Pesti Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-17 / 114. szám
10 A PESTI POSTÁJA Pestitt Hírlap II. ÉVFOLYAM 114. SZÁM 1991. MÁJUS 17., PÉNTEK Egy levél, két téma Két-három hónappal ezelőtt a Kossuth Rádióban egy beszélgetést hallottam Orbán Viktorral. Benne „intimitások” is elhangzottak, így megtudhattam: nem volt jó gyerek (néha nekiszaladt édesapja „falusi” tenyerének), római katolikus, de ateista. Legjobb barátja a rendkívül okos Kövér László, akitől sokszor kér tanácsot is. Ezek után megdöbbenéssel hallgattam az MTV április 29-i Budapesti Körzeti Stúdiójában a Bibó István Kollégiummal kapcsolatban megfogalmazott kérdéseit: milyen jogcímen kérik vissza a kollégiumot? Milyen jogcímen akarja a kormány visszaadni az egyházak működéséhez szükséges vagyont? Ön, Orbán Viktor úr, vallhatja magát liberálisnak, mondhatott bármilyen beszédet a Hősök terén 1989-ben, csak azt bizonyítja, hogy tanulmányait a 40 éves bolsevizmusban végezte és így lett — talán akaratlanul — baloldali liberális! Az is meggyőződésem, ha Bibó István élne, e témában ellenfelek lennének, mert ő tudta, hogy az ateista bolsevizmusnak hathatós ellenfele az egyházaktól független istenhit! A másik témám Pozsgai Imrével kapcsolatos, aki barátjával, Bíró Zoltánnal nemzeti centrumot akar szervezni. Nekik a jelenlegi kormánykoalíció nem elég nemzeti. Szerintem mozgalmuk amolyan népfront-jellegű, csak más színű ruhában, miután a HNF hitelét vesztette — de erősen. Mire megy ki e játék”? Szerintem, Pozsgay Imre mérhetetlen politikai szereplésvágyára. Megnyilvánulásai, beszédei azonban teli vannak tévedésekkel. Azt állítja, hogy eladósodásunknak okai a nyugati tőkések, csak azt felejti el, hogy nem ők kínálták a pénzüket, hanem Fekete János, az MNB akkori első elnökhelyettese járta a világot, az MSZMP és a kormány megbízásából, hitelekért, így milyen címen „követeli” Pozsgay, hogy a hitelezők hozzanak rendbe bennünket? Elfelejti, hogy 1988 szeptemberében a Műszaki Egyetem KISZ-tagjainak még arról beszélt, hogy „miért tévesztettünk utat”, és nem arról, hogy kik tévesztettek? Azt is elfelejti,hogy államminiszterségének idején menynyivel emelkedett tőkés adósságunk és mennyivel csökkent a nemzeti jövedelem, aminek—ha nem is közvetlenül — de ő is oka volt! Azt pedig nem tudja megbocsátani, hogy nem lett köztársasági elnök, de MSZP-elnök sem, s hogy a parlamenti választáson egy Fidesz-tag „ütötte ki” az egyéni listáról. Most újabb ötlete született, amihez megtalálta barátját, Bíró Zoltánt. Szerintem be kellene venniük Király Zoltánt is, így lenne teljes a „trojka”. Zárai György MAGYAROK A NAGYVILÁGBAN Levéltöredék Közel 40 éve nem láttam. Tanulmányaink elvégzése után mi a kettéosztott világ egyik oldalán rekedtünk, ő a másikra került. Magyar ember, aki vitte valamire, idegenben, a nyugati féltekén. Sikerült nyomára akadnom és íme, a válaszának egy részlete, ami, úgy érzem, nem csak nekem szól. Nem vagyok valami jó levélíró, de ez nem mentség, mivel leveled azáltal emelkedik ki az összes otthonról kapott levelek köréből, hogy Te csupán beszámolsz és nem kérsz semmit. A diktatúra alatti szürke életről írsz. Ki adja vissza az ott élő embereknek a sok-sok átszenvedett évet? Az a sok nyomorúságból származó kérdés, hogy „van-e élet a halál előtt?” — önmagáért beszél. De talán most másként néz ki sok minden, Magyarország köves, de jó úton halad. Csodálattal és gyakran meglepődéssel tölt el, hogy Magyarország sok mindent magától érthetőtlén természetességgel tesz, amiért más országok megfizettetik magukat. Legutóbb például, amikor arról volt szó, hogyan vonuljanak vissza a szovjet katonák Németország keleti részéből. A lengyelek gyorsan kijelentették, hogy a szállítás az ő területükön többe kerül majd, mint a „normális” teherszállítás. Magyarország viszont vonatokat bocsátott a szovjet hadsereg rendelkezésére. A lengyelek „ mozogtak ” amikor a Német Nemzeti