Képes Vasárnap, 1944 (66. évfolyam, 1-50. szám)
1944-05-16 / 20. szám
QORASZÁLLÁSteMM Benary alezredes ismert német katonai szakíró a partraszállásról és invázióról írt cikkében áttekintést ad mindazokról az effajta hadműveletekről, amelyek a történelem folyamán eddig előfordultak és általános érvényű következtetéseket von le belőlük. A ma annyira közismert fogalom, a partraszállás, az ókorban is közszájon forgott, ha nem is nevezték így. Már akkor is megkülönböztették a hadműveletek két szakaszát. Az egyik maga a tulajdonképpeni partraszállás, amely minden hajós nép képzeletében felmerült, ha egy távoli birodalomra vetett, szemet, olyan országot akart meghódítani, vagy megbüntetni, amelyet csak tengeren lehetett megközelíteni. A ma „kétlakinak“ nevezett hadműveletek második szakasza az „invázió“ volt, vagyis a partraszállási hídfő megerősítése és innen az ország elözönlése, ami már a szabályos szárazföldi hadműveletek körébe tartozott és a hajóhad feladata csak az utánpótlás ellátása volt. Történelmi tanulság, hogy a partraszállás gyakran és könnyen sikerült, ha a támadó fél fölényben volt hadihajókban és vízi szállító eszközökben. A nehézségek mindig akkor kezdődtek, amikor a partraszállt csapatok igyekeztek kibővíteni hídfőállásaikat és nagyobb hadműveletekbe bonyolódtak. A harcoknak ebben a szakaszában a támadók pozíciói kezdtek meginogni és a történelem tanulsága szerint az invázió nem egyszer kudarccal végződött. A történelemből ismert első partraszállást Alkibiades görög hadvezér tervezte. Az athéni flottát vezette Szicília ellen. A partraszállási hadművelet sikerült, a görögök Syrakuza faláig vetették vissza a védekező ellenséget. A támadók hadereje azonban ekkor kimerült, illetőleg a partraszállás közben és a parton lefolyt harcokban elhasználódott. Az erőd megostromlásához már nem volt elegendő emberük és hadianyaguk. Alkibiades is felismerte az utánpótlás fontosságát és a második hajórajt arra rendezte be, hogy új tartalékokat szállítson az anyaországból a hadszíntérre. A syrakuzai hajóhad azonban ellentámadásra futott ki a tengerre és az utánpótlásra kiküldött athéni flottát nagy tengeri csatában megverte. A szigeten tartózkodó görög csapatok táborában éppen a hiányos utánpótlás miatt éhség és járvány ütötte fel a fejét. Nem tudták folytatni az ostromot, kénytelenek voltak visszavonulni Syrakuza falai alól. A part felé menekültek, hogy elérjék a megmentésükre kiküldött hajókat, de a syrakuzaiak részben utolérték őket, részben elvágták útjukat, valósággal „katlanba“ fogták a görögöket és megsemmisítő csapást mértek rájuk. Trója ostromát, amelyet hiteles forrásokból kevéssé ismerünk, főként Homeros költői műve nyomán kell elképzelnünk. Ez ugyancsak nagyarányú partraszállási hadművelet volt. Köztudomású, hogy a görögök tíz évig ostromolták a várost, mert utánpótlásuk közben jól-rosszul működött. Mindenesetre ez az „invázió“ sem járt sikerrel. A középkorban és az újkor elején, majd a napóleoni hadjáratokból számos partraszállást ismert a hadtörténelem. Mindegyiknek fő nehézsége az anyaországtól elvágott csapatok utánpótlási nehézségeiben állott. Napóleon meg tudta hódítani Egyiptomot, de megtartásához már nem volt elég ereje és flottáját, valamint csapatait otthagyva, egyedül tért vissza Franciaországba. Az első világháború nagy inváziós kísérlete ugyancsak kudarccal végződött. A szövetségesek 1915 tavaszán a Dardanellákon át akartak utat törni maguknak. Már a partraszállás is súlyos hajó- és emberveszteségekkel járt, végül az egész hadművelet meghiúsult a német és török védelem hatásos ellenakcióján. A Gallipolinál partratett szövetséges erők nem voltak elegendők ahhoz, hogy a támadást előbbre vigyék. Hónapokig tartó veszteségteljes harcok után végül is ki kellett üríteniük a hadszínteret. Utána ugyancsak az első világháború egyik legnagyobb vállalkozása a szaloniki inváziós kísérlet volt. Itt sem sikerült átütő erejűvé feltölteni a partraszálló csapatokat, nem is tudták végrehajtani velük a tervezett megsemmisítő hadműveleteket. Minden eddigi hasonló hadművelettől lényegesen eltérnek a küszöbön álló angolszász invázió feltételei. Soha ilyen mértékű parti erődítés-rendszer nem várta még a partraszálló ellenséget. Az erődrendszerekben is mögöttük mindenütt nagy tartalékok állnak készen, hogy a partraszállt ellenséges csapatokat a tengerbe vessék, illetőleg megsemmisítsék. A partraszállás első nagy problémája a hajótér és a raktározási tér Benary alezredes idézi az angolszász forrásokat, amelyek szerint az 1942 novemberében Észak- Afrikában végrehajtott partraszállásnál 850 hajót, az 1943 júliusában Szicíliában végrehajtott hadműveletnél pedig 3250 hajót kellett felhasználni. Ezek a számok útbaigazításul szolgálnak arra, milyen óriási tömegű hajóra lenne szükség Európa megtámadásához, amelynek során milliós hadseregeket akarnak teljes felszereléssel együtt partra tenni. Az elmúlt világháborúban 80— 100.000 főnyi angol expedíciós hadsereg szállításához 80—100 hajót — egyenként 4—5000 tonna tartalommal — 9 napon át használtak fel. Az Amerikából Európába szállított haderők egészen más építésű hajókon közelítették meg az európai partokat és sokkal nagyobb számban vettek részt a hadműveletben. Ma már különleges szerkezetű partraszállási ," Két felső rajzunk az egykori Queen Emma és Princess Josephine Charlotte, csatornaátkelő hajókból átalakított partraszállóhajót ábrázolja. Az első 4000, a második 3000 tonnás. Az alsó rajz a 8000 tonnás Dewdale tankhajóból átalakított partraszállóhajó. A két felső elsősorban LCI és LCM csónakokat, az alsó LCI és LCT csónakokat szállít. lés sáj ha po ras les ne pó tél va bá Voi ez Lé. Két érdekes felvétel a Westwall-ból. Légvédelmi hadihajók. Ezekbe a lehorgonyzott előörshajókba ütközik bele először az ellenség légiereje, ha partraszállást akar végrehajtani. — Alsó kép: három partraszállóhajó keresztmetszete. — Jobboldalt: ilyen járművekkel szállnak partra az angolszászok „kombinált hadműveleteik“ során. Persze, ez a kép gyakorlaton készült. 312