Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)
1843-02-23 / 224. szám
Csütörtök »34. Februar. 23 1843. PESTI HIRLAP. Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 frt, postán borítékban 6 frt pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek , ’s egy-egy hasábsorért petit betűkkel 5 pengő krajczár számittatik. TARTALOM. Kinevezések. Halálozások. Vezérczikk. (A’ szepességi XVI város életkérdése körül). Ludvigh János: Egy két speciálitás. Tudnivalók és föltételek a’ jövő augustusi magyar iparműkiállitás iránt. Bartay Endre ’s Vieuxtemps urak. Főv. utd. Testgyakorló iskola. Tudomásul. Megyei dolgok: Somogy (tisztválasztás mart. 30-kára, megyei levelezések, tűzkár elleni kölcsönös biztosítás terve.) Arad (nógrádi felírás, Vásárhelyi-alapítvány, árvízkár, söréteresztő-monopolium súrlódás az aradi várparancsnoksággal, szeder-egylet, Dankó-hagyomány, vontatók). Városok: Debreczen (igen fontos és nevezetes nyilatkozat és végzések a’ város ügyében). Czáfolat Zemplénből a’Világnak. — Külf. nap. Szerbia. Nagybritannia 's Izland. Frank ’s Spanyolhon. Értekező. Sz. Kir. Debreczen városa véleménye a’ sz. k. városok rendezéséről. Hiv. tudósítások Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Hinevezések. A’ rm. magy. ki. udvari kamara a’ megürült oláhláposi k. bányászkamarai tiszttartóságra Stand Bálint ottani ellenőrködő ispánt, a’ felsőbányai helyettes bányásztörvényszéki tollvivőségre pedig Zankó Károly maluzsinai helyettes bányásztörvényszéki tollvivőt, — a’ nádszeghi kir. sóhivatalnál megürült beszedő-tisztségre Hauk Alajos ottani ellenőrködő só-mázsamestert alkalmazni méltóztatott. — Otto Károly szeverényi harminczados és segédvámszedő Sz. Cosmára harminczadosnak áttétetett. — A’ királyfalvi (Königsfeld) erdészeti segéddíjas gyakornokság megürült. — Loidl Mihály bányász-gyakornok Moldaván ideiglenes bánya leereszkedővé (Einfahrer) nevezetett. (Hök). Italálodások. A’ honi nevelés körül annyi érdemekkel dús kegyes iskolai rend e’ hónapban két veszteséget szenvedett, méltót a’ közrészvétre, közsajnálatra: nr. Horváth Ignácz kormánynoki segéd,veszprémi szerzetes-ház- és tanodalmi igazgató, a’ nevelés terhes pályáján igazán buzgókodott istenfélő, erényteljes férfiú, f. hó 2-kán munkás élete 63-ik évében meghalálozott. Hegedűs Aloiz pesti nyugalmazott segédkormányzó pedig, az érdemes rend egyik Nestora, élte 82-ik évében, miután 52 évet részint a’ haza reményeit oktatva, részint a’ tanító rend terhei körül fáradozva töltött, folyó hó 13-kán végezte nehéz, de dicső pályáját. Vezérczikk. (A’ szepességi XVI város életkérdése körül.) Szepes vármegyének a’XVI város ellenében eddig követett politicája „egyik félnek sem“ vala hasznára: a’ vármegyének nem, mert eredménytelen súrlódásokban pazarlá el erejét, ’s miután egészen ellenséges állást vett, minden itt-ott még talán föl-fölpislogó bizalommécsecskét is eloltott, ’s még a’ városokban lakó nemesekben is a’rokonszenv érzéseit eltompította, ezenfelül pedig olly véleményt gerjesztett maga iránt, mellyet a’ kerületi ’s városi hatóságok sem képesek egyhamar eltávolitni; — a’ városoknak eme’ politica hasznukra szinte nem vált, mert kérelmüknek határozottan ellenszegült, ’s azon törvényhatósági súrlódásokat, mellyek ragaszkodás helyett csak bizalmatlanságokat szülhettek, czél nélkül ápolta; — de végre a’ hazának sem vala hasznára, mert keble szerelmét egy hű magzatja iránt elhidegítette,’s hogy az anyai hidegség annál tartósabb legyen, adatokat idézett, mellyeknek históriai alapja ’s hitele nincs. A’ városok elleni egész eljárásból nemcsak semmi áldás, semmi haszon nem hárult az országra, hanem annak igazán kárára is vált. Nem említvén a’ morális