Bank „csupán ” egyharmadát engedte el adósságaiknak, s követelik?!), hogy az egészet töröljék el. Magyarország első demokratikus miniszterelnöke ezzel szemben kijelentette, hogy az adósságokat a külfölddel szemben az ország megfizeti. Pedig ezek az adósságok úgy jöttek létre, hogy a nyugati bankvilág elhalmozta a Kádárkormányt, mert remélte, hogy azáltal a keleti rezsimeket gyengíti. A háttérben tehát politikai okok voltak és nem gazdaságiak. A magyar kormánynak csupán erre való hivatkozással is joga lett volna — véleményem szerint — legalábbis egy részét az adósságnak eltöröltetni. A levél szavaihoz nem érdemes hozzáfűzni semmit, hiszen őszinte, nyílt beszéd, csak annyit jegyzek meg, hogy tőlünk függ, hogyan alakul ez a Magyarország-kép a továbbiakban. Mihály István Zsebest fogtak Május 3-án, délután negyed négykor, a BX 59-81 rendszámú 53-as autóbusz utasainak ébersége és találékonysága keresztül húzta, hogy a zsebelő „útitárs” kereket oldhasson. Vészcsengővel jelezték Nagy IV. János autóbuszvezetőnek, hogy „fogásban” vannak. A busz vezetője sem volt rest. A Kosztolányi Dezső téri megállón túlhajtva az ajtók zárva maradtak. A téren strázsáló, Ország József rendőr főtörzszászlós úrnak kürttel hívta fel a figyelmét, aki a buszra fellépve rádión jelentette a XI. kerületi kapitányság ügyeletes tisztjének az esetet. A fogadókészségről értesülve, a busz már be is fordult a Zsombolyai utcai rendőrség elé. Ettől kezdve az események gyorsan peregtek. A tanúk és a tetten ért zsebes méltó fogadtatásra találtak. A busz pedig, némi késéssel, nyugalmukat visszanyert, elégedett utasokkal, folytatta útját. Maguk mögött hagyva a főszereplőt, aki méltán érdemelte ki a rendőrség „vendégszeretetét”. Úgy gondolom, mind többen kívánják, hogy hasonlóan záruljanak az ilyen és ehhez hasonló esetek, a mindenkori utasok és posztoló rendőreink összmunkája eredményeként... Gyöngyösi József Nem véletlen, hogy levélíróinkat ismét a világkiállítás megrendezése körüli vita foglalkoztatja intenzíven. Két, ellentétes véleményt közlünk a hozzánk érkezett írások közül. A közelgő idegenforgalmi szezonra gondolva járta fényképezőgépével a fővárost egyik levelezőnk és hívja fel a figyelmet néhány nem éppen dicsekvésre méltó jelenségre. Rövid írásban ismertetjük az 53-as autóbuszon a közelmúltban történteket. Beszámolunk olvasóinknak egy Németországban élő, magyar származású üzletember gondolatairól, hogyan ítéli meg a mai Magyarországot. Egyik levélírónk közéleti emberek megnyilatkozásaihoz fűzött észrevételt. Szép fővárosunk, Budapest Az idegenforgalmi szezon küszöbén állunk és remélhetőleg sok turista keresi majd föl fővárosunkat. Megtekintik a nevezetességeket, élvezhetik a magyaros ízeket, a vendégszeretetet. De találkozhatnak olyan „látványossággal” is, amit nem szívesen mutogatunk. Bár ezt csak az nem veszi észre, aki nem akarja. Minap a város szívében, a Blaha Lujza téren és környékén szemlélődtem és azon tűnődtem, milyen véleményt alkothat rólunk az idegen. A Rákóczi úti árkádok nemcsak piszkosak, de sötétek is. Szemét szemét hátán, a Népszava előtt leszaggatott plakátokon taposnak a járókelők, a buszmegállónál a járdát parkoló autók foglalják le , ami nemcsak akadályozza a gyalogosokat, de balesetveszélyt is jelent. A legvisszataszítóbb a plakáterdő. Csak pár napja, hogy a Csemege Áruház előtti oszlopokat nagy munkával megtisztították, de már újra hirdetmények borítják, mitöbb legalább 5-6 méter magasságig. Ugyanezt látni a szemközti Emke-sarkon, a patika sarkán és végig a körúton, a Rákóczi úton. A Blaha Lujza téren a bokrok tövében szeméthalmok virítanak, a Corvinnál a füves részen is parkíroznak autók, a taxiállomásnál a park vaskorlátjait kidöntötték, pedig alig két esztendeje, hogy a tönkretett régit újjal pótolták. A József körút 2. számú ház előtt nap mint nap és rendszeresen szemetes kukák foglalják el a járdát. A Rókus Kórház alagsori