Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)
1841-07-14 / 56. szám
Megjelen e’hirlap minden héten kétszer : szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékkal 0 ft pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadótulajdonosnál, hatvanv utczai Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy hasábsorért, petit betűkkel, 5 pengő krajczár számittatik. Lapjainkból a’ második félévre, sőt az első félév második kiadásából is folyvást teljesszámú példányokkal szolgálhatunk. — Kik lapjainkat az ausztriai örökös tartományokba járatni kívánnák, méltóztassanak— felsőbb rendelés szerint —• az illető postahivatal által rendelésüket a’ bécsi főpostahivatalnál megtenni. TARTALOM. Kinevezések. Halálozás. Vezérczikk. (Akarjunk, int az idő.) Meghívás a’ m. orv. és term. vizsg. második nagygyűlésére. Tudomásul a’ pesti ref. papiak iránt. Nádorunk utazása a’ vaskapuhoz. Fővár. utd. Rövid közlések megyékből : Tolna (változások főjegyzőségben, a’rendes mellőzések kedvetlenül fogadva.) Rács (limitatio, eczet a’ m- kir. egyetem fórumán.) Csongrád. Egyházkerületekből és iskolákból. Dunamell. és Dunántúli egyházkerület. Heveskunsági és érmelléki egyházvidék. Megyei dolgok: Eszter’gom (husár, aratórész, accisa, indítványok, laudemium , a’ nemesek közti egyenlőség, l’ack Jánosné és szelíd tortúra) Toron tál (világositás a’ Hirlap 30-ik számához ujonczáll. és erkölcsiségi adatok). Bars (arató rész, nemesi terhek kivetése, kát. grationálék, népnevelési adó iránt világositás kívántatik, kiszolgált katonák evidetitiában, selyemtenyésztés.) Nyilatkozások 1. Az eperjesi m. társ. ügyében. II. Hlavacsevtől. III. Pongrácz Lajos K. A.-nak. IV. S. A. Ujhely. (Szentiványi alispán még csak nem is beteg). Spach Józseftől. Kassáról (tűzkármentesités) Szombathely (játék. intézet). Külföldi napló. Angolhon. Törökország és Egyptus. Értekező. A’ m. term. tudományi társulat ismertetése.—Vajda Péter. Hivatalos tudósítások. Hird. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ö cs. ’s apost. kir. felsége báró Stürmer Bertalan cs. kir. internunciust és felhatalmazott ministert az ottomani portánál Sz. István rendjének középkeresztjével felruházni, — Péchy Ambrust a’ tiszáninneni ker. tábla ülnökévé, — Zelenka Lajost a’ m. kir. országos építészeti főigazgatóságnál első igazgatói segédségre, — Berger Lajost annak helyére harmadik segéddé, — Uray Bálint Szatmár megye volt másod-alispánját királyi tanácsossá kinevezni, Lóczy Sándor ó-gradiskai harminczad- és só-beszedőt pedig ideiglen nyugalmazni kegy. méltóztatott.(H.k.) A’ rm. m. kir. udv. kamara Hackel Andrást ungvári kam. seborvosi hivatalra, — Kerner Jánost buccari só- ésharminczad-ellenőrségre,—Szlávik Józsefet pedig mehádiai só-ellenőrségre alkalmazá.(H.k.) Halálozás. Pesten julius 11-kén szenderült más létre Halász Kálmán, Pest vgye táblabirája, élte 31-ik évében, hosszas sorvadás után. Az élte virágában elhervadottban egy a’ jóért és szépért buzgó polgár, szép tehetségű szónok, meleg barát ’s a’ legjobb testvér hunyt el — ’s őt méltán kesergik számos baráti ’s rokoni, kesergi az egész Halász család, kesergik főkép itt élő testvérei, ’s az ezekhez tartozandók, kik Alsó-Dabason jul. 14-kén kísérik hideg tetemeit az örök nyugalomra! Koza Antal lobocznai kamh. orvos