Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-05-05 / 36. szám
SZERDA 36. TAVASZUTÓ 5.1841. Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer, szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban f1 fr., postán borítékkal 6 fr. pengő p.—Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halálozott sorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM. Kinevezések. Vezérczikk. (Műipar, szerkesztői észrevételekkel.) Figyelmeztetés az ujonan alapított angol-magyar intézetre. Egyesületek és még valami. (Kliegelt illető). Hangász-egyesület. Fővár, ujdons. Megyei dolgok. Reclamatiok a’ honoratiorok iránti pesti végzésre (kormányszékek, seborvosok, és iskolamesterek részéről.) Pest megyei tisztválasztás. Temesi törvényszék ítélete 1647. nyomán. Külföldi napló. Éjszakamerika. Angolhon. Franczhon. Oláhország. Havasalföld. Bolgárország. Egyveleg. Értekező. Általános nézetek Zala megyének a’ vegy. házasságokban felirási ügyében, gr. Zay Károlytól. Néhány vonások a’ szabad Jászkún kerületekből világos, és árnyék oldalban, Bajkay Endrétől. Töredékes észrevételek a’ m. t. társaságról. (Harmadik közlés.) Hirdetések: MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Kinevezések. Ő cs. ’s apost. kir. felsége gróf Batthyány Károly helytartósági tiszteletbeli fogalmazót a’ m. kir. udv. cancellaria tisztib. fogalmazójává méltóztatott kegy. kinevezni. (Fisk.) A’ nm. m. kir. udv. kamara Mihálovics Antalt számvevőségi tanácsnokságra, — Gervay Károlyt mármarosi kam. igazgatósági jegyzőségre, — Trux Miklóst vissói erdőmester- és számtartói hivatalra, — Grosschmid Antalt kobolopajanai ideiglenes szer- és munka-felügyelőségre, — a’ szomolnoki kir. főfelügyelő-hivatalnál pedig Farkas Pálnak első és Nikolássy Károlynak második írnokká lett kineveztetése által megürült harmadik irnokságra Holennia Jánost, a’ negyedikre Árvay Ferenczet alkalmazó. CH-k.) VezérCZikk. (Műipar.) Ipar és csak ipar! Igen szép e’ szó, ha már csak grammaticai jelentését vesszük is, mert a’ haladás legtágasban vett eszméjét egészen kifejezi, valóban, csak úgy és akkor haladunk, ha iparkodunk, ’s midőn iparkodunk, akkor a’ tespedés eszünkbe sem jut, mert a’tespedő, a’ maradozó nem iparkodik. Az ipar szóban erő és mozgás eszméje rejtezik, ’s abban, ki tespedni akar, ki maradni szeret, erőt, mozgást hiában keresnénk. Azért mi, midőn iparról van szó, titkos és szent érzéssel öleljük a’ tárgyat, mellyre az ipar fordíttatik — föltéve mindig , hogy a’ czél, melly felé iparkodunk, szent; föltéve, hogy a’ mód, mellyel a’ czél felé iparkodunk, szent; mert nem tartozunk azok közé, kik a’ czél által szentesítetteknek hiszik a’ különben alacsony módokat is. Az ipar azonban, szoros értelemben véve is, igen szép szó, mert a’ nemzeti munkásságnak, haladásnak, boldogságnak eszméjét fejezi ki; ’s nem csupán anyagi, de szellemi tekintetben is; e’ két tekintet egyébiránt, véleményünk szerint, olly szoros kapcsolatban áll egymással, hogy a’ kettő közt elkülönítő vonalt húzni, lehetetlen. De mi most anyagi érdekeinket illető iparunkról, sőt itt is különösen a’ műiparról akarunk szólani. — Jeremiádokat hosszú szunnyadásunkról írni, szinte nem czélunk; ki tudni akarja, mennyire volt honunk, kivált műipar tekintetében hátra, nem mondjuk a’ többi, de csak a’ szomszéd nyugoti