Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-14 / 138. szám

/ I­I. ÉVFOLYAM, 112. SZÁM D­U­NATÁ­J zICM• SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI • RÁCKEVE • SZIGETSZENT­­MIKLÓS • FÓT • GÖD 1991. JÚNIUS 14., PÉNTEK Száműzik a hadiparkot Levélváltás egy tank miatt Az öreg tank nem vén tank. Ha már csatába nem is megy, azért lehet még miatta háborúzni. Erről sze­rezhet tudomást a króni­kás, aki egy olvasónk kí­vánsága miatt kérdezte meg Szentiványi Andrástól, a Neo Tours Utazási Kft. ügyvezető igazgatójától: Mi célból parkolt az öreg T 34-es a gödi Fészek pan­zió, újabb nevén Neo Ho­tel elé? A pirosló epertáb­la szélén landolt egy MiG 15-ös harci gép is. Mellé­jük várják, azaz tervezik még néhány helikopter ér­kezését, hogy kialakuljon egy kisebbfajta hadipark. A kivénhedt harci sze­kér ágyúcsöve mered Dunakeszi komoran városa felé, vagy tán nem is ar­ra. Inkább a Hármashatár­­hegy irányába repülne lövedéke, ha még lőni le­­ hetné­pesség vele. A működőké­és lőképesség kü­lönbsége az szakmailag, ha ez utóbbira nem alkalmas a hatástalanított fegyver. Mindezt azért Szentivá­­nyi Andrástól tudom meg, mert ettől az évtől kezdve a Neotours, kilencven szá­zalékáig német érdekeltsé­gű kft. bérli a Duna Menti Termelőszövetkezet panzió­ját, ahol kitűnő francia konyhát vezettek be, szálló­­vendégeket fogadnak. Sajá­tos folklórprogramokat szerkesztettek, melyek ke­retében például a főút mellett magyar huszárok fogadják és kísérik a ven­dégeket a hotel parkolójáig. Emlékezetes ínyencvacsorá­kat készítenek, emeletes autóbuszaikkal bel- és kül­földi utazásokat szerveznek.­­ A repülőgép az ajkai hadiparkból került a mos­tani helyére 32 ezer forin­tért, és restauráljuk. A tankot 60 ezerért, MÉH-áron vettem meg, s mindkettő­nek a Hadtörténeti Mú­zeum az eladója — magya­rázza az igazgató. — Úgy gondolom hogy ezek a — folytatja —, nemzeti va­gyon részét képezik. Ám a korábban MHSZ-kezelés­­ben lévő hadiparkot most mindenütt megszüntetik. Ezek mint technikai emlé­kek csak privát kézben maradhatnak meg. Nyuga­ton is így csinálják. En­gem részint a gyerekkori ambíciók motiváltak, más­részt a megőrzés szándé­ka. Nem utolsósorban az érdekesség, amelyre szük­ség van egy vendéglátóhe­lyen. Ezeket közelről meg­nézhetik az emberek, be­szállhatnak a gyerekek. Az információszerzéssel eddig meg is volnánk. Tisz­telt olvasónk kívánságára le is közölhetnénk, ám mielőtt elköszönnénk egy­mástól, Szentiványi úr még marasztal. Ha már itt va­gyok, olvassam el a levele­zésüket, amit polgármesterével, Dunakeszi dr. Ör­ményi Lászlóval folytat­nak. Lapozgatok a papírok kö­zött. Május 6-i levelében dr. Örményi László azt­ kifo­gásolja, hogy helikopterek telepítésére kértek enge­délyt. Ami most látható, amiatt az önkormányzat tiltakozik. Sürgősen látsák el a helyszínről.távo­Az igazgató május 8-i válaszában elismeri, hogy kért engedélyt, bár ezt nem kellett volna tennie. Igaz ugyan, hogy ők bérlők, de nem közterületen, tehát a jogaik azonosak a tulaj­donoséval, aki azt tárol a területén, amit jónak lát. A forgalmat nem akadá­lyozza, a környezetet nem szennyezi. A hivatal vezetőjének vá­lasza erre az volt, hogy be­széljék meg a dolgot. Vár­ja az igazgatót június 5-én fél tízre. — Ne rendeljenek be en­gem — méltatlankodik emiatt Szentiványi úr még most is, miután rég lejárt a terminus, és ő nem ment. — Mik a vita indítékai? — kérdeztem volna Dunakeszi polgármesterét, de mivel — úgymond — fontos tárgya­lást folytatott, titkárnője dr. Hajas István