Pesti Hírlap, 1993. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-02 / 178. szám

2 NEMZETKÖZI ÉLET Pesti­ Hírlap 2. (152.) ÉVFOLYAM 178. SZÁM 1993. AUGUSZTUS 2., HÉTFŐ HÍREK —Legalább tíz halottja van a Johannesburg egyik keleti elővárosában, Tembisá­­ban a fekete lakosok között kirobbant zavargásoknak. Rendőrségi források szerint a rendbontások során házakat és autókat is felgyújtottak. A zavargások azt követően kez­dődtek, hogy egy helyi szállás lakói — főként a szélsőséges Inkatha Szabadság Párthoz tartozó zuluk — megtámad­ták a környező házakat. Ezt követően valóságos utcai har­cok bontakoztak ki, amelyek az éjszakai órákban is tartot­tak. —Kína katonai stratégiája az aktív védelem elvén alapul — jelentette ki Cse Hao-tien kínai védelmi miniszter ab­ban a beszédében, amelyet a Kínai Népi Felszabadító Had­sereg születésnapja (augusz­tus 1.) alkalmából mondott Pekingben egy fogadáson. Nem részletezte, mit ért a vé­delem aktív jellegén, de sza­vai valószínűleg aggályokat váltanak ki a térség kisebb ál­lamaiban, amelyekben Kína regionális hatalmi ambícióitól tartanak.­­Hoszokava Morihiro, a japán kormányfői poszt váro­mányosa Takemura Maszajo­­sit kérte föl, hogy legyen a ka­binet főtitkára. A japán lapok értesülései szerint biztos az is, hogy a Liberális Demokrata Pártból kivált, Hata Cutomu volt pénzügyminszter, a Sin­­szeito (Megújulás) pártjának vezetője lesz az új ellenzéki kormány miniszterelnök-he­lyettese, de még nem tudni, h°gy egyben a pénzügy-, vagy a külügyminisztérium élére áll-e. Hoszokava péntek óta folytatja a kormány össze­állításáról az egyeztetéseket.­­A dél-koreai rendőrség nyolc személyt vett őrizetbe kormányellenes szervezkedés gyanújával. Mint azt a szöuli hatóságok tegnap közölték, a letartóztatottak szocialista szí­nezetű csoportot akartak szervezni azzal a céllal, hogy megdöntsék a jelenlegi kor­mányt. Az egyik, ötfős csoport tagjai a rendőrség tájékoz­tatása szerint megsértették az ország nemzetbiztonsági tör­vényét, amely tiltja a kommu­nista tevékenység folytatását, s ezt akár halálbüntetéssel is sújthatja. A Teheránba érkezett Jev­­genyij Primakov, az orosz el­nök különmegbízottja, hogy az iráni vezetéssel az afgán- tádzsik határon kialakult fe­szült helyzetről tárgyaljon. Primakov, akinek teheráni lá­togatását nem jelentették be előre, várhatóan Ali Akbar Velajati külügyminiszterrel folytat megbeszéléseket. Borisz Jelcin küldötte elő­zőleg Kabulban tárgyalt Rab­bani afgán államfővel, és megígérte neki, hogy az orosz hadsereg véget vet a tádzsik területről kiinduló és afgán területeket érő tüzérségi tá­madásoknak. A KÉKSISAKOSOK ILLEGÁLIS AKCIÓI Száz dollár a Kalasnyikov A francia kéksisakosok erősödő zúgolódása mind na­gyobb visszhangra lel a terepen tartózkodó tisztikar so­raiban, de a párizsi parancsnokság berkeiben is. A hu­manitárius küldetés bizonytalan körvonalai, a boszniai „biztonsági övezetek” nyilvánvaló biztonsághiánya, a „visszavágási jog” korlátozott volta, a politikusok hatá­rozatlansága, az ENSZ-tisztségviselők önfejűsége egyre inkább idegesíti a gall „békekakasokat”. KOPECZKY CSABA, PÁRIZS Az ENSZ kötelékeibe tartozó egyes nemzetek csapatainak