meghalt. "Vezérczikk.. (Akarjunk, int az idő!) Három hónap múlt, hogy gróf Zay egyesülésre hívta fel az evangelicus magyarok két felekezetét; ’s midőn mi a’ lelkes „Szózat“-ot ’s a’ pesti ref. főiskola létrehozásában munkálkodó választmány „Viszhang“-ját lapjaink 21-ik számában közrebocsátottuk, csillapulni parancsolok meleg keblünkben a’ lelkesedést, melly lehetlenséget nem ismer, ’s könnyűnek véli egyetlen lépéssel átkarolni a’ czéloszlopot, és komolyan széttekinténk a’ körülmények mezején. Csak félévvel előbb Pesten mind a’ két felekezet külön egyetemes egyházi gyűlést tartott volt; és nekem, ki ezt irom, a’ nógrádi esperesség megtisztelő bizodalma következtében szerencsém vala, nem csak magányszemélyseg, de követségileg is részt venni azon egyetemes gyűlésben, melly e’ sokat hányatott honnak közjavára gróf Zay Károlyt, mint főfelügyelőt, elnöki székébe iktatá. Az egyesülés nagyszerű eszméje e’ gyűléseken szóban nem forgott, de buzgó imádság gyanánt epedett kétségtelenül mind a’ két részről nem egykebeiben; ’s azért testvéri szeretettel létetett, testvéri szeretettel fogadtatott a’ közeledésnek minden lépése. De mind e’ közeledés mellett tagadnunk nem lehet, hogy az egy vallásnak kettévált typusa színezetén még most is észrevehető vala, mikint a’ két százados szakadás megtermé a’ maga gyümölcseit. — És ez emlékezet borongott szemeink előtt, midőn a’ „Szózat“-ot olvásók, 's még ködösebben borongott szemeink előtt, midőn láttuk, hallottuk és tapasztalok, minek voltak a’ meglepetésnek legelső nyilatkozatai. E’ szemléletek és ez észlelés voltak vezéreink, midőn lapjaink 22-ik számában a’ nagy kérdés iránt egy szerény szót szólottunk. Aggasztva lebegett szemeink előtt az emlékezet, aggasztva lebegett szemeink előtt a’ tapasztalás, és féltünk, ’s okunk volt félni mondhatlanul, hogy midőn napjaink szerencsétlen eseményei, midőn egy rég sirba szálltnak vélt irány kísérletei hit dolgában e kedélyeket különben is bizonyos ingerültségre fesziték: a’ vakbuzgó szenvedély azon kényes mező álláspontjából fogja talán a’ „Szózat“-ot fogadni, melly kényszeritést tűrni nem szokott, és e’ hangulatot megragadja talán a’ felsőbbségi kvalitás, vagy hierarchalis féltékenység, és az indulat visszaveti az áldásteljes javaslatot, még mielőtt lehetőségét a’ komoly értelem végigtaglalná. — E’ szempontból véltük szükségesnek kimondani meggyőződésünket (mellyet most és örökre vallunk), hogy a’ hittani különbségek kiegyenlítésében minden kényszeritést visszautasítva, reményünket egyedül a’ protestantismus közös alapelvét tevő szabad észhasználat működésébe helyezzük; ’s ép’ azért, hogy e’ működés megindítására tér és alkalom nyíljék, javaslók első lépésül az iskola ’s népnevelés körébeni munkálkodás egyesítését. Észme hangok érkeztek az ország minden részeiből, egyházi testületek nyilatkoztak itt ’s más lapokban, és számtani bizonyossággal elmondhatjuk, hogy a’ magyarhoni két testvér evangelicusok igen nagy többségénél az unió eszméje értelemben helyeslésre, értelemben buzgalomra, akaratban készségre talált; ’s a’mit mindnyájan olly hőn óhajtánk, azt idő ’s körülmény korszerű dologgá érlelék. — Távól vagyunk a’ hiedelemtől, hogy lapjaink 22-ik számának vezérczikke az állapot e’ fejleményére csak legkisebbet is tehetett volna, annyit azonban szabad lesz hinnünk, hogy midőn a’hittani vélt vagy való különbség mezejétől eltartózkodva, a’ kedélyek félytékenységét játékba nem hozá, legalább ez ellenséges elemet hidegebb mezőre vitt discussióval távol tartani segíthetett.