hatást, mellyet a’ városok törvénybe iktatott visszafogadása magokra azon városokra gyakorolt volna , mellyek t. i. már akkor, midőn Lengyelhon jövendőjéről a’ fátyolt még senki föl nem lebbentheté, hazafias elszánással a’ magyar királynétól, kinek védóralma alá a’ lengyel viszonyok akkori borús helyzetében magokat ajánlották, a’magyar hazáhozi visszakapcsoltatásukat kérték, ’s a’ perczet, mellynek méhében tán Galliczia visszaszerzésének magköve is rejlett, de elhanyaglásában az éjszak uralmának a’ Kárpát aljában is alapja vettethetett, gyáván el nem szalasztották. — Pedig talán az sem olly csekélyes dolog egy nemzet életében, ha mások rokonszenvére számíthat, mert a’ nemzetek véleménye sympathiája zivataros időkben hatalmas frigyes és erős támasz. Vessünk csak egy pillanatot az aldunai tartományokra , mellyek sokkal későbben szakadtak el az országtól , mint a’ szepességi városok, ’s képzeljük, hogy ottan a’ kétes jövendőnek elhatározó perczében az egykori hon iránti vonzalom tüze föllobbanna, vallyon nem fognának e azon karok, mellyek az egykori hon felé nyílnának, épen olly hamar elfordulni? ha az, kinek erdejében fekszik, megsúgná: „látjátok e amott az ős Kárpát tövében ama’ magyarhoni magzatot, mellyet szorgalom, megelégültség, honszeretet ’s hűség jellemez ? Közel egy százada már, hogy az anyának keble után vágy; de bármenynyit kopogtat is, mégsem nyílik reá az alkotmány ajtaja, mellyet mostohája sem zárt el előle. Kárára vált az országnak a’ városok elleni szünetlen gyürközés, mert miután a’ városokat sem jure postliminii be nem czikkelyezte, sem másképen felölök nem rendelkezett, csak az lehetett a’kérdés: mikint alkalmaztassák a’varsói kötés status quo-ja? vagy más szóval: miként használja a’ fejedelem felségi jogát ? Hogy a’ városok úgy elzálogosítás előtti, mint lengyel kormány alatti kiváltságos állása ’s e’ szerint a’ varsói szerződésben említett status quoja megismertessék, a’ felség a’ városok ellen pert indíttatott, ’s miután e’per valamennyi kiváltságokkal a’ legfelsőbb vizsgálaton is átment, a’ városokat országszerte kihirdetett kiváltság által úgy összesen kerületi , mint egyenkint városi hatóságaiban elrendezte, mint kerületet egészen azon hatósággal ruházván föl, mellyel már az elzálogosítás előtt birtak, ’s millyennel a’ jász-kun ’s hajdúvárosok kerületei bírnak; mint városokat egyenkint pedig épen azon városhatósági szerkezettel látván el, melly a’ szabad kir. városok coordinatiójával tökéletesen megegyezik. Sem Szepes vármegyének, sem az országnak ez iránt észrevétele nem volt, később azonban támadt kifogás, ’s végre engedett az ország a’ sok lamentatiónak, ’s 1807-ben magát a’ kormánynyal e’ részben egy eredménytelen, ’s ha sikerülendelt, még károsabb oppositióba helyezte, mellynek tömkelegéből többé ki nem gázolhatott,’s az olly szépen kínálkozó alkalmat egy viszszakerült koronatagnak dolgait úgy intézhetni,miszerint egy különvált néposztály egybeforrasztásának egy jobb kor hálával áldozandott volna, elszalasztotta. Ha most a’ városok visszakapcsolásáról volna szó, nehezen akadna ember széles e’ hazában, ki municipalis jogai megsemmisítésére szavazna, ’s nemde inkább egy szívvel lélekkel felkiáltanánk: „igaz jogok azok, mikkel a’ városok bírnak , idegen hatalom sem nyúlt megcsonkításukhoz, erősittessenek meg; de minthogy már Hunyady János alatt 1446-ban a’ városok visszaváltásáról hozott 14.czikkbe záradékul tétetett, hogy a’ haza javára jövedelmezzenek, és Széchenyi György kalocsai érsek is a’ honért kívánta visszaszerezni, ’s még Csebrovszky is illyféle ajánlattal kínálta meg az országot: kérjük tán inkább a’ felséget, kinek a’ városok visszaszerzését eléggé meg sem hálálhatjuk , hogy ezen nem reménylett uj jövedelmet országos hasznos intézetekre áldozza föl.