Pesti Hirlap Vasárnapja, 1929. július-december (51. évfolyam, 27-53. szám)

1929-09-29 / 39. szám

23 A PESTI HÍRLAP VASÁRNAPJA 1929 szeptember 29. Petőfi lakásai Egerben és Budapesten. a­ Petőfi pesti legénylakásai P­etőfi Sándornak körülbelül tíz, pontosan tudott lakása volt a fővárosban, ezek közül hetet legénykorában lakott. A nagy magyar lirikus la­kásainak összefoglaló is­mertetését 1898-ban legelő­ször Baróthi Lajos dr. tette közzé, akinek egyébként lelkiismeretes megállapítá­sai közül egyesek ma már részben elavultak és helyes­bítésre szorultak. Petőfi éle­tének labirintusát követve, nyomról-nyomra járva, ál­lapítsuk meg itt, hogy melyek voltak azok a pesti haj­lékok, ahol a költő legényéletét töltötte. Petőfi Sándor tízéves korában került először Pestre és itt két tanévet töltött. 1833—34-ben a lute­­ránus, 1834—35-ben pedig a piarista gimnázium nö­vendéke volt és mint diák, valami józsefvárosi ház­mesternél lakott, de hogy hol és kinél, az ismeretlen. Gyermekkorának emlékét még életben őrzi azonban a piarista tanterem, ahol százkvencvennegyedmagá­­val birkózott a klasszikus latin nyelv szigorú szabá­lyaival Nagy Márton professzor vezetése alatt Az a tanterem, ahol Petőfi tanult, ma a népjóléti minisz­térium székhelye. Két rabitz-fallal három egy-egy ablakos szobára osztott helyiség ma a Petőfi-iskola­­terem, melynek ablakai éppen a Dunapartra néznek, a Petőfi-térre, ahol a költő szobra áll. A költő 1835-ben elkerült Pestről és csak 1839- ben tért vissza a fővárosba a selmeci lyceumból Egy­­ideig statiszta a Nemzeti Színháznál, majd Asszony­fára kerül, azután katonának csap fel. Amikor a­­katonaéletből megszabadul, vándorszínészkedik és csak hébe-hóba néz fel Pestre. 1843 nyarán költözik be a fővárosba első legénylakásába, Fekete Lajos ba­rátjához, a régi Stáció-utca, most Baross-utca 3. szám alá, a­mi azonban csak néhány hetet tölt. Petőfi ez első legénylakásának ma már nyoma sincs. A régi épület helyén négyemeletes bérnapota áll, mely Te­­leky­­Tenőné grófné tulajdona. Özvegy Szlávikné, aki a háznak már ötven év óta gondozója és aki már a régi házban is felügyelőnő volt, azt mondja, hogy a régi Petőfi-házat huszonhét évvel ezelőtt bontották le. A hajdani ház ugyanazt a számot viselte, mint a mai: a 3-as számot. Julius havában lakásadó barátja, Fekete Lajos, Pozsonyba költözött és igy Petőfi kénytelen volt új lakás után nézni. A régi Országúton, a mai Múzeum­­körút 33. számu­ ház helyén állott az az épület, szem­ben a Nemzeti Múzeummal, ahol a költő szobát bé­relt. Az idő vasfogai alatt megrozzant ódon házat körülbelül negyven-ötven éve Lenhossék Mihály or­vosprofesszor restauráltatta. Majd a Pscherrer-család tulajdonába ment át a ház. A régi Hatvani- és Magyar-utcák sarkán álló Kölber féle ház második emeletén volt Petőfi Sándor negyedik ismert pesti regénylakása. Ennek a háznak a helyén ma az Astoria-szálló épülete emelkedik. A ház­ jelenlegi tulajdonosa elmondotta, hogy a régi Petőfi-házat édesatyja IKHfiban vette meg Kölberék­­től. A meglévő két emeletre még egy harmadik eme­letet építtetett, de egyébként minden az eredeti álla­potban maradt, így a folyosóra nyíló, négy lépés hosszú és három lénén széles Petőfi-szoba is, melyet szülei fürdőszobának rendeztek be. Amikor Baróthi Lajos, Petőfi lakásainak történetírója, ott járt, lom­tár volt a Petőf-szoba. E kis lakásának zordon han­gi­atát a Nanhoz című költeményének borongóssá­gában örökíti meg a köpő. Tót f­ ja egyébként Petőfi a János vitézt és a Helység kalanácsát is. Utóbbi árnivát nem említi fel az­ az emléktábla, melyet az Astoria-szálló falán helyeztek el. Petőfi ehelyütt 1844 szeptember 29-től 1845 január 26-ig tartózkodott. A régi Kölber-Takács-házat 1911 