Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)
1843-01-15 / 213. szám
Vasárnap 213. Januar. 15. 1843. hírlap. Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 frt, postán boritékb. helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál , hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt minden császári királyi postahivatalnak külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétűkkel 5 pengő krajczár számittatik. Irt, postán borítékban 6 frt pengő pénzben. — Előfizethetni — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb fölvételnek , ’s egy-egy hasábsorért petit be- TARTALOM. Vezérczikk. (Vámszabályozási elvek.) Gr. Pejacsevich János. A’ magyar dohánytermesztés növekedő fontossága. Tájékozás. Ismertetésül: Fővár. utd. Igénytelen szózat. Erdélyi országgyűlés. Megyei dolgok: Ugocsa (ütközés a’ munkátsi püspökkel, takarékmagtárak) Békes (vontatók, V. F. rágalmai) Sáros (jellemzés, remények, a’zsidók adója’s összeiirása, adókulcs, Eperjes város ellen 17 per vámzsarolás miatt, gyógyszerek, napidijak, és igazságszolgáltatás) Liptó (a’házi adó kérdése megbuktatva) Nógrád (az ösiség eltörlesztése közgyülésileg, a házi adó aránylagos elvállalása választmányilag elfogadva) Külf. napló: Szerbia, Slovasföld. Éjszakamenkai egyesült statusok. Frank, Spanyolhon, Dania. Értekező: Magyar önálló kereskedés megállapításáról. — Ifj Szabó Pál. — Hivat, tud. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDELY. VezerCZikk. (Vámszabályzási elvek.) Távol vagyok azon vérmes reménytől, mintha már a’ jövő országgyűléstől a’ magyar kereskedési kérdés végképi megoldását várhatnék; sőt épen ellenkezőleg azt hiszem, hogy habár a’ hazai ipar kedvezményeid valami jó keresztül fog is vitetni, e’fölötte fontos tárgynak fölvételét, vagyis jobban mondva, isméti fölvételét, inkább csak kezdeménynek, mintsem alapos tárgyaltatásnak kellene tekinteni. — Azon kevés ’s tökéletlen anyagokból, mellyek az 18288 tcz. által kiküldött országos választmány előtt feküdtek, nem lehete tökéletes művet napvilágra hozni, ’s minthogy azóta nemcsak a’ viszonyok, hanem az elvek is fölötte nagyon változtak, hihető, hogy az említett munkálat is testvéreinek sorsában osztozandik, ’s a’ helyett, hogy a’ gyakorlati élet mezejére vitetnék át, majd csak a’ levéltárakba fog jutni. A’ mai törvényhozás tehát a’ korábbi bizottmányi munkálatokban nehezen fog támaszpontot lelni, sőt ezeket még elődolgozasok gyanánt sem igen fogja használhatni; ’s hogy ezt világosabban kitüntethessem, czélszerűnek látom ama’ munkálatok főelveit,párhuzamban azokkal, melyelyek a’ német vámegyesületi vámszabály megállapításakor szem előtt tartattak, röviden elősorolni. Az ausztriai tartományok Magyarországgal egyesülten a’külföld ellenében egy közös vámszövetséget képeznek , ’s azért ebben mind a’ kivitelt külföldre, mind az onnéti bevitelt tárgyazó határzatok mind a’ két országra nézve egyenlők. Azonban e’ vámszövetség maga is meg van szakítva a’ Magyarország és Ausztria közt fenálló határvámok által. Ekkint természetesen kettős viszony képezödik, mellyeknek egyike az egyesületi országok és a’külföld közti kereskedésre vonatkozik, másika pedig a’ közös vám szövetséghez tartozó országokéra egymás közt. Az előbbi viszonyra, t. i. a’ külfölddeli kereskedésre nézve a’ választmány következő általános elveket állít fel: a) Azon nyers termékek bevitele, mellyek a’ birodalomban hiányzanak, könnyittessék; következőleg azoké, mellyek nem hiányzanak, nehezittessék. b) Az élelemszerek bevitele egy kissé nehezittessék. c) Végre a’ külföldi gyártmányoké is terheltessék. d) Ellenben belföldi termékek- ’s műiparczikkek kivitele mindenkép előmozdittassék. e) Hogy pedig ez ama’ termékek- ’s műiparczikkekre nézve, mellyeket az összes birodalom elfogyasztani nem képes , a’ legbiztosabban elévethessék, tehát a’ külföld ellenében, a’mennyire csak lehet, a’ viszonosság elve alkalmaztassák. Ezekből kétségtelenül kitűnik, mikép az országos választmány a’ termesztés minden ágait védvámok által kívánta ótalmazni, következéskép nem látta által, mikint akkor, midőn mindent védni akarunk, csak olly eredmények idéztetnek elő, mellyek egymást kölcsönösen fölemésztik; mikép ellenmondás: az országban termesztett nyers termékeket minden lehető verseny ellen biztosítani, ’s aztán ugyan ezen czikkek kivitelét külföldre előmozdítani, de egyszersmind a’ műipart emelni akarni, — nem látta tehát által mikép akkor, midőn azon czikkeknek ára mesterségesen felszökkentetik , mellyek az iparerök fentartásának kellékei vagy bizonyos gyártmányok segédszerei gyanánt szolgálnak , azoknak termesztése is drágittatik, ’s ez által az ipar általában rövidséget szenved. Végre teljességgel meg nem foghatom, hogy a’ viszonosságot mikint véli alkalmazandónak; mert ha a’ viszonosság akkint alkalmaztatik, hogy például ha Angolország a’ magyar aczél- ’s gyapotáruk bevitelére igen csekély vámot szabna, tehát az ugyanazon nemű angol készítményeknek Magyarországba behozatalára szintazon vám vettessék, úgy illynemű viszonosság a’belföldi iparnak nem fogna javára szolgálni, ’s távol sem volna jó mód a belföld által el nem fogyasztható termékeknek biztos keretet szerezni. • Vagy pedig kölcsönös engedélyek adásában álljon a’ viszonosság? Ezen esetben az engedélyeknek másonnan már vagy meg kellett volna adatniok, hogy azokat viszonozhassuk; mit azonban előre soha föl nem tehetni, mert a’ világ egy országa sem fog saját kárával a’ másiknak engedélyt adni azon reményben, hogy az viszonzásra találhat; vagy pedig kereskedési szerződések által kellene kiköttetniök. Kereskedési szerződésekben a’ kereskedési üzlet módjaira nézve a’ viszonosság elve gyakran felállíttatik ugyan, de a’ ki- ’s beviteli vámokra nézve egyedül csak bizonyos csereczikkek iránti egyességnek lehet helye ; melly azonban nem a’ viszonosság elvei, hanem a’ kölcsönös kereskedési érdekek szerint határoztatik meg. Tehát itt sem volna a’ viszonosság alkalmazható; sőt ezt mint visszatorlást is kárhoztatnám, ’s azért prohibitív rendszer ellen soha nem állítanék föl hasonlót; mert azonkívül, hogy illy rendszer fentartása úgy pénz mint embererő tekintetében elviselhetlenül sokba kerül, még tökéletesen soha keresztül sem vihető. —Az eltiltás ellen legjobb eszköz: szabad kivitelt engedni azon belföldi czikkeknek, mellyek a’ külföld által eltiltottak. Én itt az életből egy példát hozandok fel, melly nézetemet világossá teendi: Több évek előtt Szerbiában igen olcsón lehetett sót venni. Jóval drágább lévén nálunk a’ só, e’ körülmény a’ nyereségvágyat csempészkedésre ingerlő, ’s a’ török határszéleken az egész vidék öt állomásnyira be az országba olcsó török sóval láttatott el; hiába nyúltak a’ legszigorúbb rendszabályokhoz, hogy e’ csempészkedést elnyomják, ’s egyedül csak akkor szűnt meg a’ csempészet, midőn Szerbiában a’ só ára fölemeltetett , ’s ekkint a’ dugárusság többé hasznot nem hozott. Vessünk immár egy összehasonlító pillantást a’ német vámszövetségre. Ez igen okosan őrizkedvén ama’ mindent czél és vég nélkül védni akarás viszketegétöl, a’ belföldi ipar ótalma mértékének ’s kiterjedésének meghatározásában főkép a’ gyárak és kézmüvek természetére, a’bel- és külföld műiparos kifejlődése fokára, sőt még az egyes vidékek helybeli viszonyaira is figyelmet fordított. Mindenből kitetszik a’ szándék, miszerint a’ műipart élénkíteni ’s a’ mezei gazdaság érdekeinek, noha ezek közvetve már a’ műipar emelése által is előmozdittatnak, még közvetlenül is kedvezni törekszik. Ez áldáshozó czélnak elérhetése végett szükségesnek tartatott, hogy azon nyers termékek,mellyekre a’ honi