“ ’S ha gravaminalis föld irás helyett, mellynek kivonata ha teljesül, az nemcsak a’ városok végromlására válnék, hanem közvetlen magát az országot is megsebzené; a’ városok folyamodása pártoltatik, az ország oppositionalis tömkelegéből egyszerre kibontakozik.—De hallom már ellenvetni, hogy a’ törvényhozás osztályosai követelhetnek; igen, ha alapja van a’ követelésnek. Itt az alkalom’s jog, lamentatio közben elszalasztatott. — Magának Szepes vármegyének is a’ városok elleni balfogás szülte pánczélozkodása ártalmára volt, ’s bal tacticája által magát az egyesülés lehetőségét is elzárta. A’ kérdés utolsó stádiumán az ország előtt minden kicsinyded bármelly forrásból költött érdeknek el kell némulni, ’s a’ vitatkozás csak a’ körül foroghat, mit kíván a’városok, mit az ország java? Bár miként fogják is föl a’ városok saját ügyeiket, annyit mindenesetre föltehetünk , hogy ollyasmit sürgetni alig fognak, mi saját jólétükkel ellenkeznék. A’ véleményinitialásnak e’ szerint nem másutt, mint a’városok saját kérelmén kell sarkalni, a’ törvényhozás feladásához tartozván, azt az ország kitűzött rendszerével ’s törvényeivel egyeztetni, kiváltképen pedig ez alkalmat arra használni, hogy ,,a’ nemzetiség legyen az örökös alap“, a’conditio sine qua non, melly nélkül törvényhatósági ’s honpolgári jogot sem birni, sem gyakorolni ne lehessen, ez legyen az „ala p s z i n e z e t“, mellyre a’ többi árnyéklatok festessenek, nehogy későbben itt is nemzetiségi botránykőbe ütközzünk. A’ nyelv köteléke a’ legerősb ’s legtartósb, melly az embereket egyesítheti, ’s illy egyesithetést ’s nemzetegységet csak a’ törvény magasabb álláspontja, támaszkodva a’ népszellem és szokások éltető elemeire fog eredményeztetni. Mindőn 1834-ben apr. 3-kán a’ békéltetőkről készített törvényjavaslat tárgyaltatott az országgyűlésen, az akkori elölülő a’ XVI városokra nézve olly elvet nyilvánított, mellyet egyedüli talpkőnek nevezhetni, ’s melly nélkül sikeresen az országgyűlés sem haladhat. Kimondát. i., hogy ha az ország őrei a’ városokat a’ vármegyével egyesíteni kívánják, ez csak úgy történhetik, mikint az 1802: 10 törvényezikk útmutatása szerint a’ lanceatusokkal történt, kik az úgynevezett kis vármegyét tevék; hogy pedig ez megtörténhessék, szerződés kívántatik, ’s szerződést a’ városok meghallgatása ’s megegyezése nélkül nem is gondolhatni. Jelenleg tehát ott állunk, hogy egyesülést egy könnyen nem is képzelhetünk, ’s csak az a’ kérdés: milylyen legyen ezután a’ szepességi XYI városok hatósági szerkezetének alakképlete? Ha az ország, hazánk megyei rendszeréhez, a’ kerületeket is ugyanazon hatósági kapcsolattal hozzáforrasztotta, ’s ugyanazon éltető alkotmányos elemet beléjök is önteni kívánja, az ország érdekében fekszik, hogy e’ kapcsolatokhoz a’XVI szepességi város végkerülete is főzessék, ’s a’ nemzeti alkotmányos életerő az ország éjszaki végpontjában se hiányozzék. A’ kerületben öszpontosuló városok pedig egyenkint a’szerint rendeztessenek el, miképen az ország a’szab. kir. városokat elrendezni kívánja. A’ szepességi XVI városok elrendezési elvében még azon magkő is rejlik , mellyből idővel a’ sz. kir. városoknak kerületekrei elosztása is kisarjazhatik. Ez elvet nemcsak a’ szepességi XVI városok kerületi szerkezetében látjuk kifejtve, de némileg Fiume ’s Buccari kerületeiben és példa gyanánt a’ hét bányavárosokban is föltaláljuk. A’ megyehatósági rendszert alkotmányos tételünk palládiumának nevezgetjük, ’s ha hinni szeretjük, ’s tapasztalásnál fogva hinnünk kell, hogy ebben sem ámitgatás, sem önmystificatio, sem Optimismus nincs, akkor e’ rendszernek a’ városokra