Pesti Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 92-117. szám)

1990-08-01 / 92. szám

CSÓKAKŐ ÜDÜLŐFALUN KASZNÁR ZOLTÁN C­sókakő 2000 lakosú falucs­ka a Vértes lábánál. Gaz­daságiig elmaradott vidék ez. Ipara nincs. A savanyú földe­ken kevés a lehetőség a mező­­gazdasági tevékenységre. Helybéli munkát jobbára csak a szépen gondozott szőlők kí­nálnak. A lakosság — ezért — főként az ingázással jut elfog­laltsághoz. Különösen az asszonyok vállára rak ez sú­lyos terheket. A fárasztó utaz­gatás mellett őket várja még a számtalan ház körüli tenniva­ló. Sokat tépelődtek, miként könnyíthetnének sorsukon. Olyan elfoglaltságra áhítoz­tak, amit otthon végezhetnek. Érthető, hogy kedvező visszhangra talált körükben a falusi turizmus kibontakozta­tásának lehetősége. Felismer­ték, hogy a kert gondozása, az állatok nevelése, a bedolgozás mellett ez nyújthat némi kere­seti lehetőséget, hozhat pénzt a konyhára. Csókakő igencsak alkal­mas, hogy vonzó feltételeket biztosítson azoknak, akik hosszabb-rövidebb nyugalmas kikapcsolódásra vágynak. A szép táj, a tiszta levegő, a fel­tétlen nyugalom — ha ahhoz igazi családias vendégszeretet párosul — ugyancsak nagy vonzerőt jelenthet. A kezdeményező, Katczer­­né Szecsődi Klára, fáradtságot nem ismerő buzgalommal szervezte az asszonyokat. Jó példaként szolgált, ahogyan ő kezdett a vállalkozáshoz. Néhány hét alatt sok köve­tője akadt, s utcányi házsorok csatlakoztak a kezdeménye­zéshez. Mindenki a legszebb szo­báját ajánlotta fel, így, amikor a megyei ide­genforgalmi hivatal megszem­lélte a szálláshelyeket, vala­mennyit első osztályúnak mi­nősítette. Mindenki igyekszik valami olyasmit nyújtani vendégeik­nek, ami a városból jött embe­reknek — főleg a gyerekeknek — kuriózum. Akinek kedve tartja, részt vehet a kerti mun­kában, a szüreten, a gyümöl­csösben önmaga szedheti le a fáról a friss ízeket. A gyerekek az állatokkal is játszhatnak. A borkedvelőket a patinás boros­pincék várják. S akinek kedve tartja, maga állhat oda bog­rácsgulyást főzni, vagy az esti táborűznél szalonnát sütni. A közeli Fehérvárcsurgót is magukhoz láncolták, azzal, hogy a látogatókat odairányít­ják strandolni, az üdítően tisz­ta tóba, ahol horgászásra is nyílik lehetőség. A jó környezeti lehetősé­gek megteremtése mellett az asszonyoknak arra is megjött a kedve, hogy tanuljanak a fa­lusi turizmusban már hosz­­szabb gyakorlatot szerzett más vidékek tapasztalataiból. Kirándulást szerveztek az ausztriai Ermissl-be, ahol már nagy hagyományai vannak a falusi vendéglátásnak, így felkészülve indultak neki az első üdülési idénynek, az idei nyárnak, amikor kiír­hatják a falu határán. Csókakő üdülőfalu szeretettel köszönti vendégeit. A bátran kezdeményező asszonyok új pezsgést terem­tettek a kis falu életében. Azon törik a fejüket, hogy miként bővíthetik a közműveket, épít­hetnek jobb utakat, miként ja­víthatják a közlekedést. Ebben az évben már arra is gondolnak, hogy bemutatkoz­nak majd a budapesti idegen­­forgalmi kiállításon is. Csókakő rövid időn belül kedvelt pihenőfaluvá fejlődik a Vértes lábánál. I. évfolyam 92. szám pSl­fifilp -----------------Tjz------------1990. augusztus 1., szerda OLAJÁREMELÉS I1 MINŐSÉGRONTÁSSAL Az energia-áremelés egyelőre kiszámíthatatlan következményekkel jár majd a lakosság életszínvonalának alakulásában. Az