Pesti Hirlap Vasárnapja, 1929. július-december (51. évfolyam, 27-53. szám)
1929-09-29 / 39. szám
23 A PESTI HÍRLAP VASÁRNAPJA 1929 szeptember 29. Petőfi lakásai Egerben és Budapesten. a Petőfi pesti legénylakásai Petőfi Sándornak körülbelül tíz, pontosan tudott lakása volt a fővárosban, ezek közül hetet legénykorában lakott. A nagy magyar lirikus lakásainak összefoglaló ismertetését 1898-ban legelőször Baróthi Lajos dr. tette közzé, akinek egyébként lelkiismeretes megállapításai közül egyesek ma már részben elavultak és helyesbítésre szorultak. Petőfi életének labirintusát követve, nyomról-nyomra járva, állapítsuk meg itt, hogy melyek voltak azok a pesti hajlékok, ahol a költő legényéletét töltötte. Petőfi Sándor tízéves korában került először Pestre és itt két tanévet töltött. 1833—34-ben a luteránus, 1834—35-ben pedig a piarista gimnázium növendéke volt és mint diák, valami józsefvárosi házmesternél lakott, de hogy hol és kinél, az ismeretlen. Gyermekkorának emlékét még életben őrzi azonban a piarista tanterem, ahol százkvencvennegyedmagával birkózott a klasszikus latin nyelv szigorú szabályaival Nagy Márton professzor vezetése alatt Az a tanterem, ahol Petőfi tanult, ma a népjóléti minisztérium székhelye. Két rabitz-fallal három egy-egy ablakos szobára osztott helyiség ma a Petőfi-iskolaterem, melynek ablakai éppen a Dunapartra néznek, a Petőfi-térre, ahol a költő szobra áll. A költő 1835-ben elkerült Pestről és csak 1839- ben tért vissza a fővárosba a selmeci lyceumból Egyideig statiszta a Nemzeti Színháznál, majd Asszonyfára kerül, azután katonának csap fel. Amikor akatonaéletből megszabadul, vándorszínészkedik és csak hébe-hóba néz fel Pestre. 1843 nyarán költözik be a fővárosba első legénylakásába, Fekete Lajos barátjához, a régi Stáció-utca, most Baross-utca 3. szám alá, ami azonban csak néhány hetet tölt. Petőfi ez első legénylakásának ma már nyoma sincs. A régi épület helyén négyemeletes bérnapota áll, mely TelekyTenőné grófné tulajdona. Özvegy Szlávikné, aki a háznak már ötven év óta gondozója és aki már a régi házban is felügyelőnő volt, azt mondja, hogy a régi Petőfi-házat huszonhét évvel ezelőtt bontották le. A hajdani ház ugyanazt a számot viselte, mint a mai: a 3-as számot. Julius havában lakásadó barátja, Fekete Lajos, Pozsonyba költözött és igy Petőfi kénytelen volt új lakás után nézni. A régi Országúton, a mai Múzeumkörút 33. számu ház helyén állott az az épület, szemben a Nemzeti Múzeummal, ahol a költő szobát bérelt. Az idő vasfogai alatt megrozzant ódon házat körülbelül negyven-ötven éve Lenhossék Mihály orvosprofesszor restauráltatta. Majd a Pscherrer-család tulajdonába ment át a ház. A régi Hatvani- és Magyar-utcák sarkán álló Kölber féle ház második emeletén volt Petőfi Sándor negyedik ismert pesti regénylakása. Ennek a háznak a helyén ma az Astoria-szálló épülete emelkedik. A ház jelenlegi tulajdonosa elmondotta, hogy a régi Petőfi-házat édesatyja IKHfiban vette meg Kölberéktől. A meglévő két emeletre még egy harmadik emeletet építtetett, de egyébként minden az eredeti állapotban maradt, így a folyosóra nyíló, négy lépés hosszú és három lénén széles Petőfi-szoba is, melyet szülei fürdőszobának rendeztek be. Amikor Baróthi Lajos, Petőfi lakásainak történetírója, ott járt, lomtár volt a Petőf-szoba. E kis lakásának zordon hangiatát a Nanhoz című költeményének borongósságában örökíti meg a köpő. Tót f ja egyébként Petőfi a János vitézt és a Helység kalanácsát is. Utóbbi árnivát nem említi fel az az emléktábla, melyet az Astoria-szálló falán helyeztek el. Petőfi ehelyütt 1844 szeptember 29-től 1845 január 26-ig tartózkodott. A régi Kölber-Takács-házat 1911 