Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-05-08 / 37. szám

t­­o­r­n­o­k : Kecse Péter. Főszámvevő: Klementisz János ; alszámvevő: Nyáry Lajos. Hadi fő a­d­ó­s­z­e­d­ő : Friebeisz Ist­ván ; házi f­ő­a­d­ó s­z.: Bielek János ; a­l­ adószedők: Szeles János , kecskeméti ; Pós János , váczi ; Zsigray Lajos , pesti; Hajós Menyhért, solti; Simoncsics József, pilisi. Katonai biztosok: Halász Far­kas, középponti; Fórián György, kecskeméti; Vajkó Ferencz, nagykőrösi; Pajor Antal, czeglédi; Sopornyi Gál István, soroksári. Mezei biztosok: Sánta Antal, kecs­keméti; Jancsics Antal, váczi; Kenedics György, pesti; Mészöly Rudolf, solti; Bó­­dis Ferencz, pilisi. Udvari kapitány: Balla Károly. Úti biztosok: Huppner József, váczi; Grófi József, pesti; Hege­dűs János, pilisi; Nyáry Péter, solti. Ren­des orvosok: 1. Smidt János, 2. Barta István; tiszteletbeliek: Posta István, Vargha János, Eltér Ferencz. Seborvo­sok: Tessényi Zsigmond, középponti; tisz­teletbeliek: Horlitzky János, Nagy Jó­zsef, kecskeméti; Rátz Alajos, váczi; Láng Ferencz, solti; Palkovics Miklós, pilisi. Földmérők: Mocsy László, Zlinszky An­tal ; tiszteletb­eliek : Csontos Lajos, Ha­lász Móricz, Poroszkay Ignácz. Tisztelet­beli esküitek: Pajor Camill, Beretvás Ká­roly, Németh József, Friebeisz István, Ki­rály László. Bácsbó 1. Megyénk első évnegyedi köz­gyűlése ápril 22-kén kezdődött, a­ főispáni­­helyettes elnöklete alatt. A’ terem tömve, mint máskor soha. Legelőbb Almási Rudics Dániel volt másod alispánnak , jelenleg a’ pesti váltótörvényszék első ülnökének búcsú­levele len felolvasva, mellyet a’ megye ren­dei szóról szóra jegyzőkönyvbe iktatni, és sok érdemének részükrőli nyilvános elismeré­sét hozzá kapcsoltatni határozók. — Ezután föl­vétettek a’ vegyes­ házassági kérdésben írott körlevelek (közöttük Zaláé ’s Esztergomé, és a’ magányalkalommal érkezett borsodi is, mellyet a’ megye tiszti főügyésze nyújtott be). Legelső szó lett a’ kalocsai káptalan küldött­je. Ő szerinte mit a’ püspöki körlevelek til­tanak, a’ törvény nem parancsolja; mert tilt­ják a’ minden biztositás nélkűl kötött vegyes házasságokat megáldani; a’ törvény pedig azt nem parancsolja. Ezen elvből indulva, mi­dőn a’ közelebbi országgyűlésen a’ nagyvá­radi püspök körleveléről folyt a’ vitatkozás, a’ főrendek táblája végre kimondotta , hogy az áldás mind általában, mind különösen a’ házassági kötésnél a’ polgári törvényhozás­nak tárgya nem lehet, ’s ezt közvetve a’ KK. és Ik­t. táblája is elismerte, mivel a’ föl­terjesztett törvényjavaslatban a’ szertartási említéstől elállótt. Említi továbbá, hogy a’ püspöki körlevelek a’ vegyes házasságokat nem akadályozzák ; mert hiszen épen a’ biz­tosit­ás nélkül kötendő vegyes házasságok alakját — formáját — határozzák el, mellyek habár előttük minden egyházi szertartások nélkül köttetnek is, érvényességükből sem­mit sem veszítenek, mert az áldás nem lénye­ges része a’ házasságkötésnek. A’ polgári hatalomnak tehát az 1791. 26 t. ez. alkotá­sakor csak azt volt joga a’ kath. egyháztól kívánni, hogy a’ vegyes házasságokat, meny­, nyíre a’ bécsi békekötés záradékának ’s hit­elveinek sérelme nélkül teheti, egyházilag is méltányolná, ’s a’ polgári szerződések sorá­ból kiemelné ; de ennek módja önelveire ha­gyatott. ” Az egyháziak közül egy másik szónoknak meleg beszéde két pont körül for­gott: 1) Fájdalmas panasz, hogy most, mi­dőn a’ rabszolgákról a’ század méltóságát le­alacsonyító szennyes bilincsek a’ keresztény emberiség nevében leoldatnak ’stb. ’stb., a’ XIX-ik században apostoli hazában a’ catho­­licus polgárt törvényes vallási szabadságától akarják megfosztani, miért is Zala ’s vele hasonértelmű megyék határozatai nem csak az egyházi rend, hanem minden catholicus magyar jogait sértik. 