Pesti Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 170-195. szám)
1990-11-01 / 170. szám
I. évfolyam 170. szám 1990. november 1., csütörtök AZ ŐRIZETI IDŐ LEJÁRTÁVAL ELENGEDTÉK A GYANÚSÍTOTTAT MEGHIÚSULT A BÍRÓI MEGHALLGATÁS A BLOKÁD „SOKADIK” OLDALA Az a kérdéskör, amelyről Balajcza Tiborné rendőr századossal, a Pest Megyei Rendőrfőkapitányság vizsgálati osztályának megbízott vezetőjével beszélgettünk, még az elmúlt hétvége eseményeit idézi. Ám akkor—a történések sodrában —, amikor betegek ezrei kényszerültek lemondani orvosi kezelésükről, amikor akadozott a mentőszolgálat munkája, amikor nem jutott el az ebéd az óvodákba, az érintetteken kívül talán senkinek sem jutott eszébe, mi lesz a rendőrség őrizetében lévők sorsa. SOMOGYI GÁBOR Pontosan tudjuk, hogy nem ez volt a legégetőbb probléma akkoriban. Sőt ma sem az. Mert nem tudni pontosan, milyen károkat okozott, hogy a bírói függetlenségnek nem lehetett érvényt szerezni. Beszélgetőpartnerünk ugyan csak Pest megye gondjairól tudott számot adni, ám gyanítjuk, az ország más területein is szép számmal akadtak hasonló gondok. Három olyan kiemelt ügyünk volt a hétvégén, amelyben esedékes lett volna a gyanúsítottak előzetes letartóztatása. Az egyik eset főszereplője a múlt héten, Érden, az utcán hátba szúrt egy járókelőt, majd elmenekült a helyszínről. A helybéli rendőrök nem sokkal később elfogták, és életveszélyt okozó testi sértés kísérletének alapos gyanúja miatt őrizetbe vették. A rendőrségi őrizet törvényi időtartama pénteken lejárt, ezért a gyanúsítottat aznap 10 órára kellett volna előállítani a Pest Megyei Bíróságra. Mivel a blokád miatt a Budaörsi Rendőrkapitányság fogdájából nem tudtuk átszállítani az elkövetőt, megbeszéltük az illetékes ügyésszel és bíróval, hogy a szükséges meghallgatás miatt ők keresik fel „ügyfeleiket”. A budaörsiek gépkocsiját azonban nem engedték át a blokádon, így az ügyész és a bíró hiába várt a Déli pályaudvar előtt megbeszélt találkán, ahova ők metróval jutottak el — vázolta a történteket Balajcza Tiborné. — Csak nem azt akarja mondani, hogy ezek után elengedték a gyanúsítottat? — Pontosan ez történt. Telefonon tartottuk a kapcsolatot a bíróval és az ügyésszel, de végül is a bíró — figyelemmel a törvényességre — szabadlábra helyezte gyanúsítottunkat. Nem is tehetett másként, hiszen az előzetes letartóztatás, az iratok ismeretében is csak a bírói meghallgatás után rendelhető el. Csupán a véletlennek köszönhető, hogy ez esetben a gyanúsított nem választotta a menekülés útját, szabadlábon van ugyan, de a rendőrség nem vesztette szem elől. A másik esetben — egy dunakeszi betörőbanda ügyében — a szerencse nekünk kedvezett. Noha Vác felől — ahol az illetékes bíróság eljárhatott volna — visszafordították az őrizeteseket szállító kocsit, az ügyeletes ügyész Dunakesziről, a bíró pedig Budapestről vasárnap be tudott jönni a mi fogdánkba, így az utolsó percekben megtörtént a hosszú ideje keresett négyfős társaság letartóztatása. Sokkal nagyobb veszélyt rejtett magában viszont a tápiószecsői eset. Egy 31 éves férfi, aki a nyáron szabadult emberölés kísérlete miatt kiszabott 8 éves börtönbüntetéséből, csütörtök este baltával meggyilkolta nagymamáját és annak férjét. A helyszínről mi még különösebb nehézség nélkül visszaértünk a főkapitányságra, de másnap már nem mertük vállalni az időközben elfogott gyanúsított szállításával járó kockázatot. Ismereteink szerint a rendőrautókat átengedték a blokádokon. Mi jelentette akkor a veszélyt? — Gondolja el, hogy olyan kiélezett helyzetben a kocsiban ülő megbilincselt gyanúsítottunk — aki voltaképpen már minden mindegy alapon gondolkozik — kikiabál az ablakon valamelyik útzárnál. Elég, ha csak annyit mond, hogy az egyik blokádon fogták el. Nincs ember, aki megvédi a rendőröket a felbőszült emberek haragjától. — Végül is hogy zárult le az ügy? — Szerencsére hétfőre rendeződött a helyzet az országban, így — szintén az utolsó pillanatban — sikerült törvényes kereteken belül letartóztatni ennek a súlyos bűncselekménynek a gyanúsítottját. — Önöknek komoly lelkiismereti problémát jelenthetett a helyzet fonáksága. Egy gyilkost törvénytelenül fogva tartani vagy a sajátos körülmények miatt