jegyzőhöz irá­nyított. — Elég emlékekből volt a háborús — válaszolta Hajas úr. — A lakosságot irritálja ez a látvány. Ezért foglalkozott vele az önkor­­mányzat. Az út menti terü­let nem zárt hely. Akkor volna zárt, ha nem lehetne látni, mi áll ott fenyege­tőn. A repülőgéppel sem­mi bajunk. Jöhetnek a he­likopterek, de a tank nem maradhat. Azt pedig nem értem, miért kell megsér­tődni amiatt, ha valakit udvarias levélben meghív­nak egy beszélgetésre. — Végül is, ha marad a tank, hogy szereznek vényt a határozatuknak?ér­— önkormányzati delettel kitiltható onnét.ren­A vitának csak a tényét közöljük. Szakértelem hiá­nyában nem foglalunk ál­lást. Még tüzelőállást sem. K. T. I. ü­­ Nem eltjszteni, hanem csalogatni akarják az utazót. Csak kissé szokatlan módon (Erdősi Ágnes felvétele) I fjú kézműveseknek Kézművestábort szervez a dömsödi Petőfi Sándor Oktatási és Művelődési Központ július 15-e és 21-e között. A foglalkozásokat népművészek és pedagógu­sok vezetik reggel kilenctől este hatig. A részt vevő gye­rekeknek naponta három­szori étkezést biztosítanak és természetese­n a kézmű­ves-foglalkozások közé bő­ségesen iktatnak kirándu­lást, fürdést, irodalmi fog­ lalkozást. A részvételi díj 1700 forint. Jelentkezni jú­nius 14-éig lehet Oltai Ju­ditnál. DÍINATA­ I HÍRLAP Vezető munkatárs: Móra Katalin. • Munkatársak Vasvári Éva és Kovács István. • Fogadónap: min­­­den hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. vill., Somogyi Béla u. 6. Pf.: M1. 11. sz.: 1116. Te­lefon: 118-4761, 138-1067. Régi sémák nélkül kultúrát adni, de olcsón „Lemondani semmiről sem szabad. Különösen, h­a olyan ügyről van szó, amel­­­lyel használhatunk mások­nak.” Táborosi Zoltánné, a dunaharaszti József Attila Művelődési Ház és Könyv­tár vezetője másfél évvel ezelőtt még mint kívülálló, ma már mint a ház igazga­tója állítja, hogy bármen­­nyire is hullámvölgyben van a közművelődés — le­mondani nem szabad róla. Lehet, hogy másként kell értelmezni, bizonyos, hogy más funkcióit kell kiemelni — de csinálni kell. Táborosiné mondja az ér­veit. Ugyan kinek ne hiá­nyozna a mégoly nagy hajsza és elfoglaltság mel­lett is, hogy bizonyos kul­turális szolgáltatásokhoz olcsón és rendezett körül­mények között hozzájus­son? Igenis, sokan van­nak ilyenek. A gyerekek a leghálá­­sabb réteg, az idősek szin­tén gyakori vendégek itt, ugyanakkor sokan van­nak, akik kiszorulva a szó­rakoztató intézményekből, lévén nem tudják megfi­zetni azokat, szintén a ház­ban keresnek értelmes el­foglaltságot. A pénz ugyan­is nagy úr, mindenre rá­nyomja a bélyegét. A csa­ládok is egyre takarékosab­ban élnek, bizonyos költ­ségeket lefaragnak — el­sősorban a kultúrára fordí­tott kiadásokat. Többen kényszerülnek lemondani színházról, moziról, könyv­ről, de még a múzeum­­látogatásról is. Nekik, a mindenünnen kiszorulók­nak kell művelődési lehe­tőséget teremteni, s mennyire is előtérbe bár­ke­rült, hogy a ház termelje ki a költségeket, fel kell vál­lalni a kevésbé vagy egy­általán nem jövedelmező szerepeket is. A művelődési ház igazga­tónője szerencsésnek mond­ja magát, mert az önkor­mányzatban megértő part­nerre talált. Igaz volt szó a művelődési ugyan, te­vékenység átadásáról a vál­lalkozási­ szférába, végül is azonban győztek az ér­vek, s mindenki belátta, hogy ilyenképpen akár kocsmát is lehetne nyitni a házban — mint ahogyan sok helyütt végleg lemon­danak eredeti hivatásáról. Harasztin kiállnak amel­lett, hogy a huszonhárom­­ezer lakost igenis megille­ti a közművelődés intézmé­nye, s