árakba beépített költségvetési támogatások leépítése ellen valószínűleg nem sokan tiltakoznának, de a termelés, a szállítás és a kereskedelem szerkezete, irányítása önmagában potenciális áremelő-forrás, az áruminőség javulása nélkül. Erről beszélgettem a Tüzelőanyag- és Építőanyag Kiskereskedők Egyesületének elnökével, Fekete Imrével és a Hazafias Választási Koalíció ügyvezető elnökével, Forrai Sándor Pállal. D. HORVÁTH GÁBOR F­orrai Sándor Pál: — A kö­zel negyven százalékos energiaáremelés főként azért felháborító, mert a fogyasztók érdekeit nem veszik figyelem­be.Termékjavulásról nem be­szélhetünk, de a minőség megtartásáról sem, pedig ilyen mértékű áremelésnél legalább az energiahordozók használati értékének javulá­sáról kellene gondoskodni. Fekete Imre: — Az árak emelésében különböző mani­pulációk is szerepet játsza­nak. A háztartási tüzelőolaj, amelyet a lakosság használ, a könnyű kénmentes olaj és a gázolaj — ezt a közületek használják és az is köztudott, hogy csak az elnevezésükben van, minőségükben nincs kü­lönbség — árának emelkedése például nemcsak az abszolút áremelkedésből adódik, ha­nem abból is, hogy emellett egyszerűen megváltoztatták a forgalomba bocsájtott olajnak a térfogatához tartozó fajsú­lyát. Tudni kell, ez minél ma­gasabb, annál rosszabb a mi­nőség. Eddig egy liter olaj sú­lya 840 gramm volt, viszont az áremeléssel együtt, augusztus elsejétől ez 860-ra változott, tehát rosszabb lett a minőség. Ez a súlygyarapodás látszólag elhanyagolható különbségnek tűnik, ám még egy háztartás­ban is ezer literekben gondol­kodnak. A minőségrontással összekötött áremelkedés már önmagában is enyhén szólva furcsa, de máshol is jelentke­zik probléma. Ugyanis amíg az egyéni fogyasztó literre, a közületek súlyra veszik az ola­jat, vagyis ez utóbbiak fizet­nek a fajsúlyemelésből szár­mazó minőségromlásért. Ez az abszurdum a burkolt ár­emelés egy része csak. Az ár­emelésről kiadott közlönyben például a jelölt szénárak a pá­lyaudvari, fuvarnélküli fo­gyasztói árakat jelentik, pedig a MÁV átlagfuvardíja és a szolgáltatási árak is emelked­nek, mivel ez utóbbi ártámo­gatása megszűnt. Ezt nem je­lentették be hivatalosan. Reggeli Pesti Hírlap: — Hogyan lehet megállapítani, hogy milyen minőségű ener­giahordozó terméket vásárol­nak az emberek? F.S.E: — Körülbelül három éve figyeljük folyamatosan a szénminőségeket, az árviszo­nyokat és a használati értéke­ket. A legjobb indulattal sem lehet azt állítani, hogy az ár­emelések tekintettel lenné­nek az használati értékre, amely a XX. század végén azért megkövetelhető lenne. A TÜZÉP-telepek a szenet nem áruként kezelik, az pe­dig, ha csak egyszer elázik, legalább 15 százalékkal rosszabb minőségű lesz, de nekünk ugyanolyan áron ad­ják. Negyven év alatt a keres­kedelem nem tudott beruház­ni a fedett tárolás érdekében, pedig a­­ szén lassan annyiba kerül, mint az arany... Egy át­lagos fogyasztó nem tud meg­győződni arról, hogy azt a ter­méket vette-e, azonos-e a szén fűtőértéke az előírttal. A KERMI szakembereivel együttműködve vizsgálatokat végeztünk, s nem volt ritka a 15-20 százalékos minőség­­romlás, amely a szén portára­dalmának megnövekedésé­­ben, illetve a forgalmazás so­rán keletkezik. 