Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-01 / 127. szám
1984. JÚNIUS 1., PÉNTEK Párbeszéd a szakszervezettel Vállalati gmk-tapasztalatok Vállalkozás-e valójában a vállalati gazdasági munkaközösség, vagy csupán a túlórázás egy új formája? Szükséges hosszú távra, vagy csupán a gondok átmeneti megoldását könnyíti? Tapasztalatai hasznosíthatók-e a nyolcórás főmunkaidőben? Hogyan alakul a vgmk-ban dolgozók érdekeltsége, jövedelme, szabad ideje? Összeegyeztethető-e a brigádmozgalom a vgmk-val? Megfelelő szakszervezeti tevékenység kíséri-e a munkaközösségek alakítását, tevékenységét? Viták kísérik A többi között ezekre a kérdésekre választ keresve invitálták baráti beszélgetésre a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának vezetői 19 Pest megyei üzem 22 vgmk-jának immár tapasztalt vezetőit tegnap. A résztvevőket Fodor László, az SZMT titkára köszöntötte, s bevezetőben elmondotta: a gazdálkodás hatékonysága növelésének útjait keresve jutottunk el a vállalati gazdasági munkaközösségek létrehozásáig. Pest megyében 1981. január 1-től 540 vgmk alakult, s tevékenykedik ma is, több mint 6400 dolgozó részvételével. A közösségek négyötöde az iparban jött létre. Alakulásuk vitákat, esetenként indulatokat váltott ki. Az egyik szélsőséges nézet minden — a gazdasági munkaközösségekkel kapcsolatos — ellenvetést visszautasít azon a címen, hogy ezek csupán az újtól való idegenkedés jelei, a másik véglet szerint a munkaközösségek léte ellentétes a szocialista gazdálkodás alapelveivel. Tény az is, hogy a vgmk-k többsége a vállalati alaptevékenységet folytatja a munkaidőn túl, a termelőberendezések jobb kihasználását, a munkaerőgondok enyhítését segíti, s az erőteljesebb anyagi érdekeltség az átlagot meghaladó szervezettséget, fegyelmet és összességében hasznos teljesítményeket eredményez. Figyelemre méltók viszont a vélekedések, amelyek a munkaidő és a szabad idő viszonyát, • a bérezés alapelveit, az esélyek egyenlőségét firtatják. A vitában 13-an szólaltak fel, sorrendben: László András (DHV), Hidasi István (ISG), Tavaszi József (Pestvidéki Gépgyár), Horváth László (Mechanikai Művek), Tóth István (Csepel Autógyár), Kovács Zoltánná (KEMV), Nyiksa Gyula (PEMI), Turóczi Dávid (CEMÜ váci gyára), Hesz Józsefné (Híradástechnikai Anyagok Gyára), Molnár Anna (Váci Kötöttárugyár), Petényi Béla (LSZV budakalászi gyára), Póth László (Kiskunlacházi ÉGSZÖV), Karikás Istvánná (KICMV). A több mint háromórás vitában elhangzott vélemények mindegyikének ismertetésére ehelyütt nem vállalkozhatunk, ám figyelemre méltó álláspont ismertetésére igen. Tarka a kép Szembeötlő a vgmk-k különbözősége. Néhol — mint a Csepel Autógyárban — győzködni kellett az embereket, hogy a szalagszerű termelést folytassák munkaidő után a munkaközösségben, másutt (s ez a jellemzőbb), bizony versengés volt, hogy a dolgozók tagok lehessenek, s mert a legjobbakat választották, nem volt ritka a kívülrekedtek sértődése. A Váci Kötöttárugyárban a hulladékanyagok hasznosítását a bedolgozói rendszerhez hasonlatos formában oldják meg, otthon varrnak az asszonyok, lányok. Akad ahol segítik — helyesen felismert vállalati érdekből — a vgmk-t, s akad, ahol arra panaszkodnak: a vezetőknek nem érdeke a támogatásuk. Egyöntetű volt a vélemény: aki a munkaközösségben dolgozik, nem csekély áldozatok árán jut a korábbinál többnyire kétszeresét kitevő magasabb