, de kissé kesernyésen kell tudomásul vennünk, hogy a kis tudósjelölt a legteljesebb határozottsággal nyilatkozik — negatív előjellel, elvágólagosan — a képzőművészetről. Nem, őt az nem érdekli. Nem lehet két­séges a kapcsolat tiszta erkölcs, szilárd jellem és a különböző művészetek ismerete sőt szere­­tete között. Úrjra és újra föl kell tenni a kérdést: ha szakmunkásbizo­nyítvány, ha doktori diploma, ha egyéb, oklevelek, iratok szükségesek az élet minden te­rületén ahhoz, hogy valaki egy meghatározott munkakörben dolgozzék, hogyan foglalkozhat éppen a kisgyerekekkel valaki képesítés nélkül? Az is igaz, hogy az iskola sem garantál­ja: a tanulmányait befejező hallgató valóban a pályára ter­mett. Egyelőre még az a gond, hogy a tanítói, tanári oklevelet elnyertek közül számosan szöknek meg a nevelés-tanítás elől, sokan ezt a munkát meg sem kezdve. Rossz talán a pe­dagógus közérzete, rosszak ál­talában szociális körülményei, nincs a pályának presztízse? Keressük társadalmi legalább ez utolsónak okait. Mindenki ismeri a telekommunikációs médiák — elsősorban a televí­zió — tudatformáló szerepét. Ne adj isten, hogy egy televí­ziójátékban pedagógust dombo­rítson egy előnytelen külsejű színész, aki a családlátogatás alkalmából könnyedén átejthe­tő, egy kupica itallal teljesség­gel demoralizálható. Pedagógus legyen a talpán a következő nap, aki úgy érzi, tanítványai­ban föl sem merül az összeha­sonlítás irodalom és élet, „mű­vészi’­ alkotás és a valóság kö­zött. Kellenek az eszmények, a magatartásminták. Nem lehet véletlen, hogy március 15. és március 21. fénye évenként tö­retlenül ragyog föl. Deheroizá­­lási kísérletek ezeknek nem ár­tanak. Jelenünk gyökerei a múltban vannak, de ifjúságunk jövőjét a jelenben kell szilár­dan megalapozni. Herman Éva msr < MUHI Kl Vácott nyílik Emlékkiállítás Kossuth Lajos halálának 90. évfordulója alkalmából már­cius 20-án emlékkiállítást nyitnak meg Vácott, a Madách Imre Művelődési Központ eme­leti galériájában. A tárlaton eredeti Kossuth­­emlékeket, fotókópiákat, igen gazdag filatéliai és numizmati­kai anyagot tekinthetnek meg az érdeklődők. A művelődési központban március 20. és 25. között alkalmi postahivatal is működik, ahol Kossuth-bélye­­geket és emléklapokat árusíta­nak. A kiállítás helyszínén emlékbélyegzés is lesz. A televízióban : Újra: Hatvanhat A jövedelmek változása, a fiatalok lakásproblémája, a né­pesedés alakulása, több gene­ráció együttélése — e témák­kal foglalkozik március 15-én, csütörtökön a hosszabb szünet után ismét jelentkező televí­ziós műsor, a Hatvanhat. A 21.25 perckor kezdődő adás vendége, Nyitrai Ferencné ál­lamtitkár, a Központi Statisz­tikai Hivatal elnöke egy órán át válaszol a levélírók és a nézők kérdéseire. Versmondó diákok között Gödöllőn A találkozás kivételes ereje /gyermek? — kérdezi Ady Endre Petőfiről. Majd azt írja: Sohase fogom meg­érteni, hogy ezt a címet a fel­nőttek számára nem olyan ki­vételesen adják, mint az Aranygyapjas rendet! Petőfire hiába keresnének az összes nagyszótárú nyelvben több és nagyobb jelzőt: Gyermek! Gyerekeket, kisdobosokat és úttörőket hallhattunk remény­kedve, szorongva, csodálattal a váci általános iskolások, majd két nappal később, 11-én Gödöllőn a Pest március me­gyei