Pesti Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 92-117. szám)
1990-08-01 / 92. szám
CSÓKAKŐ ÜDÜLŐFALUN KASZNÁR ZOLTÁN Csókakő 2000 lakosú falucska a Vértes lábánál. Gazdaságiig elmaradott vidék ez. Ipara nincs. A savanyú földeken kevés a lehetőség a mezőgazdasági tevékenységre. Helybéli munkát jobbára csak a szépen gondozott szőlők kínálnak. A lakosság — ezért — főként az ingázással jut elfoglaltsághoz. Különösen az asszonyok vállára rak ez súlyos terheket. A fárasztó utazgatás mellett őket várja még a számtalan ház körüli tennivaló. Sokat tépelődtek, miként könnyíthetnének sorsukon. Olyan elfoglaltságra áhítoztak, amit otthon végezhetnek. Érthető, hogy kedvező visszhangra talált körükben a falusi turizmus kibontakoztatásának lehetősége. Felismerték, hogy a kert gondozása, az állatok nevelése, a bedolgozás mellett ez nyújthat némi kereseti lehetőséget, hozhat pénzt a konyhára. Csókakő igencsak alkalmas, hogy vonzó feltételeket biztosítson azoknak, akik hosszabb-rövidebb nyugalmas kikapcsolódásra vágynak. A szép táj, a tiszta levegő, a feltétlen nyugalom — ha ahhoz igazi családias vendégszeretet párosul — ugyancsak nagy vonzerőt jelenthet. A kezdeményező, Katczerné Szecsődi Klára, fáradtságot nem ismerő buzgalommal szervezte az asszonyokat. Jó példaként szolgált, ahogyan ő kezdett a vállalkozáshoz. Néhány hét alatt sok követője akadt, s utcányi házsorok csatlakoztak a kezdeményezéshez. Mindenki a legszebb szobáját ajánlotta fel, így, amikor a megyei idegenforgalmi hivatal megszemlélte a szálláshelyeket, valamennyit első osztályúnak minősítette. Mindenki igyekszik valami olyasmit nyújtani vendégeiknek, ami a városból jött embereknek — főleg a gyerekeknek — kuriózum. Akinek kedve tartja, részt vehet a kerti munkában, a szüreten, a gyümölcsösben önmaga szedheti le a fáról a friss ízeket. A gyerekek az állatokkal is játszhatnak. A borkedvelőket a patinás borospincék várják. S akinek kedve tartja, maga állhat oda bográcsgulyást főzni, vagy az esti táborűznél szalonnát sütni. A közeli Fehérvárcsurgót is magukhoz láncolták, azzal, hogy a látogatókat odairányítják strandolni, az üdítően tiszta tóba, ahol horgászásra is nyílik lehetőség. A jó környezeti lehetőségek megteremtése mellett az asszonyoknak arra is megjött a kedve, hogy tanuljanak a falusi turizmusban már hoszszabb gyakorlatot szerzett más vidékek tapasztalataiból. Kirándulást szerveztek az ausztriai Ermissl-be, ahol már nagy hagyományai vannak a falusi vendéglátásnak, így felkészülve indultak neki az első üdülési idénynek, az idei nyárnak, amikor kiírhatják a falu határán. Csókakő üdülőfalu szeretettel köszönti vendégeit. A bátran kezdeményező asszonyok új pezsgést teremtettek a kis falu életében. Azon törik a fejüket, hogy miként bővíthetik a közműveket, építhetnek jobb utakat, miként javíthatják a közlekedést. Ebben az évben már arra is gondolnak, hogy bemutatkoznak majd a budapesti idegenforgalmi kiállításon is. Csókakő rövid időn belül kedvelt pihenőfaluvá fejlődik a Vértes lábánál. I. évfolyam 92. szám pSlfifilp -----------------Tjz------------1990. augusztus 1., szerda OLAJÁREMELÉS I1 MINŐSÉGRONTÁSSAL Az energia-áremelés egyelőre kiszámíthatatlan következményekkel jár majd a lakosság életszínvonalának alakulásában. Az