Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-07-13 / 264. szám
kérdésében a’ főkkel szemközt, kik e’ kérdésnél, nem tudni minő dogmaticus tekintetekből indulván ki, a’ viszonosság elvét elfogadni vonakodtak; mert most meg lehet nekik mondani, hogy a’ kormány igazságosabb. De ha ezen viszonossági elvet, melly magában olly szép, alkalmazni próbáljuk, ismét rész következményekre jutunk. Ha olly országban élnénk, hol a’ protestáns fél hatalmas, ’s hol ennek papsága is meg volna áldva gazdagsággal és befolyással, ott a’ protestáns fél rövidség nélkül elfogadhatná azt; de az illyen úgynevezett szabad alkuk mellett mindenkor a’ hatalmasb fél nyerne, mellynek nagyobb befolyása lehet a’ szerződök kedélyeire. Azonban nálunk a’ cath. papság bir túlnyomó hatalommal.—A’ szóló nézete szerint ezen a’ k. leirat által előhozatandó akadály sokkal nagyobb lenne, mint minden áldás-megtagadás; mert ha ezen k.leirat törvénybe menne át, azon következést szülné, hogy már házasság előtt megkezdetnék a’ súrlódás, melly a’ szerelem későbbi higgadtéval ismét föléledne,’s ez által a’házassági kölcsönös egyetértés és gyönyör valódi pokollá változnék; — a’ ki maga szerencsétlen volna vegyes házasságában , gyermekeinek sem engedné azt, ’s minthogy példák rettentenek, mindenki irtóznék attól.Noha tehát már az 1791: 26-ban benne van, hogy a’ vegyes házasságoknak akadályokat vetni nem szabad, ezen k. válasz akadályokat vetne azoknak, ’s így el nem fogadható. — Figyelmezteti még a’ szónok az egyh. rendet egy a’ leiratban kimondott elvre, t. i hogy a’feleknek szabadságokban lévén gyermekeik bármelly kereszt, hitben neveléséről alkudozni, ebben az is foglaltatik, hogy a’mit a’ papság ekkorig dogmának hirdetett, miszerint t. i. vegyes házasságok eseteiben a’ gyermekeknek mindenkor cath. hitben kell neveltetniök, ez nem dogma; azt pedig talán az egyh. rend is elhiszi, hogy ő felsége, ki a’ k. leiratot kiadá, szinte híven ragaszkodik a’ cath. vallás igaz dogmáihoz ? — Továbbá azon elvet birálgatá a’ szóló követ, vallyon lehet e a’ szülőknek még meg sem született lényről rendelkezni? ’s ha volna ollyan status, hol egyik vallásnak sem lenne a’ másik felett túlnyomósága, ott talán megengedhetné a’ szülök illyen rendelkezését a’ kifejlett saját ítélet-koráig, de csak úgy, hogy az soha szerződés színét ne viselje, és örökre zsibbasztó erővel ne hasson a’ nemzedékre; hol azonban, mint Magyarországon, a’cath. papság hatalma túlnyomó, ott illyen előleges rendelkezésre soha rá nem állhat. — Ez okokból arra szólitá fel a’ Kir. és RRet, hogy elhatározottan maradjanak meg a’ mellett, mit felterjesztettek, és legyenek jó reménynyel, hogy kívánságuk teljesedni fog. Mert ő, noha nem optimista, mégis tisztán látja, hogy a’k. válasznak némelly szavaiból kitetszik, mikint az még nem ultimatum. A’ kormány ugyanis nem roszalja ezen leiratban nézeteinket, sőt ezen szavaiban „non minus salutares“ tagadólagosan kimondja, hogy az ország nézetei is salutárisok, bár ő a’ magáéit még üdvösbeknek tartja. Mi ellenkező véleményben vagyunk — úgy mond — t.i. hogy a’ mieink üdvösek, a’ kormányéi pedig épen ellenkezőek,“ ’s ezért az uj felírásban kijelentetni óhajtja, hogy épen a’ közbéke és megnyugtatás czélja kívánja, hogy az ország egy lépést se térjen el eddigi nézeteitől, mellyeket a’ kormány is szinte üdveseknek ismer el. A’ válaszfeliratban pedig azon pont megváltoztatását, melly a’vallásról szól, olly értelemben látja szükségesnek, hogy azon helyen fejeztessék ki, miként a’ k. leirat óhajtva váratott ugyan, de ki nem elégített.