Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)

1843-03-23 / 232. szám

Csütörtök «39 Martius 23.1843. PESTI HIRLAP. külföldi tartományokba példányok tűkkel 5 penge krajczár számittatik. TARTALOM. Főherczeg Ferencz Károly javulásban. A’ bá n- A tetőrendszeri orsz. választmány szétoszlik. Főv. uld. Megyei dolgok: Sáros (tisztválasztás april. 5). G­ö­m­ö­r (házi adó együttviselése elfogadva, ősiség eltörlése nem). Pest (követuta­­sitás, előlegesek, érdekegység, nemzetiség, vallás, kir. városok). C­s­o­n­g­r­á­d (a’ két párt előharcza, kinézések a’ házi adó és Klauzál iránt). Hont (főispánhelyettesi kinevezés, tisztelke­­dések elrendelése, eskü­forma, bírságok). Magyar tengerpart (óhaj­tások a’ vasút, ’s m. kereskedelmi társaság iránt, Vodjaner dohány­szállítása). Egyesületek ’s közintézetek. Hivat. közlemény a’ pesti prot. főiskoláról. — Külf. napló. Szerbia. Éjszakamerikai egye­sült statusok. Nagybrit. és Izland. Frankhon. Portugália. Török­­birodalom. — Értekező.— Felelet Dr. Wildnernek. — T­r­e­­fort Ágoston. Hiv. tudósítások. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Császári királyi főherczeg Ferencz Károly, mart. 18- dikáról szóló orvosi jelentések szerint, igen nagy mérték­ben jobban érzi magát, ’s előbbi egészségének tökéletes helyreállítása remélhető. (Bécsi újság.) Bocsánatot kell kérnünk, hogy Vezérczikkel ez­úttal nem szolgálhatunk. Az országos választmány, melly a’ bün­tetőtörvénykönyv kidolgozására megbízva volt, múlt va­sárnap mart. 19-kén tartá utolsó ülését, ’s immár egé­szen szétoszlott, miután előbb három alválasztmányban, utóbb pedig egész testületben a’ bűnvádi eljárást, a’ bűnök ’s büntetések codexét ’s a’ börtönrendszert magában fog­laló nagy munkán 1­/2 évig dolgozott. A’ választmányi munkálat a’ külön véleményekkel (separatum votumokkal) egyetemben sajtó alatt van, mihelyt elkészülend, közölte­­tendő a’törvényhatóságokkal, mellyek annyi érdekkel néz­nek a’ roppant fontosságú munkának elibe. — I­­c­ák Fe­rencz csütörtökön mart. 16-kán utazott el, még elég jó­kor,hogy megyéjében,melly őt illy hosszú ideig sajnálkozva nélkülözd, a’ mart. 20-kára rendelt követutasitó választ­mányban részt vehessen. Klau­zál 19-kén utazott Szeged­re, jelenléte morális súlyával uj életet adandó megyéje köz­szellemének. És jönek hírek innen, és jőnek hirek amonnan, ügyek és személyek állása felől, mert fejleni kezd nálunk is a’ kor, a’ politicai férfiasságnak kora, mellyben ügy és személy szorosabb kapcsolatban van, mint ekkorig látni megszoktuk vala. És aggódva függ a’ honfi kebel a’ közel hetek rejtelmein; és szorongatott érzelemmel néz azon vi­dékek fölé, hol a’ nemzet tiszteltjeinek személyeihez talán az országos korkérdések sorsa csatlakozhatik; mert hajd­­ nehéz időkben az átalakulás tengerén hányatott nemzeti hajó kormányrudjához, vihar­edzett tapasztalt vezérkezek kellenek. — És eljövend, a’ minek jöni kell; de a’ melly nemzet magáról lemond , az ha vész, sorsát megérdem­­lette. — Jf. Fővárosi újdonságok. Hajdan, midőn a’ cselekvőség pályatere a’ férfias tett-erő szabad kifejté­sében nyíltabb , tágasabb vala; midőn már maga a’ resig­­nátióval párosult regényes hősi és vallásos életnek a’ mos­taninál erősebb szinezetű vezéri lobogója nemcsak egye­sek , de a’ tömeg kedélyét is bizonyos költői lelkesedés, sőt gyakran az ábrándos felmagasztaltság hangulatában tartá,­­ mondhatlan hatással volt rájuk a’ költészet isten­­hatalmú varázsa, mellynek melegétől a’ komoly, gondtel­jes élet jege felolvad, mellynek bájszavára elnémul a’ föld széthangzó, zenebonás nesze, ’s egy szebb és jobb világ tiszta harmóniája magasztos öröm vagy fájdalom gyönyö­rével tölti el a’ fogékony