általános iskolák szavaló­versenyén. a Reménykedve abban, hogy köztudatban presztízsét veszteni látszó líra az ifjú lelkek birodalmában meg­őrizhette halhatatlanságát. Szorongva — vajon az új időknek új dalai miként ju­tottak el a szellem legtitko­sabb régióiba? Eljutottak-e egyáltalán? S ha igen, milyen hatással, milyen akarattal? Ez talán a legfontosabb kér­dés. A vers kiválasztásától a verssel való azonosuláson át a megjelenítésig tart, függvényében, hogy a annak vers­mondónak sikerül-e visszata­lálnia a vers szívéhez, a köl­tő versek táplálta gyermekko­rához — a gyerekkorhoz, mint minden alkotás, minden já­ték alapjához. Latinovits Zoltán vallja: Aki verset mond, annak köl­tővé kell növekednie, azzá kell lennie, hogy eljátszhassa a költő szerepét, elmondhas­sa a verset. Eleinte segít a fia­talság, a frisseség, a rügyfa­kasztó ambíció... Ezt azt eleintét kellene ta­nítványainknál még megfogni, még inkább inkább tuda­tosítani. Mert bizony jó né­hány meggyőződés nélküli poézis hangzott el ezeken versenyeken úgy, hogy abból a nemigen derülhetett ki, a versmondó milyen kapcsolat­ban van a verssel, érti-e, ér­­zi-e egyáltalán. És hogy taní­tója, vagy ő maga miért pont azt választotta, amit épp el­mond.­­M­indebből adódhatott az a gyakorlat is, hogy a sza­­valók többsége vigyázzállás­ban, rezzenetlenül, mint vala­mi penzumot adta elő a meg­tanult sorokat. Lényeges volna tehát a bensőségesebb, a személye­sebb kapcsolat megteremtése költő, vers és versmondó kö­zött. Ezért a pedagógus na­gyon sokat tehet az első lépé­sektől kezdve, hiszen már a vers kiválasztásánál , eldőlhet sok minden. Eldőlhet például az — ehhez természetesen a tanítvány adottságainak, ké­pességeinek alapos ismerete szükséges —, hogy ő a verse­lő, lélekben miként lesz ké­pes azonosulni a kiválasztott művel. Lényeges továbbá az is, hogy a mester és tanítvány együttes erővel hogyan értel­mezi a kiválasztott alkotást. Erre természetesen nincsenek kidolgozott receptek, hiszen ahány költemény, annyiféle értelmezés. Mégis érdemes új­ra odafigyelnünk Latinovitsra, aki azt állítja: egy-egy vers egy-egy dráma. Következés­képpen majdnem minden versnek van egy sztorija, vagy van egy hangulati fel­építése, vagy valamely hár­massága, amely valóban színdarab három felvonásához a hasonlít, azt drámaként kell megjeleníteni... A versmondás pillanataiban ez a legnehezebb. Mert csak a gyermeki mű és a gyermeki lélek kivételes találkozása, a találkozás kivételes ereje emelheti a drámai szépséggel megvalósult pillanatokat a tel­jesség régióiba. S hogy a kisdiákok szavaló­versenyein ott is járhattunk, azt a kisdobosok és úttörők sok érdekes együtt, a két első szavalatával helyezett: Varga Sándor Abonyból, Jev­­genyij Vinokurov drámai szépséggel előadott Vadhat­­­tyúcsapat című versével, Pere­­házi Ágnes Gödről, József At­tila A Dunánál című költemé­nyével; a két második helye­zett: Tőrincsi Tímea Vácról, Zelk Zoltán játékosan szavalt Erdőben voltam című poézi­­sával, Thúróczy Rita Gödöl­lőről, Ágai Ágnes Kamaszsá­­gok című versének interpre­tációjával tette emlékezetes­sé, érezhetővé, gyerekeknek és felnőtteknek egyszerre, ezzel bizonyítva a vers nap­jainkban gyakran létjogosultságát. S azt, elvitatott hogy „a vers az ember