árakba beépített költségvetési támogatások leépítése ellen valószínűleg nem sokan tiltakoznának, de a termelés, a szállítás és a kereskedelem szerkezete, irányítása önmagában potenciális áremelő-forrás, az áruminőség javulása nélkül. Erről beszélgettem a Tüzelőanyag- és Építőanyag Kiskereskedők Egyesületének elnökével, Fekete Imrével és a Hazafias Választási Koalíció ügyvezető elnökével, Forrai Sándor Pállal. D. HORVÁTH GÁBOR Forrai Sándor Pál: — A közel negyven százalékos energiaáremelés főként azért felháborító, mert a fogyasztók érdekeit nem veszik figyelembe.Termékjavulásról nem beszélhetünk, de a minőség megtartásáról sem, pedig ilyen mértékű áremelésnél legalább az energiahordozók használati értékének javulásáról kellene gondoskodni. Fekete Imre: — Az árak emelésében különböző manipulációk is szerepet játszanak. A háztartási tüzelőolaj, amelyet a lakosság használ, a könnyű kénmentes olaj és a gázolaj — ezt a közületek használják és az is köztudott, hogy csak az elnevezésükben van, minőségükben nincs különbség — árának emelkedése például nemcsak az abszolút áremelkedésből adódik, hanem abból is, hogy emellett egyszerűen megváltoztatták a forgalomba bocsájtott olajnak a térfogatához tartozó fajsúlyát. Tudni kell, ez minél magasabb, annál rosszabb a minőség. Eddig egy liter olaj súlya 840 gramm volt, viszont az áremeléssel együtt, augusztus elsejétől ez 860-ra változott, tehát rosszabb lett a minőség. Ez a súlygyarapodás látszólag elhanyagolható különbségnek tűnik, ám még egy háztartásban is ezer literekben gondolkodnak. A minőségrontással összekötött áremelkedés már önmagában is enyhén szólva furcsa, de máshol is jelentkezik probléma. Ugyanis amíg az egyéni fogyasztó literre, a közületek súlyra veszik az olajat, vagyis ez utóbbiak fizetnek a fajsúlyemelésből származó minőségromlásért. Ez az abszurdum a burkolt áremelés egy része csak. Az áremelésről kiadott közlönyben például a jelölt szénárak a pályaudvari, fuvarnélküli fogyasztói árakat jelentik, pedig a MÁV átlagfuvardíja és a szolgáltatási árak is emelkednek, mivel ez utóbbi ártámogatása megszűnt. Ezt nem jelentették be hivatalosan. Reggeli Pesti Hírlap: — Hogyan lehet megállapítani, hogy milyen minőségű energiahordozó terméket vásárolnak az emberek? F.S.E: — Körülbelül három éve figyeljük folyamatosan a szénminőségeket, az árviszonyokat és a használati értékeket. A legjobb indulattal sem lehet azt állítani, hogy az áremelések tekintettel lennének az használati értékre, amely a XX. század végén azért megkövetelhető lenne. A TÜZÉP-telepek a szenet nem áruként kezelik, az pedig, ha csak egyszer elázik, legalább 15 százalékkal rosszabb minőségű lesz, de nekünk ugyanolyan áron adják. Negyven év alatt a kereskedelem nem tudott beruházni a fedett tárolás érdekében, pedig a szén lassan annyiba kerül, mint az arany... Egy átlagos fogyasztó nem tud meggyőződni arról, hogy azt a terméket vette-e, azonos-e a szén fűtőértéke az előírttal. A KERMI szakembereivel együttműködve vizsgálatokat végeztünk, s nem volt ritka a 15-20 százalékos minőségromlás, amely a szén portáradalmának megnövekedésében, illetve a forgalmazás során keletkezik. 