sziveket, ’s melly virágok közé rejtve izlelteti meg velünk a’ földről elköltözött igazság tiltott gyümölcseit. Mélyen érezék, jól tudák ezt a’ haj­­dankor választottabb népei, ’s költőik szív- és lélekneme­­sitő ajándékát a’ hála és tisztelet legbecsesebb adójával törekedtek busásan visszafizetni. Nem volt ez anyagi ju­talom, nem volt ez, a’ lant tiszta égi pengésével ellenke­ző , ’s éltünk sötétebb oldalára emlékeztető pénzbeli díj, hanem a’ költő remekei által meghatott nép dicsőítő ünne­pe, az olympiai versenyzeten vagy a’ capitoliumban tömér­dek részvevő kebel élénk szívdobogása közt átadott egy­szerű borostyánkoszorú, ’s mégis olly gazdag, olly mennyei jutalom, melly az ünnep hősét istenek sorába leg­méltóbban emelé. — Kevesbbé költői elemű ’s inkább reá­lis irányú korunkban többé nem szokják koszorúzni a’köl­tőt , most egyedül a’ menyasszonyok, fiatal halottak és a’ schweizi vagy a’ karinthiai hegyekből őszkor hazatérő marhák pályabére és sajátja az; jelenleg költőink legszebb dalai is ritkán válnak szívemelő énekké a’ sokaság ajkain, ’s életökben a’ nép alig emlékszik meg róluk a’ nyilvános érdemelismerés, buzdító megisztelés ünneplő jeleivel, ezt többnyire csak haláluk után teszi, mintha e körülmény önkénytelenül is arra figyelmeztetne bennünket, miszerint a’ költő nem e’ világba, ’s még kevesbbé e’ korba való ember. A’ nép most eleget vél tenni a’ költő méltánylásá­nak az által, ha műveit a’ legolcsóbb kiadásban megveszi, ha lefekvéskor a’ múzsák bájzenéjét altatószerül használ­ja , avvagy az elhunyt költő emlékszobrát, sok kunyerá­­lásra, egy pár huszasnyi adakozással igyekszik létesíteni. — És most miután e’ részben a’ múltat némileg összeha­­sonlitók a’jelennel, e’prózai kor egyidomú folyamának ellenében, igen jól esik egy nevezetes kivételt megemlít­hetnünk, — kivételt, uraim ! még pedig nem az érettebb nemzetek, hanem a’ most zsendülö, ifjú magyar honában, hol még csak egy pár évvel ezelőtt, a’ nyersebb termé­szetű , műveletlen, vagy idegen nevelésű úri sereg nagy része, a’ legjobb magyar költőt is bolondok házába lett volna képes utasítani. Igen, egy kivételt hozunk fel, melly világosan tanúsítja azt, hogy a’ nemzeti haladás szellemé­től megkapott magyarság most már élénk hazafias önérzet­es részvéttel ’s hő buzgalommal méltányolja költészetünk azon jeles bajnokait, kik Berzsenyikint: ,,a’ lantot felkent kezekkel érdeklik“, ’s nemzeti nyelvünk csinosbitására, nemesebb, magasabb érzelmek ébresztésére, ’s a’ köz­szellem szilárdítására jelentékeny, nagy hatással munká­­lódnak. És e’nevezetes kivételt azon dalünnep tévé, melly fővárosunkban f. h. 17-én, Kisfaludy Sándor 70-ik név- és évnapja tiszteletére tartaték. Az ünnep ere­deti terve jeles költőnk Garay János lelkében fogam­­zott meg, ’s fényes sükerénél fogva, az Garay legszebb költői művének nevezhető, melly azonban csak derék e­­gyesült társainak összemunkáló segélye által egészülhe­tett ki teljesen. E’ dalünnep az elnök, báró Eötvös Jó­zsef megnyitó beszédén vette kezdetét. A’köz­­tiszteletű báró nyomásan jelölé ki az ezen ünnep tartatásá­ra szolgált inditóokokat, érdekesen sorozá elő Kisfaludy Sándor érdemeit, ’s korára és nemzetére tett hatásának eredményeit; különösen finom tapintattal találá el azon okot, miért hogy Kisfaludy Sándor olly közönségesen is­mert, népszerű költő, mert szerinte az ünnep hősének minden verse tisztán magyar! Szent igaz! Bár kellő figye­lemre méltatná ezt minden magyar költő, ki ugyan szép tehetséggel bir, de idegen szellemű műveivel nem képes a’honosok sympathiáját megnyerni. — Garay János, Kisfaludy Sán­dor életrajzát olvasá fel,nem ren­detlenül egymásra halmozott száraz adatok előadásával, hanem a’ logicailag összefűzött egészet a’ criticai vizsgá­lódás szövétnekvilágával ’s a’ költői lelkesedés tiszta láng­jaival árasztván el. — Vacho­t Sándor, Kisfaludyt di­­csőitő költeményét szavalá el, ’s bár e’sorok írója a’ szerzővel testvéri viszonyban áll, annyit azonban rész­rehajlás nélkül ’s bizonyára a’ közvélemény megegye­zésével mondhat ki, miszerint az említett költemény iro­dalmunk maradandó becsű művei közé tartozik, ’s magát a’ dicsőítőt dicsérté meg. — Kuthy Lajos „Nők és az élet“ czím­ű értekezése a’ szép nem szellemi befolyá­sát a’ történet és művészet kifejlődésére, alapos nézetek­kel ’s a’ legfényesebb példák kiemelésével sikerdúsan bi­­zonyitá be, ’s egyszersmind lelkesen mutatá ki az utat, melly hölgyeinknek a’ magyar nyelv terjesztésére nyitva áll. — Erdélyi János,Kisfaludy Sándor „Csobáncz“ nevű regéjét, mellynek legalább egyes részeit majd min­den, betűismerő magyar szorul szóra tudja, olvasá fel. — Vajda Péternek „Nemzeti háromszin“ czím­ű költeménye, mint a’ nemzetiség és szabadság szeretetére némi satyricus éllel és sok energiával buzdító dolgozat, szinte megtevő hatását. — Goro­ve István, Kisfaludy Sándort mint nemzeti kö­ltöt tünteté élőnkbe, ’s hi­vatkozva külföldi példákra, jelesen mutogatá ki, milly be­folyást gyakorol a’ népre a’ költészet nemzeti eleme; köl­tőinknek meleg szavakkal ajánlá az eredetiséget ’s magyar szellemű írásmódot, ’s végre czélszerűen inditványozá, hogy lépjünk dalegyletekbe, a’ hazát és szabadságot ’s nagy embereinket dicsőíteni. —Székács, az ékesen szavaló, Garay­nak Kisfaludy Sándor egyik nevezetes életpontjára vonatkozó szép költeményét olvasá fel erős és megható érczhangjával. — Végre Tóth Lörincz be­fejező beszédében köszönetet monda a’ közönség szíves részvétéért, ’s újra lelkes szavakkal hozá emlékezetbe az ünneplett koszorús költő fényes érdemeit. Közben a’ nem­zeti színház kardolnokai az Erdélyi által szerzett alkalmi költeményt meghatólag éneklék. (Mindezen mű rövid idő alatt a’ Regélőben fog megjelenni.)­­ Minthogy e’ dalün­nepet a’ hirdetmény szerint a’ tudós társaság szűk termé­ben akarák megülni, eleinte a’ hallgatóság egy része ezt tömné meg; de mivel a’ nagyobb rész kün maradt, később Fáy András és Ilkey táblabiró urak eszközlésének követ­keztében a’ közellé­vő megyeház nagy termének ajtai nyit­tattak meg a’ Trattner-házból nagy robajjal kirohant soka­ság elfogadására. Már maga a’ hallgatók, az ünneplők számtalan száma is szembeötlőleg tanúsítja azon buzgó részvétet, mellyel nálunk Kisfaludy Sándor mint költő iránt viseltetnek; különösen feltűnő volt a’ szép nem kö­réből jelenvoltak sokasága; mit onnét lehet magyarázni, mert Kisfaludy S. minden magyar költő közt legszerencsé­sebb tapintattal találta el ’s leplezé föl hölgyeink érzelem­világának titkait! És milly örömlelkesedéssel, milly forró méltánylással kiséré e’ nagyszámú közönség a’ felolvasó költők választékos előadásait, milly közös volt a’ megelé­gedés a’dalünnep elhangzása után, mellynek emlékezete azonban örökké viszhangzani fog az ünneplők lelkeiben! Az ünnep vége felé Kisfaludy Sándor jól talált arczképe többek közt osztalék el, ’s e’ részben Heckenast könyv­árus hazafiailag tünteté ki magát, mert a’ kőmetszetet in­gyen szíveskedék átadni az egyesületnek. Meg kell még említenünk, mikint az ünnep hősének egy oklevelet fog­nak küldeni fővárosunkból, melly az ünnep minden része­sének saját kézzel irt nevét foglalandja magában. Illy nagyszerű ünnepélyes megtiszteltetéssel egy magyar költő sem dicsőittetett még életében, de nincs is magyar költő, kinek művei olvasottabbak, ismertebbek volnának, mint Kisfaludy Sándor remek dalai és regéi, mellyek költésze­tünk tündéri