ablakait a tíz évvel ezelőtti tatarozás óta nem tisztították meg. Mindezt a főváros közepén láthatjuk, de más kerületekben sem különb a kép. Vajon a főváros tisztaságának van felelőse? Ha van, akkor az mit tesz azért, amiért felelős? De ajánlom a budapestiek figyelmébe is, hiszen ők is tehetnek egy keveset azért, hogy a főváros külleme kulturáltabb legyen. Antal József Marx tér, a felüljáró lépcsői fotó: antal József Aprópénz KIRÁLY ÉVA Úgy adódott, összegyűlt jónéhány forintnyi húszfilléres a pénztárcámban. Sokáig az volt a gondom, hogyan álljak be a pénztárhoz egy marékra való aprópénzzel ? Ha elkezdek számolgatni, jó, ha csak dühös pillantásokat kapok, gondoltam, s már előre kerestem a szavakat, mit válaszolok. Dacos elszántsággal vettem elő a pénztárcámat, amikor a végösszegből hármat húszfilléresekből kezdtem leszámolni. Lopva a pénztárosra pillantottam — semmi. Se dühös pillantás, se megjegyzésre kerekedő ajkak. Felbátorodtam. Adhatnék egy ötöst is húszfilléresben ?— hallottam a saját, kissé remegő hangomat. Tessék, csak nyugodtan! — mondta a kisasszony a világ legtermészetesebb hangján, és én boldogan olvastam le a 40 darab húszfillérest. Laposra apadt pénztárcával mentem át a szomszédos zöldségeshez. Itt már csak papírpénzzel tudtam fizetni. Találgattam, ötforintost kapok-e vagy két kettest meg egy egyest ? Közben a hölgy laza kézmozdulattal az előre elkészített húszfilléres oszlopok közül leemelt ötöt és a markomba nyomta. Vajon összebeszéltek? A tettek embere és a világkiállítás Remélem, hogy az SZDSZ minden mesterkedése és ellenkezése dacára, lesz világkiállítás! Hiszen az emberek túlnyomó többsége is ezt szeretné. Nem beszélve a vállalkozókról, az idegenforgalomról, a vendéglátásról — mind tele vannak tervekkel. A rászorulóknak én inkább a kiállításon adnék munkát, mint munkanélküli-segélyt, ami mögött nincs termelés. Külön érdekessége a dolognak, hogy a főváros 22 kerületéből 21 polgármester — a legtöbb SZDSZ-tag—ugyancsak világkiállításpárti. Kinek az érdekét képviseli a főpolgármester? Mert a világkiállítás megrendezése lendületet adhatna a kibontakozáshoz. Éppen a „tettek embere” fél a tettek kihívásától? Amikor vállalta ezt a pozíciót, tudnia kellett volna, hogy nem csak a szabálytalanul parkoló autókat kell elszállíttatnia. Ha jobban belegondolok, nem okozott meglepetést ez a „nem”. Már akkor tudhattuk, amikor közismertté vált, hogy a kormány és az MDF támogatja a világkiállítást. Mert az még véletlenül sem fordulhat elő, hogy az SZDSZ támogasson egy kormányjavaslatot, legyen az mégoly nagyjelentőségű és mégoly népszerű. Persze az, hogy ki, mit akar, az az SZDSZ-t egy cseppet sem érdekli. Neki csak egy cél lebeg a szeme előtt, a hatalom! Ennek megszerzéséhez az eszközök mellékesek, az ár nem számít! (Pláne, ha az árat az ország fizeti!) Nem hagynak ki semmi, általuk vélt lehetőséget, hogy a kormányt felszólítsák a lemondásra. De hol a garancia, hogy a következő — mondjuk az SZDSZ-é — jobb lesz? Mit várhatna a magyar nép, ha az SZDSZ megszerezné az oly áhított hatalmat? Hiszen az elnöke az a Kis János, akinek a magyar szent korona — egy megnyilatkozásából kiderült — „micisapka”. A világkiállítás megrendezése nem lehet pártpolitikai ügy, ez a nemzeti felemelkedés ügye. Tudom, érzem, hogy az SZDSZ éppen ettől fél. Nekik nem érdekük, hogy itt mielőbb egyenesbe kerüljenek a dolgok, ők a „minél rosszabb, annál jobb” elvet vallják és igyekeznek minél sötétebb képet festeni a jövőről. Orgonási Lászlóné Kételyek és kérdések 78. évem második felében járok. Engem már nem érint, lesz-e vagy nem világkiállítás. Gondolatomat, aggodalmamat mégis el kell mondanom. Kezdem azzal, hogy a kiállítás két, egymástól 250 kilométerre lévő városban kerül megrendezésre. (Nálunk a Duna még külön is két részre tagolja a területet). Jó lesz ez? Joggal kérdezem, ugyanis a kiállítók szemszögéből is vizsgálni kell a kérdést. Két