Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)
1843-03-23 / 232. szám
Csütörtök «39 Martius 23.1843. PESTI HIRLAP. külföldi tartományokba példányok tűkkel 5 penge krajczár számittatik. TARTALOM. Főherczeg Ferencz Károly javulásban. A’ bá n- A tetőrendszeri orsz. választmány szétoszlik. Főv. uld. Megyei dolgok: Sáros (tisztválasztás april. 5). Gömör (házi adó együttviselése elfogadva, ősiség eltörlése nem). Pest (követutasitás, előlegesek, érdekegység, nemzetiség, vallás, kir. városok). Csongrád (a’ két párt előharcza, kinézések a’ házi adó és Klauzál iránt). Hont (főispánhelyettesi kinevezés, tisztelkedések elrendelése, esküforma, bírságok). Magyar tengerpart (óhajtások a’ vasút, ’s m. kereskedelmi társaság iránt, Vodjaner dohányszállítása). Egyesületek ’s közintézetek. Hivat. közlemény a’ pesti prot. főiskoláról. — Külf. napló. Szerbia. Éjszakamerikai egyesült statusok. Nagybrit. és Izland. Frankhon. Portugália. Törökbirodalom. — Értekező.— Felelet Dr. Wildnernek. — Trefort Ágoston. Hiv. tudósítások. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Császári királyi főherczeg Ferencz Károly, mart. 18- dikáról szóló orvosi jelentések szerint, igen nagy mértékben jobban érzi magát, ’s előbbi egészségének tökéletes helyreállítása remélhető. (Bécsi újság.) Bocsánatot kell kérnünk, hogy Vezérczikkel ezúttal nem szolgálhatunk. Az országos választmány, melly a’ büntetőtörvénykönyv kidolgozására megbízva volt, múlt vasárnap mart. 19-kén tartá utolsó ülését, ’s immár egészen szétoszlott, miután előbb három alválasztmányban, utóbb pedig egész testületben a’ bűnvádi eljárást, a’ bűnök ’s büntetések codexét ’s a’ börtönrendszert magában foglaló nagy munkán 1/2 évig dolgozott. A’ választmányi munkálat a’ külön véleményekkel (separatum votumokkal) egyetemben sajtó alatt van, mihelyt elkészülend, közöltetendő a’törvényhatóságokkal, mellyek annyi érdekkel néznek a’ roppant fontosságú munkának elibe. — Icák Ferencz csütörtökön mart. 16-kán utazott el, még elég jókor,hogy megyéjében,melly őt illy hosszú ideig sajnálkozva nélkülözd, a’ mart. 20-kára rendelt követutasitó választmányban részt vehessen. Klauzál 19-kén utazott Szegedre, jelenléte morális súlyával uj életet adandó megyéje közszellemének. És jönek hírek innen, és jőnek hirek amonnan, ügyek és személyek állása felől, mert fejleni kezd nálunk is a’ kor, a’ politicai férfiasságnak kora, mellyben ügy és személy szorosabb kapcsolatban van, mint ekkorig látni megszoktuk vala. És aggódva függ a’ honfi kebel a’ közel hetek rejtelmein; és szorongatott érzelemmel néz azon vidékek fölé, hol a’ nemzet tiszteltjeinek személyeihez talán az országos korkérdések sorsa csatlakozhatik; mert hajd nehéz időkben az átalakulás tengerén hányatott nemzeti hajó kormányrudjához, viharedzett tapasztalt vezérkezek kellenek. — És eljövend, a’ minek jöni kell; de a’ melly nemzet magáról lemond , az ha vész, sorsát megérdemlette. — Jf. Fővárosi újdonságok. Hajdan, midőn a’ cselekvőség pályatere a’ férfias tett-erő szabad kifejtésében nyíltabb , tágasabb vala; midőn már maga a’ resignátióval párosult regényes hősi és vallásos életnek a’ mostaninál erősebb szinezetű vezéri lobogója nemcsak egyesek , de a’ tömeg kedélyét is bizonyos költői lelkesedés, sőt gyakran az ábrándos felmagasztaltság hangulatában tartá, mondhatlan hatással volt rájuk a’ költészet istenhatalmú varázsa, mellynek melegétől a’ komoly, gondteljes élet jege felolvad, mellynek bájszavára elnémul a’ föld széthangzó, zenebonás nesze, ’s egy szebb és jobb világ tiszta harmóniája magasztos öröm vagy fájdalom gyönyörével tölti el a’ fogékony sziveket, ’s melly