Hét nap, 1931 (1. évfolyam, 1-32. szám)
1931-05-24 / 1. szám
BEKÖSZÖNTŐ. Új magyar hetilap, a „Hét nap“ hasábjairól köszöntjük az olvasót. Ez a hetilap, amelyet a „Pesti Hírlap“ kezdeményező ereje és áldozatkészsége teremtett meg, nemcsak merőben új és újszerű vállalkozás, hanem úttörő is. Sem magyar földön, sem külföldön nincs elődje és nincsen mása. Olyan újságot akarunk adni a közönségnek, amelyből mindenki tiszta képet alkothat a hét minden fontos eseményéről, olyasmikről is, amelyek a napi gyors olvasás közben elkerülhették a figyelmét. Minthogy itt bizonyos távlatból tárgyaljuk már a történteket, az olvasó összefüggően kapja a hét történetét, úgy, hogy minden érdemes esemény az olvasó elé kerül és minden, ami történt, érdeme szerint kerül méltatásra. Apró és jelentéktelen dolgok tehát itt már nem vonhatják el az olvasó figyelmét a fontosnak bizonyult eseményekről. Erre az újságra szüksége van mindenkinek. Szüksége van rá mindazoknak, akik nem rendszeres újságolvasók, akik napi gondjuk-bajukban, vagy elfoglaltságukban nem érnek rá arra, hogy az újságban mindent apróra elolvassanak, helyrengetegében nem képesek tisztán tájékozódni és emiatt aztán nincs is pontos értesülésük az eseményekről. Szüksége van erre az újságszerű lapra mindazoknak, akiknek nincs elég pénzük arra, hogy mindennap újságot vegyenek. És csináljuk ezt az újságot a külföldi magyaroknak, azoknak a véreinknek, akik elszórtan élnek a világban, akiknek a száma igen tekintélyes és akik különösen a magyarországi eseményekről nincsenek részletesen és összefüggően tájékozva, s akiket ennek a lapnak a szárnyai jobban összetarthatnak, közelebb hozhatnak egymáshoz és akiket ezzel az új lappal szorosabban kapcsolhatunk viszsza a hazához. Meg vagyunk győződve, hogy ez a lap eddig hiányzott. Mert hiszen az, aki nem olvas újságot, vagy aki rendszertelenül olvas újságot, nem ismerheti a kort, amelyben él. A „Hét nap“ lehetővé teszi, hogy lépést tartson az élettel mindenki, mert a „Hét nap“ csak azt foglalja magában, ami szükséges és érdekes. A „Hét nap“ stílusában, formájában olyan lesz, hogy azt a legműveltebb és legegyszerűbb ember egyformán élvezheti. A művelődés szépségét és az egyszerűség világosságát egyesíti magában. Különös gondot fordítunk arra, hogy családi lapot csináljunk, amelyet a fiatalság kezébe is adhatunk. A „Hét nap“ olcsósága és szépsége vetekszik egymással. Számonként nyolc fillérbe kerül, simított papiroson készül, képekkel gazdagon tarkítva, mélynyomással, tehát a legújabb és legszebb nyomdai eljárással. A „Hét nap“-ot a legkitűnőbb újságírók írják. Friss formája, újszerűsége s különösen a rendkívüli olcsósága lehetővé teszi. Bizonyára sok francia fiúcska ábrándozik arról, hogy egyszer felnőtt korában ő fog az Elysée-palotában lakni, mint a köztársaság elnöke. Ki lesz az Elysée új ura, ez izgatta most is a világ közvéleményét, mielőtt május 13-án megválasztották Doumert, a francia köztársaság új elnökét, aki 13-ik a sorban. Az Elysée-palota elnöki lakosztálya sokszor jelentett balszerencsét lakójának. Volt olyan elnök, akit valósággal elkergettek, akadt olyan, akinek a veje becsületrendet árusított, de ezzel nem valami nagy becsületet szerzett elnök apósának. Az egyik elnököt meggyilkolták, a másik botrányba keveredett, két palotalakó az elnökök közül titokzatos körülmények között halt meg, legjobban járt még az, akit visszalépésre kényszerítettek. Akadt olyan, aki azt mondotta, hogy életelegszebb napja lesz, amikor kiköltözhet a palotából. A legutolsó, Doumergue, nem volt rábírható, hogy az elnökséget még egyszer vállalja. Úgy látszik, a francia köztársaság elnöki széke sem fenékig tejfel. Briand pedig nem hiába félt a két tizenhármas számtól, alaposan megbukott, így Párizs legelőkelőbb részén fekvő