Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)

1843-01-01 / 209. szám

hetik, és a’ vallásbeli keserű üldöztetésnek több-több pol­gártársaikat áldozatul esni nem hagyhatják, hanem illy e­­setekben magokat a’ törvény szoros rendeletéhez és ér­telméhez fogják alkalmazni. Miután tehát a’ bécsi és linczi békekötések és az 1790 : 26—ik t. ez. a’ hathéti oktatásról egy betűvel sem rendelkeznek, és ha a’ törvényhozó tes­ten kivü­l valakinek törvényt magyarázni szabad volna is, az 1790: 26 t.cz.azon záradékát, hogy az áttérések vak­tában ne történjenek, hathéti oktatás elfogadásának szük­ségére magyarázni még akkor sem, és pedig azért nem lehetne, mivel az érintett törvény hozatala előtt sérelme­sen divatozott ezen oktatást a’ törvény épen az által, hogy arról szót sem tett, egyenesen megszüntette; miután to­vábbá a’ törvény világos szavainál fogva ő felségének az áttérési esetek, melly szó az áttérésnek,megtörténtét fel­tételezi, volnának bejelentendők, és arra nézve, hogy az áttérés vaktában ne történjék , a’ szándéknak ünnepélyes megvizsgálása és kijelentése az 1836-ki országgyűlésnek e’ tárgyra nézve kijelentett értelme szerint is elégséges; ezen vizsgálat pedig a’ tiszti jelentésben érdeklett Mezei Erzsébetre nézve nem csak megtörtént, hanem a’ vegyes küldöttségnek bemutatott jelentéséből az is világos, hogy a’ nevezett személy a’ helvetiai vallástételhez állhatatosan ragaszkodik, sőt most már az is bizonyos, hogy a’ BRek nézete szerint törvényben nem gyökerezett 6 heti oktatást is kiállotta, és ezekhez képest rá nézve az áttérést vaktá­ban történendőnek állítani egyáltaláb­n nem lehetne, ugyanazért a’ RR. Mezei Erzsébetnek a’ helvetiai vallás­tétel következését és szabad gyakorlását megengedik, és e’ felöl mind öt, mind pedig azon helvetiai vallásu lelki­­pásztort, kinek egyházához tartozik, főszolgabíró ur által értesittetni rendelik, az esetet ő felségéhez törvény sze­rint följelentvén. — E’ tárgy feletti vitatkozás közben egy érdemes tag azt nyilvánította, mikint G—I—ur Mezei Erzsébetet hír szerint testi sanyargatással is illette. A’ vizs­gálat elrendeltetett. Közgyűlésünk több tárgyairól jövő postán. — Lukács György: Turóczból, dec. 21. Ma fejeztettek be ezen év­negyedben tanácskozásaink, mellyek november 28-dika óta majd gyűlési, majd törvényszéki körben folyvást tar­tottak. A’ gyűlési tárgyak közt előfordult nádor ő fenségé­nek magyar levele, mellyben visszairatik a BRnek, hogy ő fenségének a’ nemzeti színházra tett országos ajánlatbeli illetőség letisztázását szorgalmazó levelére váratlan volt abbeli válaszuk, miszerint pusztán csak az említett tartozás beszedése jelentetik elrendeltnek, ’s annak behajtása utáni felküldetése igértetik; — mert el nem kerülheté ő fensé­gének figyelmét, mikint az ajánló országgyűlés óta két évnél immár jóval több idő lefolyt, ’s a’ Bt. részéről még­is eddigien, isméltelt sürgetésekre is, a’ szóban levő ille­tőség beszedésének elrendelésin kivül, ebbeli törvényes és hazafius kötelességük teljesítése körül egyéb alig történt,— nehogy tehát a’ nemzeti színház az illető hatóságok fizetési halogatásai miatt napról napra nagyobb zavarba ejtessék, újonnan felszólittatnak a’ BR., hogy a’ késedelmesen történt kivetési ’s beszedési rendelést gyors végrehajtással pótol­ni ’s a’ tartozási öszletet haladék nélkül lefizetni igye­­kezzenek. Mire meghagyaték az illető tisztviselőknek, hogy a’ színházi illetőséget mielőbb hozzák be. — A’ nm. h. ta­nács megengedő , „ hogy Vanovics Draskóczy József gyógyszerész