tartományok mögött is, az olvassa Horváth Mihály, ,Ipar és kereskedés története Magyarországban” czimű jeles munkáját, ’s látni fogja , hogy műiparunk nem volt, mert tespedénk, ’s látni fogja azt is, miért tespedénk ? Most azonban kezd emelkedni műiparunk, ’s Pest ma holnap némelly műipari tárgyak készítésében annyira haladhatand, hogy szükségeink nagy részét alig leszünk kénytelenek a’ nyugatibb tartományoktól drága pénzen vásárolni; de csak úgy, ha mintagunk ápolandjuk azt, ha t. i. nem hagyván elkapatni magunkat azon megrögzött előítélettől , hogy mi külföldi, angol vagy franczia, csak azért is, mivel külföldi, szebb ’s annál fogva divatosabb, sőt mivel igen természetesen ’s közönségesen drágább is, tehát jobb, nem nézünk orrfintorgatva a’ hazaira, ’s nem átalljuk azt franczia vagy angol ízléssel butorzandó szobáinkba odaállítani — mert olcsóbb ! A’ napokban néhány barátinkkal a’ vácziutczában járván, szőnyegeket látánk függeni az ottani boltok egyikében ; bemenőnk, megnézök a’ raktárt, ’s ott a’ legszebb, legújabb divat szerinti szőnyegeket, ágytakarókat ’s bútorzási kelméket leltük; és valódi örömére vált házafiai keblünknek, a’ raktárostól érteni, hogy azok honi ’s különösen pesti készítmények. Minél tóvá’ ’ nézdettük e’ szép kelméket , annál inkát meggyőződünk a’ felől, hogy műipari tekintetben csakugyan haladunk, ’s meg arról is, hogy hazánk nemcsak termesztő, de egy részben műiparos országgá is válhat! Itt alig lehetne szó arról, hogy ,mi kint?, mert hiszen a’ felelet igen közel fekszik, csak gyámolítsuk azt. Törvényeink már vannak, mellyek a’ vállalkozókat védik, ’s mint erősen hisszük, megyei hatóságaink versenyezni fognak, a’ műipari vállalkozók érdekeit azok szellemében pártfogolni ; a’ városiakról sem akarunk kételkedni, bár néhány közelebb fekvő eset, megszomorítólag ingadoztatott ebbeli hitünkben........... Egyébiránt, e’ törvények elegendők a’ vállalkozók jogbeli viszonyainak biztosítására, pártfogatására; de a’ gyár- vagy kézműkészitmények gyámolitása és felvirágoztatására a’ törvény még koránsem elegendő arra még más is kell. Tudjuk mikép egy minister egykor azt kérdvén a’ kereskedőktől: mit tehetne javukra? válaszúl kapta: „Hagyjon magunkra.“ E’ feleletben igen sok fekszik, ’s pedig a’ műiparra nézve is, mert hiszen ez a’ kereskedés egy elszakaszthatlan ága, melly elválasztva a’ gyökerein tenyésző, viruló törzsöktől, kiszárad! A’ műiparnak leghathatósabb emeltyűje kétségen kívül a’ belfogyasztás; ’s igy műiparunk csak úgy virágozhatik fel, ha min magunk, levetkezve a’tespedési kor azon általános előitéletét, hogy a’ honi nem olly szép, nem olly jó, mint a’ külföldi, részünkről, legalább hasonminőségű áruk közt, inkább a’ belföldit veszszük és használjuk. A’ divat nagy ellensége a’ magyar műiparnak; találkoznék csak egy pár lelkes nő, néhány lelkes férfiú — az úgynevezett „ar szánok“ból — ki a’ jól ’s ízléssel készült hazai kelmét használni kész volna, majd meglátnék, nem akadna e köztünk is, ki azt utánozná?! Higyétek, többet érne az illy divat bármi kedvező ki- ’s beviteli törvényeknél, ’s majd akadnának vállalkozók, kik gyártanának, kik kézműi készítményekkel gazdagítanák az országot. De mig ezen szavakkal: „magyar jó készitmény“, azon eszme van társítva: „nem jó, nem szép, nem divatszerű“, ’s mig