szabadon engedni... Amint ez Érden megtörtént. — A döntés joga a bíróság kezében van. Azt azonban ki merem jelenteni, hogy ha én vagyok a döntésre jogosult, adott esetben mérlegeltem volna a törvénysértések súlya között. Az utóbbi esetben — saját felelősségemre — inkább felvállaltam volna a fogva tartás szabályainak megsértését, mert úgy vélem, hogy a gyanúsított a cselekményével ennél jóval súlyosabb törvénysértést követett el. ÚJ STILLS A LAKBERENDEZÉSBEN! Az Otthon Áruház, a BUBIV és a BÚTORKER a legújabb divatirányzat jegyében készült ülőgarnitúrákból, szekrénysorokból, étkező- és hálószobabútorokból árusítással egybekötött bemutatót tart a Divatcsarnok Lotz termében november 10-ig! *2873/1 * CENTRUM OTTHON ÁRUHÁZ AKI A HÁBORÚ UTÁN SÉRÜLT MEG, AZ NEM ÁLDOZAT? INVALIDUSOK BIZONYTALANSÁGBAN A háborúk soha nem érnek véget a békekötéssel, hiszen utánuk családok százezrei kerülnek sokszor kilátástalan helyzetbe, életpályák, karrierek törnek derékba. Sok ezer ember letörülhetetlen jelként testén is viseli az átélt borzalmak nyomait. Ők a hadirokkantak, akik hatványozottan hátrányos helyzetbe kerülnek a háborúk után. Egy jól működő társadalom gondoskodik róluk. D. KOVÁCS ATTILA Már a rómaiaknál létezett a háború rokkantjainak jogi védettsége, nyugdíjat kaptak és különböző kedvezményeket élvezhettek a veteránok. Szerte a világon — legalábbis a civilizáltabb részein — létezik a hadirokkantakat védő jogi intézmény. Az USA-ban havonta 1000 dollárra is rúghat az a jövedelemkiegészítés, a mint a II. világháborús, a vietnami, vagy a koreai veteránok kapnak. 2,8 millió embert illetnek meg még ezen kívül is különböző kedvezmények, például: adó- és telekvásárlási kedvezmény, könnyített lakáshoz jutási lehetőségek, és senki nem vonja kétségbe ezek jogosságát. Úgy látszik, csak nálunk feledkeznek meg azokról, akik élő áldozatai a harcoknak. Pedig vannak hagyományai a róluk való gondoskodásnak. Erre utal a budapesti városháza, amelyet eredetileg Invalidusok Házának neveztek és a hadirokkantak kórháza volt. A két világháború között — függetlenül attól, hogy vesztettünk, és nem vizsgálva azt sem, igazságos volt-e a háború , járt a hadirokkantsági, hadiözvegyi, illetve hadiárva-járadék. Ma nem létezik ilyen juttatás, pedig első világháborús rokkantak is élnek még. Most, amikor az új demokratikus körülmények között a legkülönbözőbb településeken emelnek emlékműveket a háború áldozatainak, valahogy furcsának tűnik, hogy azokról megfeledkeznek, akik életben maradtak. Ezekkel az emberekkel épp olyan jogsértés történt, mint azokkal,, akiket igazságtalanul elítéltek, börtönbe zártak. Ez év márciusában megalakult a Magyar Hadirokkantak Szövetsége, amelyik jogutódjának tekinti magát, az 1949-ben vagy 1950-ben (létrehozóiknak azóta sem sikerült megtudniuk a pontos dátumot) egy politikai jellegű intézkedés következtében megszüntetett Magyar Hadigondozottak Szövetségének. Egy biztos: a járadék folyósítását 1949 novemberében egy rendelettel megszüntették. Ezzel együtt megszűnt a BKV által nyújtott utazási kedvezmény és elvették a szövetség székházát is. Mindez azt követően történt, hogy kongresszusukon, amelyen részt vett Szakasits Árpád, nem voltak hajlandóak elfogadni egy olyan határozatot, amely a szövetség önállóságát korlátozta volna. A jelenlegi szövetség vezetői, Vajay István és Padányi Márius, nagy lendülettel láttak munkához, abban reménykedve, hogy az ügyükben illetékes szervek segítségükre lesznek. Azonban bárhová fordultak, mintha mindenki számára kellemetlen lett volna a probléma, mindenhol falakba ütköztek. Közvetlen a II. világháborút követően, 800 ezer ember kapott valamiyen formában járadékot, de mivel általában családokról van szó, az ország lakosságának negyedrészét érintette a segély. Ma is több tízezer embernek járna ez a jövedelemhez kapcsolható juttatás, illetve egyéb kedvezmények. — Kit tekintenek hadikárosultnak ? — kérdeztem Padányi Máriustól. — Mindenkit, aki hadicselekmény következtében maradandóan károsult, vagy mint családtag (élettárs, gyerek) került hátrányos helyzetbe. A hadicselekmény, amelyben részt vett, lehet az I., a II. világháború, vagy az ’56-os forradalom, s az is mindegy, hogy a