Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-07-27 / 268. szám
hajót is tartóztassa le. Erről azért tartá szükségesnek tudósítani a’megyeispánt, hogy a’gőzhajónak jó útlevele nem lévén, a’ franczia hatóságok aztán azon ürügygyel ne mentegethessék magokat, hogy nem tudták. ,Ha ön —igy hangzik a’ levél vége — a’ fegyvert el engedi vinni , megismeri a’ pártütő juntát, ’s azzal összeköttetésbe lép kormányom ellen, melly a’nemzetek jogának illy megsértését nem fogja panasz nélkül elhallgatni. Erre a’ perpignani rendőrfőnök a’ főispán nevében tisztelkedett a’ spanyol consulnak, és a’ főispán viseletét a’szomszéd spanyol tartományok „kivételes állásával”4 akarta igazolni. A’ spanyol consult ezen szóbeli nyilatkozat ki nem elégitette, hanem ismét egy levelet irt a’ főispánhoz, mellyben emlékeztette , hogy Ramon Narvaez tábornok és más menekvők elutazási szándékát is tudtára adta, mégis megengedte hajóra szállásukat, és útlevelöket rendében találta. Serrano tábornoknak és Gonzalez Bravonak útlevele sem volt, mégis elbocsátották. A’ főispán erre azt válaszolta , hogy ha a’ madridi kormánynak valami nehézsége van, a’ párisi spanyol követ által forduljon egyenesen a’ franczia kormányhoz. A’ főispán, úgy látszik, mindent a’ kormány meghatalmazásánál fogva tett.“ — A’ másik adat egy hiteles ember magányleveléből van véve, melly jul. 4-kén Bayonneban költ,’s igy hangzik: „Ayerbe tábornokot, ki az előtt navarrai főkapitány vala, Soult tábornagy Pamplonába küldött ügyvivője által biró elpártolásra. Az ügyvivő bizománya teljesítése után Bayonneba visszatért, O’Donnell és Urbistendo tábornokok után küldött, ’s a’ sürgönyt kezökbe szolgáltatta. Annak olvasása után O’Donnell kijelentette, hogy még az nap átkel a’ határon, és Chrisztina királyné legkisebb időt se veszítsen, hanem vagy Pamplonába, vagy Bilbaóba menjen, hol bátorságáért ő fog őrködni. E’ beszéd után az ügyvivő az alispánhoz ment, ki e’ hírről Lajos Fülöpet tüstint telegraf által tudósította. Korábbi leveleimben már írtam önnek, hogy Neuillyben Lajos Fülöp elnöksége alatt többször tartottak ministeri tanácsot, ’s némellyikbe Chrisztina királynét is sietöleg meghívták. Javasolták neki azt is, hogy Pamplonába menjen, és egy darabig ott legyen, e’ tanácsot azonban az özvegy királyné nem fogadta el.“ A’ franczia kormány, a’ Moniteur és Messager jul. 13, 15 és 16-kai számaiban következő telegrafi sürgönyöket bocsátott közre: „Bayonne, jul. 12.Guadalajara, melly hasonlag nyilatkozott volt, f. hó 8-kán a’ kormánynak ismét alávetette magát. — Segovia 7-kén nyilatkozott, Aspiroz tábornok a’junta elnökévé neveztetett. — Caceres és Plazencia Estremadurában hasonlag a’ zendülés mellett nyilatkoztak. Az ó-castiliai középponti junta jul. 5-kén Valladolidban beiktatta magát. Zamora, Avila, Salamanca, Leon Palencia , Burgos , Segovia és Valladolid tartományok ugyanannyi követek által vannak a’juntában képviselve.“— „Bayonne , jul. 13. Zurbano előcsapatja Saragossába érkezett, ő maga 10 zászlóaljjal együtt másnap váratott oda; s hat zászlóalj, t. i. Zurbano hadának utócsapatja, a’ leridaiutón fognak maradni.