műiparnak szüksége van, vagy egészen szabadon és vámmentesen, vagy legalább igen csekély vámfizetés mellett bevitethessenek. ’S e’ részben nem igen ügyeltek arra , valljon ama’ nyers termékek magában az országban is termesztetnek e, vagy sem ? mit az országos választmány figyelembe ajánlandónak hitt.Magának Poroszországnak már 1837-ben közel 15,000,000 juha volt, mellyek közel 300,000 font gyapjút adtak, ’s a’ külföldi gyapjú mégis egészen vámmentesen engedtetik bevitetni, sőt hogy ezen nyers anyag feldolgozás végett a’ belföldnek még inkább megtartassák, annak kivitele — ismét a’mi országos választmányunk munkálata ellenére, melly mindennemű belföldi termékeknek külföldre kivitelét előmozdítani óhajtaná — egy-egy mázsától 3 ft 30 kmnyi vám által nehezittetik, ’s e’ csekély vám a’ nélkül, hogy a’ belföldön fel nem dolgozható gyapjúmennyiség kivitelét gátlaná, vagy mértéken túl nehezítené, mégis elégséges arra, hogy a’ gyapjúgyárakat a’ külföld ellenében kedvező állásba helyezze, melly azonfelül az idegen gyapjúszövetekre mázsánkint vetett 87 ft 30 krnyi vám által is biztosittatik. Ezen rendszer által a’ szövetséges statusok mintegy fölhivatvák, mikép gyapjújokat a’ helyett, hogy—mint eddig—Angolországba küldenék, magában az országban földolgoztassák, ’s gyajúszövetekkel necsak a’ belszükséget fedezzék, hanem még idegen vásárokon is haszonnal versenyezzenek, mi által sok ezer kézel foglalatosságot, ’s nem kénytelen Amerikába költözködni; a’ fogyasztás pedig nő, ’s ennek következtében a’ mezei gazdaság is virágzik, az üzlet-tőkék (Betriebscapital) gyarapodnak, szóval: az élelmességnek és szorgalomnak jólétre egy dús forrás nyittatott.—A’ szövetség világosan megkülönbözteti azon gyártmányokat , mellyek még további földolgozásra is alkalmasok, vagy segédanyagokul szolgálnak, azoktól, mellyek bevégzett gyártermékeknek tekintendők, ’s innét van, hogy az előbbiek közül némelly czikkek bevitele, mivel egy vagy más nagyobb kiterjedésre vinni óhajtott műiparágnak anyagul vagy segédszerül szolgálnak, kedvezményekben részesittetik; mig más részről szabály gyanánt vehetni, hogy a’ bevégzett gyártmányok hasonló engedékenységben soha nem részesülnek. — Az országos választmány — úgy látszik— e’ fontos különbséget is egészen elmellőzte; mert a’ külföldi iparművekre vonatkozó beviteli vám magasságának meghatározásában is úgy, mint mindenben , csak egy szabályt ismer, t.j, olly kelméknek, mellyeknek belföldön pótszereik nincsenek, azok előtt, mellyek belföldön is termesztettnek, könnyítést adni; mintha nem volnának czikkek, mellyeknek semmi belföldi pótszerük nincs, ’s mégis azon okból, mert fényűzéshez tartoznak, teljesen alkalmasak arra, hogy magas vám alá vettessenek , holott mások, jóllehet belföldön is léteznek , bevitel tekintetében mégis kedvezést érdemelnek. Sőt bizonyos helybeli viszonyok által fölhíva a’ német vámszövetség, még a* gabnatermesztők javára megállapított vámhatárzatokban is tesz bölcs kivételeket, mellyek szükségességéről a’ mi választmányunknak , úgy látszik , még távol sejtelme sem volt, holott minden területesb országban szükségkép anynyira különböző helybeli viszonyok vannak, hogy”ezen különbséget, hacsak a’ természeten erőszakot tenni nem akarunk, teljességgel nem szabad elmellőzni.