jövedelemhez: a munkaidő után, s a hétvégeken vállalt többletfeladat kihat — s kedvezőtlenül ,— a családi életre, a szabad idő kulturáltabb eltöltésére. Igaz, volt aki így fogalmazott: amióta vgmk-ban dolgozom, drágább a színházjegyre is futja, s külföldi útra is jut. Tény azonban, hogy a többség úgy ítéli meg a helyzetet: e vállalkozási forma főleg a családalapítás előtt álló fiataloké lehet a jövőben, hiszen a havi 80—100 többletmunkaóra hatalmas teher, s hosszú távon nem tartható minden egyes embernél. Ami a szakszervezetet illeti: rendszerint segítette — s támogatja ma is — a munkaközösségeket, bár szóvá tették, hogy a kezdeti időben volt némi bizonytalanság, hiszen a dolgozók nézetei különböztek. Szükség lesz rá A vitát Jámbor Miklós, az SZMT vezető titkára foglalta össze, hangsúlyozva: nemcsak hasznot, sok tapasztalatot is hozott a vgmk. Bár csak a dolgozók viszonylag kis körét fogja át, segítséget adhat ahhoz, hogy a vállalkozás más majdan kialakuló formái — például a fő munkaidőben — hatékonyak lehessenek. S jóllehet a vgmk jövőjét jónéhányan borúlátóan ítélik meg, vállalkozásokra szükség lesz a jövőben is, hiszen problémáinkat — a gazdaságiakat — nem az elosztás, hanem a termelés oldalán kell megoldanunk. Végezetül a vitában elhangzott kérdésekre válaszolt Fodor László, V. G. P. Bács-Kiskun kultúrája Országgyűlési bizottság ülése Csütörtökön Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban tartotta ülését az országgyűlés kulturális bizottsága. A képviselők Óvári Miklós elnökletével Bács-Kiskun megye művelődéspolitikáját vitatták meg Gert Istvánnak, a megyei tanács elnökhelyettesének tájékoztatója alapján. A beszámolóból kitűnt, hogy a Szétszórt településű agrármegye az elmúlt két évtized alatt fölszámolta évszázados kulturális elmaradottságát, megőrizte és élővé tette sajátos népművészetét; a legkisebb településen is megvannak a feltételei az általános műveltség gyarapításának. Nagy gondot fordítanak az e tájon élő német, szlovák és délszláv nemzetiségiek anyanyelvi oktatására. A bizottság ülésén a képviselők arról is hallhattak, hogy Bács-Kiskun megye művelődési intézményei az utóbbi években többcélúvá váltak, nyitottabbak lettek. A Kodályszemináriumra a világ minden tájáról érkeznek hallgatók. A bizottsági ülésen felszólalt Gárdas Zoltánná (Komárom megye), Baráth Endre (Pest megye), Győri Imre (Csongrád megye) és Gyurkó László (Budapest) országgyűlési képviselő. A bizottság tagjai az ülés után megismerkedtek Kecskemét kulturális és zenei intézményeivel. Pedagógusünnepség Szentendrén (Folytatás az 1. oldalról.) ben felvázoljuk azokat az előremutató elemeket is, amelyek folyamatos megteremtésével intézményeink képesek lesznek az ezredforduló köveBeszéde után Köpeczi Béla 14 pedagógusnak átadta az Apáczai Csere János-díjat. Százharminc pedagógus átvehette a kiváló pedagógus kitüntetést, közöttük Bencze Istvánná, a dunakeszi 4. számú óvoda vezető óvónője, Borkovics Józsefné, a ráckevei Ady Endre Gimnázium tanára, Erős Sándorné, a tápiószecsűi terményeinek, a jövendő kor parancsainak megfelelni. Munkánkat úgy fogjuk fel, hogy korszakos dokumentumot kell elkészítenünk — mondotta a művelődési miniszter. általános iskola tanítója, Keltai Miklós, a gödöllői Török Ignác Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola igazgatója, dr. Jancskár Sándorné, a nagymarosi általános iskola igazgatóhelyettese, Kárpáti