Zniováralja kebelbeli mezővárosunkban gyógyszertárt állíthasson; hanem olly föltétel alatt, hogy azt, miután előbb a’ legfensőbb szabályok szerint minden szükségesekkel elláttatott, és előrebocsátandó tiszti vizs­gálat által jóváhagyatott, az intézvé­ny kézhezvételétől szá­mítandó három hó lefolyta után a’ közönség használatára mulhatlanul felnyitni tartozzék, ellenkezőleg e’ jog a’ folyamodó személyére nézve megszűntnek tekintetik; to­vábbá , hogy a’ gyógyszertárt egyedül személyes joggal kirondja, következőleg másnak felsőbb engedelem nélkül el ne adhassa.“ — Mélt. örökös főispánunk, magyar leve­lében azon tekintetből indulván ki, miszerint a’ jegyzői hi­vatal foglalatosságainak folyvásti öregbedése tapasztaltatik, ’s azokat a’ közelgő országgyűlés is nevelni fogja, Sándor Károlyt tiszteletbeli rendes jegyzőnek nevezé, — Dá­vid Mátyást pedig, azon okból, hogy rendes eskütti hi­vatalában több évekig szorgalmatosan és közmegelégedés­­re eljárt, alszolgabirói czimmel ruházá fel. Ez utóbbira nézve azonban egyetemes helyeslés mellett is megkülön­­böztetteték a’ szolgabirói czím a’ hatóságtól, melly törvény szerint egyedül csak a’ BB által választott szolga­­birákat illetheti.— Lehoczky Pál táblabiró indítvá­nyára határoztatott, hogy az 1647: 14 törvényezikk nyo­mán a’ római cath­. lelkészek ellen indított és ő felsége udvari rendeletei következtében még a’ folyó évi martiusi köz­gyűlésből megtekinthetés végett fölterjesztett pernek végel­­dönthetés végetti visszakü­ldetése szorgalmaztassék. — Justh György főszolgabíró előadván,miszerint szükség volna , hogy a’ követi utasítás készítésével foglalkozó vá­lasztmányhoz utasított tárgyak minél többek által ismer­tessenek , a’ jegyzői hivatal oda utasittaték, hogy azokat a’ jegyző könyvekből kivonva és sorozva, a’ kívánó Rőnek másolatban adja ki. (Folytatjuk.) — Újhelyi Gábor. Pozony, dec. 15. 1842. Közgyűlésünk másod nap­ján , azon választmánynak elnöke, melly az országgyű­lési követeknek adandó utasítás kidolgozásával van megbíz­va, az iránt ten jelentést, hogy miután KK. és RR a’ tiszta­ujitószékek miképeni tartását ’s a’ választási szabadságot csábítások ’s vesztegetések által paralyzáló pártoskodás mi­képeni megszüntetését és a’ hatalmaskodók által elkövetni szokott, ’s már majd divattá vált kihágások ’s botrán­yos ga­rázdálkodások *— mellyek e’ nemzeti ünnepet nem ritkán vé­rengző, utálatos bűnökkel szeplősiték — miképeni fékezését előlegesen tárgyalás alá venni rendelték, véleményét elkészí­tő , ennélfogva elnök helyettes főispánunk kérdést ten: akar­ják e a’ KK. és RR. ezen véleményt tanácskozás alá venni ? — vagy az országgyűlési követeknek adandó utasítás föl­vételét egy, e’ végett hirdetendő közgyűlésre halasztani ? — Mire egy nevezetes párt az ékesszólásnak különféle nemeivel azt vitatá, hogy a’ követek utasítása részletesen föl ne vétessék, hanem arra különös gyűlés hirdettessék, mellyre kiki elkészülve megjelenhessen. Azonban a’ tartott beszédekből annyi csakugyan kitetszett, hogy ezen párt e’ tárgyra nézve elkészülve jelent meg, ’s miután a’ többség a’ fölvétel mellett maradott, ’s az időnyerési tactica hajótörést szenvedett, azt sürgették, hogy nem egyedül a’ megyei küldöttség véleményét, hanem az 1791—ki ’s 1821/7-ki országos választmány javaslatát ’s a’ megyének, erre 1832- ben hozott utasítását is fölolvastatni szükséges. Mire az volt a’ felelet, hogy ezen választmány akkép lévén a’ vég­zés által kinevezve, miszerint a’ megnevezetteken kivül a’ KK. és RR. küzül akár kinek hozzá