“ — „Perpignan, jul. 13. Serrano és I Cortinez tábornoki karukkal együtt f. hó 9-kén Leridába érkeztek. —Jul. 7 ’s 8-ban éjjel a’ régens Albacetét el- hagyván, az Andalusia felé vezető országúton Bálázóté I felé vette útját. Savoyen czimü ezrednek Lerida városában és várában fekvő három zászlóalja f. hó 11-kén nyilatkozott; e’ seregek újakkal vallattak föl Leridában, hol Serrano, Cortinez és Castro tábornokok főhadiszállása van. Castro megtartja az első hadosztály vezérségét. Prim előcsapatja Fragából Mequinenza felé indult.“— „Madrid, jul. 10. Madrid ostromállapotba tétetett.“ — „Perpignan , jul. 14. A’ cataloniai középponti junta, mellyben minden tartományt két követ képvisel, jul. 11-kén Barcelonában beiktatta magát. Cortes nevű spanyol fregatté Algesirasban nyilatkozott. A’ már átment katonákon kívül Ena dandárnok lovas ágyútelepe, II. Izabella nevét viselő ezred harmadik zászlóalja, Princesa ezred egy százada, és 400 lovas katona is Narvaez tábornokhoz csatlakoztak.“ — E’ sürgönyökön kívül a’ Messager jul. 16-kán következő legújabb híreket közöl: ,,A’ madridi Gaceta jul. 10-kén költeménynek nyilatkoztatja ama’ hírt, mintha a’ spanyol kormánynak szándéka lenne a’ királynét és infánsnőt elragadni. A’ jul. 11-kei Gaceta pedig forma szerint kijelenti , hogy ő felsége és nővére nem fognak a’ fővárosból eltávozni. — Madrid jul. 11-kén (fölebb a’telegrafi sürgöny 10-ket mond) ostromállapotba tétetett. A’ hadi dob megveretett, a’ polgári őrsereg fegyver alatt állott, Aspiroz tábornok hadai Galapagart, el Pardot és a’ környéket elfoglalták. — Van Halen tábornok jul. 7-kén Carmonában volt. Sevilla nem nyitotta meg kapuit előtte, mire a’ tábornok Alcalának Cadix felé vette útját. — A’regens jul. 10-kén Val-de-Penasban volt.— Prim ezredes, ki Fragából Mequinenza felé indúlt, f.hó 12-kén 5,500 gyalog és 200 lovas katonát vezérlett.— Zurbano f.hó 13-kán 14 zászlóaljjal Saragossába érkezett.“ — Eddig mennek a’ legújabb tudósítások, mellyekből láthatni, hogy Espartero ügye — hacsak (mi a’ fenforgó körülmények közt nem igen valószínű) külsegély nem támogatja őt — reménytelenül veszve van. A’ regens hátrál, Catalonia, Monjuich fellegvárát kivéve, egészen a’ zendülők hatalmában van, ’s a’ csatatér lassankint Madrid felé közelget. A’ fővároshoz három oldalról közelget a’ fergeteg: Urbina tábornok a’ badajozi őrsereggel délnyugotról, Aspiroz és Amor tábornokok éjszakról Valladolid felöl, Narvaez pedig Ariagonia felől nyomulnak a’ főváros felé. A’ cataloniai középponti junta és az ideiglenes kormány Cortinez tábornokot , Catalonia főkapitányát, az összes fölzendült hadak fővezérévé nevezte ki. Cortinez Espartero meghitt barátjának tartatott. — Az augsb. Alig. míg Párisból jul. 16- káról következő tartalmú levelet közöl: „Kormányunk épen most 12 éig terjedő híreket kapott Madridból. Aspiroz tábornok 10000 gyalog, ezer lovas fegyveressel és több ágyúteleppel Gallopagosban volt, 6 ’/2 spanyol földre a’ fővárostól, úgy, hogy a’ lakosok a’ főhadiszállást a’ város falairól láthatók. E’ hirtelen előnyomulás Madridban leirhatlan izgást szült, minthogy a’ városi őrsereg csak egy lovas ezredből állott. Mendizabal és társai panszerü rémültekben a’ fővárost el akarák hagyni, és a’ kormányt máshová áttenni. De a’ hatóság és nemzeti őrsereg kijelenték, hogy a’ királynénak és ministereknek Madridban kell maradniok, és hogy ki ’s be senki ne járhasson, a’ kormányt arra kényszeriték, hogy a’ várost ostromállapotba tegye. Az izgás óráról órára növekedvén, a’ kormányzó kénytelennek látta magát. Gallopagosba menni, és