augusztusában bon­tották le és 1913-ban épült fel helyén az Astoria palo­tája. A szálló­ épület falán elhelyezett centennáris emléktábla a háztulajdonos véleménye szerint, de a mi véleményünk szerint is nem olyan helyen van, mely a történeti hűségnek megfelelne és ezenkívül olyan rejtett a helye, hogy szinte kegyelettelen. Ha a Magyar-utcai épületsarokba rögzítették volna, százszor inkább szembeszökne. És a topográfiai hű­ségnek is pontosabban megfelelne. Igaz ugyan, hogy a Petőfi-szobának nem volt utcai ablaka, de a szoba­test a Magyar-utca felé húzódott. Petőfi 1845 január végén pár hétre Vachott Sán­­dorék­hoz költözött, a Kecskeméti­ utcai Wenckheim­­házba. Ez volt Petőfi ötödik pesti legénylakása. Ab­ban a szobában lakott, melyben előzőleg Csapóné. Itt, ebben a szobában hunyt el váratlanul Csapó Etelka, akihez való szerelmét örökéletü sorok őrzik. Az eredeti Wenckheim-ház ma már nincs meg. He­lyén bérkaszárnya emelkedik, mely Wenckheim Géza gróf tulajdona, a Kecskeméti­ utca 2. szám alatt. Schaffer Márton, egy kedves öregúr, ki már huszon­hat esztendeje gondozza a házat, meséli, hogy a régi épület, melyben Petőfi lakott, kétemeletes volt, hátul istállókkal A volt ház legrégibb lakójától, az 1906- ban nyolcvankétéves korában elhunyt Fábry József­­nétől hallott egyet-mást Petőfinek a házban lakásá­­ról. A költő István bátyja Fábryné atyjánál, aki mé­száros volt, szolgált, mint székálló legény. Fábryné atyja Petőfi Istvánt lópatkóval körített elefántcsont­­mívű, óraláncdísznek szolgáló bikafejjel lepte meg. Ezt az emléktárgyat Petőfi István gazdája lányának, Fábry Józsefnénak ajándékozta, Fábryné pedig Schäfferre hagyta, akitől azonban órástól együtt el­lopták. Amikor Petőfi Sándor a Pesti Divatlap szer­kesztőségéből 1845 április 1-én megvált, a Felföldre utazott és onnan csak június végén került vissza Pestre. Rövid itt-tartózkodás után újból vidékre ment: Kunszentmiklósra, majd Borjádra és Szalk­­szentmártonba. Szeptember havában újból felköltö­zött a fővárosba Váradi Antal nevű barátjához, aki a Hatvani-utca 6. szám alatt lakott. Ennek a háznak a helyén ma a Kossuth Lajos­ utca 10. számú épület áll. Kis földszintes, udvari, földes szobában, albér­letben lakott itt Petőfi Takács csizmadiánál. Ez idő­tájt került ki a s­ókusból a lábbadozó Tompa Mi­hály, akit szintén magukhoz vesznek lakótársnak, de aki 1846 ban, amikor bejei pappá választották, elköl­tözött tőlük. Februárban, márciusban, majd május és júniusban újra faluzik Petőfi. Barátja, Váradi Antal 1846 júliusában megnősül, s Petőfi egyedül ma­rad a szűk kis udvari hajlékban, mely sorrendben a hatodik legénylakás. A ház Koch Jakab tulajdona vett, később Koch Gyulára, majd Koch Emma, férje­zett Mórt in Imrénére szállott örökül. A régi házat 1896-ban és 1897-ben lebontották, majd újraépítették. Jelenlegi tulajdonosa a háznak Neruda Nándor, aki 1910-ben vette meg azt a Merlin-örökösöktől Már a Szendrei Julia iránt érzett égő szerelem uralta Petőfi lelkét, amikor először életében önálló albérlővé lett. A Hatvani-utcában a régi 4-es számú házban, amelynek helyén ma a Kossuth Lajos­ utca 0 számú épület áll, bérelt magának egy udvari szo­bát a második emeleten, Friebeisz Istvántól. Petőfi­nek ez a hetedik lakóhelye a régi Jankovics-házban volt, amint azt Petőfi maga jelenti Teleki Sándor gróf barátjának 1846 december 29-én, majd 1847 feb­ruár 5-én kelt leveleiben: „Lakásom, Hatvani-utca, Jankovics-ház 585. szám, második emelet.“ Ennek a hajlékának, utolsó legénytanyájának emlékét „Kará­csonykor“ című költeményének hangulata örökíti meg. Ez az utolsó legénytanyája szemben állott a még ma is eredeti állapotában meglevő ősi Horváth-, most Pálffy-palotával. A Petőfi emlékével megszen­

Next