Ferencné, a gyáli 1. számú általános iskola tanára, munkaközösségvezető, Kárpáti György, a vecsési 1. számú általános iskola tanára, vezető szakfelügyelő, Mazula Sándor, a ceglédi Török János Mezőgazdasági és Egészségügyi Szakközépiskola tanára, Páhán István, a nagykőrösi Arany János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola tanára, vezető szakfelügyelő. A miniszter átnyújtotta dr. Nagy Lászlónak, a szegedi József Attila Tudományegyetem egyetemi tanárának az Elnöki Tanács által adományozott Szocialista Magyarországért Érdemrendet, amelyet a professzor kiemelkedő munkája, példamutató oktató-nevelő tevékenysége elismeréseként kapott. Elismerések a legjobbaknak Együttes feladat a mennyiségi és minőségi fejlesztés A Pest megyei központi pedagógusnapi ünnepséget ugyancsak tegnap tartották Szentendrén, a művelődési központban. Dr. Novák István, a megyei művelődési osztályvezető köszöntötte a résztvevőket, közöttük dr. Tóth Albertet, az MSZMP Pest megyei Bizottságának osztályvezetőjét, Varga Istvánt, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa titkárát, Platthy Ivánt, a Művelődési Minisztérium osztályvezetőjét, Haness Lászlót, a Pedagógusok Szakszervezete Pest megyei Bizottságának titkárát, Sólymosi Sándort, a KISZ Pest megyei Bizottsága titkárát és Hideg Ilonát, a Magyar Úttörők Szövetsége Pest megyei elnöksége titkárát. Nagy Sándorné, a megyei tanács elnökhelyettese köszöntötte a jelenlévőkön keresztül Pest megye 13 ezer nevelőjét, oktatási dolgozóját. Ez a nap hagyományosan az elismerés ünnepe. — mondotta. — Alkalmat teremt arra, hogy legjobbak munkáját az illetékes politikai, tanácsi és szakmai szervek jutalmazzák, kitüntetésekkel ismerjék el, de lehetőséget teremt arra is, hogy a szűkebb és tágabb társadalmi környezet ez alkalomból kifejezésre juttassa őszinte tiszteletét és megbecsülését az elmúlt esztendőkben végzett nem könnyű, sokszor embertpróbáló munkáért. — A valóságból fakad ez a belső igény — folytatta az elnökhelyettes —, hiszen a gyakorlat naponta meggyőzően igazolja, hogy az iskola, a pedagógus milyen meghatározó szerepet vállal és teljesít az ifjúsággal való foglalkozás összetett társadalmi feladatrendszerében. Pest megyében a tapasztalatok azt igazolják, hogy a pedagógusok többsége tisztességesen, szakmaszeretettel és szorgalommal igyekszik megfelelni a követelményeknek. A megye pedagógustársadalmában szép számmal vannak olyanok, akik kezdeményező, alkotó nevelők. Olyanok, akik mindent megtesznek a gyerekekért, a korszerű, az oktató-nevelő munka ügyét előbbre vivő megoldások meghonosítása érdekében. Ezután a megyei törekvésekről szólt. Elmondta, hogy az A megyei tanács elnökhelyettese ezt követően átnyújtotta a Pest megyei Tanács által alapított Arany János pedagógiai díjat Karai Zsuzsannának, a nagykőrösi 3. számú óvoda vezetőjének, óvodai felügyelőnek, dr. Simon Lajosnak, a pomázi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatójának. Ebben az elismerésben részesült Imre Sándor, a szentlőrinckátai általános iskola igazgatója is. Ezután átadták hetvenöt oktatásügyi dolgozónak a Kiváló munkáért kitüntetést. Pest megyében összesen 238-an érdemelték ki ezt az elismerést. Miniszteri dicséretet Pest megyében 111-en kaptak, közülük 17-en Szentendrén vették át. elmúlt évtizedekben az intézményvezetők, nevelők szemléletváltozása eredményeként nyitottabbak