Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-02-10 / 12. szám

SZERDA 12. TÉLUTÓ 10.1841 Pesti Hírlap Megjelen­t’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban 6 fr., postán borítékkal 6 fr. pengő p.—Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy hasábsorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM: Kinevezések. Vezérczikk : Halál és nyomor. Kisfaludy társ. Népikönyv-kiadó egye­sület. Vizgyógyintézet Pesten. Fővárosi újdonságok. Pesti gyűlés. Megyei napló: Ujonczállítás, Pest, Nyitra, Békés, Borsod, Pozsony, Székesfejérvár ,sat. Vidéki levéltárcza : Kolosvár: vegyes há­zasság. Ráczkeve: Bűn és büntetés. Egyve­­leg. Gyűlési határnapok. Külföldi napló. Angolhon: trónbeszéd. Franczhon: kamarai viták Páris erősí­téséről. Legújabb. Feuilleton: Miss Purduc Ma­gyarországról. Magyar gazdasági folyóirat. Magyar gazd. egyesület. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. (Kinevezések.) Sták­ly Ignácz, kir. tanácsos, magyarországi protom­edicussá ne­veztetett. (M. tud.) Ő cs. ’s apost. kir. felsége a’ lippai kam­ úton alapított biztosi és ügyvédi hivatalra Ottrubay Károly verseczi kam. biztost és ügyvédet méltóztatott legkegyelmesebben ki­nevezni , egyszersmind a’ lippai kam­. biztos­ságnál még egy használt hivatal felállítását 1850 ft. évpénzzel, kész szállással, 40 p. mérő kétszeres, 194 p. mérő zab, 144 má­zsa széna, 6 szekér szalma és 20 öl tűzifa járulékokkal) legkegyelmesebben megen­gedni. — A’ verseczi megürült ügyvédi hi­vatalra Paukovics Márton kulai kam. ügy­véd alkalmaztatott. Kraczer Ferencz halálával az offenbányai bányafelügyelői hivatal megürült, — Kucher Antal pedig az erdélyi harminczad felügye­lői hivatalánál első járulnokságra léptetett. (Magány-tudósítás.) Vezérczikli. (Halál és nyo­mor.) „Olvasta e ön a’ budai német hirlap hirdetményeit ?“ —e’ szavakkal lépett teg­nap szobánkba Pest városának egy igen érdemes polgára, kinél melegebb emberba­rátot nem ismerünk. „Olvasta ön ?“ — kér­dezett ismételten, és kezei reszkettek, és szeme könybe borult, midőn a’ lapot e’ szavakkal átnyujtá: „Mit fog felőlünk a’ külföld, mit fog keblünkben a’ kiskiró mon­dani?“ Elolvastuk, a’mit mutatott, és — mi férfiak vagyunk mint akárki más, meg­edzettek a’ viszontagságok , hogy elvonul­hat fejünk fölött napfény és zivatar, mi­­kint a’ szikla fölött elvonul, de — nem átalljuk megvallani — szívünk görcsösen­ összeszorult a’fájdalomtól, ’s könyek gör­dültek első olvasáskor arezunkon alá. A’ bu­i­dai német hírlap 8. számáhozi mellékletben­ (Intelligenzblatt 28. Jänner 1841. Nro 8 ) a’12. lapon egy hivatalos jelentés áll a'Ro­­chus-kórházról 1839. őszutó 1-ső napjától 1840. őszhó utolsó napjáig, tehát egy évre. —Hivatalos jelentés uraim —„Politisch medizinischer Beric­h­t“— a’ kórház mindenkitől oliy méltán tisztelt érdemdús igazgatójának W­i­n­d­i­s­c­h Leopold ta­nár urnak hiteles aláírása alatt. E’ jelen­tésben egy rovat igy szól: Ganztodt, als mittellose, oder verunglückte auf den Strassen gefundene Personen sind zur Beerdigung eingebracht: Männer 94 , Weiber 38 , Kinder 148 , Summa 280.