1988-ban 260 ezer tonna olyan NDK briket­tet adott el a Budapesti TÜ­­ZÉP Vállalat, amelynek por­tartalma 10 százalék volt, va­gyis 26 ezer tonna olyan sze­net vásároltak meg az embe­rek, amelyet nem tudtak hasznosítani. De a telepeken ezen felül is maradt még 27 ezer tonna használhatatlan szénpor, ezt csökkentett áron, de azért értékesítettek. 3 620 forint egy tonna NDK szén be­szerzési ára, s ha utánaszámo­lunk, akkor az említett vesz­teség 97 millió... Csak Buda­pesten! F.I.: — Pénzügyminiszteri rendelet szerint amennyiben éves átlagben öt százalékkal eltér a szén fűtőértéke az elő­írttól, akkor — a nemsokára megszűnő — Árhivataltól fo­gyasztóiár-módosítást kell kérni. Többször volt már erre példa, az állami kereskedelem jónéhányszor érvényesítette a bánya felé az értékcsökke­nést, ám a fogyasztóval kifi­zettették a teljes árat. Egyéb­ként 1989-ben a bányák vál­lalták, hogy a két centiméter feletti szemű szenet, valamint a magyar brikettet portarta­lom nélkül fogják szállítani. Talán mondanom sem kell, hogy ma 10-15 százalékos a portartalom. Legalábbis így jut el a fogyasztókhoz. Nekünk úgy tűnik, hogy ez a fiskális szemléletű ármegál­lapítási rendeletet nem a ke­reskedők és termelők közre­működésével, hanem kizáró­lag pénzügyi — bevételi — szemlélettel hozták létre. R.PH.: — Van-e tudomá­suk arról, mennyi tartaléka van a lakosságnak ? F.I.: —A magánfogyasztók el vannak látva télire tüzelő­anyaggal, de kérdéses, mit fognak tenni a közületek. Ugyanis sem tüzelőolajból, sem más fűtőanyagból nincs tartalékuk. Információink szerint az 1989 hasonló idősza­kához képest a tartalékuk ta­lán, ha 10-12 százalékos. Ma egy egyéni fogyasztó 11 forin­tért vesz egy liter olajat, ugyanennyi, mondjuk, egy kórháznak 23,20-ba kerül fu­var nélkül —, 160 százalékos fogyasztói adóval! —, s ez ir­reálisan sok. Ha szeptember-október­ben megindul a tüzelőanyag felvásárlása, óriási áruhiány lesz, ugyanis a kiskereskedők nem tudnak készletet felhal­mozni, az infláció elvinné a nyereségüket. Emellett szá­momra érthetetlen, kinek jut­hatott eszébe, hogy a nagyke­reskedelmi árrés 20,38 száza­lék, míg a kiskereskedelemé 5,34 százalék. Az ilyen mérté­kű haszonért egyetlen kiske­reskedő sem fog árulni. Au­gusztustól pedig lehetetlen lesz kisebb tételekben olajat vásárolni... KINEVEZTÉK A RADIO ÉS A TELEVÍZIÓ ELNÖKÉT Göncz Árpád ideiglenes köztársasági el­nök, Antall József miniszterelnök javaslatára, 1990. augusztus 1-jei hatállyal kinevezte Han­­kiss Elemért a Magyar Televízió elnökévé és Gombár Csabát a Magyar Rádió elnökévé. A két újonnan kinevezett, valamint Csépi Lajos, az Állami Vagyonügynökség néhány nappal korábban kinevezett ügyvezető igazga­tója kedden délelőtt a miniszterelnök előtt le­tette a hivatali esküt. Antall József utána rö­vid, kötetlen megbeszélést folytatott a Magyar Televízió és a Magyar Rádió új elnökével. ILLEMKÓDEX KICSIKNEK ÉS HATALMASOKNAK III. FEKETE ZOLTÁN Az előző részben a kézzel és a lábbal kap­csolatos, a testtartással összefüggő illemtani kérdésekkel foglalkoztunk. Most az önura­lommal összefüggő illemszabályokról essék szó. Az mindenki számára tudott, hogy vaka­rózni mások előtt nem illik. Azt már keveseb­ben tudják, hogy ugyanígy a körömpiszkálás, az orr, a fül, a fog, a frizura igazgatása, tur­­kálása sem a jól neveltség velejárója. Az arcunkkal kapcsolatban is számos sza­bályt őriz a régmúlt idők kódexe: — Arcizmaidat tartsd