2) Hogy a’ bünte­tőtörvényeket világos és szoros értelemben kell venni, következőleg mit a’ törvény vi­lágosan nem sújt, arra a’ polgári bűn bélye­gét sütni nem szabad. És nincs a’ szabad­ságnak veszedelmesebb ellensége, mint a’ főképen polgári vétségeket tárgyazó törvé­nyek önkényes magyarázata, kivált ha ezen magyarázatot nyilvános gyűlésekben a’ köny­­nyen felizgatható sokaság gyakorolja *). — Még heten szólottak az esztergomi körlevél szellemében. — De voltak mások, kik a' zalai elvek szerint nyilatkoztak.­­ Az egyik szónok az 1791: 26 törvény eredetét ’s czélját adta elő , mi szerint az épen a’ végre hozatott , hogy az engesztelhetlen vallásos bel viszályok megszüntessenek, ’s a’ hittanok mély titkai miatt honfiélet és honverő, a’ hazának kipótolhatlan kárával, ne pazaroltassék; minélfogva azon törvény­­czikknek alkotmányos oldala is van. — E’ szónok beszéde folytában a’ körlevelek ál­tal törvényen és törvényes szokáson okozott sérelmet a’ már közönségesen ismert okokkal bizonyitgatá. Egy másik szónok beszédének politicai része abban pontosult, hogy a’ ma­gyar hazát vallási szabadsága mellett a’ pol­gári összetartás ’s kölcsönös szeretet emel­heti a’ mostani változatos idők viszontagsá­gai zivatarán keresztül a’ szerencsés orszá­gok sorába, ’s nincs semmi másra annyira szüksége, mint arra, hogy a’ hitbeli feleke­zetek egymással rokonuljanak. Ezen elvből indult ki az 1791: 26 t. ez., midőn a’ vegyes házasságokat akadályozni tilalmazá; ámde nézze meg akárki a’ főpásztori körlevelek el­veit , és vegye tekintetbe az asszonyi lelki­­ösméret gyöngédségét, ’s aztán mondja ki melléktekintet nélkül, állíthatja e, hogy az ál­dás megtagadásának uj szokásával a’ vegyes házasságok nem akadályoztatnak? Nem kí­vánja a’ szelíd cathol. anyaszentegyház, hogy ugyanazon egy haza testvérpolgárai közé a’ káros egyenetlenség ’s gyűlölködés magvai hintessenek; hisz az a’ szeretetnek vallása, kérni óhajtja tehát ő felségét, hogy a’ főpásztori körlevelek visszahúzásának el­rendelésével a’ vallásbeli felekezetek jogsze­rű kívánságait egybeforrasztva, a’ polgári egyesülést akadályozókat kellőleg utasítani méltóztassék. Szólották még többen, a’ za­lai felírást pártolva, ’s három óra volt dél­után , midőn az elnök végzésre vezérlé a’ ta­nácskozást. „Nem Zala — úgy mond — és nem Esztergom; tisztelem amannak magas elveit, dicsérem ennek lelkesítő vezérpont­jait, de én közép utat keresnék,’s egy „bácsi“ czimű felírást javaslanék, előterjesztvén apos­toli királyunk trónjánál, hogy miután a’ fő­papi körlevelek meghasonlást lelkiösméreti habozást támasztanak, ’s igy csakugyan lap­pang e’ rendeletek körül a’ vegyes házassá­gok köthetésére nézve erkölcsi akadály, kö­vetkezőleg törvénysérelem; mert maga felsé­ges királyunk is a’ n.váradi püspöknek e’ tárgybani rendeleteit rosszalta, ’s az 1791. 26 t. czikkbe ütközőknek nyilatkoztatta, mi­dőn a’ helytartó-tanács utján 1839 ápril 27-kén ,a’ magyarországi püspökökhöz elbo­csátott k. intézménye által kijelentette, hogy az idézett törvény meg nem tartását nehezte­léssel vette, megtartását királyi hatalmával parancsolja, és az ország főpapjainak szemé­lyéhezi ragaszkodását azon törvény teljesí­tésében kitüntetendő pontosságtól mérendi, megkérni kívánnám tehát ő felségét, hogy a’ vallási háborgások fenyegető elharapózása megszüntetésére országgyűlést hirdetni, ott az országgyűlési határozatot királyi hozzájá­rulásával szentesíteni, ’s igy a’ belvillongás tornyosuló anyagát, igazság ’s törvény szent­sége szerint, a’ meghasonlás első szikrái kö­zött dicsőségesen eloszlatni kegyelmesked­­jék.