Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-01-02 / 1. szám
0 álmait nyilvánosokká tenni tetszett: da ezt eléggé csodálatosnak találjuk olly emberektől, kik a’ világ majd minden részében ragadtak magokhoz birtokokat szomszédaik sajátjából. Ha továbbá mondani halljuk az angol lapokat, hogy a’ Tavaszelőti ministerek (kik iránt bizonyosan kevés előszeretetet mutatunk) Európától zsineget ’s polgártársaiktól nyaktilót érdemeltek volna, e’ durva gyámolítás által, mellyet visszalökünk, megszégyenítve ’s lealázva érezzük magunkat. Valóban, azt hittük volna, hogy az angol hírlapok úgynevezett „győzelmük“ alkalmakor kissé jobban viselendik magokat, de az elkábítja őket, mint ollyan embereket, kik nincsenek hozzá szokva. Sikerüket, mint szerencsefiak nyert vagyonukat, szemtelenség-, pazarlás- és rósz ízléssel élvezik. De itt inkább megállapodunk ’s hallgatunk, minthogy a’ cselekvés ideje még nem jött el. Csupán azt jegyezzük meg az amrozni, az e’ részbeni visszaéléseket megszüntetni , ’s a’ gyermekek nevelésére illő gonddal lenni. A’ kereskedési minister a’ törvényjavaslat mellett nyilatkozék. A’ hires Cremieux ügyvéd, izraelita hit— sorsosi ügyében keletre tett utazásából visszatérőleg, Télelő 20-kán érkezett Párisba. (Moniteur.) Lord Palmerston hivatalosan értesité Stopford admiralt, hogy az angol kormány a’ Napier és egyiptusi passá közti szerződést jóváhagyta. A’ Páris körüli terraszmunkák újra folyamatba tétettek. A’ párisi rendőrbiróság előtt Télelő 22- kén Károly braunschweigi hgnek Gisquet ur ellen ennek emlékiratában a’ hget érdeklő némi tételek végett indított panasza tárgyaltatott. A’ törvényszék kijelenté, hogy a’ Gisquet ur által felhívott tételek a‘ herczeg politicai életére vonatkoznak, 's igy a’ történettanhoz tartoznak. A’ bepanasztott izó a’ gol lapoknak, hogy diadalmi kérkedéseik nem hangzanak el; hogy vágásaik mindegyike találhat és sebeket ejthet, mellyek, ha úgy akarják, sokáig vérzendenek, ’s hogy semminemű boszúvágy nem duzzad magasabbra ’s nem felejt nehezebben, mint a' meggyőzőitek boszúvágya. Esztelenek, kik meg nem gondoljátok , hogy a' népek, Istenhez hasonlókig, titkos csendben sorjegyzéket vezetnek mind azon méltatlanságokról, mellyekkel illettettek azt hiszitek, hogy játéktok ma jól áll; csak rajta! tehát élvezzétek szerencséteket ’s éljetek vissza vele. De mikint az idők, úgy változnak a‘ szerencse viszontagságai is, mi is tudandunk találni olly pillanatot, mellyben a’ játék ránk nézve kedvezőleg áll. Ezelőtt néhány nappal ezt olvastuk egy angol lapban : „ „Francziaország megaláztatok. De a’ megaláztatás nem fog gyümölcs nélkül maradni; sárkányfogakkal hintendi be a’ földet. E’ nép egy azok közül, mellyek nem maradnak nyugton meggyőzetésök után. A’ gyalázat , mellyet a’ szükség ma elfogadtat, folyvást égni fog sziveikben, ’s nem engedend pihenést nekik, mig rajtatok visszatolást nem gyakorlandottak.“ “ A’ követkamarában Télelő 21-dikén kezdődött a’ gyárakban dolgozó gyermekeket illető törvényjavaslat feletti vita. A’ törvény czélja, a’ gyári munkákra alkalmazott gyermekek életkorát ’s munkaidejét meghatórád alól felszabadíttatott. Darmes pere Tébó 15-én jövend a’ pairek bírósága elébe. Újabb tudósítások szerint, Delaporte franczia ügyviselőnek marokkói hatóságok általi megsértetése nem Tangerben, hanem Mogadorban történt, még pedig egy algíri spahi miatt, ki az Abd-el-Kader lovasainak körmei közül szerencsésen Mogadorba menekült. Ott az ügyviselő által pénzzel, a’ franczia kereskedők által pedig ruházattal segítteté. A’ város kormányzója megtudván, hogy e‘ városban egy féleuropai, félmór öltözetű ember tartózkodik, az ügyviselőt ’s az idegent magához hivatá. Az ügyviselő Cremieux és F. kereskedőkkel megjelen. A’ kormányzó kérdi a’ jelen volt spahit: zsidó e, muzulmán e, vagy keresztény ? a’ spahi muzulmánnak vallá magát, hozzá téve, hogy az fog maradni örökre, de született algíri, ’s igy franczia alattvaló. „Te muzulmán vagy,“ szól a’ kormányzó, „és keresztény köntöst hordasz , és keresztényt ismersz uradnak ? nem tudod, hogy ez törvényeinkkel ellenkezik?