lettek az iskolák. Beszédében hangsúlyt kapott megyénk közoktatásának krónikus gondja, a tartós pedagógushiány is. A megyei és a helyi irányítás érzékeli a feladatot és igyekszik felkészülni arra, hogy megyénkben még hosszú éveken át egyidejűleg kell megbirkózni az általános és középiskolai hálózat mennyiségi és minőségi fejlesztési feladataival. A Gyermekekért Érdeméremben részesült dr. Kecskeméti Miklósné, a gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskola tanára és Kiss Lajosné, a nagykátai 2. számú általános iskola tanítója. Tizenketten Úttörővezetői Érdemérem, ketten pedig Kiváló Üttörővezető kitüntetést kaptak. Az ifjúsági szövetség támogatásáért dr. Bognár Gyula, a nagykőrösi Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola igazgatója Ifjúságért Érdemérem kitüntetést kapott. A Szakszervezeti Munkáért ezüst fokozatában hárman részesültek. A kitüntetések átadása után ünnepi műsor következett, amelynek keretében budakalászi és szentendrei gyermekművészeti csoportok léptek fel. Az Arany János«árjasok Dr. Simon Lajos átveszi az Arany János pedagógiai díjat. Trencsényi Zoltán felvételei A szakmunkásképzésről tárgyaltak a népi ellenőrök A feltételeken kell javítani I4 szakmunkásképzés gondjairól tárgyalt tegnapi ülésén , a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság Császár Ferenc elnökletével. Az írásos jelentés fölötti vitában részt vet Balogh László, a megyei pártbizottság titkára, Bo Pbos István, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnök- helyettese és Csonka Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese A demográfiai hullám közbeszólt A jelentés nyugtalanító képet vázolt fel a Pest megyében folyó szakmunkásképzés feltételeinek alakulásáról. Minthogy a demográfiai hullám először az óvodákban, majd az általános iskolákban jelentkezett, ezeket az intézményeket kellett bővíteni még azon az áron is, hogy az ipari tanulók intézeteinek fejlesztésére tervezett pénzösszegek egy részét csökkenteni voltak kénytelenek. Az V. éves terv időszakában a szakmunkásképzési célú beruházás előirányzataiból például nem egészen tizennégy százalék valósult meg, a nagykőrösi és ceglédi ipari, s az Örkényi mezőgazdasági szakmunkásképző fejlesztésére a tervezett ötvennyolc millió helyett csak nyolcmillió forintot fordítottak. A VI. ötéves terv során sem került egyensúlyba a lehetőség a szükséglettel, sőt mivel a demográfiai hullám most már eléri a középfokú iskolákat is, a képzés tárgyi feltételei még a jelenleginél is mostohábbak lehetnek. Pest megyében jelenleg tizenhét szakmunkásképző intézetben 9301 tanuló és tíz szakmunkásképzési célú szakközépiskolában 2088 tanuló ismerkedik a mesterségekkel. Számuk az elkövetkező években gyorsan szaporodik, ezért egyre több intézményben kell áttérni a két műszakos oktatásra. Ez a pedagógusok szerint már csak azért sem jó, mert a délutáni tanítás hatékonysága — a fiatalok fáradtsága, valamint a távolsági járművek indulásához való kényszerű alkalmazkodás miatt — alacsonyabb a délelőtti oktatásénál. Aggodalomra ad okot az iskolai tanműhelyek gépparkjának elavultsága, kiváltképp annak elhasználtsága. Nem az a fő baj, hogy a gépek nagyon régiek — hiszen ha jó állapotban vannak, a szakmát azokon célszerűbb először tanulni —, hanem az, hogy karbantartásuk, felújításuk évről évre várat magára. A vállalati tanműhelyek gépparkja ugyan korszerűbb