1988-ban 260 ezer tonna olyan NDK brikettet adott el a Budapesti TÜZÉP Vállalat, amelynek portartalma 10 százalék volt, vagyis 26 ezer tonna olyan szenet vásároltak meg az emberek, amelyet nem tudtak hasznosítani. De a telepeken ezen felül is maradt még 27 ezer tonna használhatatlan szénpor, ezt csökkentett áron, de azért értékesítettek. 3 620 forint egy tonna NDK szén beszerzési ára, s ha utánaszámolunk, akkor az említett veszteség 97 millió... Csak Budapesten! F.I.: — Pénzügyminiszteri rendelet szerint amennyiben éves átlagben öt százalékkal eltér a szén fűtőértéke az előírttól, akkor — a nemsokára megszűnő — Árhivataltól fogyasztóiár-módosítást kell kérni. Többször volt már erre példa, az állami kereskedelem jónéhányszor érvényesítette a bánya felé az értékcsökkenést, ám a fogyasztóval kifizettették a teljes árat. Egyébként 1989-ben a bányák vállalták, hogy a két centiméter feletti szemű szenet, valamint a magyar brikettet portartalom nélkül fogják szállítani. Talán mondanom sem kell, hogy ma 10-15 százalékos a portartalom. Legalábbis így jut el a fogyasztókhoz. Nekünk úgy tűnik, hogy ez a fiskális szemléletű ármegállapítási rendeletet nem a kereskedők és termelők közreműködésével, hanem kizárólag pénzügyi — bevételi — szemlélettel hozták létre. R.PH.: — Van-e tudomásuk arról, mennyi tartaléka van a lakosságnak ? F.I.: —A magánfogyasztók el vannak látva télire tüzelőanyaggal, de kérdéses, mit fognak tenni a közületek. Ugyanis sem tüzelőolajból, sem más fűtőanyagból nincs tartalékuk. Információink szerint az 1989 hasonló időszakához képest a tartalékuk talán, ha 10-12 százalékos. Ma egy egyéni fogyasztó 11 forintért vesz egy liter olajat, ugyanennyi, mondjuk, egy kórháznak 23,20-ba kerül fuvar nélkül —, 160 százalékos fogyasztói adóval! —, s ez irreálisan sok. Ha szeptember-októberben megindul a tüzelőanyag felvásárlása, óriási áruhiány lesz, ugyanis a kiskereskedők nem tudnak készletet felhalmozni, az infláció elvinné a nyereségüket. Emellett számomra érthetetlen, kinek juthatott eszébe, hogy a nagykereskedelmi árrés 20,38 százalék, míg a kiskereskedelemé 5,34 százalék. Az ilyen mértékű haszonért egyetlen kiskereskedő sem fog árulni. Augusztustól pedig lehetetlen lesz kisebb tételekben olajat vásárolni... KINEVEZTÉK A RADIO ÉS A TELEVÍZIÓ ELNÖKÉT Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnök, Antall József miniszterelnök javaslatára, 1990. augusztus 1-jei hatállyal kinevezte Hankiss Elemért a Magyar Televízió elnökévé és Gombár Csabát a Magyar Rádió elnökévé. A két újonnan kinevezett, valamint Csépi Lajos, az Állami Vagyonügynökség néhány nappal korábban kinevezett ügyvezető igazgatója kedden délelőtt a miniszterelnök előtt letette a hivatali esküt. Antall József utána rövid, kötetlen megbeszélést folytatott a Magyar Televízió és a Magyar Rádió új elnökével. ILLEMKÓDEX KICSIKNEK ÉS HATALMASOKNAK III. FEKETE ZOLTÁN Az előző részben a kézzel és a lábbal kapcsolatos, a testtartással összefüggő illemtani kérdésekkel foglalkoztunk. Most az önuralommal összefüggő illemszabályokról essék szó. Az mindenki számára tudott, hogy vakarózni mások előtt nem illik. Azt már kevesebben tudják, hogy ugyanígy a körömpiszkálás, az orr, a fül, a fog, a frizura igazgatása, turkálása sem a jól neveltség velejárója. Az arcunkkal kapcsolatban is számos szabályt őriz a régmúlt idők kódexe: — Arcizmaidat tartsd