Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-07-14 / 56. szám

Megjelen e’hirlap minden héten kétszer : szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékkal 0 ft pengő pénzben. — Előfizet­hetni helyben Landerer Lajos kiadótulajdonosnál, hatvanv­ utczai Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Mindenféle hirdetmények fölvétet­nek, ’s egyegy hasábsorért, petit betűkkel, 5 pengő krajczár számittatik. Lapjainkból a’ második félévre, sőt az első félév második kiadásából is folyvást teljesszámú példányokkal szolgálhatunk. — Kik lapjainkat az ausztriai örökös tartományokba járatni kívánnák, méltóztassanak— fel­sőbb rendelés szerint —• az illető postahivatal által rendelésüket a’ bécsi főpostah­ivatalnál megtenni. TARTALOM. Kinevezések. Halálozás. Vezérczikk. (Akar­junk, int az idő.) Meghívás a’ m. orv. és term. vizsg. má­sodik nagygyűlésére. Tudomásul a’ pesti ref. papiak iránt. Ná­dorunk utazása a’ vaskapuhoz. Fővár. utd. Rövid közlések me­gyékből : Tolna (változások főjegyzőségben, a’rendes mellő­zések kedvetlenül fogadva.) Rács (limitatio, eczet a’ m- kir. egyetem fórumán.) C­songrád. Egyházkerületekből és isko­lákból. Dunamell. és Dunántúli egyházkerület. Heveskunsági és érmelléki egyházvidék. Megyei dolgok: Esz­ter’gom (hus­ár, aratórész, accisa, indítványok, laudemium , a’ nemesek közti egyenlőség, l’ack Jánosné és szelíd tortúra) Tor­o­n t­ál (vilá­­gositás a’ Hirlap 30-ik számához ujonczáll. és erkölcsiségi ada­tok). Bars (arató rész, nemesi terhek kivetése, kát. grationá­­lék, népnevelési adó iránt világositás kívántatik, kiszolgált kato­nák evidetitiában, selyemtenyésztés.) Nyilatkozások 1. Az eper­jesi m. társ. ügyében. II. Hlavacsevtől. III. Pongrácz Lajos K. A.-nak. IV. S. A. Ujhely. (Szentiványi alispán még csak nem is beteg). Spach Józseftől. K­a­ss­ár­ó­l (tűzkármentesités) Szombathely (játék. intézet). Külföldi napló. Angolhon. Törökország és Egyptus. Értekező. A’ m­. term. tudományi tár­sulat ismertetése.—V­ajda Péter. Hivatalos tudósítások. Hird. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ö cs. ’s apost. kir. felsége báró Stürmer Berta­lan cs. kir. internunciust és felhatalmazott ministert az ottomani portánál Sz. István rendjének középke­resztjével felruházni, — Péchy Ambrust a’ tiszán­­inneni ker. tábla ülnökévé, — Zelenka Lajost a’ m. kir. országos építészeti főigazgatóságnál első igaz­gatói segédségre, — Berger Lajost annak helyére harmadik segéddé, — Uray Bálint Szatmár megye volt másod-alispánját királyi tanácsossá kinevezni, Lóczy Sándor ó-gradiskai harminczad- és só-beszedőt pedig ideiglen nyugalmazni kegy. méltóztatott.(H.k.) A’ rm. m. kir. udv. kamara Hackel Andrást ung­vári kam. seborvosi hivatalra, — Kerner Jánost buc­­cari só- ésh­arminczad-ellenőrségre,—Szlávik Józse­fet pedig mehádiai só-ellenőrségre alkalmazá.