“ — Az elnökség, a’ szóló követ értelmében mondá ki a’ végzést, minek következtében uj felirat és a’ válaszfelirásban módosítás fog történni. 'fcVYBY. Mer. ülés, jul. 4-ban. A’ jul. 7-kei ker. ülésben elhatározott uj felirat a' vallás tárgyában ’s a’ jul. 5-ikén kelt k. k. leirat következtében a’ válaszfelirat illető pontjában szükségesnek talált módosítás Szentkirályi Móricz jegyző által felolvastatván, minden változtatás nélkül elfogadtatott. Némelly apróbb észrevételek elhangzottak. — Az ülés csak lótől l6'/iig tartott, likor pedig orsz. ülés következett. XVII. Országos ülés fiai. Skán, a' MM. és MI-nél. Kezdete 10 órakor, vége 2 óra után. Palóczy, mint kerületi elnök, jelentést teszen, hogy a’ BR. f. hó 5-kén a’ vegyes házasságok ügyében költ kir. leírást kerületi ülésben tanácskozás alá vették, mellynek eredményét felirási javaslatban, valamint a’ válaszfelirásban szükségesnek talált módosításról szóló üzenetet, szerencséje van az elnök kir. személynöknek ezzel tárgyalás alá vétel végett benyújtani. Egy kerületi követ előterjeszti, miszerint azok , miket a’ negyedik orsz. ülésben utasításának nyomán előterjesztett, a’ naplóból mind kimaradtak. Felolvasván a’ kimaradt pontokat szorul szóra, ezeket maga igazolására a’ naplóba iktattatni kéri. Több megyei követek hasonló, őket személyesen érdeklő eseteket jelentvén be, ’s részszerint az ellen, hogy beszédeik egyes szakaszai a’ naplóból kimaradtak, részint az ellen, hogy egyéb adatott szájokba, mint a’ mit mondottak, panaszt emelvén, az elnök királyi személynök megjegyzé, hogy illyetén egyes hézagok és tévedések elkerülhetetlenek, ’s hogy egyébiránt reclamatióik a’ naplóba iktattatni fognak. Szél Imre nádori itélőmester olvassa a’ kerületi elnökség által benyújtott, ’s a’ tegnapelőtt leérkezett kir. leírás következtében szerkesztett üzenet és felirásjavaslatot. Az elnök kir. személynek kinyilatkoztatja, hogy ő mint keresztény, kit vallása felebaráti szeretetre int, ’s mint magyarországi polgár, kinek kötelességében áll a’közbéke fentartására törekedni, mindig a’ lélekismeret szabadsága ’s a’vallási viszonosság mellett—mind az országban, mind másutt, midőn tanácsát kérték — nyilatkozott. Ezen két elvet látja a'kir. leirat minden részein elöntve. De ha a’ Kir. és RR. úgy vélekednek, hogy a’ közös czél a’ szőnyegen levő fölirásban kifejtett módon jobban elérhető, ám legyen. Egyébiránt szívesen megismeri, hogy az üzenet és fölirás hangulata méltó ’s a’ tárgy fontosságához alkalmazott. Csak két kifejezés ellen volna kifogása. „Nyomasztó átkától“ helyett ezen kitételt ajánlja : „nyomasztó súlya.“ A’végén pedig ezen szókat: „semmi részben“ kihagyandóknak véli. — Két káptalani követ kinyilatkoztatja , hogy valamint a’ felírásban kifejtett elvekhez nem járulhatnak, úgy a’ kir. leirat is, melly nézetekkel egyenesen ellenkezik, fájdalmasan halott reájok. — Két megyei követ kívánja , hogy a’ válaszfölirásban megemlittessék azon fájdalom, mellyet a’ kérdéses leírás gerjesztett. — Más megyének követe olly véleményben volt, hogy azon hallgatás, mellyel a’ leirás vétetett, közakarat, mellyel a’ szőnyegen levő fölirás haladéktalanul elfogadtatott, az vala a’ legjobb mód annak kinyilatkoztatására, miképen hatott légyen a’ leirás a’ BRre. Tettek többet mondanak , mint szavak. Egyébiránt most