járulni, és voksolási teljes szabadsággal élni joga lenne, kinek kinek elég mód­ja volt akkor ezeket hallani, észrevételeket tenni, ’s elég ideje azóta azok fölött gondolkodni, összehasonlításokat tenni, következőleg az időveli szükséges gazdálkodás ’s a’ tanácskozásra váró tárgyak tömege tekintetéből, ez most ne ismételtessék, hanem csak olly esetben használ­tassák , hol a’ vélemény ellen nyomos észrevételek létez­nének. E’ fölötti vitatásokkal majd az egész nap eltelvén, végre — csak hogy valamikép haladjunk — a’ másik fél is belé egyezett, hogy az 1791. évi választmány vélemé­nye nyomán menjünk, ’s az utóbbiakat is újabban combi­­náljuk. Minek folytában azon kérdésre: valljon a’ jegyző, lajstromozó, aladószedő a’ nemnemesek közül választat­hassák el közmegegyezés jön , hogy nem csak azon esetre, ha a’ nemesi rendből alkalmatos egyed nem talál­tatnék , hanem miután a’ közigazatásra alkalmazandó tiszt­viselőknél az anyagi biztosítékon kivül az intelligentia, műveltség ’s erkölcsi jellem volnának azon kellékek, mellyeknek öszpontosulását keresnünk kell, ezeket pedig egyedül a’ születés nem adja, ennélfogva jegyző, megyei közügyvéd, iktató, lajstromozó, aladószedő ’s biztos a’ nem nemesek közül is választathassanak. Ezzel a’ nap eltelvén, más nap alispánunk elnöklete alatt folytattatott a’ tanácsko­zás , azon kérdés fölött: miután némelly hivatalokat a’ fő­ispán szokott volt kinevezni — ezzel mi történjék? — Némellyek, udvariságból, ezt a’ főispánok jogaihoz tartozó­nak álliták; miután azonban a’ főispánok a’ megyéktől köl­csönözik minden jogaikat, ’s a’ statusokkal együtt egy mo­rális testet képeznek, az egész test pedig szilárdan nem munkálkodhatnék, ha egymástól a’ tagok elszakadoznának, bár erre nézve a’ gyakorlat itt-ott különféle eredményeket mutat, illy szokás nem másonnan, mint azon birodalomból mellyel a’ státusok föispánjok személyéhez viseltetnek — vehette eredetét, a’ mint mi is tapasztalok, hogy a’ föis­­pányok a’ statusok szándékát is igyekeztek kitalálni, főleg régibb időkben midőn — minden hivatalra alkalmas egye­­dek gyéren találtatván h olly egyedeket terjesztettek elő, kikkel a’ közönség megelégedett, miáltal aztán a’ szavazás szükségtelenné lön. Innen tehát jogot követelni már annál fogva sem lehet, mivel bizodalomra senki sem kényszerít­hető ; de ez által a’ törvények szelleme sem éretnék el, melly a’ megyebeli tisztviselőket közmegegyezéssel vá­lasztatni rendeli. — Ezeknél fogva a’ KK. és RR. minden megyebeli fizetéses tisztviselőket—a’ tiszteletbeliekre nézve a’ főispánok kinevezési joga fenmaradván—minden a’ főispá­nok és rendek közt támadható súrlódások elkerű­lhetése végett szabadon választani kivánnak. Továbbá pedig még a’ következők határoztattak. Tisztújitószék, minden három év elforgásával mulhatlanul tartassék, melly korszak eltel­vén, ha a’ főispán, vagy annak helyettese a’ tisztújitószék­­re határnapot rendelni elmulasztott, a’ rendek a’ legköze­lebb tartandó közgyűlésben a’ tisztválasztási határnapot megszabják, ’s azt a’ főispánnak tudtára adják, hogy — ha tetszik — arra megjelenhessen; e’ közgyűlésen a’ statusok köréből elégséges számmal választatnak a’ conferentialis ta­gok, kik az elnök befolyásával minden hivatalra két egyént kijelölnek, kik közé sorolandó lészen az illető hivatalt akko­­rig viselt egyed is. Ezekhez a’ főispán, ha ezen kijelöléssel meg nem elégednék, még kettőt nevezhet ugyan, de a’ conferentia által kijelölteket nem hagyhatja ki. Ha időköz­ben akármelly hivatal megürülne, hasonlag