csarnokában örökké állandó alaposzlopkint diszlenek! Megyei dolgok. Sárosban ápr. 5-kén tisztválasztás lesz. (40­ mörben(ha mellékes utón kapott híveink nem csalnak) a’ házi adónak a’ nemesség általi együttviselése , nehéz tusa után, kivált Szentiványi Károly hatalmas lángszavai kö­vetkeztében többséget nyert. Az ősiség eltörlése — mint halljuk — nem ment illy szerencsésen !Pest megye követutasitó közgyű­lé­­s­i mart. 21-kén vette kezdetét, főispánhelyettesi elnök­­alatt, roppant számú közönség jelenlétében, mint a’ né­­g­y középponti megyében ’s az ügy fontosságánál fogva várni mit tett. De a’ nyers erő, mellynek garázdálkodása, emléke­zetünkre, Pest megye tanácskozásait még soha nem szeny­­nyezé—eddig legalább — ez alkalommal sem ütötte föl me­gyénk teremében rémfejét, a’s Pest megye régi becsülete e’ részben újólag óva van. Ősiség, házi adó, örökváltság alkalmasint ma ’s holnap kerülendnek elő; mert az utasítási tervet dolgozott választmány javaslata egy rendszeres egész, mellyben minden tárgynak saját logicus helye van, ’s e’ sort, e’rendet nem volt, ki megzavarni akarná. — Mi e’ gyűlésről hosszasabban fogunk tudósítani, ’s tudósításunk tárgya főkép a’választmány javaslata lesz, mikint azt a’ közgyűléset vagy nem fogadandja, avvagy módositandja. Első nap, mart. 21. Pest vármegyének országgyű­lési tárgyakkal megbízott választmánya — a’ mint fontos és érdekes jelentésének kezdetén maga is kifejezd — azon szerencsés helyzetben volt, hogy elvetés tért, melly­­böl és mellyen induljon, nem vala szükség keresnie; mert azt a’ megye rég kijelöld , ’s az a’ haladás elve és pályája. — Ez vezérlé Pest megye R­eit 1832-ki utasítá­saiban , ezt követék azóta is szilárdul folytonosan. — De tárgyválasztással sem igen kellett a’ választmánynak törőd­nie ; mert ezeket is kijelölte már a’ megyében kifejtett ’s két országgyűlésre adott utasításokban nyilatkozott köz­vélemény.— Javaslatai, mellyek a’ jelen közgyűlésen tár­gyalás alá vétettek, ’s a’ kijelölendő módosításokkal hatá­rozat erejére emeltettek, a’ következők: 1) A’ törvényhozás legelső ’s mellőzhetlen kelléke, hogy ki legyen egészítve. Azon nem reménylett esetre tehát, ha talán azok közül, kiknek akár közvetlen, akár közvetve országgyűlési joguk van, valaki meg nem hivat­nék, vagy a’megjelenésben akadályoztatnék, követ urak a’ képviselők táblája tagjainak igazolási kérdését (verifi­­catióját) is szőnyegre hozván, az országgyűlés kiegészí­tését eszközölni igyekezendnek. —Mivel pedig ő felsége a’ múlt országgyűlésre 1840. ápril. 25-kén kiadott kir. vála­szában a’törvény ’s törvényes gyakorlat szerint meghivan­­dóknak bizonyos meghívások felöl biztosítani ’s a’ múlt al­kalommal némelly mágnások meghívásának késedelmét a’ törvényhatóságok által hiányosan eszközlött összeírások­nak tulajdonítani méltóztatott, — a’ megye ő­ei az e’ me­gyében lakó vagy birtokos főrendek összeírását elrendelek. 2) Hanyagság a’ végrehajtásban nemcsak a’ törvény czélzott jótékonyságát semmisíti meg, hanem a’ törvény­­hozás folyamát ’s logicáját is megakasztja; mert sok tör­vény van, melly elörvénynek van letéve, maga után to­vábbi fejleményt okvetlen vonandónak, mi ha végre nem hajtatik, a’ haladás kerekének természetesen meg kell akadni. Követ urak tehát elölegesen indítványba hozand­­ják a’ törvények végre nem hajtásának számonkérését ide tartoznak főképen: a) a’ részek tettleges viszszacsato­­lásának elmulasztása;­­ b) a’ múlt országgyűlésről kiren­delve volt országos választmányok munkálatai; — c) a’ jobbágytelken lakó nemesek adóztatását parancsoló 1836: XI­­.cz. végrehajtásának több megyékbeni megbocsáthatlan elmulasztása, mi már is annyi káros következményt szült. 47

Next