Pesti Hírlap, 1993. május (2. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-03 / 101. szám
2 NEMZETKÖZI ÉLET MEGGYILKOLTÁK SRÍ LANKA ELNÖKÉT Kerékpáros kamikaze A Srí Lanka-i fővárosban megrendezett május elsejei felvonulást kihasználva merényletet követtek el Ranaszinghe Premadasza elnök ellen. A pokolgépes robbantásnak a szigetország államfőjén kívül még legalább 30 halálos áldozata van, köztük az elnök két testőre és magas rangú kísérői. Az államfő a kormánypárt felvonulóinak élén haladt, amikor a merénylő egy robbanóanyaggal megrakott kerékpáron egyenesen nekihajtott az elnök gépkocsijának. Bár még nem azonosították a merénylőt, a rendőrség tamil szeparatistákra gyanakszik. A tamil önrendelkezésért küzdő csoportok legnagyobbikának, a Talim Eelam Felszabadító Tigrisei nevűnek a szóvivője azonban Párizsból telefonon azonnal cáfolta, hogy közük volna a merénylethez. Az elnök sajtótitkára, Evans Couray bejelentette, Ranaszinghe Premadasza 1924. június 23-án született Colombóban, egy alacsony szingaléz kaszthoz tartozó családban. Önerejéből küzdötte fel magát, és 1955- ben már a Srí Lanka- i főváros polgármester-helyettese lett. Tíz évvel később a kormány parlamenti szóvivőjévé választották. 1966-ban helyhatósági miniszteri tisztséget kapott, és egyúttal a tájékoztatási és rádióügyi miniszter parlamenti titkárává nevezték ki. 1970 és 1977 között az ellenzék parlamenti szóvivőjeként ténykedett, és eközben — 1976-ban — az Egyesült Nemzeti Párt (NNP) alelnökévé választották. 1977-ben lakásügyi és építési miniszter lett, 1978-tól ő volt Srí Lanka miniszterelnöke. A kormányfői széket 1989 januárjától váltotta fel az államfőivel. Az elnökség mellett haláláig védelmi miniszter, a tervezési tárca vezetője és a buddhista vallás minisztere is volt, tavaly pedig az Egyesült Nemzeti Párt elnökévé választották, hogy a merénylet után azonnal kijárási tilalmat rendeltek el az ország egész területén. Összehívták az ország nemzetbiztonsági tanácsát is, Dingin Banda Viduetunge kormányfő elnökletével, aki az alkotmány alapján, további intézkedésig, az államfői tisztséget is betölti. A merénylő és kerékpárja... FOTÓ: AP ÖNGYILKOS LETT AZ EXKORMÁNYFŐ Bérégovoy utolsó napja KOPECZKY CSABA, PÁRIZS Az esős, csendes május 1-jei késő délutánba bombaként robbant bele a hír: Pierre Bérégovoy öngyilkos lett. Nevers polgármestere semmit sem változtatott időbeosztásán: fogadta a város szakszervezeti küldöttségét, megjelent egy kajak-kenu versenyen, megnézte az evezős klub új berendezéseit, majd miután 18 óra körül megjelent egy helyi jellegű kerékpárverseny indulásán, megkérte sofőrjét, hogy hajtson kedvenc sétahelyére, a várostól tíz kilométernyire fekvő La Jonction csatornalattjára, oda, ahol a márciusban lebonyolított képviselőválasztási kampány plakátfényképe készült. A testőri szerepkört betöltő rendőr az előírásokat tiszteletben tartva eltette fegyverét, amint beült a Renault 25-ösbe. Pierre Bérégovoy, kijátszva útitársainak figyelmét, zsebre vágta a 357-es Magnum pisztolyt. Ahogy megérkeztek a kanális mentén húzódó sétányhoz, a volt miniszterelnök megkérte kísérőit, hagyják pár percre egyedül. Eltávolodott 20-30 méterre, és maga ellen fordította a nagyöblű fegyvert. Tizennyolc óra 20 perc körül járt az idő. A sofőr és a testőr azonnal riasztották a nevers-i kórház ügyeletét. Ide szállították először a súlyos sebesültet. Rövid idő múlva megérkezett az „előrehaladott kómában” lévő politikus felesége, Gillberte is. A scanner-felvétel fémszilánkok jelenlétét mutatta ki a koponyában, de a súlyos roncsolásokat okozó lövedék nem maradt bent a szövetek között. Már ekkor világossá vált a szakorvosok előtt, hogy ha valami csoda folytán Pierre Bérégovoy túl is élné sérüléseit, értelmi és testi épsége jóvátehetetlenül megsínylené kétségbeesett tettét. Ennek ellenére 21 óra 30 körül a haldoklót az Issy les- Moulineaux-i helikopterkikötőbe szállították, hogy onnan a párizsi Val-de Grace katonai kórházba vigyék. Francois Mitterrand és különorvosa ekkor már ott várták. Edouard Balladur kormányfő, Charles Pasqua belügyminiszter, valamint