virágok közé rejtve izlelteti meg velünk a’ földről elköltözött igazság tiltott gyümölcseit. Mélyen érezék, jól tudák ezt a’ hajdankor választottabb népei, ’s költőik szív- és léleknemesitő ajándékát a’ hála és tisztelet legbecsesebb adójával törekedtek busásan visszafizetni. Nem volt ez anyagi jutalom, nem volt ez, a’ lant tiszta égi pengésével ellenkező , ’s éltünk sötétebb oldalára emlékeztető pénzbeli díj, hanem a’ költő remekei által meghatott nép dicsőítő ünnepe, az olympiai versenyzeten vagy a’ capitoliumban tömérdek részvevő kebel élénk szívdobogása közt átadott egyszerű borostyánkoszorú, ’s mégis olly gazdag, olly mennyei jutalom, melly az ünnep hősét istenek sorába legméltóbban emelé. — Kevesbbé költői elemű ’s inkább reális irányú korunkban többé nem szokják koszorúzni a’költőt , most egyedül a’ menyasszonyok, fiatal halottak és a’ schweizi vagy a’ karinthiai hegyekből őszkor hazatérő marhák pályabére és sajátja az; jelenleg költőink legszebb dalai is ritkán válnak szívemelő énekké a’ sokaság ajkain, ’s életökben a’ nép alig emlékszik meg róluk a’ nyilvános érdemelismerés, buzdító megisztelés ünneplő jeleivel, ezt többnyire csak haláluk után teszi, mintha e körülmény önkénytelenül is arra figyelmeztetne bennünket, miszerint a’ költő nem e’ világba, ’s még kevesbbé e’ korba való ember. A’ nép most eleget vél tenni a’ költő méltánylásának az által, ha műveit a’ legolcsóbb kiadásban megveszi, ha lefekvéskor a’ múzsák bájzenéjét altatószerül használja , avvagy az elhunyt költő emlékszobrát, sok kunyerálásra, egy pár huszasnyi adakozással igyekszik létesíteni. — És most miután e’ részben a’ múltat némileg összehasonlitók a’jelennel, e’prózai kor egyidomú folyamának ellenében, igen jól esik egy nevezetes kivételt megemlíthetnünk, — kivételt, uraim ! még pedig nem az érettebb nemzetek, hanem a’ most zsendülö, ifjú magyar honában, hol még csak egy pár évvel ezelőtt, a’ nyersebb természetű , műveletlen, vagy idegen nevelésű úri sereg nagy része, a’ legjobb magyar költőt is bolondok házába lett volna képes utasítani. Igen, egy kivételt hozunk fel, melly világosan tanúsítja azt, hogy a’ nemzeti haladás szellemétől megkapott magyarság most már élénk hazafias önérzetes részvéttel ’s hő buzgalommal méltányolja költészetünk azon jeles bajnokait, kik Berzsenyikint: ,,a’ lantot felkent kezekkel érdeklik“, ’s nemzeti nyelvünk csinosbitására, nemesebb, magasabb érzelmek ébresztésére, ’s a’ közszellem szilárdítására jelentékeny, nagy hatással munkálódnak. És e’nevezetes kivételt azon dalünnep tévé, melly fővárosunkban f. h. 17-én, Kisfaludy Sándor 70-ik név- és évnapja tiszteletére tartaték. Az ünnep eredeti terve jeles költőnk Garay János lelkében fogamzott meg, ’s fényes sükerénél fogva, az Garay legszebb költői művének nevezhető, melly azonban csak derék egyesült társainak összemunkáló segélye által egészülhetett ki teljesen. E’ dalünnep az elnök, báró Eötvös József megnyitó beszédén vette kezdetét. A’köztiszteletű báró nyomásan jelölé ki az ezen ünnep tartatására szolgált inditóokokat, érdekesen sorozá elő Kisfaludy Sándor érdemeit, ’s korára és nemzetére tett hatásának eredményeit; különösen finom tapintattal találá el azon okot, miért hogy Kisfaludy Sándor olly közönségesen ismert, népszerű költő, mert szerinte az ünnep hősének minden verse tisztán magyar! Szent igaz! Bár kellő figyelemre méltatná ezt minden magyar költő, ki ugyan szép tehetséggel bir, de idegen szellemű műveivel nem képes a’honosok sympathiáját megnyerni. — Garay János, Kisfaludy Sándor életrajzát olvasá fel,nem rendetlenül egymásra halmozott száraz adatok előadásával, hanem a’ logicailag összefűzött egészet a’ criticai vizsgálódás szövétnekvilágával ’s a’ költői lelkesedés tiszta lángjaival árasztván el. — Vachot Sándor, Kisfaludyt dicsőitő költeményét szavalá el, ’s bár e’sorok írója a’ szerzővel testvéri viszonyban áll, annyit azonban részrehajlás nélkül ’s bizonyára a’ közvélemény megegyezésével mondhat ki, miszerint az említett költemény irodalmunk maradandó becsű művei közé tartozik, ’s magát a’ dicsőítőt dicsérté meg. — Kuthy Lajos „Nők és az élet“ czímű értekezése a’ szép nem szellemi befolyását a’ történet és művészet kifejlődésére, alapos nézetekkel ’s a’ legfényesebb példák kiemelésével sikerdúsan bizonyitá be, ’s egyszersmind lelkesen mutatá ki az utat, melly hölgyeinknek a’ magyar nyelv terjesztésére nyitva áll. — Erdélyi János,Kisfaludy Sándor „Csobáncz“ nevű regéjét, mellynek legalább egyes részeit majd minden, betűismerő magyar szorul szóra tudja, olvasá fel. — Vajda Péternek „Nemzeti háromszin“ czímű költeménye, mint a’ nemzetiség és szabadság szeretetére némi satyricus éllel és sok energiával buzdító dolgozat, szinte megtevő hatását. — Gorove István, Kisfaludy Sándort mint nemzeti költöt tünteté élőnkbe, ’s hivatkozva külföldi példákra, jelesen mutogatá ki, milly befolyást gyakorol a’ népre a’ költészet nemzeti eleme; költőinknek meleg szavakkal ajánlá az eredetiséget ’s magyar szellemű írásmódot, ’s végre czélszerűen inditványozá, hogy lépjünk dalegyletekbe, a’ hazát és szabadságot ’s nagy embereinket dicsőíteni. —Székács, az ékesen szavaló, Garaynak Kisfaludy Sándor egyik nevezetes életpontjára vonatkozó szép költeményét olvasá fel erős és megható érczhangjával. — Végre Tóth Lörincz befejező beszédében köszönetet monda a’ közönség szíves részvétéért, ’s újra lelkes szavakkal hozá emlékezetbe az ünneplett koszorús költő fényes érdemeit. Közben a’ nemzeti színház kardolnokai az Erdélyi által szerzett alkalmi költeményt meghatólag éneklék. (Mindezen mű rövid idő alatt a’ Regélőben fog megjelenni.) Minthogy e’ dalünnepet a’ hirdetmény szerint a’ tudós társaság szűk termében akarák megülni, eleinte a’ hallgatóság egy része ezt tömné meg; de mivel a’ nagyobb rész kün maradt, később Fáy András és Ilkey táblabiró urak eszközlésének következtében a’ közellévő megyeház nagy termének ajtai nyittattak meg a’ Trattner-házból nagy robajjal kirohant sokaság elfogadására. Már maga a’ hallgatók, az ünneplők számtalan száma is szembeötlőleg tanúsítja azon buzgó részvétet, mellyel nálunk Kisfaludy Sándor mint költő iránt viseltetnek; különösen feltűnő volt a’ szép nem köréből jelenvoltak sokasága; mit onnét lehet magyarázni, mert Kisfaludy S. minden magyar költő közt legszerencsésebb tapintattal találta el ’s leplezé föl hölgyeink érzelemvilágának titkait! És milly örömlelkesedéssel, milly forró méltánylással kiséré e’ nagyszámú közönség a’ felolvasó költők választékos előadásait, milly közös volt a’ megelégedés a’dalünnep elhangzása után, mellynek emlékezete azonban örökké viszhangzani fog az ünneplők lelkeiben! Az ünnep vége felé Kisfaludy Sándor jól talált arczképe többek közt osztalék el, ’s e’ részben Heckenast könyvárus hazafiailag tünteté ki magát, mert a’ kőmetszetet ingyen szíveskedék átadni az egyesületnek. Meg kell még említenünk, mikint az ünnep hősének egy oklevelet fognak küldeni fővárosunkból, melly az ünnep minden részesének saját kézzel irt nevét foglalandja magában. Illy nagyszerű ünnepélyes megtiszteltetéssel egy magyar költő sem dicsőittetett még életében, de nincs is magyar költő, kinek művei olvasottabbak, ismertebbek volnának, mint Kisfaludy Sándor remek dalai és regéi, mellyek költészetünk tündéri