Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-02-10 / 12. szám
SZERDA 12. TÉLUTÓ 10.1841 Pesti Hírlap Megjelent’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban 6 fr., postán borítékkal 6 fr. pengő p.—Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy hasábsorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM: Kinevezések. Vezérczikk : Halál és nyomor. Kisfaludy társ. Népikönyv-kiadó egyesület. Vizgyógyintézet Pesten. Fővárosi újdonságok. Pesti gyűlés. Megyei napló: Ujonczállítás, Pest, Nyitra, Békés, Borsod, Pozsony, Székesfejérvár ,sat. Vidéki levéltárcza : Kolosvár: vegyes házasság. Ráczkeve: Bűn és büntetés. Egyveleg. Gyűlési határnapok. Külföldi napló. Angolhon: trónbeszéd. Franczhon: kamarai viták Páris erősítéséről. Legújabb. Feuilleton: Miss Purduc Magyarországról. Magyar gazdasági folyóirat. Magyar gazd. egyesület. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. (Kinevezések.) Stákly Ignácz, kir. tanácsos, magyarországi protomedicussá neveztetett. (M. tud.) Ő cs. ’s apost. kir. felsége a’ lippai kam úton alapított biztosi és ügyvédi hivatalra Ottrubay Károly verseczi kam. biztost és ügyvédet méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni , egyszersmind a’ lippai kam. biztosságnál még egy használt hivatal felállítását 1850 ft. évpénzzel, kész szállással, 40 p. mérő kétszeres, 194 p. mérő zab, 144 mázsa széna, 6 szekér szalma és 20 öl tűzifa járulékokkal) legkegyelmesebben megengedni. — A’ verseczi megürült ügyvédi hivatalra Paukovics Márton kulai kam. ügyvéd alkalmaztatott. Kraczer Ferencz halálával az offenbányai bányafelügyelői hivatal megürült, — Kucher Antal pedig az erdélyi harminczad felügyelői hivatalánál első járulnokságra léptetett. (Magány-tudósítás.) Vezérczikli. (Halál és nyomor.) „Olvasta e ön a’ budai német hirlap hirdetményeit ?“ —e’ szavakkal lépett tegnap szobánkba Pest városának egy igen érdemes polgára, kinél melegebb emberbarátot nem ismerünk. „Olvasta ön ?“ — kérdezett ismételten, és kezei reszkettek, és szeme könybe borult, midőn a’ lapot e’ szavakkal átnyujtá: „Mit fog felőlünk a’ külföld, mit fog keblünkben a’ kiskiró mondani?“ Elolvastuk, a’mit mutatott, és — mi férfiak vagyunk mint akárki más, megedzettek a’ viszontagságok , hogy elvonulhat fejünk fölött napfény és zivatar, mikint a’ szikla fölött elvonul, de — nem átalljuk megvallani — szívünk görcsösen összeszorult a’fájdalomtól, ’s könyek gördültek első olvasáskor arezunkon alá. A’ buidai német hírlap 8. számáhozi mellékletben (Intelligenzblatt 28. Jänner 1841. Nro 8 ) a’12. lapon egy hivatalos jelentés áll a'Rochus-kórházról 1839. őszutó 1-ső napjától 1840. őszhó utolsó napjáig, tehát egy évre. —Hivatalos jelentés uraim —„Politisch medizinischer Bericht“— a’ kórház mindenkitől oliy méltán tisztelt érdemdús igazgatójának Windisch Leopold tanár urnak hiteles aláírása alatt. E’ jelentésben egy rovat igy szól: Ganztodt, als mittellose, oder verunglückte auf den Strassen gefundene Personen sind zur Beerdigung eingebracht: Männer 94 , Weiber 38 , Kinder 148 , Summa 280.“ Irgalomnak örök Istene! *). Rövid nap óta élnek lapjaink. Használni kívántak, nem fényleni. Hőn a’szavakhoz, miket bevezetésül mondottunk, hogy közzé, nemzetivé iparkodandunk tenni öröm ’s bánatnak, bajnak, hiánynak minden érzetét , mellyet a’ nemzet szivében egy hangrezgésre találni köz, magas és szent érdekek jogosítanak; pártérdeket kerülve, higgadt kebellel tapinthattuk az ezer alakú Proteusnak, a’ közéletnek litereit, hízelgéstől távol mint félelemtől. És feljajdult ellenünk a’ szűkkeblűség. Mindenki akar-á, hozzunk napfényre hiányokat, de csak azokat ne, mellyek az ő becses személyét érdeklik, mert az a’kis kör, mellyben drájga énje mozog, szent, mikint a’ föld, mellyen Mózes állt; e’ kis kör küszöbén le a’sarukkal, mint a muzulmán, ha szobába lép; érintsünk bajokat, mik orvoslásért kiáltanak, de — Istenért! — csak azokat ne, mellyek e’ vagy ama’ testület, e’ vagy ama’ „rend“ gyöngéjét megilletik ; ehez ne közelítsen vakmerő útjaival a’ nyilvánosság, illyen a’mi helyzetünk, uraim! Mi nem szoktuk meg a’gondolatot, hogy a’ közönség örök éber szemének joga van be nem hunyódni semmi előtt, mi a’ közönséget érdekli. Alkotmányunk lobogóján keresztülvonul a’ nyilvánosság veres fonala , de nem bírjuk meg a’ nyilvánosságot az életben; törvényes joguinknak mondjuk a’szabad sajtót —de ha lehullnának a’ sajtó kötelei, tán még „gravament“ csinálnánk belőle, mert mi szeretjük