“ — A’ felirási javaslat alapjában e’ sze­rint elfogadtatott, ’s néhány szerkezeti sza­vak vitatása után délután ötödfél órakor a’ gyűlés eloszlott *fr). — A’ reformátusok kö­zül egyik jelesb veteranus szónokunk szeré­nyen visszavonulva, örvendett a’ korkérdések vitáiban küzdő Bács lelkes fiatal szónokainak, ’s elégülve a’ nap jelentőségével, nálunk is derűre tisztulni látá a’ nyilvánosság egét, mellyen a’ korszerű emelkedés nemtője őrkö­dik. — Tavaszhó 23-kán első alispánunk, mint az ujonczállitási középponti választmány elnöke, jelentést ten, mellyben különösen kiemelé a’ tisztviselők buzgalmát, emberba­ráti népszerű intézkedéseit, minélfogva az egész ujonczállitás panasz nélkül ment véghez, mire az elismerés jutalma jegyzőkönyvbe ik­­tattatni határoztatott. — A’Festi Hírlap 27-ik számábani figyelmeztetésnél fogva köz­löm ezennel mind a’ helyettesítettek számát, mind a’ helyettesítés fejében fizetett pénzösz­­veget . Bács a’ reá esett 1624 ujonczból 1588-at helyettesített, kiknek helyettesítési díja 185,664 frt 36 krra rúg pengőben; e’ részint kész­pénzben kiadott, de nagyobb részt kötelezvényben biztosított igen tetemes öszveghez a’ toborzási ’s beállítási terhes költségeket hozzá tevén, bátran merem az ujonczállitási egész költséget 250,000 pengő forintra számítani ; ’s igy midőn az egy évi 199,661 frt 48 krnyi hadi adóval egy­bevetem lelkem fájdalmas fohászra érzé­kenyül , kivált midőn tudom , hogy több helységek nagy summa adóval folyvást tar­toznak, ’s ez évre sem fizetheték le járan­dóságukat. És illy roppant, külön uj adó!­ mellynek utófájdalma — a’ kamatfizetés — tiz évig, vagy tovább is nyugtalanítandja a’ „szegény adózók“-nak neveztetni szokott jobbágyokat. Uraim ! kételkedni sem merek, mikint az országos KK. és Rt. élesen átfon­tolt ’s az emberiség méltánylásával egybe­kapcsolt elvből indulának ki, midőn az erő­szakos fogdozás és kötél zsarnoki módja helyett a’ nemzethez illőbb,­­ a’ népműve­léshez közelebbítő sorshúzást megrendelék, hogy az eddig sokszor sarczolt fogdosottakat egyesek minden önkényétől mentesítsék; szent és korszerű volt a’ főczélzat. Lám!­de egy igen nehéz terhű uj adózást hozott a’ föld né­pére az üdvösnek vélt törvényezikk alkalma­zása az által, hogy a’ helyettesítés a’ sors­húzást előző ’s követő korlátok közé nem szo­­ríttatott, vagy épen csak kivételt ritkább esetekre nem terjesztetett. — Ugyane’ na­pon szőnyegre került a’ bajai tűzkárvallott lakosok segedelmezését intéző választmány folytatólagi tudósítása, mi szerint e’ másod osztály alkalmával a’ kárvallottak között 13,488 pengő frt 3 kr. osztatott ki; jelenleg 5,208 frt 11 kr p. p. van a’ pénztárban a’ harmadik osztásra. — Továbbá megyénk fő­­számvevője előmutatá e’ napon 184­/2 kato­nai évre a’ házi pénztár történhető költségei­nek elyleges följegyzését, melly 88,785 frt 49 krra szállíttatott, ’s igy 12,351 frt 59 kr­­ral lesz kevesebb mint a’ tavali. —Nem hall­gathatom el itt azon rendű­letet, melly által egyik tételnél ismét fölriasztatott kebelem: ér­tem­ a’katonaság tartásából ’s elalkalmazásá­­ból származó veszteség szörnyű öszvegét. Ez, uraim, Bácsban 14,230 frt 20 kr és pedig pengőben ! ’s ez veszteség — ismét szegény adózó nép vesztesége. — Szolgáljon azonban dicsőségére Bács KK. és RReinek azon rész­véli közelítés, mellyet a’ leszállítás elveinél *) Mi ezen szónok úrral különösen vagyunk. Előz­­vényeivel betű szerint egyetértünk, de — nem tehetünk róla — eszünk egészen más követ­kezményre vezet. — Csak ezen egy példa is ösztönül szolgálhat, hogy egymás iránt tü­relemmel legyünk a’ véleményben ; mert nem ritka dolog, hogy a’ két fonal örökös hosszát, mellyeknek egyike égnek , másika pokolnak visz, ugyanazon egy guzsalyról orsóztuk. Sze­rk. *) Ezen szerkezeti szavak vitatása alkalmasint több mint puszta szóvitatás lehetett, minthogy a’ felírásban csak e’ szót „aggodalom“ ta­láljuk. 304

Next