Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-10 / 34. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA Megpecsételődött a Zeneműkiadó sorsa? Igazodjon a törvénykezés, ne Bartók! (Folytatás az I. oldalról) A megoldást önnel, mint a témában érintett szervezetek képviselőjével a tulajdonosi szervezet egyeztetni fogja.” Ez ígérettel (és a művelő­dési minisztérium ígéretei­vel) ellentétes hírről kérdez­tük Durkó Zsolt zeneszerzőt, aki zeneszerző társaival már megállapodott egy pénteki tárgyalás időpontjában Csépi Lajossal, az ÁV Rt. igazgató­jával, és egy hétfői kerekasz­tal-tárgyalásról az MKM ille­tékeseivel, a szerződés meg­változtatása érdekében. Az első megdöbbenés után a kö­vetkezőket mondta Durkó Zsolt: Nemzeti jelkép — Nem lehet legitimnek elis­merni semmilyen törvényke­zést, amely nem védi a nem­zet legmagasabb szellemi és művészeti értékeit, mert Ma­gyarországnak ennél nem le­het magasabbrendű érdeke. Bartókhoz kell igazítani a tör­vénykezést, és nem fordítva. Mert Bartók gyakorlatilag nemzeti jelkép, éppúgy, mint az országzászlónk, amelyet nem bízhatunk idegen kézre. Márpedig ez a privatizáció azt jelentené. Majd a szerző­désnek érdekeinket súlyosan csorbító gyakorlati következ­ményeiről szólt: Élvonalbeli zeneműkiadás — Századeleji zeneműkiadá­sunk „provinciális” jellege ugyan Bartókot, Kodályt és társaikat arra kényszerítette, hogy külföldi kiadókkal is kössenek műveikre szerződé­seket, de a hatvanas-nyolcva­nas években hazánkban nem­zetközi rangú, az európai or­szágok élvonalába tartozó zeneműkiadás alakult ki, ha­sonlóan Angliához, Francia­­országhoz, Németországhoz, Olaszországhoz és az együt­tes kiadást folytató skandi­náv államokhoz. A magyar EMB-hez és az említett or­szágokhoz hasonló zenemű­­kiadása ugyanakkor Spanyol­­országnak, Portugáliának, Görögországnak és más or­szágoknak nem volt. Akkori­ban a magyar vállalat ko­moly állami támogatást ka­pott, mert természete szerint a művészi zene kiadása és propagálása szubvencióra szorul. A nyolcvanas évek hibás döntése következtében a támogatást megvonták, és az EMB-t piaci körülmé­nyek közötti gazdálkodásra kényszerítették. Ez az euró­pai civilizációkban példát­lan döntés ugyan nehéz hely­zetbe hozta a zeneműkia­dást, aminek főként a kor­társ zene korábbi magas szín­vonalú felkarolása látta ká­rát, de hírünket és rangunkat még így is fenntartottuk. Hány inta példa kell még? Az EMB „tervezett” privatizá­ciója által igen kérdésessé vá­lik az európai kultúrnemzetek között kivívott pozíciónk fenntartása. Mert Magyar Nemzet-beli interjújában Ho­málya István, az EMB igazga­tója maga is azt nyilatkozta, hogy ha nem érvényesíti az olasz tulajdonosi szemponto­kat, leváltható, és a külföldi ér­dekeket kiszolgáló vezetővel helyettesíthető, vagyis, ha a Ri­­cordi már tulajdont szerzett, minden szerződésben vállalt ga­rancia írott malaszt marad. Hadd utaljak példaként a ma­gyar Quint hanglemezgyártó és forgalmazó társaság és az an­gol EMI társulására: az első idő­ben úgy nézett ki, hogy beveze­tik a külföldi piacokon a ma­gyar előadóművészekkel ké­szült felvételeket, de ma már jobbára az EMI saját lemezei­nek magyarországi forgalmazá­sával foglalkozik, azzal viszont nagyon is. Igen valószínű, hogy ugyanez lesz a sorsa az EMB-nek is, ha a szerződés megvalósul. Mert ugyan to­vábbra is Budapesten fog mű­ködni, de a magyar zenemű­vek és zenepedagógia önálló kiadása szempontjából Spa­nyolország, Törökország és társaik kategóriájába süllye­dünk le, ami nem sokban kü­lönbözik a gyarmati státustól! D. Veszelszky Sára Remsey Jenő­: Erdei hang­verseny (olaj) Nagy elődök nyomdokain Pozsonyi hírmondók Nemrég Pozsonyban jártam — másfél évtized után ismét — az ottani Magyar Kulturá­lis Központ meghívására. Sok minden megváltozott ti­zenöt év óta: magyar főkonzu­látus működik a főpályaudvar közelében s nem messze tőle hangulatos, bár kissé elrejtett helyen Magyar Kulturális Központ is, ahol Széchenyi és Baross Gábor után ottjártam­­kor Körösi Csom­a Sándorról tartottak ünnepi megemléke­zést. Jómagam is előadóként vendégeskedtem náluk. Már az előadás előtt talál­koztam Lacza Tihamérra, a pozsonyi A Hét főszerkesztő­jével: ő keresett meg, hogy a pozsonyi rádió magyar adásá­nak nyilatkozzam. A rokon­szenves fiatal főszerkesztő — aki különben műszaki értelmi­ségi, de nagyon otthonos a hu­mán műveltségben is — át­nyújtott mindjárt egy köteget a képes „közéleti és kulturális hetilap”-ból, A Hét- ből, amely most megújulva, 34 ol­dalon, igen gazdag tartalom­ mai jelenik meg. Elég belela­poznunk, hogy lássuk, milyen fontos szerepet tölt be a felvi­déki magyarság kulturális ön­tudatának ápolásában. Ennek leghatásosabb, példamutató eszköze az „Állj meg ván­dor...” rovat, amely az Együtt­élés mozgalom támogatásá­val, a hátlapon egész oldalas színes képen mutat be egy­­egy felvidéki magyar építésze­ti, történelmi vagy néprajzi emléket, a belső oldalon pe­dig részletes ismertetést közöl róla szakavatott írók tollából. Ki tudta például, hogy az ipolybalogi templom tornyá­nak csúcsán (akárcsak a po­zsonyi Szent Márton-szé­­kesegyházon) a magyar Szent Korona mása látható, annak emlékére, hogy Károly Róbert magyar és Vencel cseh uralkodó trónviszálya idején a koronát egy éjszakán át ebben a templomban őriz­ték. De hadd említsünk néhá­nyat még ebből a magyaror­szágiak számára is tanulsá­gos és követendő sorozatból: a XVI. század második felé­ben épült kisgéresi pincesor, az egykor híres kisgéres-ki­­rályhelmeci borvidék emlé­ke, vagy a Pozsony megyei Szentkirályfa egykori Pálffy­­kastélyának kertjében a mé­hészskanzen, a Csontváry festményeiről ismert gácsi várkastély a gótikus Szent György-templommal a 300 éves tölgyfa harangtoron­­­nyal, vagy a Somorja és Du­­naszerdahely közötti úton az érdekes feliratú 49-es honvéd­sír, Klapka tábornok hét hon­védjének nevével, de sok új adattal szolgál az ismertebb műemlékekről is, pl. a garam­­szentbenedeki apátsági temp­lomról, a boldogfai s a­bényi templomról, körkápolnáról. S mivel több helyünk nincs, csak néhány mozaik­kocka, amely sejteti azt az ér­tékes munkát, amelyet az egyetemes magyarság érdeké­ben is végez . Hét: Pünkös­di vámkerékállítás — hagyo­mányőrzés Gután; Szom­­bathy Viktor emlékest Buda­pesten; a 20 éve elhunyt Sza­bó Gyula, felvidéki festőmű­vész munkássága; Janus Pan­nonius emlékezete, Barango­lás a régi Madách-birtoko­kon, komáromi találkozás Tollas Tiborral­, Szilassy Ala­dár, a magyar cserkészet megalapítója; Kármán József Irodalmi és Kulturális Na­pok, Bartók Béla egy pozso­nyi emlékezetében; Keresz­tény szellemiség és magyar­ságtudat; Egyetlen várunk az anyanyelv; Híd Léva és Buda­pest között... és a többi, és a többi. Lacza Tihamérral beszél­getve derül ki, hogy három évvel ezelőtt 1991 februárjá­ban hivatalosan is megala­kult a Csehszlovákiai Ma­gyar Tudományos Társaság (mintegy száz fizető taggal) elsősorban műszaki értelmisé­giek s természettudósok, or­vosok közreműködésével, de történészek, közgazdászok is tartoznak soraikba. (A társa­ság alelnöke maga A Hét fő­­szerkesztője). Készülnek egy szlovákiai magyar Ki kicso­da? kiadására is. A fő cél pe­dig a felvidéki — révkomáro­mi — magyar egyetem meg­teremtése, református teoló­giai fakultással. Pozsony, az egykori ma­gyar koronázó város a ma­gyar hírlapírásnak is bölcsője volt: itt indult meg több mint kétszáz éve, 1780-ban az első magyar nyelvű hírlap, a Ma­gyar Hírmondó, amely pl. pá­lyázatot írt ki a magyar nép­hagyományok gyűjtésére. A pozsonyi A Hét méltán lép a nagy elődök nyomába, példát mutatva sok tekintet­ben az anyaországi magyar­ságnak is. Illő, hogy számon tartsuk, előfizessük, olvassuk, min­den táján a nagyvilágnak. (A Szerkesztőség címe: 815­44 Bratislava, Obchodná. 