(H.k.) Halálozás. Pesten julius 11-kén szenderült más létre Halász Kálmán, Pest vgye táblabirája, élte 31-ik évében, hosszas sorvadás után. Az élte virágában elhervadottban egy a’ jóért és szépért buzgó polgár, szép tehetségű szónok, meleg barát ’s a’ legjobb testvér hunyt el — ’s őt méltán keser­­gik számos baráti ’s rokoni, kesergi az egész Halász család, kesergik főkép itt élő testvérei, ’s az ezekhez tartozandók, kik Alsó-Dabason jul. 14-kén kísérik hideg tetemeit az örök nyugalomra! Koza Antal lobocznai kamh. orvos meghalt. "Vezérczikk.. (Akarjunk, int az idő!) Há­rom hónap múlt, hogy gróf Zay egyesülésre hívta fel az evangelicus magyarok két felekezetét; ’s mi­dőn mi a’ lelkes „Szózat“-ot ’s a’ pesti ref. főis­kola létrehozásában munkálkodó választmány „V­i­s­z­­hang“-ját lapjaink 21-ik számában közrebocsátot­tuk, csillapulni parancsolok meleg keblünkben a’ lelkesedést, melly lehetlenséget nem ismer, ’s könnyűnek véli egyetlen lépéssel átkarolni a’ czél­­oszlopot, és komolyan széttekinténk a’ körülmények mezején. Csak félévvel előbb Pesten mind a’ két fe­lekezet külön egyetemes egyházi gyűlést tartott volt; és nekem, ki ezt irom, a’ nógrádi esperesség meg­tisztelő bizodalma következtében szerencsém vala, nem csak m­agányszemélyseg, de követségileg is részt venni azon egyetemes gyűlésben, melly e’ so­kat hányatott honnak közjavára gróf Z­ay Károlyt, mint főfelügyelőt, elnöki székébe iktatá. Az egyesü­lés nagyszerű eszméje e’ gyűléseken szóban nem forgott, de buzgó imádság gyanánt epedett kétségte­lenül mind a’ két részről nem egykebeiben; ’s az­ért testvéri szeretettel létetett, testvéri szeretettel fo­gadtatott a’ közeledésnek minden lépése. De mind e’ közeledés mellett tagadnunk nem lehet, hogy az egy vallásnak kettévált typusa színezetén még most is észrevehető vala, mikint a’ két százados szakadás megtermé a’ maga gyümölcseit. — És ez emlékezet borongott szemeink előtt, midőn a’ „Szózat“-ot ol­vá­sók, 's még ködösebben borongott szemeink előtt, midőn láttuk, hallottuk és tapasztalok, minek voltak a’ meglepetésnek legelső nyilatkozatai. E’ szemlé­letek és ez észlelés voltak vezéreink, midőn lapja­ink 22-ik számában a’ nagy kérdés iránt egy szerény szót szólottunk. Aggasztva lebegett szemeink előtt az emlékezet, aggasztva lebegett szemeink előtt a’ tapasztalás, és féltünk, ’s okunk volt félni mondhat­­lanul, hogy midőn napjaink szerencsétlen eseményei, midőn egy rég sirba szálltnak vélt irány kísérletei hit dolgában e kedélyeket különben is bizonyos in­gerültségre fesziték: a’ vakbuzgó szenvedély azon kényes mező álláspontjából fogja talán a’ „Szó­­zat“-ot fogadni, melly kényszeritést tűrni nem szo­kott, és e’ hangulatot megragadja talán a’ felsőbbsé­­gi k­valitás, vagy hierarchalis féltékenység, és az indulat visszaveti az áldásteljes javaslatot, még mi­előtt lehetőségét a’ komoly értelem végigtaglalná. — E’ szempontból véltük szükségesnek kimondani meg­győződésünket (mellyet most és örökre vallunk), hogy a’ hittani különbségek kiegyenlítésében minden kényszeritést visszautasítva, reményünket egyedül a’ protestantismus közös alapelvét tevő szabad ész­használat működésébe helyezzük; ’s ép’ azért, hogy e’ működés megindítására tér és alkalom nyíljék, ja­vaslók első lépésül az iskola ’s népnevelés körébeni munkálkodás egyesítését. Észme­ hangok érkeztek az ország minden részeiből, egyházi testületek nyi­latkoztak itt ’s más lapokban, és számtani bizonyos­sággal elmondhatjuk, hogy a’ magyarhoni két test­vér evangelicusok igen nagy többségénél az unió eszméje értelemben helyeslésre, értelemben buzga­lomra, akaratban készségre talált; ’s a’mit mind­nyájan olly hőn óhajtánk, azt idő ’s körülmény kor­szerű dologgá érlelék. — Távól vagyunk a’ hiede­lemtől, hogy lapjaink 22-ik szá­mának vezérczikke az állapot e’ fejleményére csak legkisebbet is tehe­tett volna, annyit azonban szabad lesz hinnünk, hogy midőn a’hittani vélt vagy való különbség mezejétől el­tartózkodva, a’ kedélyek félytékenységét játékba nem hozá, legalább ez ellenséges elemet hidegebb me­zőre vitt discussióval távol tartani segíthetett.