barikád melyik oldalán harcolt. Ám van egy különleges típusa a hadikárosultságnak, ha valaki békeidőben sérült meg egyegy hátrahagyott, nem hatástalanított aknától, lőszertől. Magunk közé soroljuk egyébként a munkaszolgálatosokat is, amennyiben megsérültek. — A Mozgássérültek Országos Egyesületével milyen kapcsolatban állnak ? — Először is tisztáznám a két szervezet közötti különbséget — vette át a szót Vajay István. — Ők felülről szervezettek, így hozzánk képest meglehetősen jó anyagi helyzetben vannak. A hadirokkantak jelentős része tagja e szervezetnek, de hát hova tartozhattak volna? Eddig csak ez a szervezet létezett. Megalakulásunk óta számtalan levél érkezett hozzánk, amelyből kitűnik, ott a hadirokkantsággal nem foglalkoznak. A mozgássérültek szövetsége programjában nem szerepel az általunk legfőbbnek ítélt sérelem orvoslása, a járadék visszakövetelése. A törvény nem ismeretéből fakadhat az, hogy normális állapotnak tekintik azt a járadékkiegészítést, amely egy kalap alá vonja a hadirokkantakat az egyéb okokból megrokkantakkal. A járadékmegvonás egyszerű miniszteri utasításra történt, szemben a törvénnyel. A járadék kifizetését keresethez kötik, vagyis a jogosultságot elismerve, olyan fizetést tekintenek normának, amely elérése esetén már nem jár a hadirokkantsági segély. Ez a fizetés 1949-ben 500 Ft volt és ma is ez a törvény él(!). Akinek jövedelme ma meghaladja ezt az összeget, annak nem jár járadék. Kérdezem, jövedelemnek tekinthető-e ma az 500 forint? Különben a járadék megvonásáról nem küldtek mindenkinek tájékoztatást. Aki kapott, annak értesítésében egy jogszabályra hivatkoznak, amelyet a mai napig nem sikerült megszereznünk, mert titkosan kezelik. * * * Nézem az 1947-es dokumentumot, amely értesíti az akkori szervezetet arról, hogy elveszik a székházat, hogy megszűnik az önkormányzati joguk. Olvasom a leveleket, amelyeket a mostani szervezet küldött, az előző és a jelenlegi kormányzatnak, kérve helyzetük felülbírálását. És olvasom az egy tőről fakadt válaszokat is, amelyek megkerülve a problémát, igyekeznek vakvágányra terelni az ügyet. Vajon meddig még? TÁJÉKOZTATÓ A VÁLSÁG UTÁN NINCS PALOTÁS-ÜGY NÉMETH ERIKA A hétvége eseményeinek megítéléséről, az alkotmányos rend védelmében szervezett MDF-tüntetésről tartottak sajtótájékoztatót tegnap a Magyar Demokrata Fórum székházában. Lezsák Sándor ügyvezető alelnök szerint a tiltakozó mozgalom legfőbb tanulsága, hogy mind a párt, mind a kormány tájékoztatási rendszerét javítani kell. Természetellenesnek ítélte, hogy nincs a kormánynak saját lapja, sem kormányhoz közel álló orgánum nem létezik. Tanulság számukra az is, hogy működőképesebb szervezeti rendszert kell megteremteni a párton belül. A Demokrata Fórum IV országos gyűlésén elsődleges feladatnak ezen problémák megoldását tekintik. A hét végi, kormány melletti tüntetés állampolgári kezdeményezésként indult — mondta Lezsák Sándor. Mivel a szervezetlen csoportok felvonulását veszélyesnek ítélték, de egyetértettek a tüntetőkkel, a megmozdulás élére álltak. Becsléseik szerint 15-25 ezer, igen fegyelmezett ember vett részt a demonstrációban. Gyarmati Dezső (MDF) országgyűlési képviselő határozottan állította, hogy semmiféle sértő kijelentés, jelszó nem hangzott el. — ’Boldog vagyok, hogy én is részese lehettem a megmozdulásnak, mely méltó volt a korábbi március 15-ékhez, a vízlépcső elleni tüntetéshez — jelentette ki a képviselő. Bár a tömegtájékoztatási eszközök az események negatív pólusát igyekeztek pozitívan beállítani, Gyarmati úgy ítélte meg, hogy a sajtót nem szabad elmarasztalni. Egy újságíró arra próbált rávilágítani, milyen hátrányokkal jár az MDF érzelmi irányultságú politikája. Lezsák Sándor szerint azonban ma még inkább szükség van erre. Bár rendelkeznek a megfelelő szellemi erőkkel, a frakció és a kormány „elszippantja” szakértőiket. Az alelnök kifejtette azt is, hogy a koalíciót még inkább erősíteni kell. A kormány összetételében — nem miniszteri szinten — változások várhatók. Nincs Palotás-ügy — utalt Lezsák Sándor a hét végén történtekre. Véleménye szerint az MDF erejét, sokszínűségét mutatja, hogy egy MDF-es képviselő állt ki a munkaadók és munkavállalók érdekei mellett.