szabadválasz­­tás útján pótoltassék ki. Ugyanazon közgyűlésben, mely­­lyen a’ tisztjitószék határnapja megszabatik, fog válasz­tatni egy bíróság a’ törvényszéki bírák köréből, melly egy elnökből ’s hat közbirákból álland; ennek tiszte le­­end a’ tisztújitószékek tartása végetti összegyűlés alkal­mával a’ közcsendre fölügyelni, a’ kihágásokat megvizs­gálni ’s megítélni. Miután pedig a’ tapasztalás azt mutat­ta , mikép gyakran olly hazánkfiai, kiket a’ sors nagyobb birtokkal ’s tehetséggel ajándékozott meg, gőgös hiúsá­gukban azzal akarják mások fölötti elsőbbségüket ’s ha­talmukat megmutatni, hogy az ő kedélyök és szeszélyek szerint történjék a’ tisztválasztás, ’s azzal kérkedhessenek, hogy ők restauráltak, ’s erre ezreket vesztegetni készeb­bek valának mint a’ haza oltárára bármi csekély áldozatot hozni — mi több helyeken gyakran ollyanoktól is eredett, kiktől állásuknál ’s polgári méltóságuknál fogva épen a’ rend fentartása ’s pártok feletti állás várathaték — ’s tiszt­viselőket és olly egyedeket, kik a’ köznemességre befolyás­sal vannak, vesztegetés által magukhoz hódítván, ezek által a’ kevesbbé tehetős voksolókat megvesztegették, mi természetesen reactiót szokott szülni, hogy a’ korteske- s­dések ’s lélek vásárlások foganatlanná tétethessenek , e­ czélra legalkalmasb módnak tartják mindenkor fölkiáltás megpróbálása nélkül a’ titkos szavazást. Az illy móddali szavazat-szedéshez kivántató egyének szinte a’ tisztújitást megelőző gyűlésben lesznek választandók. Ha azonban mégis kihágások akár az elnök, akár mások részéről tör­ténnének, azokat ama’ választott bíróság fogja rögtön meg­ítélni, mellytől súlyosabb esetekben a’ fölebbvitel birtokon belül a’ királyi ’s onnan a’ hétszemélyes táblára megen­gedtetik. A’ büntetés megszabásába a’ KK. és RR. bocsát­kozni nem kívántak, minthogy a’ büntetőtörvény kidol­gozásával megbízott választmánynak köréhez tartozik er­ről is gondoskodni, ’s e’részben a’követeknek egyedül az adatik utasításul: igyekezzenek minden elkövetett vé­tek fokozatához alkalmas törvényt kieszközleni.­­ (Vége következik.) Békésből, december 19. Múlt hó 28-kán befejezett évnegyedes törvényszékünk—jóllehet némelly hiányok mi­att több törvényszékektől felmaradt tárgyakkal a’ rabok száma tetemesen megszaporodott—mind a’ mellett szeren­csésen botozás nélkül ment végbe; úgy látszik, nálunk a’ botrendszer végkép lejárta magát, mit azon körülmény is eléggé tanúsít, miszerint fenyitótörvényszékünk a’ bot­büntetés korlátozására közgyűlésünk figyelmét ’s közre­­munkálását folhíni korszerűnek látta, és határozatta jön, miszerint a’ botoztatás bírák uraimék kezeiből kivétetvén, az addig is, mig törvény által eltöröltetnék, nem máskép, mint rendes ’s időszakonkint törvényszékre terjesztendő jegyzőkönyv vitele’s akkor is csak sz.biró ’s eskütt együtt­­biráskodása mellett gyakoroltathassák.— Valóban embersé­ges eljárás,’s csak azt lehet sajnálni, hogy találkoztak egyé­nek, kik részint a’botbüntetés nélkülözésére népünket még eléggé megérve nem találják, részint pedig a’ bíráknak kü­lönben is ingadozó tekintélyét veszélyeztetve látják; de hi­szen ez a’ nem-akarás elavult nótája, mellyre elmondhatjuk: uram,­ bocsáss meg nektek! — Áttérvén tárgy-összefüggési szempontból ez úttal a’ közgyűlésre, nem fogja ön ’s köz­gyűlési rendes levelezője rész néven venni, ha a’ gyűlés határozatival némileg ellenkező nézeteket is közlendek; két tárgy fordult elő ugyanis, melly többek véleménye sze­rint más határozatot igényelt: egyik az időközben megürült másodalispáni