ez nem egyszerűen ragaszkodás a poros, ósdi a elvekhez, erre éppenséggel jobb korszerűbb és haszno­életmódra nevelés miatt van szükség. S ráadá­sul minden adott ehhez: a házat — a nagyon jól együttműködő partnerként emlegetett gamesszal — mintegy ötmillióért felújí­tották, másfél éve tehát megújultan üzemel. Nyilvánvalóan a régi sé­mákat új módszereknek kell felváltaniuk. Az életforma változásai járnak: több más igényekkel szórakoztató, de még a lakosság által megvásárolható program, s több közhasznú tanfolyam kell. Az emberek, s első­sorban a középréteg minél több praktikus ismeretre vágyik, lévén ezekből köz­vetlenül vagy közvetetten profitálhat valamit. Például átképzéseket és szakmát nyújtó tanfolyamokat kér­nek, s jóllehet igyekszik a ház is lépést tartani, némi lemaradásban van az isko­lákkal szemben. Elsősorban ugyanis — szintén a jöve­delemszerzés okán — a tan­intézetek vállalkoznak szakismeretet adó átképzé­sekre, s a felszerelés is az ő tulajdonukban van. A művelődési ház csak csat­lakozhat e programhoz, csak a háttérben segédkez­het, de igazából nem ver­senyezhet. Ellenben határo­zott feladatának tekinti, hogy pártolja a nagy ha­gyományú, a házban régóta működő klubokat, például a modellezőket és a bélyeg­­gyűjtőket. S bármilyen sötét is kép, azért vannak új teen­a­dők is. Például a nemzeti­ségi kultúra fejlesztése, amely eddig — a tudatos elfojtás, illetve az asszi­miláció következtében — a háttérbe szorult. Most nem­csak lehet, de kell is ezzel foglalkozni, le kell porolni a régi értékeket, s újra ta­lálva a fonalat, élni kell a kínálkozó lehetőségekkel. Persze ez sem megy gyor­san és könnyen. De az igazgatónő hiszi, hogy a mai körülmények között, amikor a nemzetiségi múlt tudatos vállalása erősödő­ben van, a kulturális ha­gyományok felélesztéséhez is jó feltételek kínálkoz­nak. —i. —a. A gobelin művész és a muzsikus­l­átogatóban Tahiban Tahiban kettőt csöngetek a kék kapun — semmi reakció. Benézek az e célra kivágott pohár formán a kis parasztházra, melynek ajta­jában egy cirmos macska áll harciasan, égnek emelt farokkal. Hamarosan előke­rül a házigazda, és siet ka­put nyitni, de kíséri Kacot, aki náluk a házőrző szere­pét is betölti. Végszóra megjelenik egy hatalmas fekete tömeg, amelyről — miután lecsillapodik — ki­derül, hogy egy Buksi név­re hallgató újfundlandi ku­tya, aki imádja a vendége­ket. Előkerül a ház asszo­nya is, aki csak alkonyat­­tájt áll fel a szövőszéke mellől, mert napkeltétől ké­szíti szebbnél szebb mun­káit. Pesti szemmel a világ vé­gén Péreli Zsuzsa és Tolcs­­vay László. De ők azt vall­ják, hogy Pest megyének az egyik legszebb helyén laknak, és mindig elérhe­tők. Néha szinte már kö­nyörögnek, hogy felejtsék el őket. Nagyon sokan jön­nek hozzájuk. „Ha csönget­nek, mindig kiküldöm La­cit, számolja meg, hány láb áll a kapu alatti résben, hogy tudjam, mire számít­hatok, hány tányért tegyek az asztalra” — mondja a háziasszony. Zsuzsa Munkácsy-díjas gobelinművész, László az ország egyik legnépszerűbb muzsikusa, zeneszerzője. Itt dolgoznak, ebben a kis mű­teremben mind a ketten. Ezt főleg az asszony ódon szekrényei, fonaltartói és szövőszéke uralja. László szintetizátorai a csodálatos díszítésű cserépkályha mel­lett tornyosulnak. Nem za­varják, ellenkezőleg, inspi­rálják egymást. .. Zsuzsa tagja a Manuál­­csoportnak. A Manuál egy baráti és szellemi közösség. Ami a barátságon kívül ös­­­szetartja, az a kézműves­technika, hiszen nagyjából mindenki maga kivitelezi a munkáit. Zsuzsa mindig