Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-07-09 / 263. szám
Vasárnap 363. Julius 9.1843. Magjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 frt, postán borítékban 6 frt pengő pénzbe**. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek , ’s egy-egy hasábsorért petit betűkkel 5 pengő krajczár számittatik. TARTALOM. Névmagyaritás: Országgyűlés. — Föv. utd. Megyei dolgok: Heves (arató ’s nyomató rész, önkényes helyettesítések elleni intézkedések, magány ügyek). Csongrád (megyei állapot, utasítás a’ kir. előadások tárgyában, H. M. vásárhelyi legelő-ügy).Jászkun kerületek (választmányi vélemény a’ kir. előadások iránt, coordinatio). Egyesületek. Pesti m. kereskedelmi bank. M. gazd. egyesület. Iparegyesület Adakozások. Külf. nap. Szerbia. Nagybrit. és Izllánd. Spanyolhon. Hív. tud. Hird. BIAGYAHORSZÁG és ERDÉLY. Névmagyaritás. A cs. kir. felsége Szattelberger Ferencz mokrini postamester nevének „Arankay“-ra átváltoztatását kegyelmesen megengedni méltóztatott. Országgyűlés. Foglalat: Jul. 3. és 4. XXX. ’s XXXI-ik kerületi ülések: Az ősiségi törvények változtatására kerületi választmány neveztetik. Jul. 5. Elegyes ülésben a’ büntetőjogi ’s élelmezési országos választmányok munkálatai bemutattatnak. — A’ BR. a’ válaszfelirás iránti második izenetet országos ülésben helybenhagyják, a’ magyar nyelv iránti törvényt tárgyalják. Jul. 6. A’ föRR. a’ turopolyai panasz iránti viszonüzenetet meghitelesitik, ’s a’ válaszfelirási második üzenetet leiratra bocsátják. Kir. leirat a’ vallás tárgyában. XXXII. kerületi ülés. Az ősiségi választmány tagjainak névsora. XVI. Ülés a’ Kir. és RRnél. Magyar nyelv iránti üzenet és törvényjavaslat, a’ mint kerületileg szerkesztve volt helybehagyatik. — A’ vallás tárgyábani kir. leirat kedvetlen benyomást okoz. Felírás a’ görög nem egyesültek ügyében. \\\. Kerületi ülés. Hétfőn július 3-kán. Múlt számunkban közlök az indítványt, melly az ősiség ügyében létetett, ’s elmondok röviden a’ szavazat eredményét, ime közöljük a’ vitatások részleteinek kivonatát. Az indítvány után egy megyei követ kérte a’ Béket, halasztanák kissé az ősiség tárgyalását, 1) azért, mivel két olly megye hiányzik, melly e’ kérdésnél a’ szerencsés határozásban igen tevőleges részt vehetne, 2) mivel vannak megyék, mellyeknek nem kedvező utasításaira nézve a’ kir. előadások következtében remélhetőleg változás fog közbe jöni, miáltal a’ kérdés szerencsés megoldása szintúgy könnyíttethetnék. — A’ BR. azonban az indítvány tárgyalásától el nem állottak. És legelőször egy olly követ emelt szót az ősiség, egyszersmind a’ birtokképtelenség eltörlésére, ki büszkélkedve mondá , hogy megyéje nemessége ezt közértelemmel, egyetlenegyet sem véve ki, adá utasításba. És megemlítette, hogy ha hitelt, kereskedést, szellemi fejlődést, a’ nemzeti közgazdaság emelkedését, szóval: a’ honnak virágzást ’s boldog jövendőt óhajtunk, az ősiségtől el kell búcsúznunk, mert ez mindennek útjában áll, melly kártékonyságának ellenében nem bírhat nyomatékkal azon tekintet , hogy az ösiség a’ nemzetségek biztosítására hozatott be; mert a’ tapasztalás mutatja, hogy az ösiség nem a’birtokot conserválja, hanem csak tömérdek, hosszas, költséges perekbe bonyolít, mellyek mindenik félre veszteséget , a’ hazára romlást, a’ nemzet erkölcsi jellemére megvesztegetést árasztanak; és igy egyenesen ellenök fordulnak azoknak, kiknek érdekét védeni állittatik. Különben is igaz, hogy a’ pénz- és születési aristocratia közt emez ártatlanabb ; és sokkal nemesebb mint az első, mert históriai alapja van ; de annyira vinni a’ születési aristocratia iránti tekintetet, hogy a’ hon boldogsága néhány választott név felmaradásában kerestetnék , — csakugyan több, mint mennyit akármi tekintetből is igazolni lehetne. — A’ status boldogsága semmi egyes névtől nem függhet; sőt inkább, mikint a’ természet egy lehervadt növény halálából nyújt több uj növénynek életet, úgy a’status uj családok emelkedéséből tesz szert uj meg uj életerőre ; ’s a’ statusnak mindegy, a’ birtok akármelly nevű polgára kezében van; de koránsem mindegy ha valljon a’ birtok szabad ’s biztos e avagy nem? — Utána mondatott, hogy az ősiség nem védi az aristocratiát, de ha védené is, el kell azt törölni; mert jaj azon nemzetnek, mellynek törvényhozását nem a’ haza boldogságának érdeke , hanem egyes családok fényének — a’ közjó rovásán — ápolgatása vezérlené. A’ nemzetnek nem aristocratiai nevekre, hanem polgárokra van szüksége, ’s ha más európai nemzetekkel egyenvonalra akarunk lépni, ki kell küszöbölnünk a’penészes ócska institutiókat; a’ telek szerelme helyébe a’ hon szerelmét kell állítanunk, ’s megszűnnünk hinni, hogy csak az ősi ugar terem gyümölcsöt. — Egy harmadik követ üdvözlő az ősiség eltörlésének ij gondolatát, mint ollyat, mellyet a’ körülmények már nem annyira javasolnak, mint parancsolnak; mert a’ múlt országgyülés megalkotá azon hiszenben a’ hiteltörvényt, hogy a’ nemzetnek általa hitelt teremt; ámde a’ tapasztalás azt mutatja, hogy e’ törvény hatását tévesztette, mert a’ hitel csökkent, a’ kamatláb növekedett, ’s az uzsoráskodásnak nem csak tág mező nyílt, hanem biztosság is szereztetett. A’ szóló nem akarja a’ váltótörvény jótékonyságát akár elméletben, akár alkalmazásban tagadni, hanem csak azon hitét mondja ki, hogy mivel a’ szükséges előzmények híjával, tehát szerfelett jókor vala alkotva. Ámde alkotva van, ’s ép azért, mivel igy van, az ősiség eltörlését nem lehet tovább halasztani, mert ez a’ váltótörvények jótékonyságának szükséges kiegészítő kelléke. — Eltörlésre szavaz tehát, ’s nem is tartja szükségesnek szavazatát hosszadalmas okoskodásokkal támogatni, miután a’ sajtó e’ kérdést annyira kifejtette, a’ közvéleményben annyira előkészitette, hogy a’ ki erőnek erejével szándékosan nem akar rémképet látni, az ősiség eltörlése szükségéről lehetetlen volt meg nem győződnie. Egy más megyének követe elmondá, mikint volt egy korszak életében , midőn rendkívül töprenkedék, hogy mikint vállalkozhaték egy osztálya az embereknek antiquariusságra, a’ helyett hogy eszét, idejét ’s erejét valami hasznosabbra fordítaná; de most sajnállaná, ha ezen jó urak nem léteznének, mert nem volna kire bízni az ősiséget, melly az életbe többé egyáltalában nem való, ’s mellynek emlékezetét e’ nemzet átka fogja kisérni. — Lehettek, kik a’váltójogtól Eldoradokat remélhettek; ezek most meg lehetnek győződve, hogy az ígéret országa nem azért nem következett el, mintha azon törvény üdvös nem volna; hanem azért, mivel a’ki nem irtott fattyu-sarjadékok elvonták az áldás fájának életnedvét. — Sokat, igen sokat lehetne az ősiség ellen mondani, de csak egy szót kell, ’s ez a’ szó: „törüljük el“ mert ugyan mellyik ágában van jólét a’ köznemzeti gazdaságnak? ’s hol nincs, hogy a’ nemlétnek az ősiség oka nem volna? Az ösiség barátja mindig a’ múltban mereng sóvár tekintetet függesztve arra, a’ mit más bir. Az ősiség eszközlé, hogy mig a’ nép földhözragadsága el van törűlve , a’ szabad nemes magát földhöz ragadttá tévé; de olly földhöz , melly gyümölcs helyett csak mások zsebét töltő haszontalan perözönt terem. Az ősiség annyira minden előmenetelnek ellensége, hogy