Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)

1843-01-15 / 213. szám

Vasárnap 213. Januar. 15. 1843. hírlap. Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 frt, postán boritékb. helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál , hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt minden császári királyi postahivatalnak külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvé­tűkkel 5 pengő krajczár számittatik. Irt, postán borítékban 6 frt pengő pénzben. — Előfizethetni — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb fölvételnek , ’s egy-egy hasábsorért petit be- TARTALOM. Vezérczikk. (Vámszabályozási elvek.) Gr. Peja­­csevich János. A’ magyar dohánytermesztés növekedő fon­tossága. Tájékozás. Ismertetésül: Fővár. utd. Igénytelen szózat. Erdélyi országgyűlés. Megyei dolgok: U­gocs­a (üt­közés a’ munkátsi püspökkel, takarékmagtárak) B­ékes (vontatók, V. F. rágalmai) Sáros (jellemzés, remények, a’zsidók adója’s összeiirása, adókulcs, Eperjes város ellen 17 per vámzsarolás miatt, gyógyszerek, napidijak, és igazságszolgáltatás) Liptó (a’házi adó kérdése megbuktatva) N­ó­gr­ád (az ösiség eltör­lesztése közgyülésileg­, a­ házi adó aránylagos elvállalása választmány­ilag elfogadva) Külf. napló: Szerbia, Slovasföld. Éjszakamen­kai egye­sült statusok. Frank­, Spanyolhon, Dania. Érte­ke­z­ő: Magyar önálló kereskedés megállapításáról. — Ifj Szabó Pál. — Hivat, tud. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDELY. VezerCZikk. (Vámszabályzási elvek.) Távol vagyok azon vérmes reménytől, mintha már a’ jövő or­szággyűléstől a’ magyar kereskedési kérdés végképi meg­oldását várhatnék; sőt épen ellenkezőleg azt hiszem, hogy habár a’ hazai ipar kedvezményeid valami jó keresztül fog is vitetni, e’fölötte fontos tárgynak fölvételét, vagyis job­ban mondva, isméti fölvételét, inkább csak kezdeménynek, mintsem alapos tárgyaltatásnak kellene tekinteni. — Azon kevés ’s tökéletlen anyagokból, mellyek az 1828­­8 tcz. által kiküldött országos választmány előtt feküdtek, nem lehete tökéletes művet napvilágra hozni, ’s minthogy azóta nemcsak a’ viszonyok, hanem az elvek is fölötte nagyon változtak, hihető, hogy az említett munkálat is testvérei­nek sorsában osztozandik, ’s a’ helyett, hogy a’ gyakorlati élet mezejére vitetnék át, majd csak a’ levéltárakba fog jutni. A’ mai törvényhozás tehát a’ korábbi bizottmányi munkálatokban nehezen fog támaszpontot lelni, sőt ezeket még elődolgozasok gyanánt sem igen fogja használhatni; ’s hogy ezt világosabban kitüntethessem, czélszerűnek lá­tom ama’ munkálatok főelveit,párhuzamban azokkal, melye­lyek a’ német vámegyesületi vámszabály megállapításakor szem előtt tartattak, röviden elősorolni. Az ausztriai tartományok Magyarországgal egyesülten a’külföld ellenében egy közös vámszövetséget képeznek , ’s azért ebben mind a’ kivitelt külföldre, mind az onnéti bevitelt tárgyazó határzatok mind a’ két országra nézve egyenlők. Azonban e’ vámszövetség maga is meg van sza­kítva a’ Magyarország és Ausztria közt fenálló határvámok által. Ekkint természetesen kettős viszony képezödik, mellyeknek egyike az egyesületi országok és a’külföld köz­­ti kereskedésre vonatkozik, másika pedig a’ közös vám­ szövetséghez tartozó országokéra egymás közt. Az előbbi viszonyra, t. i. a’ külfölddeli kereskedésre nézve a’ választmány következő általános elveket állít fel: a) Azon nyers termékek bevitele, mellyek a’ biroda­lomban hiányzanak, könnyittessék; következőleg azoké, mellyek nem hiányzanak, nehezittessék. b) Az élelemszerek bevitele egy kissé nehezittessék. c) Végre a’ külföldi gyártmányoké is terheltessék. d) Ellenben belföldi termékek- ’s műiparczikkek kivi­tele mindenkép előmozdittassék. e) Hogy pedig ez ama’ termékek- ’s műiparczikkek­­re nézve, mellyeket az összes birodalom elfogyasztani nem képes , a’ legbiztosabban