legtömé­­nyebb megnyilvánulása, a leg­anyagtalanabb repülése, a leg­forróbb vallomása a létről. A legszentebb játék. A kifejez­­hetetlen körbetáncolás, ritka szertartás, míves fohász. Va­­lam­ ami születésének pilla­natában, a tart igényt”.hallhatatlanságra Németh Péter Mikola ■ Kiállítótermekből ^ ————————mm—— r.j Indulatok, álmok tükörképei 2 Németh Miklós tárlata április­­­ 1-ig a Csepel Galériában, Jóna­y János művei Szentendrén, a megyei művelődési központban a £ láthatók. Komjáti Ilona képeit­­ a Kapás utcai teremben vettük jJ szemügyre, Budapesten. Moldo­­­­­ván István festőművész már­ V­­cius 24-ig­ lesz a Csepel iskola­és galéria vendége. Máténé Szabó Ii­ Mária akvarellekkel mutatko­­­­zik be a nagykőrösi Arany Já­­nos Múzeumban április 8-ig. Szín, forma, kompozíció Vannak, akik vetnek, van­nak, akik aratnak. Jóna János a készülődök nagy csapatába tartozik. Érdi bemutatkozásá­hoz viszonyítva — mostani kollekciója mutatja — fejlő­dött a Vecsésen élő festő. Vehemens képzelettel és du­haj e«átjárással örökíti meg a balatoni tájat, mely belső in­dulatainak és álmainak is tü­körképe. ICO­.orisztikus képes­ségeihez kell igazodnia jövő­ben a szigorúbb rajznak, csak ezzel­ szükséges felzárkóznia, mivel hatékonyan, jól szer­keszt. Kiemelkedő műve az Elhagyott part és a Horgász­világ — mutatják az utat elő­re. Fantasztikus munkabírás, nem csökkenő lendület, párat­lan színbőség és kezdeménye­ző erő jellemzi Németh Mik­lóst. Most különösen izgalmas a popzenészekről készített so­rozata. A színek frissesége a francia koloristákhoz csatolja képeit, de e tónusok nem át­vételek és nem folytatások­­ belül születnek. Nemes főhaj­tással emlékezik meg Tóth Menyhértről a miskei tájat is érzékeltető ceruzarajzán. Mint mindig, most is meglepetést okozott. Komjáti Ilona Komjáti Gyu­la lánya, a kiváló grafikus életpályáját folytatja olajfest­ményekkel, őt is odaadó szor­galom és érzékenység élteti, nem szakad meg a festői fo­lyamat. Kedvelt témája a víz­part és a csendélet. A festői leírást mindig valami intim aprósággal bővíti, mélyíti. A Malomárok örvényesen külö­nösen jó kép, kiemelkedik­ az átlagból megfontolt színkeze­lésével és összetetten gondos szerkesztésével. Minden a he­lyén van: szín, forma kompo­zíció. Tudás és lelkiismeretesség Gazdag és szívósan ápolt, nevelt kincstár Moldován Ist­váné. Mi az ő karaktere? Ma­radandó élménye az erdélyi táj. Körösfő és Magyarnagy­­kepus. szülőföldje, melyhez alföldi tanyák, portrék és év­szaksűrítő csendéletek társul­nak. Művészetének másik pil­lére a feltétlen rajztudás, stí­lusérzék, színrend és az elő­adás kelleme, könnyedsége Emberi élményvilága így ala­kul át festői tapasztalatokká, az emlék­érzékké. és Az a tény, hogy Réti István Szőnyi István tanítványa volt, meghatározza munkássá­gának nagybányai és poszt­impresszionista indítékait. Az sem hagyható figyelmen kí­vül: Moldován István minden képzőművészeti műfajt, a táb­laképek mellett elsősorban a mozaikot gyakorolja olyan szinten, hogy mindez nemzet­közi elismerést is kiérdemelt. Az is vonzó tulajdonsága, hogy életműve egységes a cé­lokat és a festői egyenletessé­get illetően. Programját nem­csak kitűzte, hanem meg is valósította Moldován István. Szilárdan, hiányok nélkül. Ké­pességeinek