a’ polgárvér kímélése végett Madrid capitulatiójának föltételei iránt alkudozni. Úgy látszik, hogy Aspiroz kardvágás nélkül fog a’fővárosba bemehetni. Espartero politikai és hadi nagyságának ütött már vég órája.44 — Ha e’ hír valósul, úgy Spanyolhon zen® dűlt állapotának nem sokára vége lesz. — Említve volt már lapjainkban, hogy az ellenzéki lapok fölvétele a’ kormány által a’ postákon megtiltatott. Ez alkotmányellenes erőszak dien a’madridi ellenzéki sajtó erőteljes tiltakozást adott ki. — A’ministerek fölött vihar gyűl, mellyet Mendizabal ur hajdan olly ügyesen hullatni tudott könyei sem fognak megkérlelhetni. Majd minden franczia lap, kivéve a’radicalokat, mint p. o. a’ National ’stb., zajos örömét jelenti a’ spanyol zendülés eddigi szerencsés sükerén: „Kétkedhetni még— igy szól a’ Courrier francais — Espartero sorsán és a’ zendülés nemzetiességén? Badajoz, Estremadura fővárosa és a’ nagy fontosságú Jaen is a’ zendülés mellett nyilatkozott , ’s e’ szerint a’ portugalli út Espartero előtt el van zárva, ’s ő most már csak Gibraltárba menekülhet. Az exregens tekintete minden tartományban megrendült, a’ csapatok egymás után hagyják el, alvezéreit veszteség éri, maga Albacethben vesztegel, nem sajnálva a’ múltat, siratva a’ jelent, és félve a’ jövendőtől. Vak félelem szállta már is meg Madridban a’ nemzetellenes rendszer híveit, a’ tisztviselők, kik eddig elő a’ regenst segítették, első jeladásra odahagyják, hogy hivataljokat a’ jövő kormánynál biztosítsák. Ha a’ madridiak most, mikor olly kevéssé félhetni a’ veszélytől, föl nem emelnék a’ zendülés zászlóját, Madrid nem érdemelné meg, hogy ezután is Spanyolország fővárosa legyen. A’ kedvező pillanat elérkezett, Espartero seregével távol van , ’s igy minden összeütközés lehetetlen. Nem lehet tovább várni, a’ királynét és testvéreit biztosítani kell Espartero cselei ellen. Rajta hát Madrid is kiáltsa : isten szabadítsa meg a’ hazát és a’ királynét !“ A’ madridi hatóság és a’ tartományi küldöttség proclamatiót bocsátottak volt a’ spanyolokhoz , mellyben élesen fakadnak ki a’ zendülés ellen , és az egész mozgalmat Frankhon ármányos politicájának tulajdonítják; hasonlag fakad ki az Espectador is , melly lap vádjaira a’ J. des Débats következőleg nyilatkozik : „Ily megczáfolást érdemelnek az illy nemtelen bujtogatások. A’ castiliai újságíró még csak a’ kitalálás mesterségével sem dicsekhetik; mert ha igazat akarunk mondani, Párisból mindig egész készen kapja meg leczkéjét, mert a’ franczia kormány és Lajos Fülöp gyalázatos összeesküvését a’ spanyol szabadság ellen, néhány hatalmi szellemű lap darab idő óta jelentgeti, mit ezek angol lapokból vettek. Mi a’ madridi segédbiztosság nyilatkozatát illeti: tudjuk, hogy a’miatt a’ régens ministerei pirultak, és azt titkolták. Való igaz, hogy azon czikk a’ Gacetában, a’ hivatalos lapban, eddig nem jelent meg. Más időben aligha beérte volna a’ franczia kormány hallgatással; de olly anarchiában, minőben most Spanyolország van, midőn a’ kormány a’ zendüléstől minden óldalról szorongattatva, ’s a’fővárosra szorítva, kénytelen segédbiztosságot segítségére szólítani, melly aztán majd rajta uralkodik, — nagyon természetes, hogy az ember nem lehet igen szigorú. A’ madridi kormány azzal alkalmasint mindent megtett, mi hatalmában állott, hogy a’ biztosság fellengző beszédét ki nem nyomatta. Mi