“ A’ spahi zavarba jött. Cremieux úr feleletet szeretett volna neki súgni, ’s ezért a’ kormányzó dühösen megtámadá, miért elegyedik olly ügybe, mi csak az ügyviselő gondja. Erre Cremieux meglehetősen gorombául felelt ; a’ felbőszült kormányzó eltávozását parancsoló, és mivel Cremieux ezt tenni vonakodott, egy marokkói katona nyakon ragadá ’s igy idegekre került a’ dolog. F. ur, a’ másik franczia kereskedő, segíteni kívánt földijének, ’s egy másik katonával keveredett bajba Az ügyviselő végre elválasztá őket egymástól, de meg nem akadályozható a’ spahinak fogságba hurczoltatását. Nem sokára gy a’ mosdéból jövő mór megüté F. urat. A’ kormányzó elégtételt ajánlott azzal, hogy a’ mórnak ugyanazon helyen talpára veretett. Az ügyviselő azt kívánta, hogy ezen veretés az ő háza előtt történjék, mit a’kormányzó megtagadott. — A’ következő napon Cremieux és F. urak egy sardiniai hajóra kívántak lépni, — a’ kikötő-őrök nem engedők a’ tengerre szállást. Híjában volt Delaporte urnak minden ellenmondása. Látva az ügyviselő, hogy tekintete figyelembe nem vétetik, levéteté lobogóját, ’s a’ többi francziákkal az angol alügyviselő védelme alá ajánlotta magát, és a’ Tangerban lévő franczia főügyviselőt mindenről értesítő , kérvén , hogy elmehetésére hajót küldene. A’ mogadori kormányzó is tudósító ez eseményről Abderrahman szultánt, ’s .’ spahit mint ezeknek főokát Fezbe hurezoltatá. Cremieux Párisba megérkezett.— Algírt egy pofoncsapásért foglalták el a’ francziák, ki tudja, ebből még mi lehet? — *) Remusat monda, hogy a’ hajóhadat keletről Tou’onba hint, csak azért is jó vala, mert innen szükség esetén a’ baleari szigetek elfoglalásában az angolokat megelőzheti, nem elnyomási vagyból, de a’ mindenkire szótáradó közös, nagy és boldog lét kivánatából történik. Egy nyugoti nemzet a’ föld legmesszebb részeibe el tudott az alkotmányos sympathiák által hatni; mi ezek által a’ népeket, mellyek e’ szép haza megtartásáért száz csatákban vérzettek velünk együtt, nem tudnék e magunkhoz lánczolni ? Minden idegen elemet forrasszon öszsze a’ láng, mellyet a’magyar alkotmány ébresszen, ápoljon. Ez lesz az ellentét, ha egykor vallás vagy nemzetségi sympathiák által akarnák megosztani a’ népet, melly e’szép hazát szabad alkotmány védelme alatt lakja. Gorove István: NEMZETI SZÍNHÁZ. Nemzeti színházunk, ez uj év kezdetével, ha nem csalatkozunk, fordulásponton áll egy jobb, biztosabb, szilárdabb jövő felé. Záloga ez örömteljes reménynek azon lett dolog, hogy a’ pesti m. színházból, az 1840-iki 41-ik törvényczikkely értelmében nemzeti jön, hogy 1841-diki Tébkó 1-jétől fogva lelkes hazafiak uj választmánya (elnök: Orczy György báró, Simontsits János pestmegyei alispán, Patisz Károly sz. k. Pest városi kapitány ’s az országos választmány által különösen felszólított Ráday Gedeon gróf) — bár , mint értettük, csak ideiglen — igazgatandja a’ már országossá lett intézetet, ’s hogy az így elvégre felszabadult azon káros hatás alól, mellyel egyesek szeszélyes avatkozása, nem eléggé szigorú rend, egyoldalú eljárás ’s coulissok mögötti viszálkodások zsarnokilag nyomaszták a’ nálunk olly fontos ügyet. Igen, mert mig más hazákban, mellyeknek boldogabb helyzete , kifejlett nemzetisége megfoghatlanná , kaczagásra ingerlővé tenné azon eszmét, hogy a’ nemzeti nyelvről ’s ennek ápolása, előmozdítása eszközeiről a’ törvényhozás legyen kénytelen rendelkezni, a’ színház nem egyéb mint mulattató intézet, mellyel, ha épen a’ magános