“ Irgalomnak örök Istene! *). Rövid nap óta élnek lapjaink. Használ­ni kívántak, nem fényleni. Hőn a’szavak­hoz, miket bevezetésül mondottunk, hogy közzé, nemzetivé iparkodandunk tenni öröm ’s bánatnak, bajnak, hiánynak minden ér­zetét , mellyet a’ nemzet szivében egy hang­rezgésre találni köz, magas és szent érde­kek jogosítanak; pártérdeket kerülve, hig­gadt kebellel tapinthattuk az ezer alakú Proteusnak, a’ közéletnek litereit, hízel­géstől távol mint félelemtől. És feljajdult ellenünk a’ szűkkeblű­ség. Mindenki akar-­­­­­á, hozzunk napfényre hiányokat, de csak azokat ne, mellyek az ő becses személyét érdeklik, mert az a’kis kör, mellyben drá­­j­ga énje mozog, szent, mikint a’ föld, mellyen Mózes állt; e’ kis kör küszöbén le a’sarukkal, mint a muzulmán, ha szo­bába lép; érintsünk bajokat, mik orvos­lásért kiáltanak, de — Istenért! — csak azokat ne, mellyek e’ vagy ama’ testület, e’ vagy ama’ „rend“ gyöngéjét megille­tik ; ehez ne közelítsen vakmerő útjaival a’ nyilvánosság, illyen a’mi helyzetünk, ura­im! Mi nem szoktuk meg a’gondolatot, hogy a’ közönség örök éber szemének jo­ga van be nem hunyódni semmi előtt, mi a’ közönséget érdekli. Alkotmányunk lo­bogóján keresztülvonul a’ nyilvánosság ve­res fonala , de nem bírjuk meg a’ nyilvá­nosságot az életben; törvényes joguinknak mondjuk a’szabad sajtót —de ha lehullná­nak a’ sajtó kötelei, tán még „grava­­ment“ csinálnánk belőle, mert mi szeret­jük igenis a’ mérsékleti, illedelmes, komoly szabad szót; de — magában értetik — úgy, ha hibánkat föl nem fedezi, minket magasz­tal, ’s a’ mi érdekünknek ’s a’ mieink ér­dekének szépen hizeleg. — No de hiszen igy van ez mindennel, majd megszokjuk. Mi el nem csüggedünk. Durum, sed levi­­us fit patientia. Szabad lesz e ama’ 280 halott ügyé­ben néhány szót szótanunk? egyet azok­hoz , kiket közelebbről illet, másikat az em­beri érzethez, harmadikat a’ nemzethez — száraz röviden : 1) Hibázunk e, ha azt gon­doljuk , hogy azon rendőrszolgák, kik a’ holttesteket meglelték az utczákon, meglelhették volna három negyedrészét leg­alább, m­ig holttest nem volt, ’s a’kiket temetés végett behordtak a’kórházba, ber­­ hordhatták volna egy részben legalább gyó­gyítás végett ? De igaz, azon őrök , ki­ket éjjel az utczán­ „nem láthatni“, nem is láthatják a’ félmeztelen gyerme­ket, kinek nincs hova kis fejét lehajta­ni , ’s ki egy kapu mellé vonulva didereg. Azok az éjjeli kóborgók pedig, kik kurjon­gatva barangolnak az utczákon , ’s a’ pihe­nő munkást álmából, a’beteget szendergő nyugalmából, a’ tudomány­ buvárt gondol­kozásából fölh­asaitgatják — ezek reá nem érnek mámoros fővel észrevenni az utcza kövén haldokló nyomort, ’s ha észreve­szik , egy fillért vennek neki, ’s dalt kur­jongatva tovább ballagnak. 2) A’ könyö­­rületről akarunk egy szót mondani. Az ir­galmas érzet nem hiányzik e’ nemzetben. Alig van vidék, hol egy vagy más után ne történnék valami, ínséget és nyomort enyhíteni. Miért nincs ennyi nemes kész­ségből több eredmény ? Legyen szabad Rülau szavaival felelnünk: „In einer über geleiteten Wolfhätigkei­t bestellt der edelste, aber nicht der unschädlichste Fehler der Zeit.