helyen kiállítani kettős költség. Lesz, aki csak egy helyen vesz részt a rendezvényen. Melyik várost választja? Bécs nincsen óriási előnyben? A tőkés megnézi mire költi a pénzét, ha nem ilyen lenne, nem is lenne mit befektetnie. Másik kérdés: 1991 közepén kerül a sor döntésre. Mennyi időt vesz igénybe a tervezés (híd, földalatti, közművek tömege, szállodák stb. és ezek berendezése)? Jó ha ezt 1992 végére befejezik. Az anyagbeszerzésre, munkaerő-toborzásra stb. a kivitelezésre alig két év áll rendelkezésre. És hol van akkor még a kezelőszemélyzet betanítása, a szállodai, vendéglátói személyzet kiképzése, nyelvtanulása stb. Ha ezt mind végiggondoljuk, másként áll a dolog. Akkor még nem beszéltem arról, mi lesz a létesítményekkel, melyek egy cél érdekében születtek. Megértem a vállalkozókat. Nekik munka kell, beruházás. A munkanélküliség is kapóra jön a világkiállítás elfogadtatásához. Nem szabad átsiklani a jelenlegi morális állapotokon sem. Ez sok kárt okozhat az anyagbeszerzés területén (hiánygazdaság) és a kivitelezés területén (munkafegyelem). Súlyos felelősséget vesznek magukra azok, akik döntenek, de hol lesznek 1995- ben? Akkor éppen úgy nem találnak majd felelősöket, mint ma, a gazdasági bajok elemzésekor. Sajnos, ebből a kérdésből is politikát igyekeznek csinálni, mint a vízlépcsőből. Nem vagyok sem ellenzéki, sem ellenség csak egy aggódó apa s nagyapa. V.L. SZÓVÁLTÁS A Pesti Hírlap 1991. április 8-i számában Pilhál György újságíró „Úgy jársz, mint a disznóid” című cikke számos helyen valótlanságot tartalmaz, ügyfeleim személyiségi jogait súlyosan sértve ezzel. A cikkben szereplő Bagó István és fia, ifj. Bagó István jó hírnevét sértő kijelentések, illetve tényállítások kerültek közlésre, így nem felel meg a valóságnak, hogy Bagóék egy telekre három házat építettek, a valóságban két telken áll egy-egy lakóépület és egy melléképület, így nem felel meg a valóságnak az sem, hogy szabálytalanul épült meg az épület, mert Bagóék építési engedély alapján építettek szabályos lakóépületet. Valótlan a cikk azon állítása, hogy Bagó István, mint vallatótiszt kereste kenyerét, ezzel szemben a valóság az, hogy mint vizsgálótiszt dolgozott. Valótlanság a cikknek az az állítása, hogy Bagó István pisztolyt szegezett Koós Hutás Zoltánra. Nem fedi a valóságot, hogy Koós Hutást megfenyegette volna, hogy elviteti. • A cikkben írt azon állítás is valótlan, mely szerint ifjabb Bagó „arról biztosítja a disznós szomszédot, hogy visszarendeződés esetén egy teli tár golyóbisra számíthat”. Téves a cikknek az a sugalmazása is, mely szerint Tóth István korábbi tanácselnök öngyilkos lett volna, ugyanis közismerten betegség következtében, természetes halállal halt meg. Valótlanság az is, mely szerint Péter Zoltánt idősebb Bagó István megfenyegette. Tisztelettel: dr. Szekér Gyula ügyvéd Tisztelt Ügyvéd Úr! Cikkem megírása előtt éppen nyolc péceli lakossal beszélgettem a Bagó kontra Koós Hutás háborúról. Valamennyien külön-külön, ugyanakkor egybehangzóan állították azt, illetve annak egyes részleteit, amit Ön most itt kedves levelében cáfol. Mármost akkor két eset lehetséges: 1. Önt félrevezették ügyfelei, 2. hazudósak a szomszédok. Amennyiben az első variáció áll fent, úgy fogadja mély együttérzésemet. Ha viszont a második módozattal állunk szemben, akkor az Ön ügyfeleit illeti a gyámolító szó, hiszen nem lehet könnyű az élet hazudós szomszédok mellett. Ebben az esetben magam is kondolkodni fogok a Bagó-portán. Üdvözli: Pilhál György U.J.: A vizsgáló-, illetve vallatótiszt kifejezés, érzésem szerint, ugyanazt takarja. Mindkettő nagy pofonokat szokott adni, ha már elvesztette a türelmét. (A cikk idevonatkozó passzusa a Kádár-korszakban játszódik — P. Gy.) A Bagó-telken tényleg három épület áll, megszámoltam. Az építési engedélyeket senki sem vitatja, id. Bagó István ex-tanácselnökhelyettesnek egészen biztosan sikerült ilyet beszereznie. * * *