vállalkozók nyereségvágya jónak találja, vagy az illető kormányok dús segélyt nyújtanak, a’ népművelés nemesi czélját is lehet összekötni, — addig nálunk nemzeti ’s ezért szent tárgy az, mint minden, a’ mi a’ nemzeti nyelv és érzelmek kifejtésére, erősítésére szolgál.’S ezért nálunk a’ mulattatást, melly a’ színháznak minden esetre egyik czélja, okvetlenül alá kell rendelni magasb szellemi czéloknak, miilyenek nyelv és nemzetiség. Ez van kifejezve ezen más népeknél ismeretlen névben: nemzeti játékszín; csak illy nézet szerint tehete a’ játékszín országos gond tárgyává, csak illy föltét alatt ajánlhatott arra az ország 450,000 forintnyi segédpénzt; ’s illy szempontból fogja fel a’ színház ügyét Feuilletonuak. Újabb időkben azon túlnyomóság miatt, melly a’ pesti m. színháznál az operai elemnek engedtetett , keserű viták keletkeztek azon kérdésben: dráma kell e inkább, vagy opera ? — Szempontunk e’ tárgyra nézve szükséges folyadéka a’ fentebb felállított fő elvnek. Szükség, hogy legyen színházunknál mind kettő, a’ mennyiben mind kettő, mulattatáson kívül, nemzeti czélú EGYIPTUS. A’ Malta Times egyik levelezője következőt beszél, Alexandriából, Őszutó 26-ról: „A’ franczia párt dühe itt nem ismer határt. Ezelőtt néhány nappal Guisse ezredes egy itteni palota lépcsőin ment lefelé, midőn egyik barátja találkozék vele. Ez kérdi: „Eh bien, mon Colonel, comment ça va-t-il ?“ — „Tout doucement,“ felelt a’ másik édessavanyú tekintettel. »Et la France ?“ kérdi tovább a’ kínzó. „Sacre mille bombes! — válaszol a’ pattantyús-ezredes — eile va comme moi en descendant.“ — Ugyanazon levélben a’ pápabirtokbeli hajókrul, mellyek Őszutó 7-kén a’révbe akartak evezni, ez mondatik: ,,E’ hajók azon hat alabastromoszlopot viszik el, mellyekkel Mehemed-Ali a’ pápát a’ néhány évvel ezelőtt elégett ’s most ismét felépült San Paolo fuori le mura egyház számára megajándékozta. Itt elmondhatni: „Változnak az idők, ’s mi is azokkal.“ Mi hadat indítunk Syriába a’ „hívők törvényes uralkodója“ részére, ki Stambulban országot, és Szent Péter utódja a’ Pál templomot kalifaságra vágyóiul nyert ajándékkal ékesíti. Szaladin és oroszlányszivi Richard árnyékai! mit mondatok rá ? Gulisse ezredes „Sacre miile bombes“jához megjegyezzük, miként a’ Charivari szerint Franczhonban márnem igy szidkozódnak „Que le diable t'emporte,“ hanem igy: „Que la France te protége.“kát mozdít elő; ’s szívesen óhajtjuk, hogy a’ művészet béküljön ki önmagával, ne czívakodjék többé a’ két testvér, a’ szin- ’s daljáték, hanem ölelkezzenek össze egyazon nemes czélra; — lehető összeütközés esetében mégis (millyet rendes és részrehajlatlan igazgatás alatt képzelni alig lehet) annak adassék elsőség , melly a’kitűzött nemzeti czélra hatásban működik. A’szorosan vett színmüvek szinte mulattatnak; a’ nemzeti zene szinte ébreszt magas nemzeti érzelmeket, azonban a’ színmüvekben több a’ tanító ’s elmeképző, a’ dalművekben több a’ mulattató ’s érzéscsiklandoztató elem. Mikint a’ világ, ’s pesti közönségünk is, hangolva van, az érzéki mulattatás czélját kizárni nem lehet, de mikint elv ’s a’ meghozott törvény czélja parancsolják, a’ nemzeti elem túlnyomóságát korlátozni nem szabad. Egyiket a’ másikért kizárni nem szükség, de mind kettőt úgy intézni, hogy egyazon nemes czélra, nemzeti érzelmek gerjesztésére, hűn munkáljanak, szent kötelesség. Egyetlen kincsünk nemzetiségünk, csak nem akarjuk ennek szentelt ügyét hitvány magányérdekek, vagy érzéki gyönyör utáni sóvárgásnak feláldozni ? ’S igy számot adtunk röviden elveinkről, mellyek szerint a’ nemzeti színház haladásai ’s előadásairól szólandunk. Télhó 1-éjén Michán családja, eredeti [ drama 3 felvonásban, előjátékkal, a’ közkedvességű Szigligetitől. Télhó 2-án:Kean, franc. dráma 5 felv. Dumas Sándortól. MT-