kordában! — Ne pislogj, ne emeld fel szemedet az ég­re, és ne forgasd! — Ne köpködj! — Orroddal ne trombitálj! — Ne krákogj mások előtt! — Ne szipogj, ne szívd az orrod! — Ne fütyülj, ne dúdolj nyilvános helyen! — Ne röhögj harsogva! — Ne ásítozz, ne tüsszents mások arcába! — Ne harsogj, és ne suttogj! Válaszd meg mindig a megfelelő távolságot és hangerőt, az alkalomhoz illően! Biztos vagyok abban, hogy csak elhatáro­zás kérdése, hogy leszokjunk a helytelen szo­kásainkról. Természetesen ez nem megy egyik napról a másikra, s vigyázzunk, ne tűnjünk képmutatónak. Különösen idegenek jelenlété­ben kerüljük a veszekedést, a heves vitát és a becézést. Az önuralom hiányának a jele, ha a fenti szabályokat nem tartjuk be. Nyugodtan, megfontoltan vegyünk részt a vitákban, s ne engedjük, hogy a szenvedélyeink elragadja­nak. A hiábavaló szópárbajokat kellő időben tudni befejezni — érdem. A helyes visszavo­nulás — udvariasság! rr___ rr BÚCSÚ A FŐSZERKESZTŐTŐL ____________________KŐSZEGI FERENC____________________ V­ annak emberek, akik csendben csinálnak valami egé­szen nagy dolgot és aztán ugyanolyan csendben el is tá­voznak. Nem tud róluk senki, mert arra sohasem ügyelnek, hogy „nagy nevük” legyen. Egyszerűen kitalálják a legjob­bat és a háttérben maradva menedzselik az ügyet. A Reggeli Pesti Hírlap főszerkesztője, Riskó Géza au­gusztus 1-jével felmondott. Ez egy lap belügye, de talán rendszeres olvasóink kíváncsiak arra, hogy mi van a háttér­ben. Telefonok csöngenek, érdeklődő újságírók kergetik a szenzációt, mindenfelé találgatások, pletykál a szakma, „valami nics rendben ennek az újságnak a háza­száján”. A „főnök” nem megy el, tulajdonosként továbbra is a lap­nál marad, egyszerűen a­ napi gyűrődésekből lép ki, s főál­lásként azt csinálja, ami mindig is legközelebb állt hozzá, a sportújságírást. Egy másik lapnál. Ideális vezető volt, mindig a munkatársak érdekeit he­lyezte előtérbe, pedig tulajdonosként más megfontolások szorították. Vélhetően ez a két, egymásnak sok szempont­ból is ellentmondó szerepkör késztette arra, hogy lemond­jon a főszerkesztői tisztségről. Egy olyan pozícióról, amelyet igazából sohasem úgy töltött be, ahogy ebben a szakmában évtizedeken át gyakorolták. Kolléga volt, akinek a vélemé­nye egy volt a sok közül, a kezdő munkatárssal ugyanolyan szinten beszélt, mint az „öregrókákkal’. Munkastílusához tartozott, hogy nem szólt bele a rovatok munkájába, min­den szerkesztő és újságíró autonóm szerzőként alkothatott, írhatott, az egyetlen mérce a mértéktartás, a tisztesség volt. Csak akkor szólt, amikor úgy érezte, hogy helyénvaló, s ak­kor is inkább kérdezett, mint felelősségre vont. Nagyon magas posztokra csábították, de nem vállalta. Nem akart „ítéletvégrehajtó vezér” lenni. Négyszemközt mindig azt firtatta: „lehetek én még újságíró, nem főnök, csak munkatárs, aki ír”? Zavarta a főnöki szerep, igazából nem is tudott azonosulni az „elvárásokkal”. Azt hiszem, most boldog. Jól alszik, több a szabadideje, újra írhat könyveket, régi terveket valósíthat meg. S közben továbbra is közöttünk van. Nem annyira tanácsaival, ha­nem sokkal inkább a személyiségével. Azzal a tartással, ki­állással, amely ritkaságszámba megy nem csupán az újság­író szakmában, de az élet egyéb területein is. Annyi a törte­tő, a kalandor, hogy szinte nem is értemi azt, aki tud lemon­dani, visszavonulni, a háttérbe húzódni. Riskó Géza egyike volt azoknak, akik a Pesti Hírlapot ki­találták, akik a jelenlegi csapatot összehozták. Nem kis ál­dozattal, napi feszülésekkel, a fizikai teherbírás határát sú­roló elszántsággal. Az „alapító atya” szellemisége nem távozik a lemondásá­val. Mosolya, humora, embersége a fizikai távollét ellenére is meghatározza a szerkesztőség munkáját. Géza! Ez a lap továbbra is a tiéd , a miénk. 