tartozéka nem­csak az ízlés és a rajztudás, hanem a lelkiismeretesség is. Máténé Szabó Máriának nin­csenek tanárai, nincsenek elő­készítő iskolái. Ő mindig a szemével festett, aztán egy­szerre, élménygazdagsága és impulzív képi indulata révén feltámadt festőnek. Kiválasz­totta a művészet,­­hirtelen, de nem egészen váratlanul. A valóság új és új csodái Máténé Szabó Mária felnőtt korban a gyermek őszintesé­gének bájával, hamvasságával ragadja meg képein a valóság számba nem vett csodáit. Lo­vat, mely a tájból születik, présházakat, székely­­ kaput, vihar előtti feszültséget és vil­lámlás utáni békét. Mindezt az akvarell szivárványos fu­tamaival, belső indítékra hangszerelve. Losonci Miklós Komjáti Ilona: Keresztmama virágai. Rádiófigyelő­ REGGELI PERCEK. A ko­rán kelő rádiózó reggelente az órák háromnegyedében közérdekű témákról hallgathat eszmefuttatást, rendszerint hi­vatásos publicistáét, máskor egy-egy szakma kiemelkedő szakembereit. Ebben az időben hangzik el a Szót kérek, a Reggeli párbeszéd, az Arcok a közéletből. Mi az, ami ezeket a hajnali reggeli öt-tíz perceket közér­deklődésre számot tartóvá te­szi? A gyorsaság, mellyel a napi hírekre , eseményekre reagál, s a tömörség. Akik ezekben a műsorokban meg­szólalnak, azoknak röviden és sűrítve kell megfogalmazniuk mondanivalójukat, s legfőkép­pen kell a magvas mondandó. Jó­ példa volt erre Tábori András hétfő reggeli néhány perce, melyben rendkívül so­kakat, s egyre többeket érintő témáról , a magánlakás-épí­tés új formájáról szólott. Sok minden belefért e rövid né­hány percbe, egy rendelet is­mertetésébe. Minisztériumok és főhatóságok közösen adtak ki rendeletet arról, hogy az építő vállalatok, szövetkeze­tek, de még gazdasági mun­kaközösségek is építhetnek családi és sorházakat, mégpe­dig úgy, hogy elkészültük után keresnek — s bizonyára kön­­nyűszerrel találnak is­­ rá vevőt. De az új rendelkezés pénz- és energiakímélő hasznáról is szólt, mely benne marad potenciális vevőben, aki e le­­­hetőség híján maga kénysze­rülne drágábban és rengeteg ideget emésztő órában megsze­rezni az anyagot, felkutatni a vállalkozót, megszervezni a segédmunkát (mely mindig a legtöbbe kerül egy akármilyen kicsiny építkezésen is). Ezután — ha csakugyan akadnak erre vállalkozók — az építeni szándékozó állam­polgár helyett mindezt egy szervezet erre felkészült szak­emberei vállalják el — s bíz­zunk abban, hogy a szerve­zettségből eredően olcsóbban —, s az építtetőnek nem lesz más gondja, mint hogy kivá­lassza a neki legjobban tetsző, igényeit leginkább kielégítő és a bukszájának is megfelelő lakást. Így legyen­ BARÁTSÁGRÓL. Próbál­junk visszaemlékezni saját ka­maszkorunkra: mi hogyan kö­töttük barátságainkat? Az is­kolában, a téren, a patak part­ján, esetleg egy-egy akkor még garantáltan szeszmentes és szülői felügyelet melletti házibulin. Rendszerint a játék percei vagy egy ismerős be­mutató szavai teremtették meg a barátságok kötésének lehetőségeit. S hogyan kötik a barátságai­kat ma a tizenévesek? No mit gondolnak? Megkérdezem tőle, hol a... mellékhelyiség, esetleg, hogy hány óra van, vagy valami ilyesmit. Ez az idézet egy, az MR 10—14. sz. általános iskolásoknak készült műsor egyik minap elhangzott interjújából való. A riporter