és eskütti hivataloknak betöltése, másik az országszerte felfogott vontatók kérdése; az elsőre nézve közgyűlésünk az alispánságot substitutio, az esküttséget pe­dig surrogatio útján határozta betöltendőnek, holott alig múlt egy éve, hogy ugyanezen esküttséget, nem találván a’ surrogatiót törvényszerű módnak, akkoriban substitutio által pótolta ki; egyébiránt nem akarom tovább fűzni a’ gondolatok lánczolatát, mert könnyen következetlenséget is tüntethetnék fel, annyit azonban mégis csak ki kell mon­danom, mikép ha nem rejlett is egy kis „arriére pensée“ némelly előrelátó egyének keblében, de annyi mindeneset­re igaz, hogy ezen egész tanácskozásban hiányzott azon értelemegység, mellyel egy kis előző értekezéssel aligha meg nem közelíthettünk volna. — A’ mi a’ vontatókat ille­ti : ezekre nézve, egy kis módosítással, maradunk a’ régi­nél; és ezt természetesen azért teszszük, hogy for­­spont surrogatum hiányában a’ vendégutazókat ne compro­­mittáljuk; nehogy azonban valaki mégis illiberalismussal vádolhasson, tanácsosnak láttuk, ezen ránk nézve életkér­dést (?!) mint közterhet (?), ’s annálfogva birtokos ’s bir­­toktalan által egyaránt viselendőt az országgyűlési tárgyak közé is följegyezni, nagy örömére a’ fontolva haladóknak ’s azon a’ pusztában elrejtezett ’s liberalismust igénylő atyánk­fiainak, kik üstökös csillag gyanánt csak bizonyos idősza­kokban szoktak politikai láthatárunkon feltünedezni, é s kik alkalmasint el sem is mulasztandják annak idejében ezen körülményt czéljaiknak kivitelére fölhasználni; pedig vall­juk meg igazán, ha valaha, most az országos és házi adó kérdéseinél azon tetőponton állunk, melly tőlünk nem­csak a’ legfinomabb tapintatot ’s egyetértést, de a’ a’ legnagyobb óvatosságot is követeli; mennyire fe­leltünk meg mindezeknek, nem akarom tovább vitatni, ’s csak annyit jegyzek meg, mikint e’ végzésnek jövendő­je nincs, de nem is lehet; és pedig nemcsak azért, mi­vel maga méhében hordja az enyészet magvát, de azért is, mivel Europa tanúsága szerint a’ vontatóknak mint közte­hernek elvállalása szükségtelen, sőt statusgazdaságtani szempontból véve, káros is; hogy pedig azt, a’ mi szük­ségtelen ’s káros, a’ teherhez nem szokott magyar aristo­­cralia minden nagylelkűsége mellett is elvállalja, és annyi­ra hihetetlen, mint nem hihető az, hogy ezentúl vontatók alá a’ szükséges lovak ne csak a’ malomból, de a’ hazard­­ból is kifogathassanak. — Ne kuruzsoljuk tehát ezt az el­betegedett vontatási rendszert, fizessünk inkább aránylag mindnyájan, és fog lenni utunk ’s lovunk, és nem leszünk kénytelenek az útfélen hálni, mint most legközelebb egyik tbiránkkal történt, ki hatlovas vontatója mellett is a’ gyu­lai töltésen várta be a’reggelt. — Oh­almi. Ezen vontatási ügyre nézve el nem mulaszthatjuk megjegyez­ni, hogy a’ házi adó arányos viselése elleni agitatiónak nincs egy-egy malitiosusabb neme, mint azoké, kik faluról falura jár­nak, ’s követválasztási hadicseleiket azzal kezdik meg, hogy et­től ’s ettől, ki a’ házi adó elvállalása eszméjének barátja, őrizked­jenek , mert a’ magyar nemes embert sorspontra akarja hajtani!! — Hahogy az időszaki sajtó képes volna olly agitatióval hatni a’ tömegekre, mint gr. Széchenyi István ur a’ Pesti Hírlapról hirdetni szereti: úgy véljük, nem volna nehéz azon egész cselecskét egy fölvilágositással semmivé tenni; de fájdalom! azt ez után azon egyszerű okból nem eszközölhetjük, mivel a’tömegek sem pesti, sem akármelly más független vagy nem független hírlapot nem olvasnak; azok pedig, a’kik

Next