reméljük is, hogy kormányunk e’mérséklettségtől soha sem tér el. Ez legjobb felelet azon rágalmakra, mellyeknek hamisságát a’ nélkül is Frankhonban, Európában, de legkivált Spanyolországban mindenki tudja.44__________ FÖLDBIRTOKRA ZÁLOGLEVELEKKEL KÖLCSÖNZŐ TÁRSASÁG. Mutuum date nihil inde sperantes. A’ közjólét főkép két alapon nyugszik: t. i. a’ föld- és műipar-tulajdonon. Mindkettőnek elevenitéséhez tőkepénzre van szükség. A’ czélirányos vagy czélellenes pénzfelosztástól függ tehát a’ földművelés és műipar előmenetele vagy enyészete. Már pedig egy országban sincs olly aránytalanul felosztva a’ készpénz, mint épen szegény hazánkban; mert itt többnyire csak pénzszükséggel küzdő földbirtokosra ’s iparművesre és dúsgazdag uzsoráskodókra találhatunk. A’ hon csaknem minden pengő pénze ez utóbbiak kezei közt forog, ’s alig marad földművelésre és műiparra egy kis öszveg, ámbár készpénzt a’ földbirtokosnak legsikeresebben adhatnánk. És ime itt állunk az uzsoráskodás themájánál. Sokan felfogják már polgártársaink közül századunk ezen legborzasztóbb rákfenéjének rettenetes befolyását a’ mindennapi életre. Az uzsoráskodás valódi kútfeje Pesten van; itt fütik azon kemenezét, mellyben a’ szegény kölcsönvevő tűzre vettetik, megpirittatik, kiaszaltatik, mig majdan minden vagyonából kivetköztetve, aszott mumiakint utczára dobatik, hogy ott kétségbe essék. Országunk legfertelmesebb baja az uzsoráskodás, melly rövid idő alatt szörnyű nyereséget nyújt, úgy hogy systematice űzve, egy-két év alatt, ezeret ezerekre növeszt. Ezen gyalázatos rablás nemcsak száz meg száz családot dönt sírba, hanem az erényt, hitet, polgári békét is megrontja, ’s a’ szívből minden gyöngédebb érzést kiirt. A’ jólelkű hitelezőt kijátszani, a’ hálóba kerített földbirtokost, miután megkopasztákt, rangeirozás ürügye alatt minden vagyonából kivetköztetni, ’s erre semmi utat, módot eléggé rosznak nem vélni: ez az, a’ mi nálunk rövid idő alatt tömérdek nyereségre vezet, de olly nyereségre, melly száz meg százakat keserves nyomorba döntött, ’s rémületes progressiobani romlást árasztott az egész hazára. Az uzsoráskodás tehát financiális tekintetben a’legnagyobb baj hazánkban,’s ezen halálos betegségen csak úgy segíthetendünk , ha pénzünket ki- Értekező tel által szaporítjuk. Van még egy más hiba is a’ dologban, mellyen csak a’ törvényhozás segíthet. Ugyanis miért vonakodnak külföldi tőkepénzesek a’ termékeny magyarhoni földbirtokra illendő kamattal kölcsönözni? minden bizonynyal azért, mivel az ingatlan hypotheca viszonyait szabályzó törvényekben megannyi hálót vél észrevenni a’ hitelező. És valóban nagyrészt csak ezen törvényeknek köszönhetjük, hogy olly megfoghatlan bizalmatlanság uralkodik földbirtokosaink iránt. Hiába keressük törvényeink tömkelegében azon törvényes biztosítást, melly a’ nagy öszvegű kölcsönzéseknél megnyugtatásul szolgálhatna , ’s ez okozza főkép azon részlelkű kéteskedést, mellyet a’ telhetetlen tőkepénzesek iszonyú kamatok szedésére használnak. Tehát módosítsuk földbirtoki törvényeinket, ’s szaporítsuk hitel útján az ország pénzöszvegét. Mi ezen utóbbi pontot kívánjuk annyival inkább tisztán kifejteni, mivel axiómának hiszszük, hogy nekünk magyarokut, hacsak lehet, azon kell iparkodnunk , hogy saját hitelünkkel, nem pedig külföldi kölcsönökkel teremtsünk pénzt. Lássuk csak egy kissé, mit