4 ARZÉNOS VÍZ A BÉKÉSI KUTAKBAN JÁVOR PÉTER, BÉKÉSCSABA A­z elmúlt néhány évben az úgyneveztt ivóvízminőség­javító program keretében Bé­kés megyében, a Maros horda­lékkúpján három új vízműte­lepet hoztak létre, mégpedig Medgyesbodzáson, Keverme­­sen és Eleken, amelyek szá­mos más települést is kiszol­gálnak. Időközben jelentősen megemelték a lakossági vízdí­jakat, mondván, a növekvő költségeket nem tudják más­képpen rendezni. Mindezek ellenére a megye mintegy négyszázezer lakója közül még mindig minden harmadik ember kénytelen a megengedettnél magasabb ar­zéntartalmú vizet fogyaszta­ni. Tizenöt, zömében közép-, illetve északbékési település pedig kritikus helyzetben van. Nem véletlen, hogy a legin­kább veszélyeztetett fiatalko­rúak mindegyikére számolva, naponta mintegy 25 ezer liter tasakos vizet osztanak szét e községek és városok lakosai között. Az más kérdés, hogy mindez mire elegendő? Egy tény, legalább az érintett terü­let mintegy 12 ezer fiataljának ivóvízellátását — a Komló- Bud­a-i vízcsomagoló révén — megoldják tavaly év vége óta. Közben a helyiek tervez­nek, számot vetnek, mire tel­het a következő esztendők­ben, de bizony a sovány pénz­tárca jelentős akadálya a szép elképzelések kivitelezésének. Kiváltképpen, ha egyik-másik beruházás úgy valósul meg, mint az ecsegfalvi. Ugyanis e megyehatármenti kistelepü­lésen elkészült a víztisztítómű — amely egyébként a víz ke­ményítését és ultraibolya fer­tőtlenítését is lehetővé tenné — ám műszaki okok miatt je­lenleg nem működik, vagy ha mégis, akkor az átlátszó folya­dék vegyszer ízű­, és szagú, amit a helyiek jogosan kifogá­solnak. Nos, mindenesetre egyelőre ide is zacskós vizet kénytelen szállítani a Körös Volán. Az eredeti program szerint mintegy két és fél milliárd fo­rintot kívántak fordítani az egészséges víznyerőhelyek ki­alakítására, a tisztításra és a hálózat teljessé tételére, ám a pénzhiány alaposan lecsök­kentette az építkezések üte­mét. Jó ha az év végéig másfél­­milliárd forintot invesztálnak a munkálatokba. A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztéri­um kezdeményezésére az OCED országok által létreho­zott, Lengyelország és Ma­gyarország megsegítését cél­zó, úgynevezett Prake-prog­­ram keretében tervet kíván­nak benyújtani a Békés me­gyeiek, ami kedvező elbírálás esetén a jelenlegi feszültsége­ket feloldhatja. Ugyanis az így elnyert segélyalapból legalább a térség egy részének, neveze­tesen Szeghalomnak, Békés­csabának, Gyulának és Újkí­gyósnak, illetve közvetlen környezetének beruházásait megvalósíthatnák 1992 végé­ig. Az igényelt támogatás összege hétmillió dollár. Ezzel megoldható a víz ar­­zéntalanítása. S ha ez sikerül, akkor majd azon kell törniük a fejüket a helyieknek: hogyan és miből valósítsák meg a ve­szélyes hulladéknak minősülő visszamaradó arzénos iszap végleges ártalmatlanítását..?

Next