tág mező nyílnék azon tudushiány bebizonyítására, mellyet a’ szóló minapában is megrovott. De hallgat, —’s várja, milly sükere lesz a’fölirásnak. Csak azt nyilatkoztatja ki, miszerint azon esetre, ha az egyházi rend az olly közösen ’s olly forron óhajtott törvény ellen szokása szerint ismét óvást tenni találna, akkor káptalani követ uraknak —kik a’lélekismeret szabadsága ’s a’vallási viszonosság elve ellen nyilatkoztak —elmondandja: valljon polgároké ők, vagy ellenségek. Az önöket az ország magáévá tenni nem fogja. — A’ kir. személynök megjegyzi, hogy kiki meggyőződése szerint szólott; — egy káptalani követ pedig az imént szólott megyei követnek csak azt kívánta válaszul adni, hogy neki mint papnak kötelessége védeni az ügyet, mellyhez állott; ’s ha azért, mert azt védette, ellenségnek fog mondatni, akkor ki lesz mondva az is, hogy ellenség maga az ügy, mellynek a’ papság szolgál. — Erre a’ kir. személynök végzésképen kimondotta, hogy közkívánat, miszerint üzenet és fölirás változatlanul maradjanak, ’s küldöttséget nevezett ki, melly azokat a’ főRRhez általvigye. A’ rövid idő múlva visszaérkezett küldöttség jelentést tett, hogy a’ főRRR. az általküldötteket tárgyalás alá veendik. A’ kérdéses fölirás, úgy az üzenet az ország előleges sérelmei és kivánatai fölterjesztése, ’s a’ kir. kegy. előadások tárgyában készített fölirás illető szakasza módosításának szüksége iránt, itt következik. Fölirási javaslat a' vallás tárgyában az 1843. jul. 5-kén költ kegy. kir. válasz iránt. Fölséges ’stb. Hosszú évek során fájdalmasan szaggatva a' vallásos viszálkodások nyomasztó átkától, senki nincs e’ honban, ki mást inkább óhajtott volna, mint azt, hogy az 1791. 26 tcz., úgy a’ línczi és bécsi békekötéseknek meg nem tartásából eredeti sérelmek a’ különböző felekezetű polgárok megnyugtatásául valahára elíntéztetvén, a’ vallásos kérdések fölötti keserű vitatkozásoknak minél elöbb vége szakittassék. És épen azért valamint a’ jelen orsz.gyűlésnek megnyitásától fogva várva vártuk felségednek az 1840. évi máj. 7-ik napján kelt felírásunkra máj. 12-re megígért válaszát, úgy most, miután az a’1. évi jul. 5-kéröl hozzánk megérkezett, alázatos észrevételeinket kódoló tisztelettel felséged elébe terjeszteni legsürgetőbb kötelességünknek ismerjük. Két elv van, mellyet a’nemzet minden vallásbeli állapotokra nézve folyvást igényelt: ez a’lélekismeret teljes szabadsága, és a’ különböző vallású felekezetűek közötti tökéletes viszonosság. E’ két elv igazsága olly erős, szüksége olly nélkülözhetlen , alkalmazása olly gyakran és olly állhatatosan követeltetett, hogy a’ nemzet közmeggyőződéséböl utat talált felséged méltánylására. Ezeket a’ fentisztelt kegy. válasz világos szavakkal kimondja; ezeket mi is, Magyarország Kirai és Rvei, nyíltan valljuk; ezeket óhajtjuk alkalmazva látni minden vallásbeli állapotokban, sőt erősen meg vagyunk győződve, hogy csak azon elvek alapján intéztethetnek el igazságosan és közmegnyugtatással minden vallásfelekezeti kérdések. Kénytelenek vagyunk azonban kimondani, hogy a’ kegy. válaszban kívánt módosítás ezen alapelveknek meg nem felel, a’ különböző vallású felekezetűek czélba vett megnyugtatását nem eszközli, a’ vegyes házasságoknak pedig az edidgieknél nagyobb akadályokat tesz. Nem felel meg a’viszonosság elvének azért, mert az evang. vallásnak minden, a’ születendő gyermekek nevelése iránti lekötelezést a’lélekismeret szabadságával ellenkezőnek