művelt a’ hitel ereje egyéneknél úgy, valamint státusokban. Midőn Napoleon Nagybritanniát meglátni akará, mi szabadítá ki Angolhont e’ szörnyű zavarból? Néhány ezer font sterling, mit az ország papírban hitelezett a’ kormánynak, ’s mire mirmidonokkint keletkeztek a’ hadi seregek Frankhon ellen. Mikép gazdagodott meg a’ Rothschild háza szerencséjére erős hite volt a’ restauratio iránt, ’s a’ régi hitelpapírokat bevásárlotta. Végre sok zavar után a’ restauratio csakugyan elkövetkezett, ’s minthogy az ember pénzzel pénzt teremt, a’ hitel pedig annyi mint készpénz, Rothschild egy generalis kölcsöneszközlővé lön, ’s mondhatnék, csaknem hogy egy uj Aeoluskint kezében tartja a’ szenvedelmek barlangjának kulcsát.— ki hinné mindazáltal, hogy Rothschild mindazon öszvegnek birtokosa, melly kölcsönadási lajstromán előfordul? Mondhatjuk , hogy az angol aristocratia egyedül saját erejéből adhatott 800 millió font sterlinget kölcsön a’ nemzetnek? Isten mentsen! hiszen nincs a’ földkerekségén és a’ földgyomrában olly tömérdek arany és ezüst, melly mindezen kölcsönöket fedezhetné. A’ hitel többet teremt mint a’ természet. A’ nyájas olvasó tudja, hogy ezen öszveg csak papírból áll, és hogy a társulati hit nagy titkainak tudatlansága az avatatlan emberiség Pandora-szelenczéje ? Kell e még vagy egy példát idéznünk ? Emlékezzünk az egyesült amerikai Maine status és Új-Brunswik angol gyarmat közt fenforgott határkérdési viszálkodásokra. Maine status lakosai segítséget kérvén a’ congressustól, az következő határozatot intézett a’köztársaság elnökéhez? Elnök úr! Ha az angolok Maine status lakosait nyugtalanítanák, használja kegyed ezen darab papirt a’ háború költségeinek fedezésére. Lám, uraim! egy darab rongyból készített papír 12 millió dollárt érhet. Organizálják hát a’ hitelt úgy, hogy kiterjedt értelemben használhassuk, hogy kicsapongásait, elfajulását kikerülhessük, és becsüljük azt készpénz gyanánt, mert csak annak mindenható erejénél fogva lehet az ország anyagilag virágzóvá. Mig a’ törvényhozás bölcseségétöl elhárítását várnók az akadályoknak , miszerint földbirtokos képessé legyen birtokát, bizonyos formalitások mellett, a’ név egyszerű megváltoztatásával mobilizálni, legyen nekünk szabad földbirtokrai hitelező bank iránt a’ hitel terjedt alapján olly tervet ajánlanunk, melly a’ nálunk igen is érezhető pénzszűke és sajátságos viszonyaink mellett, gyakorlatilag talán legczélszerűbb ; mert ismételjük, mi kiváltképen olly financiális fetézeteket tartunk hazánkban kivihetőknek ’s czélirányosoknak, mellyeknek megalapítása végett nem kényszerittetünk a’ külföldnek vagy egyes tőkepénzeseknek kamtot fizetni, azaz mellyek jól biztosított hitelen nem pedig heverő vagy csak egyes dúsgazdag által használható alaptőkén nyugszanak. Törüljétek el a’ hitel bizalmát csak egyetlenegy napra is a’ földről: minden társadalmi kötelék meg fog ugyanaz nap szakadni. Miért nem használnék hát azt teljes bizodalommal pénzforgalmunk élénkítésére is, a’ minek hatalmát társas viszonyaink minden ágában naponkint jótékonynak tapasztaljuk ? Az amerikai statusok nem kölcsönöztek külfőidről készpénzt, ámbár ebben ép úgy szűkölködtek mint mi, és mégis rögtön emelkedett nálok a’ közvagyon; miért? mert a’hitel bűverejét ismerik, és akármikép sopánkodjanak is a' pseudo-gazdaságiók, mégis egyedül a’ kibocsátott 50*