elévethessék, tehát a’ külföld el­lenében, a’mennyire csak lehet, a’ viszonosság elve al­kalmaztassák. Ezekből kétségtelenül kitűnik, mikép az országos vá­lasztmány a’ termesztés minden ágait védvámok által kíván­ta ótalmazni, következéskép nem látta által, mikint akkor, midőn mindent védni akarunk, csak olly eredmények idéz­tetnek elő, mellyek egymást kölcsönösen fölemésztik; mi­­kép ellenmondás: az országban termesztett nyers terméke­­ket minden lehető verseny ellen biztosítani, ’s aztán ugyan ezen czikkek kivitelét külföldre előmozdítani, de egyszer­smind a’ műipart emelni akarni, — nem látta tehát által mikép akkor, midőn azon czikkeknek ára mesterségesen felszökkentetik , mellyek az iparerök fentartásának kellé­kei vagy bizonyos gyártmányok segédszerei gyanánt szol­gálnak , azoknak termesztése is drágittatik, ’s ez által az ipar általában rövidséget szenved. Végre teljességgel meg nem foghatom, hogy a’ viszo­nosságot mikint véli alkalmazandónak; mert ha a’ viszo­nosság akkint alkalmaztatik, hogy például ha Angolor­szág a’ magyar aczél- ’s gyapotáruk bevitelére igen csekély vámot szabna, tehát az ugyanazon nemű angol ké­szítményeknek Magyarországba behozatalára szintazon vám vettessék, úgy illynemű viszonosság a’belföldi iparnak nem fogna javára szolgálni, ’s távol sem volna jó mód a­ belföld által el nem fogyasztható termékeknek biztos ke­retet szerezni. • Vagy pedig kölcsönös engedélyek adásában álljon a’ viszonosság? Ezen esetben az engedélyeknek másonnan már vagy meg kellett volna adatniok, hogy azokat viszo­nozhassuk; mit azonban előre soha föl nem tehetni, mert a’ világ egy országa sem fog saját kárával a’ másiknak en­gedélyt adni azon reményben, hogy az viszonzásra talál­hat; vagy pedig kereskedési szerződések által kellene kiköttetniök. Kereskedési szerződésekben a’ kereskedé­si üzlet módjaira nézve a’ viszonosság elve gyakran felállít­­tatik ugyan, de a’ ki- ’s beviteli vámokra nézve egyedül csak bizonyos csereczikkek iránti egyességnek lehet he­lye ; melly azonban nem a’ viszonosság elvei, hanem a’ kölcsönös kereskedési érdekek szerint határoztatik meg. Tehát itt sem volna a’ viszonosság alkalmazható; sőt ezt mint visszatorlást is kárhoztatnám, ’s azért prohibitív rendszer ellen soha nem állítanék föl hasonlót; mert azon­kívül, hogy illy rendszer fentartása úgy pénz­ mint ember­­erő tekintetében elviselhetlenül sokba kerül, még töké­letesen soha keresztül sem vihető. —Az eltiltás ellen legjobb eszköz: szabad kivitelt engedni azon belföldi czikkeknek, mellyek a’ külföld által eltiltottak. Én itt az életből egy példát hozandok fel, melly né­zetemet világossá teendi: Több évek előtt Szerbiában igen olcsón lehetett sót venni. Jóval drágább lévén nálunk a’ só, e’ körülmény a’ nyereségvágyat csempészke­désre ingerlő, ’s a’ török határszéleken az egész vidék öt állomásnyira be az országba olcsó török sóval láttatott el; hiába nyúltak a’ legszigorúbb rendszabályokhoz, hogy e’ csempészkedést elnyomják, ’s egyedül csak akkor szűnt meg a’ csempészet, midőn Szerbiában a’ só ára fölemelte­tett , ’s ekkint a’ dugárusság többé hasznot nem hozott. Vessünk immár egy összehasonlító pillantást a’ német vámszövetségre. Ez igen okosan őrizkedvén ama’ mindent czél és vég nélkül védni akarás viszketegétöl, a’ belföldi ipar ótalma mértékének ’s kiterjedésének meghatározásá­ban főkép a’ gyárak és kézmüvek természetére, a’bel- és külföld műiparos kifejlődése fokára, sőt még az egyes vi­dékek helybeli viszonyaira is figyelmet fordított. Minden­ből kitetszik a’ szándék, miszerint a’ műipart élénkíteni ’s a’ mezei gazdaság érdekeinek, noha ezek közvetve már a’ műipar emelése által is előmozdittatnak, még közvetlenül is kedvezni törekszik. Ez áldáshozó czélnak elérhetése végett szükségesnek tartatott, hogy azon nyers termékek,mellyekre a’ honi mű­­iparnak szüksége van, vagy egészen szabadon és vám­mentesen, vagy legalább igen csekély vámfizetés mellett bevitethessenek. ’S e’ részben nem igen ügyeltek arra , valljon ama’ nyers termékek magában az országban is ter­­mesztetnek e, vagy sem ? mit az országos választmány fi­gyelembe ajánlandónak hitt.