tartván, illy kötelezésekkel élni nem fognak; illy kötelezéseket tehát, bár kölcsönösen megengedtetnék is, egyoldalúlag csak a’ r. catholicusok használandván, nem léteznék azon egyensúly, mellynek a’ cat. és evang. felekezetűek közt a’ tökéletes viszonosságnál fogva létezni kell; — sőt inkább úgy vagyunk meggyőződve, hogy a’ viszonosság elvének semmi nem felel meg egyéb , mint az , hogy a’ r. cath. atyának minden gyermekei r. cath. vallásban, úgy az evang. atyának gyermekei is az evangelica vallásban neveltessenek. Nem szolgál közmegnyugtatásul; mert bár más név alatt, de lényegben ugyanazon reversalisok czéloztatnak törvénybe hozatni, mellyeknek eltörlését a’ nemzet folytonosan sürgette, ’s mellyeknek a’ türelmetlenség kisértetében levő szomorú következmények, és ezekből származó vallásbeli olly keserű panaszok legnagyobb részben méltán tulajdoníthatók; sőt minden lehető viszálkodások meggátlásául és ennélfogva tökéletes megnyugtatásul csak az szolgálhat, ha a’házastársak közé határozókint a’ törvény, mellyet összeketésök előtt tudniok kellett, és egyedül a’ törvény lép, és a’ reversalisokből eredhető minden visszaéléseknek egyszerre és határozottan elejét veszi. Az eddigieknél nagyobb akadályokat is tenne a’ kegy. válaszban foglalt módosítás a’ vegyes házasságoknak ; mert eddig a’ r. kath. lelkész, felsőbb rendeleteknél fogva, csak felhatalmazva vélhette magát, hogy a’gyermekek melly vallásban leendő neveltetése iránt házasulandók közt a’ szerződés megkísértse; a’ javaslott módosítás szerint pedig erre nem fölhatalmazva csupán, hanem kötelezve is lenne , még pedig nemcsak a’ római cath. lelkész, de az evang. is. Föltéve tehát, mit a’kegy. leirat szerint föltenni kell, hogy az evang. lelkész hasonló buzgósággal fog törekedni illynemü kötelezések kieszközlésére, mint mellyel a’ r. cath. lelkészek eddig is törekedtenek: az akadályok , mellyek a’ vegy. házasságokra nézve a’ reversalisokból eddig származtak , kettöztetve lennének, és a’ lelkismeret szabadsága is két oldalról támadtatnék meg. Nem kívánunk ezen egyes pontok terjedelmes vitatásába bocsátkozni ezúttal azért, mert a’ kegyeim, válaszban az általunk felterjesztett törvényjavaslat 1, 4 és 5. szakaszai el nem vettetnek , hanem azoknak módosítása csak mint nem kevésbbé üdvösséges javaslatként ajánltatik; sőt kijelentjük, hogy a’ kegy, válaszban kimondott elvek, úgymint a’lelkismeret teljes szabadsága és a’ tökéletes viszonosság különben legbensőbb meggyőződésünkkel meg is egyeznek. Csak röviden nyilatkoztatjuk tehát, hogy mi a’ fölterjesztett törvényjavaslaton kívül azon kérdések elintézésére nézve , mellyeket magában foglal, közmegnyugtatásra vezető más módot nem ismerünk; hogy ahhoz szorosan ragaszkodunk, és hogy annak semmi részétől el nem állhatunk. Felségedet pedig hódoló tisztelettel kérjük, hogy tekintetbe vévén azon ingerült állapotot, melly a’ vallásos viszálkodások miatt a’ hazában elterjedve van , és mellynek lecsillapítását felségednek válasza semmi részben nem eszközölheti, az általunk fölterjesztett t.cziskelyt, olly hosszas és fájdalmas tanácskozások eredményét, kegyelmesen jóváhagyni méltóztassék. — Kik egyébiránt ’stb. Üzenet. A’ Kir. és RR. ő felségének a’ vallás dolgában folyó évi jul. 5-kén kiadott kir. kegy. válasza közbejötténél fogva az ország előleges sérelmei és kivánatai fölterjesztését ’s a’ kir. kegy. előadások tárgyában készített fölirás azon §-át, melly eme’szavakon kezdődik : ,,a’vallásügyi viszálkodások megszüntetése ’stb.