7.) Szilágyi Ferenc Krasznahorka vára Farkas Ottó felvétele 1994. FEBRUÁR 10., CSÜTÖRTÖK A vajdasági magyarokért Koncert a Mátyás-templomban A Magyarságmentési Misszió Alapítvány jótékonysági kon­certet rendez a Mátyás-temp­lomban február 13-án, vasár­nap a 12 órai szentmisét köve­tően. A koncert szervezői — a Magyarságmentési Misszió Alapítvány, az Erdélyi Körök Országos Szövetsége, a Ke­resztény Értelmiségiek Szövet­sége Debreceni Tagozata és a debreceni Családsegítő Szol­gálat — a délszláv háború el­ítélésére, megfékezésére kí­vánják felhívni a figyelmet. A jótékonysági koncert fővédnö­kei: Jeszenszky Géza külügy­miniszter, Seregély István, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke és Habsburg Ottó, az Európa Parlament tagja, a Páneurópai Unió elnöke. A műsorban fellép a temes­vári Carmina Dacica női kar, a debreceni Vox Juventus gyermekkar és a Maróthy György Pedagógus Kórus. A bevételből a vajdasági magya­rok segítését és az újjáépítés pénzügyi alapjaihoz való hoz­zájárulást tervezik. / Turnén az Állami Népi Együttes Az elmúlt egy hónapban hu­szonöt előadást tartott észak­amerikai turnéjának kereté­ben a Magyar Állami Népi Együttes: szinte valamennyi helyszínen telt ház előtt szere­pelt — közölte Serfőző Sán­dor, az együttes vezető képvi­selője. A hatvannégy tagú, je­lentős részben megfiatalodott társulat negyedik alkalommal járja be Észak-Amerikát. A mostani, három hónapos tur­né során több mint hatvan vá­rosban lépnek fel. Az út eddi­gi lefolyásáról tájékoztatva Serfőző Sándor elmondta, hogy az együttes tagjai rend­kívüli önfegyelemmel viselik az állandó utazás és fellépés fáradalmait. Hozzátette, hogy külön lelket önt beléjük a kö­zönség lelkesedése és a hely­beli magyar közösségek szí­ves vendéglátása. Az együt­tes előadásait eddig mintegy harmincezren tekintették meg: a turné eltelt egy harma­dában az Egyesült Államok északkeleti részét, illetve a kanadai Ontario tartományt keresték fel (csaknem ötezer kilométert megtéve). Érdekességként megemlítet­te, hogy a társulat a nyár folya­mán nemzetközi koreográfus­tábort szervez, ahová a helyi együttesek képviselőit is meg­hívták. Elmondta azt is, hogy jelentkezett náluk a washingto­ni 71.ízű­ tánccsoport egyik tag­ja, mégpedig azzal a kéréssel, hogy szeretné pályafutását az Állami Népi Együttesben foly­tatni. — Ki is próbáltuk és szakmailag tényleg megfelel. Az egészben az az érdekes, hogy a kislány tősgyökeres amerikai — mondta Serfőző Sándor. Filmművészetünk jövőjéért A Magyar Történelmi Film Alapítvány az idén is 350 millió forintot kapott, hogy támogassa azokat a pá­lyázókat, akik dokumentum-, illetve játékfilmjeikben az 1956. utáni korszakot, a ha­táron túl élő magyarok éle­tét és más XX. századi témá­kat dolgoznak fel. Az alapít­vány segítséget nyújt archi­válásához és kordokumentu­mok rögzítéséhez is — jelen­tették be a kuratórium tagjai a tegnapi sajtótájékoztatón. Évente 2-3 pályázati felhí­vást tesznek közzé. Az idei első, még tavalyról áthúzó­dó pályázat határideje lezá­rult, de a körülbelül 150 mű elbírálása még folyamatban van. A 25. Magyar Film­szemle 127 dokumentum­filmjének egyharmdát támo­gatta az alapítvány. Úgy vé­lik, ezeket az alkotásokat el­­sősoron a televízióban kelle­ne vetíteni. Az egri érseki palota egyik szárnyában található az Érseki Múzeum. A főegyházmegye a Dobó István Vármúzeum szakembereinek segítségével valósította meg az értékes gyűjtemény bemutatását. Az itt kiállított liturgikus tár­gyak — ruhák, szobrok, festmények és könyvek — kötőd­nek a korábbi egri püspökök és érsekek mindennapjaihoz. Képünkön szecessziós stílusú papi ruha látható (MTI-felvétel)

Next