azon javitni lehetetlenség, ’s nagyon csalatkoznak, kik azt hiszik, hogy kártékony kinövéseinek letisztogatásával a’ bajon segíthetni. Egy olly idegen növénynek, mellyről maga a’ jogtudomány azt tanítja, hogy aliquando valet, aliquando non, mellynek létezése tehát vagy minden birtokot bizonytalanná teszen, vagy legalább a’ bírói önkényt—daczára az alkotmányos életnek—egyenesen sanctionálja; egy illy növénynek, akár miképen nyírják is körül, kis idő múlva ismét olly káros kinövései lesznek, minek lemetszettek. Mert csak valljuk meg, midőn ezen idegen növény a’ magyar alkotmány kertjébe becsempésztetett, ugyan lehet e képzelni , hogy volt ember, a’ ki hitte volna, hogy ez lesz belőle, a’ mivé lett? — Töröltessék el, úgy lesz üdv, boldogság, haladás a’ hazában. Majd két szózat az ősiség védelmére is keletkezett. Egyik röviden oda nyilatkozott, hogy az ősiség alkotmányunkkal legszorosabb viszonyban áll; ezt ennélfogva meg kell tartani. A’ másik azon kezdé az ősiség védelmét, hogy elismerné, ’s egy részben el is számlálná, miként vannak okok mind anyagi, mind erkölcsi tekintetben, mellyek az ősiség ellen szólanak; illyenek a’ birtokszabadság, birtokbiztosság, a’ hitel ’s a’ nemzeti gazdagság; illyenek az örökösödésbeni igazságtalanság, melly, midőn a’ testvérek közt különbséget tesz, irigységet ’s gyűlöletet okoz a’ családi élet belsejében, ’s perpatvarkodással lövelli át a’ nemzetnek egész szellemét. Ámde vannak, úgy mond, ellenokok az ősiség elvének fentartását javaslók. Illyenek: 1) alkotmányunk állása. Az ősiség keresztül van rajta szövődve. Birtokon alapszik egész politicai álladalmunk. Az ősiség az alkotvány fájának egyik gyökere, mellyet levágva maga a’ fa is utána dől. 2) A’ családi örökösödés olly állapotban van, hogy az ősiség eltörlése abban egész rázkodtatást, ’s igen sok érdeksértést okozna, mellyek fenálló törvények utalma alatt keletkezvén gyöngéd kímélést érdemelnek. Ellene áll az eltörlésnek 3) a’ tulajdoni jog, 4) az utolsó akarat hű teljesítésének kötelessége, melly egyenesen a’ tulajdoni jogból ered. 5) A’ kir. fiscus kármentesítésének kénytelensége, 6) a’ közterhek mivolta, melly az ősiség kérdésével szoros viszonyban áll; mert ha minden birtok ingóvá tétetik, ’s kézről-kézre vándorol, az adózó ’s nem adózó birtok közti választó vonalt lehetetlen lesz fentartani, ’s a’ közadófizetés okvetetlenül elkövetkezik. Végre 7 a’ nemzetiség koczkáztatása, melly az idegenek beszármazásából következnék; mire nézve a’szóló azt hivé, hogy a’ magyar nemzetiség megtartásának századok viszontagságain keresztül nem utolsó eszköze volt az aviticitás. — Ezen védelem igen ismeretes okainak czáfolgatásába, a’ három szónok, ki még ezután szólott, nem igen tartá szükségesnek bocsátkozni; csupán egy jegyzé meg, hogy az ősök iránti pietással sokkal inkább megegyezik tisztelni azon akaratot, melly az eladásban nyilatkozott, mintsem őket pazarlókká, vesztegetőkké, birói ítélet által bélyegezni. 500 év óta lidérczként ült ez a’ szerencsétlen ősiség a’ nemzet kebelén, ’s nemcsak anyagi, hanem erkölcsi hitelét is elrontá, mellyre különben a’jó lelkű magyar számot tarthatott. Igazsággal, szabadsággal , jóléttel és pietással ellenkezik az. El kell törölni. Végre még egy szólott azon kezdve beszédét, hogy az ő meggyőződése, ’s a’ legszorosabb logica szerint, a’ hiteltörvények nemcsak nem szerfelett jókor hozattak, sőt inkább azért is igen üdvös volt megalkotásuk; mert nagy részben azoknak fogjuk köszönhetni, ha most az ősiség nem hagyatik eddigi állapotában. Egyébiránt röviden említvén, mikint az