Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-09-04 / 71. szám

SzombatPest Wep-jelen­e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizet­hetni helyben Landerer Lajos kiadótulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Mindenféle hirdetmények fölvétet­nek, ’h egyegy hasábsorért, petit betűkkel, 5 pengő krajczár számittatik. September 4 1841. TARTALOM. Kinevezések. Vezérczikk. (Bank.) Szabadföld I (Pulszky Ferencztől). Magyar tud. társaság jutalmazásai ’s vá­lasztásai. Adakozások a’ vakok intézetére ’s ipar-egyesü­letre. Fővár, tridons. Megyei dolgok. Pest (adóügy, privilegiumhir­­detési kérdés, Pfeifer honosítása, adószedői biztosítás, birtok­­viszonyaink szomorú képe, Fáy indítványa el nem fogadva). Be­leg (kisgyű­lések visszaállítva, törvényszék alakítás megváltoz­tatva, börtön­ ügy ’stb.) Varasd (újonczállítási visszaélés, gyű­lések megszaporítva, megyei vélemény némelly horvát muni­ci­­pális jogokról, indítvány országgyűlési követek iránt). Krasz­­na (tüzifa-szállitás katonaság számára, választási kérdés). Fe­jér (Meszlenyi Rudolf válasza gr. Zichy Ödönnek). Rövid köz­lések: Hont, Baranya ’s Bács megyékből. A’ tiszai ágost. hit­­vall. egyházkerület gyűlése (Hlavacsek, tót társulatok, békés közeledés). Szombathely (Vas megyei statistikai adatok népes­­ség, nyelv és crímin. tekintetben, jótékony intézetek, garaboncziás diák és jégeső). Ausztria. Külf napló. É r te k e z­ő. Testvérho­ni párhuzamok. II. I­ehér. C. Nézetek a’ tárgy’ jövendője iránt Erdélyben. Gróf Teleki Dontokostól. Korszerű szózat a’ magyar orvosok és természetvizsgálók jelen gyülekezetéhez. Hiv. tudó­sítások. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Vozdrczikk. (Bank.) „Íme, hazámfiai, itt egy nagyszerű intézet rövid vázlata, nagy­szerűbbé, mint a' melly valaha hazánkban létezett, egy fillért sem szükség hogy áldozzatok, csak akar­atok.“ E’ szavakkal végzi Fogarasi ur „Ma­gyar bank“ czimü röpiratát, és e’ szavakban «sz­int kell találnunk tervéhez barátságos indulattal kö­zelítői, — olly indulattal, melly, ha nehézségeket tá­­maszt, nem olly végha’­ teszi, hogy attól is elkedvet­­enítsen, a’ mi benne jó; hanem hogy elhárításon örekedve, kiegyengessen minden akadályt, nehogy az alapelvében üdvös gondolat, az indolentia nemle­­ges gyönyörében fetrengni szerető lajhár-természe­­en megbukjék. — Itt áldozat nem kívántatik, csak karat, mellyről Cato monda, hogy lehetlenséget em ismer, ’s ha akarat van, egy intézet jöhet létre, melig megsegíthet, hogy könnyebben áldozhassunk, ah­ol áldozat kell. És pedig fog kelleni kétségtelenül, írni, mivelhogy készség mutatkozik szabadságaink­­nak osztályosivá tenni másokat is; mert ez nem ál­­dozat,— ki szabadságát megosztja,n­em veszít szabad­ágából, sőt ki szabadságokat bocsát osztályra, sza­­adságot ny­er ; mert szabadságnak nincs többes szá­la; de nem is azért emlitünk áldozatot, mivel nap­­i napra több a’ remény az 1723: 90 t. ez. valasi­­isához, mellyben írva van, hogy ki a’ köz álló­­lány jótékonyságaiban részes, részn­­ek kell lenni a’ közterhek viselésében , az illy részesülést nézetünk szerint igazság ki­állja meg, igazságosnak lenni pedig sohasem eldő­lt; de különben is a’ közterhekre adózott pénzt olly­­a vehetni, mint a’ díjt, mellyel vagyonúnkat tűz,­­ vagy jégeső ellen biztosítjuk, hanem azért szó­ttunk áldozatról, mivel a’ huiuanism­us, em­bersz­e­­r'tet ’s nemzeti dicsőség igényei szintúgy a’ ker­­ükségei közé tartoznak; — de ep’e’miatt kétszeres "delességün­k az­ országos pénzviszonyok ügyében iy intézetek keletkezéséről gondoskodni, mellyek igedelm­ünkre legyenek, hogy az­ áldozattételben, ellyre készség es nemzetben soha sem hiányzott, ínz,szüke ne gátoljon. Bankokról cathedraticu­s értekezést tartani nem­zet szándékunkban.