turpisságai eddig csak bizalmas jelentésekben szerepeltek. Mi­chel London tábornok, a Kam­bodzsában tartózkodó kéksisa­kosok volt parancsnokhelyette­se megelégelte a titkolózást, és a „Le Caspar” folyóirat hasáb­jain kiteregette a saját és tiszt­társai tudomására jutott ügye­ket: „Milyen segítséget nyújt­hatnak a reménykedő, az ENSZ-ben bízó lakosságnak azok az iskolázatlan, alig kikép­zett, rosszul irányított, pénzte­len kéksisakosok, akik túlélé­sük érdekében élen járnak a sarcolásban, a fegyver-, élelmi­szer- és felszereléskereskedés­ben és mindenfajta más gyanús üzletelésben”. Egy másik tá­bornok, Marc Tensson még éle­sebben fogalmaz: „Sok min­dent mondhatnának Nyugat stratégiai döntéseinek követke­zetlenségéről. Miért Szomália és miért nem Szudán, Libéria, Etiópia, vagy Mozambik? Mi­ként vélekedhetnénk arról a minősíthetetlen taktikáról, amely abban nyilvánul meg, hogy katonáinkat túszokként vetjük oda, abban reményked­ve, hogy veszteségeik kieszkö­zölik azokat a politikai döntése­ket, melyeket nem volt bátorsá­gunk időben meghozni.” A Canarad Enchainé heti­lap egy, a terepet jól ismerő diplomata élménybeszámolójá­ból idéz: ,A legrosszabbak az ukránok. Mindent dobra ver­nek: lőszert, üzemanyagot, élelmiszeradagokat. Sűrűn raj­takaptuk őket, hogy kiszívatták a benzint és a gázolajat a Szara­jevó ellátására szánt tartály­­kocsikból. Mentségükre le­gyen mondva, valóban nyo­morúságos zsoldon tengőd­nek, mint a kelet-európai, af­rikai és ázsiai kéksisakosok jó­része.” Mivel az ukránok és az oro­szok ipari mennyiségben fo­gyasztják (szolgálat közben is) a híres helyi szilvóriumot, a slivo­­vicát, hogy megvásárolhassák, vadonatúj Kalasnyikovokat 50—100 dollárért kótyavetyél­nek el. A lengyel békekatonák specialitása a cigarettaüzérke­dés. A komoly „business” azon­ban Kambodzsában folyik: az ott állomásozó thaiföldi egysé­gek a templomokból csákány­nyal „kifejtett” műtárgyakkal való kereskedést uralják. Az egyenruhájukon ENSZ-cmert visíelő malájok, uruguayiak, bangladesiek a vörös khmerek által lebonyolított nemesfa- és drágakő-kereskedelem nyere­ségéből részesülnek. A bolgá­rok a falvakból Phnom Penhbe „dolgozni” járó prostituáltaktól szednek átadót. Elképesztő adat: a Kambodzsába küldött tízezer különféle ENSZ-fel­­ségjelzésű gépkocsiból és mo­toros járműből háromezer tűnt el nyomtalanul. Vannak országok, amelyek a „sumákolást” legfelsőbb álla­mi szinten folytatják, nem kell hát azon csodálkozni, hogy egyes „békegalambok” átvedje­­nek dögkeselyűvé. A ghánai zászlóalj például farmernad­rágban és tornacipőben érke­zett meg a bosnyák fővárosba. Megszokott dolog immár, hogy a minden felszerelés nél­kül betoppanó csapatokat a már a helyszínen lévő módo­sabb nációk látják el a legszük­ségesebbekkel. Még nagyobb elégedetlenséget okoz a tisztek között, hogy a parancsnokság munkájában „gyorstalpaló” tanfolyamon előléptetett ke­nyai, nepáli, ghánai „ezrede­sek” és „tábornokok” vesznek részt. Laridon tábornok meggyő­ződése szerint az ENSZ-külde­­tésben közreműködő bizonyos csapatok szolgálatáért járó, a világszervezet által utólag ki­egyenlített tiszteletdíj „jobb” esetben (de teljesen illegális módon) az illető