—Meg­mondok más ügyben, uraim! hogy az eszmék, ha jók, megtermik, ’s ha korszerűek, hamar termik meg gyümölcseiket; és örömében az embernek szíve repes, ha látja, mennyi e’ nemzetben a’fogékonyság, milly hő kebellel karol fel mindent, a’ mi korszerű. E’ fogékonyság és e’ tapintat legcsalhatlanabb bizto­síték , hogy mármár férfiasodó nemzetünk kinőtt a’ gyermekkorból, mellyben a’ pórázon vezetés csalóka tacticáján még túl nem vala, ’s kifejtésének locomo­­tiv erejét magában hordja. — Igenis, gróf Zay szó­zata korszerű volt, és a’ korszerű szózat immár meg­termette gyümölcseit, ’s mi azoknak nyomán, miket e’ tárgyban előbb szólottunk, nem kétkedünk nyíltan kimondani, hogy nemzetünk fogékonysága az idők forgását meghamaritá, ’s nézetünk szerint immár itt az idő, unió dolgában, túl az iskolának, túl a’ neve­lésnek mezején a’szabad ész használat műkö­­dését bölcs óvatossággal megkísérteni. Ezeket előrebocsátani mi magunknak tartozánk, ’s most örömmel adjuk át olvasóinknak vezérczikk gyanánt nagyon tisztelt barátunk Bernáth Zsig­­m­ond szózatát, annál nagyobb örömmel, minthogy olly férfiútól ered, ki polgártársai bizodalmából a’ nemzet választottjai között immár négy országgyűlé­sen kitűnő helyt foglalván, azon kevesek sorába tartozik, kiknek szavaira a’ nemzeti értelem figyelni szeret. — A’ dologra tehát: Néhány szó az unió ügyében. A’ Pesti Hirlap 21-ik száma örömhanggal tölté el Ma­gyarhon határait, gróf Zay „Szózat“-át közölvén olvasóival. Emez istenség­ sugalla szózat a’ szeretett hon sok vidékein nem csak hő kebellel fogadtatott, hanem — hála az egyesülések őrnemzőjének! — el­vállalással viszhangzik. A’ Hirlap vezérczikke kije­lzé a’ pontokat, miket e’ pályán első lépésképen ja­vasol; én azonban a’ javaslott pontoknál csak egy pillanatnyi megállapodást is épen úgy, mint a’ pesti ref. főiskola létrehozásában munkálkodó tiszteletre­méltó választottság viszhangjában nagyon igazán ki­fejeztetett, nyilvános veszteségnek, sőt visszalépés­nek tartván, hivatva érzem magamat, az egyesítés munkájában első lépésként javaslott pontok irányában csekély nézeteimet és néhány pontokat nyilvánítani, miket hasonlóul első lépéskint ügyveszélyeztetés nélkül elvállalhatóknak vélek. —A’»Szózat“ a’ hel­vét vallásunk részéről méltán úgy fogadtathatik, mint csaknem két untató századig óhajtva várt felelő visz­­hang azon szelíd hivogatásra, mit a’ teljes elszaka­dást okozot „Formula Concordiae“ ellenében az ak­kori ref. superintendensek egyike „Magyar Harmo­nia“ czimű munkája által nyilvánított, de a’ mellyet — fájdalom,! — az elmék azon időszaki fölhevült in­gerültsége miatt, némelly hittanárok nem csak nem méltánylottak, sőt az óhajtott egybeolvadás helyett ürügyül vettek visszataszító könyvek terjesztésére; — most azonban enyhítő íz gyanánt balzsamozza az ég ezen sajnos visszaemlékezést a’ „Szózat“-tal, melly ma is, mint két század előtt, nyílt karokra talál a’ helvét egyház fiainál, kik, mint maga a’ „Szózat”, magas lelkületű hőse, ma sem ismernek lényeges különbséget a’ két hitágazat között. ” De létezzék bár dogmakülönbség az ágostai tan szerint, annyi, minden mystificatiót kirekesztve, biztosan állítható , hogy mind a’ két hitágazatú evangelicusoknak azon egyedei, kik által az unió eszközlendő lesz, minden lé­nyeges különbség nélkül ugyanazon egy hitet vallják, t. i. a’ nemes gróf azon hitét, miszerint közalap az evangélium, és ez egyedül az ész szabad használata mellett, a’ szeretet, hit és remény kútfeje.