lehető kiterjesztése a’ középrendnek egy hatalmas rokonodási ’s nemzetisedési forrásává válhatik. Igaz ugyan, hogy az 1832/6 évi országgyűlésen a’ törvényszékek javaslatt elrendezésekor a’ két bányavárosok itélőszéke a’ városi szerkezet egyenlősége kedvéért el vala törlendő, ’s Besztercze városa követének az itélőszék megtartása végett tett minden eröködései sem eszközölhettek elvváltoztatást, de ha a’ törvénykezésre nézve a’ tárnokszéki központosítás megállapittatik is), a’ politicai igazgatás rendszere még korán sincs eldöntve, ’s a’ kir. városoknak kerületekről osztályozása nemcsak a’ megyei rendszer színét viselhetné , hanem az országgyűlési szavazatjogra is, melly a’ kir. városokat leginkább aggódtatja, arányosabb mértéket adhatna *1). A’ szepességi XVI városok administratiójának egyes ágairól más alkalommal. — Ludvigh János. Egy-két specialitás. Épen midőn e’ lapok múlt számában arról szólanék, mikint igyekszik gróf Széchenyi István ur meghittebb barátim körét is ellenem feluszítani, a’ nemes gróf „Wesselényi és Kossuth“ czimü czikkeinek Xikét iktatta a’ Jelenkorba, ’s balcsillagzata úgy akará, hogy azon czikkével egy újabb kedélyháboritó bizonyságlevelet adna a’ közönség kezébe, mikint ő valóban feladatul tűzte ki magának konkolyt hinteni közém ’s barátim közé, ’s a’ barátságbontók díszes szerepét tehetsége szerint végigjátszani; mert egész czikke nem egyéb, mint törekvés: báró Wesselényit ellenem fölingerelni. Vannak tények, mellyek világosabban szólanak, mint egész szóözön tehetné. Illyen ez is, ’s én sérteni vélném Wesselényi óriás jellemét, sérteni barátságát, mellyet életem dicsőségének ismerek, ha gr. Széchenyi István ur szívtelen tacticájára egyebet felelnék, mint azt, hogy a’gróf báró Wesselényi Miklóst teljességgel nem ismeri, vagy ismeretét elfelejtette, különben sem ezen czikket, sem általában azt, mit Wesselényiről irt, nem irta volna. — És valóban, hogy az ezúttal szögrül végről megilletni kívánt specialitásokra térjek: 1) lehetetlen volt mindnyájunknak, kik báró Wesselényi Miklóst — kinek tiszta keble nyílt és átlátszó mint egy üvegház — polgári pályáján tisztelő figyelemmel kisértük, — lehetetlen volt két-összecsapva nem csudálkoznunk azon csalkép fölött, mellyet gróf Széchenyi István ur Wesselényiről adott — egy terroristának festi őt, ki örömét lelte, a’ kormánynyal szemközt örökös tusát keresni, ki rettegtetéssel akart a’ kormánytól egyet mást kicsikarni ’stb. — Boldog isten! éveket élni együtt, mikint a’ gróf élt Wesselényivel, a’ legmeghittebb, legtestvériebb barátság lábán, ’s ennyire fel nem fogni, ennyire meg nem érteni azon férfiú irányát, jellemét, lelkületét, ki mellén—mondhatnék — ablakot hordott , mellyen át szive szivébe mindenki betekinthetett. — Maroknyi napjaink gyorsan letűnnek, ’s eljö a’ kor, midőn a’ história hozand ítéletet mindkettejök fölött; de a’ vonásokat , miket gr. Széchenyi journalistai harczában föl— jegyze Wesselényiről, a’ história el fogja vetni kérlelhetlenül. — És mit mondjak arról, hogy a’ gróf azon szellemi torzképet, mellyet Wesselényiről adott, iskolájára is kiterjeszti? — Szabad legyen erre az Erdélyi Híradó 12-ik számából néhány sort idéznem, mert annak minden betűje igaz. — „Hol létezik párt, hol az ember Magyarhonban , ki a’ kormánynyal szemben tusát keres, ki a’ feszültségnek örülne, ki nem kívánná minden józan áron az együtthatást megvásárolni ?------Hol a’ tér, mellyen e’ vak ellenzék kormányelleni síkra talál ? tán a’ P. Hírlap ? *) Most már a’ kir. városok közül is többen a’ kir. curiában kívánják birói hatalmukat öszpontosítani. — Szerk' **) Ez igen nehéz kérdésről igénytelen véleményünket a’jövőszámban mondandjuk meg. - Szerk. 31