országok had­ügyi fejlesztési alapjait gyara­pítja, a rosszabbik esetben pe­dig a fegyvereseiket Boszniába, Kambodzsába vagy Szomáliába küldő miniszterek magán­számláira, svájci bankokba ke­rül. EREDMÉNYTELEN NYOMOZÁS ITÁLIÁBAN A miniszter államcsínytől tart MTI* Az olasz hatóságok to­vábbra is a sötétben tapogatóz­nak a kedd éjféli merénylet tet­teseit illetően. Nem sikerült megállapítani annak a 25 év kö­rüli szőke nőnek a személy­­azonosságát, akit szemtanúk a milánói merénylet és egy ko­rábbi római robbantás helyszí­nén is láttak. Meg kell akadályozni, hogy „sötét és reakciós erők önkény­uralmi megoldások felé tereljék a nép változások iránti vágyát” — jelentette ki Nicola Mancini belügyminiszter az ország ren­dőrfőkapitányainak rendkívüli tanácskozásán. Mancino olyan drámai szavakkal ecsetelte az itáliai helyzetet, hogy egyes la­pok azt olvasták ki belőle, a mi­niszter államcsíny lehetőségétől tart. A rendőrkapitányságo­kon felfüggesztették a nyári szabadságokat. Mancino fel­hívta a figyelmet arra, hogy noha vannak hasonlóságok a korábbi, nyilvánvalóan a maf­fia által elkövett palermói és római merényletek és mosta­ni robbantások között, szá­molni kell a félrevezetési kí­sérletekkel is. A belügyminiszter kifejezés­re juttatta meggyőződését, hogy a kedd éjféli „tűzijáték” nem csupán a maffia műve, ha­nem bizonyos politikai, üzleti és nemzetközi körök összejátszá­sáról lehet szó. „Ha nem is lehet kizárni a terrorista—maffia ver­ziót, nem követhetjük el azt a hibát, hogy figyelmen kívül ha­gyunk bármely más feltevést” — mondta. A miniszter sze­rint az ország „legnehezebb pillanatát éli”, amelyben szükség van a „legutolsó rendőrre” is, annál is inkább, mert az amúgy is szétzilált titkosszolgálatok fi­gyelmét a korrupciós ügyekben folytatott nyomozás tereli el. Mancino hangsúlyozta, hogy az ellenség ma veszélye­sebb,­­mint a tavalyi merényle­teknél volt), mert ismeretlen, láthatatlanabb, nehezen azono­sítható. Francesco Antoni Borelli köztársasági főügyész is meg­erősítette azt a véleményt, hogy a mostani merényletsorozat több, mint pusztán a maffia műve. „Eddig egyetlen nyomo­zati elem sem támasztotta alá a maffianyomot” — mondta. KÉMHÁLÓZATOT LEPLEZTEK LE A NATO-BAN Beékelődött atlanti drágakő MTI: A NATO-n belül tevé­kenykedő kémhálózatot leplez­tek le a hatóságok. A szervezet, amely „Topáz” fedőnév alatt tevékenykedett, az eddigi leg­jelentősebb ügynöki csoport a NATO fennállása óta. Egy brüsszeli NATO-szóvivő sze­rint az üggyel kapcsolatban őrizetbe vettek egy személyt Németországban. A Bild am Sonntag viszont úgy tudja, hogy a német hatóságok szom­bat délig összesen hat személyt fogtak le a Saar-vidéken, illetve Észak-Rajna-Vesztfália tarto­mányban. A Topaz-hálózat 1979-től 1990-ig több mint tízezer oldal­nyi szupertitkos dokumentu­mot juttatott el a keletnémet ál­lambiztonsági minisztérium­hoz. Az akták elsősorban az at­lanti szervezet katonai tervei­re vonatkozó információkat tartalmaztak. Egy német szak­értő szerint a Topaz-ügy a NA­TO történetének legnagyobb szabású árulási manőverét ké­pezi. A Brüsszelben megszer­zett adatok — a német fő­ügyészség szerint — a Stasi fel­derítési főosztályára