az iskolákénál, de itt meg a tanulókat oktató szakmunkásoknak a tervteljesítésben való érdekeltsége akadályozza időnként a tanterv betartását. Pest megye, különösen annak agglomerációs övezete. A képző vállalatok térítést A vállalatoknak az iparitanuló-képzésben való érdekeltségét sem tekinthetjük megfelelőnek. Sokak véleménye szerint ugyanis egyes vállalatok meg nem érdemelt előnyhöz jutnak azáltal, hogy a más vállalatoknál kiképzett fiatal szakembereket magasabb órabérért elcsábítják. Az lenne tehát az igazságos, ha a szakmunkásképzés terheit viselő vállalatok valamilyen térítést kapnának után az őket ifjú szakembereik alkalmazó cégektől. Noha csak néhány vonását alapvetően különbözik az ország más területeinek helyzetétől, ezért a gondok enyhítésére az átlagosnál több központi támogatást érdemelne a szakmunkásképzés tárgyi feltételeinek javításához. A népi ellenőrök azt is megállapították, hogy a tankönyvellátás fogyatékosságai csaknem tarthatatlan helyzetet idéznek elő az iskolákban. A tanárok gyakran kénytelenek tollba mondani a tananyagot olyan tanulóknak is, akik a2 általános iskolákban alig-alig tanultak meg írni és olvasni. A vitában elhangzott: egy kőművesjelöltnek 23 tankönyvből kell tanulnia az oklevél megszerzéséig. A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy itt is érvényes a mondás: sokat akarunk markolni és keveset fogunk értsü’ek.Ők villantottuk itt munkásképzéssel fel a szakösszefüggő problémakörnek, de az ennyiből is kitűnik, hogy a határozott intézkedések egész sorára van és lesz szükség. Új épületek emelése; új szaktanárok és szakoktatók munkába állítása; a képzési rendszernek olyan reformja, amely az általános és a speciális ismeretnyújtás között a jelenleginél célszerűbb arányokat mutat — mind-mind olyan feladat amelynek megoldása most már nem odázható el sokáig. Cseri Sándor A tárolás is gond jó, ha van tartalék A Tungsram váci gyáregységéből kaptuk az információt, hogy a szabad ég alatt hetek óta több százezer darab fénycsőburát tárolnak. Nem találtak rá vevőt? — Vagy — bár semmiképpen nem tűnnek annak — selejtesek lennének? Kardos Károly főmérnök-helyett is igazította helyre a félreértésedet. Az említett termékből Vello rendszerű gépsoron naaponta 120 ezer darabot készítenek. Egész évre 33 millió darab gyártását tervezik, ebből a belföldi fogyasztók 31 s millióra tartanak igényt. A fennmaradó 5 millió darabot exportálni szeretnék. Jugoszláviából és Ausztriából érkezett megrendelés, a szerződési feltételekről még tárgyalnak. Úgy tűnik, rövidesen megkezdhetik a szállítást. Az udvaron szakszerűen, rakodólapokon, fóliával becsomagolva raktároznak jelenleg is egy-másfél millió darab fénycső üvegburát. Ez a tároló.A forma ugyanis kevesebb költséget emészt fel, mint a fedett, igaz azonban, ha három hónapon belül nem cserélődik a készlet, akkor a termék minősége — az üveg fénytelenné válik — romlik. A vállalat kereskedelmi szakembere szerint ez is csak elvi gont, mert a gyakorlatban jóval három hónapon belül eladják a késztermékeket, és helyükbe újabbak kerülnek. — Ez a tartalékkészlet ugyanis nem felesleges — állítja Kardos Károly —, mer' így bármikor, bárhol jelentkezik igény, azonnal ki tudják elégíteni. A raktározott fénycsőburák ugyanis nem egyazon típusúak, a 15 wattostól a 60 wattosig gyártanak tartalékra, mivel jelenleg csak így tudják kihasználni a gépsor kapacitását.