—Megmondok más ügyben, uraim! hogy az eszmék, ha jók, megtermik, ’s ha korszerűek, hamar termik meg gyümölcseiket; és örömében az embernek szíve repes, ha látja, mennyi e’ nemzetben a’fogékonyság, milly hő kebellel karol fel mindent, a’ mi korszerű. E’ fogékonyság és e’ tapintat legcsalhatlanabb biztosíték , hogy mármár férfiasodó nemzetünk kinőtt a’ gyermekkorból, mellyben a’ pórázon vezetés csalóka tacticáján még túl nem vala, ’s kifejtésének locomotiv erejét magában hordja. — Igenis, gróf Zay szózata korszerű volt, és a’ korszerű szózat immár megtermette gyümölcseit, ’s mi azoknak nyomán, miket e’ tárgyban előbb szólottunk, nem kétkedünk nyíltan kimondani, hogy nemzetünk fogékonysága az idők forgását meghamaritá, ’s nézetünk szerint immár itt az idő, unió dolgában, túl az iskolának, túl a’ nevelésnek mezején a’szabad ész használat működését bölcs óvatossággal megkísérteni. Ezeket előrebocsátani mi magunknak tartozánk, ’s most örömmel adjuk át olvasóinknak vezérczikk gyanánt nagyon tisztelt barátunk Bernáth Zsigmond szózatát, annál nagyobb örömmel, minthogy olly férfiútól ered, ki polgártársai bizodalmából a’ nemzet választottjai között immár négy országgyűlésen kitűnő helyt foglalván, azon kevesek sorába tartozik, kiknek szavaira a’ nemzeti értelem figyelni szeret. — A’ dologra tehát: Néhány szó az unió ügyében. A’ Pesti Hirlap 21-ik száma örömhanggal tölté el Magyarhon határait, gróf Zay „Szózat“-át közölvén olvasóival. Emez istenség sugalla szózat a’ szeretett hon sok vidékein nem csak hő kebellel fogadtatott, hanem — hála az egyesülések őrnemzőjének! — elvállalással viszhangzik. A’ Hirlap vezérczikke kijelzé a’ pontokat, miket e’ pályán első lépésképen javasol; én azonban a’ javaslott pontoknál csak egy pillanatnyi megállapodást is épen úgy, mint a’ pesti ref. főiskola létrehozásában munkálkodó tiszteletreméltó választottság viszhangjában nagyon igazán kifejeztetett, nyilvános veszteségnek, sőt visszalépésnek tartván, hivatva érzem magamat, az egyesítés munkájában első lépésként javaslott pontok irányában csekély nézeteimet és néhány pontokat nyilvánítani, miket hasonlóul első lépéskint ügyveszélyeztetés nélkül elvállalhatóknak vélek. —A’»Szózat“ a’ helvét vallásunk részéről méltán úgy fogadtathatik, mint csaknem két untató századig óhajtva várt felelő viszhang azon szelíd hivogatásra, mit a’ teljes elszakadást okozot „Formula Concordiae“ ellenében az akkori ref. superintendensek egyike „Magyar Harmonia“ czimű munkája által nyilvánított, de a’ mellyet — fájdalom,! — az elmék azon időszaki fölhevült ingerültsége miatt, némelly hittanárok nem csak nem méltánylottak, sőt az óhajtott egybeolvadás helyett ürügyül vettek visszataszító könyvek terjesztésére; — most azonban enyhítő íz gyanánt balzsamozza az ég ezen sajnos visszaemlékezést a’ „Szózat“-tal, melly ma is, mint két század előtt, nyílt karokra talál a’ helvét egyház fiainál, kik, mint maga a’ „Szózat”, magas lelkületű hőse, ma sem ismernek lényeges különbséget a’ két hitágazat között. ” De létezzék bár dogmakülönbség az ágostai tan szerint, annyi, minden mystificatiót kirekesztve, biztosan állítható , hogy mind a’ két hitágazatú evangelicusoknak azon egyedei, kik által az unió eszközlendő lesz, minden lényeges különbség nélkül ugyanazon egy hitet vallják, t. i. a’ nemes gróf azon hitét, miszerint közalap az evangélium, és ez egyedül az ész szabad használata mellett, a’ szeretet, hit és remény kútfeje.