kerültek, a XV 3334/68 törzskönyvi szám alatt. A szóban forgó főosztály élén — 1986-ban történt nyug­díjazásáig — a legendás hírű Markus Wolff állt. Wolff az NDK megszűnésekor előbb Kelet-Európába, majd Moszk­vába távozott, tavaly azonban feladta magát a német hatósá­goknak. Nem sokkal később bí­róság elé állították, pere jelen­leg is folyamatban van. PH-SZEMSZÖG Háborús számvetés ___________________HERIN6 JÓZSEF, JERUZSÁLEM___________________ Szombaton este véget ért a hatnapos újabb háború, amelynek folyamán az izraeli hadsereg a Hezbollah síita szervezet megzabolázásának címén légi, tengeri és szárazföldi bombázással körülbelül százötven libanoni polgár halálát, s körülbelül hatszáz ember megsebesülését idézte elő. A nemzetközi közvélemény és szervezetek hallgatólagos asszisztálása mel­lett — akárcsak a boszniai mohamedánok tragédiája esetében teszik — a Rabin-kormány az elmúlt évtized egyik legmegrázóbb háborús bűntettét kö­vette el, több mint 400 ezer ártatlan libanoni polgári személy ellen. Az izraeli oldalon pedig — s ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni — a Hezbollah által kilőtt katyusák két polgári személy halálát, hu­szonnégy megsebesülését okozták. S ezenkívül százötven-kétszázezer iz­raeli polgári személy — köztük igen sok gyermek — egy héten át az óvó­helyeken volt kénytelen meghúzódni. Din Ved­esben — ez volt a legutóbbi közel-keleti háború fedőneve, amely többek között azt is jelenti, hogy „elszámolás”, „mérlegkészítés”. Teljesen fölösleges, elkerülhető háborúról volt szó, amelynek kiterjedését és módszereit a 9 nappal ezelőtti körülmények semmiképpen sem igazol­ják. Az elszámolás elkészítésekor ide kívánkozik még egy pontos megjegy­zés: a dél-libanoni polgári lakosság földönfutóvá tételével, otthonaik fölperzselésével, a Rabin nevével fémjelzett szoldateszka a zsidó állam­nak most további, mintegy félmillió esküdt ellenséget szerzett. Kétségte­len, hogy a Hezbollah egy anakronisztikus, vallásilag fanatikus egyesü­let, de ezt a mindössze hatszáz-hétszáz tagot számláló fegyveres szerve­zetet az izraeli kormányok szabadították ki a palackból. A Hezbullah a Bekaa-völgybeli gólem, amely — akárcsak a prágai Löw rabbi esetében —az alkotója ellen támadt. A siíta Hezbullah nem jött volna létre a Be­gin—Sáron—Eitan triásznak a keresztény fasiszta falangisták segédle­tével 1982-től fogva elkövetett háborús rémtettei, s az ENSZ biztonsági tanácsának vonatkozó határozatai ellenére mindmáig tartó izraeli meg­szállás nélkül. Az újabb hatnapos háború múltán most már csak imádkozni lehet azért, hogy a legutóbbi trauma végül is ne váljék a közel-keleti békefo­lyamat végleges elgáncsolójává. NAPOK KÉRDÉSE AZ AMERIKAI LÉGICSAPÁS? A háború 480. napja A boszniai háború 480 napjára emlékezett a hét végén a Tanjug jugoszláv hírügynökség. 