— Végre a’szövetség óhajt ugyan hasznos szerződéseket kötni, de a’vámok meghatározásánál az úgynevezett viszonosság alkalmazásáról még csak nem is álmodik *). Egyébiránt az érintett tárgynak hosszabb fejtegetését e’soroknak sem tévé, sem czélja nem engedi. Részemről elértem czélomat, ha a’ két rendszer eltérő fővonásira figyelmeztettem, ha az egyiknek árnyékoldalaira, a’ másiknak valódi hasznaira, mellyeket a’ műiparos életnek ígér, ujjal mutaték; ’s ekkint állításomat, miszerint a mostani törvényhozás a’ régi választmányi munkálatokat nehezen fogja elődolgozatokkint használhatni — e’ tárgyróli elsóczikkal —, tisztábban szem elé vezethetém. — Gr. Pejacsevich János. A’ dohánykereskedés növekedő fontossága. Ha Becher statistikai tábláit kezünkbe veszszük, úgy találjuk, hogy azon czikkek között, miket Magyar- és Erdélyország az ausztriai monarchiának elad, 1838-ban első helyen állott a’ gyapjú 27 , 2 millió ftal, második helyen a’veteménymagok (Feldfrüchte), közel 11 millió ftal, harmadik helyen a’ szarvasmarha 6'/7 millió ftal, 4-ik helyen a’ szerkereskedés (Material-Waaren) 3'/1 millióval, ’s ötödik helyen a’ dohány 31/1 millió fttal. A’ többi külföldre mindössze 54'/2 ezer mázsa dohány vitetett ki, ’s ennek értékét Becher 548 ezer ftra teszi. — Nincs módunkban ezen adatokról biztos ítéletet mondani, hitelességük iránt mégis némi kétségünk van; mert miután az ausztriai császári dohánygyárak főigazgatósága a’ debreczeni legjobb dohány mázsájáért helyben csak 5 ft 45 krt, a’ szegedi harmadik osztálybeliért pedig csak 2 ft 42 krt fizet, a’ kitett 30 millió ftnak legalább is 650,000 mázsa dohányt kellene képviselni, holott azt hiszszük, minden ember igazolandja állításunkat, hogy ennyi nem csak Ausztriába nem vitetik ki, de még a’ többi kivitelt ’s a’ legalább is 200 ezer mázsára tehető belfogyasztást is belé számítva, Magyar- és Erdélyország 650,000 mázsa dohányt ekkorig még nem igen termeszt. De legyen bár ez akármikint, kettő bizonyos; egyik az, hogy ámbár a’ legújabb időkig hon el nem fogyasztott dohányunkat úgy szólván csak egyedül Ausztria vette meg, ’s a’ vevésbeni versenyt kizáró egyedárúság az árt annyira lenyomá, hogy a’ dohányművelés nem csak előre nem, sőt hátra menne, a’ dohány mindazáltal még ezen körülmények közt is a’ honi termesztésnek egyik legnevezetesebb ága volt; második az, hogy ha külföldi piaczra számíthatunk termesztményünkkel, ’s ennek versenyzése által az árukeretet gyorsíthatjuk, árát növelhetjük, a’ dohánytermesztés hazánkra nézve előre alig számítható fontosságra emelkedhetik, ’s egyike lehet azon kevés termékeknek, melylyek a’ gyapjubéli jövedelemnek (mint már sokszor fejtegetök) kikerülhetlen csökkenéséért országunknak némi kárpótlást nyújthatnak. Erre két dolog kívántatik, melly egymást kölcsönösen emeli, ’s a’ köz- és magánynyereséget kölcsönösen föltételezi. Egyik az, hogy a’termesztők ezen iparág hasznosságáról meggyőződvén, ne csak több dohányt termeszszenek, hanem a’ minőség folytonosa.) A'mikint hirtelen munkánál — minő a’ hirlapszerkesztés—történni szokott, hogy a’ kifejezésben nem mindig lehetünk szabatosak , mi talán valahol magunk is használtuk e’ szót: „viszonossági ; de ha valahol használtuk volna is, bizonyosan kitünnék a’szövedékből, mikint az alatt nem érténk mást, mint a’ kölcsönös kereskedési érdekek latravetését, mellyen a kereskedelmi szerződéseknek, hogy oroszlán- osztálylyá ne váljanak, okvetlenül alapulni kell. Mert a’ mi a’ viszonosság azon értelmét illeti, melly az országos választmánynak javaslatában világosan ki van fejezve: meg kell vallanunk , hogy ezen értelem fölött mindannyiszor mosolyognunk kell, valahányszor az 1546: 59 t. ez. eszünkbe jut. De ugyanis ez van: „minthogy a' lengyel király megtiltó,hogy alattvalói Magyarországba akármi árút behozzanak ; tehát keressék meg, hogy e tilalmat vonja vissza, 's a’ lengyeleknek szabad kereskedést engedjen; különben ha ezt nem tenné , ő felsége is parancsolja meg a’maga alattvalóinak, hogy Lengyelországba akárminemű árut bevinni ne merészeljenek elkobzás büntetése alatt. — Nem lehet a kereskedelmi „recipe ocitas“ elvére erősebb czáfolatot írni, smint a’minőt e’ törvény irt! — Nemhogy inkább jutalmat adtak volna, ha valaki Lengyelhonba árut viszen , hanem még megbünteték , — s ugyan kin álltak bosút? — önmagukon. — Szerk. )