árusaink egész serege még a’ belföldi kelmére is német, angol vagy franczia nevet kénytelen tukmálni, csak hogy áram, mellyek ha belföldiek, csak azért sem kelnek, tovább adhasson: addig ne reméljük , hogy műiparunk vagy kereskedésünk tetemesen emelkedhessék! Főbb, birtokosabb nemeseinktől függ itt is legtöbb! Igen, tőlök, kikhez a’ közép ’s alsóbb osztályúak is olly fölötte szeretik magokat viseletben, bútorzatban ’stb. alkalmazni; kezdjék meg ők, ’s mi felelni merünk, hogy annak műiparunkra nézve a’ legohajthatóbb foganata leend. Heverjenek például szobáikban a’ „Hamm H. és Neswerba W.“urak pesti gyárából kikerült igen díszes, ízletes ’s aránylag igen olcsó szőnyegek; függjenek azoknál készült csinos kárpitok ablakaik ’s ajtaik felett; legyenek azok kelméivel bevonva pamlagaik ’s kérelmes karszékeik, találandunk nem sokára utánzókat, ’s ösztönül szolgáland hazafiúi tettek másoknak a’ belföldi kelmék vásárlására, ’s igy azok gyarapodására! — Hiába, uraim, egy kis hazafiúság nélkül a’ műiparban sem megyünk sokra! az angolok ’s francziák sem jutottak volna e’ tekintetben oda, hol ma vannak, ha olly kevéssé lettek volna hazafiailag büszkék II. Károly és XIV. Lajos alatt, mint mi elhirült „büszke“ epithetonunk mellett még ma is vagyunk! Éjszakamerika még mint gyarmat a’ szabadulási küzdés előtt biztosul küldé Angliába az öreg Franklint. Több óráig tartó vallatást kellett az alsóház korlátai előtt kiállania. Végül azt kérdezék tőle: van e valami különbség az amerikaiak lelkületében, a’ minő volt ezelőtt ’s a’ minő most? És a’ tisztes öreg, kiről a’ sirvers mondja, hogy „az eget villámától, a’ zsarnokot sceptrumától fosztá meg 44 — válaszolt: „Igen, uraim, ezelőtt dicsőségünknek tartottuk, műipari szükségeinket angol készítményekkel fedezni; most dicsőségünknek tartjuk, rongyosan járni, mig uj ruhára valót magunk készítünk.“ — És mintegy lábdobbantásra támadtak elő a’ gyárvárosok, mi bámuljuk a’ csudát, de nincs erőnk utánozni a’ hazafizettet, melly azt létre hozá. — Haraszty Samu. Ez mind helyes és szép ; de statusgazdálkodási elveinkhez híven, egy-két szót kell hozzá ragasztanunk. Éghajlat, népesség, geographiai helyzet ’s néphajlamok , törvények és história ’s ezek hasonló körülmények szabják meg az irányt egy egész nemzet munkásságában. És e’ typus csaknem maradandó ezredeken át. Nézzük az egyszerűn gyönyörű képeket a’ patriarchate őskorából a’szent írásban, mellyet a’puritanus „jó könyvinek nevez, és olvassuk meg a’keleten utazók jelentéseit, és mintegy panorámában látjuk, a’ mit Jákob koráról olvasónk. Mint megannyi ismerős tűnik föl előttünk minden alak, hogy csaknem kalapot emelnénk köszöntésére , mint amaz elménez német, ki egy könyv olvasásánál mindenütt kölcsönzött eszmékre talált. A’ ki tehát e’ körülményekkel daczolva, erynek erejével műiparossá akarna bármelly nemzetet átalakítani, nagyon megcsalatkoznék számvetésében. A’ gravitatio törvénye uralkodik nemzetek munkásságában úgy, valamint a’ természetben. Egy bizonyos inertia semmivé teszen minden gyámkodási törekvést, melly a’ természetes iránynyal meg nem egyezik. Ezen inertiával még a’ fanatismus is hiában küzd. Csak olly műipar ígérhet magának tartós életet, melly a’nemzet lelki testi tehetségének szabad mozgásából önként kifejlett. Mit a’ körülményeket figyelemre