1992. április 6-át, Bosz­nia-Hercegovina államisága nemzetközi elismerésének napját tünteti fel kezdetnek, majd leszögezi, hogy „a har­cok voltaképpen Alija Izetbegovic muzulmán erőinek a Jugoszláv Néphadsereg Szarajevóból kivonuló egységei elleni kegyetlen támadásával lángoltak fel...” GÁSPÁR MIHÁLY, ÚJVIDÉK Úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött. Ez azonban már nem újdonság. Mégis nem árt emlékezni rá abban a pilla­natban, amikor a Kis-Jugo­szláviában majdnem meggyő­ződéssé vált, hogy ennek is vége lesz. Amíg ott Genfben a tárgyaló felek térképeiket megrajzolják, illetve össze nem egyeztetik és véglegesí­tik, illuzórikus békéről ál­modni. Lesz itt még bőven olyan, aki visszaüt, s akkor kezdődhet minden elölről. Tegnap délig például Horvátország nem vonta ki erőit a maslenicai térségből. Szerb részről azonnal jelez­ték, hogy amikor egy ilyen taktikai lépésre megtorlást, újabb hídrobbantást és egye­beket helyeztek kilátásba, azt komolyan gondolták, s máris fontolgatják a dolgot. Szarajevóból még ennél is vészjóslóbb hírek érkeztek. Miközben Izetbegovic Genf­ben a megbékélés ügyében tárgyal, pártjának legmuzul­­mánabbjai, Rasmir Mahmutce­­hajic energiaügyi miniszter és Omer Behmen iráni nagykövet vezetésével államcsínyt készíte­nek ellene. A városban utcai harcok folynak a muzulmán rádió és televízió épülete körül. „Mindenről tudomásom van. Népemről, az államról és a területekről gondoskodom” — mondta Izetbegovic, ami­kor Genfben egy szarajevói újságíró rákérdezett: — „El­nök úr, tisztában van-e ön az­zal, ami Szarajevóban törté­nik?” Nos, ami azt illeti, a bosz­niai muzulmán vonatkozású események jó ismerői szerint, azok után, hogy Izetbegovic leült a szerbekkel tárgyalni, könnyebb elképzelni azt, hogy kívánságára a területi elosztásban a muzulmán Boszniának kijárata lesz a tengerre és a Szávára, mint­sem, hogy a belső leszámolás­ból győztesen kerüljön ki. Azaz, egyértelmű, hogy a bé­kéről tárgyalgatókra, ha felté­telezzük, hogy teljesen őszin­ték is szándékukban, egy-két ilyen banánhéj még vár a kü­lönböző kanyarokban. A helyzetet bonyolító hírek folyamatosan érkeznek Wa­shingtonból is. A belgrádi Po­litika ottani tudósítója szerint ,fiül Clinton elnök feltett szán­déka, hogy Amerika légitá­madásokkal megtorolja az ENSZ-erőket ért támadáso­kat, és egyúttal segít az ost­romlott Szarajevónak. Ha Butrosz Gáli jóváhagyása is meglesz hozzá, az amerikai lé­gi beavatkozás napok kérdé­se” — írja a Politika. Akkor pedig lőttek Genfnek is... BOSZNIÁBAN TOVÁBB DÚL A HÁBORÚ Az embargó marad folytatás az 1 .oldalról Az amerikai lapok úgy tudják, hogy Washington mindaddig fenn kívánja tartani a gazdasági embargót a szerbek ellen, amíg nem bizonyos, hogy azok tiszte­letben tartják a békemegállapo­dást, s a kialakítandó új boszniai határokat. Robert Dole szenátor javasolja, hogy Clinton elnök haladéktala­nul hívja össze a NATO tagálla­mainak csúcstalálkozóját, s addig függesszék fel a genfi tárgyalást. Az ellenzéki republikánusok kongresszusi vezetője szerint ulti­mátumot kell adni a szerbek­nek, és ha nem adják át az ENSZ- nek nehézfegyvereiket, s nem engedik át a segélyszállítmányo­kat, akkor bombázni kell őket. Időközben Boszniában válto­zatlan hevességgel dúlnak a har­cok. Szerb források szerint Mos­tarnál a muzulmánok és a horvá­­tok lövik egymás állásait, a város­ban aknavető lövegek zaja hallat­szik. Legújabb hírek szerint Kitinben légiriadót fújtak. Ez azt is jelentheti, hogy a horvátok bombázni fognak a szerb Kraji­­nában.

Next