ősiség azon rendszer , melly az elidegenithetlenség, rendelkezési szabadság , ’s örökösödés iránt divatozott, ’s ezen definitióból vonván le az ősiségi rendszer négy ágazatát, a’ kir. fiscus örökösödésére nézve megjegyzi, hogy azt nemcsak financiális, hanem monarchiai szempontból is, a’ mint az ősiséget is általában nem csak anyagiból hanem erkölcsi politicai, ’s alkotmányosból is kell ’s lehet tekinteni. Egyébiránt az indítványozott kérdést szavazat útján sürgetvén eldöntetni, kinyilatkoztató, hogy ámbár nem tiszta eltörlésre szól utasítása , mert küldői a’ jószág-kiváltásra bizonyos időt engedni kívántak; de ha a’scalaris viszonyokra nézve az országgyűlés méltányos törvényt nem hoz, inkább az eltörléshez fog állani, mintsem a’maradáshoz; mert utasítása amahhoz közelebb áll, és sokkal kisebb igazságtalanságnak tartja, ha a’ kiválthatatlanság decretáltatik, mint azt, ha valaki jó értékű pénzen vett birtokának, rész papiros-pénzért kibocsátására kárhoztattatik. — Erre minden oldalról szavazat sürgettetett, ’s a’ följegyzettek a’ szólástól elállván, miután egy-két egyén sükertelenül iparkodott volna a’ kérdést akkint állítani: eltöröltessék e az ösiség vagy nem?“ Igen túlnyomó többség csakhamar abban egyesült, hogy a’kérdések kint tűzessék szavazatra: „megmaradjanak e az ősiség iránti törvények,vagy pedig változtattassanak? Mire — a’ mint már megirók — 33 megye ’s az egyházi rend, kerületek ’s kir. városok szavazatával 12 megye ellen változtatás határoztatott; két megye utasítás hítányában nem szavazott, H.ország jelen nem volt. Szavazat közben igen sokan úgy nyilatkoztak , hogy azért szavaznak változtatásra, mert tökéletes eltörlést kívánnak; e’ végett tehát a’ fenálló törvényeket változtatni kell. A 16 megye már most is világosan kijelentette, hogy tökéletes eltörlést kiván; többen pedig részint azt, hogy utasításaik közelebb állanak az eltörléshez, mint a’ megmaradáshoz; részint pedig azt, hogy módosítani kívánnak egész az eltörlésig. — Mindenek között egy megyei követnek szavazata legtöbb zajt és felzúdulást okozott: ki is kijelenté, hogy küldői ugyan az egész — úgynevezett — szatmári chartát, és igy az ősiség eltörlését is elfogadók, de mivel egyszersmind a’ ministerium felelőségét, a’ statusjövedelmekről’ számadást, a’ katonaság megkevesitését ’stb.’stb.’stb. feltételül tették,— tehát mindaddig, mig ezen föltételek nem teljesülnek, kötelességének ismeri a’szatmári chartával kezében azt mondani: „maradjon az ösiség.“ — A’ zavarodás, mellyet ezen kijelentés okozott, lecsillapulván, szavazat közben egy megye követe röviden azt felelé, hogy az ő küldőinek is vannak követeléseik a’ kormány irányában; de ép azért, hogy ezeket elérhesse, a’ nemzetet erősíteni ’s a’ hon javára, boldogságára mindent megtenni kiván, a’ mit csak magunknak tennünk lehet, ’s illyen eszköz lévén az ősiség eltörlése is, mivel most erről van szó, természetesen a’ kormány irányábani követelések tekintetéből is arra szavaz, hogy ne maradjon az ösiség. Végül még említendőnek véljük, mikint egy megyei követ, szavazat közben azon két ellenvetésre, hogy az ösiség eltörlése az alkotmányt és nemzetiséget veszélyeztetné,igen röviden azt válaszoló, hogy az ősiséget ép azért kell eltörölni, miszerint az alkotmány fentartathassék; mert ez egyike azon fattyu-sarjadékoknak, mellyek az ősi fának életnedvét elhúzzák; le kell tehát amazokat metszeni, hogy az ősi fa addig élhessen, mig a’ nemzet által körülre ültetendő fiatal tölgyek felnövekednek, mellyennek árnyékában nem csak mi, de unokáink unokái is, boldogok, biztosak és él