kordában! — Ne pislogj, ne emeld fel szemedet az égre, és ne forgasd! — Ne köpködj! — Orroddal ne trombitálj! — Ne krákogj mások előtt! — Ne szipogj, ne szívd az orrod! — Ne fütyülj, ne dúdolj nyilvános helyen! — Ne röhögj harsogva! — Ne ásítozz, ne tüsszents mások arcába! — Ne harsogj, és ne suttogj! Válaszd meg mindig a megfelelő távolságot és hangerőt, az alkalomhoz illően! Biztos vagyok abban, hogy csak elhatározás kérdése, hogy leszokjunk a helytelen szokásainkról. Természetesen ez nem megy egyik napról a másikra, s vigyázzunk, ne tűnjünk képmutatónak. Különösen idegenek jelenlétében kerüljük a veszekedést, a heves vitát és a becézést. Az önuralom hiányának a jele, ha a fenti szabályokat nem tartjuk be. Nyugodtan, megfontoltan vegyünk részt a vitákban, s ne engedjük, hogy a szenvedélyeink elragadjanak. A hiábavaló szópárbajokat kellő időben tudni befejezni — érdem. A helyes visszavonulás — udvariasság! rr___ rr BÚCSÚ A FŐSZERKESZTŐTŐL ____________________KŐSZEGI FERENC____________________ V annak emberek, akik csendben csinálnak valami egészen nagy dolgot és aztán ugyanolyan csendben el is távoznak. Nem tud róluk senki, mert arra sohasem ügyelnek, hogy „nagy nevük” legyen. Egyszerűen kitalálják a legjobbat és a háttérben maradva menedzselik az ügyet. A Reggeli Pesti Hírlap főszerkesztője, Riskó Géza augusztus 1-jével felmondott. Ez egy lap belügye, de talán rendszeres olvasóink kíváncsiak arra, hogy mi van a háttérben. Telefonok csöngenek, érdeklődő újságírók kergetik a szenzációt, mindenfelé találgatások, pletykál a szakma, „valami nics rendben ennek az újságnak a házaszáján”. A „főnök” nem megy el, tulajdonosként továbbra is a lapnál marad, egyszerűen a napi gyűrődésekből lép ki, s főállásként azt csinálja, ami mindig is legközelebb állt hozzá, a sportújságírást. Egy másik lapnál. Ideális vezető volt, mindig a munkatársak érdekeit helyezte előtérbe, pedig tulajdonosként más megfontolások szorították. Vélhetően ez a két, egymásnak sok szempontból is ellentmondó szerepkör késztette arra, hogy lemondjon a főszerkesztői tisztségről. Egy olyan pozícióról, amelyet igazából sohasem úgy töltött be, ahogy ebben a szakmában évtizedeken át gyakorolták. Kolléga volt, akinek a véleménye egy volt a sok közül, a kezdő munkatárssal ugyanolyan szinten beszélt, mint az „öregrókákkal’. Munkastílusához tartozott, hogy nem szólt bele a rovatok munkájába, minden szerkesztő és újságíró autonóm szerzőként alkothatott, írhatott, az egyetlen mérce a mértéktartás, a tisztesség volt. Csak akkor szólt, amikor úgy érezte, hogy helyénvaló, s akkor is inkább kérdezett, mint felelősségre vont. Nagyon magas posztokra csábították, de nem vállalta. Nem akart „ítéletvégrehajtó vezér” lenni. Négyszemközt mindig azt firtatta: „lehetek én még újságíró, nem főnök, csak munkatárs, aki ír”? Zavarta a főnöki szerep, igazából nem is tudott azonosulni az „elvárásokkal”. Azt hiszem, most boldog. Jól alszik, több a szabadideje, újra írhat könyveket, régi terveket valósíthat meg. S közben továbbra is közöttünk van. Nem annyira tanácsaival, hanem sokkal inkább a személyiségével. Azzal a tartással, kiállással, amely ritkaságszámba megy nem csupán az újságíró szakmában, de az élet egyéb területein is. Annyi a törtető, a kalandor, hogy szinte nem is értemi azt, aki tud lemondani, visszavonulni, a háttérbe húzódni. Riskó Géza egyike volt azoknak, akik a Pesti Hírlapot kitalálták, akik a jelenlegi csapatot összehozták. Nem kis áldozattal, napi feszülésekkel, a fizikai teherbírás határát súroló elszántsággal. Az „alapító atya” szellemisége nem távozik a lemondásával. Mosolya, humora, embersége a fizikai távollét ellenére is meghatározza a szerkesztőség munkáját. Géza! Ez a lap továbbra is a tiéd , a miénk. 