augusztusában bontották le és 1913-ban épült fel helyén az Astoria palotája. A szálló épület falán elhelyezett centennáris emléktábla a háztulajdonos véleménye szerint, de a mi véleményünk szerint is nem olyan helyen van, mely a történeti hűségnek megfelelne és ezenkívül olyan rejtett a helye, hogy szinte kegyelettelen. Ha a Magyar-utcai épületsarokba rögzítették volna, százszor inkább szembeszökne. És a topográfiai hűségnek is pontosabban megfelelne. Igaz ugyan, hogy a Petőfi-szobának nem volt utcai ablaka, de a szobatest a Magyar-utca felé húzódott. Petőfi 1845 január végén pár hétre Vachott Sándorékhoz költözött, a Kecskeméti utcai Wenckheimházba. Ez volt Petőfi ötödik pesti legénylakása. Abban a szobában lakott, melyben előzőleg Csapóné. Itt, ebben a szobában hunyt el váratlanul Csapó Etelka, akihez való szerelmét örökéletü sorok őrzik. Az eredeti Wenckheim-ház ma már nincs meg. Helyén bérkaszárnya emelkedik, mely Wenckheim Géza gróf tulajdona, a Kecskeméti utca 2. szám alatt. Schaffer Márton, egy kedves öregúr, ki már huszonhat esztendeje gondozza a házat, meséli, hogy a régi épület, melyben Petőfi lakott, kétemeletes volt, hátul istállókkal A volt ház legrégibb lakójától, az 1906- ban nyolcvankétéves korában elhunyt Fábry Józsefnétől hallott egyet-mást Petőfinek a házban lakásáról. A költő István bátyja Fábryné atyjánál, aki mészáros volt, szolgált, mint székálló legény. Fábryné atyja Petőfi Istvánt lópatkóval körített elefántcsontmívű, óraláncdísznek szolgáló bikafejjel lepte meg. Ezt az emléktárgyat Petőfi István gazdája lányának, Fábry Józsefnénak ajándékozta, Fábryné pedig Schäfferre hagyta, akitől azonban órástól együtt ellopták. Amikor Petőfi Sándor a Pesti Divatlap szerkesztőségéből 1845 április 1-én megvált, a Felföldre utazott és onnan csak június végén került vissza Pestre. Rövid itt-tartózkodás után újból vidékre ment: Kunszentmiklósra, majd Borjádra és Szalkszentmártonba. Szeptember havában újból felköltözött a fővárosba Váradi Antal nevű barátjához, aki a Hatvani-utca 6. szám alatt lakott. Ennek a háznak a helyén ma a Kossuth Lajos utca 10. számú épület áll. Kis földszintes, udvari, földes szobában, albérletben lakott itt Petőfi Takács csizmadiánál. Ez időtájt került ki a sókusból a lábbadozó Tompa Mihály, akit szintén magukhoz vesznek lakótársnak, de aki 1846 ban, amikor bejei pappá választották, elköltözött tőlük. Februárban, márciusban, majd május és júniusban újra faluzik Petőfi. Barátja, Váradi Antal 1846 júliusában megnősül, s Petőfi egyedül marad a szűk kis udvari hajlékban, mely sorrendben a hatodik legénylakás. A ház Koch Jakab tulajdona vett, később Koch Gyulára, majd Koch Emma, férjezett Mórt in Imrénére szállott örökül. A régi házat 1896-ban és 1897-ben lebontották, majd újraépítették. Jelenlegi tulajdonosa a háznak Neruda Nándor, aki 1910-ben vette meg azt a Merlin-örökösöktől Már a Szendrei Julia iránt érzett égő szerelem uralta Petőfi lelkét, amikor először életében önálló albérlővé lett. A Hatvani-utcában a régi 4-es számú házban, amelynek helyén ma a Kossuth Lajos utca 0 számú épület áll, bérelt magának egy udvari szobát a második emeleten, Friebeisz Istvántól. Petőfinek ez a hetedik lakóhelye a régi Jankovics-házban volt, amint azt Petőfi maga jelenti Teleki Sándor gróf barátjának 1846 december 29-én, majd 1847 február 5-én kelt leveleiben: „Lakásom, Hatvani-utca, Jankovics-ház 585. szám, második emelet.“ Ennek a hajlékának, utolsó legénytanyájának emlékét „Karácsonykor“ című költeményének hangulata örökíti meg. Ez az utolsó legénytanyája szemben állott a még ma is eredeti állapotában meglevő ősi Horváth-, most Pálffy-palotával. A Petőfi emlékével megszen