a család tagjai is hamarosan megérkeztek a teljes készültségben lévő idegsebészeti osztályra. Amikor 23 óra 20 perckor feltűnt a lassan guruló mentőautó, valaki elkiáltotta magát a szakadó esőben kint várakozó több száz ember közül: „Ne hagyd magad, Pierre!” De ekkor már Mitterrand elnök utolsó szocialista miniszterelnöke halott volt. A honvédelmi minisztérium szűkszavú szóvivője szerint „Pierre Bérégovoy úr kórház-FOTÓ: AHC Hivba szállítás közben, 22 óra 15 perckor elhunyt”. Pierre Bérégovoy egy hónappal ezelőtt, apártja, a szocialista párt számára katasztrofális vereséggel végződött nemzetgyűlési választás után volt kénytelen távozni miniszterelnöki tisztéből. Bár városában újraválasztották képviselővé, a vereség súlyosan megviselte, egyesek szerint többször is depressziós állapotba került. Nem vett részt a szocialista párt választás utáni belső csatáiban, nem jelent meg annak vezetőségi ülésein, bár a nemzetgyűlés ülésszakának megnyitásán és több ülésén még ott volt. Pierre Bérégovoy A lottó - ha csak egy ötös lesz - ezen a héten már több mint 24 MILLIÓT fizet! Szerencsejáték Rt. Pesti Hírlap 2.(152.) ÉVFOLYAM 101. SZÁM 1993. MÁJUS 3 . HÉTFŐ Miniszterek kerestetnek BÓKA KATALIN, MILÁNÓ Még egy fél nap sem telt el, és az újonnan alakult olasz kormány négy minisztere lemondott. Csütörtökön este fél tízkor a PDS három minisztere és a zöldeket képviselő miniszter bejelentette, mégsem kívánnak részt venni Ciampi kormányában, így tett a republikánus párt is. Az új kormány beiktatása után a parlament napirendjére került Bettino Craxi volt szocialista párti főtitkár korrupciós ügye, és az országgyűlés részben fölmentette őt. Pontosabban döntésével lehetetlenné tette, hogy a politikus bíróság elé kerüljön. A parlamentben a szó szoros értelmében egymást tépték a honatyák, és immár nemcsak a Lega Nord, az MSI, a RETE és a kisebbik kommunista utódpárt fordult szembe a kabinettel. Május elsején, összekötve az alkalmat a munka ünnepiével a Lega Nord és a többiek nagygyűlésen tiltakoztak a kormány és a parlament ellen. Umberto Bossi és a többi szónok követelte az új kormány lemondását, aarlament két házának föloszlatását, az azonnali választások kiírását. A miniszterelnök, a hírek szerint, tegnap is a kormányprogramon dolgozott, mától az ellenzéki erők képviselőjével tárgyal, csütörtökön terjeszti programját a parlament elé. Addigra talán minisztereit is pótolhatja. CLINTON IGENJÉRE VÁRVA A pohár tele búval MÉCS LÁSZLÓ, BRÜSSZEL Egy percig sem volt kétséges — az eseményeket követve —, hogy a délszláv válság rendezését Európa egyedül nem lesz képes megoldani. A nyugati politikusok a különféle béketervek felrajzolásával, az írásban ugyan el-elfogadott, de a gyakorlatban semmibe vett tűzszüneti egyezmények megkötésekor fércmunkát végeztek. A közös kül- és katonapolitika hiánya miatt még a legőszintébb együttműködési készség is megtört. A mérhetetlen szenvedéseket kiállók részére már elviselhetetlen, de a földrészünk egészére is veszélyes helyzet most (talán?) fordulópontjához érkezett. Bill Clinton száznapos „uralkodásának” lejárta a tengerentúlon nagy jelentőséggel bíró mérlegkészítés időpontját is jelenti. Ez amerikai belpolitikai hagyomány. Nos, ez az „átvilágítás” azt mutatja, hogy az elnök belpolitikai vonatkozásban tett ígéretei nem valósultak meg. A szociális problémák enyhítése új adó kivetése nélkül még az Újvilágban sem megoldható. Clinton elnök maga is érzi, hogy a gazdasági kérdések növekedése erősen feszíti a légkört. Az idő elérkezett, az értelmetlent tovább értelmezni már nem lehet. A bajbajutott vezető politikusok ilyen esetben rendszerint egy látványos akció végrehajtásától remélik a megoldást. Bill Clinton, az elnöki mundér újra fényesítésére az általa eddig csak alkalmasint érintett külpolitika területét választotta. Bill Clinton külügyminisztere, Warren Christopher legutóbb a Fehér Házban tartott sajtóértekezletén ezt mondta: ,A pohár betelt. A válságtérségben egy katonai akció beindításának ideje elérkezett.” A boszniai szerbeknek, de a térség más nemzetiségű agresszorainak ezentúl