4 ARZÉNOS VÍZ A BÉKÉSI KUTAKBAN JÁVOR PÉTER, BÉKÉSCSABA Az elmúlt néhány évben az úgyneveztt ivóvízminőségjavító program keretében Békés megyében, a Maros hordalékkúpján három új vízműtelepet hoztak létre, mégpedig Medgyesbodzáson, Kevermesen és Eleken, amelyek számos más települést is kiszolgálnak. Időközben jelentősen megemelték a lakossági vízdíjakat, mondván, a növekvő költségeket nem tudják másképpen rendezni. Mindezek ellenére a megye mintegy négyszázezer lakója közül még mindig minden harmadik ember kénytelen a megengedettnél magasabb arzéntartalmú vizet fogyasztani. Tizenöt, zömében közép-, illetve északbékési település pedig kritikus helyzetben van. Nem véletlen, hogy a leginkább veszélyeztetett fiatalkorúak mindegyikére számolva, naponta mintegy 25 ezer liter tasakos vizet osztanak szét e községek és városok lakosai között. Az más kérdés, hogy mindez mire elegendő? Egy tény, legalább az érintett terület mintegy 12 ezer fiataljának ivóvízellátását — a Komló- Buda-i vízcsomagoló révén — megoldják tavaly év vége óta. Közben a helyiek terveznek, számot vetnek, mire telhet a következő esztendőkben, de bizony a sovány pénztárca jelentős akadálya a szép elképzelések kivitelezésének. Kiváltképpen, ha egyik-másik beruházás úgy valósul meg, mint az ecsegfalvi. Ugyanis e megyehatármenti kistelepülésen elkészült a víztisztítómű — amely egyébként a víz keményítését és ultraibolya fertőtlenítését is lehetővé tenné — ám műszaki okok miatt jelenleg nem működik, vagy ha mégis, akkor az átlátszó folyadék vegyszer ízű, és szagú, amit a helyiek jogosan kifogásolnak. Nos, mindenesetre egyelőre ide is zacskós vizet kénytelen szállítani a Körös Volán. Az eredeti program szerint mintegy két és fél milliárd forintot kívántak fordítani az egészséges víznyerőhelyek kialakítására, a tisztításra és a hálózat teljessé tételére, ám a pénzhiány alaposan lecsökkentette az építkezések ütemét. Jó ha az év végéig másfélmilliárd forintot invesztálnak a munkálatokba. A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium kezdeményezésére az OCED országok által létrehozott, Lengyelország és Magyarország megsegítését célzó, úgynevezett Prake-program keretében tervet kívánnak benyújtani a Békés megyeiek, ami kedvező elbírálás esetén a jelenlegi feszültségeket feloldhatja. Ugyanis az így elnyert segélyalapból legalább a térség egy részének, nevezetesen Szeghalomnak, Békéscsabának, Gyulának és Újkígyósnak, illetve közvetlen környezetének beruházásait megvalósíthatnák 1992 végéig. Az igényelt támogatás összege hétmillió dollár. Ezzel megoldható a víz arzéntalanítása. S ha ez sikerül, akkor majd azon kell törniük a fejüket a helyieknek: hogyan és miből valósítsák meg a veszélyes hulladéknak minősülő visszamaradó arzénos iszap végleges ártalmatlanítását..?