—Az utóbb elhunyt 18-ik század lényegesen különböző vallásfelekezetek két igen nevezetes egyesítésének lön tanúja. Első példáját adá a’ különböző értelműek iránti keresztény rokon simulásának a’ tiszáninneni ref. superintendentia, midőn a’ felsőbb 5 megyébeni többnyire puritana ekklézsiákat némelly egyházkományzati gyakorlatainak feláldozásával az 1734-ben Bodrog-Kereszturban tartott zsinat határozata által kebelébe fogadta. Kevés év haladtával követte ezt az istentiszteletben divatozó nyelv után közönségesen oláhoknak nevezett alsó-magyarországi óhitű keresztényeknek a’ r. cath. egyházzak egyesitése 1753-ban, mit két évvel később a’felső-magyarországi óhitűeknek az úgynevezett oroszoknak egyesitése is követett; és ha ezen szerencsésen sikerült unióknak alapszabályait taglaljuk, igenis szembeötlő , miképen figyelmezve a’ tudományokat nélkülöző köznépre, melly vallását többnyire idegeit érdeklő kül- és felszínekhez köti, minek: az imádságházak külső alakja ’s belső szerkezete, a’ vallásos eljárások megszokott formái , mik miatt a’ nép részekre oszlik, mellyeknek mindegyike önmagát a’ többinél biztos alapokon boldogító vallás birtokában véli — a’ csekélyebb, lényegtelen, de érzékekbe ötlő különbözések gondosan meghagyattak, ’s az unió épen az igen is lényeges kérdéseknél kölcsönös engedékenység által eszközöltetett, minek: a’ puritanusok részéről a’ superintendens elfogadása; a’ reformátusok részéről a’ superintendensnek világiak befolyásával választása, ’s a’ paphivási szokás elfogadása; az óhitüek részéről a’ pápai suprematia elismerése; a’ r. catholicusok részéről az egyházi férfiak nőtlensége elvételi eltávozás, a’ keleti egyház ünnepeinek, a’ „Pravila“ czimű canonoknak megszenvedése ’stb. — Gyakorlatilag igazolják ezek a’ vezérczikk azon rendithetlen állítását, hogy az üdvdús egybeolvadást a’ szabad észhasználat működése legsiikeresebben eszközölheti; nem felesleges azonban megjegyezni, hogy a’ köznép helyett, mellynél az észhasználat az egymást váltó napok egyhangú során keresztül nem annyira működik mint vonaglik, azoknak kötelességük működni, kik az észhasználatban remekelni tanultak. — Örömmel járulok azon gyakorlati nehézség kiegyenlítéséhez is, mit a’ vezérczikk írója a’ két evangelicus felekezet belkormányzati rendszereinek velős egybehasonlitása után azon körülményből lát, hogy az ágostaiaknak belkormányzása kitünőleg néphatalmú, a’ helvét vallásuaké ellenben zártkörű főnökhatalom, miben annyival inkább remélhető a’ kiegyenlítés, mivel az ágostai köznép aligha távolról is sejt valamit az őt illető néphatalomról, ’s annak gyakorlatában annál kevesbbé vészén részt, minthogy az ágostai valamennyi superintendentia egy világi főnök alá egyesülve gyakorolja collegiale jogait; más részről pedig a’ helvét vallásuakat annál kevesbbé nyomja zártkörű főnökhatalom súlya, mivel minden superintendentiás külön ’s egymástól függet-111