csarnokában örökké állandó alaposzlopkint diszlenek! Megyei dolgok. Sárosban ápr. 5-kén tisztválasztás lesz. (40 mörben(ha mellékes utón kapott híveink nem csalnak) a’ házi adónak a’ nemesség általi együttviselése , nehéz tusa után, kivált Szentiványi Károly hatalmas lángszavai következtében többséget nyert. Az ősiség eltörlése — mint halljuk — nem ment illy szerencsésen !Pest megye követutasitó közgyűlési mart. 21-kén vette kezdetét, főispánhelyettesi elnökalatt, roppant számú közönség jelenlétében, mint a’ négy középponti megyében ’s az ügy fontosságánál fogva várni mit tett. De a’ nyers erő, mellynek garázdálkodása, emlékezetünkre, Pest megye tanácskozásait még soha nem szenynyezé—eddig legalább — ez alkalommal sem ütötte föl megyénk teremében rémfejét, a’s Pest megye régi becsülete e’ részben újólag óva van. Ősiség, házi adó, örökváltság alkalmasint ma ’s holnap kerülendnek elő; mert az utasítási tervet dolgozott választmány javaslata egy rendszeres egész, mellyben minden tárgynak saját logicus helye van, ’s e’ sort, e’rendet nem volt, ki megzavarni akarná. — Mi e’ gyűlésről hosszasabban fogunk tudósítani, ’s tudósításunk tárgya főkép a’választmány javaslata lesz, mikint azt a’ közgyűléset vagy nem fogadandja, avvagy módositandja. Első nap, mart. 21. Pest vármegyének országgyűlési tárgyakkal megbízott választmánya — a’ mint fontos és érdekes jelentésének kezdetén maga is kifejezd — azon szerencsés helyzetben volt, hogy elvetés tért, mellyböl és mellyen induljon, nem vala szükség keresnie; mert azt a’ megye rég kijelöld , ’s az a’ haladás elve és pályája. — Ez vezérlé Pest megye Reit 1832-ki utasításaiban , ezt követék azóta is szilárdul folytonosan. — De tárgyválasztással sem igen kellett a’ választmánynak törődnie ; mert ezeket is kijelölte már a’ megyében kifejtett ’s két országgyűlésre adott utasításokban nyilatkozott közvélemény.— Javaslatai, mellyek a’ jelen közgyűlésen tárgyalás alá vétettek, ’s a’ kijelölendő módosításokkal határozat erejére emeltettek, a’ következők: 1) A’ törvényhozás legelső ’s mellőzhetlen kelléke, hogy ki legyen egészítve. Azon nem reménylett esetre tehát, ha talán azok közül, kiknek akár közvetlen, akár közvetve országgyűlési joguk van, valaki meg nem hivatnék, vagy a’megjelenésben akadályoztatnék, követ urak a’ képviselők táblája tagjainak igazolási kérdését (verificatióját) is szőnyegre hozván, az országgyűlés kiegészítését eszközölni igyekezendnek. —Mivel pedig ő felsége a’ múlt országgyűlésre 1840. ápril. 25-kén kiadott kir. válaszában a’törvény ’s törvényes gyakorlat szerint meghivandóknak bizonyos meghívások felöl biztosítani ’s a’ múlt alkalommal némelly mágnások meghívásának késedelmét a’ törvényhatóságok által hiányosan eszközlött összeírásoknak tulajdonítani méltóztatott, — a’ megye őei az e’ megyében lakó vagy birtokos főrendek összeírását elrendelek. 2) Hanyagság a’ végrehajtásban nemcsak a’ törvény czélzott jótékonyságát semmisíti meg, hanem a’ törvényhozás folyamát ’s logicáját is megakasztja; mert sok törvény van, melly elörvénynek van letéve, maga után további fejleményt okvetlen vonandónak, mi ha végre nem hajtatik, a’ haladás kerekének természetesen meg kell akadni. Követ urak tehát elölegesen indítványba hozandják a’ törvények végre nem hajtásának számonkérését ide tartoznak főképen: a) a’ részek tettleges viszszacsatolásának elmulasztása; b) a’ múlt országgyűlésről kirendelve volt országos választmányok munkálatai; — c) a’ jobbágytelken lakó nemesek adóztatását parancsoló 1836: XI.cz. végrehajtásának több megyékbeni megbocsáthatlan elmulasztása, mi már is annyi káros következményt szült. 47