­­Minő intézetek a’ bankok, ’s ennyire alkalmasok a’ kereskedésbe élénkséget űzni, a’ pénzforgást meggyorsítani, aránylag ese­­kly tőkével az adásvevési öszveget sokszorozni, de élő korlátok közt tartott bankjegy-kibocsátással ágát a’ tőkét is szaporítani, ’s az — úgy szólván — oltan heverő értéket folyóvá tenni ? mind ezt ismert jagnak gondoljuk fö­ltehetni; abba pedig, hogy ,y bank, értékének hányád részét fordíthatja in­­tlan birtokra! kölcsönzésre, hányád részét váltó­­számításra, minő föltételek alatt vállalhat el kor­­ing adóssági törlesztést, minő kamatlábra alapít­ója munkálódásait ’stb., bocsátkozni szükségtelen­­k tartjuk; mind ez számtan dolga, mellyel, mihelyt indulási pont meg van határozva, a’ pénzügyi ta­­sztalásnk nyomán tisztába jőni avatottaknak nem íz nehéz, inkább csak arról akarunk egy rövidke ít szólnni, hol vegyük pénzalapját egy magyar­oknak , melly az úrbéri örökváltságot olcsó ka­­t mellett hosszabb időre kölcsönzéssel közvetítse, ez által egy részről az úrbéri földet szabaddá ten­­yegitse, más részről a’ földesuraknak pénz-kútfőt isson, itt egyet az uzsorások körmei közül, még előtt elvérzett volna, a megszabaditandót, amott egy másiknak birtoka elrendezésére módot nyujtandót, miszerint több jövedelme lehessen, mint volt, mig sovány földeit az urdolgosok boszosan­ henye kezei művelgeték. E’pénzalapot pedig, nekünk úgy tetszik, Foga­rasi úr magyar banktervében kimutatá, midőn azt javasolja, hogy a’ törvényhatóságok háziadatára fordittassék a’ magyar­ bank megalapítására. — Ezt mi egy ép egészséges gondolatnak tartjuk, mellyben az életf­ejleménynek gazdag csirája rejtezik. Meg kell azonban jegyeznünk: 1) hogy miután a’ ban­kok ingyen egyetlen egy bankjegyet sem szórnak ki, hanem vagy földbirtokra, vagy zálogra köl­csönöznek, vagy biztos váltókra előlegeznek, kö­vetkezőleg mind az, a’ mi kölcsönzéseik, előlege­zéseik fedezésére szolgál, egyszersmind a’ bank va­lóságos értékét is növeli, ennélfogva még akkor is teljes biztossággal működik az intézet, midőn három­szor négyszer annyi bankjegyet eresztett ki, mint a’ netalán beváltás végett előm­utatandó jegyek fizetésé­re készpénzzel bír, mindazáltal körülményeink közt minden attól függvén, hogy a’ közönség kezdetben mindjárt tökéletes bizodalommal birjon a’ bank iránt; erre nézve pedig a’ papirospénzkori emlékezetek sok elfogult keblet, a’különbséget egyszerre felfosni nem igen tudót, mondhatni nem a’ legkedvezőbb hangulatban tartanak: tanácsosnak vélnek eleinte szabályul venni föl, hogy a’ bank csak még egyszer annyi bankjegyet, ’s ne többet bocsáthasson ki, mint a’ mennyi ezüst és arany készpénzalappal bir. — E’ szerint tehát ha fölveszszük, hogy például a’ tör­vényhatóságok háziadó-tárai ezüstben, aranyban ’s bécsi bankjegyekben , mellyeknek beváltása iránt bizonyosan lehet olly egyezkedésre lépni, melly a’ bécsi bank által is örömest elfogadható, éven át 4 mil­lió pengő forintot vesznek be; ezt átadják a’ felállí­tandó magyar banknak, ’s cserébe ugyanannyi érté­kű bankjegyeket vesznek