gyönyörű palotába most a hófehér, hoszszúszakállú Doumer fog beköltözni. A 13-ik elnök jövendőbeli lakóhelye tisztes, de viharos múltra tekinthet viszsza. Malét műépítő 1718-ban építette egy előkelő grófnak, majd egy hízelgő udvaroncé lett a palota, amelyben feleségével, egy gazdag bankár lányával teljes ünnepségek rendezésével kápráztatták és boszszantották a jó párizsiakat. A következő tulajdonos a híres kegyencnő, Madame Pompadour, aki még csodálatosabb mulatságokat rendezett a palotában, amelyet végrendeletében XV. Lajos királyra hagyott. A napóleoni idők alatt hosszabb ideig lakott itt a császár sógora, ez volt Napóleon első feleségének lakóhelye, de amikor elváltak, a kalandos múltú volt császárné másik palotába költözött. Itt lakott Sándor, a minden oroszok cárja és a döntő vereség után az egyszerű hadnagyból lett császár itt írta alá a trónjáról lemondó okmányt. Azóta a hányatott életű palota révbe jutott, nem árusítják, nem csereberélik, 1871 óta a francia köztársasági elnökök lakóhelye. Most a palota élete, vidámsága vagy szomorúsága, fénye vagy sötétsége az elnök egyéniségétől, életmódjától függ. Az első elnök nem lakott a palotában, az őt követő tábornok-elnök pazarló életet élt, vele ellentétben utódja szerény volt, szeretett korán lefeküdni és az ünnepségek számát a legszükségesebbre csökkentette. A legszomorubb végű elnök, akit később meggyilkoltak, két nagy bált rendezett évente, egy-egyre tízezer embert hívott meg, a palotához pompás termeket építtetett, fényes kerti ünnepélyes külföldi udvarok hasonló mulatságaival vetekedtek. Utódai tovább folytatták a megkezdett nagy életet. A gyönyörű vendégszobákban nem egyszer aludt fejedelmi vendég, Ferenc József a párizsi világkiállítás alatt lakott itt, VII., Edward angol király. Alfonz spanyol király és más uralkodók szintén itt laktak, ha hivatalos minőségben tartózkodtak Párizsban. A most lelépő elnök, a mosolygós Doumergue, nem szerette a zajos életet. Csak az évenként kötelező három nagy fogadást tartotta meg. Egyébként egyszerűen élt a mint egy rendes polgáremberhez illik. Reggel hatkor kelt, másfél óráig sétált, majd elolvasta az újságokat, azután elvégezte hivatalos teendőit, megnyitott egy kiállítást vagy leleplezett egy szobrot. Az elnöklakók között ő volt az első agglegény és az első protestáns. Mint elnök is egyszerű ember maradt és nem felejtette el, hogy fiatalember korában szerzett egy meghívót az elnöki fogadásra, de nem volt frakkja, amiben elmehetett volna. Elnöksége alatt fél egykor ebédelt, hétkor vacsorázott , és tíz órakor lefeküdt. Hogy a három betűvel kurtább peru utódja, a hosszúszakállu Doumer, hogyan fog élni a fényes palotában, az még a jövő titka. Downer francia köztársasági elnök úr otthona Az Elysée palota, ahol Pompadour asszony reggelig mulatott és ahol Doumergue minden este tízkor lefeküdt Downer elnök családja köriben, hogy a legszélesebb, eddig elhanyagolt rétegekben is terjessze a műveltséget. A közönség a „Hét nap“-tól a legbiztosabb tájékoztatást várhatja, meglepően tömör és élvezetes értesítést mindenről, mit csak napjainkban tudni érdemes. A „Hét nap“ a magyar nemzet legszebb céljaiért támadt életre: kormánytól és pártoktól függetlenül, senki által nem befolyásolva szolgálja a magyarságot, és az igazságot, terjeszti a művelődést és harcol mindnyájunk boldogulásáért, szebb jövőjéért, a nagyobb falat kenyérért, a magyarság igazságáért, a nagy és boldog Magyarországért. Ezt a szép újságot gyűjtsék össze olvasóink, tegyék el, mert megérdemli, összegyűjtve értékesebb lesz számukra, mint akármely hatalmas történelmi könyv. A „Hét nap“ az élő történelem s aki megőrzi, a maga korának történelmét gyűjtötte össze. Az úttörő magyar hetilapot, amelyet büszkén indítunk útjára, fogadják szeretettel!