igenis a’ mérsékleti, illedelmes, komoly szabad szót; de — magában értetik — úgy, ha hibánkat föl nem fedezi, minket magasztal, ’s a’ mi érdekünknek ’s a’ mieink érdekének szépen hizeleg. — No de hiszen igy van ez mindennel, majd megszokjuk. Mi el nem csüggedünk. Durum, sed levius fit patientia. Szabad lesz e ama’ 280 halott ügyében néhány szót szótanunk? egyet azokhoz , kiket közelebbről illet, másikat az emberi érzethez, harmadikat a’ nemzethez — száraz röviden : 1) Hibázunk e, ha azt gondoljuk , hogy azon rendőrszolgák, kik a’ holttesteket meglelték az utczákon, meglelhették volna három negyedrészét legalább, mig holttest nem volt, ’s a’kiket temetés végett behordtak a’kórházba, ber hordhatták volna egy részben legalább gyógyítás végett ? De igaz, azon őrök , kiket éjjel az utczán „nem láthatni“, nem is láthatják a’ félmeztelen gyermeket, kinek nincs hova kis fejét lehajtani , ’s ki egy kapu mellé vonulva didereg. Azok az éjjeli kóborgók pedig, kik kurjongatva barangolnak az utczákon , ’s a’ pihenő munkást álmából, a’beteget szendergő nyugalmából, a’ tudomány buvárt gondolkozásából fölhasaitgatják — ezek reá nem érnek mámoros fővel észrevenni az utcza kövén haldokló nyomort, ’s ha észreveszik , egy fillért vennek neki, ’s dalt kurjongatva tovább ballagnak. 2) A’ könyörületről akarunk egy szót mondani. Az irgalmas érzet nem hiányzik e’ nemzetben. Alig van vidék, hol egy vagy más után ne történnék valami, ínséget és nyomort enyhíteni. Miért nincs ennyi nemes készségből több eredmény ? Legyen szabad Rülau szavaival felelnünk: „In einer über geleiteten Wolfhätigkeit bestellt der edelste, aber nicht der unschädlichste Fehler der Zeit.“ — Emellett még ha eszünkbe jut az őrjöngő farsang; a’ képtelen kéjvadászat több heteken át; ez a’ baromias gyönyörmámor, ezek a potencirozott római saturnaliák, hol azonban csak a’ népfalak, a’ rabszolgák — ’s ezek is csak négy napig— őrjöngtek, mig minálunk az egész világ heteken át örökké szédeleg; — ha meggondoljuk , mikint a’ tánczvigalmak hősei ’s heroinái ha csak egyetlen egy bállal kevesebbe mennének a’ farsangon át, ’s mit ezen bálra, mellyet tán unalom ’s ásítás közt töltöttek, ’s a’minek holnap egyetlen eredménye egy kis fejfájás, — ha azt, mit egy illy bálra költenek , a’ bölcsen intézett irgalomnak áldoznák, mennyi nyomornak vennék elejét! valóban, ha ezeket meggondoljuk, ki kell mondanunk, miképen nem jótékonyság, hanem lélekismeret felaltatása azt gondolni, hogy a’tíz garassal, mellyen az asszony-egyesületi tánczvigalomkor egy sorsjegyet váltottunk , az egy forinttal, mellyel az újévi köszöntgetés alkalmatlanságát nyakunkról leráztuk, már betöltöttük Isten törvényét, melly felebarátunkat szeretni parancsolja mint mind magunkat. 3) Illy jelenetek, mint ez a’ 280 halott — rendkívüli eseteket kivéve — nem mulékony okok eredményei. A’ baj főoka mélyen rejtezik. Ébredjen a’ nemzet annak érzetére, mi a’ közérdek ; vegye föl szivvérébe a’ meggyőződést, hogy minden, mi a’termesztési erő teljes kifejlését gátolja, nyomort és ínséget szül, ’s árt még annak is, kinek érdekét legyezni gondoljuk. ’S ha e’ meggyőződésből indulva, a’ javak világába szabadságot és biztosságot hozott be; ha nem lesz kénytelen pirulva érezni, miként a’földművelés, műipar és kereskedés bilincseinek lerázását időn túl elmulasztotta; a’ munkásságot saját intézkedései által megcsonkította; a’ dolgozó néposztály nevelését, melly a’ nemzeti jólétnek lényeges föltétele, minden mértéken túl elhanyagoló; igazság szolgáltatását gyorsítani ’s egyszerűsíteni vonakodott; ’s a’ mi honunkban százados bajok gyökeres orvoslatának föltétele , a’ birhatási rendszer kiegyenlítéséhez hozzáfogni nem mert; ha mind ezt pirulva nem lesz kénytelen érezni,, s a’ szegénység ügyét (Armenwesen) czélszerűn elrendezé, az élelmetlenség fogyni ’s vele nyomor és ínség kevesedni fog. (Kisfaludy - társaság.) Télutó 6-kán délelőtt tartatott a’ vn. academia teremében a’Kisfaludy-társaság közülése, mellynek tárgyait előbbi lapjaink közlék. A’ kö-23 *) Nyugtunk nem vala. Újra meg újra elolvastuk az idézett szavakat, 's nem tudjuk, hányadikot olvasásra kezdemmár szedés után rémleni előttünk, hogy a’ 280 halott nem mind utczán lelt, hanem, részint tehetetlen, részint utczán lelt; — időnk többé nem vala más czikken készíteni, ’s igy nagyobb részét kitürülve csak azt hagytuk meg, a’mi nézetünk szerint még azon esetre is alkalmazható, ha e’számban csak 10 — fa, utczán lelt halott foglaltatnék !