—Az utóbb elhunyt 18-ik század lényegesen különböző vallás­felekezetek két igen nevezetes egyesítésének lön ta­núja. Első példáját adá a’ különböző értelműek iránti keresztény rokon simulásának a’ tiszáninneni ref. superintendentia, midőn a’ felsőbb 5 megyébeni több­nyire puritana ekklézsiákat némelly egyházkom­ány­­zati gyakorlatainak feláldozásával az 1734-ben Bod­­rog-Kereszturban tartott zsinat határozata által ke­belébe fogadta. Kevés év haladtával követte ezt az istentiszteletben divatozó nyelv után közönsége­sen oláhoknak nevezett alsó-magyarországi óhitű keresztényeknek a’ r. cath. egyh­ázzak­ egyesitése 1753-ban, mit két évvel később a’felső-magyaror­szági óhitűeknek az úgynevezett oroszoknak egye­sitése is követett; és ha ezen szerencsésen sikerült unióknak alapszabályait taglaljuk, igenis szembeöt­lő , miképen figyelmezve a’ tudományokat nélkülöző köznépre, melly vallását többnyire idegeit érdeklő kül- és felszínekhez köti, minek: az imádságházak külső alakja ’s belső szerkezete, a’ vallásos eljárá­sok megszokott formái , mik miatt a’ nép részekre oszlik, mellyeknek mindegyike önmagát a’ többinél biztos­ alapokon boldogító vallás birtokában véli — a’ csekélyebb, lényegtelen, de érzékekbe ötlő külön­bözések gondosan meghagyattak, ’s az unió épen az igen is lényeges kérdéseknél­­ kölcsönös engedékeny­­ség által eszközöltetett, minek: a’ puritanusok ré­széről a’ superintendens elfogadása; a’ reformátusok részéről a’ superintendensnek világiak befolyásával­­ választása, ’s a’ paphivási szokás elfogadása; az ó­­hitüek részéről a’ pápai suprematia elismerése; a’ r. catholicusok részéről az egyházi férfiak nőtlensé­ge elvételi eltávozás, a’ keleti egyház ünnepeinek, a’ „Pravila“ czimű canonoknak megszenvedése ’stb. — Gyakorlatilag igazolják ezek a’ vezérczikk azon rendithetlen állítását, hogy az üdvdús egybeolvadást a’ szabad észhasználat működése legsiikeresebben eszközölheti; nem felesleges azonban megjegyezni, hogy a’ köznép helyett, mellynél az észhasználat az egymást váltó napok egyhangú során keresztül nem annyira működik mint vonaglik, azoknak kötelessé­gük működni, kik az észhasználatban remekelni ta­nultak. — Örömmel járulok azon gyakorlati nehéz­ség kiegyenlítéséhez is, mit a’ vezérczikk író­ja a’ két evangelicus felekezet belkormányzati rendsze­reinek velős egybehasonlitása után azon körülmény­ből lát, hogy az ágostaiaknak belkormányzása kitü­­nőleg néphatalmú, a’ helvét vallásuaké ellenben zárt­körű főnökhatalom, miben annyival inkább remélhe­tő a’ kiegyenlítés, mivel az ágostai köznép aligha távolról is sejt valamit az őt illető néphatalomról, ’s annak gyakorlatában annál kevesbbé vészén részt, minthogy az ágostai valamennyi superintendentia egy világi főnök alá egyesülve gyakorolja collegiale joga­it; más részről pedig a’ helvét vallásuakat annál ke­vesbbé nyomja zártkörű főnökhatalom súlya, mivel minden superintendentiás külön ’s egymástól függet-111

Next