számolniuk kell azzal, hogy a tehetetlen Európa szóbeli fenyegetéseit a nehéztüzérségi állásokat, a hadigyárakat, a katonai repülőtereket és az utánpótlás vonalait megsemmisítő légitámadások váltják fel. A kérdés azonban még mindig az: milyen feltételek mellett fogadhatja el a „büszke” Európa (és főleg Moszkva) azt a segítséget, amelyet Bill Clinton az ENSZ és Európa tehetetlen politikusainak felajánl? BELGRÁDOT A SZANKCIÓK FELOLDÁSA ÉRDEKLI Mágikusan javuló hangulat folytatás az 1. oldalról Cyrus Vance, a Jugoszlávia-értekezlet visszavonulóban lévő társelnöke az athéni Boszniaértekezleten úgy nyilatkozott, hogy az úgynevezett északi szárazföldi folyosó biztonságát amerikai, nyugat-európai és az Orosz Föderációból érkező katonáknak kell biztosítaniuk, de mivel most már a béketerv aláírtnak tekinthető, Bosznia demilitarizálásával UNPROFOR erőket is küldenek a köztársaság más területeiről. Vance szerint azonban a Biztonsági Tanácsnak sürgősen határozatot kell hoznia arról is, hogy gyors, mozgóképes páncélos egységeket küldjön a térségbe, amelyek azonnal reagálhatnak, ha váratlan ellenségeskedés lép fel. A béketerv gyors megvalósításában tehát maguk a szerzők sem bíznak, annál is inkább, mert a Bosznia-értekezlet ideje alatt is folytak a harcok a szerbek és muzulmánok, a muzulmánok és horvátok között. Vladislav Jovanovic, jugoszláv külügyminiszter a szokásosnál mégis derűlátóbban nyilatkozott. Annak ellenére, hogy Karadzic a boszniai szerb parlamenttől tette függővé aláírásának hitelességét, a dokumentum aláírása mégis valamilyen „mágikus módon javított a hangulaton”. Ez egy olyan fordulat, mondotta, amely most a válságkezelés eredményes irányvételét jelzi. Jovanovic arra hívta fel a figyelmet, hogy mind a szerb, mint a bosnyák részről határ menti vegyes bizottságok alakulnak, amelyek közvetlen tárgyalásokkal, békés úton oldják meg a vitás kérdéseket. Állítása szerint a másik két boszniai fél is beleegyezett, hogy a szerbek által sokat kifogásolt térképek közül „bizonyos dolgokat elfogadjanak”. Lord David Omentől is derűlátó üzenet érkezett. Ő bátor tettnek minősítette Karadzic aláírását, s szerinte mindenki biztos lehet a további sikeres kimenetelben, ha tudja, hogy most már Cosic, Milosevic és Bulatovic is a terv aláírását szorgalmazza. Kis-Jugoszláviát természetesen elsősorban az érdekli, hogy az athéni események után mi lesz a szigorú gazdasági szankciókkal. Érdekelheti azonban a boszniai szerbeket is, akik belgrádi bizalmas hírforrások szerint máris megérezték a a szankciók következményét. A héten ugyanis Belgrád már megvonta tőlük a különböző segélyszállítmányokat, elsősorban a kőolajszállítást állította le. Ezt maga Lord Owen is megerősítette, aki újságíróknak Athénban kijelentette, hogy Belgrádban megkezdték a kőolaj és a pótalkatrészek szállításának csökkentését. Szerinte a boszniai szerbekre a nemzetközi nyomásnak semmilyen hatása nem volt, az egyedüli fontos nyomás Belgrádtól várható. Nos, ha ez így van, akkor a szankciók enyhítésének és fokozatos feloldásának reményében Belgrád várhatóan mindent megtesz, hogy hasson a boszniai szerbekre. Annál is inkább, mert a BT és az egyes országok kormányainak külön határozata szükségeltetik a szankciók visszavonásához. Ilyen vonatkozásban érthető hát, hogy Kis-Jugoszláviában nemigen kommentálják a béketerv aláírását és tegnap délután Alija Izetbegovic boszniai muzulmán vezető azon kijelentésére sem reagáltak, hogy Karadzic aláírásával „az önmagát kikiáltott úgynevezett Szerb Köztársaság megszüntette önmagát”. Különnyilatkozatot tett közzé Athénban a Radovan Karadzic vezette boszniai szerb küldöttség a Vance-Owen-terv aláírásakor. Karadzicék tudtul adták, hogy amennyiben parlamentjük igent mond a Vancea Owen-tervre, a boszniai szerbek készek kinevezni három képviselőt a rendezéssel foglalkozó koordinációs tanácsba, hogy együttműködjenek a béketerv szellemének valóra váltása érdekében. Különnyilatkozatukat eljuttatják a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi konferenciához, kérve, hogy azt tekintsék a konferencia hivatalos dokumentumának.