“ azon reményben , hogy a’ m. föRv. a’ tisztelt kir. válasz folytában áltatok készitett ’s ide mellékelt felirási javaslatban ’s annak az első felírással együtti fölterjesztésében megegyeznek, következőleg módosítani kívánják. ,,A’ vallásügyi viszálkodások megszüntetése ’s a’ hon minden vallásu polgárai nyugalmának’s örökös együttérzésének eszközlése lévén eddig legforróbb óhajtásunk , kénytelenittetünk felségedet újabban is alázatosan megkérni, hogy mivel a’ vallás dolgában múlt 1840 évi máj. 7-kén fölterjesztett törv.javaslatunktól mind azoknál fogva is , miknek elfogadására f. é. jul. 5-kén kiadott kir. válaszában felséged bennünket felhívni méltóztatott, az '/// ide mellékelt felírásunkban kifejtett alapos okainktól vezéreltetve, el nem térhetünk, ’s az ország nyugalmát továbbá is attól várjuk: — említett és szinte ide rekesztett újabban fölterjesztett törv.javaslatunkat kir. k. helybehagyásával megerősíteni, az ugyanazon évi máj. 12-kéről hasonlóul a’ vallásbeli tárgyakban fölterjesztett más rendbeli országos földírásra pedig óhajtva várt kegy. válaszát minél elöbb kiadni méltóztassék.“ Zarka János országbírói itélőmester olvassa az országgyűlési szállások ügyében ’s a’ sérelmek összeszedésére kiküldött választmányokról szóló üzenetet, úgy az illető választmányi tagok névsorát, mellyhez az elnök királyi személynök, szokás szerint, még a’ királyi tábla, Horvátország ’s a’jelen nem lévök követeinek rés*»*’ * . , . .. —*uilS tagokat nevezett. Tárgyalás alá kerülvén a’ magyar nyelv ügyében készült üzenet és törvényjavaslat fogalmazási része, a'királyi személynök arra kívánta figyelmeztetni a’ Béket, hogy miután ő felsége úgy is megígérte, hogy az uralkodó ház tagjai a’ magyar nyelvet sajátukká leendik, ezen kifejezés helyett, hogy ezt sajátukká tenni tartoznak talán mással lehetne élni, annyival is inkább, mivel vannak kifejezések, mellyek már természetöknél fogva nagyobb sükert vonnak magok után. — Erre megjegyeztetett, hogy már a’ kerületi ülésben is létetett hasonló értelemben indítvány, de a’ BR. szavazás utján oda nyilatkoztak, hogy a’törvénynek, épen mert törvény, nem kérelmet, hanem kötelezést kell magában foglalnia. — Más megyéknek követei az ajánlott módosítás mellett nyilatkozván , az elnökség a’ jobbra balra hallatszó felkiáltásokból azt vélte kivehetni, hogy a’ többség módosítást kíván. Egy megyei követ azonban illyetén kérdések felkiáltások általi eldöntetése ellen nyilatkozván, a’ kir. személynök szívesen hajlott arra , hogy — a’ mit ő is óhajt — a’ felkiáltások helyébe motivált nyilatkozások lépjenek. — Azon elnöki észrevételre, hogy régiebb törvényeink nagy számmal kérő formában vannak szerkesztve, megjegyeztetett, hogy ez nem szolgálhat okul a’ jelennek is hasonló alakbani fogalmazására, mert a’ törvényhozás tudománya ezen formát czéliránytalannak, sőt veszedelmesnek tartja. Voltak, kik az illető szakaszt egészen kihagyandónak vélték; mert ha elfogadatnék azon elv, hogy az uralkodóház mindenik tagja magyarul tartozzék tudni, úgy kevés európai hatalmasság találtatnék, melly nem volna köteles a’ magyar nyelvet sajátjává tenni, ’s megtörténhetnék, hogy a’brazíliai uralkodónak is magyarul kellene tudni. — Erre megjegyeztetett, hogy a’ herczegnő nem akkor fog magyarul tanulni, mikor már brazíliai császárné, hanem akkor, midőn ehű neveltetését veszi, mint ausztriai főherczegné, 468