maga szövi meg a terveit. Munkáit légiesség, báj, fi­nomság jellemzi. Minden figurájának úgyszólván lel­ke van, sőt önálló élete — minden egyéni, egyszeri és megismételhetetlen. De nemcsak a pazar szépségű gobelinek jellemzik őt, ha­nem a régi tárgyakban, szí­nekben, formákban tobzódó lakás is. Itt nem lehet le­ülni, mert az ember kény­szert érez, hogy körbemen­­jen, és szemügyre vegyen minden apróságot, minden képet. Olyan meghittség, szeretet árad otthonukból, ami lenyűgözi a látogatót, és az illendőség határain túli maradásra készteti. Ebbe a világba szervesen beleillik Tolcsvay muzsiká­ja is. Aki megpróbálja popzenét magasabb zenei a igényekkel művelni. Most is dolgozik egy lemezanyagon. D. A. Tisztelt Szerkesztőség! Csak júliustól Lapjuk 124. számának (1991. május 29. szerda) 8. oldalán (Dunatáj Hírlap 98. szám) Vasvári Éva aláírás­sal Start a Start-hitelről címmel cikket jelentettek meg. A cikk alább idézett mondata valótlan, alapta­lan : „ . . . A Budapest Bank Rt. ráckevei kirendeltsége ... már az új konstrukcióban képes folyósítani a tízmilli­ós összeget.” Tekintettel arra, hogy 1991. július 1-ig nem is bí­rálhatunk el Start-hitel pá­lyázatokat, hogy a fent idé­zett szöveget sem Márkus Szilárdnak, sem más ügy­felünknek nem mondtuk, sőt mindenkinek azt tudjuk csak válaszolni, hogy július 1-jétől fogadjuk el a pályá­zatokat, hogy versenyeztet­jük azokat, tehát senki nem élvezhet előre ígért előnyt, kérjük sürgősen helyreiga­zításukat és erről szóló tá­jékoztatásukat. Cikkük hatására több ügyfelünk keres meg azóta bennünket a kivételezés nyílt vagy burkolt vád­já­val, így írásukkal — bár feltételezem, nem szándéko­san — szavahihetőségün­kön, megbízhatóságunkon esett csorba. A Start-hitel­keretre többszörös túlje­lentkezés várható, emiatt is igen fontos számukra a gyors pontosítás. Javaslom, a jövőben bankügyleteket is tartalmazó írásaik meg­jelentetése előtt keressék meg az illetékeseket is, hogy hasonló esetek ne for­dulhassanak elő. Remélve gyors intézkedé­süket, tájékoztatásukat, együttműködési szándékun­kat ajánlom szíves figyel­mükbe. Pirisi Ferenc ★ fiókigazgató A szavahihetőség u gyan önöknek, nekünk ado­is érdekünk: célunk szerint korrekt módon kívánunk tájékoztatni. Minden eset­ben helyreigazítjuk hibás tényeinket — ha vannak ilyenek! Jelen esetben azonban semmiféle konkré­tumról nem esett szó az említett cikkben, ugyanis nem volt célja a Start-hi­telnek, mint bankügyletnek a megvilágítása, részletezé­se, hátterének és pályázati feltételeinek magyarázása. Csupán Márkus Szilárd majdani vállalkozásáról ír­tunk, megemlítve, hogy az önök bankja képes lehet az új konstrukcióban egy na­gyobb összeg folyósítására. Mivel a cikkben megszólaló vállalkozó semmiféle emlí­tést nem tesz arról, hogy önöktől bármiféle ígéretet kapott volna erre — sajnál­juk a félrehallásokat, nem állt szándékunkban — úgy­mond — csorbát ejteni az önök tisztességes üzleti ma­gatartásán. S végül ígérhet­jük, ha bankügyletekről írunk — de csak akkor! —, feltétlen kikérjük majd a véleményüket. Vasvári Éva Dunaharaszti ruhavásár A nagy érdeklődésre va­ló tekintettel Dunaharasz­­tin, a József Attila Művelő­dési Háziban július 4-én, csütörtökön reggel kilenc és délután öt óra között import kilós­ ruhavásár lesz. Az elmúlt akció tanul­ságai alapján a művelődési ház és az Intertrade Kft. arra a megállapodásra ju­tott, hogy az akciót minden hónapban egyszer megren­dezik, s a jövőben nagyobb mennyiségű ruhaneművel jelentkeznek a vállalkozók.

Next