­­Magának Poroszországnak már 1837-ben közel 15,000,000 juha volt, mellyek közel 300,000 font gyapjút adtak, ’s a’ külföldi gyapjú mégis egészen vámmentesen engedtetik bevitetni, sőt hogy ezen nyers anyag feldolgozás végett a’ belföldnek még inkább megtartassák, annak kivitele — ismét a’mi országos vá­lasztmányunk munkálata ellenére, melly mindennemű bel­földi termékeknek külföldre kivitelét előmozdítani óhajta­ná — egy-egy mázsától 3 ft 30 kmnyi vám által nehezitte­­tik, ’s e’ csekély vám a’ nélkül, hogy a’ belföldön fel nem dolgozható gyapjúmennyiség kivitelét gátlaná, vagy mér­téken túl nehezítené, mégis elégséges arra, hogy a’ gyap­júgyárakat a’ külföld ellenében kedvező állásba helyezze, melly azonfelül az idegen gyapjúszövetekre mázsánkint vetett 87 ft 30 krnyi vám által is biztosittatik. Ezen rend­szer által a’ szövetséges statusok mintegy fölhivatvák, mi­kép gyapjújokat a’ helyett, hogy—mint eddig—Angolor­szágba küldenék, magában az országban földolgoztassák, ’s gyajúszövetekkel necsak a’ belszükséget fedezzék, ha­nem még idegen vásárokon is haszonnal versenyezzenek, mi által sok ezer kéz­­el foglalatosságot, ’s nem kényte­len Amerikába költözködni; a’ fogyasztás pedig nő, ’s en­nek következtében a’ mezei gazdaság is virágzik, az üz­let-tőkék (Betriebscapital) gyarapodnak, szóval: az élel­mességnek és szorgalomnak jólétre egy dús forrás nyitta­tott.—A’ szövetség világosan megkülönbözteti azon gyárt­mányokat , mellyek még további földolgozásra is alkalma­sok, vagy segédanyagokul szolgálnak, azoktól, mellyek bevégzett gyártermékeknek tekintendők, ’s innét van, hogy az előbbiek közül némelly czikkek bevitele, mivel egy vagy más nagyobb kiterjedésre vinni óhajtott műiparágnak anya­gul vagy segédszerül szolgálnak, kedvezményekben része­­sittetik; mig más részről szabály gyanánt vehetni, hogy a’ bevégzett gyártmányok hasonló engedékenységben soha nem részesülnek. — Az országos választmány — úgy lát­szik— e’ fontos különbséget is egészen elmellőzte; mert a’ külföldi iparművekre vonatkozó beviteli vám magassá­gának meghatározásában is úgy, mint mindenben , csak egy szabályt ismer, t.­j, olly kelméknek, mellyeknek belföldön pótszereik nincsenek, azok előtt, mellyek bel­földön is termesztettnek, könnyítést adni; mintha nem vol­nának czikkek, mellyeknek semmi belföldi pótszerük nincs, ’s mégis azon okból, mert fényűzéshez tartoznak, telje­sen alkalmasak arra, hogy magas vám alá vettessenek , holott mások, jóllehet belföldön is léteznek , bevitel tekin­tetében mégis kedvezést érdemelnek. Sőt bizonyos hely­beli viszonyok által fölhíva a’ német vámszövetség, még a* gabnatermesztők javára megállapított vámhatárzatokban is tesz bölcs kivételeket, mellyek szükségességéről a’ mi vá­lasztmányunknak , úgy látszik , még távol sejtelme sem volt, holott minden területesb országban szükségkép any­­nyira különböző helybeli viszonyok vannak, hogy”ezen kü­lönbséget, hacsak a’ természeten erőszakot tenni nem aka­runk, teljességgel nem szabad elmellőzni.