át, adózáraik rendelteté­sének fedezésére : a’ magyar bank ezen 4 millió fo­rintnak pénztárában tartása mellett az örökváltság elősegítésére részletes törlesztések és mérsékleti kamat mellett ne többet mint csak ismét 4 millió bankjegyet adhasson kölcsön, és folyvást mindig annyit, mennyi a’ részletes törlesztések ’s kamatok fejében visszafizettetik. ( 2) A’ kész­pénz nem igen nagy bőségben lévén honunkban, ’s igy hihető levén, hogy három négy esztendő múlva a’ törvényhatósá­gok háziadó-sárába legnagyobb részben már a’ mi bankjegyeinkkel történnének a’ befizetések, mi azon alapszabályt, hogy a’ háziadó-tárak öszvege magyar bankjegyekért cseréltessék be, 3—4 esztendőn túl nem terjesztenek. Illy megszorítással nem gondoljuk, hogy az adóba fizetett bécsi bankjegyeknek kész­pénzre­ beváltása is nehézségre, vagy neheztelésre találna. E’ szerint tehát tekintetbe vévén, hogy a’ törvényhatóságok háziadó-táraiba sok fizetések nem kész­pénzzel, hanem beszámitásokkal (például hiva­talos vontatókról­ nyugtatványokkal’stb.)történnek; valami pedig már a’ második évben mindjárt a’ for­gásba tett magyar bankjegyekkel fizettetnék: nem vélünk ez után egy-egy évre több kész­pénzt a’ bank alapjánál fordithatónak, mint három milliót, ’s igy nétgy éven át 12 milliót. ( 3.) Szükségesnek tarta­nák, hogy a’ bank alapja ne csak a’ háziadó-tárak­­ra, hanem együtt és egyszersmind részvényekre is építtessék. Nyereségesebb vállalatot képzelni is alig tudunk, mint egy jól rendezett bankot Magyarország­ban, a’ részvények elkelésén tehát kételkedni nem lehet. Ezt pedig azért tartanók szükségesnek, hogy a’ bank­törvény által megszabandó korlátok között ’s a’ nyilvános számadásnak hatalmas őrködése mellett a’ statusnak ne csak utalma, hanem ellenör­­sége alatt is álljon ugyan, azonban ne a’ status, ha­nem magányosokból álló egyesület által kezeltessék. E’ szerint ha négy év alatti részes befizetések mellett 500 pengő forintos 24.000 részvény utján szintúgy annyi gyű­jtetnék be, mennyi a’ háziadó-tárakból begyülendne (t. i. 12 millió frt), a’ banknak összes kész­pénzalapja 24 milliót tenne; ’s erre 40 millió bankjegyet bocsáthatván csak ki, mondhatjuk, ez volna a’ legszilárdabb bank az egész világon. ( 4) A’ részvényesek meghatározandó szabályok szerint szednék részvényeik után az osztalékot; azon jöve­delemnek pedig , melly a’ háziadó-tárakból eredeti öszveg után esnék, nézetünk szerint mindig az alap­tőkéhez kellene csatoltatnia, ’s ez évről évre növe­kedendő egész pénzalapnak minden mások előtt jobbágy-örökváltsági kölcsönzésekre fordittatnia; mi hogy annál szaporább sikerrel történhessék, szabá­lyul kívánnék vétetni, hogy akármint legyen bár különben a’ váltóleszámitási disconto, vagy zálograi kölcsön kamatja: örökváltsági kölcsönözésnél száz­tól négynél nagyobb kamatot a’ bank,semmi esetre se kívánjon. Kérdjük mi: nem roppant kár , már csak az is, hogy például a’ hadiadó-tárban évenkint mintegy 5 millió pengő forint több hónapokon át a’ forgásból elvonva hever, miután a’ kir. kincstárba csak két­szer történik esztendőn át a’ beszolgáltatás ? Kérd­jük mi: nem halálos véteke,hogy hazánkban közön­ségnél úgy valamint magánosoknál annyi pénz, mondhatnák, halva vesztegel itt rövidebb, másutt hosszabb ideig, ’s hogy nincs intézetünk, mellynek segedelmével annyi holt erő életeleven keringésre üdülhetne? — És pedig lehet illy intézetünk, lehet áldozat