“ — Emellett még ha eszünkbe jut az őrjöngő farsang; a’ képtelen kéjvadá­­szat több heteken át; ez a’ baromias gyö­nyörmámor, ezek a­ potencirozott római saturnaliák, hol azonban csak a’ népfalak, a’ rabszolgák — ’s ezek is csak négy nap­ig— őrjöngtek, m­ig m­inálun­k az egész vi­lág heteken át örökké szédeleg; — ha meggondoljuk , mikint a’ tánczvigalmak hő­sei ’s heroinái ha csak egyetlen egy bál­lal kevesebbe mennének a’ farsangon át, ’s mit ezen bálra, mellyet tán unalom ’s ásítás közt töltöttek, ’s a’minek holnap egyetlen eredménye egy kis fejfájás, — ha azt, mit egy illy bálra költenek , a’ bölcsen intézett irgalomnak áldoznák, mennyi nyo­mornak vennék elejét! valóban, ha ezeket meggondoljuk, ki kell mondanunk, miké­­pen nem jótékonyság, hanem lélekismeret felaltatása azt gondolni, hogy a’tíz garas­sal, mellyen az asszony-egyesületi táncz­­vigalomkor egy sorsjegyet váltottunk , az egy forinttal, mellyel az újévi köszöntge­­tés alkalmatlanságát nyakunkról leráztuk, már betöltöttük Isten törvényét, melly fe­lebarátunkat szeretni parancsolja mint mind magunkat. 3) Illy jelenetek, mint ez a’ 280 halott — rendkívüli eseteket kivéve — nem mulékony okok eredményei. A’ baj főoka mélyen rejtezik. Ébredjen a’ nem­zet annak érzetére, mi a’ közérdek ; ve­gye föl szivvérébe a’ meggyőződést, hogy minden, mi a’termesztési erő teljes kifej­­lését gátolja, nyomort és ínséget szül, ’s árt még annak is, kinek érdekét legyez­ni gondoljuk. ’S ha e’ meggyőződésből indulva, a’ javak világába szabadságot és biztosságot hozott be; ha nem lesz kény­telen pirulva érezni, miként a’földművelés, műipar és kereskedés bilincseinek lerázását időn túl elmulasztotta; a’ munkásságot sa­ját intézkedései által megcsonkította; a’ dolgozó néposztály nevelését, melly a’ nemzeti jólétnek lényeges föltétele, min­den mértéken túl elhanyagoló; igazság szolgáltatását gyorsítani ’s egyszerűsíteni vonakodott; ’s a’ mi honunkban százados bajok gyökeres orvoslatának föltétele , a’ birhatási rendszer kiegyenlítéséhez hozzá­fogni nem mert; ha mind ezt pirulva nem lesz kénytelen érezni,, s a’ szegénység ügyét (Armenwesen) czélszerűn elrende­­zé, az élelmetlenség fogyni ’s vele nyo­mor és ínség kevesedni fog. (Kisfaludy - társaság.) Télutó 6-kán délelőtt tartatott a’ vn. academia tere­mében a’Kisfaludy-társaság közülése, melly­­­nek tárgyait előbbi lapjaink közlék. A’ kö-23 *) Nyugtunk nem vala. Újra meg újra elolvastuk az idézett szavakat, 's nem tudjuk, hányadikot­ ol­vasásra kezde­mmár szedés után­ rémleni előt­tünk, hogy a’ 280 halott nem mind utczán lelt, hanem, részint tehetetlen, részint utczán lelt; — időnk többé nem vala más czikken ké­szíteni, ’s igy nagyobb részét kitürülve csak­ azt hagytuk meg, a’mi nézetünk szerint még azon esetre is alkalmazható, ha e’számban csak 10 — fa, utczán lelt halott foglaltatnék !

Next