— Végre a’szö­vetség óhajt ugyan hasznos szerződéseket kötni, de a’vá­mok meghatározásánál az úgynevezett viszonosság alkal­mazásáról még csak nem is álmodik *). Egyébiránt az érintett tárgynak hosszabb fejtegetését e’soroknak sem tévé, sem czélja nem engedi. Részem­ről elértem czélomat, ha a’ két rendszer eltérő fővonási­ra figyelmeztettem, ha az egyiknek árnyékoldalaira, a’ másiknak valódi hasznaira, mellyeket a’ műiparos életnek ígér, ujjal mutaték; ’s ekkint állításomat, miszerint a mostani törvényhozás a’ régi választmányi munkálatokat nehezen fogja elődolgozatokkint használhatni — e’ tárgy­­róli elsóczikkal —, tisztábban szem elé vezethetém. — Gr. Pejacse­vich János. A’ dohánykereskedés növekedő fontossága. Ha Becher statistikai tábláit kezünkbe veszszük, úgy találjuk, hogy azon czikkek között, miket Magyar- és Erdélyország az ausztriai monarchiának elad, 1838-ban első helyen ál­lott a’ gyapjú 27 , 2 millió ftal, második helyen a’vetemény­­magok (Feldfrüchte), közel 11 millió ftal, harmadik helyen a’ szarvasmarha 6'/7 millió ftal, 4-ik helyen a’ szerkeres­kedés (Material-Waaren) 3'/1 millióval, ’s ötödik helyen a’ dohány 31/1 millió fttal. A’ többi külföldre mindössze 54'/2 ezer mázsa dohány vitetett ki, ’s ennek értékét Be­cher 548 ezer ftra teszi. — Nincs módunkban ezen ada­tokról biztos ítéletet mondani, hitelességük iránt mégis némi kétségünk van; mert miután az ausztriai császári dohánygyárak főigazgatósága a’ debreczeni legjobb do­hány mázsájáért helyben csak 5 ft 45 krt, a’ szegedi har­madik osztálybeliért pedig csak 2 ft 42 krt fizet, a’ kitett 3­0 millió ftnak legalább is 650,000 mázsa dohányt kel­lene képviselni, holott azt hiszszük, minden ember igazo­­landja állításunkat, hogy ennyi nem csak Ausztriába nem vitetik ki, de még a’ többi kivitelt ’s a’ legalább is 200 ezer mázsára tehető belfogyasztást is belé számítva, Ma­gyar- és Erdélyország 650,000 mázsa dohányt ekkorig még nem igen termeszt. De legyen bár ez akármikint, kettő bizonyos; egyik az, hogy ámbár a’ legújabb időkig hon el nem fogyasztott dohányunkat úgy szólván csak egyedül Ausztria vette meg, ’s a’ vevésbeni versenyt ki­záró egyedárúság az árt annyira lenyomá, hogy a’ do­­hányművelés nem csak előre nem, sőt hátra menne, a’ dohány mindazáltal még ezen körülmények közt is a’ honi termesztésnek egyik legnevezetesebb ága volt; második az, hogy ha külföldi piaczra számíthatunk ter­­mesztményünkkel, ’s ennek versenyzése által az áru­keretet gyorsíthatjuk, árát növelhetjük, a’ dohánytermesz­tés hazánkra nézve előre alig számítható fontosságra emel­­kedhetik, ’s egyike lehet azon kevés termékeknek, mely­­lyek a’ gyapjubéli jövedelemnek (mint már sokszor fejte­­getök) kikerülhetlen csökkenéséért országunknak némi kárpótlást nyújthatnak.­ Erre két dolog kívántatik, melly egymást kölcsönösen emeli, ’s a’ köz- és magánynyeresé­get kölcsönösen föltételezi. Egyik az, hogy a’termesztők ezen iparág hasznosságáról meggyőződvén, ne csak több dohányt termeszszenek, hanem a’ minőség folytonos­­a­.) A'­mikint hirtelen munkánál — minő a’ hirlapszerkesztés—tör­­ténni szokott, hogy a’ kifejezésben nem mindig lehetünk sza­batosak , mi talán valahol magunk is használtuk e’ szót: „viszo­nossági ; de ha valahol használtuk volna is, bizonyosan kitün­­nék a’szövedékből, mikint az alatt nem érténk mást, mint a’ kölcsönös kereskedési érdekek latravetését, mellyen a kereskedel­­mi szerződéseknek, hogy oroszlán- osztálylyá ne váljanak, ok­vetlenül alapulni kell. Mert a’ mi a’ viszonosság azon értelmét illeti, melly az országos választmánynak javaslatában világosan ki van fejezve: meg kell vallanunk , hogy ezen értelem fölött mindannyiszor mosolyognunk kell, valahányszor az 1546: 59 t. ez. eszünkbe jut. D­e ugyanis ez van: „minthogy a' lengyel ki­rály megtiltó,hogy alattvalói Magyarországba akármi árút behoz­zanak ; tehát keressék meg, hogy e tilalmat vonja vissza, 's a’ le­ngyeleknek szabad kereskedést engedjen; különben ha ezt nem tenné , ő felsége is parancsolja meg a’maga alattvalóinak, hogy Lengyelországba akárminemű árut bevinni ne merészeljenek el­kobzás büntetése alatt.­ — Nem lehet a­ kereskedelmi „reci­pe oc­i­tas“ elvére erősebb czáfolatot írni, smint a’minőt e’ törvény irt! — Nemhogy inkább jutalmat adtak volna, ha vala­ki Lengyelhonba árut viszen , hanem még megbü­nteték , — s ugyan kin álltak bos­út? — önmagukon. — Szerk. )

Next