nélkül; a’ nemzetnek csak szilárdul akarnia kell, ’s elfoszlik akaratja előtt minden valódi ’s képzelt akadály, mint álomkép. — Legyen ennyi elég gondolatébresztésű­l; szóljanak, kik erősbek, avatottabbak, de szóljanak a’tenni­ ’s nem a’ gát­­lani­ akarás szempontjából, és lesz bank, ’s ennek közvetítő segedelmével a’ szabad föld igéje testté válhatik. Minap ugyan egy tisztelt barátunk arra ké­ré publicistáinkat, ne igen emlegetnék a’ szabad földet, mert ámbár­­tudja is, mi az, óhajtja is, hogy ez eszme az­ egész hazában testté váljék, még­is sokan lehetnek, kik azon szónak más értelemben vétele által a’ szent ügynek többet árthatnának, mint használni képesek. — Mi midőn ezt olvasnék, eszünkbe jutott gróf Széchenyinek álmélkodá­­sa, midőn egykor bizonyos inditványának egy bi­­zonyos ur azt vetette ellene, hogy jó is, törvényes is, igazságos és korszerű és hasznos is de — nem ta­nácsos. — Nekünk úgy tetszik, publicistáink elég vi­lágosan ki szokták mondani, a’ szabad földnek értel­mét, mi tehát azt jónak, törvényesnek, igazságos­nak, korszerűnek, hasznosnak is tudván, egyszer­smind tanácsosnak is hiszszük;’s azért a’ minden ol­­dalróli higgadt fejtegetést a’ legelső szükségnek ítél­vén, önömmel nyújtjuk át olvasó közönségünknek tisztelt hazánkfia Pulszky Ferencz urnak itt kö­vetkező „Szabadföldijét. (Szabad föld.) Öt év előtt Izlandban a’ pro­testáns Derry megyében egy ügyvéddel utaztam, ’s ifjonti vérem felforrt a’ rettenetes nyomor látásánál, annál inkább, minthogy a’ pártlapok és deflamatiók leírásából a’ vakbuzgóságnak ’s a’ catholicism­us ül­döztetéseinek voltam hajlandó az ismeretes ír nyo­mort tulajdonítni. Az ügyvéd hidegebben nézte a’ mindennapi megszokott ínséget, és bármennyiszer kezdtem is hona állapotáról szólni, kitérőképen fe­lelt, talán azért, mert, bár forró hazafi, bár repealer, mégis O’Connellnek nem volt nagy barátja, ’s inkább a’ magyar viszonyokról kért felvilágosítást. Beszéd közben kérdezősködött, valljon léteznek e Magyar­­országban majorátusok és senioratusok és osztályt gátló törvények ? Nemmel feleltem a’ kisebb nemes­ségre nézve, megemlítve néhány házak roppant ma­jorátusait, és telve angol benyomásokkal, sajnálko­zásomat is kifejeztem, hogy ez által a’szabadság leg­biztosabb támaszát, egy nemzeti erős aristocratiát nélkülözünk, ’s ugyanazért angol előképeinket alig érhetjük el; mert ezen szép hazának minden nagy, minden lélekemelő történeti percze az aristocrat­á­­val van kapcsolatban, és nagyobb részint tőle ered. Keserű mosolylyal hallgató az ügyvéd kitörésemet, ’s kevés szavakkal arra emlékeztetett, hogy ezen fény és dicsőség a’ gyármunkások szerencsétlenségét okozta, ’s az ir földművelő ínségét; mert az elsőszű­­­löttség ’s a’ substitutiók törvénye, melly Angolország minden institutióit ’s az egész társas életet alaphang­­ként szünetlenül átrezgi, századok lefolyása alatt kevés kezekbe szorító az egész keltős sziget földbir­tokát, ’s midőn az osztály általi feldarabolást lehe­tetlenné tette, a’ további folytonos kiterjesztést pe­dig nem gátolta, Angolország ez által a’ gazdagok kezében gyönyörű földi édenné lett, mellyben a’­­ nemzet nagyobb felének osztályrész nem jutott, ’s hol a’ bemenetelt az aristocratia láogkantjával félté­kenyen őrzi. Angolországban azonban a’ gyárak füs­tös országába vonúl a’ földbirtokból kizárt ’s azt so­ha el nem érhető lakosság, ’s csak éllel járunk ezen

Next