kérdésére, hogy olyan, misze­rint odamegy a neki tetsző fiúhoz-lányhoz és megkérdezi: akarsz velem barátkozni? — a válasz egyöntetűen — nem volt. Sőt bizonyosan nem. Ezért gyermekeink barátsá­gai amilyen véletlenek, olyan esetlegesek és törékenyek is. Vajon nekik lesznek-e évtize­des barátaik az óvodából, is­kolából? Pedig a barátság olyan ér­ték, mely sok bajon és nehéz­ségen segítheti át az ember gyerekét. Erről sajnos nem esett szó ebben a műsorban. S általában az MR 10—14 hi­bája, hogy gyakorta csak jelenséget mutatja meg, de a arra már nem mutat rá, hogy mi lenne a kívánatos. Pedig lenne mit módosítani e szeret­nivaló és szeretetet igénylő ti­zenévesek értékrendjében. B. H. 1984. MARCHIS 14., SZERDA MOZIMŰSOR március 15-től 21-ig A30NY 15—16: S­abadlábok­ Velencében 17—18: Dutyi-dili 19—20: Ellopták Jupiter fenekét BUDAÖRS 15—18: Kína szindróma* 19—20: Szeretők* CEGLÉD, Szabadság 15—18: Hófehérke és a hét törpe (du.) Vámpír négy keréken* (este) 19—21: Dutyi-dili CEGLÉD, Kamaraterem 15—21: Eper és vér* 17—18: Paci Manci frizurája (du.­ 19: Valaki kopogott* DAEAS(este) 15—1;: Óvakodj a törpétől* 15: Valaki kopogott* (este) 17—18: Tű a szénakazalban** 18: Vük (du.) 19: Gallipoli DUNAHARASZTI 15—16: Ben Hur I—II. 17—18: Spagetti-ház* 19—20: Kramer kontra Kramer* DUNAKESZI, Vörös Csillag 15—18: Vadölő (du.) Megbilincseltek* (este) 19—20: Futásod véget ér* DUNAKESZI, József Attila 15: Donald kacsa és a többiek 18: Négy bandita tíz áldozat 19: Jób lázadása* ÉRD21: Hét merész kaszkadőr 15—16: Egy zsaru bőréért* 18: Visszaesők** 19—20: Kína szindróma* PDT 15—16: Csillagok háborúja I—II. 17—18: Futásod véget ér* 18: Flep, a róka (du.) 19—20: Amit tudni akarsz a szexről..*** GODOUO 15—II: rühöngő bika« 17—18: Aranytojás (du.) 19—21: Timur és csapata (du.) GYALTe, rongyos élet« (este) 15— 16* Gallipoli 17—18: A kék laguna* 19—20: Tű a szénakazalban** KERF9­ CT* ilCSA 16— 15: Bűnös életem 18: Harmadik típusú találkozások I—II.­ 19—20: Hanyatt-homlok* MONOR 15—16: Dutyi-dili 17— 18: Röpke éjszaka (du.) Szabadlábon Velencében (este) 19—20: A Birodalom visszavág 21: Valaki kopogott* NAGYKATA 15—18: Szelíd motorosok*« 18: Noé bárkái (du.) 19—20: Cicák és titkárnők 20: Bástyasétány »74 (este) NAGYKOROS, Arany János 15—18: Blöff 19—21: Vámpír négy keréken« NAGYKOROS, Stúdiómazi 15—21:­­r. „aranyrablók Üldözője (du.) 15—18: Felhőjáték­ (este) 16: Bástyasétány ’71 (este) 19—21: Én és Caterina (este) PIUSVOROSVAR 15—16: D. B. Cooper üldözése* 18— 19: Magánélet POMAZ 15—16: Jób lázadása* 17—18: A tagrifti csata* 19: Szerelem receptre RÁCKEVE 15—16: Spagetti-ház* 17—18: Hanyatt-homlok* 19— 20: Johohoho (du.) 20: A szép fogolynő (este) SZENTENDRE 15—18: Osceola (du.) Te, rongyos élet* (este) 19—21: Dühöngő bika* SZIGETSZENTMIKLÓS 15—16: Hanyatt-homlok* 17—18: Johohoho (du.) Szerelem receptre (este) 19—20: Spagetti-ház* TAPIÓSZELE 15—16: A Birodalom visszavág 17—18: Cicák és titkárnők 19: Telitalálat VÁC Kultúr 15—18: Tintin és a cápák tava (du.) Amit tudni akarsz a szexről...«•• (este) 19—21: Októberi vasárnap (du.) Megbilincseltek« (este) VÁC. Mrrdnihh Imre 16: Talpig olajban VECSIS 19—21: E. T. • 14 éven aluliaknak nem ajánlott. •• Csak 16 éven felülieknek. ••• Csak 18 éven felülieknek.

Next